Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

TERVEK, TÄRGYAK, EMBEREK Ceredi ténye KULCSRA ZART KÖZMŰVELŐDÉS? 1 Vagy másfél évtizeden keresztül Cered volt az egyik mintaközség a salgótarjáni járásban. Már ami a kulturális életet illeti. A helybeliek erről persze mit sem tudtak, ne­kik már csak az tűnt fel, amikor Julika nem jött többet. Mert megszokták, hogy a népművelő személyesen is megin­vitálta az embereket, ha a „kultúrban” rendezett vala­mit. S, mert a kulturház öreg épületében gyakoriak voltak a rendezvények, Julika is mindennapos vendég volt a portákon. Ceredi lévén ismert mindenkit, szót tudott érte­ni mindenkivel. Ügy két éve azután abbamaradtak a prog­ramok. Julika nem jött többé, de más se helyette... Mond­ják, ez nem sokkal azután történt, hogy új elnök került a falu élére. Könyvheti Körkép ’83 1 A könyvhét első napjaiban jtarnikor még lehetett kapni) tnindenki átlapozta az antoló­giákat. S, ha az újságíró a könyvekhez nem is mindig, a Llapozók” megjegyzéseihez könnyen hozzáférhetett a zsú­folásig telt salgótarjáni bolt- tean. Íme egy csokorravaló a sebtiben feljegyzett „vélemé­nyekből:” — Nézd, a «arai „jobbra tolódott!” Mintha a tavaly­ielőtti „Szép versek” címlapján még bal oldalt lett volna a protréja. — Gondold meg drágám! ÍTudom, hogy te figyelemmel akarod kísérni a mai magyar irodalmat, de még mindig job­ban megéri egy kötetben har­minc prózaíró írását rfíegvén- ni, mint külön-külön a köte­tüket... ' — Mesterházi „Pesti embe- tek”-je érdekel, azt nemrég láttam a tévében. Mit gon­dolsz, lehet az antológiákból részletet kapni? — Egy frászt veszed meg ezt fc ,.Körkép”-et! Szépen leülsz oda a fűtőtestre, és kiolvasod! — Tessék mondani, biztos, hogy csak a könyvhéten lehet féláron megvenni az antológi­ákat...?! AZ I8ÉNYES Az „igényessel” a balassa­gyarmati könyvesboltban ta­lálkoztunk. Határozott mozdu­lattal emelte le a polcról Be- rend T. Iván „Gazdasági útke­resés 1956—1965.” című mun­káját, majd ugyanilyen hatá­rozottsággal nyúlt Bajcsy-Zsi- linszky Endre „Mátyás király”- ról írott munkájához. Mind­kettő a Magvető Kiadó „Nem­zet és emlékezet” sorozatában jelent meg. Az „igényes” gon­dosan egymásra illesztette a két könyvet, és szemmel lát­ható elégedettséggel nyugtázta, hogy nem csak felcímük azo­nos, de méretük is. — Ez egy új sorozat, nem­de? — fordult az eladóhoz. — Igen. — így a válasz. — .A könyvhétre négy kötet je­lent meg belőle. kutyafülek — Hmm..., és nem tudja véletlenül, hogy összesen hány kötetesre tervezik a soroza­tot?... AZ ÉRDEKELT A pult másik oldaláról rit­kán röppennek fel mosolyt fa­kasztó megjegyzések. A könyv­hét — ne tagadjuk — a for­galmazók számára üzlet, ki­vált az alkalmi sátrakban be­segítő alkalmi eladóknak az. Feljegyzésre érdemes hát egy látszólag ünneprontó véle­mény is. — Ez nem könyvhét, hanem könyvnap. Már hetek óta nem kaptam új árut, mert minden újdonságot a könyvhétre tar­togattak. Aztán a megnyitó napján, hangsúlyozom egyetlen nap alatt minden kelendő ol­vasmány elkelt nálam, és ezekből persze hiába kértem a központtól. Ami itt maradt nálam, az mindenütt kapható. Ami viszont mindenütt kapha­tó, az kapható ott is, ahol még a bestsellerek is fellelhetők. FEKETEPIAC Valamirevaló könyvhéten ilyen is van. Az idei könyv­héten leghamarabb Lady Chat- terley szeretőjének ment fel az ázsiója. Lawrence, David Herbert könyve alighanem fülszövegén lévő ismertetőjé­nek köszönheti karrierjét, hiszen nem kevesebbet tu­dunk meg belőle, mint hogy „Büntetett előéletű regény... Évtizedeken keresztül botrány­kő volt, 1928-ban> megjelené­sekor a pornográfia vádjá­val elkobozták az angol hatóságok.” Ilyen „előélethez” csak ne­hezen zárkózhatott fel Herná­di Gyula „Drakulá”-ja, jólle­het semmivel sem... Pardon, magyar szerzőről ilyesmit nem illik állítani! Álljon itt csupán egy könyvhét végi párbeszéd a feketepiacról: —• Mit kínálsz Lady Chat­ter! ey szeretőjéért?! — Egy Drakulát! Na jő, esetleg még Ancsel Éva három tanulmányát! — tér Czene Győző tanácselnök nem leplezett büszkeséggel teszi az asztalra a tervrajzo­kat. — Szívügyem ez az Intéz­mény, nem tagadom! Eredeti­leg a régi kulturházat szeret­tük volna felújítani. El is ké­szült rá egy tanulmányterv, de azt csak 10—12 millióból lehetett volna kihozni, ne­künk meg legfeljebb a felé­re futja, feltéve, hogy minden ígért támogatást megkapunk. Ebből a pénzből a tanács­házát tudjuk átalakítani és kibővíteni. A mai tanácsház kastély volt régen, lakás cél­jára nem alkalmas, kilenc­fős apparátusnak meg sem­mi szükség ekkora épületre. Megférünk mi a túlsó végén kialakítandó helyiségekben is. Ha a tervek valóra vál­nak, akkor Itt lesz a község központja. Átellenben most nyitunk meg egy éttermet, odébb nemrég adtuk át a „Ceredvölgye” Mgtsz. új székházát, itt a kastély park­jában pedig szabadtéri szín­padot szeretnénk kialakítani... A harminchoz még csak közelítő, fiatal, ambiciózus tanácselnök a jövőre nézve csak egyetlen „apró kérdés­re nem tud válaszolni: „Ki fogja tartalommal megtölteni a megálmodott kulturális lé­tesítményt?” xxxxxxxx Jelenleg Hilda, azaz Ka­zinczy Jánosné a község kul- túrházának tiszteletdíjas igaz­gatója, de pontosabb volna ta­lán úgy bemutatni, hogy „6 az akinél a művelődési ház kul­csa van": — Az elnök elviár* bízott meg ezzel a feladattal. — mondja kissé szégyenlősen a fiatalasszony, aki főállásban maga is a tanácson dolgozik ad mini sztrátorként. — Így a munka mellett mi­re futja havi 900 forint tisz- teletdíjért...? — Hát.., diszkóra. Diszkó az van majd minden hónapban. — Nem gondolt arra, hogy a gyerekeknek, az idősebbek­nek, vagy éppen a középkor- osztályhoz tartozóknak sem ártana valamilyen programot szervezni ? — Nem, Ilyesmit nem kért tőlem az elnök elvtárs... XXXXXXXX Czene Győző: — Amikor Julika elment, őszintén szól­va nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz embert találni a helyére. Tisztában vagyok ve­le, hogy eredményes népmű­velői munkát nem végezhet „bejáró’’, csak olyasvalaki, akinek állandó személyes kap­csolata van az itt élő embe­rekkel. Ráadásul a művelő­dési háznak körzeti feladato­kat kellene ellátnia. Próbáltam ugyan sokakat — elsősorban pedagógusokat — rávenni, de senki sem vál­lalta. Maradt a másik meg­oldás, hogy átmenetileg tisz­teletdíjast bízok meg a ház vezetésével. Ez ügyben is töb­beket megkerestem. Végül Hilda vállalta. Tőle nem kér­hettem mást, mint hogy időn­kén! azért legyen nyitva a ház. Ha egyszer más még erre sem vállalkozott... XXXXXXXX — Szívesen elvállaltuk vol­na másodállásban a kultur­ház vezetését, hisz nekünk Is hiányzik a pezsgő kulturális élet. De azt sem hozták tud­tunkra, hogy a tanács tiszte­letdíjast keres, jóllehet a ta­nácsházán lakunk. — mondja Vályi Nagy Tamás zenetanár, aki feleségével két éve ke­rült Ceredre, a salgótarjáni zeneiskola kihelyezett tago­zatának éléré. — Persze nem ez volt az egyetlen „figyel­metlenség”, ami miatt végül is arra az elhatározásra jutot­tunk, hogy Miskolcra költö­zünk a tanév végén. Pedig higgye el valóban sze­rettünk volna gyökeret eresz­teni itt Cereden. Hogy mi vál­toztatta meg szándékunkat?! Ezt nehéz megfogalmazni, mert nem egyszerűen „mate­riális” problémák, hanem — mondjuk inkább úgy —; az emberi fényezők... A község vezetői tulajdon­képpen mindent igyekeznek megoldani. Mindent, ami mér­hető, aminek esetleges hiá­nya „mérhető hiány”. Mi pél­dául most már kapnánk el­fogadhatóbb lakást (eddig komfort nélküli helyiségben éltünk a gyerekkel), de talán megérti mire gondolok —; nekünk kezdettől „otthont” ígértek. Valahogy így van ez a község kulturális életének irányításával is... XXXXXXXX Czene Győző: — Vannak távlati elképzeléseim. Én ma­gam is gyakran részt veszek népművelők továbbképzése­in, jóllehet közgazdásznak ta­nulok. A jövő útja az integ­ráció, mármint az iskola és a művelődési ház közös igaz­gatása. De vannak más Ötle­teim is. A megnyugtató megoldás persze az lenne, ha szakkép­zett népművelő kerülne, leg­alább már az új intézmény élére. Erre sajnos nem sok reményünk van. Lakást ugyanis még csak ígérni sem tudunk... Minden pénzünket felemész­ti az ötéves tervbe vett ki- sebb-nagyobb beruházás. Meg­jegyzem ezek többsége is a közművelődés fejlesztését cé­lozza. Múlt év nyarán felújítot­tuk — és két tanteremmel ki­bővítettük — az általános is­kolát. Pedagógusoknak szol­gálat lakásokat építettünk, korszerűsítettük az óvodát stb. És még idén szeretnénk meg­kezdeni az új művelődési ház építését. Egyszóval igyekszünk optimális tárgyi feltételeket teremteni a tartalmas köz- művelődési, oktatási munká­hoz— XXXXXXXX Szemlátomást gyors ütem­ben épül-szépül a község. A cerediek hangjából ugyanak­kor kiérezni az aggodalmat: „Lesz-e, lehet-e ilyen vissza­esés után ismét pezsgő kul­turális élet a faluban?" Legtöbben azonban még ma 1* azt kérdezik: „Miért ment el az a népművelő, aki sze­rette a munkáját, akinek szak- képzettsége is megvolt hozzá és lakásgondja sem volt? Kő­lók zel másfél évtizedes eredmé­nyes tevékenység után, miért ment el oly hirtelen Julika?" Czene Győző: — Talán mert elfáradt. Már az elődöm ide­jében is el akart menni... Pálinkás Sándor, a területi pártszervezet titkára: — Nos, én tudom az igazságot, de nem könnyű róla beszélnem. Arról van szó, hogy Julika és az új elnök nem jött ki egy­mással. Én, mint párttitkár minden más esetben megpró­báltam volna tisztázni a né­zetkülönbségeket, de ebben az esetben ez nem lett volna eti­kus. Az elnök ugyanis — no­ha baráti viszonyban va­gyunk — ezt a témát soha­sem hozta szóba, ami pedig Julikát illeti, — ő a felesé­gem... Julika, azaz Pálinkás Sán- dorné, a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ hálózati csoportjának vezetője: — Amíg Cereden voltam népművelő, kétszer vetettem fel, hogy felmondok. Az igazság az, hogy valójá­ban egyszer sem akartam el­jönni... A korábbi elnök teljesen magamra hagyott, nem ér­dekelte mit csinálok. Az új elnök épp ellenkezőleg. Más­más előjellel, de — egy idő után — mindkét: esetben úgy éreztem, hogy felesleges va­gyok. S, ez nem olyan érzés, amiről bármikor tud az em­ber beszélni. Ügy gondoltam, ha megjegyzem, hogy készü­lök elmenni, talán megkérde­zik, hogy mi az oka, és akkor elmondtam volna mi keserít. Czene Győző akkor nem kér­dezte meg..., később meg már csak baráti kapcsolatunknak ártott volna, ha felhánytor- gatom a dolgot. Az a tény, hogy akkor kér­dezés nélkül „elengedett", min­denesetre megerősítette ben­nem azt az érzést, hogy nem vagyok fontos a számára, va­gyis a község számára. Lehet, hogy ez túlzott ér­zékenységnek tűnik, de egy­részt ezt a hivatást érzékeny­ség nélkül nem lehet gyako­rolni, másrészt úgy gondolom, minden embernek szüksége van arra, olykor, hogy érezs tessék vele; fontos, amit csi­nál. Persze Igazából nem hibáz­tatható™ az elnököt, ő ilyen aH kát. Biztosan gyönyörű mű­velődési háza lesz a község­nek. Bár én egy kicsit más-j milyennek álmodtam meg. Pintér Károly 1 Köves Istvánt Ráolvasó Tenyeremben őrzöm rebbenő ujjad mutató melegét szívemből a vér kezembe árad s ujjadon testedbe kúszik szanaszét lobogva lázit a koccanó őszbe májust mesél s egybeforrt szemünkből könnyeket sajtol rőt avart kavar a szél. itiiiiimiiiiiMiiiiiniiiniiiiMiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiniHiiiiniiniinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiininHmiiiiiiiiiiHiHiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiitiiniitiniiiiiiiiiiniiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiniiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiMiiimiiiiHiiiiiiiiiniiuniiiiticiiiminiiiiiniiliiiiiiiiiiniiiiiiiwHuiiiiiiiiiiiiMiii OTONJÁRÓ H ö k ö m ­Heuréka! Manapság már meg lehet bukni, ez aztán a valami, ezért érdemes volt él­ni. Egyáltalán, .vége a lan- gyorsviz-sikereknek és -siker­telenségeknek — aki ad ma­gára valamit sürgősen meg­bukik valahol valamiben. A budapesti Hököm Szín­pad körcsamoki bukásának ez a mindenki által hangsú­lyozott pozitívuma. Hogy meg lehet bukni végre! (Azt is ír­hattam volna, hogy „meg le­het bukni Véghre”). Na, de tréfán kívül nagy dolog a bu­kás. akkor is, ha állítólag „klikk-klakk is volt benne”, irányított közönség miegyéb, sót, paradicsom is, amit be­dobáltak (őrültek ezek? ilyen­kor paradicsomot bedobálni? amikor még jószerivel pri­mőr?), a fontos mégis ez: a bukást kockáztatók minősül­tek, nekik szerencséjük volt, sikerült megbukniuk, protek­ciósok voltak, vagy mi... Mert ki mindenkinek nem sike­rül...! xxxxxxxx A fővárosi butikmlág ala­posan levizsgázott. Kérem, elgondolkodtam azon. hogy lesz valakiből nő? A következőre jutottam mind­járt az elején: nem születik azonnal nőnek (inkább kis­lánynak), aztán ahogy telnek az évek, évtizedek — úgy vál­tozik át és valamikor egy- szercsak itt áll előttünk a nő. Ez is olyan természeticsoda- féle. De már előtte elkezd a tükör előtt billegni, elkezd a ruhák között válogatni, el­kezd tehat önmaga értékei­vel, előnyeivel foglalkozni, hogy aztán kicsit később le­gyen másnak is mivel foglal­kozni, ha szembetalálkozik az újsütetű nővel (vagy a régi sütetü nővel ez teljesen mind­egy aztán mari. Az előnyök kutatásához azonban ruhák kellenek. Ruhák pedig nin­csenek (a nőknek soha sincs ruhájuk elég, hát még a kezdő nőknek!). De ami ennél is fel­tűnőbb: a nőimitátor kislány­nagyobbacska lány nem képes lépést tartani a női divattal. Nem csoda, a legtöbb nő, aki­nek van már gyakorlata a haladásban, sem képes erre, különféle okok miatt, de ezt most hagyjuk. — Nekem kell egy olyan könnyű kis blézer! — mond­ja ellentmondást nem tűrő energiával és meggyőződéssel a tizenéves és várja a vitát. Nincs. Igaza van, neki kell már egy olyan színes, többféle anyagból varrt, min­denhez felkapható könnyű és divatos blézer. Amilyen a nők­nek van (már akinek van). A felnőtt nem azért él, hogy a gyereket a fejlődésben min­denáron meggátolja. Nosza, gyerünk a székesfővárosba blézert venni, ott virágzik a butikipar soha nem látott gazdagsággal. Mindenféle blé­zer van, női, férfi, női-férfi, férfi-női — éppen úgy, mint az emberek között, De tizen* I évesnek való nincs. A kezdő nőkre nem gondolt a butik­ipar, pedig a butikipar min­denre gondol, vagy majdnem mindenre a divathóbort maxi­mális kiaknázásának megala­pozott reményében. De a ti­zenévesnek nem gyártanak semmi olyat, ami a Burdá­hoz hasonlítana, ami bármi­hez hasonlítana!, amit ma­napság a bricsesznadrágban, vászon balettpapucsban, zsák­szerű foltos blúzokban és más hasonlóan divatos cuc­cokban pipiskedő nők visel­nek. A mamák felcicomázott vo­nulatában, az osztrák vendég által pesti Kertner Strasse- nek nevezett Váci utcában, itt-ott feltűnnek a kezdő nők is. A ruhácskájuk még csak- csak, de már a cipőjük, a ka­bátkájuk... Szóval az obiigát vásári kötött kardigán. „De az idő, az legalább nekünk, dolgozik" — mondják a kis­lányok és legszívesebben ro­hadt paradicsomokat haji- gálnának a sok okos felnőtt felé. A nőknek mindig nehe­zebb (mihez képest?), de ha még ráadásul még kicsi is a nő, nahát akkor a legnehe­zebb. xxxxxxxx Arról már hallottam, hegy a béri híres-neves követ sír­kőnek. eUopkodják egyesek. eset akik nem olvasnak újságot és nem értesültek arról, hogy az a kőtanúcsoport termé­szetvédett képződmény, de hogy a temetőből a sírköve­ket is ellopkodják (hogy me­lyikben. az most legyen titok) ez mindenképpen új vonása korunk civilizált, demokrati­zált és mindenképpen sokat fejlődött emberének^ A szó­ban forgó temetőn eleddig két bejárat volt, most csak egy van. A másikat, amelyik a temető közepetáján volt — bezáratta az igazgató. Pedig annál a bejáratnál még kü­lön buszmegállót is „létesí­tett” a főváros (ez a történet is fővárosi, ott vannak ily’ hököm-esetek). Aki ma a te­mető végefelé igyekszik, kénytelen egy megállóval előbb leszállni a buszról és végiggyalogolni, akármilyen öreg az illető, az egész teme­tőt. Közben elhalad a bezárt kapu mellett is, és látja, hogy a busz éppen most állt meg kint az utcán. A nénike azon­ban makacs természetű, még a temetőben is az ésszerűt kutatja. Bemegy az igazgató­hoz, aki véletlenül éppen bent iil az irodájában. — Mondja kérem, igazga­tó úr, vagy elvtárs — így a nénike — miért záratta be maga a kaput, ott középéül e k Nem gondolja, hogy ez mé­gis furcsa? Az a kapu nyitva volt az első világháború előtt, a háború után, nyitva volt a második világháború előtt, a háború után, nyitva volt ötvenhatban és ötvenhétben is, miért, van zárva éppen nyolcvanháromban? A néni nagy hibája, hogy sok mindenre emlékszik, ez a legkellemetlenebb kuncsaft. Az igazgató idegesen rá­gyújt és azt mondja: — Az­ért, kérem szépen nénike, mert lopják a sírköveket és oda nem tudok embert tenni őrnek, sírásóim sincsenek. A nénike ezen kénytelen elgondolkodni, de máris van egy újabb ötlete — építsenek be egy olyan kapuautomatát, mint amilyen a vécéken van, bedobja a látogató a két fo­rintot és kinyílik az ajtó. Jö­het a következő, de ott nem férne ki a sírkő! Ezen elgon­dolkodna az igazgató, de már unta az egészet, inkább rá­gyújt egy másik cigarettára és kinéz a platánok felé. „Hát gondolkodjon, cigarettázzon, de majd visszajövök megkér­dezni mire jutott..." — mond­ja a nénike és otthagyja az igazgatót a pácban. Nem len­ne nagyon feltűnő, ha egy szép őszi napon a gyászolók megdobálnák paradicsommal. xxxxxxxxx Hol vagytok régi vagányok? Maradjunk a fővárosban. A Vidám Park is leégett nem csak az elvarázsolt kastély. Na, nem szó szerint, a parki gárda nem a régi már. Azok, akik a dodzsemet kezelték például a világ legvagányabb melósai voltak olyan szakér­telemmel és olyan határozott­sággal (hozzávaló deltákká 1)J ami párját ritkította régen is. Amikor még voltak vagányok a szó nemes értelmében, vagy a szó Molnár Ferenc-i ér­telmében. olyanok, mint a ke­mény, mégis lágyszívű Liliom volt.... A mai dodzsem hason­lít egy bombatámadás alatti pánikközlekedéshez, minden­ki saját ízlése szerint hajt szemben a menetiránnyal^ szemben mindennel és min­denkivel. Rágógumis kamasz ül egyszál maga a pálya széli bodegába-n és a nőket gusz- tálja, a szoknyájuk alá néze­get, egészen kipirul az arca,’ a dodzsemkocsik meg egy­másnak rohannak (a kor­mányt ezért kellett vastag bőrpámával kibélelni!). Olyan az egész, mint egy rossz álom valami hülye sci-fi film­ből. A jövő század közlekedés se! Hol egy rohadt paradis csőm....? T. Pataki László NÓGRÁD — 1983. június 4., szombat \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom