Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
Balassagyarmat központjában. B. A. Fűthető kocsiablak, naptető Két hazai járműüvegújdonsággal örvendezteti meg az idén a gépkocsi-tulajdonosokat a salgótarjáni síküveggyár. Szakemberei kidolgozták a fűthető hátfalüveg gyártási eljárását és elkészítették a mintadarabokat is. Ugyancsak elkészült a gépkocsiba utólag is beszerelhető, nyitható-billenthető színes, ragasztottüveg-naptető prototípusa is. Ez utóbbi divatja mostanság terjed, amihez hozzájárul, hogy segítségével jobban szellőztethető, levegőztethető a gépkocsi utastere. Mindkét üvegtermék egyben importot is helyettesít. A mintadarabokat a szakemberek és a kereskedelem képviselői előtt az ősszel egy salgótarjáni innovációs kiállításon mutatják be. Szolgáltatás — gazdaságosan Beszélgetés dr. Szabó Gyulával, a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet elnökével Fodrászatból, kozmetikából manapság nehéz megélni. Köztudomású, hogy ezeken a tevékenységeken alig, vagy egyáltalán nincs haszon, noha a szolgáltatást igénybevevő vendég számára sem kimondottan olcsó. A Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet alapprofilját képezik ezek a munkák. A szövetkezet a mi- nan vonta meg az idei esztendő első felének mérlegét, s úgy tűnik, nincs oka a ráfizetés miatt aggódni. Erről beszélgetünk most dr. Szabó Gyulával, a szövetkezet elnökével. — Mit mutatnak az első 5 félévi gazdálkodást ösz- í szegző számok? — Szépen emelkedett árbevételünk. A tavaly ilyenkori bő tizenhét millióval szemben most huszonkét és fél millió forint a bevétel. Annak ellenére, hogy jócskán megugrottak a közterhek és az egyéb költségek, eredményességünk sem elvetendő. Hasonlóan a tavalyihoz, mintegy egymillió forint hasznot értünk el. Pedig volt mit .kigazdálkodni...’ mincezer forint árbevételre tett szert. A nyereségesség javításában pedig a zabari üzem mellett az irodagép- jaVító egység is segít. — Az utóbbi hónapokban több új tevékenység bevezetését hirdették meg. Köztük nem egy olyat is, mellyel már több cég foglalkozik a megyeszékhelyen ... — Ilyen a vegyes elektromos egységünk, mely villany- szereléssel, tévé-, háztartási gépjavítással foglalkozik, vagy a vízvezeték-szerelő-, lakatos- és bádogoscsoportunk. Valamennyien átalány-elszámolással dolgoznak, az ő gondjuk a rendelések megszerzése, a vevőkör kiépítése. Nemrégiben alakultak, de már most egymillió forintos árbevételnél tartanak. Való igaz, ilyesmikkel foglalkozik a volt Gelkából alakult kisvállalat és a szolgáltatóipari -vállalat is, a mi áraink azonban általában szolídabbak’ így úgy vélem, minket is „eltart” még a piac. Minél többféle feladat ellátására készülünk fel, annál biztonságosabb gazdálkodásunk, s annál kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a piaci viszonyok ingadozásainak. — E megfontolásból kiindulva, terveznek-e további újdonságokat? — Többfélét is. Egyelőre ezekről csak annyit, hogy Salgótarján körzetében gépjárműjavító-egységet kívánunk létrehozni — a nálunk már bevált átalány-elszámolásos formában. Karancsla- pujtdn fotóriporteri részleg nyitására gondolunk, ugyancsak az előbbi formában. Az átalány-elszámolás kedvező a szövetkezetnek, de a vállalkozóknak is, mi sem támasztja ezt alá jobban, mint az, hogy ők maguk ajánlják fel az együttműködésnek ezt a módját. Ügy gondolom, hogy e lehetőség szorgalmazásának a rendelők is csak hasznát látják. r— szendi -S Még nehezebb körülmények között ™ a megyénkbeli vállalatok cselekedtek helyesen, akik nem dőltek be annak a híresztelésnek, hogy az idén élénkülés várható a világpiacon. Még szerencse, hogy többen úgy vélekedtek: majd, ha saját bőrükön és hosszú időn át erkik, akkor majd elhiszik. Ennek ellenére azért titkon többen reménykedtek abban, hogy valamelyest kimozdul a világpiac eddigi kedvezőtlen állapotából és jobbak lesznek a piaci értékesítési lehetőségek. Az első fél év külpiaci tapasztalatai —, amit megyénk üzemei is éreztek — egyértelműen bizonyítják, hogy a többször beharangozott élénkülés általában elmaradt. Ami viszont bekövetkezett, az egyes területekre korlátozódik és igen elenyésző. Tehát a fellendüléssel kapcsolatos előzetes jelzések továbbra sem kelthetnek semmiféle illúziót. Sőt! A világpiacon továbbra is igen kemény és kegyetlen verseny folyik. Nehezítik megyénk gyárainak exportterv-teljesítését azok a diszkriminációs intézkedések, amelyeket velünk szemben alkalmaznak. Ugyanakkor a korábbiakhoz képest egyre több gond, probléma jelentkezik azokban a fejlődő országokban, ahol eddig viszonylag kedvező piaci pozícióink voltak. Mindezek ellenére a tavalyihoz képest többet is exportáltunk időarányosan, az első féléves terv esedékes részét sajnos nem sikerült teljes egészében megvalósítani. A magunk mögött hagyott időszak világpiaci mozgása arra figyelmeztet, hogy az 1983. évi népgazdasági exportterv készítése óta még bonyolultabbá, körülményesebbé, összetettebbé vált a helyzet. Tehát az év hátralevő részében még nehezebb körülmények között kell megvalósítani elképzeléseinket. Mert a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, fizetőképességének javítását szolgáló, tervezett külkereskedelmi aktívumot minden körülmények között biztosítanunk kell. Ebbe az irányba ösztönöznek és kényszerítenek azok az intézkedések, amelyek a még szigorúbb gazdálkodás követelményeinek igényével születnek meg. Ezek bizonyára arra serkentik megyénk exportra termelő vállalatait, hogy jelenlegi piacpolitikájukat felülvizsgálva, igyekezzenek megszabadulni az egy lábon állás mai gyakorlatától és olyan alternatív terveket dolgozzanak ki, amelyeket egy váratlan, esetleg felfelé ívelő időszakban is éppúgy meg tudnak valósítani, mint, amikor a legmerészebb álmainkban sem feltételezett váratlan nehézségekkel kell sikeresen megbirkózniuk. Az ez évi exportterv teljesítése a meglevő árualapok mellett elsősorban új, jól értékesíthető exporttermékek felkutatását, mozgásba hozását követelik meg. Olyanokét, amiket rövid időn belül bármelyik piacon jól el lehet adni. A másik követelmény, a vállalatok közötti kooperációs készség fokozása, a komplett vállalkozások irányában, vagy export fővállalkozóként termelők és külkereskedők részvételével. A külföldi cégekkel kötött együttműködés mellett, mindenekelőtt hazaiakkal kell együttműködni, a meglevő kapacitások jobb kihasználása, a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. E tekintetben már vannak biztató lépések. Egyes gyárak egyedi megállapodásokat kötöttek az irányító felettes szervekkel — többletexportra. Mivel az árprogramok' kialakításában is eltérőek. a vélemények a termelő- és külkereskedelmi vállalatok között, ezért olyan árakban kell megegyezni, amelyek biztosítják a folyamatosságot az egész évi exportfeladatokhoz, illetve az importhoz. Mivel közös és nagy feladatról van szó, indokolt a kérdés, mit tesznek a külkereskedelmi vállalatok a kedvezőbb piaci pozíciók eléréséért? Herkner Ottó, külkereskedelmi miniszter- helyettes, a Magyar Kereskedelmi Akadémia észak-magyarországi összekötő bizottsága által nemrég rendezett tagvállalatok vezetőinek megbeszélésén mondotta, hogy a minisztérium továbbra is naponta figyelemmel kíséri az export és import alakulását, s ahol, s amikor szükséges ott beavatkozik. Tudja, hogy ez nem talál lelkesedésre a vállalatoknál, de ezt kívánja tőlük a bonyolult világgazdasági helyzet, valamint a tervezett folyamatok megfelelő irányba történő terelése. Ma már egyértelműen bebizonyosodott, hogy a bizományosi rendszer nem elég korszerű, nem ösztönöz nagyobb erőfeszítésekre, a többletexportra, ezért a minisztérium arra biztatja az irányítása alá tartozó külkereskedelmi vállalatokat, hogy bátrabban szakítsanak a megszokottal. Kössenek közös érdekeltségű társasági szerződést. Hozzanak létre leányvállalatokat, vállaljanak közösen kockázatot, írjanak alá kölcsönös megállapodásokat, a képződő fejlesztési alapjukból pedig támogassák azokat a termelő vállalati fejlesztéseket, amelyek minden piacon jól értékesíthető exportárualapokat hoznak létre. Az önálló export joggal rendelkező vállalatok pedig tartsák be a számukra kötelező koordinációs előírásokat, nehogy azonos termékeknél, azonos piacokon egymás alá játszva, áron alul értékesítsenek. Mert ilyen esetekben kisebb, vagy nagyobb mértékben apasztják a fejlődésünket szolgáló és elérhető nemzeti jövedelem nagyságát. UH amikor kegyetlen, áiméletlen verseny uralkodik a világpiacon, alul maradnak azok, akik nem tudnak a mindenkori tempóhoz felzárkózni, a változó körülményekhez rugalmasan igazodni. Bármilyen nehezek is a külső körülmények, adottságaink, lehetőségeink, képességeink eddig azt bizonyították, hogy viszonylag megálltuk a helyünket a világ nagy sodrásában, sőt, ha kisebb mértékben is, de tovább fejlődtünk. Ennek a mértéktartó, töretlen fejlődésnek kell folytatódnia, felkészülve a legváratlanabb és legnehezebb feladatok megoldására, a még szigorúbb gazdálkodási követelmények jövőbeni fennmaradásának tudatában. [Venesz Károly 1 Pincehűvösben — Ezek szerint veszteségek is érték a szövetkezetei? — Zabaron szerelőüzemet működtetünk, az ottaniak létszámukat jóval meghaladó arányban járulnak hozzá nyereségünkhöz. Különösen sok volt a munkájuk az elmúlt evben. Idén viszont legfontosabb termékükre, a biztosító betétekre csökkentek az El- co Villamoskészülékek és Szerelési Anyagok Gyárának megrendelései, a hiányt anyagos bérmunka vállalásával voltunk kénytelenek pótolni. Így is mélyen szokásos teljesítőképessége alatt dolgozott a zabari üzem. Az eset tanulsága számunkra: nyitni kell más irányba is. A Hungexpó- val vettük fel a kapcsolatot mintegy fél száz szerelőüzemi dolgozó tőkésexportmunká- val való lekötése végett. Ha tervünket siker koronázza, létünk óta első ízben látunk hozzá dollárral fizető tevékenységhez. A másik kigazdálkodást igénylő veszteség a hűtőgépjavító részlegünk kisszövetkezeti formában való kiválása: a tavalyi év első felében még az ő kétmillió forintos munkájuk is benne volt. — Hogyan pótolták a hiányokat? — A személyi szolgáltatás árbevétele mintegy háromnegyed millió forinttal nőtt. Egyáltalán nem csökken az ezek iránti igény, sőt! Az emberek, főként a nők nemcsak gyakrabban járnak szépitkez- ni, hanem, mind többször kérik az igényesebb, tehát drágább szolgáltatásokat. Ugyanakkor fiókhálózatunk is bővült: Bujákon és Csécsén családi 'házakban rendeztünk be fodrászatot. Jellemző a szépítkezés iránt megnyilvánuló keresletre, hogy Mérleg úti új üzletünk várakozáson felüli forgalmat bonyolít le, az első fél évben hétszázhar— Kóstolgassanak kedvük szerint! Van a hordókban bőven, méghozzá nem is akármilyen. Csordogál a lopóból a poharakba az aranylóan fénylő kellemesen hűvös ital. — Ilyennel csak a pap áldozik! — dicséri a hegy levét a messzi vidékről idevetődött öreg. Aztán fehérről vörösre váltunk. Oportó. Testes sűrű bor, minden cseppje kincs. Magyarázkodunk. Nem a bor kedvéért menekültünk a tűző, agyforraló melegről a pincehűvösbe. Sokkal inkább a borász kedvéért. — Van-e a, megyében még valaki, aki ezt a mesterséget űzi? — Tudomásom szerint egyedül vagyok, — mondja Kubi- nyi Attila, a hasznosi pince borásza. — Hogyan lesz valakiből borász? — Mágok nevében nem nyilatkozhatom, egy biztos én nem erre a pályára készültem. Erdész szerettem volna lenni, odaküldtem el a jelentkezési lapomat. Nem vettek fel. Édesapámék tanácsára, megpróbáltam a budafoki borászati szakközépiskolát. Valamikor a keresztapám is ott végzett. Sikerült. Ez az iskola szakmunkáslevelet, érettségit és technikusi oklevelet adott. — Hol volt az első munkahelye? — Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem másutt, mint a híres budafoki pincegazdaságban kezdtem. Ez 15—16 pincéből áll, s ha az ember minden részét be akarja barangolni, az egy teljes napot is igénybe vesz. Fiatal borászként alkalmam nyílt ellesni a titkos fogásokat, a jő bor készítésének fortélyait. Később a Törley pezsgő érlelése körül sürgölődhettem... — Kellő gyakorlattal, tapasztalattal rendelkezett tehát, amikor a pásztói termelőszövetkezet hasznosi pincéjébe került. Nem minden huszonhat éves fiatalember dicsekedhet ilyen tanulóidővel. — A hasznosi pince méreteiben merően más, mint a nagy pincegazdaságok voltak. Azonnal ráéreztem, hogy kis helyen, kisebb mennyiségben még jobb minőségű borokat készíthetünk, mint a nagyüzemekben. A környező hegyek, dombok szoléi kiválóak, s csak rajtunk borászokon múlik, hogy milyen nedű válik belőlük. Szűrés, derítés, pasztőrözés — ezek a legfontosabb tennivalók a borok körül. — Milyen egy jó borász? — Hogy milyen? Alapkövetelmény, hogy ne a bort szeresse, hanem azt, amit csinál, de tudja azt, milyen egy jó bor, mi a szépség benne. Aki nyakló nélkül iszik, lejáratja a szakmát, elveszíti az önkontrollt, nem tud különbséget tenni bor és bor között. Azt tartja, az a fontos, hogy ártson... Nem vagyok antialkoholista, én is szívesen elborozgatok társaságban, családi körben, mértékkel... Az orvos is azt mondja, a jó bor kis mennyiségben orvosság. Igen, az embereket a kulturált ivási szokásokra kellene megtanítani... — Milyen egy jó bor, mi a szépség benne? Önnek volt alkalma részt venni országos borversenyeken, zsűritagként. Ott melyek a legfontosabb kritériumok? Egyáltalán, hogyan zajlik le egy ilyen verseny? — Minden bíráló külön asztalnál ül, bírálólappal a Kezében. Kitöltik a versenyborokat sorban, s nekünk a fajtatulajdonságot, a fajta- jelleget, a színt, tisztaságot^ stabilitást, végezetül az összbenyomást kell pontoznunk. Érdekesség, hogy nem pozitív, hanem hibapontokat írunk a lapra s az összesítésnél az a bor kerül első helyre, amely a legkevesebb hibapontot gyűjtötte össze. A kavarodást az ízek egy befolyását úgy kerüljük el, hogy egy-egy kóstoló után, almát, kiflit eszegetünk. — Igaz-e az, hogy minél régebbi évjáratú egy bor, annál jobb, értékesebb? — Ez így nem egészen fedi a valóságot. Fajtája válogatja. A muskotály, akkor jó, ha fiatal, a furmint, a deb- rői, akkor, hogyha régi." Például elárvereznek egy II. József korabeli bort — annak nem az élvezeti — hanem az eszmei értéke megfizethetetlen. A palackozás ideje, a pecsétje a lényeg, közben lehet, hogy ami az üvegben van, az ihatatlan... — Már említette, hogy nem tartozik az ivós emberek közé. Van-e a borral kapcsolatos másfajta szenvedélye? — Ami a kérdés első részét illeti... Valóban nem vagyok ivós. de van kedvenc borom. Mégpedig a muskotály. Vagy az a Csabagyöngye, amit itt a pincében érlelünk, ápolunk... Szenvedélyem a borcímkék gyűjtése. Több mint háromszázféle magyar és külföldi címkét őrzök. Közülük szerintem a legértékesebb egy 1800-as évekből való szürkebarát, amelyet a magyar királyi pincegazdaság forgalmazott. — Ügy tűnik elégedett ember. Szereti a szakmáját. Dédelget-e terveket? — Jó lenne, ha ez a piacé bővülne a jövőben, s akkor megcsinálhatnánk a bormúzeumot. El sem hiszi, hogy pincék mélyén, ócska holmik között mennyi régi értékes munkaeszköz, borműveléssel kapcsolatos szerszám hever. Ezeket összegyűjteni, közkinccsé tenni... régi vágyam. — A mezőgazdasági szövetkezetek III. országos borbemutatóján a közelmúltban, 51 borfajta közül, a pásztói termelőszövetkezet mind a négy induló bora dobogós lett. J£ét aranyérmet két bronzérmet, valamint az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát különdíját kapták az Irsai Olivér, a Muskotály. az Oportó és a Rizlingszilváni. — Milyen érzés ez a bo-3 rásznak? — Óriási öröm, sikerélmény... De jöjjön, győződjön meg személyesen, hogy 9 zsűri kiválóan döntött! i— Szíves örömest..! Kiss Mária 1 NóGRAD 1973, július 17„ vasárnap 4 3
