Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-12 / 111. szám
A testület és tagjai Hallgatom a felszólaló szavait a pártbizottság ülésén. Hallgatom, s közben azon töprengek: ki is beszél most voltaképpen? A jelentékeny középüzem fömérnöke-e, vagy pedig a pártbizottság tagja? A dolog eldöntését nehezíti, hogy egyazon személyről van szó: a főmérnökről, akit annak idején beválasztottak a pártbizottságba. Akkor hát mire való ez a töprengés, miért akarok egyazon személyiséget gondolatban mindenáron kettéválasztani? Miért zavar felszólalásának hangvétele nemcsak engem, de az arckifejezések - böl ítélve láthatólag másokat is? Pedig' valóságos, eleven problémákat említ: az üzemben folyó műszaki fejlesztés eredményeiről, gondjairól szól. De úgy sorolja ezeket, mintha ' valamilyen minisztériumi értekezleten, szakmai tanácskozáson mondaná: a gazdaságiműszaki vezető beszél itt, nem a politikai döntésre hivatott párttestület tagja. Pedig itt most nem vezetői megbeszélésen vagyunk, nem is műszaki konferencián: a gazdaságpolitika megvalósításának helyi tapasztalatairól és feladatairól — tehát aláhúzva az összetett főnév második elemét: politikai témáról — tanácskozik egy felelős politikai elhatározásokra hivatott testület. S ez — hadd ismételjem újból e szót — politikai megközelítést igényelne e döntésben észrevételeivel közreműködő testületi tagjaitól is. Identitászavar? Miért van hát, hogy ez e megközelítési mód nemcsak az említett, de számos más esetben is elmarad? Miért tapasztalható nemegyszer a testületi tagoknál —, hogy a divatos kifejezéssel éljek — identitászavar, az azonossági, azonosulási tudat zavara? Mert ilyen zavar kétségtelenül fennáll: a párt, a társadalmi szervezetek és mozgalmak irányító szerveibe beválasztottak egy része olykor mintha nem tudná pontosan, milyen minőségben szerepeljen e testületek tanácskozásain, működjék közre azok munkájában. S ezért megmarad annál a megközelítésnél, ami első látásra valóban a leginkább kézenfekvő: a mindennapi munkája, munkaköré által meghatározottnál. De’nát miért lenne baj ez? — kérdezhetnénk ismét, felidézve, hogy a testületek tagjainak megválasztása előtt éppen azért szokták a javaslat- tevők gondosan mérlegelni a szociális összetételt, az egyes területek, rétegek, korosztályok képviselőinek arányát is, hogy a különféle nézőpontok (s az azokat meghatározó érdek) megfelelő módon hangot, teret kapjanak. Csakhogy a különféle nézőpontok csupán akkor kapnak helyet és ötvöződnek egységbe a születendő döntésekben, csak akkor tudják valóságosan befolyásolni az elhatározásokat, ha érdemi módon jutnak kifejezésre. Vagyis, ha az egyes területek, korosztályok, rétegek nézőpontjai politikai tartalmú következtetésekben és javaslatokban is testet öltenek. Otthonteremtés — OTP-vel Nógrád megyében az idén közel 630-an kértek az OTP- tól kölcsönt lakásépítésre, -felújításra, -karbantartásra. A szám azt mutatja, hogy a tavalyi évhez képest nőtt az építési kedv, mert 1S62. hasonló időszakában csak 434-en folyamodtak segítségért. A fentieken belül 333-an új ház építéséhez vették igénybe a takarékpénztár lehetőségeit, több mint kétszer annyian mint a tavalyi esztendő ele- jen. A takarékpénztár az első negyedévben 105 társasházi lakást adott át, és 29 otthont értékesített újra. Nem elég deklarálni Szinte százszázalékos bizonyossággal kimondható, hogy erre minden testületi tag képes is lenne, hiszen jelölésüknél, megválasztásuknál az ilyenfajta politikai alkalmasság, elsődleges szempont. Nem a személyes képesség, tapasz- taltság, felkészültség hiányzik hozzá. Sokkal inkább munkastílusunk. munkamódszereink hordoznak magukban bizonyos akadályozó, hátráltató gyengeségeket. Kezdhetnénk azzal, hogy gyakorta nem is igénylik a testületi tagoktól a politikai tartalmú következtetéseket. És aligha elegendő az ilyen igény deklaratív kinyilvánítása. A testületi munka egész légkörének, stílusának minden külön kinyilvánítás nélkül is erre kellene ösztönöznie. S itt a legfontosabb éppen az, hogy miben várnak közreműködést,, mihez várnak hozzászólást, véleménynyilvánítást a testületi tagoktól. Olyan-e a napirend, az előterjesztés, a határozati javaslat, hogy érdemi állásfoglalást igényel a résztvevőktől, vagy pedig nem ad fogódzót máshoz, mint a szerzett tapasztalatok egyszerű felsorolásához? A témának a szó igazi értelmében vett megvitatására készteti-e a tagokat vagy pedig csupán bizonyos tények tetszés szerint bővíthe- tő-szűkíthető terjedelmű, „kiegészítő” ‘jellegű felsorakoztatására? A gyakorlati tevékenységet ténylegesen meghatározó döntés születik-e az adott tanácskozáson, avagy pedig megelégszenek általános, megfoghatatlan igazságok ismételgetésével?... Alap legyen, ne korlát... Nem azért hasznos mindez, mintha a vitákból ki kellene lúgozni az egyes testületi tagok közvetlen helyzete által sugallt véleményeket. A pártbizottságba választott ■ főmérnök nézze nyugodtan a dolgokat a főmérnök szemével, hiszen hiába is próbálná, úgysem tudná másként nézni. De kapjon lehetőséget, hogy tapasztalatai és ismeretei a közvetlen környezetben szerezhé- tőknél szélesebb kört fogjanak át, s fogalmazódjon ez meg igényként is, amikor a testület kollektív munkájában való részvételről van szó. Magyarán : a munkamegosztásban elfoglalt hely alapja legyen e részvételnek és ne korlátja. Ha így tudjuk megszervezni a kollektív munkát, az mindenkinek csak hasznára válhat. A kollektíva egészének, minden egyes tagjának — és nem utol sósorban maguknak az ügyeknek, amelyek megvitatására, megoldására, előbbrevitelére az adott testület hivatott. Gyenes László Naponta mintegy 100—150, egyenként 21 literes szikvizes ballont töltenek meg a Mátravidéki Borgazdasági Kombinát salgótarjáni 1. számú raktárában. Innen kerül aztán a frissítő „szódavíz” a sütőipari vállalathoz, a vízműhöz, a szénbányákhoz és a város környéki összes vendéglátóegységhez. fotó: barna Negyedév áfán Szurdokpüspökiben Vakítóan csillog a nap az üveghegyeken. Aligha tudná valaki megmondani hány tíz-, vagy százezer üveg található a szurdokpüspöki termelőszövetkezet jobbágyi részlegének telepén. Az itt dolgozó asszonyok bizonyára nem. Öle ugyanis igencsak fürgén mosogatnak... Növénytermesztőből üvegmosó A kellemes májusi időben jókedvben sincs hiány, akármilyen elképesztő üveghalom is vár tisztogatásra. Az eljárás a következő: fogj egy görgethető emelőt, dugd be villáit egy raklapra halmozott üvegkupac alá és óvatosan told oda a jókora mosogatóedényhez. A többi már gyerekjáték, ha föléréd a tetejét, rakosgasd egyenként az üvegeket a mosogatóba. Eztán már csak csutakolni kell a törékeny holmit a mosószeres vízben. — Hányáit törnek ősszé egy nap? — kérdezem, mert soha nem volt erős oldalam a mosogatás — Néha egyet sem — válaszolja István Károlyné, aki éppen Buda Istvánnéval igyekszik egy tucatnyi átlátszó holmit elsüllyeszteni a kádban. — Már egy éve csináljuk — teszi hozzá Pintér Jánosné, aki egyébként huszonhárom esztendeje dolgozik a szövetkezetben. — Igaz, azelőtt a növénytermesztésben kerestem kenyerem. — Melyik a jobb elfoglaltság? — Jó ez, ha nincs hideg. Vagy nem tűz nagyon a nap. — Mennyit lehet ezzel keresni? — Egy-egy ötliteres üvegért! 30 fillért kapunk. — De ezért ide is kell hordani, meg el is kell vinni — toldja meg Buda Istvánná. — Mit tudnak arról, hogyan áll most a szövetkezet? — Ügy hallottuk jól. Jó elnökünk van. — Idén nem lesz veszteség? — Biztosain nem, az elnök kezet adott rá. De ez • eddig sem rajtunk múlt. •— Hát kin? — Az időjáráson — válaszolja csöppnyi gondolkodás után. Bíznak a jó munkában Hólecz Béla elnökhelyettes egyben párttitkár is. Tőle is azt kérdezzük, hogyan is áll a szurdokpüspöki termelőszövetkezet? — A növénytermesztők ugyancsak kitettek magukért, elég egy pillantást vetni a határral. Pedig csak ketten irányítják a korábbi négy helyett. — Talán éppen ezért... — Meglehet. Szép a búzánk, másfélszer akkora területen kelt a napraforgó, mint tavaly és rendben van a 113 hektárnyi mákunk is. Tudja, itt nagy hagyományai vanmaK termesztéséinek. — És az állattenyésztés? — Azzal nem nagyon dicsekedhetünk. Tavaly alaposan visszaesett a tejtermelés, az idén kapaszkodhatunk, ha előbbre akarunk lépni. Márpedig biztos, hogy akarnak. A tehenek a hónap ele-’ jétől már friss füvet haraphatnak a legelőn, s ettől azt várják, hogy több tejet is adnak. — Némileg átszerveződött a vezetés is. Egy kézbe került a gépek üzemeltetése és javításét, ettől pedig javult a kihasználásuk. Igaz ebben közrejátszik az is, hogy a műhelyben a traktorosok is ak-í tív részt vállalnak a eépekí javításéban.-Nem mindegy az sem, hogy az idén sikerült az együttműködést is tovább fejleszteni elsősorban a esányi és a pásztói termelőszövetkezettel és a Mátraaljai Állami Gazdasággal. Aktivitásban nincs hiány A közös gazdaságnak új ipari ágazat vezetője is vsai május elsejétől. A tervek hallatán akad majd bőven tennie valója. — Beléptünk a kallói gazH dasági társulásba 800 ezer fo-j ri ríttál. — Hozott már valami ha szó not? — Az első negyedévbe*! több mint 300 ezer forintot,) Év elejétől budapesti bedolgcH zóink is letesznek a közös asM falára havi 50—60 ezer fo-4 rintnyi tiszta nyereséget, Máé jus elején a COMPACK vál-j Jalaittal közösen alakítottunk gazdasági társulást, amelyben! üvegmo,sásra és kartonfelújíH tásra vállalkozunk. Mint az elnökhelyettestől megtudtuk, tárgyalásokat folytatnak a termelőszövetkezeti vezetői kaputelefonok és gázmérőkészülékek javítására és műanyag szerszámok készítésére is. csakúgy mint a Páva, Ruhagyárral. Nekik 20—39 lány, asszony dolgozna bérmunkában. Kezdeményezésekben njme» tehát hiány Szurdokpüspökiben, s ezt a tagság is jónéven veszi. Szívesen vállalnak többet is — természetesen több pénzért, mert úgy vélik eredménye lesz igyekezetüknek. S ezzel talán, az időjárást is sikerül meggyőzniük az idén.J (zilahy) Energiatakarékos szabadvezeték Üj energiatakarékos szabad- vezetéket fejlesztettek ki a Villamosenergia Ipari Kutató Intézet és a balassagyarmati kábelgyár szakemberei. Az új típusú vezeték alkalmazása esetén a nagyfeszültségű távvezetékek villamos vesztesége két-három százalékkal csökken. A szakemberek a megtakarítást sok éves számítások és kitartó kísérletezések nyomán a szabadvezeték-sod- rat geometriájának meghatározott megváltoztatásával érték el. A szabadalmaztatott eljárással készített hat kilométer hosszú két.százhúsz kilovoltos szabadvezeték próbaszakasz már csaknem egy éve a gyakorlatban is igazolta az előzetes várakozásokat. Az új termék további előnye, hogy a távvezeték-építésnél felhasználható hozzá minden korábbi szerelvény, sőt a gyártásához is kevesebb alumínium alapanyagra van szükség. (A szabadvezetékben, amely sodrott vasmagból és ellentétes sodratú alumíniumkoszorúból áll ellentétes irányú villamos terek keletkeznek. Ezek a villamos terek egymásra is hatással vannak, s ennek egyik következménye a villamos veszteség. Ha a sodratok geometriáját megváltoztatják, a megváltozott és egymásra ható elektromos terek is másként kompenzálják egymást: az adott esetben csökken a villamos J veszteség.) A balassagyarmati kábelJ gyár felkészült az évente várható ezer tonna hazai megrendelés kielégítésére az új energiatakarékos szabadvezetékből. . Szóba került úgynevezett referenciaszákasz kialakítása is, hogy mind a hazai, mind a külföldi érdeklődők a helyszínen kaphassanak választ érdeklődésükre az új gyártmányról. — MONDANÁ, hogy elmúltam hetvennégy éves? Én érzem magamon. Kevesebb az erőm, mint tavaly volt, vállamon vannak már az évek. Szerencsére nem szorulok senkire, még beteg se voltam az életemben. Az uram révén bolgár nevet kaptam. Toncsev Tódorné, született Jelen Verona. Ős- balassagyarmati vagyok. Az uram itt volt bolgárkertész, egy farsangi bálon ismertem meg a Zrínyiben. Már úgy hívták régen azt a vendéglőt, mostani neve nem jut eszembe. De olyan mindig indulóban volt az az ember. Én nem tartóztattam, akinek menni kell, az úgyis elmegy. Mondtam is neki, jól gondold meg, mert ezen a küszöbön egyszer léphetsz át kifelé, csomagokkal, akkor már vissza nem jöhetsz. Hát elment. Itt maradtam a kisfiámmal. egyedül. Volt itt akkor még Balassagyarmaton egy söprűgyár, szerencsével bejutottam oda. Dolgoznom kellett, hogy eltarthassam magunkat. Jó sokáig húztam az igát, egészen addig, amíg jött a front. Hanem utána aztán nemigen volt hova létezni. Munkahely nem volt, csak a bátyám keresett a családban, aki kőműves, mi meg földet műveltünk felesbe, bérbe, mikor hogyan. Az a gyűlölséges háború. Amikor a várost lőtték, odabent voltunk egy ismerősnél. Sokan. Összebújtunk a hatalmas csattogásban, dörgésben. Én az ablakpárkányra borultam bóbiskolni. A szilánk egy araszra vágott bele a fejem mellett 'az ablakdeszkába. Megmenekültem. A háború után aztán, már nem emlékszek, melyik évben, amikor nyáron jött az a nagy víz, hát az elvitte mindenünket, kimosta a megművelt földet. Álltunk fillér nélkül, élelem nélkül, ötvenegy évesen vállaltam megint munkát, hogy meglegyen majd az a kis nyugdíj Tíz éven át szolgáltam a gyárat, most kapok onnan kétezer forintot havonta. A fiam megbetegedett, itthon van, a tanácstól kap rendszeres szociális segélyt, meg nyula- kat nevel, ha nem beteg. Még tán az országban sincs a betegség, de ő mór megkapja Ilyen fajta. Éldegélünk. . Itt van ez a szoba. Lehullott már a vakolata, mert itt járnak az autók a ház tövében, ez meg öreg ház. nem bírja a rázkódást. Szatyorban cipeltem haza a cementet mindig annyit, amennyi kellett és magam hoztam rendbe, magam festettem le. A homlokzattal már nem bírtam. Kijöttek a városi tanácstól, a vébétitkár, a Pet- rik elvtárs, aztán látta, hogy veszélyesen omlik a vakolat. Így az nem maradhatott. Énnekem viszont nem volt pénzem rá, az állást sem tudtam volna megcsinálni, hogy olyan magasra fölérjek. Utaltak ki rendkívüli segélyt, ahhoz hozzátettem a magam pénzecskéjéből, megvettem az anva got. A munkáért nem kellett egyetlen fillért sem fizetnünk, mert azt a városgazdálkodás emberei ingyenben csinálták. Hát amikor annyi gyűlölség, meg rosszakarat van a világban, amikor any- nyi bajról, nemtörődömségről hallani, akkor • idejön egy kőműves, meg a társai és megszépíti egy öregasszony házát. Csak nézze meg bárki, szép munkát végeztek négy nap alatt. Pedig igencsak hideg szelek fújtak április elején! Én most úgy érzem, a legszebb ház a miénk az Árpád utcában. Köszöntem én akkor is, de most is csak köszönni tudom a segítséget. Öregségemre megszépült a házam, ez a legnagyobb örömem. Már igen el voltam keseredve mostanában, hisz nemrég valaki tizenegy nyu- lunkat megfojtott. Mennyi vesződség volt velük, menynyit dolgoztunk, hogy fölneveljük őket, s akkor valakinek csak annyi Volt az ártatlan jószágok élete! Ezen elbúsultam sokáig. Aztán áprilisban fölállították az állványt és bevakolták, bekőpo- rozták az utcafrontját ennek az öreg parasztháznak. Dolgoztok. hogy nekem örömem legyen és lett is. Már most így éldegélünk a fiammal. Tegnap hordtam ki vagy tíz mázsa fát a fészerből. mert jött a fűrészes ösz- szevágni, ma reggél meg be- hordtam. A kertet is művelem. a zöldség miatt. Van hozzá erőm, ha mindig kevesebb is. Nyárra fölszaporítjuk a nvúlállományt, hozzon némi pénzt,. SOK SZÉP, sok csúf volt az életemben, már ahogy másoknak is. gondolom. Ha a tanács felé jár mondja meg nekik, hogy szép lett a ház. Köszönöm! Látja, a kőműves neve nem jut eszembe. Pedig'. .. nem láttam azóta. Remélem egészségben, békében él. Kívánom neki! Toncsev Tódorné szavait lejegyezte Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD - 1983. május 12., csütörtök
