Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
Üj seociális kBzpont épült Nagybátonyban a nagyközségi közös tanács községgazdálkodási vállalatának telephelyén. A műhelyeket, irodákat, ebédlőt, öltözőket és fürdőket magába foglaló épület nagyban javítja a dolgozók szociális körülményeit. Átadása július végére várható. — B. A. —» ÚTBAN A VILÁGHÍR FELÉ ß^j Lopják a majdani világhírűt Csak óvatosam még a jelzőkkel! Ezt is csak suttogják, mint azt. hogy mielőtt a világ tudomást szerezne róla, már nem lesz. De mi? Egy kő! Egy kő, mondják. Bérben. Pontosabban a falu határában. Találomra megcélozva egy utat, néhány száz méter után egy kapu áll keresztben. Mindegy; Hátha tud valaki valamit. A Volán Tröszt oktatási központja van a kapu mögött, csodálatos környezetben. Kovács Tibor' gazdaságvezető tudja is miről van szó. — Már gyerekkoromban i8gy hallottam, ez olyan jó minőségű kő, hogy a márvánnyal vetekszik. Itt vám mögöttük nem messze, bár kocsival nem lehet odamenni. Az itt üdülő gyerekekkel megszoktam látogatni, meri valóban egy csoda. — A mendemonda szerint Olyan célra is használják amine nem lenne szabad, mert természeti érték. Hírlik, hogy lopják, sírkőnek és építésre használják! — Igen. igen; Előfordul Hyesmi is. — Nem védik? *— Azt hiszem nem; Visszabaktatva a faluba, egy Idős néninek is feltesszük a kérdést. Hevesen tiltakozik. — A Nagyhegy alattit? Ki lopná? Kinek kellene az a kő amikor már másból építenek? Salakból, meg téglából. — Mondják, hogy sirkövet ic.; — Vannak.;; voltak olyan darabok amiből... de kinek kellene az most... én nem tudom. .. öreg vagyok én már. — Ezek a darabok magkutól estek le. vagy vésték? — Talán maguktól, vagy hogy. — Régen ismeri a területet? — Itt is születtem, Borovsz- fei Jánosné vagyok. A bizonyosságért a tanácsra kell menni. Szirákra. Bér község közigazgatásilag ide tartozik. Kiderül, hogy Tari Gyula a községi közös tanács elnöke régen foglalkozik a „kő” históriájával. Igazak-e a hírek a lopásról? Volt és van ilyen észrevételünk. Most is vannak olyan oszlopok amik elszállításra vártnak. Isfnerve már a terület jelentőségét, környezetvédelmi őrjáratot állítottunk be, hogy megvédjiik. Hiteles hírek Tari Gyula átad egy dokumentumot, mely egy szakvélemény dr. Varga Gyula vul- kanológus tollából. S álljon itt néhány mondatos idézet az írásból: „...viszonylag tömör megjelenésű sötétszürke hi- perszténandezit, 30—40 cm átmérőjű, öt-hat szögű oszlopokban jelentkezik. A 8—10 m hosszú oszlapok alsó résre földtől mintegy 70 fokos elhajlást mutatva, szinte elfeküdt. A páratlan feltárás érdekessége és ritkasága abban áll, hogy az andenzitek'oöl felépült hegyekben ilyen ívelt, oszlopos elválást a Kárpátmedencében, sőt egész Európa területén nem ismer a tudomány”. — Ez az óriási érték mini) magánembert izgatja, vagy mint a hivatal vezetőjét? — Is, Is — mondja a- tanácselnök. — Egy tanács mit tehet az ilyen természeti kincsek megőrzéséért? — Mindenekelőtt azt, hogy a szakemberek figyelmét felhívja, és igyekszik velük közösen megtalálni azt a lehetőséget amivel megtudja óvni. másrészt mindent megtesz azért, hogy közismert legyen mert az idegenforgalom szempontjából sem mellékes. Most a legfontosabb a védetté nyilvánítás. Ezt követően már megvannak a szamkcinálási feltételek is. Az utat is rendbe kellene hozni, ez most pénzkérdés. Az előbbire minden remény megvan, mert június 28-án az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal meghívásában egv „bejárásra” kerül sor, s a tárgyalásnak az is a feladata, hogy a védetté nyilvánítás minőségét eldöntse. Az a véleményem, a „hogyan továb- bot” is meg kell beszélnünk, mert akkor lesz ennek eredménye, ha mindem eszközt bizonyítunk a megóvás és a nyilvánosság elé tárás érdekében, A reménynél többre utalnak a számok. Természeti értékeink óvására az utóbbi időben nagy lendülettel és sok tettel látott hozzá az ország. A nemzeti jelentőségű védett területek száma 130 fölött van — benne 3 nemzeti park 28 tájvédelmi körzet és 102 országos jelentőségű természetvédelmi terület, összesen 411 000 hektár területen. A megyei jelentőségű területek száma pedig 600 fölötti. Ebben Nőgrád jeleskedik, hiszen eddig a legtöbbet tette az értékóvásért. 17 védett területet tartanak nyilván. Ez jelez egy szándékot, amit nagyra kell becsülni. Az akarat és tett jele, hogy minden törvény és rendelkezés előtt, a megye már 1969-bem, létrehozta a természetvédelmi őrjáratokat. Szerencse, hogy nem volt pénz Hírlik továbbá, hogy a béri képződmény „szerencséje” hogy az ottani tsa-nek az alap- feltételek megteremtése után, nem maradt pénze a kőbá- nyászáshoz. Kollár József, a megyei tanács főmunkatársa többet tud erről: — Valóban. A béri nagyhegyi képződmény környéke bányászásra volt kijelölve. Éppen az engedélyezés idején derült ki. hogy micsoda érték reilik ott. így aztán a pénzhiány mellett, már a tiltás is hozzájárult a megmentéshez. — Tegyük hozzá, hogy önök már majdnem lemondtak a védetté nyilvánításról, szintén a pénz hiánya miatt, illetve először csak arra gondoltak, hogy megyei védettséget adnak e területnek, legalább annyira őrizve, hogy a „kopása” ne folytatódjon. — Ezután hívtuk segítségül a természetvédelmi hivatalt s most már hathatós segítségükben is bízunk. Útban a világhír felé Dr. Ruzsik Mihály hevesen tiltakozott az ellen, hogy legalábbis e területen szakembernek tituláljuk. Pedig sok köze van ahhoz, hogy a béri természeti tünemény valódi értékét most már megállapíthatták. — Ezerkilencszázhatvan- kettőtől vagyok a megyei természetvédelmi bizottság tagja. Hivatalos úton járva Bér környékén a sziráki születésű gépkocsivezetőnk megkérdezte, hogy tudom e mi búvik meg a hegyek mögött. Nem tudtam. Amikor elmentünk, szinte szólni nem tudtam a csodálatos látványtól. El is szomorodtam. mert a követ a környezetében bányászták. Azonnal intézkedtem, segítséget kérve a természetvédelmi hivataltól és a miskolci természetvédelmi felügyelőségtől. Persza azonnal segítettek úgy mint az ügy nagy támogatói, Márton Ferenc természeti felügyelő és Kollár József is. Az első szemlélő bizottságban részt vett még Majoros Zsuzsanna is a miskolci felügyelőségtől, ök is megállapították, hogy páratlan értékről van szó. Most viszont meglepett, hogy már legmagasabb szintű bejárásra is meghívtak. Tehát minden a legjobb úton halad. Még nagyobb öröm a vulkanológus megállapítása, amely valójában a világon páratlan értékűnek ítéli a béri képződményt. Sajnos eldugott helyen van. Kevesen ismerték és ismerik, de a védetté nyilvánítás után remélhetőleg megnyílik az út a világ előtt. Zengő Árpád Á nautiluszcsiga háza A háborúban földig rombolt állomást az elsők közt építették újjá. Meghökkentően modern volt, amikor kész lett. keresztboltíves vasbeton kupolák, szemet-lelket gyönyörködtető sgraffitók, és márvány, márvány mindenütt Volt ott egy bonzcsövű kerámia falikút is. Stilizált zöld hullámok, kecsesen áramvonalas halak és gyöngyöző buborékok fél szobafalnyi kompozíciója jelezte, hogy a víz iható. A kupolák azóta megfáradtak — vörös-rozsdás húzott betonvasak éktelenkednek az íves mennyezett alatt — a sgraffitók színe megfakult, s a márványpadlót olajos fűrészpor borítja vastagon. S hogy hová tűnt a tenger tisztaságát idéző falikép a kút fölül? Ki tudja? Helyén olcsó für- döszobacsempe, s rajta bádogtáblán az írás: I IVÓVÍZ. xxxxxxxx — Mikor megy a legközelebbi vonat Nyíregyháza felé? — Az öreg hölgy felnéz valami bonyolult mintájú horgolásból, s szemügyre veszi. — Elnézést — bátortalanodom el —, Nyíregyháza felé, ha lehetne... — Huszonháromyullahat — mormogja kedvetlenül a hölgy, s visszabújik mintái közé. — Bocsánat — próbálkozom megint. — Ezen a táblán van egy korábbi is, azon a másikon meg... — Huszonháromnullahat! mondja most már föl se pillantva, de keményen. — Csak azért kérdezem, mert a két táblán nem egyformán van írva, és tizenegy óra még nagyon messze van. — Huszonháromnullahat! Világos?! Világos! — húzom ki magam a hajdan jól begyakorolt mozdulattal. — Kérek engedélyt távozni! XXXXXXXX Állok a váróteremben. Valahol itt kell lennie. Emlékszem rá gyermekkoromból. Egy nautiluszcsiga háza, a piszkei vörös márványba kövesedve. Félretolom lábammal a fűrészport, s gyönyörködöm. Itt van. Átmérője jó másfél arasz. Van több is, ennél kisebb, de erre emlékszem, a legnagyobbra, öt- százmillió év távolából üzen ez a hibátlan természeti csoda. Tűhegyes körzővel volna csak megszerkeszthető ilyen pontosan, az aranymetszés szabályai szerint. Kőbe zárt Bartók-zene a lucskos fűrészpor alatt, XXXXXXXX Barna ragasztószalaggal felnyalt papírfecni a hajdan csillogó , üvegajtón: NEM BEJÁRAT. Beljebb egy másikon: A WC NEM JÓ NE HASZNÁLD, ösztönösen irtózom ezektől a rojtosan tépett papíroktól, rossz kézzel írt filctoll betűktől. ök ugyanis az előőrsök. A pusztulás vírusai. Már az első nap megjelennek, ha nem vigyázunk. A Fő- Fő-Átadó még alig tette zsebre az elvágott szalagdarabkát, valahol már ott lóg tépetten, elálló celluxfülekkel, hogy: BÜFÉ A U. EMELETEN. Aztán a vírus szaporodásnak indul a lelki restség ideális, és könnyen hozzáférhető táptalaján. Miatta nem veszi 'észre, akire tartozik, hogy lóg a villany- kapcsoló, kifordult fészkéből a tipli, s kiakadtak a függönykarikák. Testet-lel- ket rombol e kór, s a betegség lefolyása viharos, mígnem eljön a vég, a mocskos fűrészporálom a márványpadlaton, és ez az orrbavágó, homlokoncsapó HU SZÓN HÁROM NULLAHAT, a bonyolult mintájú csipkeköltemény fölött. XXXXXXXX Mit tudtál te, nautiluszcsiga, amit mi nem tudunk? Mestér Áttila Gondolkozva szolgálni GÁSPÁR SÁNDOR ÚJ KÖNYVÉRŐL B udapesttől nem messze, egy kis faluban, Pán- don, 1917-ben egy tízholdas parasztcsaládnak megszületett a tizenkettedik gyereke, akit Sáspár Sándor néven jegyeztek be az anyakönyvi hivatalnál. Tizenkét gyerek lévén, a kisbirtokot ennyi felé nem lehetett osztani — paraszti szokás szerint a legidősebb fiú gazdálkodott tovább, a többieknek pedig szét kellett nézni, hogyan formálhatják sorsukat. A legkisebb fiú is így került a fővárosba, ott is az osztrák Steyr—Puch leányvállalatához, ahol motorszerelő-szakmát tanult. Ennek a cégnek idősebb munkásai kapcsolták be a munkásmozgalomba, itt lett szakszervezeti bizalmi, a szociáldemokrata párt tagja, majd főbizalmi és az illegális kommunista párt tagja. A felszabadulás után ebből a motorszerelő-segédből lett a szakszervezetek egyik vezetője, majd főtitkára, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom kiemelkedő vezetője, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, az MSZMp Politikai Bizottságának a tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese. A szerkesztők kérdéseire mondja el, „A munkásosztály szolgálatában” című, most megjelent könyvében (Népszava Kiadó) Gáspár Sándor, hogy miképpen alakul t a sorsa. Az ő életútja beleágyazódva a magyar nép, a magyar munkásság sorsfordulóiba, sőt, a nemzetközi munkásmozgalom sorsfordulóiba. Amit önmagáról mond, az csak háttér, mert közben kirajzolódik hazánk, Európa és a világ népeinek történetét átformáló fél évszázada. Olyan ember felel a kérdésekre, akit nem kiemeltek, hanem a régi munkásmozgalommi vezetőkhöz hasonlóan, kiemelkedett osztályából. Minden lényeges kérdés felvetődik a lapokon. Hogy csak a legfontosabbakat említsük : a szakszervezetek szerepe régen, a szociáldemokrácia útja, a hozzájuk kapcsolódó viszonyunk, a felszabadulás adta új lehetőségek, a személyi kultusz évei, az 1956-os ‘ellenforradalom és tanulságai, milyen legyen napjainkban a párt és a szak- szervezet viszonya, a konszolidáció évei, alkalmazkodás az új viszonyokhoz, a nemzett ;özi szakszervezeti mozga- om problémái az utóbbi évtizedekben, a háború és a béke kérdései, az érdekvédelem és a haza szolgálata, káderpolitikánk jelenlegi állapota, háztáji gazdaságok és a kisvállalkozások, az üzemi munkásság történelemformáló szerepe stb. A kérdések mindig világosak, de Sáspár Sándor válaszai is egyértelműen azok. Sallangoktól mentes, tömör, rövid. Egy jellemző példa: „Nálunk Magyarországon is, tanulva a hibákból, ki kellett alakítanunk a párt, az állam és a szakszervezetek között a helyes munkamegosztást. A párt csak úgy tudja a társadalom életét eredményesen irányítani, ha saját véleményét szüntelenül szembesíti a vele eszmeileg egyetértő, de önállóan működő szakszervezetek álláspontjával. A vitatkozáshoz több vélemény kell, és minél többen gondolkodnak, annál kisebb a tévedés lehetősége. A gondolkodás nem lehet csak egyesek joga, monopóliuma.” Még ugyanebben a témakörben mondja: „A szocialista társadalom építésének politikája sajátunk is. Ezért is elkötelezett a magyar szak- szervezeti mozgalom... A szocialista építés napi kérdéseiben a szakszervezeteknek meg kell őrizniük és meg is őrzik önálló véleményüket. A szakszervezeteknek politikai bátorsággal, de felelősségteljesen kell állást foglalniuk a jogkörükbe tartozó kérdésekben. A szocialista társadalomban a szakszervezetek azzal, hogy részesei a hatalomnak, korántsem alakultak át állami szervezetté. A szocialista államot és a szakszervezeteket a célok azonossága köti ősz- sze, de gyakorlati funkciói mások... Természetesen az is tapasztalható — ez összefügg fejlődésünk ellentmondásosságával —, hogy a szocialista kormányzat és a helyi gazdasági vezetés sokszor leszűkíti a szakszervezet szerepét és csak helyeslést, támogatást, mozgósítást vár tőle. Ez hibás gyakorlat... Egy tény: a vezető szerep a párté. A szakszervezeti mozgalomban ezt a vezető szerepét az ott dolgozó kommunisták révén érvényesíti. Ez a lényeg, ez az elv és a gyakorlat” Az új gazdaságirányítási rendszerről sok vita folyt es folyik nálunk. Egyik helyen erről így nyilatkozik Gáspár Sándor: „Hangsúlyozom, hogy a szakszervezeti mozgalom tevékeny résztvevője volt a sokoldalú és gondos előkészítő munkának. Jelentős szerepe volt a Munka Törvénykönyve, valamint a különböző rendeletek, utasítások kidolgozásában. . . A gazdasági mechanizmus továbbfejlesztéséhez kapcsolódó szakszervezeti tevékenység elmélyítését kulcskérdésnek tekintjük.” A dolgozók egyre gyakrabban szóvá teszik a lazaságot, a fegyelmezetlenséget. Erre is van félreérthetetlen válasz: ,.Sajnos, a munkahelyek értéke devalválódott S ez a legnagyobb morális veszteség, amely ért bennünket. Normális viszonyok között úgy kezdődik, hogy »Szakikam, mit tudsz?« Ezt és ezt tudom. »No, akkor ezt kapja.« Most meg úgy kezdődik: no, szakikám, ha idejön, ezt és ezt kapja, és aztán meg se kérdezik, hogy tud-e valamit. Ez nem tarthátó így tovább.” Az állam és a szakszervezet viszonyára gyakran visz- szatér. Kifejti: a kormány szerveit óvják a rögtönzésektől, s felhívják a figyelmüket arra, hogy ők sem csalhatatlanok. A szakszervezetek semmiféle véleményt nem fogadnak el megfellebbezhetetlennek, de a sajátjukat sem tartják annak. Együtt kell töprengeni az új döntéseken. Ez a lényeg, az együttgondolkodás. S még így is csúszhatnak be hibák. Az érdekképviselet problémái az egész köteten végighúzódnak. Termelést segítő tevékenység és érdekképviselet csak együtt lehetséges — hangsúlyozza. Egyik nem mehet a másik rovására. A szakszervezetek számára a bérből és fizetésből élők élet- színvonala központi kérdés volt és az is marad. Ez mindig összefüggött az ország gazdasági erejével, teljesítőképességével. Sajnos, életszín- vonal-modellünk kidolgozásával még mindig adósak vagyunk. Még azt sem tisztáztuk kellőképpen, hogy lehet-e egyáltalán szocialista karaktere életszínvonal-politikánknak. S, ha igen, milyen legyen? Izgalmasabbnál izgalmasabb kérdések sorjáznak, s ezek mind életünket, hétköznapjainkat befolyásolják. Külön érdeklődésre tarthat számot a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom sok problémája. Gáspár Sándor, a Szakszervezeti Világszövetség elnökeként erről is elsőkézből tudósít bennünket Az európai munkásmozgalom, az Egyesült Államok és Kína szakszervezetei, viszonyunk hozzájuk, mi várható a/nemzetközi porondon. A társadalom kérdései iránt érdeklődő olvasó hitelesen kapja az információk tömegeit A zt nyilatkozza könyve vége felé Gáspár San- hogy nem csinál mást, mint gondolkozva szolgál. Egy kommunista vezető példamutató, emberséges megnyilatkozása ez az összefoglalás. Gerö János
