Nógrád. 1983. augusztus (39. évfolyam. 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
r Uj iskola Nándorban Nyolctantermes általános iskola épül Magyarnándorban. A település lakói jelentés társadalmi munkát ajánlottak fel, a termelősz övetkezet, az állami gazdaság, a helyi és környékbeli üzemek pénzzel, gépekkel, s egyéb anyagiakkal segítenek. A tornateremmel, étteremmel készülő iskolát a szécsényi építői pari szövetkezet szakemberei építik.- kJ \\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Szoboszlói üdülés Közel egy tucat meleg vizű fürdőmedence áll a fürdőzni vágyók rendelkezésére a haj- dúszobcszlói strandon. A nógrádi vállalatok közül több saját üdülőt épített a. fürdővárosban, hogy dolgozói részére télen-nyáron biztosítsa a pihenést és fürdőzést az Európa-szerte híres gyógyfürdőn. Képünk a szoboszlói strandon készült, — Rigó — A falvak pillérei A itiezősazdasági íTS; pillérei. Különösen helytálló e megállapítás Nógrád megyében, amelynek településszerkezetére az apró falvak a jellemzőek. Az ipar — leszámítva néhány nagyobb községet — a kevés és szakképzetlen munkaerő miatt sem vethette meg a lábát, így aztán maradtak a boldogulás helyi forrásának a termelőszövetkezetek. Az utóbbi évtizedben pedig egyre inkább meghatározóivá váltak az élet- és munkakörülmények alakulásának. Tehetik ezt azért, mert gazdálkodásuk az elmúlt években jelentősen fejlődött, növekedett az árbevétel, a nyereség. A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egy, a közelmúltban lezajlott vizsgálatának megállapítása szerint egyre több fiatal mond búcsút a városi munkahelyének és vállal munkát a mezőgazdasági szövetkezetben. Érthető, hiszen a vizsgált helyeken két év alatt a fizikai dolgozók átlagkeresete 13, a nem fizikai dolgozóké csaknem húsz százalékkal emelkedett. A jövedelem másik csatornája a háztáji és kisegítő gazdaság, amely sokoldalú támogatást élvez, terjednek új formái, erősödik a termelés és értékesítési biztonság. A termelőszövetkezetek nemcsak saját dolgozóik kisegítő tevékenységét koordinálják, hanem a munkások, az alkalmazottak kistermelését is. Ezzel lehetőséget biztosítanak a társadalom különböző rétegeinek, hogy az ebből származó többletjövedelem hozzájáruljon elért életszínvonaluk megtartásához. , Sokkal többet jelent viszont a termelőszövetkezet a falu közösségének. Éppen a népi ellenőri vizsgálat adatai is bizonyítják, hogy tucatnyi mezőgazdasági üzem nyereségét két év alatt 66 millió forintról 80-ra emelte, ' s ezzel párhuzamosan jutott több a településen a tsz pénztárcájából kommunális, szociális 'télokra. A fejlesztési alapról átengedett összegek nem kis segítséget nyújtanak a helyi tanácsoknak. A rétsági közös gazdaság például több mint háromszázezer forinttal járult hozzá az egészségügy feltételeinek javításához. Akad olyan szövetkezet, ahol a társadalmi munka értéke meghalad- * ja a kétmillió forintot Mert hová is fordulhatna 1 a községi tanács elnöke, az általános iskola igazgatója, vagy az óvoda vezetője, ha nem a termelőszövetkezethez? Egyszer fuvarért a téli tüzelő szállításához, máskor az építőrészleghez a tantermek falainak festése miatt. A termelőszövetkezet felkarolja a helyi kulturális életet, különböző összegeket biztosít a művelődési otthon, a sport- egyesület, az ifjúsági szervezet tevékenységéhez, s lehetne sorolni tovább. Mindezt teszi jól felfogott érdekében. Napjainkban mind többet hallani a falvak lakómegtartó képességének erősítéséről. Erre a csupán tanácsi erőforrások bizony szűkösek. A falvakban élők igényei is módosultak. Szükség van a gépműhelyben, az állattartó telepen a korszerű szociális létesítményekre, az üzemi étkeztetésre, a kulturált munkásszállításra, a pihenés feltételeire. Az üzemek többsége igyekszik támogatni a pályakezdő fiatalok letelepedését Hitelt, építési anyagot, szállítóeszközt juttat a családi házat építőknek, saját forrásból emel ízléses otthonokat, amelyek egyben a faluközpontok rendezett képéhez is hozzájárulnak. A termelőszövetkezetekben dolgozó agrár műszaki és közgazdasági értelmiségiek aktív szerepet játszanak a települések társadalmi életében. Tanácstagként, tömegszervezetek választott tisztségviselőiként tevékenykednek. Az igazsághoz tartozik, hogy még nem egyformán vállalnak részt a közösségi munkából, s ezért előfordul, hogy egyesek túlterheltek, míg mások a területen energiájukat nem kamatoztatják. A mezőgazdasági üzemek léte azonban nem jelent gyógyírt a nógrádi falvak minden gondjára. Sokszor panaszkodnak a falusiak a kereskedelmi ellátásra, a szolgáltatás Színvonalára. Esetenként messze a gyógyszertár, másutt az ivóvízellátás jelent bosz- szúságot. A mai falu azonban már nem azonosítható a tíz-tizenöt évvel ezelőttivel sem, nem csupán az egyre-másra épülő új utcák sokszobás házai miatt, amire pezsdí- tőleg hatott az építkezéshez adható hitel összegének felemelése. A szerényebb lehetőségek mellett is épülnek az új utak, járdák, gyarapodik az óvodai, napközis férőhely. Az igények kielégítése azonban újakat is szül. Mivel a nógrádi településekről sokan ingáznak, érzékenyen reagálnak a közlekedés minőségére, a menetrendi pontatlanságokra, kevésnek tartják a szabad Idő eltöltésének hasznos lehetőségeit, A társközségben élők olykor hátrányos helyzetben érzik magukat, mert a lehetőségek még elmaradnak a jogos szükségletekről. A termelőszövetkezetek vezetőinek többsége felismerte, hogy a korszerű, egészséges munka- és életkörülmények biztosítása fontos érdeke az üzemnek, ahol mind több a tanult, felkészült, odaadó munkát végző fiatal szakember. A kedvező változások köszönhetők annak a szemléletnek, amelynek révén a falvak az ott lakók igazi otthonaivá válnak, s befolyásolják a falu közhangulatát. 0 1197(131 IdHÁC szigorúbb feltéte- ydílSd rUUdd lei között is ebben a szellemben tevékenykedik a- nógrádi mezőgazdasági üzemek zöme. Nem önzetlenül, hiszen a dolgozóinak termett jobb lehetőség jótékonyan visszahat a napi munkára, közrejátszik abban, hogy a túlnyomórészt kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetek eredményesen munkálkodnak. A falusiak pedig örülnek ennek, függetlenül, ki-ki hol keresi kenyerét. Mert tudják, hogy a termelőszövetkezet eredményei kedvezően befolyásolják környezetüket is. M. Szabó Gyula ..............................................................................................................................te 'iiittiiimiiiiimiiiiiiiiiMiiniiitiiiiiiiiiiiiiimimiininfiiiiMiinnmiiintiiimMiiiitimHtiiHiiiiniiiiiiiitiiHiiiniiiiitiiiiiiiiMUliniiiiiiiiMiHtiiiiimiiiiiiiifimiiiiiiiiiiiiifiiitiimiiiiiiiiHlimiiiiiiiiiiiii'tiiimimt........."iir F elvijjog a gyártócsarnok teteje . alatt alig néhány centiméternyire futó daru szirénája, olyan hangon, amely a régebben születetteket