Nógrád. 1983. augusztus (39. évfolyam. 181-205. szám)

1983-08-20 / 197. szám

Bányász és képviselő G yengélkedik, az idegei, meg a dereka kínozza. Hiába, a megtett út nem volt könnyű. Ha össze lehetne fűzni az éveket, akkor azok színes életképet vetítenének. Mert abban nem különbözött az emberi élettől, hogy voltak iskolai évek, amikor gondos­kodott róla a bányász édes­apa. Aztán jött az önállóvá válás ideje. Azt mondta a leg­utóbb, hogy ezek mind a bá­nyához kötötték. A vájáris­kola, a bányában való munka, aztán az aknászkodás Szurdo­kon, miközben Kazáron éve­ken át betöltötte a párttitká­ri tisztséget. Bányásznép la­kik ott is többségében. Még a falubeliek dolgainak intézése, a politikai ténykedés is, vala­hogyan mindig ott, a bányánál kötött ki. Van a hangjában valami tartás mikor mondja1 — Ősi bány. család va­gyunk mi... Való igaz, mert még a déd- nagyapja is bányász volt. Az­tán amikor a választás során országgyűlési képviselőnek választották Tőzsér Gáspárt, akkor is Mindszenttől Nagy- bátonyig, Mátranovák, Ná­dújfalu lett a választókörze­te. Ott is, hiába hogy min­denféle üzem működik már, mégis bányászok leszármazot­tai élnek. Azoknak pedig a maguk fajtája kell, azzal tud­ják jól megérteni egymást. Tőzsér Gáspárnak, a képvise­lőnek van is mit számon tar­tani. mondhatja bárki. De 6 leinti a lelkesedőket: — Nem, nem így van. Nem az én munkám kizárólagos eredménye ez. Mindannyiun­ké... Egyszóval nem szereti az ajnározást. Ahogyan a mun­kásember egy sem szereti. Mert gondoljuk csak meg, Novákon házsorokat építettek. Kazáron óvodát, iskolát, meg minden szép mást. Nádújfa­luban az öregek foglalják imába a nevét a napközijük miatt, mert mindenütt ott van a neve. Hosszú lenne a lista, mert ha nem is a körzete, de keresik a Karancs völgyéből, járnák nála a rónaiak, akik ismerik. Valahol a bányában, vagy most a szakszervezeti munkája során találkozott ve­lük, beszélgetett és befogad­ták. Bizalmasuknak tekintik az emberek. Jó természetű. megnyerő külsejű ember Tőzsér Sáspár. Halk, megfontolt minden sza­va. Még a kor nem kezdte ki az arcát, csak sápadtabb vala­mivel, mint lenni szokott. Hi­ába az idegei megviseltebbek. És a kányási szerencsétlenség még inkább megviselte. A legutóbbi országgyűlésen a te­levízió kamerája rászegező- dött. Nem észlelhette, mert olyan megviselt arccal ült a székben, hogy a tévénéző fe­lesége azzal fogadta, amikor hazaért: — Mi a bajod? Sok esztendőn át élnek na­gyon szép együttlétben egy­mással. Tőzsér Sáspárnak szinte ellágyul a hangja ami­kor a feleségéről, született Secse Margitról ejt szót. Azt mondta, hogy ilyen megértő a piac A salgótarjáni vásárcsánok igazgatójától kaptuk a hírt, hogy augusztus 22-től időle­gesen néhány méterrel arrébb költözik a piac egy része. Az úgynevezett alsó szabadpiaci részen ugyanis a városi ta­nács városgazdálkodási üze­me elkezdi a tér szilárd bur­kolattal való befedésének munkáit. A vásárcsarnok ve­zetése ezért úgy intézkedett, hogy a szokásos hétfői és pén­teki piaci napokon felszaba­dítja a csarnok előtti parkíro­zót, és ott biztosít helyet a vásározóknak. Intézkedtek a baromfik és a használt cik­kek eladásának új helyéről is. Ezek vásárát a csarnok gazdasági udvarában tartják A helyet a bányamúzeum fe­lőli kapun lehet megközelí­teni. A térburkolati munkák az előzetes felmérés és tájékoz­tatás szerint várhatóan két hónapot vesznek igénybe. asszony mellett lehet olyan utat megtenni, amit ő is meg­tett. Nappal a bányában, késő éjszakáig a párt, meg az em­berek szolgálatában. Nem is akarta feleségét nyugtalaníta­ni és úgy tett mintha nem hallotta volna a kérdését. De az nem tágított. Ismeri a fér­je természetét. Nem panasz­kodik amíg teheti: — Mond meg mi a bajod? Akkor már napok óta ál­matlan múltak az éjszakái. Valaha dolgozott ős is Hányá­son, ismerte a bányát meg az embereket többségükben. Van­nak fiatalok, akiket ő édes­getett a bányába. Gyurkó Sa­nyit például, azt a derék fia­talt, aki éppen hogy megúsz­ta a tragédiát, mert társai ott vesztek. De megrendítette az ország más területén lévő sze­rencsétlenség is. -Éppen Mén- kesen tartózkodott néhány társával, bányabiztonsági kér­désekkel foglalkoztak. Ez a kenyérkeresete, amit a bányász­szakszervezetben tölt be, munkavédelmi felügyelő cí­men. Lelkiismeretesen látja el feladatát, ahogyan az éle­tében megszokta. Ott voltak Ménkesen és a márkushegyi szerencsétlensé­get bemondta a rádió. Nagyon feszült lett a hangulat. De azért mentek végezni felada­tukat. Tiribesen jártak, ami­kor megkapták az értesítést, hogy Hányáson is omlás tör­tént. Megkövültén néztek egy­másra társaival. Tőzsérnek mintha megszorult volna torká­ban a levegő. Amikor felfogták mi van, már indultak is a hely­színre. Egész úton Gyurkó Sanyi, az ő neveltje járt az eszében. Számolt mikor van munkában. Bárhogyan is so­rolta, mindig az jött ki, hogy most van a bányában. A fiú fiatal feleségének képe jutott az eszébe, aki áldott állapot­ban van. Csak cammogásnak tűnt, ahogyan haladtak. Mire odaértek már folytak a men­tési munkák. Indult ő is le a helyszínre. A mentők hord­ágyon egy embert hoztak — Ki ez? — kérdezte. mikor tudomására hoz­ták, hogy Gyurkó Sanyi, lehúzta a fiú arcáról a takarót. Apjaként hajolt fö­léje. Remegett az ajka és alig hallhatóan kérdeztem. — Édes fiam, mi történt? — Omlás a meghajtónál. Még azt kérdezte, hogy honnan induljon a mentés és mentek tovább. A fiút vitték a mentők. Tőzsért nem nyug­tatta meg, hogy beszélt Gyur- kőyal, mert nem tudta nincs-e komolyabb baja, hiszen olyan sápadtan feküdt a hordágyon, mint aki vérét vesztette. De most már az is izgatta, hogy mi történik bent. A bánya­mentés és -biztonság a szakmá­ja. Neki most ott a helye lent és menteni ami menthető. Gyurkó mondta, hogy ketten az omlás alatt vannak, azt is, hogy honnan közelítsenek hozzájuk. Siettek hát késede­lem nélkül a helyszínre. És akkor a nagy feszültségben megfeledkezve az óvatosság­ról, mert ki törődik ilyenkor azzal, rálépett egy nedves sínre. Kicsúszott a lába és teljes súlyával, derekával rá­esett a vasra. Elakadt a lé­legzete és hányinger fogta el. De nem szólt a többieknek, feltápászkodott és ment to­vább. Este volt már amikor a mentőalakulatokkal rátaláltak az áldozatokra. Akkor ült le Tőzsér Gáspár egy kis pihe­nőre. Még restelkedett is ön­maga előtt: mit jelent most ő, amikor omlás alatt embe­rek fekszenek és mindenki erejét megfeszítve küzd értük. Legfeljebb annyit, amennyit nyújtani tudott a mentéshez. Leküzdötte hát a fájdalmat és segített. Későn este, ami­kor már minden kiderült, ak­kor vánszorgott ki a felszínre. Nem látszott arcán a fájda­lom. Sápadtságát a bőrét fe­dő por eltakarta. Másnap a Parlamentben ezért helyezke­dett olyan kínos arccal az ülésteremben, amit senki, csak a felesége látott meg. Azt mondta neki, de mindent le­záró hangon: — Megütöttem magam. Eles­tem és a derekam... — oda­nyúlt. Most is úgy van, hogy nem azt fájlalja hanem, hogy a szerencsétlenség bekövetke­zett. Mindig a tanítómestere Kómár Gábor, nyugodjon bé­kében, jut az eszébe. Azt szokta ‘mondogatni, még ami­kor fiatal bányászként dolgo­zott: „Vigyázz fiú, a bánya nem játék. A bánya szolgálja az embert, de ha az ember nem jól bánik vele, megbos­szulja magat...” J1 E zt kéne nagyon hangosan mondani mindenkinek, aki a föld alatt dolgozik, hogy meghallják és megfogad­ják. Mert a bányának lenni kell, ahogyan bányásznak is. Rányitott a munkahelyén Kertész Gyula, az a magas nö­vésű KISZ-es fiú. Azt kér­dezte. hogy mit csináljanak a nagybátonyi óvoda kerítésével, mert jelentkeztek a fiatalok, hogy az alkotmány évforduló­jára kész legyen a kerítés. Felnézett a fiúra: — Jól van, én is ott leszek! Mintha megkönnyebbült volna a hangja. Hiába, az életnek menni kell tovább. Bobál Gyula Nagyobb ütemet, tervszerűbb, egyenletesebb munkát A célkitűzések teljesíthetek — nincs szükség újabbakra Interjú a megyei pártbizottság titkárával A megyei pártbizottság az ez évi gazdasági építőmunka eredményes irányítása, szervezése, segítése és ellenőrzése ér­dekében két fő célkitűzést fogalmazott meg, tekintettel a központi elképzelésekre, valamint a megye adottságaira. Az egyik: a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodás­sal, a fejlődés minőségi jegyeinek erőteljes kibontakoztatá­sával, a megyében tevékenykedő gazdasági egységek ered­ményesebben járuljanak ho.zzá az egyensúlyi helyzet javítá­sához. A másik: biztosítani kell az életszínvonal megőrzésé­nek, az életkörülmények javításának helyi, politikai feltétele­it. A végrehajtás eddigi tapasztalataival és a további tenni­valókkal, többi között, legutóbbi ülésén foglalkozott a me­gyei pártbizottság. Ennek kapcsán arra kértük Ozsvárt Jó­zsefet, a megyei pártbizottság titkárát, hogy a beszámoló és a vita alapján válaszoljon a témával kapcsolatos kérdé­sekre. — Miként felelt meg me­gyénk gazdasága a változó új követelményeknek? — Egy mondatba sűrítve a lényeget, azt mondhatom, hogy a megye gazdasága a legtöbb területen az előirányzathoz közelállóan fejlődött. Az ipar­ban növekedett a dollárelszá­molású export, a mezőgazda­ságban a jó évkezdet ered­ményeként is kedvező ered­mények születtek, bár az aszály hatása bizonyos terüle­teken a megyében nehézséget, illetve kiesést okozott. Örven­detes, hogy területfejlesztési célkitűzéseink időarányosan megvalósultak a jelenlegi ké­szültségi fokok pedig azt jel­zik, hogy éves terveinket e területeken is teljesíteni fog­juk. Az eredmények mellett az iparban a korábbiakhoz képest csökkent a növekedési ütem és a termelékenység. Ezek viszont ellentétesek az országos tendenciával. — Az előbb elmondattak egyúttal minősítik a pártszer­vek és -szervezetek munkáját is? — Természetesen. A mun­kahelyi párlszerveknek és -alapszerveknek a korábbiak­kal szemben nagyobb az ön­állóságuk és ennek megfelelő-, en a felelősségük is a legfon- tosahb gazdaságpolitikai kér­dések; a népgazdaság helyze­tének és feladatainak megér­tetésében, a helyi tennivalók kialakításában és elfogadtatá­sában. Tapasztalataink szerint politikai munkájukkal lói se­gítették a minőségileg maga­sabb követelmények megérte­tését, a végrehajtás helyi po­litikai feladatainak megterem­tését. Kedvezően változott munkájuk színvonala és tar­talma, a megyei pártbizottság ajánlásai plánján pedig több kezdeményezés történt. Jó dolog, hogy legtöbb területen rugalmasan alkalmazkodtak a változó feltételekhez, a