Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-28 / 177. szám

Fiatalok a bányászattörténeti kutatásban ARKAGVIJ S7TRUGACKIJ-BORIS7 SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNEK LENNI Megyei honismereti ifjúsági tábor Salgóbányán A honismereti, helytörté­neti munka szervezésének, to­vábbi élénkítésének felada­taival kapcsolatos tanács­kozásokon is gyakorta elhang­zik, hogy a lakosság szélesebb rétegeit érintő és aktivizáló kezdeményezések sorában milyen jelentős szerepet ka­pott az utóbbi évtizedekben a honismereti mozgalom. Elég csupán a nagy történelmi év­fordulók kapcsán kibontako­zó helytörténeti tevékenység­re, a közelmúlt emlékeit fel­táró szakköri munkára, a fa­lu- és üzemkrónikák írására stb. gondolni, s máris nyil­vánvaló, hogy nem elhanya­golható az az eredmény, ame­lyet e sokszínű mozgalom­nak további ösztönzésétől vár­hatunk. A mozgalom Nógrád me­gyében figyelmet érdemlő eredményeket mutat fel an­nak ellenére, hogy lendülete időnként veszít erejéből, szükségesnek látszik tömeg­bázisa további szélesítése, a szakköri és egyéb tevékeny­ségi formák vitalitásának nö­velése. Sok felelős megnyil­vánulás hangzott el ezzel kap­csolatban többi között a he­tedik országos honismereti akadémián, amit 1079-ben Sal­gótarjánban rendeztek meg, elismeréseként a Nógrádban foivó honismereti és helytör­téneti tevékenységnek. Az az'ta eltelt pár évben is ta­nú' lehettünk megyénkben újabb kezdeményezéseknek­a mozgalom irányításában és egyéb területein egyaránt. A sokirányú és sokszekto- rú honismereti tevékenység Jelene, még inkább jövője szempontjából rendkívül nagy fontossággal bír az ifjú generációk érdeklődéséhek felkeltése és kibontakoztatása e mozgalomban, amely neve­lő célzatú, hiszen a hazafias nevelésnek válhat kitűnő eszközévé, a szakmai eredmé­nyeken kívül. Nógrádban már hosszabb idő óta keresik az ifjúság mind szélesebb réte­gei bevonásának módját e változatos munkába. Többi között ezért rendezik meg rendszeresen a honismereti ifjúsági táborokat is. A Hazafias Népfront, a KISZ Nógrád megyei bizott­sága és a Nógrád megyei Mú­zeumok Igazgatósága idén augusztus 1-től 10-ig rendezi meg a nyolcadik honismereti ifjúsági tábort. A résztvevő középiskolásoknak a salgóbá- nyai Lovász József KISZ-ve- zetőképző iskola ad a tábor ideje alatt otthont, továbbá szórakozási és sportolási le­hetőséget. A tábor szakmai vezetőle. dr. Szvircsek Ferenc szerint az idei honismereti tábor cél­ja kettős. Ewrészt, a szocia­lista hainfiság erősítésével, a nevelési lehetőségek speciális módjának kihasználásával módszertani segítséget. fel­készítést ad a mozgalom tu­dományt segítő aktivistáinak azzal a nem titkolt szándék­kal, hogy elsajátítsák a tör­téneti kutatás alapelemeit és bizonyos szintű jártasságot szerezzenek a gyűjtésben, fel­dolgozásban. Másrészt, az 1977-ben megindult bányá- szattőrténeti múzeumi ku­tatási programba bekapcso­lódva szervezett munkát vé­geznek a fiatalok Etesen és a körnvező volt bányatelepeken. Ezenkívül, részt vesznek a sal- gói vár régészeti feltáró mun­kájában és megkezdik Salgó­tarján kereskedőinek, iparo­sainak életmódvizsgálatát a két világháború közötti idő­szakból. A résztvevő 34 középiskolás öt csoportban végzi a gyűj­tő-, kutató-, feldolgozó mun­kát. A szakmai tevékenysé­get muzeológusok, Kovács An­no (nyelvészeti csoport). Von- sik Ilona (munkásmozgalom­történeti csoport), Kosján László (életmódkutató cso­port), Tárnoki Judit (régésze­ti csoport), valamint H. Sza­bó Ágnes (művelődéstörténe­ti csoport) iránvítlák, a sal­gótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum, s a szécsényi Kubi- nyi Ferenc Múzeum munka­társai. A tábor adminiszt­ratív ügyeit Pestalitsné Irá­nyi Zsuzsanna intézi. A tá­borban az aktív pihenést és szórakozást szolgáló szabad­idős programokról Hidváry István népművelő és Buda László, a tábor fotósa gon­doskodik. T. E. Polgár László pályájáról Fiatal énekes, sikerei teljé­ben. Amikor Polgár László megjelenik a színpadon, fel­forrósodik a levegő. Nemcsak gyönyörű hangja, szerepfor­máló ereje is magával ragad­ja a közönséget. — Hogyan választotta az énekesi pályát? — kérdezem Polgár Lászlót. — Ez az elhatározásom ré­gen született. Üres óráimban mindig énekelgettem, aznap délután is, amikor egy isme­retlen asszony csöngetett be Siozzánk. Körfolyosós pesti ház harmadik emeletén laktunk, s mint a mai panelházakban, itt is mindenki mindent tu­dott egymásról. Ha énekeltem, természetesen az is minden­hová elhallatszott. Az idegen azért csöngetett be, mert ki­váncsi volt, ki skálázik. Mint kiderült, énektanárnö volt, aki szívesen elvállalta volna a ta­nításomat. Nem mertenf előt­te énekelni, kimentem a konyhába, s a szobában ülő hölgynek ilyen módon előad­tam az Egy rózsa szál, szeb­ben beszél című dalt. Kacsóh ÍPongrác dala után az ének- tanárnő tanítványává léptem ielő. Ez tizenhét éves korom­ban történt. 1 — Azóta énekelek. Bár az (érettségi után két évet szak­munkásképzőben elektromű­szerésznek tanultam. Hálás (vagyok a sorsnak, ezért a két íévért, mert ma tudom be­csülni a munkát. — Kik voltak tanárai a Ze- fHeakadémián? __ Kezdetben dr. Sípos Je­nőnél tanultam, de a főisko­lai éveket már Sziklai Eriká­nál illetve Kutrucz Évánál P olgár László mint Gume- mapz Wagner Parsifaljában folytattam, akit mai napig is a legjobb tanárnak és a legnagyszerűbb embernek tar­tok. — Hallhatnánk néhány je­lentősebb állomást énekesi pályafutásáról? — Még főiskolás koromban nemzetközi díjat nyertem Csehszlovákiában, ezután Zwikauban a Schumann ver­seny győztese lettem. 1976-ban nagy megtiszteltetés ért, mert nekem ítélték a rádió Dalver­senyének I. diját, 1977-ben Ostendeben a fiatal énekesek versenyének első helyezettje lettem. 1980-ban pedig szá­momra legtöbbet jelentő Hu­go Wolf dalverseny győztesé­nek járó jutalmat kaptam meg. —vá főiskolai évek után. az Opera magánénekese lett, volt-e tovább szükség a ta­nulásra? — Természetesen. Azt hi­szem a legjobb kezekbe kerül­tem, életem legszebb öt he­tét tölthettem Moszkvában Nyesztyerenko tanítványaként, s módom volt egy kicsit el­lesni abból a mérhetetlen nagy tudásból, amivel a szovjet művész rendelkezik. Hans Hotterre is mindig nagy tisz­telettel gondolok. — Milyen feladatokra ké­szül a közeljövőben? — Az évad végén nagy erő­próba volt Wagner Parsifal- jának Gurnemanz szerepe. Jártam Franciaországban is, ahol ötször énekeltem Verdi Requiemjében. A nyár fo­lyamán Amerikába Philadelp­hiába utazom, ahol a Bohém­élet Coliinját énekelem. — Kik lesznek a partnerei? — Még nem tudom ponto­san. de Rodolphie szerepében Gulyás Dénes kollégám. — Mit várhatunk a lemez­piacon öntől? — Harmadik nekifutásra tán’ a nyár végén elkészül az első önálló lemezem, ahol Walter Moore kíséretében Schumann-dalokat adok elő. A többszöri próbálkozás saj­nos egészségi okok miatt tör­tént, de remélem, a nyár sze­rencsésebb lesz majd. A fiatal, nagyon tehetséges művész a legtöbb nagy sze­repet kiváló színészi tehetség­gel formálta meg. A Bartók centenárium évében Bartók Béla A Kékszakállú herceg várának címszerepét alakítot­ta nagy sikerrel. Bodor Éva o u A reggeli nem volt túl bő­séges, hagyott helyet a Közeli ebédnek. Erősen fűszerezett marhasültet és ecetes kutya­fület ettek. Irukani habzó­bort. esztorl sűrű barna Búrt. szoani fehéret ittak. Don Ta- meo, miközben két tőrrel ügyesen felszeletelte a?, ütü- combot, a legalsó néprétegek arcátlansága miatt panaszko­dott. „Írásbeli jelentést szán­dékozom benyújtani őfelsé­géhez — magyarázta. — A nemesség azt követeli tiltsák meg a parasztoknak és a kéz­műves csőcseléknek, hogy nyilvános helyeken és az ut­cán mutatkozzanak. Amikor a paraszt megjelenése az ut­cán elkerülhetetlen, például, ha kenyeret, húst és bort szállít a nemes házakhoz kapjon külön engedélyt a kc- ronavédelmi minisztériumtól. — „Remek fej! — mondta elragadtatottan dón Szera. — Tegnap pedig az udvarnál...“ — És elmesélte a legfrissebb újságot. Don Reba szerelme, Okana udvarhölgy, akaratla­nul rálépett a király fájós lábára, őfelsége megparan­csolta, hogy néldásan büntes­sek meg a hölgyet. Protoplazma, gondolta Ru mata. Zabáié és szaporodó protoplazma. — Don Reba rendkívül okos ember... — Az ám! — szólt dón Szera. — De mennyire! Csuda világos fej...! — Kiváló államférfi — ál­lapította meg dón Tameo je­lentőségteljesen. — Most. még visszaemlé­kezni is furcsa — folytatta dón Rumata —, hogy mit beszéltek róla alig egy évvel ezelőtt. Emlékszik, dón Ta- meo, milyen szellemesen ki­gúnyolta a görbe lábát? Don Tameo félrenyelt, s egy hajtásra kiürítette truka- ni habzóborral teli poharát. — Nem jut eszembe — dünnyögle. — Meg aztán ho­gyan is gúnyolnék én... — Megesett, megesett — mondta dón Szera. — Valóban! kiáltott fel Rumata. — Hiszen ön is je­len volt ennél a beszélgetés­nél, dón Szera! Emlékszem, úgy kacagott dón Tameo szel­lemes mondásain, hogy vala­mi lepattant a ruházatáról Don Szera rákvörös lett, és hosszadalmas mentegetőzésbe fogott. Az elkomorodott dón Tameo nekifeküdt az erős esztori bornak, s amikor ki­vergődtek a házból, kétfelől támogatni kellett. ' f Verófényes nap volt. A házak között egyszerű embe­rek őgyelegtek, keresték, min lehet elbámészkodni, sárral dobálózó kölykök visongtak és fütyültek, az ablakokból főkötős, csinos polgárasszo­nyok kandikáltak ki. Don Szera igen ügyesen ledöntött a lábáról egy parasztot, és majd meghalt a nevetéstől a pocsolyában kapálózó ember láttán. A nemes donok körül nyomban bámészok tömege verődött össze. Amikor vé­gül tovább indultak, dón Ta­meo mindenki hallatára ki­egészítést kezdett fogalmazni jelentéséhez, s ebben rámu­tatott annak szükségességére, hogy „a csinos nőszemélyek ne soroltassanak a parasztok­hoz és az egyszerű származá­súakhoz”. Ekkor egy fazekat szállító szekér állta el az út­jukat. Don Szera kivonta mindkét kardját, és kijelen­tette, hogy a nemes donok- hoz nem illik fazekakat ke­rülgetni, és ő a szekéren ke­resztül vág utat magának. De Rumata megragadta a kere­keket, és megfordította a szekeret, s igy szabaddá tet­te az utat A bámészkodók háromszoros hurrát kiáltot­tak Rumatának A nemes do­nok már-már tovább indul­tak, akkor azonban egy má­sodik emeleti ablakból kiha­jolt egy kővér, ősz boltos, és az udvaroncok garázdálkodá­sát kezdte taglalni, akiket „a mi hősünk, dón Reba hama­rosan ráncba szed”. Kényte­lenek voltak megállni, s az egész fazékrakományt ebbe az ablakba irányítani. Az utolsó fazékba Rumata két aranypénzt dobott, amelyet Hatodik Pitz arcéle díszitett, és átnyújtotta a sóbálvánnyá vált fuvarosnak — Mennyit adott neki? — kérdezte dón Tameo, amikor továbbindultak. — Semmiség — válaszolta hanyagul Rumata. — Két aranyat. — Szent Mika hátára! — kiáltott fel dón Tameo. — Cn gazdag! Nem venné meg a hamahari csődörömet? — inkább elnyerem koc­kán — felelte Rumata. — Igaz! — jegyezte meg dón Szera, és megállt. — Mi­ért ne kockázzunk egyet! — Mindjárt itt? — kér­dezte Rumata. — Miért ne? — kérdezte dón Szera. — Nem értem, hogy három nemes dón miért ne kockázzon ott, ahol ked­ve tartja! Ekkor dem Tameo hirtelen elesett. Don Szera belebotlott, és 6 is elesett. — Egészen elfelejtettem — mondta —, hogy őrségbe kell mennünk. Rumata felemelte őket, és könyöküknél fogva vezette tovább. Don Szatarina hatal­mas háza előtt megállt — Nem nézünk be az öreg donhoz? — kérdezte. — Egyáltalán nem értem, miért ne nézhetne be há­rom nemes dón az öreg Sza­tarina donhoz — szólt dón Szera. (Folytatjuk.) , A kedvenc háromszor Ritkán fordul elő, hogy egy nagyon kedvelt színészt ki­sebb nagyobb szünet után egyszerre három szerepben láthatunk viszont. Ez történik most, Milos Kopecky cseh­szlovák művésszel. Ejnye, hol is találkoztam ezzel a névvel? — töpreng most sok olvasó. Megmondjuk: 6 volt a Kór­ház a város szélén című na­gyon népszerű tévésorozat Strossmaier doktora. A népszerűség igen furcsa. Kopecky már hosszú évek óta sikerfilmek sorában szórakoz­tatta a magyar közönséget is, de igazán népiszerű ezzel a sorozattal lett, amelyet újra műsorára tűzött a televízió. Ez lesz tehát vele az egyik talál­kozásunk. A másik is felújítás, az 1964-ben készült Limonádé Joe. Kis híján két évtizede játszották nálunk, és nemrég megjelent könyvalakban is. A film bemutatójáról el kell mondani, hogy groteszk hely­zetet teremtett. Akkor ugyan­is westernt még nem ját­szottak a magyar mozik. Ez a vérbő westernparódia ehát valójában azokhoz szólt, akik régebbről ismertek a műfajt — mégis férgét ;ger. «ik°rt aratott a fiatalok körében is. Lehet, hogy ők nem paródiá­nak nézték? Mindegy, a lé­nyeg, hogy a hófehérbe öltö­zött jő és a feketében járó gonosz harca nagy siker volt, és ebben a sikerben jelentős helyet foglalt el Milos Ko­pecky. Televíziónk a cseh­szlovák filmeket bemutató so­rozatában tűzte műsorára a pergő cselekményű, humoros derűs Limonádé Joe-t. A harmadik viszontlátásról a mozik gondoskodnak. Az előbbi film Írója és rendező­je, Jiry • Brdecka és Oldrich Lipsky paródiát készített Ver­ne regényéből. A Várkas­tély a Kárpátokban filmválto­zata komédia, horrorpiaródia, főszereplői a legkitűnőbb csehszlovák művészek közül kerültek ki: Vlastimil. Brodsky, Rudolf Hruslnsky és Milos Kopecky. A hármas viszontlátás indo­kolja, hogy Kissé közelebbről ismerkedjünk meg Kopecky- vel. 1922. augusztus 22-én szü­letett Prágában. Először szűcs­mesterséget tanult. 1941-ben lépett színpadra — nem so­káig. A német fasiszta meg­szállás alatt koncentrációs tá­borba került Sikerült életben maradnia, és a felszabadulás után folytatta a megkezdett pá’yát A prágai Vinohradym ABC. majd a Szemafor Szín­ház tagja lett. Filmen 1952- ben mutatkozott be, eleinte epizódszerepekben. De felfe­dezték kitűnő humorát s fő­leg komédiákban foglalkoz­tatták A nagy kiugrás a Sve.,k filmváltozatának Kata tábori lelkésze volt las':-ben (a derék katonát H-usinsky alakította.) 1962-ben ké zítet- te ei a világhírű tríikkfilm- rendező, Karel Zeman a Münchaussen báró filmváll >- zatát. ennek címszerepében már hazája határain Kívül is megismerték Kopecky nevét. Ezeket a filmjeit nálunk is bemutatták, és egy sort a többiek közül is. Rengeteg produkcióban állt a kamerák elé, itt csak néhányat soro­lunk fel. elsősorban azokat, amelyekben mi is láthattuk: Zűrzavar a cirkuszban (1954), Húsz János (1954), Legenda a szerelemről (Nazim Hikmet művének bolgár—csehszlovák filmváltozata 1956). Brych polgár (1958), Doktor Faustot elvitte az ördög (1960), A fe­hér asszony (1965), Uraim, megöltem Einsteint! (1969), Uram, ön özvegyasszony lesz! (1970), Éjszaka Karlsteinben (1974). A felsorolást olvasva fel­idéződnek a figurák, amelye­ket eszköztelenül, fíhom jel- lemábrázoiő készséggel életre keltett Milos Kopiecky, ez a kedves sokoldalú, népszerű művész. (erdős) mm műsor KOSSUTH RADIO* *.05: Műsorismertetés 8.25: Csajkovszkij: Csipkerózsika — részetek ».20: Irodalmi évfordulónaptár. 9.44: Szólj, szólj, sípom! 10.05 - vrekeknek 10.36 A Budapesti fúvósötös f ’ .- 'teleiből 11.24: Angol madrigíloR H.37; Kháron ladikján, vagy az öregedés tünetei. XV. (be­fejező) rész 12.50: Ki nyer ma? 12.40: Reklám 12.4»; Filmtükörkép 13.00: Lendval Csócsl József népi zenekara játszik 13.29: Derűre is derű: A kinn- fentes. Gábor Andor sza­tírái rádióra alkalmazva 14.001 Vladimir Horowitz zongo- rá zik U.05: Winnetou. X/S. rész 15.38: Weöres Sándor: Szín]A- tékok. 11.40/ Az Omega együttes műso­rából M.Ml A Délutáni Rádiószlnhá* bemutatója: 33-as citrom­pótló 17.05: Olvastam valahol... 11.15: A Liszt Ferenc kamara- zenekar játszik 18.28: Hallgatóink figyelmébe 19.15: A hiúság vására. llI/3 rész 20.44: Népdalest 21.40: Nemcsak hobbi! 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Nagy siker voltl 23.16: Zenekari muzsika 0.10: Fllmzenerészletek PETŐFI RADIO: 0.05: Sárközi Béni népi zene­kara játszik 8.20: Tíz perc külpolitika 8.35: Napközben... 10.00: Zenedélelőtt 12.30: Csak fiataloknak (lsm.) 12.35: A népművészet mesterei­nek felvételeiből 13.00: Kapcsoljuk a győri kör­zeti stúdiót: Barlang a város alatt 13.20: Éneklő Ifjúság 13.35: Szokolay Sándor: Gyermek­dalok két hegedűre 14.00: Bemáth Lászlónak hívják. 14.35: Színe, java 16.00: Harmatos zöld fűben 16.35: Idősebbek hullámhosszán 11.30: Rádlóexpressz: Utazási magazin fiataloknak 18.35: Magnóról magnóra... (lsm.) 19.20: Tudósítás a vívó VB-ről, 19.37: Cserkűthy Sándor nótáiból 19.52: Reklám 19.55: Slágerlista 20.35: Parádé a századfordulón 31.30: Debreceni dzsessznapok felvételeiből 22.02: Az utolsó háború, L rész 23.20: Zenés látékokból MISKOLCI STUDIO: 17.00: Hírek, Időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: A Tiszától a Du­náig. Észak-magyarországi képes­lap. Szerkesztő: Dobog Béla. (A tartalomból: Dél-borsodi aratási népszokások — A festő nyara — Vadkemplngezők). 18.00: Észak- magyarországi krónika. 18.25— 18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 16.20: Hírek 16.30: A fekete Napóleon 17.15: Reklám 17.20: Kórház a város szélén 20/2. rész (lsm.) 18.15: Képújság 18.20; Kikapcsoló 18.30: Telesport 18.55: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hlradó 20.00: A nap gyermekei. Tv-játék Maxim Gorkij drámájából 21.30: Panoráma 22.30: A fele sem Igazi 23.00: Tv-hlradó 3. 2. MŰSOR: 18.30: Ecranul nostru. A mi képernyőnk 18.45: Sorstársak 19.05: Unser bildschlrm 20.00: Az érintés natalma 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Kikapcsoló (lsm.) 21.25: Zenés nyári esték 23.05: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.10: Esti mese 19.30: Tv-hlradó 20.00: M Valova: Búcsúbál. Tv-játék 21.25: Pár perc könnyűzene 21.351 Méhek és méhészek. 4. rész (lsm.) 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Szovlet komolyzene! előadóművészek műsora 23.05: Hírek 8. MŰSOR:. 20.00: Találkozó Zenés szórakoztató műsor 21.30: Időszerű események 22.00: Gauguin a vadember. Amerikai életrajzi film l. rész (lsm ) MOZI MŰSOR: Salgúltniáni November l.t Old meg . ioeunt! (18) S/lnes, szink­ronizál! lapon történelmi ka- landfiim. - Balassagyarmati Ma­dách: iiáromntgved é' t órá­tól: Gyanútlan gyakornokon (uj Színes szinkronizált francia bűn­ügyi fllmvíglát'k. - Vási-tó' Mát­ra: Hét merész k-i zkadőr v-f- nes. amerikai ksland'i'at — Szé­csényi Rákócsl: Mindent oin-t. va. Színes, szoviet ftlmvtgtálék — Kisterenyel Petőfi: Egy kénvei- metlen tani). Szinkronizált NDH film. — Nagyién. Jézus Kr1sz*us szupersztár — Színes, amerikai film. — Jobbágyi: Névtelen vár. Színes magyar film. ».15: Hol volt, hol nem volt... 18.%- Mai könyvajánlatunk (lsm.) {JpüRAß s 2M3, július 28» csütörtök \ . » »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom