Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

ÍVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXN .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXS? Kilenc nap Salgóbányán, kilenc nap élmény. Újra együtt a Barátság tábor. Magyarok — a NÓGRAD Uttörösarok rovatának ifjú tudósítói­val az élen — szovjet gyerekek Kemerovóból, finnek Vantaaból, csehszlovák pajtások Besz­tercebányáról, lengyelek Katovicéből. Nem szá­mítanak a nyelvi nehézségek; hiszen a több­ség fanul oroszul, meg aztán, ha egy-két szó hirtelen nem jut eszükbe, mint ilyenkor szokás, előkerül a toll és papír, annak híján kézzel- lábbal magyaráznak egymásnak. A megyei úttörőelnökség és a táborvezető­ség gazdag programot állított össze. Az ismer­kedés napját követően került sor a tábori sport- versenyekre, volt bütykölde és aszfaltrajzver­seny, túra Salgó és Somoskö váraihoz, táncház és diszkó, lepényevés és karnevál. Csupa-csupa mókás, vidám akció. A tábor résztvevői autó­buszokba ültek és ellátogattak Hollókőre, Szé- csénybe, Balassagyarmatra. Múzeumokat jár­tak, gyárakat kerestek fel. Izzadtak a tűző na­pon, lubickoltak a KISZ megyei bizottsága poli­tikai képzési központjának medencéjében, a külföldi pajtások eljutottak Budapestre, Egerbe. Tábortűz mellett szállt az ének, a különböző nemzetségű gyerekek között gyorsan szövődtek a barátság szálai, címek és jelvények cserélőd­tek. Meglátogatták a tábort a megyei ifjúsági vezetők, a Salgótarjáni városi Tanács vezetői. Esténként itt-ott könny látszott csillogni a gye­rekek szemében, hiszen a kilenc nap a népek barátsága jegyében felejthetetlen élményeket nyújtott. A salgóbányai Barátság tábor ma es­te búcsúesttel zárul. A külföldi pajtásokat a magyar úttörők sóval és kenyérrel fogadták a tábor kapujában Szabad időben Ez a legkevesebb. Ha naponJ ta akad egy-két óra minden te^ nyérnyi helyet birtokukba veszi nek a gyerekek. Előkerülnek cl tollaslabdaütők, zajlik a zsiJ nórlabda-bajnokság (bunda kii zárva!). A bátrabbak az úszói da kellemesen hűsítő vizéberj mártóznak. — Hol lehet bélyeget kapni? — kérdezi kézzel-lábbal egy lengyel fiú, mert barátainak szeretne küldeni levelezőlapot a festői környezetből. Tucatnyian a bütyköldébert készítenek apró ajándékokat színes filcekből, pinponglabdai fejjel, gyöngyöt fűznek. Az asz-í falton lassan kibontakoznak d remekművek. A földgolyó a kon­tinensekkel, akár egy gyermek arca, egy hatalmas könnycsepp csordul alá éppen a fenyegető rakéták láttán. Á karnevál „Népek barátsága, nagyvi­lág. .." — volt a tábori kar­nevál jelmondata. Késő dél­után már mindenki lázban égett. A kíváncsiak igyekez­tek bekukkantani a szomszéd szobába, de hogy ki milyen alkalmi jelmezt talál, csak a végén derült ki. — Szaladj, gyorsan madza­gért! — küldte társát a bujá- ki Gál Attila, aztán kezükre agy-egy plédet csavartak, máris professzionista ököl­vívóknak tűntek. Bálint Ritá­ik sem mentek ötletért a szomszédba, legfeljebb a fű­tőnek okozhatott némi fejtö­rést, hogy hová tűntek az ola­jos munkaruhák és néhány szerszám. A pálmát azonban a kül­földiek vitték el. Több mint félszáz jelmezes csoport vo­nult be a zsűri elé a nagyte­rembe. Akadt közöttük tizen­két lábon járó százlábú, söp­rűn lovagoló boszorkány, tö­rök basa három példányban, fehér lepedőkbe öltözött vő­legény és menyasszony. A leg­nagyobb sikert egy kígyóhű-- völő kisfiú kapta, aki egy gyíkot próbált idomítani lát­ható sikerrel. Neszek az éjszakában A diszkó a legnépszerűbb. Harsog a zene, szovjet paj­tás táncol a csehszlovákkal, finn a magyarral, lengyellel. A tánchoz nem kell nyelvtu­dás. Lassan háromnegyed tíz, a napirend szerint irány a mosdó, mert mindjárt taka­rodó. Jönnek a küldöttségek a táborvezetőhöz: — Még öt percig, még két percig, csak egy utolsó számot még... Tíz óra után néhány perc­cel a faházakban eloltódnak a lámpák. Alvásról azonban szó sincs. Ki is tudná szemét lehunyni azonnal, amikor a fejekben kavarognak a nap élményei, s persze akkor, amikor néhány fiú veszi a bátorságot, s fehér lepelben, kísértet képében a lányok ab­lakához lapódzik. A fáradtság azonban végül Is erősebb. A táborra csend borul. A karnevál egyik résztvevője, a kígyóbűvölő A nagy kánikula elől olykor az uszodába menekülnek a gyerekek Magyar—finn találkozó Autóbuszon Rekkenő a hőség. Az arco­kon verejtékcsöppek gyön­gyöznek, miközben az autó­busz Szécsény felé halad. Égy röpke kitérő, s máris idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész műtermében a társaság. Az ősz hajú mes-' tér nem várt most vendége­ket, kiállításának anyagát szállítják éppen. — Jókor jöttetek! Mágiát hatjátok! — mondja az úttö­rőknek, akik a minigalgriá- ban és az udvaron müvéizi áhítattal szemlélik a szobro-1 kát. Aztán irány Hollókő. Per^ zsel a nap, de mindenki fele zarándokol a várhoz. Valaki megjegyzi a magyarok közül: — Már harmadszor vagyok itt. Elhoztak anyuék, iskolai kiránduláson is voltam... — De azért kaptat felfelé ő is. Figyelmesen hallgatják az idegenforgalmi hivatal helyi kirendeltségvezetőjének sza- Száll az ének..vait a tájházban, a falumú­zeumban. ( BJSPtSBI Izgalmas mérkőzés az alkalmi röplabdapályán Újságíró*palánták Berceli Judit, Kovács Eri­ka, Fodor Krisztina és a töb­biek nevét a NÖGRÁD ol­vasói gyakran felfedezhették az Űttörősarok rovatunkban. S mint már az hagyomány, a tanévben legszorgalmasabban tudósítókat a megyei úttörő- elnökség jutalmul ismét el­hozta a Barátság nemzetközi táborba. S hogy mit csináltak a ki­lenc nap álatt az újságíró- úttörők? Élvezték a progra­mokat, miközben jegyzetel­tek, ismerkedtek a műfajok­kal, szorgalmasan készítet­ték írásaikat a faliújságra, s ismét összeállították a tábor krónikáját. Néhányan, akik befejezték általános iskolai tanulmá­nyaikat, szomorúan jegyez­ték meg a búcsúesten: — Kár, hogy jövőre már nem lehe­tünk veletek! Képek: Barna Alfréd Szöveg; M. Szabó Gyula Munkában a táborveze'őség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom