Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-24 / 121. szám

Mindegy 2100 Panni bútorgarnitúrát készítettek el az év első három hónapjában az Ipoly Bútorgyár szécsényi üze­mében. Képünkön Terék István és Herczcg Lászlóné kör­fűrész segítségével vágják méretre a bútorelemeket. — RT — Anyagtakarékossági eredmények az iparban IFIBRIGADKÉNT INDULTAK Jobbak között ma a legjobbak Eredményesen teljesítik anyagtakarékossági és tech­nológiakorszerűsítési feladatai­kat az iparvállalatok: a múlt évben négymilliárd forintos megtakarítást értek el. Az Ipari Minisztériumban össze­gezték a kormányprogram megvalósításának eddigi ered­ményeit, és megállapították, hogy az anyagmegtakarítás 50 százalékát kisebb anyagi rá­fordítást igénylő szervezési és műszaki intézkedésekkel érték el. Ezt kedvezőnek tartják, ezért a minisztériumban meg­kezdték a bevált szervezési módszerek összegyűjtését és közzétételét, hogy azokat más vállalatok is felhasználhassák. Jelentős megtakarítást hoz­tak a kohászatban a végrehaj­tott műszaki és technológiai korszerűsítések, amelyek első­sorban a kohászati termékek túlsúlyának csökkentését szol­gálták. Az Ózdi Kohászati Üzemeknél például a techno­lógia korszerűsítésével meg­oldották a méretpontos hen­gerlést. A Csepeli Egyedi Gépgyárban, a Mechanikai Művekben, valamint a Labor Műszeripari Művekben számí­tógépes vezérlést vezettek be a táblalemezek méretre szabá­sánál, s így több száz tonná­nyi acéllemezt takarítottak meg. több öntödében korsze­rűsítették a munkafolyamato­kat, amelyek eredményeként javult a termékek minősége, és csökkent a kokszfelhaszná­lás. Ezt az is elősegítette, hogy növelték az öntödékben a vil­lamos kemencék számát. Több vállalatnál űj techno­lógiát honosítottak meg a gaz­daságosabb anyagfelhasználás érdekében. A Magyar Vagon- és Gépgyárban például az úgynevezett hidegfolyatási technológia alkalmazásával 3 300 tonna alkatrészt készí­tettek, s több mint 3 000 ton­na anyagot takarítottak meg. A • Salgótarjáni Kohászati Üzemekben e ' gazdaságos technológia bevezetésére 30 millió forintos költséggel új üzemet hoznak létre, amely­ben a kísérleti gyártás már az idei év végén megkezdődik. Évente 3—3,5 millió darab alkatrész gyártását tervezik. Sándor János, a FÜTÓBER nagybátonyi gyárának szb- titkára láthatóan örül, amikor a szocialista brigádok válla­lásairól, s azok teljesítésé­ről faggatom. Azt mondja: — Nagy erő van a kollek­tívákban. Mindennek köszön­hető, hogy idei, első negyed­éves tervünket 2,1 százalékkal túlteljesítettük, s az egy fi­zikai dolgozóra jutó termelési érték is 1,6 százalékkal nőtt nagyobbra az elképzelések­nél. Ami, ugye. sokat jelent­het majd a „végelszámolás­nál.”. Jóleső érzés ezt most tudomásul Venni, bár a ne­heze még hátravan. Hiszen három-négy hónap eredménye jószerivel még nem oszt, nem szoroz. A nagybátonyi gyárban huszonöt szocialista brigád ténykedik, a termelésben több mint háromszáz taggal. Közülük is az egyik legered­ményesebb a dr. Münnich Ferenc nevét viselő szerszám­készítő-csapat. Vezetőjük, Verebélyi Zol­tán mondja: — Mi a szó legigazibb ér­telmében, az első vonalban vagyunk. Hiszen mi készít­jük azokat a szerszámokat, amelyek egy-egy új termék bevezetésének, gyártásba fo­gásának lehetőségét biztosít­ják. Ha nagyképűek lennénk, állíthatnánk: rajtunk áll, vagy bukik minden. Értheti: ha mi egyszer eltolunk valamit, azt az utánunk következő mun­kafázist csinálóknak iszonyú mennyiségű erővel, energiá­val, anyagpocsékolással, több­letmunka-ráfordítással lehet­ne csak helyrehozni. És ek­kor rontanánk az összüzemi teljesítményt, a minőséget, s elhalaszthatódnának az átadá­si, kiszállítási határidők. Már­pedig ez egyikőnknek sem érdeke. Éppen ezeket tudva, no, meg önmagunktól is, va­gyunk olyanok, amilyenek. — Mit ért ez alatt? — A gyár megalapítása után a legelsők egyikeként szerveztük meg szocialista bri­gádunkat. Tízen voltunk ak­kor, most tizenhármán. Nem dicsekvésképpen, de belevaló, jó munkások voltunk már akkor is. Minden, néha meg­oldhatatlannak látszó feladat­nak is eleget tudtunk tenni, pedig szellőzőberendezések gyártásában addig senki sem vett részt közülünk. De ahogy megismertük a gyártmányo­kat, kezdeti feszélyezettsé- günk, az újtól való idegen­kedésünk, egyhamar megszűnt. S ezzel mostanság még emí- gyebben vagyunk. Kizárt do­lognak tartjuk, hogy rajtunk bármiféle műszaki „feladvány” is kifogjon. — Nem túl magabiztosak? — Nem! A szakmai hozzá­értésünk garancia az újabb­nál újabb feladatok megoldá­sára is. Verebélyi Zoltán brigádve­zető negyvenkilenc esztendős, a brigád megalapítója. Rajta kívül még hárman dolgoznak az akkoriak közül ezen a he­lyen: Sulyok László II., Nagy György és Tóth József p. Nagy Györgyé a szó. — Hát, szóval, úgy indul­tunk, mint ifjúsági brigád. De sajnos, múlnak az évek, mi öregszünk, s akikkel együtt kezdtük a munkát, megdere- sedtünk, s leírtak már az ifi- korosztályból. S bár most is van három, húsz év alatti társunk, az' átlagot ők sem tudják levinni a „fiatal kor­ra”. Maradunk hát így, élet­korban kissé öregesebben, ám a munkában az előzőekhez ha­sonlóan, fiatalosan. Nem üres szavak ezek. Hi­szen öt esztendővel ezelőtt a münnichesek már megkap­ták a Vállalat kiváló brigád­ja kitüntető címet, az azt kö­vető években pedig aranyat, aranyra halmoztak, s most megint: — Már tudjuk — mondja a brigádvezető —, tavalyi eredményeinkért megkaptuk, immár másodszor, a Vállalat kiváló brigádja címet. De mi­vel mi nem a nehéz-, hanem az építőiparhoz tartozunk, a kitüntetést csak az építők napján, június első vasárnap­ján adják át. De ne higgye, hogy a dicsőség „fejbe vert” minket: ugyanúgy dolgozunk, mintha semmi sem történt volna. Vagy: talán még job­ban. — Eszerint — kérdem — idei vállalásaikat is sikere­sen tudják teljesíteni? — Igen. Mindenképp. — Adottak a feltételeik ah­hoz, hogy eredménnyel zár­ják az esztendőt? — Erre is csak igennel tu­dok válaszolni. — Mások, lehet kissé rossz­máj úan, megjegyezték: önök­nek könnyű, hiszen amit csak kérnek, megkapnak. — No, no! Azért ne feled­jék, hogy egy-egy gyártmány sikeres kezdete azért rajtunk múlik. Hiszen az alkatrészek elkészítéséhez a jó szerszám létkérdés. Ez biztosítja a ha­tékonyabb munkát, a terme­lékenységet, a kevesebb anyag felhasználását, a selejtmen- tességet, a mérhetőséget. Íme, látja, itt van előttünk két új termék is. Az egyik az úgy­nevezett három típussal bíró fülezett járókerék, meg az eddig még nem gyártott áll­ványszerkezethez való C és U profilt vágó szerszámok elkészítése. Nem könnyű mun­ka, hiába adottak a többiek által állítólag irigyelt, min­dent kielégítő íeltételbiztosí- tások. Itt már a mi eszünk­nek, kezünknek kell működ­ni. Hiszen, ha mi tévedünk, esetleg valamivel be is „fucs- csolhatnánk”. Ezt pedig nem szeretnénk. A Münnich brigádon tény­leg ott a vezetőség figyelő te­kintete, de nehogy azt higy- gye bárki is, hogy kivétele­zettek. Néha, a nehéz körül­mények közepette, önmaguk­nak teremtik meg a lehető legoptimálisabb feltételeket, olyanokat, amelyekkel még tovább öregbítik a nagybá- tonyi FŰTŐBER hírnevét. — Elégedettek hát? — Nem! — válaszol szin­te ingerülten Verebélyi Zol­tán brigádvezető. — Ne gon­dolja senki, hogy a most ka­pott cím birtoklásának tuda­tában leeresztettünk! Az idei felajánlásunk is azt célozza, hogy még előbbre lépjünk. A megelégedés, az egyfajta belenyugvás, megállapodott- ság nem tesz jót senkinek, mert a túlzott önbizalomból, amelynek nincs meg a „fede­zete”, túl nagyot lehetne buk­ni. Erre nekünk semmi szük­ségünk sincs! A magunk ki­taposott, végigjárt útját kö­vetjük továbbra is. A viszonylagos ingerültség­ből csendesre váltja szavát a jó hírű brigádvézető. Mert most is örül: sikerült az új gyártmányhoz ma is egy ki­fogástalan minőségű szerszá­mot legyártaniok. Nevet a szeme, s vaskosan szorít ola­jos keze. Karácsony György Vasas­akadémia Hétfőn kétnapos vasasaka­démia kezdődött a szakszerve­zet székházában. A minden évben megrendezendő esemé­nyen a szakszervézet aktivis­tái, a vállalati szakszervezeti titkárok, a vasas megyei szer­vezők és a központi vezetőség apparátusa vesz részt. Hétfőn a népgazdasági helyzetről és az ipar legfontosabb feladatai­ról ; külpolitikai kérdésekről és a társadalombiztosítás idő­szerű feladatairól kaptak tá­jékoztatást a hallgatók. Ked­den a leszerelés távlatairól, a vezetőképzésről lesz szó és a szakszervezet előtt álló fela­datokat konzultáción vitatják meg. Az előadó az MSZMP Központi Bizottságának SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságának, az Ipari és Hon­védelmi Minisztérium szak­emberei. „Oszlop" a tengerfenéken Szovjet és magyar szakem­berek dolgozták ki azt a ten­gerfenék-kutató műszert, amelynek segítségével a Csen­des-óceánban lévő Clarion törésvonal körzetében egy kö­rülbelül ezer méter magas, kő-i oszlopokra emlékeztető kieJ melkedést fedezték fel. A' tengerfenék domborzatát is-j mertető térképek ebben aí körzetben csupán legfeljebb 300 méteres szintkülönbségű „dombvidéket” jeleznek. Erről számolt be a TASZSB szovjet hírügynökségnek Gen-| nagyij Vosztrecov a csendes-! óceáni kutatóútjáról nemrég visszatért „Fegyinszkij pro-* fesszor” szovjet tudományost kutatőhajó vezető geofiziku-j sa. A felfedezést rávezették g térképekre, a jelenség okának! kiderítése későbbi tudományos kutatás feladata. A Drégelypalánkon mostaná­ban megint sokan búcsúznak. Anyák, feleségek, gyerekek intenek a távolodó kocsi után. Tudják, hosszú hónapokon át nem fogják látni fiúkat, fér­jüket, apjukat, viszont sosem látott bélyeggel hozza majd a posta tőle a levelet. (A tavalyi, átmeneti vissza­esés után idén ismét 22 mil­lió forint értékű exportárbe­vételt tervezett a drégelypa- lánki Szondy Lakatos- és Sze­relőipari Szövetkezet. Az ősz- szeg nagyobbik fele nem ru­belelszámolású kivitel lesz.) Termékei, munkásai útját követve terjedelmes térképet rajzolhat magának a szövetke­zet. Szakemberei Nyugat-Né- metországban, Algériában, Irakban, Görögországban, Ausztriában, az NDK-ban mutatják meg a magyar mun­ka értékeit, eljutnak termékei Jugoszláviába. Indiába is. A félezer főtől is keveseb­bet foglalkoztató szövetkezet­től felsőfokú mozgékonyságot követel jelenléte a világban. Sajátos funkciókat is ellát. In­téz: j külföldre utazók útle­velét, hetente küldi utánuk az újságokat, folyóiratokat, köny­veket ha megbízást kap rá, kezeli a dolgozó pénzét. (Hét külkereskedelmi válla­lattal tart állandó kapcsolatot. A tárgyalások helyszíne hol a külkereskedők fővárosi szék­helye, hol a szövetkezet irodá­ja. A palánkiak közül hatan beszélnek egy vagy több ide­gen nyelvet.) Koleszár László szerkezetla- firstos a szövetkezetnél. A 26 éves fiatalember a Német Demokratikus Köztársaság után Algériát is oly alaposan megismerte, akárcsak szülő­faluját. — Sokat adott nekem ez a két lehetőség. Anyagilag is, hisz az új háromszobás házat nekünk nem kellett úgy megkoplalni, mint másnak, meg szakmailag is. A tar­tályépítést például külföldön tanultam meg, s ezt a tudo­mányt idehaza is hasznosítani tudom. Németül meglehetősen lemzést kémek munkahelyük­ről. Csak az indulhat, akit szakmai felkészültsége mellett emberi tulajdonságai is alkal­massá tesznek. — Nemcsak szülőfalujukat, munkahelyüket, hanem ha­zájukat is képviselik „követe­ink” — mondja erről Balázs Sándor elnök. — Nemcsak so­kat és jól kell dolgozniuk, ha­nem annak tudatéban is, hogy általuk nyernek képet idegen­ben a magyar munkásról. rint értékű tőkésvalutát vált ki a Szondy-szövetkezet. Igen bíztató tőkésexporttervének alakulása is: az első négy hó­napban a2 előirányzott összeg­nek csaknem negyven százalé­kát már a tények közé sorol­hatja.) A dollárral fizető vevő gyors és pontos termékszállítást kér. A rendeléstől számí­tott hat héten belül a vevő telephelyén kell az igényt ki­elégíteni. Drégelypalánki világtérkép beszélek, mivel német brigá­dokba osztottak be, a franciát inkább csak konyhanyelvi szinten. Koleszár László sihederkora óta bújja a világjáró könyve­ket, ámbár sohase merte re­mélni, hogy egyszer még az afrikai kontinensre is eljut. S most világjáró lett maga is. Keresztül-kasul utazta Algéri­át — Tunisztól Marokkóig, a Földközi-tengertől a Szahará­Ící (A szövetkezet idegenben munkát vállaló emberei ittho­ni keresetük ötszöröséhez jut­nak. Nem fizet rá a szövetke­zet sem: míg a hazai munkák­ról 10—15 százaléknyi nyeresé­get emel le, a külföldiekről ennél többet. A kiutazók összeválogatása nagy felelősséggel végzett, kol­lektív munka. A kiszemeltek­ről részletes véleményt, jel­(A szövethet drégelypa- lánki telephelyén kevés embert látni. Nemcsak hatá­ron túl, hanem azon belül is a négy égtáj felé szórtan vég­zik munkájukat Acélszerke­zeteket állítanak össze, fel­újítanak, átalakítanak. Szinte hazajárnak a lábatlar.i ce­mentgyárba, az Egyesült Ve­gyi Művekbe, a Mosonmagyar­óvári Timföldgyárba, a Nyer­gesújfalui Viszkozagyárba.) Az UVATERV tervei alap­ján speciális kemencék' gyár­tásával próbálkozott meg a szövetkezet. A VIDEOTON-nak készített kemence négy esz­tendeje dolgozik — Wba nél­kül. Most másikat készítenek, hasonlót az elsőhöz. A jól dolgozó kemence nem utolsó érdeme, hogy importhelyette­sítésre ad alkalmat a székes- fehérvári gyárban. (Az idei év folyamán ösz- szesen 16,4 millió deviza fo­— Erre csak úgy vagyunk képesek, ha az előkészítő tár­gyalások alapján várható anyagszükségletet jóelőre be­szerezzük — mondja az el­nök. A TEK-vállalatokra rit­kán támaszkodhatunk. — ma­gunknak kell nyakunkba ven­ni az országot, elfekvő anya­gok közt kutászkodni, apró menyiségekből összeállítani a szükséges tételt. Kocsijaink kilométerét, benzinfogyasztá­sát így aztán jobb. ha nem is nézzük. Nem kevés gondja a palán­kiaknak az sem, hogy a hazai piac szerény anyagválasztéka miatt gyakran túlméretes anyagokból kénytelenek dol­gozni. Ez persze kevéssé ér­dekli a külföldi vevőt: neki egy a fontos, minél olcsóbban^ kapja meg a munkát. A többi1' a vállalkozó dolga... Szendi Márta Fiatal szakemberek végzik a régi mesterek mellett, az mi portra szánt üvegtárgyak csiszolását a salgótarjáni öblűé* üveggyárban Kiss Jánosné öt esztendeje gyakorolja széf mesterségét. « - kJ ­NOGRAD - 1983. május 24., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom