Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

r’űzó iparág és a mérce

A kifejezést a gazdasági szakzsargon hozta létre: húzó iparnak nevezzük Nógrádban is iparunknak fezt a szektorát, amelyik a többinél jobban „húz”, azaz többet tesz, eredményesebben dolgozik. A húzó iparhoz tartozó iparágak hivatottak a többiek gyengéit helyre hozni, erre, mint jó példára lehet hivatkozni az összehasonlításokban.

Ilyen húzó-iparág volt sokáig a vegyipar. Volt? Bizony — nehéz egyértelmű minősítést adni. Annyi bizonyos, hogy hazánkban a vegyipar évtizedek óta a kiemelten fejlesztett iparágak közé tartozott. A gyors fejlődést jól mutatja, hogy míg a két világháború közötti gazdaságunkban alig volt észrevehető a szerepe, sőt még a hatvanas években is ipari termelésünknek hatszázalékosnál kisebb arányát adta, napjainkban már a részarány húsz százalék.

Kérdés persze, hegy miként értékeljük ezt az adatot. Ha például a külkereskedelem sajátos szemüvegén át vizsgálódunk, észre kell vennünk, hogy a vegyi áruk behozatal- kivitel mérlege bizony igencsak féloldalas — akár a rubel-, akár a nem rubelelszámolású piacokat tekintjük. Évente mintegy egy- milliárd dollárért vásároljuk külföldről a kémiai ipar termékeit Igaz, ez nem mind a vegyipar behozatala: ide számítják valamennyi ágazat — tehát a mezőgazdaságban használatos műtrágyától a háztartási műanyagcikkekig terjedő importlista — végszámláját

Apropó: műanyagok. E téren is nagyot fordult a világ, hiszen az évtizedekkel ezelőtti mennyiség többszörösét használjuk fel, és még ez sem minősíthető túlzottnak. Hazánkban ugyanis egy lakosra 31 kilogramm műanyag-felhasználás jut míg az olajban sokkal szegényebb Japánban 59, az NSZK- ban 110, Hollandiában pedig 140 kilogramm. Az igények természetesen nálunk is nagyabbak, ám a vegyipar teljesítőképessége — kiegészülve az importtal — egyelőre nem képes többre.

Az adatokat, a mérőszámokat tetszés szerint sorolhatjuk, bizonyítékul pro és kontra. Egyik oldalon a gyors fejlődés, másik oldalon a kielégítetlen igények, a külpiaci nehézségek. Ez év februárjában, a külkereskedelem szokásos, előző évet értékelő beszámolójában hangzott el: „A vegyipari anyagok exportjában kedvezőtlenül alakultak az árak, emiatt a növekvő mennyiség

sem eredményezett lényegesen nagyobb árbevételt”. Az igazsághoz tartozik, hogy — elsősorban a gyógyszerexportnak köszönhetően — tavaly 5,5 százalékkal sikerült növelni a fejlett tőkésországokba irányuló ve- gyiáru-kivitelt

Mindebből kitűnik, hogy ha a húzó-iparág elnevezést meg is hagyjuk a vegyiparnak, mindenképp indokolt a húzóerőt fékező gondokról, az értékesítési hullámvölgyek okairól is szót ejteni. Szerencsére értékelik és egyre reálisabban értékelik ezt a helyzetet az érintett vállalatok is. Nemzetközi összehasonlító elemzést készítettek többek közt például az Észak-magyarországi Vegyi Művekben. Arra a következtetésre jutottak, hogy a tőkésvállalatok adatainak tartalmi bizonytalanságai ellenére is képezhető gazdasági mutatók helyesen jelzik helyüket a világban.

Érdemes megvizsgálnunk: mit is mutatnak ezek a mutatók? A vállalat élőmunkahatékonysága például mindössze egynegyede a fejlett tőkésszínvonalnak — jobb viszont az eszközhatékonyság. Az elemzésből az is kitűnt, hogy néhány mutató értékelésekor óvatosan kell eljárni: a jónak ítélt eszközhatékonyság nem az eszközeinkkel történő magas színvonalú gazdálkodás eredménye, hanem az alacsony eszközérték hatása, és ez technikai ellátottságunk elmaradottságát mutatja. Ugyancsak fenntartásokkal kell kezelni a készletértékre jutó árbevételt is. Az Észak-magyarországi Vegyi Művek vizsgálata szerint az alapanyag és késztermék aránya a külföldön 1:3; míg nálunk 3;1!

Idézhetnénk még a Biogal és az Alkaloida gyárak, a Tiszai és a Borsodi Vegyi Kombinát összehasonlító elemzéseit — mind azt igazolják, hogy a vegyiparban komolyan vették: nem a bázishoz, tehát nem valamiféle múltbeli állapothoz viszonyítva kell a ma teljesítményét értékelni, mert akkor a nemzetközi piacon csak csalódás következhet A mérce mindenkor a nemzetközi színvonal kell, hogy legyen.

P

iaci hullámverés, netán hullámvölgy ugyanis fenyegethet húzó iparágat is — ám, ha reális alapokon nyugvó értékelésnek vetik alá saját munkájukat, akkor az újabb felfelé ívelő szakaszra nem kell sokáig várni.

Bognár Nándor

Traktoróriások

Sikerrel folytatódnak a le- ningrádi „Kirov gyár” K—710 típusú, új traktorának üzempróbái. A gyári tervezők fáradhatatlanul dolgoznak

újabb alkotásuk további tökéletesítésen, a traktorosok munkájának könnyítésén.

Az utolsó modelleken tökéletesítették a vezetőfülkét, kényelmesebbé tették a kormányművet, a vezetőfülke hőmérsékletét és páratartalmát speciális műszerek ellenőrA K—710 típusú traktor egyesíti magában elődeinek legjobb tulajdonságait. Valóban óriási a teljesítménye is — ötszáz lóerő. A gyártás során több újítást vezettek be, amelyek megkönnyítik a Próbaúton a Kirovok. Elöl a K-710-es. gép kezelését es fokozzak a hatékonyságát. A traktor univerzális, legkevesebb ötven jelentős mértékű növelését. dik öteves tervben (1981 különböző művelet elvégzésé- A traktorgyártás a szovjet 1985-ig) egymillió 870 ezer re alkalmas — lehetővé teszi ipar egyik élenjáró ága. Az traktort adnak a mezogazda- a munka termelékenységének ország gépgyárai a tizenegye- Ságnak. ___

M

UNKAHELYI DEMOKRÁCIA A BRG-BEN

Mindenki

brigádvezetőnek...

Nem hinném, hogy olyan kérdéssel hozakodtam elő, ami eddig ismeretlen, új lett volna a brigád számára. Inkább azt éreztem, valami nagy dolgokra gondolnak, holott a napi munka sokszínűségének mozaikjából akartam összerakni annyit, ami legjobban érzékelteti a brigáddemokrácia gyakorlati megnyilvánulásait. Egyébként olyan kollektíváról van szó, amelyik igen gazdag múlttal rendelkezik, sokat tettek és tesznek azért, hogy a szocialista brigádmozgalom egyre gazdagabban kiteljesedjen, s amit ma még kevés helyen tapasztalok, megújulási készségüket rugalmasságukkal, kezdeményezéseikkel bizonyítják.

*

Juhász József, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységének Salvador Alicnde nevét viselő háromszoros aranykoszorúval és címmel kitüntetett 13 fős brigád vezető helyettese reggelijének utolsó falatját tünteti el, majd nem sokkal később a következőkkel kezdi a beszélgetést: — Jövőre lesz tíz éve annak, hogy megalakultunk. Tizenöten kezdtünk, jelenleg 13-an vagyunk. Voltak, akik más területre mentek, ismét mások pedig leszámoltak. A kezdő csapat tagjai megmaradtak: kilencen vagyunk a régiek közül. Igen, voltak sikereink, kudarcaink, gondjaink, bajaink. Ahogy fejlődött a gyár, úgy gyarapodott a mi tapasztalatunk, amit sokirányú tanulmányokkal tovább bővítettünk a magunk és a közösség javára.

*

— Korrekt, megbízható kollektíváról van szó. Szavuknak van súlya, ugyanakkor nagy a tekintélyük is — jegyezte meg nem sokkal korábban Báli Péter, a pártbizottság munkatársa, amikor a brigádhoz irányítottuk lépteinket.

*

Jön a művezető és a következőket mondja:

— Segíteni kellene, tudtok jönni? Ilyenkor, műszakváltáskor — mert három műszakba járunk — rövid időre összeülünk, s megbeszéljük; tudjuk vállalni, vagy nem. Eddig még egyetlen kérést sem utasítottunk vissza, mert olyan munkákról volt szó, ami nekünk való, amihez gyors intézkedésekkel meg tudtuk teremteni a feltételeket — szól ismét a brigádvezető-helyet- tes, majd kisvártatva így folytatja: — Korábban, az antennaműhely gyártmányai felett vállaltunk védnökséget A napokban azt láttuk, hogy az ott dolgozó munkatársaink bajban vannak. Ha nem segítünk nekik, akkor nem teljesítik féléves kiszállítási tervüket. Mondtuk az üzemvezetőnek, Czigány Józsefnek; ha szükség van, ránk, akkof megyünk segíteni. Ez volt szerdán. A műszak után a szokásos módon döntöttük el, hogy csütörtökön a mi műszakunk után bentmaradunk nekik segíteni. Kilencen jöttünk össze, mert a többieknek dolguk volt, illetve otthon nem tudták szabaddá tenni magukat Száznyolcvan normaórát dolgoztunk le.

*

A brigád év elején elkészíti közös megegyezéssel az éves felajánlását, majd ezt követően negyedévenként újra felülvizsgálja, módosítja. Az elképzeléseiket mindig a negyedévi, illetve a havi programokhoz igazítják. Ezek eddig legtöbbször még módosultak. Ezért mindig azok a feladatok szerepelnek a havi vállalásban, amelyek nincsenek a programban, de el kell végezni.

*

— Örömmel mondhatom — kér ismét szót a brigádvezetőhelyettes, — hogy nálunk ma már mindenki brigádvezetőnek tekinthető. Annyira ismerjük egymást, és olyan a szavahihetőségünk, ha netán nincs bent a brigádvezető, vagy én, akkor bármelyik brigádtag a kollektíva nevében elvállalhat pluszfeladatot, mert a gazdasági vezetők az ő ígéretét a kollektíva egysége« állásfoglalásának tekintik.

— Igazat szól Juhász József — kapcsolódik a beszélgetésbe Molnár István gépbeállító brigádtag. — Azért tehetjük meg ezt. mert közel állunk a vezetőséghez, legtöbbünk mindig tudja, mikor, mit kell tenni, mi a sürgős, halaszthatatlan feladat.

*

A brigádból kilencen esztergályos szakmunkások. Tizen vallják magukat a párt tagjának. Van köztük párt-végrehajtóbizottsági, pártbizottsági tag, szakszervezeti vezetőségi tag, szakszervezeti bizalmi, KISZ-vezetőségi tag, munkásőr. Az élet nagy sodrásában nem nagyon vették észre, hogy egyik-másik brigádtagnak hat-hét társadalmi megbízatása is van. Ezt a vezetők szóvá tették, azóta jobban megosztják a társadalmi tisztséggel járó feladatokat is.

*

— Megértő, segítőkész kollektíva a miénk, annak ellenére, hogy szakmai viták, véleménykülönbségek előfordulnak. Szerintem ez a dolog természetéből fakad. Ha nem így lenne, akkor lenne baj. Bármiről is legyen szó, legtöbbször megegyezünk, vagy ha nem, akkor az illető saját bőién tapasztalja; kár, hogy r.em fogadta meg a baráti tanácsot, megjegyzést, észrevételt — kapcsolódik a beszélgetésbe Telek Nándor esztergályos alapító tag.

— Szakmailag jól felkészült és sok társadalmi munkát végző brigád a miénk. Nálunk nagyon jó a hangulat. Egészséges vitáink vannak, de azok kizárólag a gondok, a feladatok megoldására irányulnak. Nincs olyan előírás, hoay két szakmunkásnak mindig azonosan kell vélekedni egv- egv szakmai kérdésben — állítja Uramecz József brigádtag.

Tőle Béres Józsefné, a brigádnapló vezetője és a brigádkassza kezelője veszi át a szót, mondván: — A brigád tagjainak magas az általános és politikai műveltsége. Minket a megértés, az együttműködés, a segitőkészség jellemez.

*

1982-ben hárman szerezték meg a technikust minősítést; de továbbra is fizikai dolgozóként tevékenykednek. Jelenleg ketten járnak technikusi minősítőre, ugyancsak ketten a szakmunkások kö-r zépiskolájába. Két dolog bánt-* ja őket. Az egyik: miért a ke-J retszám. és miért nem a teljesítmény nagysága, a vállalások teljesítése dönti el. hány vállalati kiváló brigád legyen. A másik: miért kell elmenni a brigádból Tóth Alfrédnek, akit egészségi állapota miatt a meó állományába helyeztek, s ugyanolyan kritikus szemmel és szigorral vizsgálja volt brigádjának munkáját, mint az ellenőrzése alá tartozó kollektívákét.

*

Nem szentekről, hibátlan emberekről van szó, Ami megkülönbözteti őket a többiektől, az az a plusz, ami az igazi munkásokat jellemzi: önzetlen nagy segitőkészség. Egymásnak és kózósségne’i.

^

_______________________ Venesz Károly

L

egnagyobb büntetés, ha fizetni kell Balassagyarmaton

— Remélem még egyszer nem fog előfordulni — halük ki a résnyirc nyitott ajtón a szigorú figyelmeztetés —, bízom aoban is, hogy a kiszabott pénzbüntetés részleteit pontos időben befizetik. Hányadikát írjak a jegyzőkönyvbe?

— Nem is tu... szóval nekem... biztos, hogy fizetjük.

— Most még ön mondhatja

meg _ válik egyre szeiídebbé a női hang, s ettől még jobban megszeppen a nemrégiben még másokat zaklató, dajdajozó férfi. Végül is dönt, minden hónap tizenötödikén fizetni fogja a megszabott összeget. Még néhány percig kattog az Írógép, s aztán a határozattal a kezében, lehajtott fővel távozik az „ügv- fél”. A kitárt ajtóra fény vetődik. Felirata most tisztán olvasható: VilvíV Egonná

szabálysértési főelőadó.

_ Meglepett — mondom

m

iután hellyel kínált —. hopv milyen nyugodtan, emberségeién bánt és beszélt ezzel a férfivel.

— Nem kell feltétlenül bűnözöl látni mindenkiben aki vételt — helyezkedik el válaszolás közben m .zoknit

6

él. :bc:i. — Ugyanakkor, bér vatal vagya:. , hiszen ez a

városi tanács, nem kell megjátszanunk a hivatali,. A legnagyobb büntetés az embereknél, ha tetteikért zsebbe kell nyúlni, de nekünit nem csak a szankcionálás a feladatunk. Nevelni üvöltözéssel, magunkból kikelve nem lehet.

_ Mi történik, ha eleve

íg

y lépnek fel önnel szemben?

— Többnyire sikerül rövid időn belül hangnemet váltani. Ritkán fordul elő, hogy nem bírok az ügyfelemmel. A tizenhárom év, amióta szabálysértésekkel foglalkozom, sok mindenre megtanított. De... mégis lélek. Egy kicsit.

Elmereng, megigazítja szemüvegét, aztán egy hatalmas ikwtókönyvben kezd lapozgatni. Eübe jegyzik be a ic- gyeimezetlenkedő balassagyarmatiak ügyeit.

— Évente háromszáz körül van a szabálysértések szama — n/f.ndja tovább najtva a lapokat —, ez igazán nem tekinthető soknak. Nem büszkeségből mondom, csak a lakosság számához viszonyúvá. A legtöbb, az úgynevezett tulajdon elleni szabálysértés. Kezd elképesztő méreteket öltem. Különösen sok. az esetek 40 százaléka, az önkiszolgáié boltokban történd lopás.

Húsvét már messze van, de akkor volt egy nagy akció a rendőrséggel egyetemben. Egy napon, egy üzletben, hat embert kaptak rajta Háromszáz és kilencezer forint között volt az az érték, amit fizetés nélkül akartak elvinni.

Amikor kerestem Tolvay Egonná iroaáját, beszélgettem valakivel, s említve a szabálysértések között a szemetelést, feljajdult, hogy csak azt ne! Tolvayné is megrázkódott a szó hallatára. Nagy gondjuk a város tisztátalan- sága. Nehéz bármit tenni, mert nincsenek annyian, hogy a szemetelőket mind rajtakapják. Ilyen ügyben bejelentés sem érkezik. Az utcai ellenőrzések a\jg hoznak változást. Egy-egy üzlet előtt, a felseprés után néhány nerccel újra ott a csikk, a kiflivég. a feleslegessé vált papír, sőt uram bocsa’..., vannak, akik WC- npk használják az utcát, busz- várul.

— Mit rejteget még ez a nagy könyv?

— Olyan eseteket például, aminek érkezésekor tanúja volt Részegen randalíroznak a tömbházakban. Van, akivel szemben parkrongálás miatt keli eljárni, még mindig „divatos" a becsületsértés, sokan megfeledkeznek a tartásdij fizetéséről, és akad még vásárlói megkárosítás, de ez nem tartozik az állampolgárt fegyelem kategóriájába.

Miközben tovább lapozgat és kutat emlékeiben, jegyzeteimben visszakeresem a ma- gyarnándori tapasztalatok címszavait. Kíkerekedlk belőle Novák Tibornak, a községi közös tanács vb-Utl^irának véleménye. Alapvetően jónak ítéli a helyzetet, s ahol hibák vannak, azok kísértetiesen hasonlítanak a gyarmati gondokra. Magyarnándorban is a társadalmi és személyi tulajdon megkárosítása cím szerepel legtöbbször a szabálysértési ügyek jegyzőkönyr

zöme átkerült máshonnan ezen tanácsokhoz, mert az ivókat az ország valamelyik városában (néhányukat munkásszállások előtt) fülelték le.

— Eszembe jutott egy furcsa eset, de talán kettő is — töri meg a csendet Tolvay Egonné. — E?.y bácsi — nevét hadd ne említsem — Miskolcra ment lovas szekérrel, Nyomát pontosan tudtuk követni, mert amerre járt, onnan lopás miatt feljelentés érkezeit, összesen hat papír volt a kezünkben.

— Most mit csináljak magával — kérdeztem kissé dühösen. Mire ő ártatlan képet vágva így szólt:

— Úgy tessék csinálni, hogy nekem is jó legyen.

déshez tartozik, Néha furcsa dolgok motiválják az embereket. És íme a második eset. Egy mérnök került elém, cipőt lopott. Már a beszélget«« kezdetén mosolygott, s ezt nem tudtam mire vélni. Mindent készségesen elismert, ón pedig próbáltam megmagyarázni tettének helytelenségét Ekkor már röhögött. így, ahogy mondom! Átadtam » jegyzőkönyvet, megjelölve benne a büntetés összesét. „Most már árulja el min derült?’’ kíváncsiskodtam. „Kérem, csak annyi történt hogy fogadtam: el tudom lopni a boltból azt a pár cipőt”, Nem történik gyakran ilyen eset, Szemben állni nap mint nap a fegyelmezetlenekkel.

Úgy lessék csinálni, hegy nekem is jó legyen

ve elején. Tolvay Egonná is említette, és Nándorban is listára kerültek a gépkocsi- vezetők, akik a menetokmányokat felületesen vezetik. Egyre kevesebb viszont a becsületsértések száma, néhány éven át 2—3 volt évente, 1983-ban, szerencsére meg egy sem. A közterületen történő ivás mindkét helyen csökkent (Balassggya1 nviton 6—8 ilyen témájú ügyei kell tárgyalni évente), ám ezek

Még a másik történet előtt, közbekívánkozott egy kérdés: mennyire ismerjük mi állampolgárok a jogszabályokat?

— Ügy evzem, jó a jog- propagandánk. Az emberek többségé, ha nem is ’pontosan, de tudja mit nem szabad. Hogy ennek ellenére néha nyun másképpen cselekszenek, az már egy újabb kérném vidám dolog. Elkö$er«J désre azonban nincs ok. a számok és az ügyiratok ne.* vészhelyzetet takarnak. De a* elégedettség sem tölthet el senkit. Egy évben háromszáa szabálysértés sok ahhoz képest, hogy az állampolgári fegyelem mindenkire vonat-* kozik.

Zengő Árpád

NÚGRAD - 1983. július 23.. szó. .bei 3