Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
iiiniiiiiiiTiiiiiiiHiiiiiiiiiinniiiiiiiiiiritiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiHiiMiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiTiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir»iiiiriiiiinHÍiiiiniiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiTiiiiiiMiiiiiiiiTiiii!iiininMiiii =z= Kései találkozás = luiiiiiiMiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiniiiiuiiiiiiiiiiiiiiitiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiuiiiiilUHniiiMitiiiiiiiHHiiiiiniiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiitiiMMiiiiiitMMiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiMiiitiiiHiiiiMiiiiiiiiiHiiiiiiiimniiiiiiiiiHimiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiniiiiitiiiiiiiiiiiii Egy újsághír a régmúltból; ;,1948. április 28-án megnyílt Salgótarján első bölcsődéje, amely megyei viszonylatban is egyedülálló. Az ünnepélyes átadáson megjelent Ratkó Anna egészségügyi miniszter.” Meg-megáll az idős asszony, körbehordja tekintetét a délelőtti, nyüzsgő városon, próbálja felidézni, hogy akkor, több mint három évtizeddel ezelőtt milyen képet mutatott a vásárcsarnok mögötti terület. — Látja, itt végig bányászkolóniák húzódtak, amott a kórház működött, mentőállomásnak, KÖJÁL-nak még csak híre-hamva sem volt. De ott a közgazdasáági gimnázium épülete mit sem változott, régi időkről árulkodik. Nagyot fordult a világ, nagyot a benne élők sorsa. Hol van már a kenyeretlen Tarján, hol a szegénység gondjait, nyűgeit magukon viselő emberek! Jólesik ezt látni a szemnek — simogatja végig tekintetével az idős asszony az utcát. Aztán ahogy lépésről lépésre haladunk a Bem utca felé, úgy nő egyre jobban az izgalma, hófehér hajától keretezett arca kipirosodik, szeme gyanúsan csillog és felgyorsul a lélegzete. Talán elfáradt, talán túl gyors az iram a vállaira nehezedő nyolcvankét esztendőnek? Nem, nem, hajt, csak menjünk, siessünk! Életének nagy napja ez a mai, amikor odaérkezik vissza, ahol több mint 35 esztendeje nem járt, ahová téglarakó úttörőként toppant be. Az udvari kapunál ismét megállásra készteti a régen látott, ám oly jól ismert épület, a friss ásás illatát lehelő kis udvar. — Igen, így nevezték régen Is; Petőfi bölcsőde. A ház sem változott sokat, csak akkor a bejárat az utca felőli oldalról volt. Pedagógus házaspár lakott itt egykoron, aztán mikor elköltöztek, bölcsődét rendezett be a városi tanács. Megnyílik a fehér függönyös ajtó, odabentről gyermeklárma hallik, összeölelkezik a bölcsőde régi és mai vezetője. Bár most találkoznak először, kedves ismerősként köszöntik egymást, mert tudja a fiatal jól, ő most annak a nemes ügynek folytatója, amelyet az idős hölgylátogató valamikor elkezdett. Csiki Miklósné, a Petőfi bölcsőde első vezetője Bejárják a termeket sorban. — Nincs mese, Igen, igen, régen is két cső- kell a bölcsődét, port kapott itt helyet, na ugye, Oczel Jánosnéval, a kis iroda is megvan még, a konyhának valahol hátul kell lennie. Az öltöztetőasztalkát megtapogatja, megsimogatja az idős asszony — jé ez még a régiből való, az eredeti berendezések közül! — Szépen vagytok gyermekeim, látom törődtök a bölcsődével. Ez a sok-sok virág, ez a nagy tisztaság, ezek a hangulatossá varázsolt szobák! Aztán milyen ételeket főztök a gyerekeknek? És a kérdés kibuggyanásával feltoldulnak az emlékek, kézenfogva vezetnek vissza a múltba, 1948-at írunk, új szelek fújdogálnak, új tervek születnek városszerte. Csiki Miklósné boldogan veszi át Ratkó Anna egészségügyi minisztertől a város első bölcsődéjét. Van itt minden, ami a gyerekeknek kell; játékok, apró ágyak, füves udvar. Csak éppen a gyerek hiányzik a falak közül. Mert a szülők idegenkednek az új létesítménytől, hogy adnák ismeretlen kezébe féltve őrzött kincseiket! si tanács szociális ügyeinek intézője volt, hogy végigjárjuk a kismamákat, személyesen beszélünk velük. Sokhelyről kidobtak, máshol szóba sem álltak velünk. Végül cselhez folyamodtunk. A cigánygyerekek szüleit próbáltuk meggyőzni, így sikerült öt-hat gyereket toborozni. Megfürdettük, kiöltöztettük őket, itt játszadoztak egész nap a füves udvaron. A kerítés mögül egyre többen bebámészkodtak a gondtalanul játszó apróságokra, és egyre gyakrabban nyílt a bölcsőde ajtaja, a mamák megszelídültek, és hozták a gyerekeiket, látván hogy jó helyre kerültek. így értük el a harmincfős létszámot. Volt háromhónapos csecsemőnk, meg háromévesünk is. Hát igen, Illés József né bölcsődevezető elgondolkodva hallgatja a történetet. Régen mindez nehezebb lehetett. Talán az oktató-nevelő munkára sem jutott oly sok ideje az akkori vezetőnek. — Ügyszólván, mindenes voltam. A sok apró szájnak ennivaló kellett. A külföldről kapott UNRA csomagokból szereztük a tejport, kakaóport, száraz kekszet. Ebédre főzelék kellett. Hajnal három óraműködtetni kor már a piacon kószáltam, Elhatároztuk hogy a faluról érkező termeaki a váró- löktől elsőként megvásárolhassam a krumplit, a zöldséget. Nem volt akkor kalács, meg zsemle, örültünk, ha kenyér akadt elegendő. Oktatónevel) munka? Nyolc személyzetem volt a főzőnővel együtt. Egyik gondozónőt meg el kellett zavarni, mert többszöri figyelmeztetésem ellenére a csecsemőket úgy pólyázta, hogy a gyerek fele lelógott az asztalról. Látom, ma már képzett gondozónőitek vannak. Látom, kalács, hús is jut elegendő az asztalra. Áll Csiki néni az udvaron, körülötte tarka gyermeksereg. Nem tudják ők azt, miért jött közéjük az idős asszony. Nem látják, hogy mosolya mögött könnyek csillognak. — Nagyon szeretem a gyerekeket a mai napig. A Ma- linovszkij utcában, ha kiülök a ház elé, levegőzni, beszélgetni odasereglenek a lurkók. De olyan huncutok, hogy egy sem néz rám, csak a zsebeimre, mert onnan szokott előkerülni a cukorka, a csokoládé... Lassan indul az egykori bölcsődevezető a kapu felé. Karjánál fogva kíséri a fiatal. Nehezen válnak el. Nem tudni, melyikük számára nyújtott nagyobb élményt ez a kései találkozás. Kiss Mária Mindennapi csendélet Mozgásművészetek otthona Salgótarjánban A héten hivatalosan is átadták rendeltetésének Salgótarján új kulturális létesítményét: a József Attila megyei Művelődési Központ táncházát. Az állami zeneiskola volt Lovász József út 7. szám alatti épülete felújítás, és — az intézmény funkciójának megfelelő — átalakítás során nyerte el mai, végleges formáját. Az utóbbi évtizedben — a művészetpolitikai törekvések szempontjából kedvező tendenciaként — fokozott érdeklődés mutatkozott országszerte a mozgásművészetek iránt. A nógrádi megyeszékhely közművelődési intézményhálózata ez idáig nem tudott maradéktalanul eleget tenni az igényeknek. Az új táncház viszont nem csupán a népi és a formációs táncok, de a mozgásművészet valamennyi ágának művelésére,' tanulására lehetőséget nyújt, és kamarajellegű bemutatók rendezésére is alkalmas. Az intézményben kapott „székházat” a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ — mindeddig próbatermi gondokkal küszködött — Nógrád táncegyüttese. Természetesen itt tartják próbáikat a felnőttegyüttes utánpótláscsoportjai is. A néptáncosok jelenleg a hét három napján veszik birtokukba a létesítményt, míg a közbülső napokon a jazzbalett és a pantomimcsoportok képzése folyik. A Zenekari próbaterem kettős funkciót hivatott betölteni, amennyiben állandó gyakorlási lehetőséget biztosít a mozgásművészeti csoportokat is kísérő együtteseknek, illetve szólistáknak, valamint az itt kialakítandó archívum, tudományos kutatómunkára Is módot nyújt, szőkébb körű konzultációknak — például a Nógrád megyei Pedagógus Továbbképzési Kabinet már itt zajló mozgásművésze'ti tanfolyamainak — az intézmény hangulatos társalgója is her lyet tud adni. Az intézmény felvette a kapcsolatot a Népművelési Intézet néptáncos szakmai házával, és mint Észak-Magyar- ország néptáncos szakmai központja — korszerű audio-, vizuális eszközeinek segítségével — dokumentációs anyagok beszerzését, gyűjtését is tervezi. PATVARCI PILLANATOK Község a város szélén A nap úgy csillog a két nó- niusz csikó fekete szőrén, hogy szinte vakít. A két kö- lyökló meg mintha tudná, kényesen emelgeti a fejét, po- roszkál a főutca menti homokban. Elvétik a járását, mert a „szülék” már bevitték a kocsit Hlacsok Mihályék portájára. a csikók pedig rácsodálkoznak a betonon gyalogoló idegenre. Aztán fölkapják a fejüket és usgyi! Se jobbra, se balra nem néznek, csak átvágnak a főutcán és be a nyitott kapun. * Hohő! Patvarc? Dehogy i dehogy! Éppen tíz esztendeje, 1973 április 15-én vált végérvényessé, hogy a kisközség a közeli Balassagyarmattal házasságra lépett. A kötelék pedig olyan szoros lett. amennyire csak lehetett. Gyalog, minden különösebb sietség nélkül besétálhat még a korosabb is a városba. Ha akar. Akinek viszont nincs kedve a gyalogláshoz, buszra telepszik, bár nagyon még elhelyezkedni sem marad ideje, oly nyúlfarknyi az út. * Hlacsok Mihály kifogja a lovakat, betereli az istálóba. Szénát vet eléjük. Ma már megdolgoztak érte. hisz hajnal óta tízszer fordultak a porta, meg a háztáji föld között: trágyát hordott a gazda. Hlacsok Mihály úgy serénykedik, mintha nem is a hetvenedik éve felé közeledne... Eloldozza az üszőket — van belőlük éppen tíz — és indítja kifelé őket a nyitott kapun. Fia, aki negyven esztendőt mondhat magáénak, már odaát jár a szomszédban, komája marháit terelgeti. A Fekete-víz hídjánál összetalálkozik a két kérődző csapat, a férfiak intenek egymásnak. Az ifjabb Hlacsok ballag a jószág után, ki a legelőre. * Az Elektronikai Ipari Szövetkezet csarnokaiban serényen folyik a munka. A férfiak és nők fejében talán megfordul a gondolat: jól választottunk, amikor a „céghez” szegődtünk. Nemrég vették föl a negyedéves prémiumot, ami hat lila bankót jelentett. Sose rosszabbat. Tizenkét éve az első jelesebb munkahely ez itt a faluban. Korábban a termelőszövetkezet adott jobbára kenyeret, de aztán az egyesítés elvette sokak kedvét a közöstől. Mostanában ott is változik a helyzet, legalábbis így mondják az emberek. * ' — Hát a szövetkezettől mindenki félt — simítja le kötényét Hlacsok Mihályné, Zsuzsi néni, amikor pár percre a tornácon letelepszünk. — De hát a beadási rendszernél sokkal jobbnak ígérkezett. Nekünk is volt valami földünk, jószágunk. Beléptünk. Most- már egész más ez a világ, a fiataloknak meg különösen más! A mi életünk már csak így telik el, temérdek munkában. Ezt szoktuk meg, a földet, a jószágot, másként nem mehet. Ragaszkodunk a szokásainkhoz, a múlthoz. Látja ott azt a rossz festett ládát? Hogyan dobhatnám ki, hiszen még az apám keze nyoma rajta van! Már csak így vagyok én ezzel. * Arató János bácsi most indul otthonról. Réges rég nyugdíjas már. de az iskola — ahol másfél emberóltőnyi időt töltött becsületes szolgálatban — visszahívta. Nem siet, van idő. Hátrafordul, megpihenteti szemét a zöldülő kerten. Amolyan igazi liget, sokan megcsodálják. Ahogyan a Butler báró intézőjének házába költözött néprajzi gyűjteményt is. Arató tanító úr gyűjtötte össze azokat a gyönyörű tárgyakat. Mennyi veríték, mennyi keserűség, mennyi öröm tapad mindegyikhez. Talán a lassú séta közben még a régi dalok is fölcsendülnek. amiket fönn, a szőlődomb karéján énekeltek fiatalok és vének? Az volt ott a korzó, a találkozóhely, a ritka mulatságok tere. Régvolt, elfogytak ezek a régi szokások. * A csöppnyi iskolában hamarosan vége a tanításnak. Csábi István, az iskolavezető, egyben a három patvarci tanácstag egyike, ezenfelül a pártalapszervezet titkára és... ne soroljuk. Amíg a gyerekek a táskákba rakosgatják a holmit, szót váltunk: — Sokat kaptunk a várostól! Betonozott utcáink vannak, járható járdáink. Most a telkek miatt vagyunk gondban. Ki,tudja már mióta ki- karózták azokat a főút mentén, Balassagyarmat felé, de még mindig semmi hír felőlük, pedig vevő akadna rájuk jócskán. Föltámadt az építkezőkedv a faluban. És ami fontos! Már rég nem elfelé igyekeznek az emberek, hanem épp fordítva. Csak nézze meg ezeket a gyönyörű portákat, a szép házakat, a gondozott kerteket! Szorgalmas nép a miénk. Korábban valahogy begubóztak kicsit az emberek, vagy csak mi nem fordultunk feléjük eléggé...? A ravatalozót már közpénzből építettük meg! Mindenkiadott hozzá forintot. Már most nem volna baj, ha egy esztendő után végre a villany is elintéződne belé... És kérem él itt a KISZ, dolgozik a pártalapszervezet. sportolnak a fiatalok, tevékenykedik a Vöröskereszt. Igazán szépek az ünnepeink! Eljönnek az emberek, számon tartják azokat. Talán válik le a gubó...? * Az ifjabbik Csábi most másodéves Pécsett, a főiskolán. Alighanem kiröpült a faluból. Tengerész Márton viszont hazatelepülni készül Balassagyarmatról. Házának alapjait még az ősszel lerakta, hamarosan húzzák a falakat. Ze- renczkyék, Tomisék is itthon építettek, pedig eljártak dolgozni a városba. Igaz, az Elektronika hazahívta őket. s a gyerekek miatt könnyen is jöttek. — Innen el? — kérdik. — Csönd, nyugalom van. Itthon vagyunk. Berren a csöngő, dél van. A kis üzemből kirajzanak az emberek. Erősen tűz a nap, sietni kell a fóliák ajtaját megnyitni, vetni valamit a jószág elé, itatni és persze ha marad idő, valami harapniva- lót sem árt majd bekapni. * — Nem vagyunk ml város, de ne is legyünk — döccen le a székre az italboltban — az öreg nyugdíjas. — Kéne egy tisztességesebb bolt, meg egy valamirevalóbb presszó. A cselédlakásokba cigányok telepedtek, nem a jobb fajtából. Azok itt este sok bajt csinálnak. A Csábi Pista szerint a gyerekeik már nem lesznek ilyenek, mert az iskolában megállják a helyüket. Ügy legyen. Hanem azoknál ugyan egy csöpp fóliát nem lát! Higgye meg. ebben a faluban most több a tehén, mint valaha volt! Az öreg Hlacsok is tízet tart! Róla veszi a példát sok ember. Meg Arató tanító úrról! Hát az öreg Reznicseket ismeri? Nem? Na, hallja, tán nem sok ember van a faluban, akinek dolga ne lett volna vele. Vagy tanácsot kértek tőle. vagy szerszámot, vagy fűrészelést. Mindenhez ért, én mondom magának. Hatszáz-egynehányan vagyunk, mindenki midenkit ismer. A föld, a munka, a közös sors tart össze bennünket. A fiatalabbakat már inkább a fólia érdekli, mi még a szőlővel, málnával is elkinlódunk azért a kis borért, forintért. Hogy város vagyunk? Hát nézzen körbe! Város ez? Isten őrizzen meg bennünket azoktól a rusnya magas házaktól! Nem kellenek! Könnyebbedéit a sorsunk a régi időkhöz képest és ezt ki tagadná? De az is szép volt, hajjaj, akkor, ötven éve még csak a húszat tapostam. Olyankor még a sár is könnyebb, most meg a betonon is lassan csoszogok. 1 * Kora délután. Indulnak S buszok Balassagyarmatról, érkezik az eljárók első csapata, a kábelgyárból, a bútorgyárból — a városból. Kezdődik a második műszak: a kert, a jószág. Számon tartják egymást az emberek, hamar híre megy a lustának, az iszákosnak. a hangoskodónak. Nem vetik ki, csak épp nem szeretik. Hírüket rontja. Odakint, a falu szélén, á szőlőskertekben virágban állnak a fák. A szél égő venyige* száraz levél fanyar illatát röpíti a szélső házakig. A sorok között sokan hajlonganak. KI metsz, ki kapál, ki a nyitással bíbelődik. Egy sincs közöttük, aki hatvan évnél kevesebbel büszkélkedhetne. , Hortobágyi Zoltán 4 NÓGRÁD - 1983. május 1., vasárnap