bombabecsapódásokra, egymásra dőlő házakra, vértől iszapos földtölcsérekre emlékezteti. A minket kísérő — egyébként a háború poklát megjárt — főmérnökkel szinte egyszerre, ösztönösen húzzuk le fejünket, s bár fedezéket keresni eszünkbe sem jut, azért mégis gyorsan tovább lépünk oldalra az emelőszerkezet teherrel megrakott horgának útjából. A gyári kékruhások közűi, még onnan fentről is kiríhat civil öltözékem, s ígv_ cseppet sem csodálkozunk,' mikor gépezetével megáll fölöttünk, s leszól a darus: — Az a hosszú ember beljebb is léphetett volna! Felnézek, a mester arcomat fürkészi, majd a csarnok zaját túlharsogva üvöHi: — Csak nem maga az? Bólintok neki: de, igen. Néhány éve beszélgettünk már... — Régen láttam. Ha tíz percet vár. szót válthatnánk néhány dologról. Egyezményes jelként nyújtom fölfelé karom: rendben van! A darust azonban hiába várom. Lebeszél akár tíz- percnyi „kikapcsolásáról” is a főmérnök, mert rá ebben a csarnokban, hogy a gyártás folyamatosan menjen, olyan szükség van, mint egy falat kenyérre! — Pedig jő’gyerek — mondja a főmérnök. — Dunántúli paricrtként került ide, csaknem tíz éve, Nógrádba, állítólag apja abban a körzetben äT¥ÄLT egyedül maradt meg önálló, a téeszbe be nem lépett gazdának a maga tizenkét holdjával, amit a másik két fiúgyermekkel egészen 1974-ig dolgoztak. ö ott, valahogyan ösz- szeismerkedett egy falubéli elvált asszonnyal, az ismeretségből házasság lett, így ide költözött. Először, ha nem csal emlékezetem, avtéeszben próbálkozott, dolgozott is ott valamicskét, de néhány hónap múlva nálunk jelentkezett munkára. Felvettük, tanfolyamokat végzett, s most már, hosszú ideje, az egyik legnélkülözhetetlenebb dolgozónk. Gyorsan sikerült neki az átváltás, átváltozás. Hogy úgy mondjam, parasztból — senki se értse lebecsülésnek ezt a szót! — igen könnyen átváltott az iparra. Az azért mégis csak fegyelmezettebb, pontosabb munkára. Ahogy a gazda mondja, éppen húszéves az a ház, aminek udvarán állunk. Akkor építette fel, családi segítséggel Dér József, itt, Pöstyénpusz- tán, a Kassai út 67. szám alatt.' — Kellett akkor már ez a lakás nagyon, mert önálló életre vágytam. Tudja, három testvér közül én voltam a legidősebb; szegény anyánk korán elhalt, így én lettem a molnár szakmájú apánk mellett a testverek „felügyelője”. Volt némi kis földünk, ahol a zöldségféle megtermett, az udvarban meg liba, csirke, nyúl, disznó, félig-meddig parasztnak éreztem magam gyerekkoromban, hiába volt apám iparos. Mert, ugye, a szükség rákényszeritett. Kapálás, kaszálás, krumplitöltés, miegymás... Lehettem volna tsz-tag, de a föld már csak annyira vonzott, hogy gyerekemberként elszegődtem a vasúthoz, a talpfák közé, füvet irtani. De ezt sem sokáig csináltam. Mikor két testvérem felcseperedett már, biztosabb megélhetést kerestem: jelentkeztem bent Tar- jánban, a tűzhelygyárban munkásnak. Egyből fel is vettek, gondolom, akkor is dívott már a fizikai dolgozó hiány. Szekrényszedő lettem az öntödében, kemény egy foglalatosság, s azóta is ott vagyok, mint gépiformázó. Koromtól lemoshatatlan, barna arcára, kérges kezére nézve mondom: — Lehetett volna molnár is, földműves is. Bólint: — Ir~n. De másabbá változott v n munkavágyam. S most i vagyok, a füstben, zajban, mocsokban. A legnehezebb munkák egyikén. És ez nekem, higgye el, élmény. Mert szeretem csinálni, s a fáradtság is, egy-egy műszak végén, jóleső. Nem szép szavakként mondom ezeket, 'de tudja, ma már nem sok különbséget látok az ipar, a mezőgazdaság, meg más foglalatosságok között, hiszen itt is, ott Is, keményen me" kell dolgozni a mindennapi betevőért. És én ezt is, a magam életét is rendjén valónak találom. Hátát a ház hűvös oldalának veti, s tekintete az utca elejét kutatja. Várja haza, perceken belül meg kell neki érkezni!, vejét, akinek s lánya két gyermekének új házat húznak fel, amarra lentebb, a Széchenyi út 6- ban... Paraszt voltam én, tényleg, sokáig. Hogy is ne lettem volna azzá, amikor — függetlenül attól, hogy az apám sokáig katonáskodott —, volt néhány hold földünk, négyszáz négyszögölnyi szőlőnk, meg ugyanekkora nagyságú gyümölcsösünk. S ráadásul meg, hogy a felszabadulás után apám tagja lett a földosztó bizottságnak, kaptunk újabb két holdat. No, nem protekciós alapon, ahogyan ezt ma fogalmaznák: azért, mert marha szegények voltunk. Szántottam, vetettem, arattam, az állatokat gondoztam, mert ugye, egy kisebb gazdaságban is nélkülözhetetlen volt az az egy pár ló, a gyerekeknek tejet adó tehénke, meg a kolbásszá, füstölt szalonnává „változtatható” disznó... Mikor learattunk, házhoz hordtuk a termést, fölraktuk az asztagot, aztán vártuk a cséplőgépet. No, az volt az örömünnep, amikor a kör- möstraktor ráállt a gép vonalára, attól vagy tíz-tizenöt méterre, feldobtuk rá úgy, hogy feszesen feszüljön a masinát meghajtó heveder, s hányhattuk fel a dobba, a vágónak, etetőnek a kévéket. Szállt a pelyva, csípte a bőrünket, hiába mosdottunk, de örült a lelkünk, mert teltek közben a szemmel az anyánk által gondosan megfoltozott zsákok. Kemény, de szép idők voltak.., Vaskos markában drótdarabot hajlítgat most, az ebédszünet perceiben Lovas Pál, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat ötvenhárom éves vasbetonszerelője. S bár csaknem három évtizede nógrádi, szavaiból még jóízű, másfajta tájbéliek kiejtése érződik. Mondom is neki. — Ezt le sem tagadhatom: amúgy máriapócsi születésű vagyok, Szabolcs-Szatmár megyei. Onnan kerültem, mikor már éreztem, hogy nem a föld az egyedüli megélhetés, a mostani Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat jogelődjéhez, amit, ha jól emlékezem, akkoriban még Bányavidéki Építő Vállalatnak hívtak. Tanfolyamok elvégzése után lettem vasbeton- szerelő, a feleségemmel is ennél a cégnél ismerkedtem meg, s le is telepedtünk Pász- tón. Ott lakunk azóta is. — Nem vágyik vissza sose a földhöz? — Nem! Szerencsém, hogy már a kezdet kezdetén olyan munkákra kerültem, amik tetszettek. Most meg már különösen. .. Pedig, tudja, vannak mostanság olyan komplikált dolgaink, hogy az ember szinte már kapizsgálja a mérnöki szintet. De ezek az én eseteim: minél összetettebb, bonyolultabb, sok „észtornát” kívánó a feladat, nekem attól inkább fogam ínyére való. .. No, meg aztán, szegény apám is meghalt már, a föld régen odalett, beadtuk a közösbe, mi húzna hát vissza a barázdák közé... ? Hátunk mögött földübörög, s forgó tartályából betonzu- hatagot űrit ki a román gyártmányú mixerkocsi. Vezetője, Kovács István, aki négy évvel ezelőtt még az ócsai termelőszövetkezet növénytermesztésében dolgozott, nem a földre engedi rakományát, amitől elszármaztak, arra csak néhány csöppnyi jut, de az is hamarosan megszilárdul. Megköt... Miként ők is, most már egyhavi)ti Karácsony György NÓGRÁD - 1983. augusztus 20., szombat 5
