Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
Mint az ország bármelyik megyéje, Fejér is a múlt, a jelen, s — az itt élők bíznak benne — a jövő közigazgatási területe. Mégis, ha bemutatja ezt az országrészt valamely közéleti vezető, talán bármely más megye gazdájánál hosszabb ideig mereng el a múlton, a régmúlton. Paleolit és neolit, bronzkori, eraviszkusz, római, avar és honfoglalás kori emlékeket tárnak föl esztendőről esztendőre a régészek. Sokhelyütt szenzációnak számítana bármelyik, itt azonban megszokott dolog az ilyesmi. Fehérvárnak és környékének előélete van. Büszke a lakosság az államalapításban István fiát megelőző Géza nagyfejedelemre, büszke fennmaradt írásos töredékeire, s büszke, hogy Zápolya trónra léptéig koronázóváros volt a megyeszékhely, s. hogy Arnádok tetemei nyugosz- nak a püspöki palota alatti temetőfülkékben. S aztán mintha egyszerre széthasította volna a török handzsár a dicsőséget. Fehérvár 1543. évi bevételétől kezdve eltűnt a régi fény. Nem tért vissza az idegen hódító kiűzésével sem. Almos kisvárossá szenderedett Székesfehérvár, több mint négyszáz esztendőre. Létezési formája a vármegyére is rányomta a bélyegét. Fejér megye azonban a jelenében is példátlan. Űj város nőtt ki itt a semmiből, sokszor vitatott módon. Több név után Dunaújváros életképességét ma már végképp nem vitaija senki. Fehérvár sem andalodhatott sokáig a tűnt idők emlékein. Az iparosodás a legutóbbi évtizedben hihetetlen, talán túlzott mértékben is megdijz- zasztotta. Az egykor alig ötvenezres kisváros mára 110 ezer lelket számlál. Nappal még sokkal többet, hiszen a nagyüzemeket — Videoton, KÖFÉM, Ikarus — megszállja a bejárók hada» S milyen a szellemi élet ebben a fejlődésben? A marxi alaptételnek megfelelően, talán inkább, mint az ország bármely részén, elmarad a gazdasági alapok mögött. Nem nyugszanak bele ebbe a töprengő elmék. Kivált a Magyar írók Szövetségének itt élő hat tagja, a még kötet nélküli társaik, valamint a csaknem negyven képző- és, iparművész. Az ő lényeglátásukról, szemléletükről üzen ez az összeállítás. (ász) Révész Napsugár: Erdőszél Sobor Antal: Takács Imre: Á vertikális vonal eltörik Vendéglő kánikulában Annak a hiányában, hogy nem terpeszkedhettem szét a földön, nem nyújtózhattam hazámban, igricségemen túl egy szót se kaptam: függőleges irányba kezdtem terpeszkedni, de most ez a függőleges vonal is eltörött. Hét lépcső beton tördelte ezt a szálat ripittyára, mint az egér-szőrt a spanyol paprikaőrlő gépek eltörött egy kedves üvegem, kiszakadt az egyetlen kabát a vállamon, izzó tompaság lett az agyam, a testem megbélyegzett az ütésektől, ütődésektől, mert gyáva volt a fiú, a betonra bízott, nem mert öklöződni, csak lökött az autók elé az aszfaltra. Azt hiszem, hogy ostoba ez a legény! A függőleges vonal most eltörött, álmaim párhuzamosan vízszintesek, mintha egy harminc-sávos sztrádán mennék egy fantasztikus film címképén, t nem megyek a cigánytelepektől a professzorok nikkeles laboratóriumáig, mint egy jojó, nem lesz már függőleges ellensúlyozás a fejemből semmiféle hímbán vagy ingán, mert eltörött a tapasztalati kép alsó vége. A zongora melletti asztalnál ült; már megrendelte az újházi tyúklevest, fölemelte arcát a ventillátornak, amely vele szemben fönt a falon diszkrét zümmögéssel cserélte a levegőt Hunyt szemmel átadta magát a lágy szellőnek, kedvét lelte az alkalmi örömben. A pincérek szokatlanul nagy porcelán tálban hozták a tyúklevest, elhelyezték a zongora melletti tánctéren. Fölállt, nyomban levetette a zakóját, a szék támlájára helyezte, gondosan eligazította, hogy ráncot ne vessen a nyári kelme. Levette a nyakkendőjét, az ingét, szépen a támlára teregette őket. Leült, megoldotta fény«« cipőjének zsinórját, lehúzta a lábbelit, aztán a zoknit A haj- ladozástól kissé elfáradt enyhén gyöngyözött homlokán, orrán a verejték. Kevés pihenő után kigombolta a nadrágját, előbb egyik, aztán a másik szárából bújt ki. Nem nyújtott illetlen látványt hiszen a legfinomabb márkájú bánion fürdőnadrágot viselte. Egy keveset várakozott majd arányait meghazudtoló fürgeséggel a levesestül peremén termett, és lassan, minden sietség nélkül beleereszkedétt a levesbe. Néhányszor meghimbálta magát le, s föl rugózott. E gyakorlatok közben hol állig süllyedt a levesben, hol pedig hasig kiemelkedett belőle. Hirtelen mozdulattal hanyatt dőlt lebegett a felszínen, hatalmasan fölfújt mellkassal. Elnézegette a levesből előkandikáló lábujjait játékosan megmozgatta, billegette őket. Aztán csapkodni kezdett úszó mozdulatokat tett Hasra fordult lebukott bugyborékolva tűnt fel újra, meg újra, később csöndes mellúszásra váltott. Hörplntett a levesből, szájából szökőkútsze- rűen fölspriccelte, majd csintalanul fröcskölt locsi-pocsi- zott az újházi tyúklevesben. Végül elcsendesedett középütt megállt és hatalmas hörpölésekkel szívta magába a levest. Itta, nyelte, felszíne egyre apadt, mind sekélyesebb létt szemlátomást fogyott Fenékig elnyelte, ügyelve a leves tizennégy karátos aranyának minden cseppjére. Ezután a tál széléhez ment, fölszökött a peremére, ügyesen elhelyezkedett rajta úgy, hogy a ventillátor légárama lehető legnagyobb felületét érje. Hamarosan megszáradt, lelépett a tálról, fölvette előbb a nadrágját, majd a zoknit és a cipőt, aztán az inget, a nyakkendőt, végül a zakót Visszaült a székre, kényelembe helyezte magát, várta a következő fogást / Á. Szabó János: Az Esemény (Mint ismeretes. Franz Kafka befejezetlenül hagyta a Kastély című regényét. Hőse, K., a földmérő, a megfejthetetlen dolgok hiábavaló bogozója. kihasználta lezáratlan sorsát, előlopakodott a könyv lapjai közül. Regénybeli gyakorlatához illően vidéki hírlapíróként folytatta pályáját. Legutóbb az Eseményen tűnt fel). A Szakmában, melynek múlt évi válogatott termését mérlegelik az Eseményen, K. tűrhetően jártas volt, de az efféle exkluzív rendezvények mibenlétéről keveset tudott, így érthető örömmel bukkant rá a vonaton az útitársai által kezdeményezett késdobálásnak, mint okozatnak az okára: Valamelyik spiler az immár hetedízben megrendezett Esemény piros ábrákkal ékes meghívóját próbálta becsempészni piros hetes helyett egy foghíjas betlisorba. — Szintén az Eseményre? — puhatolózott K. a pengék kö- 2 Őtt. — Maga, ugyancsak? — kérdezett vissza betlis, megköny- nvebülvén, mert el terelődött róla a kés. — Az Isten küldte. Mi ugyanis a mezőbánati Arany Szanál Tsz harangöntő melléküzemének Hajdú brigádja lennénk. Majdnem háromszoros. Aszongya cefrés Petykó, akarom mondani, az elnök elvtárs: „Gyerekök már csak ez a rongyos kultúr- hercehurca hiányzik a brigádnaplótokból. Itt van ez az Esemény, átugrotok. Mi az, hogy szezon van? Az Eseményen tán nincs? Egy hét az egész. Kaptok három rongyot per koponya. Mit hurcoljuk át a kulturális alapot mindig jövőre, mint a kutya a toll- söprűt?” — Pompás! — K. meredez- ni érezte újságíróvéná ia oroszlánkörmeit. — Riport: Ha- raingöntők az Eseményen, Három hasáb, fotók, iniciálék. .. — Az lehet, nagyon is lehet. Majd beragasszuk a naplóba. De arra az egyre megkérnénk, hogy a beugróinkat szíveskedjék már stempliztet- ni az Eseményen Mind a tizenhármat. Anélkül, nem gilt a Címért folytatott küzdelem. A cikkel együtt elküldheti a beugrókat is A mostani tervidőszakban lendületesen stagnáló Eseményváros utcáin K. először helyi színfoltokat (mint írni fogja: Couleurs locales) gyűjtött, majd a genius loci-val kívánt találkozni, ám a megkérdezettek Méliusz Laci járatlevél-kezelőhöz küldték, aki nem tartott félfogadást. — Nem tudja véletlenül, hol tartják az Eseményt! — leb- bentette félre a sörhabot K. egy bizalomgerjesztőén csuk- ladozó úr arca elől. — Pajtás, az Esemény szívében van — mutatott körül a kocsmán a kérdezett. — Ez az eseményklub. Itt hajnaltól hajnalig megtalálsz mindenkit. aki az Eseményt létrehozó Szakmában számít valakinek. No, meg a mi szakmánkban. Mert látom a mappádon, vén tintahal, melyik megye harsonáját fújod. Én ugyanaz vagyok itt, mint te ott. Plusz most még benne az Eseménybonyolító Bizottságban. Gyorsan vételezd föl az étkezési tikettjeidet, aztán ne- kiugorhatsz egy interjúnak az Eseményhíradó részére. Ott horkol például a szakma legtehetségesebb nanasán művelője! — Kösz a megbízást. De inkább először saját lapomnak magát az Eseményt... — Mit szöszmötöl magán az Eseményen ? A szakmabeli úgyis ismeri a múlt évi termést. A szakíró is, ha ad magára valamit. A renomédat rontod, ha ott ücsörögsz. A lanodnak azt a két flekket a műsorfüzetből is kirázhatod. K. mégsem tett le szándékáról. Megindult az Esemény föliratú nyilak irányába. Egy rögbilabdamellű Esemény- girltől csakhamar mandzsettagombot. slusszkulcstartót és Eseménypalota- makettet kapott. Valamennyit az Esemény emblémája díszítette, Dzsingisz kán-díjas szobrászunk alkotása. A következő (gránátalma- mellű) girl betuszkolta K.-t egy fogadásra, ahol egy rangos közéleti vezető hangsúlyozta. hogy ő ugyan nem autentikus az Esemény kompetenciájában. ám szívesen látja az egybegyűlteket egy kis fóliában sült rablóhúsra. miegymásra. A miegymástól K. másnap ködgomclvos aggyal ébredi Mire észbekapott, már egy oaruprámabusz suhant vele. az Esemény válogatott vendégeit vitte kirándulásra a bonyolító bizottság. Megtekintették a roxolán hímzőnők élete bemutatására létesítendő skanzen kijelölt, helyét, továbbá egy postagalamb-tenyésztő gazdaságot A különösség kedvéért az újságírók aznapi tudósításaikat galambpostával küldték haza. Vacsorára postafiókga- lambot szervíroztak Eseményvér fantázianevű vörös pezsgővel. 3. NÓGRÁD - 1983. június 25., szombat Harmadnap nagy robbanás volt a klubban Kiderült, hogy egyetlen postagalamb sem ért célt. valami hiba csúszott a programozásba. így a szerkesztőségek maguk számoltak be az Eseményről. Szóról szóra ugyanazt írták, mint a helyszíni tudósítók, mert ők is a műsorfüzetből dolgoztak, de a századvéghez méltatlan technikai feltételek mnidenkit felháborítottak. Orkános vita kerekedett. Nem is ment be senki az Eseményre. A negyedik napon K. már maidnem bejutott, amikor egy hagymasisakmellű Esemény- girl és kisdobosok állták útját Azért járultak K. elé, hogy mint ismert szakíró, vezesse le a Cickány őrs vetlékedőjét, melyet a „Továbfci. mert nincs más hátra!” akció keretében rendeznek az Esemény eseményeiről. Ötödnapon fáradt mozdulattal bedobta szavazatát a Kritikusok díjának odaítélésén, maradék tikettjeit konyakra váltotta és haragvó angyalként elviharzott a városból. — Várhatjátok a méltatást! Zengje csak dicshimnuszát a sok mihaszna bértollnok. az én lapom egy betűt sem közöl az Eseményről! Szerkesztőségi asztalán már várta a friss újság. K. der- medten meredt a nagybetűs címre: Az Esemény. A tudósításban saját élményei. Alatta pedig egy soha nem hallott név: Á. Szabó János. 2 Egy kutya lépett be, meg egy ember. A kutya körbepillantott, aztán a sarokasztal felé bökött. Leültek a tükör alá. A kutya nyurga volt, izmos, kisportolt, a gazda alacsony, kopasz és kövér. Szótlanul nézték a termet, majd a kutya türelmetlen mozdulattal a gazdája zsebébenyúlt. Cigarettát vett elő, kínálta a gazdát is, rágyújtottak. Félig sem szívták a cigarettát, amikor megjött a pincér. Meghajolt, átadta az étlapot a kutyának, egy graciózus lépést tett hátra, némán várta a rendelést — Hozzon egy becsinált levest gyenge borsóval! — mondta a kutya. — Aztán kaporlében főtt velőscsontot, jó nagyot! — Igenis, kérem. — Puha bárányhúst kérek majoránnával, enyhén fokhagymást. Majd szagos vesét, egy szelet füstölt oldalast, mustos pecsenyét, tavalyi gyömbért Aztán vegyes vadhúst, rozmaringgal pároltat, levendulával, borostyánlevéllel, fenyőmaggal. A pincér szélsebesen jegyzetelt, a kutya türelmesen megvárta, amíg leírta az eddigit Aztán folytatta: — Hozzan három keményre főtt tojást mustárral. Végül savanyú káposztát disznó- hússal, orjával, jó nagy darabot. — Ahogy méltóztatja, uram! Szabadna még. . . — Hamburgi muskotály, kristályvíz, sajt, fagylalt kávé és konyak. — Hogyne! Máris szaladok! — Várjon, kérem! —mondta a kutya, és a gazdájára mutatótt — Az úrnak hozzon egy kelkáposztát, valami kis feltéttel. — ö, pardon! Ezer bocsánat! hajolt meg a pincér és mélyen elpirult — Valami italt, tésztát is hozhatok? — Mát., egy jaffa. És mondjuk, egy grenadírmars. A gazda bólintott, és hol a kutyára, hol a pincérre mosolygott — Szolgálatukra az uraknak! — mondta a pincér, és elsietett A kutya hátradőlt a széken, fölemelte egyik mellső lábát A hosszú, ápolt körmei között kialudt cigarettára mutatott A gazda nyomban előkapta az öngyújtóját, tüzet adott
