Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

Szamovárgyűjtemény [ Múzeumoknak is díszére le­hetnének azok a szamovárok, melyeket a tyumenyi hegesz­tőmunkás, G. Szidorov gyűj­tött össze. A gyűjteményben harminc, különböző mesterek kezéből származó, különböző korokban készült teafőző al­kalmatosság van. A legrégibb szamovárt Szentpétervárottl készítették csaknem kétszáz /évvel ezelőtt. A gyűjtemény első darabja fül és kiöntőcsap nélkül, hor­padt oldallal került a gyűj­tőhöz. Amikor Szidorov a res­tauráláshoz látott, fölkiáltott: „De hiszen ez nem is szamo­vár, ez egy valódi bajnok”, ugyanis az ősi orosz teaszer­szám oldalát 12 érem díszí­tette, amelyeket a gyártó cég különböző kiállítások díjaként kapott a múlt század végén, s e század elején. Később a „bajnok” szamovár pontos mására bukkantak Jasznaja Poljan&ban, Tolsztoj mú­zeumházában. Cs. Nagy István: KIHUNYNÁ És akkor kihunyna minden és fehér botod se lenne csönd tapogatna szemedben sötét tapadna füledre űrbéli ajtó nyikogna örökkévaló liftszünet ló és autó kifogva nem tudod cseng-e a füled Kapcsolót varangy se kapcsol csak ördögszurok világit egy luxot se várj a naptól Pobjola percre se tágít Huzal sincs holdfény se falvak se zajcsönd se télkikelet és lélekisten se hallgat dögnagy semmivizek felett Asszonyt Tamás: Paqc Vobis (érem) „Hazádnak rendületlenül...” Csak az értelem, a humanizmus választja el a nem­zetében, népében okosan gondolkodó embert attól, hogy az a bizonyos hajszál elszakadjon, s az okos szavak át­csapjanak nacionalizmusba, sovinizmusba. Szocialista ha- zafiság és proletár internacionalizmus — egymástól el­választhatatlan fogalmak a közösségi gondolkodásban. A hazafiságról cseréltünk eszmét balassagyarmati pedagó­gusokkal. A Balassi Gimnáziumot Nagy Rezső, az ipari szakmunkásképző intézetet Chikán László, a II. Rákóczi Ferencről elnevezett általános iskolát dr. Faragó József- né, a Dózsa iskolát Petrovits Magdolna képviselte. A be­szélgetést munkatársunk, Hortobágyi Zoltán vezette. — Nem születünk nagy ha­zafiúi érzelmekkel, de éle­tünk folyamán — kiben job­ban, kiben kevésbé — kiala­kul bennünk. Kell-e nevel­nünk a haza fiságra? Dr. Faragó Józsefné: — Szükséges, s erre az iskolá­nak sok lehetősége van. Dol­gunk, hogy sok szállal kös­sük a gyerekeket a hazához, hogy tisztes büszkeséget éb­resszünk benne múltunk értékei iránt. Tudatosítjuk azt is, hogy szocialista or­szágban élünk, magyarok és nemzetiségiek együtt Nóg- rádban e tekintetben köny- nyebb a helyzetünk, hiszen itt számtalan településen be­szélnek szlovákul! németül, a nemzetiségek léte, jelenléte a mindennapi életben „füllel” fogható Petrovits Magdolna: — Né­ha persze alapvető fogalma­kat kell tisztáznunk, de ez lehetne természetes is. Haza, nemzet — mondjuk és ha né­hány mondatban, magyaráz­nunk kellene, talán bajban lennénk. Sokszor a felnőttek, a szülők fejében sem világos minden fogalom. Chikán László: — A szak­munkásképző osztályai ki­rándulásait az ország terüle­tére szervezi. Közvetlen kör­nyezetünk megismerése az az alap, amire a hazafiság fölépülhet. S természetesen, innen bővíthető tovább a vi­lág. meglátása is. Kapcsoló­dunk az általános iskolai szokásokhoz, ahol a cél az, hogy mindig bővülő körben szerezzék ismereteiket a gye­rekek Magyarországról, hogy azután a határon túlra már könnyebben vethessék a sze­müket. Nagy Rezső: — Heidelberg- ben egy öreg molnár azt mondta, ott a hazám, ahol golyókkal játszottam. Értsd: ahová a gyermekkor, az alap­élmények kötnek, tehát a szü­lőföld határozza meg az ilye­tén érzelmeket. Amikor hosz- szú évekkel ezelőtt ez az egy­szerű ember német földón így vélekedett, nem értettem meg azonnal Azután rájöttem, le­het benne valami A valóság erősebb az elméletnél, a megélt élmények meggyőzőb­bek minden szónál. Petrovits Magdolna: — Megint szavak jutnak eszem­be. A gyerekek értelmező szótárból tudták csak azono­sítani az ínség szót, akár­csak a koldust. Dr. Faragó Józsefné: — Nehéz úgy hazafiságról be­szélni, hogy nehezen beszé­lünk. Azaz, a nyelvet kell elsősorban biztonsággal bir­tokolni ahhoz, hogy a haza ne csupán üres fogalom le­gyen. Borzadok az eluralko­dó trágárságokon, s kötőszó­ként használt káromkodások hallatán, pedig ijesztően gya­koriak. Chikán László: — Az isko­la felelősségét nem tagadva, nem árt szólni a szülőkéről sem, hiszen a nyelv alapja­it, a hovatartozás alapjait a családban építik először. Nem véletlen tehát, hogy a családok felé próbáljuk nyi­tottabbá tenni az oktatási intézményeket. — „Nyelvében él a nem­zet” sommázták a reformkor­ban, áe akkor a nemzeti nyelv megteremtése volt a fontos, annak elfogadtatása, fölvi- rágoztatása. Chikán László: — Isko­lánkban szakmunkásvizsgán, tétel, tehát tanulni való Ba­lassagyarmat felszabadulás utáni története, fejlődése. Ez némi elmélyülést kíván a ta­nulótól a közelmúlt dolgai­ban, ugyanakkor remélhető­leg a kötődés tárgyi bizonyí­tékainak fölsorakoztatása is megtörténik úgy, hogy nem a tanórán töltik fejébe a tud­nivalókat. Ez kapcsolódik szo­rosan egy másik tényhez, hogy tanulóink maguk is ré­szesei a város fejlődésének, kezük nyoma egy-egy épüle­ten ott van. — A valóság köti hát őket a hazafiság gondolatához, ha mindez nem direkt módon fogalmazódik is meg. De az érzelem, az érzés is fontos, azt hiszem, ami a tárgyak­hoz, a valósághoz köthető igazán — Dr. Faragó Józsefné: — Egészen más Drégelyvár tör­ténetét, Szondi és maroknyi védőcsapata hősiességét meg-t értetni a várban tartott órán. Érzelmeket ébreszt azonban a sokoldalú megközelítés is. Elolvassuk az oroszi varga történetét, azután, Arany ver­sével ismerkedünk meg. majd fölteszem Koncz Zsuzsa le­mezét és máris a mában va­gyunk Nem felejtettük el azt a hősies eberi helytállást a huszadik század utolsó har­madában sem. Petrovits Magdolna: — Sok az inforáció már az alsó ta­gozatban is, hatalmas meny- nyiségű tananyagot kell meg­emésztenie, földolgoznia a diákoknak. Jól érzékelhetően, kevesebbet hatunk az érzel­mek irányában, pedig a gyer­meknek erre nagy szüksége vám Nagy Rezső: — Nem va­gyok fiatalember, harminc­hét évi szolgálat áll mögöt­tem. Mi még együtt énekel­tük a magyar himnuszt, ze­nekar nélkül énekeltük!’ Ma úgy tetszik, hogy inkább szóljon a magnetofon, a le­mezjátszó és néha élsportoló­ink rágják a nemzeti zene alatt a rágógumit. Szégyelljük a közös éneklést? Előfordul, hogy az anyagi javak meg­szerzésével fordítottan ará­nyos a nemzeti érzés, a meg­alapozott hazafiság vállalása. Nem szeretem azt nallani a művezető szájából, hogy gyen­gécske a magyar ipar. Dol­gozzon, vagy bírjon másokat is munkára és akkor nem lesz olyan gyengécske: Persze, ké­telkedjen az ember, morfon­dírozzon a világ folyásán, de tudjon odaállni amellé, amit elfogad, ami a közösség érde­keit szolgálja. Chikán László: — Folytat­ván a gondolatot, legyen vé­leménye neveltjeinknek, érv érvvel szemben állja ki a próbát és vállalja igazságát, há netán kudarc is éri. Ta­nítsuk vitatkozni a gyereke - két, hiszen építő gondola­taikkal vihetik előbbre közös sorsunkat, végső soron a ha­za ügyé' — A példaképek hatása eb­ben jól hasznosítható. Dr. Faragó Józsefné: — Sokszor lerombolunk példa­képeket és ez táján Inem sze­rencsés Volt rá példa sok. Eh például, ha erre válasz­tási lehetőséget ad a tan­anyag, inkább Mikszáthtal érvelek, mint Mórával, hi­szen a mi vidékünkön élőbb mint az ő írott szava. Föltá- maszhatóbb a szellem, a hely szelleme, ha van ilyen. Petrovits Magdolna: — A hősöket, a példaképeket ha­sonlítsák össze az élettel, a valósággal. Chikán László: — Nernfon- -tos mindig a történelmi, iro­dalmi személyiségekhez for­dulni, néha talán az ember­közelibb példák jobban hat­nak. Egy katonatiszt, egy rnpnkás — maga a s^üiö — miért ne lehetne néldakép? Petrovits Magdolna: — Nagy a türelmetlenség, sok­szor elfutunk a nagy roha­násban olyan értékek mel­lett, amik építhetnék gyere­keinket, bennük a kötődést a helyhez, a közösséghez és tágabb értelemben nyíl vári a hazához, az igazi hazafi- sághoz — Nógrádban szép számú nemzetiségi él. Az iskolákban ez a történelem adta lehető­ség hasznó.ltatik-e a cél ér­dekében? összefonódnak-e a szocialista hazafiság és a pro­letár internacionalizmus ily módon adott szálai? Dr Faragó Józsefné: — Ügy hiszem, nem elünk vele eléggé. Sok a rokoni szál északi szomszédainkkal, a gyerekek gyakran járnak át. Mégis többet kéne tennünk a szlovák nyelv taníttatásával kapcsolatosan. Én mindig mondom, látod, zavar, hogy nem érted Nagykürtösön so­kak beszédét, pedig a csalá­dodban beszélik a nyelvet. Tanuld meg, több leszel ál­tala. Ez kevés, tudom. A csa­lád viszont tehetne érte va­lamit.. Nagy Rezső: — Igaz. Első­sorban az igény fólkeltése a pedagógus feladata, a mi dolgunk. Ha az megerősödik, arra jobban építhetünk. Az igénytől már egy lépés csu­pán a tett:. Petrovits Magdolna: — Az én példám a múlt ügyében talán kifejező. A gyerekeket régi, közös játék gyűjtésére kértem, (^mondván, nag^szüle- ik játéka ne menjen feledésbe. Hoztak egyet, kettőt, deJ már arra nem volt türelmük, hogy el is játszuk azt, Nagy Rezső: — Közvetlen környezetünk emberei elvesz­nek az időben. Gyorsan fe­lejtünk. Nem csupán a jeles személyiségek viszik előre a történelmet, noha szerepük nem tagadható, de a szürkék, a köznapiak végzik el az ap­ró munkáit, ha úgy tetszik.' Rájuk is figyelmet kell for­dítanunk, nekünk, a pedagó­gusoknak. Nekünk is. Tó, hogy erjedőben, Kivirágzóban ven a helytörténeti mozgalom, mert az élők csák nyerhet­nek a múlt alapos megisme-' résével, értékítéletük alapo­sabb lesz a tárgyi ismeretek bőségével. Nem száll senki vitába azzal, hogy múltun­kon épül fel a jelenünk, ez­ért hát a múlt értékeinek megismerésével kötelezhetjük magunkat a jelen tisztessé­ges építésére. így tesszük, da tehetjük jobban. Divat az élet elszürkülésé- ről-beszüküléséről eszmét cserélni. Pedig az „eltárgyi­asult ember” sem tesz mast, mint illúziókat gyárt roska- dásig. De azért nem bújhat ki a bőréből sem, s ha mást nem is — lagialább magát be­csapja ezzel-azzal. A rosszab- toik esetben. Ezeket mellőz­hetjük is, mert léteznek ma is nagy illuzionisták, meg kis il­luzionisták jó értelemben is, léteznek olyanok, akik má­sokban keltenek bizonyos il­lúziókat, mert a képzelgés, a fantáziálás, mint ismeretes, már a barlangban elkezdődött a tűznél és annak fényénél a barlang falán. Az illúzió nagy dolog. * I A földutak illúziója. Manapság egyre kevesebb autós töri magát minden szösszenetre a fővárosba. Hó­napok is eltelnek, míg vala­ki a közvetlen környezetből valamilyen budapesti „túrá­ra” vállalkozik, hja, kérem, drága az út, drága a benzin, meg kell gondolni. Hiába je­lentkezem sorra az ismerő­söknél, hogy ha út adódik, vigyenek bátran, nem kívá­nom ingyen, félre n barátság­gal, amikor a pénztárcába kell nyúlni, kifizetem a rám­eső fele részt, én is jól járok, az autós is. Nem merik vál­lalni. Attól félnek, a végén mégsem fizetek, hogy a vé­gén mégsem kérhetik tőlem, mert „ugye milyen az?!” De már jó néhány pilóta mást is kapisgál. Felderítésekre in­gzavart illúz ÚTONJ ARÓ M e dúl. A földutak irányába. Hallottam már késhegyre menő vitát arról, hogy me­lyik földút a rövidebb sőt, léteznek valóságos szakértői is, professzorai a jöldutak- nak. Ök mindent kitapasztal­tak már akkor, amikor a benzin olcsóbb volt, mint most. Előnyben vannak azok­kal szemben, akik csak most tanulják a felderítés nehéz mesterségét. A régi öregeknek persze könnyű volt. Ök jártak eze­ken az utakon, át hegyen­völgyön a szomszéd faluba a komához, a sógorhoz, az akárkihez. Ök taposták száz évekig lóval, ökörrel, szekér­rel ezeket az elvarázsolt, gir- be-gu.rba nyomvonalakat De azért ismerik a ..főbb föld- utakat” (itt is van valamifé­le rangsor azért) a helybeli fiatalabbak is. Jön az ötlet Bér közelében hogy mehet­nénk talán Bujákra az állí­tólag errefelé is létező föld­úton át. Nosza, vágjunk be­le! Mondom is a kollégáinak: „hajaj! én ismerem azt az utat még krónikás koromból, amikor az öregek elmondták, meg is mutatták, hogy na, ez az út, amit még a török kö­vezett ki ez vezet a bujáki várhoz...” A régi iskola mel­lett balra fel, neki a hegy­bek, bele a horhosba, itt a köves szakasz, ez a töröké. De azért kutat a tekintet va­lami élet, ember után, mert már ilyein a természet, szeret biztosra menni. Fekete ruhás alak, népviseletes palóc asz- szony jön a kánikulában a fák között. „Ez az út vezet át Bujákra kezitcsókolom?” „De bizony ez nem” — mondja a néne, „ez Ordaspusztára ve­zet, ha vezet valakit, mert­hogy ott nincs élet, kihalt az már...’’ Hát akkor melyik? A té- eszmajcr mellett megtalál­juk, de előbb a majort kel­lett megtalálni. Aztán jön is elénk, de olyan lejtőkkel, emelkedőkkel, mint a vurstli­ban a sikló. A végén kárpó­tol valamit a látvány a ki­haló kertek szélén; a madár­távlatba helyezett Buják. Az eredmény: éppen károm kilo­métert takarítottunk meg! De a kocsi egy évet örege­dett. Ha ismertük volna a helybeli anekdotát, amit ké­sőbb & tanácstitkár mesél el jóízűen a régi világból. „Jani bácsi is ott hajtotta fel a sza­marát kocsistól azon a me­redeken, amin jöttek. Mond­ták is neki, hogy ne űzze a szamarat, álljon meg egy ki­csit, fújja ki magát a szeren­csétlen, mire az öreg — de­hogy állok, igy fújja ki ma­gát, ha Hajtom*.” * A bálnái iskolában tucat­nyi ötödikes gyerek kelt illú­ziót olyan könnyedén, mint a mágusok az Olimpia színpa­dán egy fesztiválon. Verseny­re készülnek, bemutatóra, kulturális szemlére Pécsre, ők képviselik a megyét, ők voltak az elsők a megyei dön­tőn. A színjáték, amit előad­nak, nem is igazán színjáték, inkább az a fajta játék, amit a gyerek természetesnek vesz, nincsenek merev királynői abroncsos szoknyák, nincse­nek műarany papírkoronák, nincsenek parókák, nincs sem­mi smink. Semmi, ami felnőt­tekhez hasonlítaná a gyere­keket. Minek is gyereknek a felnőtthez hasonlítani? A tanárnő határozott, ener­gikus, örökké vidám, ilyenek a gyerekei is így érdemes csak hasonlítani, mert köz­ben megmaradhat a gyerek annak, ami. A játék lényege, hogy a rossz háztartási esz­közök. a vasalók, régi ostya­sütők. kávéfőzők, habverők, paradicsompasszírozók, a por­szívó és valamennyi kidobott társa átalakul cápává, rájá- vá, mesegéppé, rakétává, er­dővé, kúttá... Na, itt az illú­i 6 k zió majdnem teljes. Azon ka­pom magam, hogy nem tu­dom, hol vagyok, nem tu­dom. ki vagyok, hogy szigo­rú felnőtt vagyok, akinek nincsenek már illúziói, aki már nem tud játszani. Az imént a cápa olyan közel volt hozzám, hogy rámfröcskölte a vizet, sós volt... * Az akusztika valósága. Ez már nem illúzió- Ez maga a teljes, és minden irányba kikerekített tökély, itt az egri főszékesegyház ku­polája alatt. Ami eddig volt — az volt a kínkeserves illú­zió, a sok rossz akusztikájú teremben, tornateremben, ki tudja, miféle zugokban, ahol ez a diákkórus már eddig is gyakran elénekelte a műso­rán levő régi egyházi kórus­művek egyikét, másikát. Há­rom megye diákkórusainak találkozója önmagában is nagy élmény, de ez n fényes arcú, illúziókra is sokc-t adó karoezetö nem elégedhe­tett meg ennyivel. Hajtja, nyugtalanítja a nagy lehető­ség, hogy gyerekeinek végre teljes akusztikai élményt ad­jon! Itt a székesegynáz, a kö­zépső nagy kupolája alá be­áll a népes csapat senkit sem zavarva, illendően, ahogy kell, illendően az élményhez, a várhatóhoz, tehát minden­képpen szakmái érdeklődés­sel felövezve. És semmi egyébbel. Itt most a hangzás lesz az úr! Itjt most abban a környezetben, légoen, öbló- sületben szólhat a régi dal, amelyre annak idején alko­tója megálmodta, tehát elő a hangszálakkal, elő a zene, az emberi hang iránti áhítattal. És semmi egyébbel. Becsü­löm ezt a karvezetőt. Valaki azit tanácsolta neki — éne­keljenek inkább kint a sza­badban valahol, állami gim­nazisták, ott még félreérti valaki a dolgot, bent a temp­lomban, vagy utána valahol, valaki, mindig lehet valaki, aki nem pontosan, érti a dol­got, ugye. Az akusztika mesz- sze esik mindentől, ami nem hasonlít rá, különösen az ide­ológiától. A kupola alatt középen a karvezető, körülötte a gyere­kek. Eléneklilc a három dalt latinul, ilyet még nem hal­lottak önmaguktöl, ilyet ta­lán nem is vártak önmaguk- tól. Aztán kizárólag saját szép teljesítményüktől meg- illetődötten csendben távoz­nak. Valaki utánuk siet, két német vendég követi, nem akarják elhinni, hogy állami gimnazisták énekeltek. Ők sem értik, hogy nem ez ia lé­nyeg. Hanem az élmény, ami több mint az illúzió. T. Pataki László NÓGRÁD — 1983. május 21,, szombat 7 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom