Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

Művészeti hetek - tanulságokkal

A műsorfüzet bevezetői® telitalálat. Századunk két hírességét hívták segítségül a pásztói művészeti hetek rendezői, hogy előzetesen ráirányítsák a figyelmet az eseménysorozatra. Mondrian, a festő úgy vélekedett — meg is indokolta, miért —, hogy a művészet az élet folytonos tökéletesedésével elveszíti táptalaját, létjogát, sorsa az elhalás lesz. Ernst Fischer, a marxista művészet- filozófus ennek szöges ellentétjét állította — ugyancsak alaposan indokolva —; a művészet lehetővé teszi az egyén és a közösség egymásra találását, a másikkal való azonosulását, s mint ilyen, nélkülözhetetlen.

Igazolta-e Ernst Fichert a kovász József Művelődési Központ április 11-tól, a költészet napiétól tartó közel kéthónapos rendezvénysorozata?

' A kérdésre, ha csupán egy- egy kiragadott program alapján ítélkeznénk, egyszerűen válaszolhatnánk, ám aligha járnánk el helyesen. Mert miből is induljunk ki, vonjunk le érvényes következtetést? Abból, hogy a tavaszi hónapokban a szokottnál szélesebb körben lehetett hallani a kulturális rendezvényekről; orvosok, gyári munkások, szövetkezetiek beszéltek róla? Vagy abból, hogy Bessenyei Ferenc önálló estién a legnagyobb szervezési erőfeszítések hatására is alig másfél százan jelentek meg? Ugye, mindkettő félrevezető, az igazság valahol félúton van. S úgy fogalmazható meg. hogy mind több ember ismeri fel a művészet nélkülözhetetlenségét, gyönyörködtető. embert nemesítő voltát; és még mindig élnek szép számban olyanok, akik szíve, szeme, füle bezárt ezekre a rendezvényekre.

Az ünnepi könyvhéttel

együtt záruló eseménysorozat sokszínű programot kínált. Egy-egv műfajt reprezentálandó említjük) meg Balogh Emese Szabó Lőrinc-estjét, a túrái és a galgahévízi zeneoktatók ajándékműsorát. Feleki Kamill és Korda György vidám, zenés estiét, a sajtóklub nyitó eszmecseréjét Heltai Andrással, a népművészeti vásárt, a Népszínház Sarkadi- bemutatóját az Elveszett paradicsomból, Farkas András, festő-, Herbst Rudolf fotómű- művész kiállítását, a helybeli gyerekek rajzainak tárlatát.

E felsorolásból egyértelműen rajzolódik ki a szándék: érdeklődés és kor szerint a legszélesebb közönségréteget nyerni meg a kultúra a művelődés ügyének. A művészeti hetek kitágítására irányuló törekvés — a rendezek véleménye szerint is — nem járt a tervezett, kívánt közönség- sikerrel. Érezhető, volt, hogy időnként kifullad a szervezés, másrészt sokszoros erőfeszítése is kevés haszonnal jár. „Mohók voltunk — fogalmazta meg találóan Faludi Sándor, a Lovász József Művelődési Központ igazgatója. — A kevesebb több lett volna, és a műfaji arányokat is körültekintőbben, okosabban választhattuk volna meg”.

Bebizonyosodott az is, hogy ma már a művészi hírnév, rang, nem jelent automatikusan sikert. Bukott itt már meg program — ami több ezer forintos ráfizetést jelent — a kitűnő szubrett, Lehoczky Zsuzsa főszereplésével is. Aztán csak majdnem telt házat eredményezett Feleki Kamill, Korda György fellépése. Évekkel ezelőtt ezekre a nevekre minden különösebb szervezés nélkül tódultak az emberek. Ma más a helyzet, s ezt figyelembe kell venniük a népművelőknek. Egyrészt kibővültek a kulturális lehetőségek (és — gondolva a kis- kertmozgalomra stb. — az egyéb lehetőségek), másrészt növekedtek a kulturális szolgáltatások árai (és általában az árak), következésképpen az emberek a korábbinál megfontoltabban választanak, meggondoltabban adják ki a pénzüket. S tekintetbe kell venni a fizetési napokat, a mezőgazdasági munkák idejét, magát az időjárást, a tévéműsort és egyéb rendezvényeket, mert mind-mind a közönség választásának befolyásolója.