nö­vekvő követelményekhez. Az Ebben az évben mintegy 2,5 millió négyzetméter síküveget exportálnak a salgótarjáni síküveggyárból tőkésmegrendelőknek, többek között az NSZK, Anglia, Kanada, Ausztria és az USA vásárlóinak, amely mintegy 115 millió forint értékű devizát hoz a népgazdaság­nak. Az elmúlt hónapban 185 000 négyzetméter síküveget szállítottak ki külföldre, amely­ből 36 000 m-' képüveget az óceán túlsó partjára — Kanadába — szállítottak. Ezen felül angol, német és osztrák üzletfelek igényeit elégítették ki a pálfalvai gyárban. Képünkön a Zagyva 111. üvegolvasztó kádkemence vezérlőterme és az exportüveg vágása látható alacsony hatékonyságú üze­ntekben dolgozó pártszerve­zetek pedig következetesen ellenőrizték az intézkedési ter­vek végrehajtását. A 3° kez­deményezések mellett sajnos vannak kedvezőtlen jelenségek is. Több helyütt a magasabb követelményeknek a korábbi, célra nem vezető módszerek­kel igyekeztek eleget tenni, de találkoztunk az önállóság hiányával, az indokolatlan külső segítségre várással. — Mivel az előbb közölt átfogó értékelés nem fejezi ki eléggé érzékelhetően az egyes ágazatok differenciált fejlődését, arra kérem, hogy most erről beszéljen. — Az ipar termelése 2 szá­zalékkal kisebb az elmúlt iév azonos időszakáénál. A ko­rábbi években elkezdődött dif­ferenciálódás viszont tovább­folytatódott. A* ia lábazatok közül legdinamikusabban a gép és gépi berendezések gyártása fejlődött. Figyelmet érdemel a textilruházati ipar 5 százalékos termelésfelfu­tása is. A recessziótól erőtel­jesen sújtott Salgótarjáni Kohászati Üzemek szinten tar­totta termelését. A termeléssel igen szoros összhangban alakul az export. Az első negyedéves felmérések 30 százalékos növekedést je­leztek, amely az első fél év végén több mint 20 százalék­ban realizálódott. A rubelel­számolású kivitel ugyan 13 százalékkal kevesebb, a köte­lezettségek teljesítéséhez azonban mindenütt legyártot­ták a kért termékeket, csu­pán a szállításuk húzódott el. — Bár az előbbiektől nem nagyon választható el, mégis jó lenne külön szólni a beru­házásokról is. — A beruházásoknál, a mű­szaki fejlesztésben is előnyös változások történtek, aminek kedvező hatása megtalálható az elért eredményekben. Pél­dául szervezési intézkedéssel meggyorsították a szeggyártás rekonstrukcióját, megterem­tődtek a feltételek a nagybá­tonyi szénmosó kivitelezésé­hez. A szűkös hazai lehetősé­geket a Világbank által biz­tosított pályzati feltételek to­vább bővítették. Jó, dolog, hogy tovább nőtt a technika megújítására szánt összeg, ugyanakkor az építési hányad a legszükségesebb szintre csökkent. — Ezek után térjünk rá a jövedelmezőség, a nyereség alakulásának ismertetésére! — Ennek nagysága, alaku­lása szoros összhangban van a termeléssel, az exporttal és a fejlesztésekkel. Azokban az üzemekben nőtt gyorsabban, ahol nagyobb ütemet diktál­tak a termelésben. Elgondol­kodtató, hogy 17 termelő-gaz­dálkodó egységből 7 nem tel­jesítette nyereségtervét. — Rátérve a mezőgazdaság­gal kapcsolatos kérdésekre, milyen kép tárul elénk? — Az első féléves eredmé­nyek összességében kedvezőek. A fő ágazatok közül a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés a terveknek megfe­lelően alakult, a kiegészítő tevékenység pedig kismérté­kű lemaradást jelez.' Csak el­ismeréssel és köszönettel szól­hatunk arról a szervezett és fegyelmezett munkáról, ame­lyet a mezőgazdaság dolgozói eddig végeztek. A betakarított gabonatermés 4 ezer tonnával haladja meg az 1980. évi re­kordtermést. A szakemberek jelzése szerint az őszi betaksJ rítású növényeknél — napra-" forgó, Cukorrépa, kukon caj gyümölcsfélék — csapadékhi­ány miatt, kisebb mértékű ki­eséssel kell számolni. Ezt a gabonánál jelentkező többlet-^ termeléssel a gazdaságok mér-* sékelni tudják, tehát jelentő­sebb bevételkieséssel nem számolunk. A nagyüzemi állatállomány — a juh kivételével — min-j den állaitfamál meghalad-} ja az előző évit. Aa 1982. évi visszaesés utáni emelkedett a vágómarha-ér­tékesítés, a vágóállatokból pedig 5,9 százalékkal adtak el többet mint az elmúlt év azo-i nos időszakában. Továbbra ia sikerült megőrizni a háztáji és kisegítő gazdaságokban a termelési kedvet, amelynek eredményeként 19 százalék-* kai növekedett a vágósertés­felvásárlás. A jelentős erőfeszítések eW lenére a kiegészítő ágazat ter*i melése több gazdaságban je-j lentősen elmarad az előirány-j zattól. Ez elsősorban a csök­kenő kereslettel és az egyra szigorodó piaci feltételekkel függ össze, ugyanakkor ese­tenként találkozunk nem eléggé megalapozott ágazat­fejlesztési tevékenységgel is. Szövetkezeteink többsége, a ni gazdálkodás feltételeinek szigorodása ellenére is alap­vetően, kiegyensúlyozottan gazdálkodott. Több helyen pénzügyileg zavart okoz a pénzfolyamatok lelassulása, a vállalatok esetenkénti fize­tési késedelme. Néhány gazda­ságban nyugtalanít bennünket hogy az emúlt évről áthúzódó elszámolási problémák pénz­ügyi feszültséget állandósíta­nak. — Figyelembe véve az el­mondottakat hallhatnánk ar­ról is, miként alakult a la­kosság életszínvonala, életkö­rülménye? — A népgazdaság és a me-* gye gazdaságának erejét bizo­nyítja, t hogy a. pénzbevételek 7 százalékkal nőttek, az áru­ellátást sikerült kiegyensúlyo­zott, jó színvonalon tartani, javult a szolgáltatások szín­vonala is. A tanácsi tervek­ben szereplő kiemelt társada­lompolitikai célokat, időará­nyosan teljesítettük, ami jobb lakást, általános iskolai, egész­ségügyi és ivóvízellátást je­lent a megyében. Jelentősen — 80 százalékkal — nőit a családi ház építésére engedé­lyezett kölcsönök száma, ami teljes összhangban' van az új lakásrendelettel. — Végül arra kérem önt, hogy szóljon a tennivalókról! — Hangsúlyozni kívánom, hogy az 1983. évre előirány­zott célkitűzések teljesíthetők, tehát az év elején megjelölt feladatok jó elvégzésén kívül újabbak meghatározására nincs szükség. Néhány terüle­ten azonban a jelenleginél na­gyobb erőfeszítésekre, tervsze­rűbb munkára van szükség. Vonatkozik ez a terme­lés ütemének növelésére, annak egyenletességére, az ex­porttervek teljesítésére, az ésszerű importakarékosság- ra, a teljesítményekkel ará­nyos differenciált jövede em- szerzésre, a megszerzett piaci pozíciók megtartására. A me­zőgazdaságban a termelés és gazdálkodás feltételeinek ma­radéktalan biztosítása, az őszi munkák jó elvégzése, a terv­szerű, veszteségmentes betaka­rítás, valamint a költséggaz­dálkodás javítása tartozik a legfontosabb tennivalók közé. A kívánatos siker indokolja a vezetői színvonal emelését, a kezdeményezőkészség fo­kozását, a vezetői fegye­lem erősítését és a pél­damutatást. Az előbbi felada­tok eredményes segítését, azokra való mozgósítását kell a politikai munka középpont­jába állítani a pártszerveknél, pártszervezeteknél és -alap­szervezeteknél — fejezte be gondoltait Ozsvárt József. Venesz Károly NÓGRÁD — 1983, augusztus 20., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom