Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

Mondjuk: NÓGRÁD Mottó: „Minden szóról eszébe jut valakinek valami”, O hogy a rövidesen napilappá váló újság, milyen nevet kap- „Több mint féltucat község i°n- A régi híradás szerint neve kezdődik megyénkben több száz levél érkezett a »Nógrád«-daL (Egy közsé- szerkesztőségbe. Az olvasók günk be is érte ennyivel.) De közül legtöbben azt javasol- ismerik ezt a nevet Kemero- ták, legyen megyénk napilap- vóban, Vaantaaban és szá- jának címe: NÓGRÁD. mos más országban is. A laP rendszeres olvasói Mi idősebbek, akik itt et- számára e név már éppoly tűk meg kenyerünk javát, megszokott, mint az, hogy a már némi nosztalgiával is két hat napján számíthatnak gondolunk szűkebb hazánkra a laP megjelenésére. De tu- — »szülőfalunkra« —, Nóg- dóm. hogy azoktól, akik im- hí- rádra. Nekünk a legszebb már két évtizede felelősek kot. Bar nem hangoztatjuk, táncot a Nógrád táncegyüt- azért> hogy a NÖGRÁD kora müvének kfirto^unk Valami* tes jár:ia’ mint «hogy a leg- re§gel ott legyen az újságol- megyének tartozunk valami j-zietesebb sütemény is a nóg- Yasók asztalán, mindennap rádi ropogós. új feladatot — újságíróktól, Jó innen elmenni, szétnéz- Régebben a megyénkbe ér- szerkesztőktől, nyomdászok­éi a világban, de jó ide visz- kező magas rangú vendége- tál, kézbesítőktől egyaránt szatémi is. Apró titkom, két Nógrád megye határában —> l&azi csapatmunkát köve- mégis elárulom, hogy a me- fogadták — legtöbbször ke- tel. Sportnyelven szólva, én gyehatárt jelző táblánál min- nyérrel és sóval. a magam részéről azt mon­dig elönt valami melegség. Történt, hogy egyszer egy dóm, hogy eddig »Szép volt Hazajövök. Aztán elmúlik távoli országból érkeztek fiúk!« De mert a NÓGRÁD lassan ez az érzés. Folytató- vendégek, akiket — a foga- megjelenésében hölgyek is dik úgy az élet, mint az el- dó bizottság tagjaként — egy r^sz^ vesznek, azt _ is mon- utazás előtt. palóc népviseletbe öltözött úom: »Szép volt lányok!«1 SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Évekkel ezelőtt — még kis­lány kóromban — az egri strandon beszédbe elegyed­tem egy idősebb házaspárral. A harmadik mondatom után egymásra néztek cinikusan és megállapították: palóc! Akkor még nem tudtam, szé­gyelljem-e érte magam, vagy sem Ma már bizton ismét­lem a szót: igen, palóc. S tudcm azt is: a szü íföld Nem tudom, ki hogyan van kislány kínált,_ annak rendje vele, a hétköznapok egyik Y5 módja szerint; kenyérrel kellemes perce számomra a ós sóval, reggeli kávézás. Legtöbbször Mindjárt az első vandeg jó újság mellett. Olvasom a n*Sy karéj kenyeret szelt, és NÖGRÁD-ot, és néha mele- igencsak kiadósán megsózta gém lesz. Vagy azért, mert azb _Az e*s° harapás után Kukely Mihály Salgótarján, Vöröshadsereg út 148. kellemes2' vagy "ffit meS bontan mindjárt Is^húrta ’£ NÓGRAD-nak régi el­kel Sen hírt közök’D^a s^ája Szegletét. Nem értette W*. ■nagy _ kellemetlen hírt közöl. De a mindennapokhoz ez is hozzá­tartozik. Mint ahogy az lsj hogy mi­kor ünnepel, akkor mi is ün­lemmel kísértem ezt a játé­kát is. örültem, hogy még én is játszhatok, 69 éves fejjel. Hogy miért kapta megyénk a Nógrád nevet, nem tudom. a dolgot, ugyanis abban az országban, ahonnét érkezett, a kedves vendéget kenyérrel és cukorral fogadják ... nepelünk, szabadabbnak v-^voniánvi^Fn néld’ánf^J' De amikor a harmincas évek­érezzük magunkat. Amikor evománvosan a NÓGRÁD-ot hen az Alföldre jártunk nap­dolgozik, szürke és poros. oSm eTsönek a Mnüanok számba summásnak, az inté­Amikor játszik, akkor lázban k0züi ” napuapok z6 meg gz „Nad_ ég. Ha jól érezzük magunkat, / ''' skultéti Pál akkor pedig bármilyen le- Sáms0nháza> petőfi üt 4«. hét. Kiről beszéltem? Magunk­ról, palócokról. S otthonunk ról — NÖGRÁD-ról. Ozsvár Lívia rág megyeinek« hívtak ben­nünket. Gondoltam, ha már ilyen újítási láz van az egész világon, meg kellene próbál- W ni NÖGRÁD-ot átkeresztelni ;',űgy húsz évvel ezelőtt, az NADRÁG megyének. Persze akkor hetente kétszer meg- csak játékból. Mondjuk...” jelenő »Szabad Nógrád« kör- Pintér Jánosné is. T. E. Salgótarján, Úttörők űtji 23. kérdést intézett olvasóihoz, Nemti, Kossuth Lajos út 2. Kiállítás a művésztelepen született alkotásokból Idén nyáron tizedik alká- hogy felelősséggel szólnak hoz- dozatkész tevékenységét, amely lommal rendezték meg Salgó- zá mai világunk, a kor, a lehetővé tette, hogy a tizedik tarjánban a nemzetközi grafi- társadalom több kérdéséhez, alkotótelep jelentős eredménye- kai művésztelepet. Az ajka- s bonyolult alkotói feladató- két hozott. A szervezők ter- lomnak megfelelően elsősorban kát tűznek maguk elé. Ugyan- vezik, hogy a friss alkotásokat azokat a művészeket kívánták akkor őrzik a Közép-Kelet- az ősszel több kiállítóhelyen meghívni, akik a korábbi Európa térségében még ele- is bemutatják. években már részt vettek a venebben élő népi hagyó- ,, , __ t elep munkájában. Ez részben mányt, a közös kincs orszá- A további elképzelések kozott sikerült is, többen azonban gonként, népenként változó w®r^PeV,hogí.,? művésztele- más elfoglaltságuk miatt nem sajátosságait is. E hagyomány Pat Csohány Kálmánról neve­tudtak eljönni. Az alkotóte- nyelvén is égető mai gondo- zlk el> J felkészülnek a mát- lepnek nyolc résztvevője volt, kát vetnek fel, hangot adva rYalma®* alkotoház megnyitá- Kemerovo küldöttei pedig az — ritkábban — a reménynek, ®ara> abo1 « következő évek- utolsó napokban kapcsolódtak gyakrabban a kor fenyegetett- bea a , ,ls ideali­be a telep munkájába. Szlo- ségeinek is. Czinke Ferenc sabb|. otthont kaphatna a nem- vákiából Szabó Erzsébet, Jo- lapjai mindkettőre példát f_etkozl grafikai művésztelep zef Hascak, Bulgáriából Káli- szolgáltatnak, előbbire a ja Jordanova, Finnországból Csírázás, utóbbira összetett Tapio Nyyssönen érkezett Sál- jelképiséggel a Bartók 1. és gótarjánba, ahol a hazai mű- a Medvetánc. Az intellektuális vészeket Czinke Ferenc, Muzs- elvonatkoztatás, a hangulat nay Ákos, Szabó Tamás és finomságaira érzékeny költői- Szentgyörgyi József képviselte, ség s az emberiség, az egyén Kemerovóból Alekszej Hme- sorsáért való aggodalom — az levszkoj és Alexandr Kirch- ebből következő szorongással manov volt a vendégünk. együtt — erőteljesen van je­A művésztelep — össze- len e kamaratárlaton is. A függésben a megyei múzeu- művészek a humánum jegyé- mok speciális, az egyedi rajz- ben emelnek szót az embert ra vonatkozó gyűjtőkörével — és környezetét fenyegető je- elsősorban az egyedi rajznak lenségek ellen, gyakran moz- kíván ösztönzője lenni. Öröm- gósító erejű jelképiséggel fő­méi nyugtázandó, hogy idén galmazva. Erre példa többi ez a törekvés először járt iga- között Szabó Erzsébet Nem zán sikerrel, az egy hónap egészen biztos hely, Szórako- alatt itt létrejött művek több-^ zott széllovas. Álom szellőzte- sége rajz, vagy „vegyes tech-v tés című lapja, Jozef Hascak nika”. Művészi színvonaluk is Rajz I—IV sorozata, Kalija kiemelkedően magas, amint Jordanova Kompozíció-1, Ta- azt például a zsűri értékíté- pio Nyyssönen grafikái, s nem leiében is kifejezésre jutott, utolsósorban Szentgyörgyi A telep történetében először József Zárt térben II. Hívoga- mintegy 300 000 forint értékű tó, Menekülés, Muzsnay Ákos alkotás került így a napokban Egy lap, Ketten, Szabó Tamás a múzeumi képzőművészeti Nagy utazó, Tanulmány című gyűjteménybe a részt vevő mű- műve. Alekszej Hmelevszkoj vészektől. plaketteket és vázlatokat állí­E műveket — korábbi ha- tott ki. Előbbiek, a Gyász és gyományoknak megfelelően — az Emberek és babák férfias a nógrádi közönség is mégis- keménységükkel, ugyanakkor merheti, a salgótarjáni Nógrá- szemérmes líraiságukkal ra- di Sándor Múzeum galériájá- gadnak meg. ban állították ki őket szeptem- A telep szakmai vezetését bér közeoéig. A művésztelep idén Czinke Ferenc vállalta, résztvevői közösek abban, elismerés illeti aktivitását, ál­Szeged vállalja a Tragédiát Vámos László újabb kísérlete M adáchcsal Pályakezdők a főszerepekben Madách Imre Az ember rt színpadán harmadszor ren- filozófiai tapasztalatainkkal! tragédiája című drámai köl- dezhette meg Madách 'Itagé- Akkor — gondoljunk a két teménye nem egykönnyen diáját. He.yzete irigylésre legutóbbi világégésre — nem adja meg magát az ember- méltó, hiszen az előző évek is olyan biztos, hogy az Űr nek. Az olvasónak alaposan tapasztalatait — még a leg- jót cselekedett velünk, meg kell dolgoznia érte: hogy s.kerületlenehbnek tartott el- emberekkel, amikor magára ráleljen értékeire, élvezze ső rendezését is — kivánato- hagyott, boldoguljunk. Akkor szépségeit. Nincs könnyebb san kamatoztathatta, s kidől- talán az Ür önkénye is job- helyzetben a színházi látoga- gozhatott egy olyan rendezői bán érződhetne. Hiszen ő is tó sem: próbára teszi a mű koncepciót, amely messzeme- ember, aki néhány „emelet- megértése, birtokba vétele, nőén alkalmazkodik a térhez tel” fölöttünk lakik. És ak- Ugyanakkor a mostanság szó- és méreteihez, képes a szín- kor árnyaltabb alakban je- kásos játékidő dupláját kell házi élményteremtésre. Vámos lenhetne meg Lucifer is, az nem is hagyja ki a „ziccert”, örök vesztes, az örök máso- Díszlettervezőjével, Csányi Ár- dik. Hiszen Lucifer is mélyen páddal és szcenikusával, Ba- emberi — az „alagsorból”, kó Józseffel forgatható és Vámos elsősorban a tradí- emelhető, többdimenziójú cióra és a madáchi műre ________„ ______, színpadteret képez ki, meg- ügyelt, ezért dicséret illeti.' segít enek egy emberségesebb °ldva, gyorssá téve a színvál- a korral való megméretését élet igényének kimunkálásé- tozásokat. Némelyik szín azonban elmulasztotta. Mind­hoz, programot, egyben hi- olyan észrevétlenül követheti egy miért — óvatosságból? tét adnak a mindenkori lét a másikat, olyan természetes- —, a lehetőség kimaradását a cselekvésekben megnyilvánuló seggel, hogy a látott díszlet- kárára írjuk. koncentráltan, fegyelmezetten végigülnie. De megéri a fáradságot. Á drámaköltő gondolatai mai_— örök — igazságokként csil­lannak meg előttünk, hozzá­vállal ásához. konstrukciót mindenképpen a------ —„ ,____ ,, .... , „ - , Nem mindig használt « S zegeden, a szabadtéri já- üdvözölheti ük^B* tonrtrukd- látványcentrikus előadásnak: 4.',!;... oo Üdvözölnél]UK. £| KOmtrUKCl a lótuánvnctno HlvlrrvT* ékokon — július 22-én — nyitó előadáson láthattuk né­hány esztendős szünet után újra Az ember tragédiáját. Madách művének ezen a szín­padon semmi máshoz nem hasonlíthatóan nagy a múltja. Aki bemutatásához fog, annak meg kell küzde­nie az elődök hírével, emlé­ón illúziót keltőén jeleníthető a látványosság sem. Olvkor »« bír« legyen ,z égi, »«■»►*! vagy löldi helyszín. §T .«„.répIsSi Milyen produkciót tár elénk Adódhatott ez annál inkább.' Vámos László az idei szabad- mert nem minden főszereplő térin? állt feladata magaslatán. LegJ Sommázva véleményünket: disszonánsabbnak az űrjele- világos olvasató, látványban netet érzem. A színen teljes gazdag, megnyerő, hagyomá- a sötétség, csak a földet vi­kével. ötven esztendeje, J933. nyokat tisztelő, humánus, lágítja meg holdszerűen egy augusztus 26-án Hont Fe- tisztességes, de gondolatilag renc rendezésében e művel kevésbé érdekes, a színészi kezdődött meg a Szegedi Sza- munka színvonalában alig badtéri Játékok sorozata, bosy közepes előadást látunk, rögvest az évtized legtöbbet Vámos nem hagy kétséget játszott színpadi szerzeményé- nézőjében, hogy a haladás, a vé emelkedjen, A látékck madáchi gondolat elkötcle- felszabadulás utáni űjraszer- zettje. Az is egyértelmű, hogy vezése szintén gazdagságával az emberi természet kettős lep meg, bár az előző kor- arculatúságában rokonszen- szakhoz kevésbé mérhető, ve erősebb a helyeslés, mint- Major Tamás 1960-ban, Vá- sem a kétkedés iránt. S adott mos László 1965-ben és 1969- időben, amikor a kételkedés ben. Szinetár Miklós lJTß-ban a minden fölötti ironizálás, a rendezte meg Szegeden a Tragédiát. Vámos idén har­madszor vállalkozott a mű­vészt próbáló teladatia. Egyébként Az ember tra­kiábrándultság annyira el­harapódzott, ez a művészi megnyilatkozás nem csekély dolog. Legalább annyi bátor­ságot feltételez, mint az el- gédiájának ismételi bemuta- lenkezője. De talán épp re- tása négyes évforduló jegyé- bellis múltunk, természetünk ben zajlik: ötvenéves a sza- berzenkedik akkor, amikor az fiatéi badtéri és most éli felsza- előadásnak ezt az erényesen tólÍ5'kolas Az Adamot badulás utáni huszonötödik tiszta képét túlságosan egy- évadját, 160 éve született szerűnek, ismertnek, ugvan- Madách Imre és 100 éve mu- ezért száraznak, álmosítónak érezzük. Az Ür és Lucifer nem egyenlő ellenfelek. Az Úr fénynyaláb. A szöveget hall­juk, de alig értjük, mert az egyre feljebb kúszó csoda-, gömböt bámuljuk. Vámos felfogása azon ala­pul, hogy megmutat, és nem ábrázol. Stílusa a miszíérium- és pódiumjáték rekvizítumai- ra épül. Színészéit, tisztelve a verses művet, a régmúlt tradícióit, hangosan, emelke-j detten szavaltatja. Mai szín-j házi elképzeléseinktől ez á beszédmód is idegen. Minden valószínűség sze­rint a mostani Tragédia-elő­adás az eddigi legfiatalabb, á szereplők életkorát illetően] A sokszereplős darabban né-» hány középkorú színész mel­lett csupa pályakezdő, illetve tatta be a Tragédiát első íz­ben színpadon Paulay Ede» a budapesti Nemzeti Színház rendezője. A dél-alföldi vá­ros fontosnak tartja a bemu játszó Bubik István két éve] az Évát formázó Tóth Éva] négy, a Lucifert alakító Bal-! kay ®éza öt esztendeje szí­nész. Játékukat az évszámolC is jellemzik. Balkay a legki- forrottabb, a legegyenletesebb mikrofonhangja (Sinkovit, teijesitméAyt nyújtja. A ren­. ... ,, , .... , *Z eoa<V?s.'onn' dezés azonban egyoldalúság« tatót, erről a feszti vau jság- sának vélem-a jóságos nagy- kárhoztatja: ördögi, ellen- b“ ‘f. írfSz- Simon István: apóra emlékeztetve erzelmek- szenves voltát emeltetl kiJ „Elkötelezettnek érzi magát tői árnyaltan, hull alá. Lucl- p t nrifer svakran reális­Szeged Az ember tragédiája fér testi valójában is megje- ^ dolkodó ' ‘ eredeti bemutatójának cente- lenik, szárnyakkal a hátán, 8 náriumában Is, hiszen e nagy jelezve égi voltát, taszítóan Bu, Istvan « magabiztos] nemzeti kultúrkincsünknek sima hajjal, s hanghordozása, “®/eln?e,t érdemlő kezdés kivételes fórumot adott és ad beszéde túlcsordul az iróni- utan fokozatosan veszti el szabadtéri játékain.” ától. Az általuk képviselt Jó Kevés színházművész jut és Rossz között vívódik az olyan lehetőséghez, mint Vá- ember, Ádám és Éva. mos László, a budapesti Nem- Ez a madáchi képlet szimp- zeti Színház művészeti veze- laságával már nem hat, csak akkor, ha ötvözzük közel másfél százados történe] mi. tője: hazánk, de talán Közép- Európa legnagyobb szabadté­lendületét, meggyőző erejét.’ A rendező felfogása szerint remekül érzékelteti Ádám gyerekember voltát, de férfi­vá érését már képtelen meg­mutatni. Hiányoznak hozzá a 'kellő színészi eszközök. Sző-! 8 NOGRAD - 1983. július 30., szombat Ballada a Kút vizéről Mai szlovák elbeszélők A modern könyvtár elegáns, egyszerűen nem tudnak szaba- karcsú kötetében tíz fiatal szlo- dúlni a múlttól, amely tudatuk- vák novellista 16 Írását vehetik ban összemosódik a jelennel, kézbe az olvasók. Bába István és meghatározza cselekedeteiket, Ho- Kiss Csaba válogatta, Keiol rák a belső monolőgtechnikával Vlaehonsky irta az utószót, állí- tárja fel a lélek rejtett raélysé- totta össze az élerajzl Jegyzete- gélt, Puskás a szimultántechni­ket. Aligha lehetett könnyű dol­guk. A fiatal szlovák Irodalom Is a miénkhez hasonló gondokkal küzd. Helyét, saját hangját és témáját keresi. Szakítani szeret­ne a realizmus túlnalodottnak vélt hagyományaival, a modern francia és angolszász irodalmak formai törekvéseit szeretné adop­tálni, ugyanakkor megőrizve a kontinuitást is, építve a népi ha­gyományokra. A tíz szerzőből kilenc egyetemet, főiskolát vég­zett értelmiségi (MUan Zellnka műszerész), akik faluból, kisvá­rosból kerültek nagyvárosba (Pozsonyba), s ez az életforma­változás meghatározó élményük. Az odahagyott falut é- gyermek­kort nosztalgikus fájdalommal Idézik fel, de nem idealizálják azt. Példaként Stanislav Rakús- kötet elmadó novelláját említe­ném, Ivan Habaj Szürke pontok a tálban és Julius Balco A he­gedű című írását. Karol Horák Nyelvtanfolyam barátja (Ciz), Jozef Puskás A határ című írásában az apja halálába nem tud belenyugodni a hős. Horák Is, Puskás Is a modern próza és a pszichoanalízis fogásait és eredményeit alkalmazza. Hőseik kát ötvözi a tudatóramrr.al. Kü­lönösen az utóbbi (a Nyelvtanfo­lyam) izgalmas. A hősök kissze­rű életét (nagy ivászarok, kóbor­lások, veszekedések) valamiféle rejtelmes végzettszerflség deter­minálja. Miért halt meg Ciz, a 40 éves tanár? Mi történt azon az átdorbézolt éjszakán, amelyre története 1892-től napjainkig. Történetet mondok és nem tör­ténelmet — s ez a novella rej­tett mondandója —, niszen a nagymama tudatában csak az egyszerű élettények hagynak nyomot, szinte tudomást sem vé­ve a tájon átvágó történelmi vi­harokról, országhatárok változá­sairól. Ez Jellemzi mind a 16 novellát la a mindennaposság ábrázolása. Dusán Mltana ör­dögtrillájában Olga Feldekova Költözködés helyben vagy Milan Zelinka Apró hópehelyvlrágok című íráséban a részvét és a hu­virradóan Clzt holtan találták az mánum fogalmazódik meg. Az ' ördögtrillában hiányként, az Ap­ró hópehelyvlrágokban furtss szolgáltatásként. Nem halhatunk meg anélkül, hogy életünk utol­só pillanataiban (legalább) ne találkozzunk a visszamenően is értelmet adó, átvilágító részvét­tel, a cél és okság felismerésé­vel. Enélkül a téboly éjszakájába zuhanunk, mint ahogyan Martin Sopko Az igazmondó hal című novellában. Iskolai szertárban? Puskás bra­vúrosan elegyíti a vállalati nyelvtanfolyam idétlen nyelvi kliséit a főhő3 egyre zaklatot- tabb emlékké menekülési kísérleteivel. Nincs menekvés, tetteinket, múltunkat súlyos te­herként hurcoljuk magunkkal mindhalálig. Bölcs zerignáeióval veszi ezt tudomásul Lubos Ju- rik öregember (A temetőőr), aki oly sok halált és temetést látott már. Nem szójáték: maga a te­mető is, amelyre vigyáz halálra van Ítélve, hiszen az utolsó te­metés után lezárják. Kutyájával körbejárja, bezárja a kaput és mogorván nyugovóra tér. Ml lesz a sorsa? Az elmúlt évszázad tör­ténetét rögzíti a monarchiáig visszanyúlóan Dusán Dusek A nagymama életrajzában. A ' már és egyszerű kijelentő mondatok­ból rajzolódik ki egy család Végezetül a fordítók: Bába István, Körtvélyessy Klára, Má- nyoklné Kovács Anna és Tözsér Árpád munkájáról csak annyit, hogy az átültetett novellákat egy percig sem éreztük idegennek, mert egyes megoldásaikban bravúrosan a népi izeket, han­gulatokat Is vissza tudták adni. Európa Könyvkiadó 1983. Horpácsi Sándor vegtudása sem kifogástalan. Tóth Éva megjelenésében’ eszményi Éva, ez a szerep mégsem az övé. Az ő színé­szi habitusa túlságosan ke-! mény, szikár, nem tudja á nő vonzó sokszínűségét, érzel­mi gazdagságát megmutatni.' Tökéletes alakításokat az apróbb szerepekben látunk.’ Czibulás Péter, Helényi Pál Kézdy György, Katona János; Ivánka Csaba, Nagy Zoltán, Pápai Erzsi, Rubold Ödöni erősségei az előadásnak. Rajtuk és a már em’ítetÉ díszlettervezőn, szcenikuson kívül e felemás érzelmeket keltő játék alkotói közül fel­tétel nélkül a jelmeztervező Vágó Nellyt, a mozgásterve-! ző Dölle Zsoltot és a zenei összeállítást készítő Simon Zoltánt dicsérhetjük. Hasztalan volt hát a sze-j gedi utazás? Balga e kérdésfeltevés. Eg# művészi produktum részeséi nek lenni még akkor sem ha-s szontalan, ha az a produk-» tűm igazi kudarc. VámoS Tragédia-rendezése pedig messze van a kudarctól. A nóg­rádiaknak — a Madáeh-em- lékév jegyében — minden­képpen ajánlható a megle« kiütésre. Sulyok LászM -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom