Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-28 / 177. szám

Jövedelmező a juüexport Lézer a figászaibai Vezérlés mikroprocesszorra! a bányavállalatnál Morzsák és monstrumok Báránygerinc — Amerikai kutatók állatkísér­letek nyomán beszámoltak ar­ról, hogy lézersugarakkal csökkentették a természetes fogzománc áteresztő képessé­gét. Sugárforrásként rubinié­iért alkalmaztak. Még jobb eredményeket értek el, ha a kezelendő fogat nátriumré­teggel vonták be. Ily módon a foltokat és a foglepedéket is sikerült a lézersugárral eltá­volításuk, a fogállomány ká­rosítása nélkül. A fogszuvasodás a fogzo­mánc belső oldalán kezdődik, s közben a zománc kívülről egy ideig még sértetlennek látszik. A szuvasodást okozó anyagok azonban a zománc már akkor meglevő repedése­in hatolnak át, s így jutnak a zománc alá. A kutatómun­kálatok célja olyan lézerke­zelés kidolgozása, amely a fogzománc alatt már bekö­vetkezett szuvasodást megál­lítja- és a zománc apró repe­déseit elzárja. Hz ízérzés zavarai Az utóbbi években több kutató foglalkozott az ízérzés zavarával. Akik ebben a za­varban szenvednek, nem tud­ják, elég pontosan megkülön­böztetni az ízeket, és ugyan­akkor kellemetlen ízűnek ér­zik az ételeket és az italokat. Leírtak olyan eseteket, ami­kor emiatt a betegek -5—14 kilogrammot lefogytak. Eze­ket a tüneteket összehasonlí­tották a terhesség első három hónapjában és májgyulladás alkalmával jelentkező pana­szokkal, és az eredmények ar­ra utaltak, hogy e jelenségek oka bizonyos nyomelemek hiányában keresendő. (A nyomelemek a szervezet szá­mára igen kis mennyiségben szükséges kémiai elemek- amelyek hiánya betegségi tü­neteket idézhet elő.) Kiderült ugyanis, hogy ha ezeknek a betegeknek a táplálékába re­zet, cinket, vagy nikkelt ke­vertek, megszűnt az izérzés- zavaruk. — Először idegenkedtek még a fronti hangosítótól is — emlékezik vissza Bíró Ti­bor műszerész. — Azt mond­ták, belevágják a fejszét. Hi­szen csak arra jó, hogy tá­volról is parancsolgassanak nekik, pedig dolgoznak ők anélkül is. Most meg már ké­rik, hogy ide is, oda is sze­reljük be a hangosítót. Mert ez a készülék kimondottan olyan, hogy élősegíti a ter­melést. Elsősorban azzal, hogy csökkenti az állásidőt. Ezzel egy pillanat alatt ki­szólnak a frontról a főkap­csolóhoz, nélküle pedig öt­száz métert kellene a föld alatt gyalogolni! Megvetette a lábát Több száz méteres közeg- réteg alatt böhöm nagy vas­monstrumok, masszív hid­raulikák, acélfogú maróhen­gerek, kilométerekre nyúló szállítószalag-rendszerek kö­zött morzsányi — „cheap-nyi” — elektronikus alkatrészek „gondolkoznak”, irányítják a működést. Ez az ellentét néhol már a jelen, nálunk jobbára csak a jövő képe. A Nógrádi Szénbányák akna­üzemeiben többé-kevésbé már megvetette lábát az elekt­ronika, és srófos eszű műsze­részek fáradoznak azon, hogy még szélesebb teret hódít­son ! - -v — Ezt a mikroprocesszoros szalagautomatikát először itt a külszínen, a meddőt szál­lító szalagon próbáljuk ki — magyarázza Németh László műszerész a meredek domb­oldalra felnyúló berendezés aljában. — Nagyobb jelentő­sége