Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
Telt házak az Agrián Jónás Zoltán jelenről, jövőről ARKAGYU SZTRUGACKIJ-BORISZ SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNEK LENNI Kilencedik lévadját tölti Egerben az |lf'1 Agria Játékszín. Rendezvényei műfaji szempontból ezúttal is sokszínűek, de középpontjában a Líceum .Udvarán, a Tömlöc-bástyán, a Líceum előtti téren és a Dobos cukrászdában tartott színházi előadások áll- pak. Idén — szokás szerint — két premiert tartottak a nyári színházban! a Líceum udvarán Szigligeti Ede klasszikus vígjátékát, a Liliom- fit, a Tömlöc- bástyán Kiss Irén Csontvá- ry című drámáját mutatták be. Az egyéb rendezvények sorában kiemelkednek a székesegyházban .tartott orgo- nahangversehyek, valamint a gyöngyösi Vidróczki néptáncegyüttes és a Bihari János táncegyüttes bemutatói. Az előadásoknak —, hiszen Eger hagyományosan kedvelt kiránduló- és üdülőhelye a nógrádiaknak — megyénkből is vannak résztvevői, bár szervezett látogatásról nem tudnak az Agria Játékszín Marx Károly utcai irodájában. — Minden esztendőben végigjárom az észak-magyarországi IBUSZ-kirendeltsége- ket — meséli Jónás Zoltán, az Agria Játékszín igazgatója —, mert szeretnénk, ha városunk nyári színháza nemcsak Egeré, hanem az egész észak-magyarországé lenne. Gondolja csak végig: szabadtéri nyári színház a környéken nincsen csak Budapesten, Szentendrén, vagy Kisvárdán. Mind messzire esik. Ezért keressük hát a kapcsolatot a szomszédos megyékkel. .. Egyik munkatársammal kigyűjtettem a megrendeléseket, Nógrád megyéből nem találtunk jegyigénylést. Valószínűleg egyénileg váltanak jegyet a nógrádiak, vagy valamelyik helybeli iroda, vállalat révén szereznek belépőket. — Emlékszem, hogy a játékszín csaknem egy évtizedes fennállása alatt, meglehetősen egyenetlen volt a látogatottság. Kiugró érdeklődés, illetve érdektelenség váltotta egymást. Most mi a jellemző? — Mindkét színházi előadásunk telt házakkal megy. Most éppen az okoz gondot, hogy a vendégeknek miként adok helyet. Telt házak előtt zajlottak az orgonahangversenyek, meg a két kamarakoncert is. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az utóbbiakon rendkívül sok a külföldi. A zene interaacioaális nyelv, előfordul, nogy két- háromszáz német, lengyel, csehszlovák, angol hallgatja végig a hangversenyt. — Ha ilyen jól megy az üzlet”, miért nem tartanak pótelőadásokat? — A közönség nyomására a helyi városi vezetés foglalkozott ezzel a kérdéssel. Magam nem vagyok híve a pótelőadásoknak. Bármilyen gikszer bejöhet. IT így pedig szép emlék marad az Agria. Másrészt propaganda szempontból sem rossz, hogy nem, vagy korlátozott számban lehet csak jegvet kapni. Jónás Zoltánt régi és szoros szálak fűzik a színházhoz. Tíz évig tagja volt az 1971- ben feloszlott, nagyhírű Heves megyei amatőr színjátszó csoportnak Egerben, aztán hét évig rendezte a gyön- . gvösi Anonvm egvüttest. Csoportjával bem it-jtkozott a balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpadi napokon is. Megrögzött lokálpatriótának vallja magát, de nagy ro- konszenvet táplál a nyugati szomszédos megyével is. Testvérbátyja a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium igazgatóhelyettese. Egyik közelmúltbeli szép emléke a Nógrád táncegyütteshez fűződik, tavaly széles körű elismeréssel szerepeltek az Agrián. — Hetedik éve vezeti a játékszínt, így tartalmában, színvonalában személye meghatározó. Az idei műsorfüzetben, ha utalásszerűén is, szól a múltról, természetesen összefüggésben a mával. Szó szerint ezt írja: „Az Agria hű marad a környezet szelleméhez, a város hagyományaihoz, de nem adja föl azt az elvét sem, hogy aktuálisan szóljon a mához”. Mit ért a hagyományok alatt? —■ Az egyik hagyomány maga az eredeti elképzelés, amelyik még az első művészeti vezető, a négy évig itt működő Romhányi László nevéhez fűződik: a régi magyar drámák felelevenítése. Például most a Liliomfi. Aztán régi gyökere van a hazafi- ságnak, a helytállásnak a színjátszásban való megjelenésének. Az 1700-as évek végén a jezsuita gimnázium színpadán törökverő drámákat játszottak. Továbbá ^ — ilyen jellegű programokat szerveztünk a Dobó téren — a hatvanas, hetvenes években nyári amatőr színjátszó karneválok szórakoztatták a helyi és a vendégközönséget. Egerben hagyon szeretik a színházat. Nemrégiben akadtam rá, s érdekességként említem: a Magyar Tanácsköztársaság idején az egri polgárok színházalapítási jogot kértek a kormánytól, a kérvényt Lukács György támo- gatólag szignálta is. — Az idei siker bizonyára önbizalmat ad, s komoly reményekre jogosít a jövő évi tizedik évadot illetően. Mit terveznek a jubileumra? — Mindenképpen méltóan szeretnénk ünnepelni: jó darabokkal színvonalasan szórakoztatni, közelebb kerülni az észak-magyarországi nyári színház eszméjéhez. Művészeti vezetőnk, Valló Péter rendező — ilyen még nem volt az Agria történetében — hat darabot ajánlott választásra. Szeptember elején dönt a művészeti tanács. A vár romkertjében szeretnénk folytatni a görög drámasorozatot. A zenélő udvarok mintájára kamara-víg- opera bemutatását tervezzük, a húszéves fennállását most ünneplő helyi szimfonikus zenekar közreműködésével. Meghívnánk finn testvérvárosunk, Pori színházának egyik művészét vendégrendezésre. S második éve szervezzük meg a pódiumsorozatot. Jövőre fórumot adnánk minden neves művésznek, aki a tíz év alatt szerepelt nálunk. Az egri Agria Játékszín — a Liliomfit ma este még ját- szák, hétfőn még lesz előadóest a Dobos cukrászdában, orgonakoncert a székesegyházban, továbbá későbbi időpontokban más rendezvény — színes programmal várja az érdeklődőket. Üzemeknek, utazási irodáknak is érdemes az eddiginél jobban odafigyelni, mit csinálnak nyáron a szomszédban. Sulyok László Büntetés A busz árnyékban áll, de így' is van benn vagy 40 fok hőség. Felnőtt, gyerek tik- kadtan bámul kifelé az ablakon. — Ezek a kukák i— gondolom magamban —•, hát miért nem engednek be egy kis levegőt? Nem én találtam fel a meleg vizet — állapítom meg később csalódottan, amikor magam is utassá válók. Az ablakokat nem lehet elhúzni! Valami ügyes kezű mester, valami nagy, igazi, derék humanista bedrótozta azokat! Ahogy mondom: S alakúra hajtott acéldrótokkal fogatta össze az amúgy is csekélyke ablakokat. Az egyik neveletlen utas babrálni kezd a drótokkal, de máris csattan a képzett tanító bácsi — a buszsofőr — dorgáló hangja: — Magát nem szerelőnek engedtem fel a buszra! —Az utas megszeppenve, oldalazva ül tovább. Egészen Balassagyarmatig. Nyolcvanad magával. (Többen persze állnak.) A hőmérséklet odabent 50 fok. Elviselhetetlen. Az ablakok bedrótozva, nyavalyás utasai meg kinyitnák. A kezdeti morgolódás. kollektív dünnyögés apátiába csap át. Egy óra múlva már senki sem szól. Minek? A sofőr vidám. Az utasok ájultak. A járat Budapest— Salgótarján „viszonylatában” közlekedik. Nem emberi viszonyok.' között. Talán nem sokáig. — hortobágyi — F elszállt a vonatra. A peronon ült le, mert olvasás közben cigarettázni akart. Elővette könyvét, rágyújtott. Az ajtók nyitva maradtak. Nem állt föl, hogy becsukja. Egyedül volt. Nem hallotta a zakatolást, nem érezte a sebességet, nem nézte a tájat. A WC-ből kicsapó bűz tompán áramlott át az orrán. Olvasott. Nem keresett, és nem talált titokra a könyvben, csak futott szeme a sorokon, hogy teljen az idő. Egy férfi jött át a másik kocsiból. Rövid ideig nézte a fiút, majd a távolabb eső ajtóhoz lépett. Lesétált a legalsó lépcsőfokra, megkap? sz- kodott a fogódzóban, és mereven nézett kifelé. A fiú szeme sarkából figyelte. de meg se mozdult. Szólni kellene neki, jöjjön föl s csukja G. Nagy llián. Hétköznap be az ajtót. A kalauz, ha itt lenne, biztosan felhívná. Pláne egy rendőr; meg is büntetné. Újra a könyvet nézte, folytatta az olvasást. Még kiesik ez a hülye! Mit csinálnék akkor? Miért nem hagy békén? Mi a fenének jött éppen ide, és miért áll ott? „S erre, arra, egészen mindegy, merre tartunk, kit csönd, kit nagy zaj vár a parton, s elsüllyedünk, ha nincsen partunk” — olvasta. Hát igen, tanultunk egyet s mást, illetve tanítottak. Add át a buszon, a helyed az idősebbnek! Ha elrepedt sínre találsz, s jön a vonat, jelezz a nyake Az udvarban halkan nyerített és topogott a hamahari csődör. Mély, egyenletes búgás hallatszott. Rumata fülelt. A búgás megszakadt, a mécs lángnyelve imbolyogni kezdett és ’ fényesebben lobbant fel. Rumata feltápászkodott, s ugyanabban -a pillanatban az éjszakai sötétből belépett a szobába dón Kondor, a kereskedő Szoan Köztársaság Főbírája és a Nagy Állami Pecsétek őre, a Tizenkét Nagy- kereskedő Konferenciájának alelnöke és a birodalmi Irgalmas Jobb Rendjének lovagja. Rumata felpattant. Legszívesebben odaugrott volna, hogy átölelje, mindkét orcáját megcsókolja; lába azonban az etikettet követve, magától meghajolt térdben, sarkantyúja ünnepélyesen megcsörrent, jobb keze széles félkört írt le I a szívétől oldalra, fejét pedig ' annyira lehajtotta, hogy álla belesüppedt a nyakfodorba. Don Kondor letépte bársonysapkáját, sietve meglebbentet- te Rumata felé, azután az asztalra dobta, s kikapcsolta köpenyét a nyakán. Kicsiny, sovány ember volt, sápadt arcú, dülledt szemű. Fekete haját ugyanolyan tömör aranyabroncs szorította le, mint Rumatáét. orrnyerge fölött nagy zöld kő díszletté. — Egyedül van, dón Rumata? — kérdezte szaggatottan. — Igen, nemes dón — válaszolta szomorúan Rumata. Kabani atya hirtelen hangosain, józanul így szólt: „Nemes dón Reba! Ön hiéna, és punktum!” Don Kondor nem fordult meg. — Iderepültem — mondta. — Reméljük — jegyezte meg Rumata —, hogy nem látták önt. — Egy legendával több vagy kevesebb — felelte ingerülten dón Kondor. — Nincs időm a lóháton való utazgatásra. Mi történt Budahhal? Üljön már le, dón Rumata. Rumata engedelmesen le- ereszkedet a padra. — Budah eltűnt — válaszolta. — Vártam rá a Nehéz Kardok Vadonéban. De csak egy félszemű ágrólszakadt jelent meg, megmondta a jelszót, és átadott egy zsák könyvet. Még két napig vártam, azután érintkezésbe léptem dón Guggal, és ő közölte, hogy Budahot egészen a határig vitte, és Budahot egy bizonyos nemes dón kíséri, akiben meg lehet bízni. Budah valahol itt, Arkanarban tűnt el. Ez minden, amit tudok. — Nem sok — jegyezte meg dón Kondor. — Nem Budah a legfontosabb — ellenkezett Rumata. — Ha él, akkor megtalálom és kimentem. Ehhez értek. Nem erről akartam beszélni önnel. Újra meg újra arra akarom felhívni a figyelmét, hogy az arkanari helyzet túlhaladta a báziselmélet határát. .. Kérem, hallgasson végig — szólt határozottan Rumata. — Ügy érzem, rádión sohasem tudok szót érteni önnel. Arkanarban minden megváltozott. Valami új, rendszeresen ható tényező keletkezett. És a dolog úgy fest, mintha dón Reba szándékosan ráuszítaná a tudósokra a királyság egész szürke népségét. Mindazt, ami akár csak egy kissé a szürke átlagszínvonal fölé emelkedik, veszély fenyegeti. Ha valaki ókos és művelt, ha kételkedik, veszély fenyegeti. Bármely szatócsnak joga van akár halálba üldözni; Sok száz és ezer embert törvényen kívül állónak nyilvánítottak. Ro- hamosztagosok vadásznak rájuk. felaggatják őket az utak mentén. Tegnap az én utcámban agyontapostak egy öregembert, mert megtudták, hogy ismeri a betűt. Egyszóval Arkanarban hamarosan egyetlen írástudó sem marad. Don Kondor figyelmesen ránézett. — Nem tetszel nekem, Anton — mondta oroszul. — Nekem sem tetszik sok minden, Alekszandr Vaszilje- vics — felelte Rumata. — Nem tetszik, hogy a probléma puszta felvetése által megkötöttük — kezünket-lábunkat. Nem tetszik, hogy a Vértelen ráhatás problémájának nevezik. Mert az én körülményeim között ez tudományosan megalapozott tétlenség... Ismerem valamennyi ellenvetését! És ismerem az elméletet.’ Itt azonban nincs semmilyen elmélet, itt jellegzetesen . fasiszta gyakorlat van, itt minden percben vadállatok embereket ölnek! — Anton — szólt dón Kondor —, ne heveskedjél. Elhiszem, hogy az arkanari helyzet kivételes, de meggyőződésem, hogy egyetlen konstruktív javaslatod sincs. — Igen — ismerte el Rumata —. konstruktív javaslatom nincs. De nagyon nehéz féken tartanom magam. — Anton — mondta dón Kondor. — Mi kétszázötvenen vagyunk itt. az egész bolygón. Mindenki féken tartja magát, és ez mindenkinek nagyon nehezére esik. A legtapasztaltabbak már huszonkét éve élnek itt. Kereken megtiltották nekik, hogy bármit is tegyenek. Még ahhoz sem volna joguk, hogy megmentsék Budahot. Még akkor sem^ ha a szemük láttára tipornák össze. — Ne beszéljen úgy velem, mint egy gyerekkel — mondta Rumata. — Maga olyan türelmetlen, mint egy gyerek — magyarázta dón Kondor. — Holott nagyon türelmesnek kell lenni. Rumata búsan elmosolyodott. — Amíg mi várakozunk — felelte —, készülődünk meg célozgatunk, ezek a vadállatok minden percben embereket ölnek. (Folytatjuk) Nem mindennapi történet (A történet mesébe illő: ám igaz. Szereplői vonakodás nélkül vállalták a beszélgetést, csupán arra kértek, a nevüket másítsuk meg, ne duzzasszuk a környezetükben már amúgy is kialakult rosszindulatú pletykálkodást.) A kislány, a család szeme- fénye, nevezzük Katinak, semmiben sem különbözött lány- pajtásaitól. Iskolába járt, szorgalmasan tanult, aktívan sportolt, dédelgetett vágyai közé tartozott, hogy egyszer gyermekorvos lesz. Szerette a szép ruhát, a jó zenét, de este az ütött-kopott macival tudott csak elaludni. Gyerek még, hiába — nyugtázták a szülők ezt a szokását. Abban sem találtak semmi kivetnivalót, hogy a pár esztendővel idősebb szomszéd fiú, legyen a neve Pisti, gyakorta átjárt a kislányukhoz. Közösen tanultak, sétáltak, csatangoltak a lakótelep környékén. Természetes volt a pajtáskodás, hiszen együtt nőttek fel, szinte testvérekként. Kati is gyakori vendég volt Pistiéknél egy-egy jő falatból, finom vacsorából a világért sem hagyták volna ki. kendőddel! Aki elesett, segítsd fel! Ez itt biztos öngyilkos akar lenni. Vagy csak szellőzik? Még három megálló. S azután? Azután semmi. Jöttek-mentek a peronon, észre sem vették őket. Miért nem szól már valaki? Az úristenit. miért? Olvasott. Mit zavartatom itt magam? Teljesen bediliztem. Jövünk-me- gvünk. eszünk-iszunk, — és kész. A madár röpül, amíg le nem lövik. Vannak