Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-05 / 157. szám
Egy műszak alatt mintegy négyezer darab, exportra kerül® bútorzárat csomagol tetszetős dobozba Szabó Lászlóné az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységének dolgozója. fotó: barna Nemcsak karbantartani, hanem fejleszteni Vannak, akik igénylik, mások még a hívó szóra sem váiaszolnak Az MTSZ keretében működő Képipari Tudományos Egyesület tömöríti azokat a gépész szakembereket, akik a megye különböző termelő-gazdálkodó egységeiben tevékenykednek, s hajlandók arra, hogy az egyesület munkáját, a közösség javát szolgáló tartalommal töltsék meg. Ennek egyik igen fohtos területe a szakmai ismereteket bővítő-fejlesztő oktatás, továbbképzés megszervezése és lebonyolítása. Ez utóbbi tevékenység eredményeiről, gondjairól, további tennivalóiról beszélgettünk Balogh Lászlóval, a tudományos egyesület megyei elnökével és Nádudvardiné Kerek Erzsébettel, az egyesület oktatásfelelősével. — Milyen helyet foglal el az egyesület vezetőinek tevékenységében az oktatás és továbbképzés? Balogh László: — Fontosat, mégpedig két okból. Először azért, hogy segítsünk az állami oktatás fehér foltjainak eltüntetésében, mérséklésében. Másodszor pedig a szakmai specializálódás kibontakoztatásának kívánunk nagyobb teret adni. Vagyis nemcsak karbantartjuk a már megszerzett szakmai tudást, hanem az előttünk álló és belátható jövő igényeinek megfelelően fejlesztjük is. Nádudvardiné Kerek Erzsébet: — Az oktatással, továbbképzéssel kapcsolatos tevékenységünk kezdetét 1976-ra tehetjük. Ekkor szerveztük meg az első tanfolyamok Húsz-huszonöt fő részvételével zajlott le, s negyven, illetve hatvan órát ölelt fel. Témája a következő volt: a pneumatikus rendszerek tervezése, kezelése, célgép és hegesztőrendszerek tervezése. Ezt követte a három M rendszerek kialakítása, amelybe 120—140 fő kapcsolódott be. A PTK típusú számológépek programjának használata című 50 órás tanfolyamunk pedig a színvonalasabb műszaki tevékenységhez nyújtott megfelelő szakmai útmutatást. A leglátogatottabb és legtöbb személyt magába foglaló tanfolyamunk a minőségellenőrök betanító, alap- és középfokú képzéséhez kapcsolódik. A többször megismételt tanfolyamokon 150 fő vett részt. 1980 őszén kezdtük, s 1982 decemberében fejeztük be. A középfokon végzettek szak- dolgozatot írtak, s ha minden tekintetben megfeleltek a követelményeknek, akkor oklevelet kaptak. Ez állami minősítésnek felel meg. Egyébként a hallgatók 85 százaléka felelt meg a vizsgakövetelményeknek, illetve tett eleget vizsgakötelezettségének. Balogh László: — A minőségellenőri tanfolyamok nagy látogatottsága összefügg azzal is, hogy a Minisztertanács rendeletben mondta ki: aki nem szerzi meg a szükséges betanítói alapfokú és középfokú végzettséget, az nem dolgozhat ebben a beosztásban. Ugyanakkor a megye, de főleg a salgótarjáni üzemek, vállalatok vezetői igyekeztek minél több jó minőségellenőrt kiképezhetni, hogy ezzel is hozzájáruljanak az ugrásszerűen megnövekedett minő" ségi követelmények teljesítéséhez, illetve a külső és belső piacok megtartásához. — Érdekelne a hallgatók véleménye is. Balogh László: — Általában sikerélménnyel tértek vissza munkahelyükre a résztvevők. Nemcsak a napi kérdéseikre kaptak választ, hanem a belátható jövő tennivalóival, a sikerhez vezető út szükséges és lehetséges feltételeivel is megismerkedhettek. Olyan egészen újszerű ismeretekhez is hozzájutottak, amelyeket részükre a gyárak vezetőinek napi követelményként kellett volna előírni. Például azt, hogy a minőségi ellenőrnek ismerni kell a megrendelővel kötött szerződés előírásait. Nádudvardiné Kerek Erzsébet: — A hallgatókkal a tanfolyamok közben és a végén is eszmecserét folytattunk. Általában eredményesnek értékelték azokat Emellett szóvá tették a hiányosságokat is. Elmondták, hogy a meós'tan- folyamokra kiadott könyvek egyes részei elavultak, korszerűtlen ismeretanyagot tolmácsoltak, nem voltak eléggé rendszerezettek. Szerintük a betanító és alapfokú meó-tan- folyamok követelményrendszere indokolatlanul magas volt. Kifogásolták egyes előadók felkészületlenségét. Az észrevételeket rögtön továbbítottuk, de előfordult az is, hogy aki nem vette figyelembe a kifogásokat, azt nem kértük fel újabb előadásra. — Nem okozott gondot az előképzettségbeli szintkülönbség? Nádudvardiné Kerek Erzsébet: — Nem, mert előre meghatároztuk a feltételeket, az előképzettség — szakmai és általános műveltség — szintjét, A kimondottan speciális jellegű tanfolyamokra pedig csak a legilletékesebbek jöttek el. — Mivel ezek a tanfolyamok pénzbe és időbe kerülnek a vállalatoknak, érdekelne ezzel kapcsolatos magatartásuk. Balogh László: — Vannak vállalatok, ahol igénylik, kérik, sőt számolnak az egyesület által szervezett és lebonyolított tanfolyamokkal, mert a gyakorlatban győződtek meg arról, hogy olyan plpszt kapnak a résztvevők, amit előnyösen tudnak hasznosítani. De csak akkor, ha számon kérik tőlük, ha kíváncsiak arra, hogy a megszerzett tudás birtokában miként kívánják eredményesebbé tenni munkájukat. Akadtak viszont olyan gazdasági vezetők is, akik még csak nem is válaszoltak a hívó sorainkra. De tapasztaltuk azt is, hogy kérő levelünk elakadt valamelyik ügyintéző . íróasztalában, nem jutott el az első számú vezetőkhöz. Nádudvardiné Kerek Erzsébet: — Az előző években eléggé nagy volt a létszám a különböző tanfolyamokon, s mindegyikre azok jöttek el, akiket a téma érdekelt, illetve a minisztertanácsi rendelet írta elő. A mostani tanfolyam létszámánál már érződnek azok a megszorítások, amelyek az ésszerű költség- gazdálkodással kapcsolatosak. — Mivel az utolsó gondolat részben kapcsolódott a jövő tennivalóihoz, így hát folytassuk tovább ezt a témát. Nádudvardiné Kerek Erzsébet: — Segíteni kívánunk gyárak vezetőinek a termékek* minőségének és versenyképességének fokozásában. Ezért 72 órás tanfolyam keretében a konstruktőröknek arról tartunk előadásokat, hogy mi a szerepük a minőség biztosításában. A résztvevők kötelesek beszámolni az itt szerzett tudásukról. Ezek az előadások olyannyira előremutatóak, hogy érdemes lenne meghallgatniuk az igazgatóknak, vagy a főmérnököknek. Nemcsak a jelen, hanem a jövő helyes szemléletváltására és ennek megfelelő gyakorlat kialakítására ösztönöznek. Kétnapos bentlakásos to. vábbképzés jellegű, szeminárium módszerű lesz az ergonómiai és munkaszervezési tanfolyam, amelyet 30 fővel szervezünk a • megyeszékhely, valamint Szécsény és Pásztó üzemeiben dolgozók részére. Balogh László: — Mivel az idén másra nem jut sem erőnk, sem időnk, ezért a jövő évet az MTESZ javaslatára „A külgazdasági ismeretek” című tanfolyam megszervezésével kezdjük. Az egyesület vezetősége és aktivistái az oktatással és továbbképzéssel kapcsolatos szervező és lebonyolító munkát társadalmi feladatként végzik. — venesz — Á szövetkezeti közös vállalatok nyolc évé Számuk kettővel csökkent A szövetkezeti közös vállalatok létrehozását a termelőszövetkezetek gazdasági, társadalmi fejlődése tette elsősorban szükségessé. Az integrált termelést folytató közös vállalatok elősegítették a mezőgazdaság fejlődését, az eszközök koncentrálása révén növelték azok hatékonyságát, szervesen beleilleszkedtek a megye gazdaságába, azaz ösz- szességükben megfeleltek a várakozásnak. Az ötödik ötéves terv időszakában a szövetkezeti közös vállalatok nettó árbevétele több mint kétszeresére — 720 millió forintra — emelkedett, nyereségük pedig 22 millióról 32 millióra nőtt. A termelésben és az eredményességben is meghatározó volt a munka termelékenységének fokozása, hiszen a foglalkoztatottak száma mindössze 13 százalékkal gyarapodott az öt esztendő alatt. Ami a jövedelmezőséget illeti, az eltérően alakult a mezőgazdasági és az építőipari jellegű társulások esetében. Az előbbieknél 3—4 százalék, az utóbbiaknál 8,5—9 százalék közötti volt, összességében pedig 6,5—7 százalékot tett ki. A VI. ötéves terv időszakában a közös vállalatok fő feladatukként a mérsékeltebb mennyiségi növekedés mellett a minőség javítását jelölték meg, amelyet a termelékenység, az anyag- és energiatakarékosság és a szervezettség színvonalának emelésével, a nagyobb kezdeményezőkészséggel és a piaci körülményekhez való rugalmasabb alkalmazkodással kívántak megvalósítani. Ezt az eltelt két év során sikerült elérni. Árbevételük több mint 6 százalékkal nőtt, a nyereség pedig mintegy 9 millió forinttal haladta meg az 1980. évit, méghozzá úgy, hogy a foglalkoztatottak száma csaknem 400 fővel csökkent. Az alaptevékenységhez kapcsolódó közös vállalatok helyzete jelentősen nehezedett. Ennek fő okai a költségek Kevesebben többet Ahol csökken a nyereség Szem előtt az alapítók érdekei emelkedése, a piaci körülmények kedvezőtlenebbé valása. Ez kihatott az eredményességre is, nyereségük az árbevétel növekedése ellenére is csökkenő tendenciát mutat. A KARANCSHŰS — miközben termelése évről évre nő — javul a szervezettsége, termékeinek minősége, bővül a választéka, gyarapodik boltjainak száma és nő a forgalma, nyeresége a múlt évben már csak 1,58 százalékot tett ki- Ebből számottevő fejlesztésre nyilvánvalóan nem telik; pedig a további fejlődéshez, a gazdaságosabb termeléshez, a jobb ellátáshoz ez nélkülözhetetlen. A DROGUNION mind nehezebben birkózik meg a piaci követelményekkel. A tárolásban, szárításban, feldolgozásban megvalósult fejlesztések eredményeként sem nőtt az árbevétel, nyeresége pedig felére csökkent. A SERKÖt? technológiai rekonstrukciója* biztonságosabbá tette a közös vállalat gazdálkodását. Árbevétele és nyeresége egyaránt nőtt. Igaz ebben nagy része volt és van a tenyésztői munkaszínvonala emelésének, a költségek csökkentésének, a megfelelő érdekeltségi rendszer kialakításának, a szervezettség fokozásának, a kistermelés integrálásának. Az AGROKÉMIAI Közös Vállalat bevétele az elmúlt két évben szinten maradt, nyeresége a szolgáltatás díjainak emelése következtében nőtt, az igény a légiszolgáltatások iránt csökkent, így a MÉM repülőgépes szolgálata által rendelkezésre bocsátott gépek kihasználtsága alacsony. Az építőipari közös vállalatok helyzete kedvezőbb, bár a szűkös beruházási lehetőségek következtében módosult a kereslet és kínálat ai’ánva. A nagyobb beruházások, helyett elsősorban a munkaigényes felújítási és tatarozási munkák jelentkeztek igényként. Az építőipari közös vállalatok gazdálkodása felel meg legjobban az alapítók érdekeinek — öt és fél millió forint visszatérítés — nem utolsósorban az alapítók számára végzett beruházások pontos, határidőben, jó minőségben: történő átadása révén. Ezek a közös vállalatok tudtak a legrugalmasabban alkalmazkodni a változó feltételekhez, belső szerkezetük átalakításával, korszerű vállalkozási politikájukkal, kezdeményezőkészségükkel, új eljárások, anyag- és energiatakarékos technológiák bevezetésével. A létszámcsökkenéssel párhuzamosan nőtt a szakmai színvonal. Míg a foglalkoztatottak száma 9 százalékkal csökkent, a felső- és középfokú végzettséggel rendelkező szakemberek száma 8 százalékkal nőttt A szövetkezeti közös vállalatok jelentős szerepet vállaltak a megye szociális, kommunális beruházási igényei-1 uek kielégítésében, a szolgáltatások színvonalának emelésében, s a jelek szentet ez évben is további munkák végzésére van kilátás, amiben nagy szerepe van megrendelőik bizalmának. * Természetesen a termelőszövetkezeti közös vállalatoknak bőven akad még tennivalójuk a gazdálkodás korszerűsítésében, a munkaszervezés színvonalának javításában, de az eddig megtett út, a megszerzett tapasztalatok ló alakot nyújtanak a további feilódés- hez. Z. T. , Ésszerű importtakarékosság Szeget dollárért? AZ IMPORTTAKARÉKOSSÁG olyan fogalom, amelyet manapság nemcsak a közgazdák, a gazdasági szakemberek használnák, hanem a köznyelv is. Mindenkinek meg kellett ismerkednie ezzel a fogalommal, amely a termelés, a forgalmazás egyik kulcsszavává vált. De miért? Köztudottan nyitott gazdaság a mienk, ami közelebbről azt jelenti, hogy termékeink viszonylag nagy részét exportáljuk és hasonlóan nagy arányban hozunk be külföldről nyersanyagokat, alapanyagokat, félkész termékeket, fogyasztási cikkeket. A nemzetközi munkamegosztásban való részvétel a mi számunkra nélkülözhetetlen, hiszen — hogy csak a legismertebb példákat említsük —, nálunk nem terem meg a citrom, de van bőven almánk, nem gyártunk autót, de tudunk exportálni autóbuszt. Nem törekedhetünk önellátásra, de arra törekednünk kell, hogy nemzetközi kereskedelmi és fizetési mérlegünk egyensúlyban legyen. Ezt az egyensúlyt különösen nehéz megteremteni, fenntartani, az iparilag legfejlettebb országokkal, hiszen ezek tudják szállítani számunkra a legkorszerűbb termékeket, s ezeknek tudunk a legnehezebben árukat ajánlani, amelyek nekik is megfelelnek. Lényegében ez a helyzet kényszerít bennünket arra, hogy takarékoskodjunk az importtal. Igen ám, de hogyan? Bármelyik termelő, amelyik rendszeresen tőkésimportból származó alapanyaggal, félkész termékkel vagy akár csomagolóanyaggal dolgozik, be tudja, bizonyítani, hogy számára az a behozatal nélkülözhetetlen. . Követeli hát — okkal, joggal — az import folyamatosságát, sőt, esetleg a termelés bővítéséhez, korszerűsítéséhez szükséges újabb gépek, technológiák megvásárlását. Ilyen viszonyok között mégis, központilag is korlátozni kell a behozatalt, illetve az eddig importált cikkek egy részét hazaival kell helyettesíteni. Másfelől arra kell törekedni, hogy minél több, a világpiacon sikeres terméket állítsunk elő, s ennek érdekében is módosítják a termelők gyártmányszerkezetüket. PERSZE, KORÁNTSEM csupán mennyiségekről van szó: legalább ilyen fontos, hogy exportunk gazdaságos legyen, vagyis hogy viszonylag olcsón, termelékenyen állítsuk elő a külföldre szánt termékeket is. Nem igazán javítja a külkereskedelmi mérleget az olyan áru exportja, amelynek előállítására ráfizetünk. Hasonló a helyzet a behozatallal: vétek olyan termékeket importálni, amelyek előállítására magunk is képesek lennénk esetleg jóval olcsóbban, mint amennyiért a világpiacon hozzájutunk. Csakis ebben a megvilágításban szabad az importtal is takarékoskodni. így azonban — kell. Hogy ismét a mindenki által ismert fogyasztási cikkek közül vegyünk példát, említhetjük az olyan egyszerű termékeket, mint a szeg, a csavar, az ásó, a kapa; ilyeneket súlyos hiba konvertibilis valutáért vásárolni. Meg kell. mert meg lehet teremteni az ezek hazai gyártásához szükséges elegendő kapacitást: ez reális, ésszerű importhelyettesítést. Másnak minősül az olyan importtakarékosság, amelynek következtében az idén például szórakoztató elektronikacikkekből, bizonyos keresett kötöttárukból kevesebbet hozunk be tőkéspiacokról, mint tavaly. Ezt kényszerűségből és átmenetileg teszik az illetékesek, hiszen ilyen fogyasztási cikkeket hasonló minőségben és választékban a belkereskedelem nem tud hazai forrásból beszerezni. Az import ilyen mérséklése csak afféle tűzoltó munka, amely a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának pillanatnyi javítását célozza. Hasonlóképpen nem igazi importhelyettesítés — mert tartósan nem járható út —, ha az eddig behozott termék helyett megpróbálnak a termelők valamit itthon előállítani, de ezt vagy drágábban teszik, mint ameny- nyibe az import került, vagy — és ez a nagyobb baj —, nem olyan minőségben, választékban gyártják az adott terméket, amilyet a hazai piac igényel. TARTÓS JAVULÁST tehát csak úgy érhetünk el, ha a mezőgazdaság, az ipar az eddiginél termelékenyebb munkával készít minden piacon jól értékesíthető cikkeket, ugyanakkor magas színvonalú termékek gazdaságos előállításával pótolja a behozatalt olyan cikkek esetében, amelyek importja —, mint például a szegé, vagy a kapáé — földrajzi, természeti, műszaki adottságaink birtokában indokolatlan. Más szóval, egyszerűbben: mindent gyártanunk kell, amit tudunk, és amit érdemes — mert az ilyen terméket tartósan importálni ésszerűtlen —, és nagyobb mennyiségben kell a világpiacon megjelennünk exportképes, korszerű áruinkkal. Ha ezt sikerül elérni, akkor nem lesz szükség arra a bizonyos tűzoltó munkára, amely itthon szükséges cikkek behozatalát mérsékli pillanatnyi kényszerűségből. Gál Zsuzsa