Régi tapasztalat, de különösen Bessenyei Ferenc előadóestje erősítette meg újfent: a művészi színvonal és a közönségérdeklődés között nincs egyenes összefüggés.

A művészeti hetek alkalmával az új módszerrel gazdagodott a művelődési központ propagandája. Hangosító berendezést vásároltak, s azzal járták Pásztó és a környéki települések utcáit, tájékoztatva a lakosságot a lehetőségekről. A módszert összekötötték a beutaztatással: autóbuszokat béreltek, s azok hozták be a közönséget Pásztora, a rendezvényre. A kezdeti eredmények biztatóak a későbbi, folyamatos alkalmazásra.

A pásztói művészeti hetek rendezvénysorozata — noha a nyár beköszöntével gyérült a látogatottság — egészében sikeresnek tekinthető. Értékes művelődési programot adott, igényt elégített lei, művelődésre inspirált. A tanulságok figyelembe vételével érdemes évente megrendezni — ugyanúgy. mint a nyári és az őszi, egy-egy külön koncepcióra fűzött sorozatokat

Sulyok László

Borbély László: öreg kőhíd

Tudomány és politika

Az utóbbi időkben érzékelhető változások következtek be a társadalomtudományok fejlődésében. Gondoljunk csak belső szerkezeti változásaira, új kutatási területek kialakulására, a kutatás eszköztárának gazdagodására stb. A legjelentősebb változásnak azonban a tudomány és a társadalmi gyakorlat viszonyában bekövetkezett gyökeres fordulat tekinthető. A tudomány és a politika bonyolult viszonyáról, a tudományoknak a társadalompolitikai döntések elősegítésében betöltött szerepéről Szorcsik Sándorral, az MSZMp KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos osztályvezetőjével beszélgettünk.

— Többszintű, sokrétű ösz- szefüggésrendszerről van szó. Az egyik dimenziót a szű- kebb értelemben vett tudománypolitika problémaköre adja. E kapcsolatrendszerben olyan kérdésekre keresünk választ, hogy miként viszonyul a politika a tudományhoz, mint a társadalmi gyakorlat egyik szférájához: milyenek a tudományok fejlesztésére vonatkozó stratégiai és taktikai célok; milyen eszközökkel, módszerekkel irányítja, befolyásolja a politika a tudományos kutatás szféráját. Egy másik összefüggésrendszerben a kérdések a politikai 'döntések tudományos megalapozása, és a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása körül sűrűsödnek. A tudomány a politikán keresztül is, annak segédletével kapcsolódik a társadalmi gyakorlathoz, eredményei a politika közvetítésével kerülnek gyakorlati alkalmazásra. A tudomány és a politika viszonyának harmadik dimenziójában a tudományok és a társadalmi gyakorlat olyan összefüggésrendszere jelenik meg, amikor a tudományos kutatások eredményeit az oktatáson, a köz- gondolkodás formálásán, az ideológiai tevékenységen, az információs rendszeren keresztül sokszoros áttétellel alkalmazzák. A tudomány és a politika viszonyának újabb dimenziója: a tudomány elhelyezkedése a hatalmi struktúrában. Itt olyan kérdésekre keresünk választ, hogy miként biztosított a tudományos szféra részvétele, érdekképviselete a politikában, a politikai döntésekben.

— A tudományok és a politika alakulásában kitűzött eél: biztosítani a jő együttműködést, összhangot teremteni a tudomány és a politika szüntelenül változó viszonyában. Melyek az együttműködés esetleges problémái?

— Az olyan társadalomtudományi ágazatokban, ahol még ma is él a „tiszta tudomány” illúziója, nem ritka

az a kutatói magatartás, amikor a tudós a történelmi régmúlt témáihoz menekül, a társadalmi gyakorlat perifériáin felmerülő kérdések kutatásába temetkezik, s így kísérli meg távol tartani magát a politikától. Jelentkeznek védjetek a politika oldaláról is. A politikai gyakorlat esetenként hajszolja a kutatásokat a társadalom szükségleteinek közvetlen kielégítésére, s a tudományt gyakran a politika „szolgáló lánya”-ként kezeli. Ez a magatartás ugyancsak okozhat zavarokat a tudomány és a politika együttműködésében.

— Hogyan jelölhető meg a tudomány és a politika közötti helyes viszony?

— Alapvetőnek tartom, hogy a társadalomtudományok nem táplálkozhatnak a politika érdekeiből, és a politika sem származtathatja értékeit a tudományból. A szocialista társadalmi rendszerben mindkettő értékének közös forrása a marxizmus— leninizmus. így hosszabb távon szükségszerűen jön létre az összhang. Rövid távon azonban nem szükségszerű, hogy harmonizáljanak, hiszen a politika és a tudomány belső érdektagozódása eltérő. A politikának érdeke, hogy döntései megalapozásában a tudományra támaszkodjon. A tudománynak is érdeke, hogy a politika az alkotó munka számára kedvező körülményeket teremtsen.

— A gyakorlatban hogyan érvényesül tudomány- politikánk?

— A tudománypolitika a társadalmi igényeket közvetíti a tudományokhoz. A tervezés rendszerén át közvetített társadalmi igények elsősorban az országos szintű távlati és középtávú kutatási főirányokban, programokban jutottak kifejezésre. A tudomány és a politika kapcsolatát erősítették azok a társadalomtudományi kutatási megbízások és ajánlások, amelyeket első ízben az

MSZMP X. kongresszusát követően határoztak meg a pártfórumok. A „pártmegrendelésekként közismertté vált kutatási feladatok a társadalmi fejlődés szempontjából időszerű és fontos kérdések elméleti vizsgálatára kérték fel és mozgósították a társadalomtudományok művelőinek széles körét. Kiemelkedő fontosságú volt a társadalomtudományok hozzájárulása a politikai döntések előkészítéséhez és tudományos megalapozásához. A társadalomtudományi kutatók jelentős szerepet vállaltak a politikai döntések előkészítésében, alternatív javaslatok kidolgozásában, a párthatározatok elemző munkálataiban. A jelentősebb társadalomtudományi műhelyek közreműködtek például a gazdasági mechanizmus, az állami élet, az oktatási rendszer, a köz- művelődés továbbfejlesztésével, a gazdasági szerkezet és a külgazdasági stratégia megalapozásával kapcsolatos nagy horderejű döntések kidolgozásában. E gyakorlat állandósulása egyfelől elősegítette a társadalomtudományi kutatások és a társadalmi gyakorlat eleven, szoros kapcsolatát, másfelől a társadalmi gyakorlat során felvetődő kérdések, tudományos elemzésével és megválaszolásával a politika tudományos megalapozásához is hozzájárult

— A társadalomirányításban az elmúlt években milyen formák, intézmények és módszerek alakultak ki abból a célból, hogy segítsék a politikai döntések tudományos megalapozását a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazását?

— Az MTA tudományos osztályai, bizottságai, tudományos társaságok, közéleti fórumok, a párt központi szervei mellett működő munka- közösségek, állandó bizottságok, a pártintézmények bevonása a politikai döntések előkészítésébe, a folyamatos konzultáció a tudomány és a politika képviselői között, a pártmegrendelések rendszere azok a formák, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy a tudomány eredményeit fel lehessen használni a társadalmi gyakorlatban. E mechanizmusok működésével korántsem lehetünk elégedettek.' A tudománynak és a politikának is érdeke, hogy tovább keresse azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják a tudomány és a politika közötti folyamatos, rendszeres kapcsolatokat.

Dr. Méró Éva ’

/immuimmmiiiiiHimiiiiiiiiiminiiiiiNiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiii

......

Jö

n a nagyszabásúra tervezett reklám a tévéből, jön a kissé talán erőszakosan magabiztos szlogén arról, hogy rövidesen megnyílik valahol a fővárosban az Aranypók új áruháza (azért nem írom le, hogy hol, mert majd bolond leszek ingyen reklámozni!), jönnek a szépfiúk- széplányok a szép új kötött micsodákban és mondják kórusban, mindent elsöprő biztonsággal, hogy „Divatba jövünk!” — semmi kétség, semmi bizonytalanság, . semmi kérdőjel. Csupa felkiáltójel. Vegyük tudomásul. Helyettünk beszélnek, a mi meggyőződésünket mondják, naná, hogy divatba jönnek, hiszen, amíg egyfelől ugyanabban a tévés dobozban arról sír az ország legelső belső- építésze, hogy hiába minden, a korszerű, a szép, az egyszerű, a könnyű és színes, a csi- esáktól megfosztott nem kell senkinek (a közönségnek sem állítólag), addig az egészen kicsit is igényes vásárlók lejárják a lábukat egy-egy jobb minőségű. formatervezet, szép vonalú darabért.

„Mindenben „a divat köll” *- mondia a postás özvegye és tanácstalanul-kétségbeesve sóhajtozik férje hátrahagyott holmija fölött — nincs rá vevő, nincs rá üzlet, nem veszi meg senki a sok szép öltönyt, cipőt, ruhaneműt. A „biziben” be sem mutathatja, már az ajtóból visszaküldik,

az „ecserit” nem ismeri, nincs más hátra, minthogy nekiajándékozza az első nála is szegényebb embernek.

Közben az élet tovább differenciálódik a divatszinteken. Divatba jön az ésszerűség, a realitás, a felismerés sok mindenben. „Divatba jövünk!” — mondják a házépítők, a családi otthont teremtők, íme az egyik, akinek a nehéz vállalkozásban is megmaradt a humora, „eddig vagyok a házépítéssel” — mutatja a torkát, de mire vigasztalni kezdeném, már folytatja is nevetve „eddig ér már a fal, a felmenő... ” A falvak meg, ahol tehetik elfoglalják a régi földeket is. Szügy határában új utcák nőttek. ki néhány év. hónap alatt, ahol nincs éppen építési tilalom, ott semmi sem veheti el az építők kedvét, öfc a hétköznapok hősei ■ mindenféle hősiesség nélkül Nem várnak a kulcsra, a kulcsátadásra. belevágnak maguk, divatot csinálnak a munkából, a kalákából, a pluszmunkákból. mindenből, ami a házépítéssel bármilyen csekély mértékben összefügg.

De a rációval, az aránnyal, a mértékkel néha baj van! Ezt a divatot is el lehet'túlozni, ebbe a divatba is bele lehet rokkanni, sőt, belehalni is lehet, sajnos. Nincs ma már falu. ahol íéltucatnyi- tucatnyi házat ne tudnának mutatni a helybeliek, olyan házakat, amelyek felépitéséŰT'ONJÁRÓ

Divatba

ben túlságosan nagyot és gyorsan markolt az építő, a gazda, aki mire élvezhette volna munkája értelmét-g.yü- mölcsét. kórházba került, belepusztult a túlhajszoltságba. Mert a divat csak addig jó, amíg a mértéket, saját határait ismeri. Azon túl kifejezetten káros.

„Divatba jövünk” — mondhatják a népművelők, amióta felismerték, hogy „ha a hegy nem megy a Mohamedhez, a Mohamed megy a hegyhez.. Divatba jött a realitás a vidék művelődési intézményeiben is. És a divat jó néhány éve tartja magát. Sőt. egyre több hívet hódít a népművelők és a nép között. Erdőkürtön már évekkel ezelőtt talál-/ koztam olyan klubkönyvtárvezetővel, aki sorra járta a házakat, kikérdezte a családokat — mit szeretnének, mire jönnének el. mire-kire kíváncsiak, mivei foglalkoznának maguk is szívesen, egyszóval miben „utazhat” a jövőben a helvbeli népművelő, ha nem akar egyedül üldögélni a klubkönyvtárban, művelődési házban? Ma ugyanott felújítottak a szlovák anyanyelvi

■■■ ■■ I ^

jövünkí

oktatást az iskolákban,, kis gyermekcsoport működik, felnőtt fiatalok és idősebbek közreműködésével, támogatásával, irányításával: felfedezik, újra felveszik helybeli kultúrájukba a régi szlovák népszokásokat, játékokat stb., és el is játszák azokat. De máshol is divatba jött a helytörténet kutatása, divatba jött a helybeliek „felmérése ", egyáltalán, divatba jött a felmérés. Mert tisztábban akar látni, az, akinek látni is kell nem csak nézni — a tanácsnak. a falusi népfrontoknak, az iskolának, a népművelőkönyvtárosnak, a sportvezetőnek.

A sziráki tanácselnök vél- dául varját ritkító kimutatást készített (erről külön, részleteiben is szólunk majd!) a helybeliek szakmai képzettségéről, foglalkoztatottságáról, szakmai hovatartozásáról és mai munkájuk egyezéseiről, mert arra kíváncsi, hogy ki mindenkit lehetne még itthon tartani?

A szécsényi művelődési központ vezetője katalógusokat készít munkatársaival, az iskolával közösen arról — kinek mi az érdeklődési köre az iskolai végzettség, egyéb képzési eredmény, kedvenc időtöltés és még sok minden szerepel a kartonokon, többezer embert vesznek „lajstromba”. Később, ha a munkával előre haladnak, már az újszülöttről is készül karton, és minden új adat, új fordulat, az élet előrehaladásai rákerülnek a lapjára. De közben arra is fény derül, hogy ki mindenkire lehet számítani ebben-ab- ban. ki mindenki vonható be aktívan az élet minőségét javító kulturális-szabadidős munkába. — amiről nemrégiben még divat volt pesszimista alapról nyilatkozni. A mai divatos népművelő kifejezetten) realista. Nyitott házakkal kísérletezik, konténerekben tárolja az eszközöket, amelyeket aztán mindenki kézbe vehet, használhat érdeklődése, kedve, ideje szerint. A divatos népművelő nem restelkedik előadást szervezni-rendezni a falu népének az uborkatermesztésről teszem azt.

„Divatba jövünk" — mondhatják a mozgás megszállottjai is. Egyre többen akarnak, szeretnének nyáron úgy időt tölteni, hogy abból ne hiányozzék a mozgás sem. divatba ion sok újszerű utazás, az egyéni utazások nemkülönben reneszánszukat élik. miközben persze divat marad a társas utazás is. Divatba jött bizonyos körökben a karate, mint sport, mint egyéniséget

fejlesztő-nevelő foglalkozás,' divatba jött mostanában a művészi-soort-tánc. a meglehetősen drága „aerobic”, egykét már működő iskolában — csakúgy mint a bölcsész karra — sokszoros a túljelentkezés.

„Divatba jövünk — kiáltják aranyoókék hatalmas lepedőt lengetve, amin az embléma is jól látható. De közben minden differenciálódik körülöttük és körülöttünk is; divatba jönnek a természeti értékek, divatba jöhet kollektív mentésük, őrzésük, divatba jön a realitás ebben is. Nem késtünk le semmiről. még számos pontján az életnek teremthetünk fontos divatokat. Divatba hozhatjuk például a falusi üdülést (csak előbb a falusiak érdekeltségét kell megtalálni ebben 1) divatba jöhetnek — éppúgy, mint a régi kisfalvak elhagyott házai — a tanyák, a „kulcsos tanyák”, ahol kedvére élhet az ember néhány hétig-napig ősei világában; divatba jöhet még talán a haza jobb megismerése kicsik és nagyok között. felnőttek és gyerekek körében; divatba jöhet a felnőttek felelőssége a gyerekek nevelésében, divatba jöhet a harmóniára törekvés.

„Divatba jövünk” — kiáltják az élet minőségét meghatározó természeti, tárgyi és emberi tényezők.

T. Pataki László

NÓGRÁD — 1983. június 25., szombat 7