természetesen a bányá­ban lesz. Segítségével a fel­színi diszpécser teljes biz­tonsággal elindíthat egy szál­lítószalagot. Vagy a személy- szállító szalagon utazók a pálya bármelyik centiméte­rén megállíthatják * műkö­dést. Mint a szakemberek mond­ják: épp az elektronikus ve­zérlés tette lehetővé az énei­kül balesetveszélyes személy- szállítást a szalagon. Emel­lett még sok másra felhasz­nálható ez a technika; tudni vélik, hogy alkalmas szovjet bányákban a frohti fejtők irányítását is elektronikára bízzák, azaz nincs ember a szénfal közvetlen szomszéd­ságában. Erre nálunk még várni kell, de már itt is megoldható például a sza­lagőrök számának csökken­tése technikával. Sok prücök — volt TTL, IC, MOSFET, mikro­processzor — e szavak jelzik a fejlődés állomásait a mén- kesi aknaüzemben. Az utób­bi állomás még csak kísérlet: Rétháti Ferenc, a bányaipari kutatóintézet munkatársa hozta a Mátra tövébe mű­szerét, hogy itt tegyék bányai körülmények közt is műkö­dőképessé. Azzal is buzdítot­ta a helyi műszerészeket, hogy tapasztalata szerint itt ér­tenek legjobban e techniká­hoz. — Annak idején, mikor a MOSFET-et telepítettük, két hétig szinte a munkahelyükön laktunk — idézi fel a közel­múltat Németh. — Mi öt da­rab kipróbált, hibátlan mű­szert kaptunk, de itt sok volt velük a prücök. Bányai vi­szonyok között „döglődtek” csak. Menetközben jöttünk rá például arra, hogy az érzéke­lőket radírozni, lakkozni kell, különben más eredményt hoz­nak ki. Az „adaptációt” sikerre! megoldották, ma már látvá­nyos diszpécserközpontból lehet irányítani egyes bá­nyai munkaműveletieket. Ba­kos Gyula balog gyakorlot­tan nyomogatja a billentyű­ket, s határozott szóbeli uta­sításokat ad a mélyből dró­ton fölérkező jelzésekre, kér­désekre. A diszpécser mellett ügyeletes műszerész áll —, ez a státus nem régi; a fej­lődés szervezeti jele —, láto­gatásunkkor i Székelyt Bene­dek strázsál. Beavatkoznia nem kell így inkább találmá­nyát mutatja meg. — Fázisvédő automata. —^ veszi kézbe a s serken tyűt • műszerészek nesztora. — Ez még az első példány. Van ettől újabb is, az már le­vel működik. A Rubik-alapít- vány támogatásával készül az első sorozat. Fénycsövek vé­delmére alkalmas. Székely! tehát profi a szak­mában. De nem mindenütt ez a jellemző. — Sajnos kevesen értenek hozzá — közli Szotlár György csoportvezető. — Az ipari is­kolában is távol vannak még ettől a szinttől, kevés az előrehaladás. Csak az rúghat labdába, aki „önképzi" ma­gát. — Az ehhez a technikához kellő műszaki kultúra még észrevehetően hiányzik — önti formába több éves ta­pasztalatát Ruszin László mű­szerész. — A hangosítón pél­dául négy gomb van. Abból kettőt kell kezelnie a beszé­lőnek. Még ma is előfordul, hogy a kettő közül nem azt nyomják meg, amelyiket kel­lene. Az is megesik, hogy a távvezérlésű kapcsolót egy­szerűen betámasztják egy széndarabbal. Sajnos, aki már huszonöt-harminc éve egyféleképpen csinál vala­mit, azt egyszerűen lehetet­len rávenni arra, hogy más­képp csinálja! Reménytelen vállalkozás, kár is erőltetni... — Nem szabad sajnálni a pénzt a műszerekre — ad hangot véleményének a fia­tal csoportvezető. — Jelenleg minimális a műszerezettség. Rutinnal pótoljuk amennyire lehet. Pedig láthatja, hogy kamerától monitorig mi min­den vár itt javításra. Alap­vető lenne például egy háló­ábragenerátor. 7,Okos gép" Avatottan magyarázzál^ a fiatalemberek, mi mindenre lehet(ne) alkalmas a mikro­processzor: — A már megvalósult MOS­FET is sokmindenre jó, Ki­jelez például tizenkétféle hi­bát. De minden hibához kü­' lön vezeték kell. A mikropro­cesszoros megoldással több tucatnyi hibaféleséget egyet­len vezetékpár jelez ki. Emel­lett , idővel ez a technika ké­pes.^. nem, ne azt írja, hogy „gondolkodni”, mert az nem helyes, hanem azt, hogy komple* leiadatsort megol­dani az egész technológiában: a maróhengertől a szénfel­adóig. Molnár Pál saaatBBmmmsBmmBm ' X fSÍ megtermett asszony­ka már az első pillanatba» határozott egyéniséget takar, — össze ne keverjétek a do­bozon a címkét — szól félre- érthetetlenül azoknak a mun­katársainak akik ebben a pillanatban vették át tőié a különböző jelzéssel ellátott papírtekercseket. Nem sokkal később csörög a telefon. A be­szélgetés a következőképpen zajlik le: — Ne toljon ki ve­lem Gabi, tele vagyok áru­val. Reggel óta nem kapom a dobozokat. — Kevesen va­gyunk — hallatszik a mente- getődző válasz, majd kisvár­tatva elhangzik az újabb ígé­ret : — Rövidesen visszük... — Megértem őket, mert ke­vesen vannak, de mi sem áll­hatunk, hajtani kell, hogy teljesítsük a kiadott feladatot. — szól kiegészítésképpen Kiss Ernőné, a Béke brigád veze­tője, aki a salgótarjáni öb­lösüveggyár belföldi csomago- lójaban dolgozik. > * Az általa vezetett kollektí­va kilencszer nyerte el a szo­cialista brigád cím arany fo­kozatát, egyszer részesültek vezérigazgatói dicséretben. A brigádvezető egyszer^itt, egy­szer pedig a szécsényi tégla­gyárban vette át a kiváló dolgozó kitüntetést. Jelenleg a brigádvezetői tisztségen kívül elvégzi a főcsoportvezetöi be­osztással kapcsolatos szakmai feladatokat, miközben eleget tesz a szakszervezeti bizalmi, illetve főbizalmi-helyettesi megbízatással játó teendőknek is. — önt nem zavarja, hogy egyik percben gazdasági ve­zetőnek, a másikban pedig éppen azoknak»a dolgozóknak kell az érdekeit képviselni, mint szakszervezeti bizalmi­nak, akiknek konkrét gazda­sági feladatot adott, akiket el­MunVaKelyí demokrácia Felfelé és leielé is lenőriznie kell, s ha úgy adó­dik, akkor felelősségre is von­ni? — Nem! Igaz, így zsúfol­tabb a munkám, de mindig tudom, mikor, mit szabad, és mit nem. Egyébként a két fel­adat bizonyos pontokon talál­kozik egymással. Így hát előnyt is jelent. Egyébként tudok különbséget tenni a jól dolgozók, a szorgalmasak, és azok között, akik hátráltatnak a munkában. Most például nehez helyzetben van a bri­gád, mert több helyen dol­gozik. Természetes emberi dolog, hogy senki sem szere­ti elhagyni megszokott mun­kahelyét. Ilyenkor először megpróbálom megértetni, hogy más lehetőségünk nincs, a gyárnak viszont ott van szük­sége a munkánkra. Ha viszont nem használ az érvelő, a meggyőző szó, akkor, mint gazdasági vezető csak annyit mondok: — Ezt a hetet te is kibírod, oda kell menned..; — F.s? — Mennek, hallgatnak rám. I * — Mielőtt idejöttem, azt hallottam, hogy nemcsak köz­vetlen természetű, hanem szó­kimondó is. Lefelé és fölfelé. — Valóban jókedélyü, vic­ces kedvű, ugyanakkor ha kell erélyes is vagyok. Sőt, eseten­ként amikor elkap az ideges­ség, bizony csúnya szavakat használok. De csak olyankor amikor egyesek elengedik ma­gukat. öt perc múlva vissza­megyek hozzájuk, s így szó­lok: — Ne haragudjatok, ide­ges voltam. Egyébkén ilyen­kor sincs köztünk harag, mert a munkának mennie kell. Ugyanilyen következetes; amikor a dolgozók jogos ér­dekvédelméről van szó. Nem­rég az egyik brigádtag azzal fordult hozzá, hogy kevesebb keresetének nézze meg, mi az oka. ő maga átvizsgálta a bérlapokat, s kiderült, hogy a reklamálónak igaza van. Ezt közölte vele, hozzátéve, hogy kettős hiba történt: az egyiket én követtem el — ismerte be tévedését. Máskor meg ugyanilyen esetben a kö­vetkezőket mondta: _ Három n apig órabérben dolgoztál olyannal, aki nem hajtott úgy mint ahogy kellett volna. Ha nehezen is, de az illető belenyugodott a megváltoztat­hatatlan ba. Az ilyen és ehhez hasoHlö reklamációk jórészt olyankor jelentkeznek, amikor a brigád munkahiény miatt szanaszéj- jel dolgozik. * Kiss Kinőne sok energiát, figyelmességet, meggyőző, ér­velő, felvilágosító szót kívá­nó munkájában nincs egye­dül. Maga mögött tudja Var­ga Antal, Németh Károly, Batta Jenőné, Kiss Ferencné, Bálint Imréné, Klinecz János- né segítő támogatását és a brigád tagjainak megértését, többségük segítőkészságét. Klinecz Jánosné szakszer­vezeti bizalmihelyettes így fo­galmaz: — Brigádvezetőnk, Irénke, ami jogos, azt elin­tézi. Nagy szája van, nem ijed meg a főnököktől sem. Inkább ilyen legyen, mint olyan, aki­nek a tej megalszik a, szájá­ban. Korábban ő is közöttük dolgozott. Jó (asszony, meg 1 tr, hét bírál»!.' Igen, engem Is összeszidott már, jogosan, de egyikünk sem fél tőle. Harag­ról viszont szó sem lehet. Tőle Tajti Jánosné brigád­tag veszi át a szót: — Nagyon meg vagyunk vele elégedve. Ha valamit szóvá tesz annak oka van. Amikor pedig segí­teni kell, egy percig sem kés­lekedik. Az én esetemben megértette, hogy nem tudok három műszakba járni. Nem sokkal később Horváth Károlyné a következőket mondja: V- Egyszer odajön hozzám, s csak annyit mond: — Menjél a pénzért. Arról volt szó, hogy kérés nélkül el­intézte a szakszervezeti se­gélyt. Négy gyermekem van. Juhász Albertné a legidő­sebb tagja a kollektívának. Ö így vélekedik: — A brigád­vezetőnk jószívű, segít gond­jaink megoldásában. Nekem eddig senkivel sem volt ba­jom, pedig húsz éve dolgozom a gyárban. A közvetlen fő­nökünknek javasolta, hogy az átlag alapján számoljanak el így is történt. Ha viszont ösz- szeállunk, s egy kicsit többet beszélgetünk, bizony szóvá ■ teszi. Dehát ez a kötelessége. Köztünk is vannak, akik né­ha elengedik magukat. * — Hogy miért csinálom, vállalom a szakszervezeti bi- zalmiságot — ismétli a kér­dést, majd így válaszol: —. Mert szeretem az embereket. Bár már mondták, hogy ad­jam át ezt a tisztséget. Aki szóbajött, úgy vélekedett: — Irénke, te jobban tudsz hatni rájuk. Bevallom, nem szíve­sen válnék meg a szakszerve­zeti bizalmi tisztségtől. Ér­zem, hogy becsülnek, értékel­nek, szeretnek munkatársa­im — állítja határozottan Kiss Ernőné. A tények önmagukért be­szélnek. _ s- venesE ~ augusztusban Az idén a szokásoshoz ké- VISSZASZORULT pest korábban köszöntöttek A RIDEGRACKA be a húsvéti ünnepek, s ez a naptárbéli eltolódás nem A magyar bárányexportnak volt valami kedvező — —, mert a faggyús birkát juhügyben. Csak látszólag nemigen veszik meg külföl- meghökkentő ez az egybeve- dön — egyébként viszonylag tés, mert tudni kell, hogy a csekély a múltja. Mindössze húsvét és a bárányhús fo- 1958-ig nyúlik vissza ez a gyasztása a világ nem kevés múlt, akkor alig ötvenezer országában ősi hagyomány- bárányt exportáltunk — Go­nak tekinthető. Márpedig en- ' rögországba. Tavaly már egy­nek az ünnepi eledelnek is millió-négyszázezer bárány megvan a biológiai menet- volt — élve és vágottan — rendje: február 13-ig meg kell születnie az állatnak, hogy hat hét múltán úgynevezett tejes­báránnyá növekedjék, s így elvihessék a kamionok. Önkorlátozás az EGK-NÁL Mert elsősorban exportál­juk, egyebek közt Olaszor­szágba, Görögországba, az NSZK-ba és az NDK-ba, va­lamint egyes afrikai államok­ba. S mivel az április elejére esett húvétkor a legjobb vi­lágpiaci ár, továbbá, mert áp­rilis végén volt igazán nagy a gazdaságok kínálata, nos, ily módon már csakis alacso­nyabb bevételt tudott elérni az illetékes külkereskedelmi vállalat; a TERIMPEX. E vállalattal szemben fő­ként 1982. folyamán volt sok kifogása a juh tenyésztőknek, ugyanis az expressz módon fölhizlalt, iparszerüen „elké­szült” állatokat nem vitték el a kellő időben, ezért tovább kéllett tartani-etetni őket, ami veszteséget okozott e ré­gi állatfajjal foglalatoskodó állami gazdaságoknak és ter­melőszövetkezeteknek. Ta­valy meglehetősen sok olyan tanácskozáson vettem részt, ahol elkeseredett fölszólalók hangoztatták: 1983-ban föl­hagynak a juhtenyésztéssel és hizlalással. pedig m külkereskedőknek is megvolt a maguk magya­rázata! Így tán legfőképpen az fogadható el kellő indok­ként, hogy az Ausztráliában kitört szárazság okán nagy- hirtelen hajókra rakták bir­káikat a farmerek — egyetlen hajó százezer bárányt képes befogadni! —, * S tengeren hizlalták föl őket, míg Afri­káig elérkeztek. Kiszorítván ezzel másokat, így a magyar árüt is. Végül azonban min­den. portéka elkelt, más kar­dé®, hogy nem a korábbi években megszokott áron. Nekünk persze legcélsze­rűbb Európában, a lehető legközelebbi országokban ér­tékesíteni a juhot, ám 1980. októberétől ennek határt sza­bott a Közös Piac. Aminek értelmében évente 21 383 ton­nányi az engedélyezett kvó­tánk, mégpedig élő juhban’ számítva. Úgynevezett ön­korlátozási szerződést kötöt­tünk az ESK-val, vagyis vál­laltuk, hogy nem exportálunk többet hozzájuk az említett 21 383 tonnánál, mert ha ezt nem tesszük, akkor a szeszé­lye® mértékű „lefölözést” al­kalmazzák velünk szemben, s ennek következményeként — kikalkulálták — sokkalta ke­vesebb lenne bevételünk eb­ből az üzletből. a kivitelünk, ami hozzávető­leg hatvanmillió dollárt jöve­delmezett. A tenyésztés te­hát exportcentrikus, bár van­nak tájak, így a Hajdúság, a Jászság, a Nyírség, ahol ked­velik a birkahúst, ám legföl­jebb néhány alkalommal fo­gyasztják esztendőként. Vá­sárcsarnokainkban meglehető­sen ritka a kínálat, jóllehet akad pest-budai ember is,' aki szívesen enne bárányhúst, ám tudnivaló, hogy éppoly drága lenne, mint a borjúhús, ami szintén hiánycikknek mondható. j :.. Régi állatfajunknak em­lítettem a juhot, bár a ma elterjedt merino csupán Má­ria Terézia óta honos Magyar- országon. Elődeiből, a rideg­marhához hasonlatosan edzett,' esőt jól bíró, takarmányozás­ban igénytelen, pödrötb szarvú rackafajtából már; csupán mutatóban akad egy­két nyáj, így a Hortobágyon és Bugacon. A merinó le­győzött mindenféle nosztal­giát: húsa jobb, továbbá gyapja, teje, prémje miatt is a legértékesebb fajta. Te­nyésztése dolgában akad jó- néhány kanyarulat, miként es elmondható más agrártermé­keinkről is. 1967—68-ban mély^ ponton volt az áEomány. 197B-» tói az állami támogatás ré-t vén évi százezerrel nőtt a ju-i hók száma. A fő gondok kö-j zé tartozik, hogy a juhd hodályok építésére adott do-i tációt immár két éve meg-; szüntették, s az esztendőn­ként százmillió forint fölötti gyepdotáció is hasonló sors­ra jutott. Márpedig hiába isi találták meg a juh esetében is — elsőként a baromfival történt meg ez! — az ipar-} szerű tartást, a legelő mégis-i csak olcsóbb. LEGNAGYOBB VEVŐNK OLASZORSZÁG Ennek ellenére azt olvasd tam a Tenn elősző vetkezetek Országos Tanácsának május 16-i ülésére készített dók u- mentifcnban, hogy „az anya- juhállományt a tsz-ek a téri vet meghaladóan irányozták elő”. Ebből arra lehet követ­keztetni, hogy a juhtartási kedvet az 1982. évi export­értékesítési gondok nem tör­ték meg. Ami már csak azért is őri vendetes, mert nem puszták húsvét hozza a nagy pénzt, hanem — a karácsonyon kit vül — az augusztus is. Ho( és miért? Legnagyobb ve-: vünknél, Olaszországban, ahol ebben a hónapban megy sza­badságra a gyári munkáso-tí és alkalmazottak zöme. Már­pedig akkor elkerülhetetlenül — szinte a római korba visz- szanyúló szokásként — bái ránygerinc járja, ez a legdrá­gább eledel nem hiányozhal az éttermek étlapjairól. Keresztényi Nándof j Uj típusú szárazelem ugyanis a cink feloldódik," e§ ahol a cinkedény fala véko­nyabb, ott elfogy a cink, ki*« lyukad az edény. A új elem; ben a szénelektród yarf edényként kiképezve. A szdn- elektród nem fogy áramter­meléskor, a szénedény mindig sértetlen marad, az elektrolit nem folyhat ki. 1 MÚGRAD — ,1913. július 28» csütörtök ■ Q Egy amerikai vállalat olyan szárazelemet kísérletezett ki, amely tökéletesen kifolyás- biztos. A jelenleg gyártott elemekben egy cinkedény az egyik elektród, ebben van az elektrolit, amelybe a másik, a szénelektród merül. Elég gyakori, hogy az elektrolit ki­folyik a cinkedényből. Az áramot termelő folyamatban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom