Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
Második nap az országgyűlés nyári ülésszakán (Folytatás az 1. oldalról.) évtizedes történetén. Felsorolta azokat a javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai tettek az enyhülésért, a leszerelésért, s amelyek túlnyomó többsége mindmáig válasz nélkül maradt. A jelenlegi megromlott nemzetközi légkörben a magyar külpolitika fő feladata az — mondotta — hogy a legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsa a szocializmus építéséhez. Törekvéseinkkel mi is igyekszünk hozzájárulni a feszültség csökkentéséhez. A képviselő egyebek között utalt a közelmúltban Budapesten megtartott IPU-tanácskozásra, amely azt bizonyította, hogy a nézetek különbözősége ellenére is el lehet érni kompromisszumos eredményt. Cjvári Sándor (Zala m. 7. vk.), a Zala megyei Tanács elnöke, ' a megye iparáról szólva egyebek között mégállapította: a gyáregységek gazdasági önállóságának fejlesztése, érdekeltségük növelése további tartalékokat tárhatna fel és jobb feltételeket teremthetne fejlődésükhöz, i Ispánovits Márton (Bács- Kiskun m. 11. vk.), a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének főtitkára rávilágított: az utóbbi időben erősödött a második világháború antifasiszta harcosainak tevékenysége, határozott és közös fellépése a béke érdekében. Tóth Géza (Szabolcs-Szat- már m. 20 vk.), a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsának titkára a helyi tapasztalatokról, eredményekről számolt be. Felvetette, hogy értékesítési és jövedelmezőségi gondok miatt a télialma-, a burgonya-, dohány- és zöldségtermelés egyre nehezebb helyzetbe kerül. Pethő István (Veszprém m. 5. vk.), a Mezőgép 8. sz. gyáregységének gépműhelyvezetője választókerülete, a 19 bakonyi települést magában foglaló tájkörzet eredményeiről beszélt. Több képviselő nem kért szót. Ezután Lázár György válaszolt a vitában elhangzottakra. anyagok termelése öt, nyolc, tíz százalékkal emelkedett. Ez — azok számára nem vigasz, akik építőanyagot akarnak vásárolni, de nem jutnak hozzá. Azt viszont elmondhatom, hogy az'Állami Tervbizottság áprilisban foglalkozott a témával. Bérpreferenciát, többletbért biztosított arra, hogy ahol kihasználható építőanyag-termelő kapacitások vannak, ott ezeket ténylegesen nagyobb mértékben használják ki. Intézkedtünk, hogy a határmenti forgalomban és más módon is bővítsék a választékot, és külkereskedelmünk az alapvető építőanyagokból is többet szerezzen be. Remélhető, hogy ezek a döntések a második fél évben már éreztetik kedvező hatásukat. Az eddigi intézkedéseken túl is folyamatosan figyelemmel kísérjük a helyzet alakulását, és amennyiben szükséges, még további lépéseket teszünk arra, hogy ezt a valóban fontos, általános társadalmi törekvéseinkkel is egyező igényt kielégítsük, és az építőanyag-ellátást kiegyensúlyozottá tegyük. Lázár György végül — megköszönve a vitában elhangzott észrevételeket, javaslatokat — ígéretet tett rá, hogy a kormány azokat — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — további munkájában felhasználja. Kérte, hogy az országgyűlés a beszámolót és a vitában elhangzottakra adott választ fogadja el. Határozathozatal következett: az országgyűlés a Minisztertanács elnökének a kormány munkájáról adott beszámolóját, az abban ismertetett elképzeléseket, valamint a felszólalásra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Lázár György összefoglalója Törvényjavaslat a költségvetés végrehajtásáról Ä vitában elhangzottakat összegezve a kormány elnöke nyugtázta: a felszólalók mindegyike egyetértett azzal, hogy a kormány az 1980-ban megerősített program alapján, a beszámolóban elhangzottak szerint folytassa munkáját. Ezt a bizalom megerősítésének ítélem és a kormány nevében megköszönöm — mondotta. A felszólalások sokszínűén átfogták társadalmi életünk úgyszólván mindén területét. Valódi kérdésekkel, foglalkoztak, kritikus, de reális és kiegyensúlyozott hangon, olykor töpréngve, de minden esetben a megoldást keresve szóltak gondjainkról. — A felszólalásokból kitűnt, hogy a képviselők tudatában vannak annak, hogy az egyensúly helyreállításához vezető útszakasz nehezén még nem jutottunk túl, de elindult egy nagyon fontos folyamat. Megerősödött annak felismerése — ami mindinkább tettekben is kifejezésre jut —, hogy fejlődésünk mai szakaszában másként kell megközelítenünk a valóságot, másként kell dolgoznunk, mint korábban, amikor a szocializmus alapjainak a lerakása volt a feladat. A jelenlegi nehéz helyzetben mutatkozik meg igazán annak jelentősége, hogy a párt — az intenzív fejlődési szakaszra való felkészülésként — 1968-ban új irányítási rendszer bevezetését határozta el. Enélkül sokkal nehezebben alkalmazkodnánk az új viszonyokhoz. A kifejtett vélemények nem mindenben fedték egymást, egyes jelenségek okairól, a lehetséges megoldásokról szólva egymástól eltérő nézetek is hangot kaptáik. Ez így természetes. De — és ez a fontos — az alapvető kérdésekben teljes volt a nézetazonosság. A kormány elnöke felidézte: a vita valamennyi résztvevője helyeselte, hogy mind a belpolitikában, mind a nemzetközi politikában azt az utat járjuk, amit a XII. kongresszus kijelölt. Teljes egyetértés volt abban is, hogy a kormányzati munkában is a Központi Bizottság áprilisi határozatát tekintjük irányadónak. Minden felszólaló egyetértett azzal, hogy népünk, munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk többre képes, az anyagi bázis nagyobb teljesítményre nyújt lehetőségét, mint amit ténylegesen felmutatunk. Egyben sürgette, hogy éljünk jobban ezekkel a lehetőségekkel, mert ez, elengedhetetlen feltétele a VI. ötéves tervben magunk elé tűzött célok elérésének. A miniszterelnök a vitában elhangzott kérdéscsoportok közül néhányra külön is kitért. Az államigazgatási gyakorlat fonákságait szóvá tevő észrevételekkel kapcsolatban a többi között hangsúlyozta: — Egyetértek a bíráló meg- jegvzósekkel. Tervünk az, hogy tovább haladunk az állam- igazgatás korszerűsítésének útján, tovább növeljük a tanácsok mozgásterét, ami lehetővé teszi, hogy az állampolgárokat a jelenleginél is nagyobb mértékben tehermentesítsük az ügyintézés bürokratikus vonásaitól, az ezzel járó bosszúságoktól. Utalt Lázár György arra, hogy több felszólaló példákkal illusztrálta: mennyire fontos napjainkban a vezetés javítása, az irányítási eszközök fejlesztése. Ezekkel a véleményekkel egyetértek — mondotta és hozzáfűzte: az ez irányú előkészítő munkálatok közel jutottak ahhoz a fázishoz, amikor a döntés meghozható, s a végrehajtás menetére is kialakulóban van az elképzelés. Így előreláthatólag 1984—85-ben az irányítási rendszerünket tovább fejlesztő valamennyi lépést megtehetjük. — Nagy jelentősége van annak, hogy a vezetés javítása terén is előbbre jussunk — folytatta. Enélkül elképzelhetetlen a feladatok megoldása, irányítási rendszerünk továbbfejlesztése, vagy az ennek megvalósítása során elérhető eredmények realizálása, A kongresszuson és azóta sok más fórumon is megfogalmazódott, hogy a fejlődés mostani szakaszában rendkívül nagy az emberi tényező • szerepe. Fokozottan érvényes ez a vezetőkre. Ezt tudva és ismerve — ha csak szerényen is — de tettünk lépéseket. Utalok azokra a határozatainkra, amelyekkel új típusú felügyelő bizottságok létrehozását szorgalmaztuk — sajnálatos, hogy kicsit lassan halad ennek átültetése a gyakorlatba, vagy az igazgató tanácsok megerősítését, - illetve feladat- és hatáskörének megújítását sürgettük. Erősíteni kívánjuk azt a gyakorlatot, amely a demokratikus fórumok — egyszerűen szólva: a munkások — számára lehetőséget biztosít arra, hogy saját vezetőik munkájának minősítésébe beleszóljanak. Törvényes lehetőséget teremtettünk arra is, hogy a vállalati vezetőket is pályázat útján állítsák munkába, meghatározott időre alkalmazzák. De ezzel egyelőre — talán érthető okokból — az indokoltnál kisebb mértékben élnek. A Minisztertanács elnöke nagy jelentőséget tulajdonított annak a feladatnak — amiről a vitában is szó esett —, hogy a nagyvállalatokon belül kapjanak nagyobb mozgásteret a gyáregységek. A gazdálkodás minőségére, eredményességére ugyanis nagy hatással lehet, ha az eddiginél jobban hasznosítják a rendelkezésükre álló szellemi és anyagi erőket. Sokan szóltak az anyagi érdekeltségről, a bérezés kérdéseiről, a bérarányokról, a differenciálás lehetőségéről. A tisztesség azt kívánja, hogy megismételjem: most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy nagy rétegekre kiterjedő általános bérpolitikai intézkedést helyezzünk kilátásba. Erre nincs lehetőségünk. Arra viszont van, hogy ilyen körülmények között is javítsuk bérezési rendszerünket, gyakorlatunkat, nagvobb mértékben éljünk a differenciálás eszközével. Az év végéig módosítjuk, korszerűsítjük a bértarifarendszert. Tesszük ezt azért, hogy még több teret adjunk gz egyéni teljesítmények különbségeinek anyagi kifejezésére. Nem lehet azonban olyan bér-, vagy tarifa- rendszert kidolgozni, amely felmenti a vezetőt az alól, hogy megmondja: ki dolgozik jól, ki rosszul, ki kapjon ezért több fizetést, s ki kevesebbet. Ilyen bérrendszer kidolgozását tehát nem ígérhetem, olyanét viszont igen, amely a mainál is nagyobb lehetőséget fog adni a megfelelő vezetői magatartás érvényesítésére — mondotta. A gazdasági munkaközösségek kapcsán Lázár György megjegyezte: a kormány nem kötelezővé, hanem lehetővé tette a fővállalaton belüli gazdasági munkaközösségek alakítását. Azt tartjuk helyesnek, hogy csak ott és csak akkor alakítsanak ki ilyet, ahol azt a társadalom és az adott kollektíva igénye indokolja. A kormány kifejezetten kéri, hogy az érdekvédelmi szervek lépjenek fel minden esetben, ha netán olyan magatartást tapasztalnak, amely törvényeinkkel és a kormány szándékaival ellenkezik. A lakásproblémákkal és az építőanyag-ellátási gondokkal kapcsolatos képviselői észrevételekre válaszolva a miniszterelnök ezeket mondta: Nem ígérhetjük a lakásgondok rövid távú megoldását. Azt viszont igen, hogy nagy következetességgel törekszünk a Központi Bizottság itt többször idézett határozatának végrehajtására, amely lehetővé teszi ezeknek a társadalmi gondoknak az enyhítését. Az építőanyag-hiány csökkenéséről szólva most hiába ismertetném a statisztikát, amely szerint az elmúlt öt hónapban a legfontosabb építőAz elfogadott napirendnek megfelelően ezt követően a Magyar Népköztársaság 1982. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot terjesztette elő Hetényi István pénzügyminiszter. Bevezetőben elmondta: a legfőbb adatokat tekintve a bevételek 485,8 milliárd forintot tettek ki, a kiadások 498 milliárd forintot, a hiány tehát 12,2 milliárd forint volt, és ez valamivel kisebb az előirányzottnál. A javulást az mutatja, hogy a népgazdaság számos területén végzett munkánk eredménye itt is értékelhető. A költségvetés bevételei és kiadásai az elmúlt évben egyaránt kereken 3—3 százalékkal emelkedtek. Nem érték el a tervezett szintet, ami azt mutatja, hogy sikerült egészében megtakarításokat elérni, s a kiadások növekedési üteme elmarad a nemzeti jövedelem belső felhasználásának^ növekedési ütemétől is. Ez azt jelzi, hogy valamelyest csökkent a költségvetés újraelosztó szerepe és a csökkenésen belül nem a szociális, kulturális kiadások maradtak el, hanem a felhalmozás terén és a támogatásokban sikerült megtakarítást elérni, s ez önmagában is kedvező. A vállalatok és szövetkezetek nyeresége összesen 9,192 milliárd forint, ez körülbelül másfél százalékkal kisebb, mint 1981-ben. Ez egyfelől a feltételek nehezedését mutatja, másfelől azt, hogy nem minden vállalat tudta a hatékonyság növelésével e nehéz feltételeket ellensúlyozni, számos vállalatnak csökkent a nyeresége. Vannak nagyon jól működőek: a vállalatoknak körülbelül 15 százaléka igazán kiemelkedő eredményt, nyereséget hozott létre. Ezt követően felsorolta a jól működő vállalatok neveit, valamint szóit a veszteséggel dolgozókról. A miniszter szólt az ülésszakon elhangzottakra válaszolva a kisvállalkozásokról is. Azok a jövedelmükből az állami költségvetés bevételeit is gyarapítják, így tehát ez is fontos szempont munkájuk értékelésekor — mondotta. Hetényi István kiemelte: eredménynek tekinthetjük, hogy egészségügyi és szociális célokra 8,7 százalékkal fordítottunk többet, mint 1981- ben, kulturális, oktatási és sportcélokra 7,9 százalékkal költöttünk többet, mint az előző évben. Ez is valamivel magasabb a tervezettnél és ezen belül minden alágazat- nál van növekedés. Az általános iskolák fejlesztésére a tanácsok 1982-ben a tervezettnél 200 millióval többet fordítottak, összesen 3,8 milliárd forint beruházást valósítottak meg. Terven felüli fejlesztés is történt, például a fővárosban, Borsod, Szabolcs és Pest megyében. Lakásépítésre a tanácsok 11,7 milliárd forintot fordítottak — ez megegyezik az előirányzottal —, s célcsoportos és egyéb állami lakásként 19 000 lakást építettek fel. Kórházfejlesztésre 1,7 milliárd forint jutott, sajnos, ez kevesebb, mint a tervezett: több százmillió forinttal. Nem pénzhiány az elmaradás oka, hanem a kivitelezésben még mindig tapasztalható nehézségek. 1982-ben erősödött a tanácsok szervező tevékenysége, javult kapcsolatuk a lakossággal. Ennek jele, hogy minden korábbinál magasabb ösz- szeget tett ki a társadalmi munka értéke: elérte a 8,5 milliárd forintot. Ebben kiemelkedő szerepe van a Hazafias Népfront szervező munkájának. A vitában is nagy nyoma- tékot kaptak idei gazdálkodásunk feladatai, az, hogy a külső és belső egyensúlyt megőrizzük. A miniszter rámutatott: — ezt a célt szolgálja többek között a költségvetés hiányának további mérséklése. Ez az idén legfeljebb tízmilliárd forint lehet Ahhoz, hogy ezt elérjük, sőt, állami érdekünknek megfelelően még lejjebb szorítsuk, az irányításnak rendkívül nagy a felelőssége. Hetényi István kérte az országgyűlést, fogadja el az 1982. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvény- javaslatot. Elek! János (Békés m. 7. vk.), a TOT főtitkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója beszámolt arról, hogy az országgyűlés valamennyi állandó bizottsága megvitatta a zárszámadási jelentést. Részletesen felsorolta azokat az észrevételeket, amelyeket a költségvetés végrehajtásával kapcsolatban a bizottsági üléseken tettek a képviselők. Több hozzászóló nem volt,' határozathozatal következett. Az országgyűlés a törvény- javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezzel a parlament nyári ülésszaka, amelyen Apró Antal és Péter János felváltva elnökölt — befejeződött. (MTI) NÖGRÁD - 1983. június 25., szombat Hiába a szabadságok időszaka a nyár, az országgyűlési képviselőket ismét szólítja a kötelesség. A Parlament épülete elé sorra érkeznek, a távolabb élők közül sokan személygépkocsival. Czene Árpád és dr. Fancsik János, a két nógrádi képviselő együtt jött. Jó fél óra még a kezdésig. Dr. Fancsik János társának éppen azt újságolja, hogy a minap a Salgótarjáni városi Tanács műszaki osztályának vezetőjével és a városi főépítésszel, helyszíni szemlét tartott Salgótarján északi részén, a tóstrand környékén, ahová a megyszékhely általános rendezési terve pihenőtelkeket jelöl. — Okulva a korábbi tapasztalatokból, nem ártana a városban élőkkel részletesebben ismertetni, milyen feltételekkel igényelhetők majd ezek a területek, amelyek a családiházas-építkezések tartalékát jelentik — mondja. Benn, az Országházban már nagy a nyüzsgés. Feltűnik Vastag Ottilia vendégei kíséretében. Elhozta magával dr. Varga Józsefet, a rétsági járási pártbizottság első titkárát, Gresina Istvánt, a járási hivatal elnökét, s máris kíséri őket a karzatra, hiszen percek óta diszkrétan szól az ülésszak kezdetét jelző csengő. Nagy figyelem kíséri Lázár György miniszterelnök beszámolóját a kormány 1980-ban elfogadott munkaprogramjának végrehajtásáról. A képviselők elégedetten fogadják a PARLAMENTI JEGYZETEK legfontosabb megállapítást: „társadalmi-gazdasági fejlődésünk a XII. kongresszuson meghatározott irányban halad, belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozott, a népi hatalom, a törvényes rend szilárd, a haza védelme biztosított". ■— Ezeket tapasztaltam én is a tavaszi falugyűléseken a választókerületemben — jegyzi meg a szünetben Tőzsér Gáspár, a salgótarjáni járás egyik képviselője. A közvélemény jó hangulatát említi, ami azt bizonyítja, hogy az ország nehézségei közepette is bizakodóni ai emberek. S persze azonnal szóba kerül az országgyűlési képviselők felelőssége. akik a maguk területén igyekeznek megfelelni a kapott bizalomnak. Tőzsér Gáspár is sok helyen megfordul, sokan keresik meg különböző kérésekkel, s lehetőségei szerint igyekszik ezeknek eleget tenni. — Jóleső érzés volt hallani, hogy a gazdaság nehezebb feltételei között is találunk módot a gyermekes családok, az alacsony nyugdíjasok anyagi helyzetének javítására — mondja a nógrádi képviselő, majd a választókerületének hétköznapjairól diskurálunk. A gazdasági egységeket említi, a Ganz-MÁVAG mátrano- váki gyáregységét, a kiváló címmel kitüntetett Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységét és a többit, amelyek terveiket tavaly is sorban teljesítették, s erejükhöz mérten járultak hozzá a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. — Annak is örülök, hogy Nagybátonyban jó ütemben haladnak a bányászlakások építésével. Ezek már valóban minőségi otthonok lesznek... — A nyári program? — Ha befejeződik az ország- gyűlés ülésszaka, indulunk a feleségemmel Balatonfüredre... Kipihenni az év fáradalmait! A bányászok o folyosón gyakran szóba kelülnek. Brutyó János és Géczi János, a párt Központi Bizottságának tagjai nógrádi képviselők szomorúan beszélgetnek a napokban bekövetkezett bányaszerencsétlenségekről. Az együttérzés a legjellemzőbb kifejezés beszélgetésükre, és a tisztelet, amely a hősi halált halt föld alatti munkásokat övezi. Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke megható szavakkal emlékezett meg róluk. Az országgyűlés egyperces néma felállással adózott emléküknek. Megható volt a csend... Az egyik kanapén ülve kerül szóba a nyári ülésszakot megelőző megyei képviselőcsoport-ülés, ahol Romasz Adolf, a megyei tanács tervosztályának vezetője tájékoztatta a képviselőket a VI. ötéves tervre előirányzott tanácsi fejlesztések megvalósulásának helyzetéről. Dr. Fancsik János ezt felidézve mondja: — A szűkösebb anyagi feltételek mellett is megkülönböztetett támogatást élveznek az egészségügyi beruházások, a balassagyarmati, a pásztói kórházi rekonstrukciók, a szociális otthonok bővítése, felújítása. S abban is bízunk, hogy a huzamosabb kórházi kezelést igénylő betegek részére felépül majd Salgótarjánban az úgynevezett krónikuspavilon, ami által olyan ágyak szabadulnak fel, amelyeket sokkal drágábban alakíthatnánk ki. Tehát e területen is érvényesül a gazdaságosság. Czene Árpád sokáig betegeskedett, most már ott a megszokott mosoly az arcán. No, nem azért, mintha régi vágyuk, Cered vízellátása jó úton haladna. A település felé vezető út íveit lassan rendbe hozzák, s örül, mert arrafelé is nagy az építkezési kedv. — Csak az építőanyagellátásra panaszkodik mindenki. Ezen kellene javítani — teszi hozzá. Feltűnik dr. Hü'tter Csaba, a szécsényi termelőszövetkezet elnöke is, a megyei képviselőcsoport vezetője. Arcán nyoma sincs az izgalomnak. — Nem hálás pontosan a miniszter után szót kapni — jegyzi meg mosolyogva. Ez a tényező, mint később kiderült, cseppet sem zavarta. M, Szabó Gyula