madarak, és vannak vadászok... Óriási koppanást hallott. Vagy csak képzelte? Nem tudta eldönteni. Az ajtóra pillantott. Nem állt ott senki. Nem ugrott fel, nem rohant az ajtóhoz, nem nézett ki, nem húzta meg a vészféket, nem ordított. Lapozott egyet. Rosszra senki sem gondolt, a halvány gyanúja sem merült fel 'annak, hogy a tizennégy éves kislány és a tizenhét éves fiú között szerelem szövődik. Az anya: — Valóban nyugodtak voltunk, mert Kati annyira kislány és annyira őszinte hozzánk, hogy az már túlzás. Aztán a Pistit is jól ismerjük pólyás kora óta. Szüleivel jó barátságban vagyunk. Csak amikor megtörtént a baj, döbbentünk rá arra, hogy mulasztottunk. Nagyon nagyot mulasztottunk. .. Kati egy napon közölte az édesanyjával, hogy el kellene menni az orvoshoz, mert az utóbbi időben nem jól érzi magát. Szédül, hányingere van, éjszakánként álmatlanul forgolódik. Több vizsgálat és lelet alapján jutottak végül is a nőgyógyászhoz. Amikor az anya megtudta, hogy a lánya terhes, s hogy előrehaladott állapotára való tekintettel meg kell szülnie a gyereket nem átkozó- dott, nem tépte meg Katit. Mérlegelt. — Ha látta volna a Kati szemében a félelmet, az iszonyatot, maga sem tudott volna brutális lenni. Arra gondoltam, ami megtörtént, megtörtént. Két választásom van. Vagy megtagadom a lányomat, s ezzel talán egy életre tönkreteszem, vagy elfogadom a helyzetét úgy, ahogy van, s próbálok neki segíteni. ., A család beszerezte az ösz- szes szüléssel, csecsemőgondozással kapcsolatos szakkönyvet, irodalmat, Pisti édesanyja a legfinomabb ételekkel kopogtatott Kati szobájába, mert hosszú ideig Kati az utcára sem mert kilépni. Szégyellte magát. — Ha nincs az a mérhetetlen szeretet, amivel engem körülvettek, biztos, hogy ma már nem élnék. Tudom, hibáztunk a Pisti meg én. Mi hajtott? A gyermeki kíváncsiság? A hirtelen fellobbanó szerelem? Nem vagyunk buták, tudatlanok. Az Ifjúsági Magazin, a Magyar Ifjúság orvos válaszol rovatát rendszeresen olvassuk, a suliban is gyakran tartottak szexuális felvilágosító előadásokat. Aztán anyukám korán elmagyarázta azt is, hogy a gyereket nem a gólya hozza. Tessék elhinni, csak egyszer voltunk együtt, nem gondoltuk, hogy baj lehet belőle. Meg azzal sem voltunk teljesen tisztában, hogy egyáltalán történt-e valami ? Csak amikor már szédültem, meg hányingerem volt... Kati édesanyja rendszeresen konzultált a nőgyógyász- szál, s az orvos úgy bánt a kismamával, mintha a saját lánya lett volna. A szülés normálisan, komplikációk nélkül zajlott. Kati három kiló húszdekás kisfiúnak adott életet. Pistinek hívják. Gyakran látni a lakótelepen, amint sétára indul a család. Nem hallják a pletykálkodást, a rosszmájú megjegyzéseket. A két nagymama felváltva gondozza az apróságot. Lassan Kati is beletanul a gyermekgondozás fortélyaiba. Pisti, a fiatal apa sokat segít neki. Terveik, elképzeléseik vannak. Hogy mindketten befejezik az iskolát. Kati levelezőn tanul majd tovább. Házasságról egyelőre szó sincs. Fiatalok még, nem tudnának megélni a saját lábukon. Az anya: — Amíg mi vagyunk, dolgozunk, Katinak és az unokánknak nem lesz rossz sora. Leszámoltam a munkahelyemről, bedolgozói munkát vállaltam. A férjem jó pozícióban van, szépen keres. A Pisti szülei is támogatnak anyagilag. Néha azon zördülünk össze, hol, kinél legyen a kis Pisti? A történet mesébe illő, ám igaz. Kommentár, nélkül adjuk közre. Ki-ki foglaljon állást érzései szerint. A baj megtörtént. Nem lett belőle bűntény, bírósági ügy, gyám- hatósági akta. De mi lett volna ha... ? Kiss Mária i