Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
Oj gyártmányok, sportruhák, hűsítők Sikeres fél év előtt Pásztón és környékén Néhány nappal az idei első fél év zárása előtt kedvezően ítélik meg gazdálkodási és eredményességi tervük teljesítését a Jobbágyiban székelő Pásztói Építő- Szerelő- és Szolgáltatóipari Szövetkezet vezetői. Célkitűzéseiknek időarányosan sikerült eleget tenni, s a várhatóan 35—40 milliós árbevétel egytizedét teszi ki a nyereség. A sokrétű munkát folytató szövetkezetbélieknek azonban ez — s ők magától értetődőnek veszik — nagy energiába, sok szervezésbe, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodásba került. Ez utóbbi hatására s a piackutató intézettel folytatott keresletigény tisztázása után készítették el néhány héttel ezelőtt a főként kisméretű konyhákkal épülő házgyári lakásokba való, kevés teret igénylő egymedencés mosogatót a hozzá tartozó szekrénnyel, valamint a propán-bután gázpalackokat esztétikusán rejtő, tetejét asztalnak használható tárolót. Mindkét prototípust a KERMI vizsgálja, s a kedvező „bizonyítvány” kézhez kapása után hozzálátnak a sorozat- gyártáshoz. Fő munkáik azonban — függetlenül attól, hogy faipari ágazatuk is jelentős, hiszen egyedi darabok — miként a most felújítás alatt levő sziráki, hajdan volt Teleki—Dégenfeld-kastély barokk stílusú, rézverettel — és kilinccsel — készülő ajtajai gyártására is vállalkoznak, főként az építőipari és a vasipari tevékenységben jelentkeznek. Tart, s a december 20-i átadási határidőt szeptember 1-re lerövidítendő, a szövetkezet és a község lakosainak társadalmi munkájával, már « befejezéséhez közeledik a vanyarci nyolctantermes iskola építése, folyamatosan dolgoznak a hatvani cukorgyár felújításán, s másutt. A vasipari ágazat dolgozói az energiaracionalizálási program keretében, az EPFA- TERV-vel közösen apríték- anyagot felhasználó vegyestüzelésű kazánok alkatrészeinek gyártását és szereléséi végzik jó ütemben. Most a Somogy megyei Böhönyén, a napokban pedig Szarvason kezdenek hasonló jellegű munkát. A VILLTESZ égisze alatt működő pásztói, szerelőüzemükben a járműprogramhoz szükséges villamos berendezéseket állítanak ösz- sze, s kedvező eredményt könyvelhetnek a budapesti IKARUS gyárba, a selypi eternitművekben, valamint a felsőzsolcai csavargyárban működő, kihelyezett részlegeik is. Tavalytól sokat tesznek a lakosság igényeinek kielégítésére is. A múlt évtől működik folyamatosan a napi 30—40 köbméter kapacitású betonkeverő telepük, amely kérésre, a kívánt minőségben szállítja helybe a kívánt kötőanyagot. Emellett idén, éppen a második fél év kezdetén, megkezdték betongyűrűk, átereszek és folyók, járdalapok, betonoszlopok gyártását is, s emellett hamarosan hozzákezdenek a pásztói Homoki-dűlőben épülő harminckétlakásos sorház alapozási és kivitelezési munkáihoz is. A Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregysége rekordot ért el az első negyedévben: a tervezett 2,9 milliós tőkésexportját 18,9 millió forintra teljesítette. Ez jelentős lépés volt ahhoz, hogy féléves, csaknem 120 milliós tervüket sikeresen teljesítsék. A főként a szabad idő eltöltéséhez nélkülözhetetlen „kocogóruhákból”, tréningöltönyökből, az importot kiváltó, szép fazonú, finom, hazai készítésű pamutalapanyagból varrt férfiingekből nagy mennyiséget adtak át a főként NSZK- beli és a hazai kereskedőknek. Június végéig — mindezek mellett — még több mint 45 ezer darab férfiinget szállítanak ki a Szovjetunióba. A kapós termékekből jut a megye üzleteibe is: a pásztói és a salgótarjáni ÉVI Áruházban megvásárolhatók. Jó „szériában” van az Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát 2. számú, pásztói üzeme is. A Márka fantázianevű üdítő italokból, valamint a külföldi alapanyagból készülő citrusfélékből (narancs, mandarin, limonádé, grape-fruit) a fél év végére, várhatóan kétmilliót meghaladó. '2 deciliteres kiszerelésű, és 200 ezer, egyliteres palackkal hoznak forgalomba. Hasonló nagy keresletnek örvend a Karancsvíz is, amelyből június végéig 150 ezer félliteres és több mint 220 ezer egyliteres kiszerelésűt szállítanak ki a megrendelőknek. A Duna-kanyar- tól Mátranovákig eljutó termékeik kereslete az utóbbi esztendőkben jelentősen megnövekedett, hiszen, amig az ellátási körzetük valameny- nyi lakójára 1980-ban még csak 4,6 liternyi üdítő ital elfogyasztása volt kimutatható. addig ez az idei fél évre már várhatóan, meghaladja a 7,4 litert. Az üzern — a külföldi eredetű Pepsivel, Colával, Traubisodával és konkur- rálva, sikeresen tartja helyét a nógrádi, hevesi és Pest megyei piacokon. II szoYjet olaj- és foidgázipar r X Seoarjéttmióban állandóan fejlődik az olajipar, noha a növekedés üteme ma már csökkenő tendenciát mutat. Fejlődési tendencia alatt azonban nemcsak mennyiségi mutatókat, de a minőségi értékeket is mérlegelni kell. A hetvenes évek első felében az olajipar még évente 27 millió tonnával növelte a termelést, a hetvenes évek végén már csak 23 millió tonnával, ebben a jelenlegi ötéves tervidőszakban pedig már csupán 5 millió tonnával. Változnak a szovjet olajkitermelés központjai is, az ötvenes években a Kaukázus környéke volt még az olajipar centruma, valamint kö- zép-Ázsia és Kazahsztán, a hetvenes években az Ural és a volgamenti területek, míg a nyolcvanas évtizedben Nyugat- Szibéria lépett előtérbe. A nyugat-szibériai lelőhelyeken 1985-ben már 335—395 millió tonn« olajat t«rm«lnek, vagyis az országos termelés 62 százalékát. Ami a földgázt Illeti, 1985- ben a terv 600—640 milliárd köbmétert irányoz elő. Ezen belül Nyugat-Szibéria 330— 370 milliárd köbmétert termel. Napjainkban világviszonylatban az olajtermelés 20 százalékát, a földgáz 15 százalékát a tengerek adják. Aratás előtt Nőtincsen Biztató kilátások — Június elejétől több mint 70 milliméter csapadék hullott, s ez minden növényünknek jót tett — mondja Máté János mezőgazdasági elnökhelyettes. — Biztatóak a termés- kilátások, igaz még sokat alszik kint a búza és az árpa. Ez utóbbi az egyik legfontosabb növény a közös gazdaságban, hétszáz hektáron termesztik, hosszú évek óta. A nagy hagyománynak kézzelfogható eredménye is van, nagy részt vetőmagként értékesítik, nem kis haszonnal. — A sok eső csak a szőlő permetezését nehezíti, már harmadszor kellett elhalasztani, mert a gépeket nem bírja meg a talaj. Most kértük az agorkémiai közös vállalatot, segítsenek légi úton elvégezni az esedékes munkákat, a csaknem százhektárnyi ültetvényen. — Hogy állnak az aratási előkészületekkel ? — A tervek szerint negyedikén. vagy ötödikén kezdjük a búza aratását. Hat kombájnunk szerdán indult a törökszentmiklósi „Tiszatáj” termelőszövetkezetbe segíteni a hét végén megkezdődött aratást, a másik három betakarítógépet most javítják a felsőpetényi gépműhelyben. Katonák és kombájnok — Hogy a munkák jól haladnak, arról meggyőződhetünk. Igaz a kombájnok megközelítése némi nehézséggel jár a bokáig érő sár miatt, de ez mit sem árt a szerelők buzgalmának. A nagyranőtt E— 912-as kombájnból három egyenruha látszik ki. Gazdáik Farksa József őrveiatő. Csizmadia László 4a Csikót Antal honvádak jelenleg itt kamatoztatják korábban szerzett tudásukat. Negyedik bajtársuk, Tóth János honvéd, kicsivel arrébb. A katonák maguknak javítják — Ezzel a három kombájnnal ők fognak aratni — mondja Bogár Tibor szerelő, aki a gépjavítást irányítja. Csak nagy nehezen sikerül megtudni tőle, hogy huszonhat nyáron vett már részt aratási munkákban és annak idején egy magyar gyártmányú AC— 400-as kombájn nyergében érdemelte ki a kiváló kombáj- nos címet. — Most már itt az ideje, hogy átadjam a helyet a fiataloknak — hangjában a megilletődőttség mellett némi büszkeség is bujkál. Jól tudja, mikor kell időben — a pálya csúcsán — visszavonulni. Ebben azért benne van az a tudat is, hogy a műhelyben még hosszú évekig számítanak több évtizedes tapasztalatára, hozzáértésére, szakértelmére. — Izek a fiatal katonák mind megyeiek, nem félnek a domboktól, biztos vagyok benne, hogy Itt Is helyt állnak. ok hárman nagy szakért#■ lemmel, nyugodt mozdulatokkal dolgoznak, látszik nem először nyúlnak ilyen értéke« géphez. Ráadásul ez a kombájn a parancsnoké lesz a következő hetekben... a kombájnt — A váci bélésszövőgyárból jöttem ide három éve, de eddig még nem bántam meg. A hatalmas szín alatt olyan rend és tisztaság van, mintegy többszörösen kitüntetett patikában. Az egyik csövön .jókora piros betűs felirat: BÚZA- BÁR. Ha valaki nem tudná mi célt szolgál majd az elkövetkező hetekben a tágas helyiség. Ráadásul arra is jó, hogy míg az ember olvassa biztosan nem üti bele a csőbe a fejét. Heller Márton magtáros-he- lyettesnek tizedik szezonja lesz az idei. — Július elsején lesz a műszaki szemle, de már most készen állunk — újságolja, — Üzemképesek a berendezések, a tizenöt éves FARMER szárító is, most csak abban bízunk, keveset kell majd használni az aratás alatt. Ez teljesen érthető őhat hiszen a tüzelőolaj nem tartozik az olcsóbb termékek közé, Így a költségek szemponté Iából sem mindegy, mennyi fogy belőle. A gabonatárolók kornyéké« néhány fiatal bemelegítést tart a közelgő nagy munka előtt. Ragyogóan kék ég, kissé hűvösen lengedező szellő a korábbi kiadós esők után. A nőtincs! termelőszövetkezet vezetői örömmel nyugtázzák a kedvezőre fordult időjárást, nem minden ok nélkül. — Már két hete dolgozunk itt — újságolja az őrvezető, aki a parancsnok tisztét tölti be — és aratás végéig maradunk. — Ahogy elnézem, szívesen végzik ezt a munkát. — Ez a szakmánk. Gépszerelők, mezőgazdasági gépészek és lakatosok vagyunk, szükség is van ránk a gazdaságban. Rajtra készen a „búzabár” Markovits Károly a fiatal növénytermesztési brigádvezető a nőtincsi tisztító-, szárító- tárolótelepet mutatja meg. Mezőgazdasági technikumot végzett, de némi vargabetűvel került a gazdaságba. — Már sokan megkerestek minket még a vakáció előtt, hogy szeretnének az aratás idején a termelőszövetkezetben dolgozni — mondja a brigádvezető. Úgy tűnik a gyerekek körében egyre népszerűbb a mezőgazdasági munka, s mi örülünk ennek Mi tagadás, lehet is... Zilahy Tamás .....mi,..................................................IIIIIIIIIIIIIIIII....mm...........................................................................mi...............un.....................................................limn....................................................................... V al ósággal belesápadt, amikor olvasta az újságban, hogy a közelmúltban föld alatt lelték halálukat bányászok. Elkomo- rodofct viharként zajlottak benne az érzések, torkában érezte a sz.vét es a levegőre vágyott. Még szerencse, hogy a Gáborvölg'. ön akadálytalan a friss levegő útja. Jön fent- ről a Tariskáről a fenyvessel vegyes erdőből. Az udvara is fával tele és körben méhkaptárral. Vagy harminchat család zenekar módjára harsogásig szorgalmas- kodik. Oda a kaptárkor közepére szokott ülni megnyugodni. Mert nyugtatja őt a bogárkák zümmögése. Most is oda telepedett. A hetven- ötödiket megért testének jólesett a pihenés. És ott a kaptárok között a legjobban. Nem azért, az egészségével nincs baj, Piroslik az arca akár a virág. A mozgása is élénk, mint a tekintete. Hiába, hogy fehér a haja senki, aki nem ismeri nem találná el életkorát. Csak az ilyen hírek, amit az újságból is olvasott ne jutna el hozzá. Ott a kaptárok között eszébe jutott a rózsadombi kéthetes pihenője. Jutalomképpen vitték, hogy kedvezzenek Tótok Sándornak, a máira- szelei öreg harcosnak. Jó is lett volna minden, csak az a különös ember ne lett volna jelen. Egy szava nem volt, amivel nem a bányászokat szapulta. Hogy azoknak ilyen, meg olyan a sorsuk, meg a fizetésük. Már szinte csúnyáÁ getborvölgyi csendben... — így még bírtam is volna, egészséges voltam. De amikor tanácselnöknek is megválasztottak, az már sok volt... nak tűnt, ahogyan beszélt. Tótok Sándor aztán végül is megúnta és jó keményen, ahogyan azt Szelén szokták, odamondott neki. — Idehallgasson jóember! Maga előtt is nyitva a bánya bejárata, menjen oda! Elhallgatott az a csupaszáj. De-az öreg nem volt biztos abban, hogy meggyőzte a szájaiét. Hát most ezt a szomorú hírt hozó újságot, ezt szeretné oda nyomni az orra alá, hogy olvassa mit rejteget a föld belseje a bányásznak. Eszébe jutott, hiszen már si- heder gyerek volt, amikor apja sárlepte ruhában vállára akasztott lámpával hazafelé vánszorgott. Akkoriban lent a falu másik végében laktak. Hosszú gyalogút vezetett a bányáig. De befelé menet még hagyján. Kifelé volt kemény az agyoncsigázott testtel hazajutni. Az apja sóhajtásából is kiérezte annak fáradtságát. Tótok Sándor mégis a bánya felé vonzódott. Azt mondta a múltkoriban, amikor a múzeumotok felkeresték. — Ki gondolta volna, hogy milyen forgandós életet választok. .. L egénynek számított, amikor Székvölgyre került. Végig a Zagyva völgyén vezetett a bányába az út. Esténként, amikor kiült a Tariskára és meglátta a lámpák apró fényében hazafelé tartó bányászokat — különösen, amikor nótára is jutott még a kedvükből — közéjük vágyott. Ott kezdte Székvölgyön. Jól is érezte magát, múlott az idő, beleszokott a csákánymarkolásba, amikor egy munkaszünetben az öreg Kokál József, az a kemény tekintetű tömzsi ember megkérdezte tőle: — Tudsz-e olvasni fiú... ? — Tudok — önérzetes volt a hangja. Hát hogyne, amikor Dózsáról olvasott, meg Luther Mártonról. Kokál tekintete megenyhült, talán még befelé mosolygott is az önérzetes fiún,' de nem szólt többet, magára hagyta őt. Már átkerültek Inászóra a bányába, áruikor megint találkoztak. Azt mondta neki Kokál József. hogy Lupták Miklós kereste őt. Beszélni szeretne vele. Távolról ismerte Luotá- kot. de még nem beszéltek. Csodálkozott is. hogy miért keresi őt. Aztán kiderült, mert Luplák nem kerülgette a szót: — Jól ismerem a családodat. Téged is megismertelek. Köztünk a helyed. Itt van ez az újság, vidd be a bányába, és olvassál fel belőle. De vigyázz, a kebeledbe rejtsd, mert ha megfognak véged... S zédült a feje a fiatal bányásznak, de azért büszke is volt. Hallott ő már az apjától ezekről az emberekről, akiket földalattinak mondanak és kommunisták. Ö)< lennének azok? De nem kérdezett semmit, csak bólintott és cselekedett. Olyan jó hangon olvasott fel, hogy egyre többen hallgatták már. És így ment ez jó darabig, amikor valaki besúgta. Mindig voltak körülöttük, akik kihallgatták őket. Leszanálták. Még Hatvanba is elhurcolták vallatásra. Aztán megint hazakerült. Szédelgett a semmibe, majd visszavették a bányába. Amikor bemelegedett a munkába, megmozdult benne a kommunista vére. De igaza volt. mert dolgoztatták őket vasárnap is, ünnepeken is. Kokál pedig adott neki egy nyomtatott iratot, amiben az volt leírva, hogy a vasár- és ünnepnapi munkáért huszonöt százalék felár jár és még szalonna is. ők pedig semmit sem kaptak. Már igazi bányásznak, meg mozgalmi embernek számf- tott Tótok Sándor, akinek hírneve volt az inászói völgyön le, egészen Jánosaknáig, onnan meg Kazárig. Vele mernek így bánni? Forrott a vére akár a szénfalból feltörő tűz, mert abból is volt elegendő a bányájukban. Megszervezte'a sztrájkot, ami napokig tartott. Akkor derült ki, hogy Tótok Sándor milyen tüzesen tud beszélni is. Hiába fenyegetőzött az aknász, nem tudott mit tenni, a bányászok testükkel védték őt. De végül is letörték a sztrájkot. — Engem meg meghurcoltak. .. — keseredett el. Akkoriban építkezett ott, ahol most áll a háza Gábor- völgyön. A felépített falat az úrbéresség lebontatta vele. Űzték, ahol tudták. Átkerült a kazáriak közé Gergő-bányá- ba. Akkoriban vették fel a pártba is. És így köszöntötte őt a felszabadulás napja. Mátraszelén elsőként alakult meg a kommunista párt, ahol az elején vezetőségi tag, majd rövid idő múltán párt- titkár lett Tótok Sándor. Azt mondták, hogy ki legyen más, ha nem ő, aki végig, amikor csendőrök razziáztak a környéken, már pártember volt. Sándor. Ispán Sándor volna a megmondhatója, hogy mit jelentett ez Tótok Sándornak. Az volt akkoriban a telefonos. Fényesre csiszolta a kapukilincset annyit járt Tótok után. Mindenki őt kereste. Még Rákosi Mátyás is járt nála. De a bányából nem maradt el. NŐGRÁD - 1983. iú Meg aztán az Igazsághoz tartozik az is, hogy a tanács- elnöki fizetés messze alatta maradt a bányászénak. Csak az éjfél-nappali készenlét, a begyűjtés, a kimutatások készítése, ezek voltak a tanács- elnöki teendők. Nyugta egy percig sem volt. Mert, amikor nem jöttek az emberek, akkor a felesége szidta, hogy a fizetésből semmire sem jut. Végül is sokévi közszolgálat után visszakerült a bányába. Egy méhecske zúgott el a füle mellett. Felriadt gondolataiból Tótok Sándor. Eszébe jutottak a gyerekek. Szépen kiiskoláztatta mind a hármat. A születésnapra biztosan megjönnek. Nem szoktak a nagy születésnapi ünnepséghez. De ott van a kézfogásukban, a tekintetükben a tisztelet az apjuk iránt. Aztán majd megcsendülnek a poharak és az udvaron harsognak az unokák, óvatosan kerülgetve a kaptárokat. Tótok Sándornak, az öreg harcosnak pedig megtelik a szíve melegséggel. J ó egészséget és sok szép esztendőt kívánunk neki a gáborvöl- gyl csendes otthonában. Bobál Gyula 25., szombat 3
