Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Mondjuk: karate* Mottó: „Minden szóról eszébe jut valakinek valami” Szekfű Gyula centenáriumán 1. 2. 3. Egy biztosítási tv-reklám Még a kapanyél is elsülhet! A film, amit láttam Hong- fólytaiása. — ijesztget egy ismert mon- kongban készült, és ha jól De előbb a reklám: a fia- dás. A dologból annyi tényleg emlékszem „A Sárkány szín­fal karatebajnok (jelölt) ossz- igaz. hogy akár egy kapanyél re lép” veit a címe. Egyike pontosít egy tágas mezőséq is lehet hatásos fegyver — ha volt ez annak a sorozatnak, szélén, egy keménynek lát- értő kéz forgatja. Sőt! Maga amit Bruce Lee neve fémje- szó szilikátipari termék előtt, az értő kéz is veszedelmes lez. Ö az a filmsztár, aki el- Aztán lecsap a keresztben ölő szerszámmá válhat adott sősorban nem színész, hanem fekvő téglára. Meg se rezdül. helyzetben. Bordát törhet kö- A tégla. A bajnokpclánta a nyék, gerincet roppanthat térd, karjába kapja a karját és állkapcsot zúzhat sarok, has- mint a Sárkány-templom fájdalmában felugrik a leve- falba mélyülhet ujjhegy, orrot bajnoka, az igazság védelmé- gőbe.... Kitűnő reklám. „Nem lapíthat homlok és így tovább, ben szegi meg a filmekben sikerülhet minden, kössön....'’ Az emberi testnek fegyver- a sportnak azt az alapszabá- stb. A film így folytatódik ként való használatához meg- lyát, miszerint a lesújtó kéz- tovább: más híján a ^ stáb vannak az évezredek alatt ki- nek milliméterrel az ellenfél bodzaágak közé helyezi a ka- munkált fogások- Aggasztó... nyakszirtje előtt kell meg­ratézó törött karját és meg- — csóválhatnánk a fejünket, torpannia .... v itatja,' hogy rúlyea szögből ha nem tudnánk, hogy ezek folytatják a felvételeket egy a fortélyos mozdulatok nem Nem voltam, ott azoknak a másik karatézoval. Az ifjút jutnak senkinek sem isteni salgótarjáni fiataloknak a bi- , bocsátiak. A bajnok- ajándék gyanánt a birtokába, rósági tárgyalásán, akik a kö- jelolt kiáll az útra stoppolni. Hosszú esztendők véres-verí- De az egyezményes jelet nem tékes munkájába kerül, míg az tudja mutatni, ezért többen összmozgás kiismerhetetlenné, megkísérlik bepasszirozni az az ütés. a rúgás villámgyors- előtt összevertek két motoros árokba, félreértve a karlenge- sá, hajszálpontossá válik. S fiatalembert — minden ok teset. X egul egy szamaras amíg egy-egy harcos ide eljut, „élfeüí Az esetről annak ide- kordes felveszi es beviszi a megedződik a test, és — érik ' annak ide körzeti orvoshoz, aki nem az elme! Felnő, hozzáidomul ]en laPunk ls beszámolt, de rendel (egy másik körzetben ahhoz a felelősséghez amit arról nem szólt a fáma, mi rendel, nem létező kollégáját láthatatlan fegyvere — viselési késztette a garázdákat a ka- helyettesíti). Végül oda ke- engedély nélkül is — kötele- rateszabály megszegésére, rul, mire az orvos: „mit jár- zővé tesz számára. Nem kíván kai maga törött karral, alsó- visszaélni fölényével. Mint egy Bőr a rendőri szervek ha- neműben?” (a karatesport- óriás, aki eltűri, hogy a törpe mar kézrekeritették a kezű- ruha az orvost elhalt nagy- bokán rúgja, mert nyilvánvaló, két fegyelmezni nem tudókat, emlékez- hogy riposzt után az ellenfél köztudott, hogy a törvény a csak röptében bánhatná meg hatósági személyek kezét is vakmerőségét. Ismert adoma megköti. a „karate-do”, a „puszta kéz művészetének előadója”, és zelmúltban az öblösüveggyár „Kossuth” Művelődési Háza apja alsónemújére teti). „Kérem én csak karate- zom...” mondja a szerencsét­len ifjú. „Ügy?! Ne beszél­jen arabusul, aki nem tud arabusul” — mondja a doki Olykor igazán saj- egy válogatott karatésról, hogy nálom, hogy nem nálunk te­elijesztő demonstrációként a vékenykedik Bruce Lee, aki kocsma sarkából tört ki egy alkalmasint megszegné a sza­darabot, s így kihívóinak meg­jött az eszük, megmaradt tes­bályokat: a szabályszegőkkel szemben. A dilettánsok köré­ti épségük. Mindebből követ- ben bizonyára hamar népsze- és egy rövid csapottal tető- kezik hogy a leghatásosabb rütlen lenne „a puszta kéz ri a műtőasztal sarkát. öt aztán a kordés bekötözi. — pat — művészete"... ,,fegyver” nem a kéz, a láb, hanem a fej, s azon nem a ke- ezt juttatta eszembe mény homlok, hanem belül: íe tzó. a barázdált agy. mól— Sajnálom, hogy a kara­■ L Mondjak: 7 — tér — •A kisorsolt szót Nagy Endre, Salgótarján, Arany János út 21. V/5 szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 fo­rintos könyvutalványt — postán küldjük el. Továbbra is várjuk olvasóink javaslatait! A javasolt szó — a mellékelt szelvényre írva — május 28-ig küldhető be szerkesztősé­günk címére Salgótarján Palócz Imre tér 4., 3100. (A borítékra kérjük ráírni „Egy szóval is nyer hét!”) Szombati társasjátékunkkal leg közelebb június 4-i számunkban jelentkezünk. Nemzetközi művészfelep Salgótarjánban Szerény, ám mégis figyel- lep zárásáig. Ekkor kiegészí- lítást, amelyet igénv szerint met érdemlő jubileumot ün- tik az idei alkotásokkal, s így forgalmaznak üzemekben és népiünk idén Salgótarjánban, szeptember közepéig tekint- művelődési otthonokban. .Tó rendezik hetik meg az érdeklődők. lenne, ha az üzemek, intéz- A salgótarjáni nemzetközi mények e lehetőséggel foko- zi grafikai művésztelepet jú- művésztelep 1974-ben kezdte zottan élnének! nius 20-tól július 20-ig. Ezen a meg tevékenységét, amikor T. E. nyáron Czinke Ferenc, Ko- országosan is nagyobb len- vács Péter, Muzsnay Ákos, dületet vett a művésztelepi tizedik alkalommal meg a városban a nemzetkö­Nagyívű életút Száz esztendeje 1883. május 23-án született Szekfű Gyula. A század egyik legnagyobb magyar tör­ténésze volt, de a história számára csak élete vége felé jelentett biztos iránytűt. Furcsa szellemi kalandokban vett részt, többnyire úgy, hogy személyes tekin­télye csorbítatlan maradt, noha tanítványai sorra-rendre elhagyták, s az emlékezők ugyancsak fölemlegetik szarkasztikus világ­látását, olykor cinizmusát. Tudós volt, aki a politika vizein evezett, s bár a háttérben máradt, tanácsadói, irányítói minőségben roppant súllyal rendelkezett. Első jelentős alkotása, A száműzött Rá­kóczi óriási vihart kavart. A milleneumi Magyarország vitézkötéses történelemszemlé­letét támadta benne, a Thaly Kálmán-le- gendákat, a hamis kuruckodást. Dehogyis volt szándékában a közvélemény kihívása! Mondhatni: váratlan lett számára a társa­dalmi felháborodás, s talán kényelmetlen is, hogy segítői, védői a progresszív Magyaror­szág előhírnökei lettek. Szekfűt a tudomá­nyos tények tisztelete vezette az új Rákóczi- kép formálásakor, meg az a meggvőződése, amely Magyarország fejlődését a Habsburgok világában képzelte el. Ez utóbbi aulikussá- ga sokáig kisérte pályáján, de maradandó­nak realizmusa, tényismerete bizonyult. Óri­ási tudása sajnos hamis elméletet táplált. A Magyar állam életrajza ugyancsak a Habsburgok bűvöletében született, s ráadá­sul a magyar szupremácia elvét lett volna hivatva igazolni. Azt az eszmét, amely ki­zárólag a magyarságnak tulajdonított úgyne­vezett államalkotó erőt, tehetséget a Duna- medencében, magától értetődően a szomszé­dos népek rovására. Hóman Bálinttal közö­sen írott Magyar története végül is mára használhatatlanná avult, inkább egy szemlé­let dokumentálása, mintsem forrásmunka. Persze, ez a szemlélet erős és hatásos volt. Sajnos, hatásosabb, mint a kortársak jóval haladóbb, jóval realisztikusabb történelem- szemlélete. Szekfű szakított pályája kezde­tének valóságtiszteletével és a szellemtörté­net légvárépítő módszerével olyan históriát teremtett, amelynek kimondatlan célja nem tudományos, hanem pedagógiai jellegű volt. A trianoni békekötés ájulatába dermedt or­szág értelmiségének — mintegy az igazság­talan béke ellensúlyaként — a magyarság felsőbbrendűségének tudatát óhajtotta szug- gerálni. ö, aki komolyan és felelősen ismer­te a múltat, olyan színekkel ábrázolta, ame­lyek alkalmasak voltak a tények elfedésére is. Öntörvényű magyar történetet irt, amely már megalkotása idején sem lehetett kor­szerű. Mégcsak nem is marxista értelem­ben, hanem a haladó polgárság szemszögé­ből sem. Ez volt a lényege Németh László egykorú bírálatának is, noha az író-publi­cista pillantását az indulat elhomályosította. A Bethlen Gábor-monográfia sem más, mint a forradalmak elutasítása, olyan reformpo­litikus Idealizált arckéoe. amilyennek Szek­fű az „ideális uralkodót” elképzelte. A tö­rök és a német szorítás veszedelméből rá­cióval és okos komoromisszumokkal futó magyar érdekű politikust raizolt, sok-sok tény alapján, de lényegében historizálva, lé­nyegében politikai receptadó igénnyel. Publicisztikája is, mindenekelőtt a híres- hírhedt Három nemzedék, a nemzet okulá­sára készült. Pontosabban a nemzet vezetői­nek akart ideológiát és uralkodási, ország* vezetési kézikönyvet készíteni. A levert for­radalmak után, Horthy országlásának kez­detén világossá akarta tenni Magyarország ellenforradalmi rendszerének mélyen nacio­nalista ideológiáját. Így tekintette át az utolsó másfél század magyar történelmét, mert bizonyítani óhajtotta: a forradalmak kárt okoztak a nemzet fejlődésének. Az ellenforradalmi rendszer valósága azon­ban kiábrándította a maga teremtette ideo­lógiájából. Szekfű Gyulát voltaképpen mi­nőségigénye emelte ki kortársai közül. Ez vonzotta a Horthy-renden belül gróf Beth­len Istvánhoz, mert természetesen undoro­dott a bikacsökös, szadista különítményesek­től, Horthy híveinek többségétől, .a korrupt uralkodó osztálytól, a szűklátókörűségtől. Beth­len István konszolidációs politikáját arra is alkalmasnak hitte, hogy megszervezze és fölnevelje a rendszer elitjét. A Magyar Szemle Társaság, illetve a Magyar Szemle című folyóirat és az általa kiadott füzetso­rozat a minőséget és a tudományos hitelt képviselték olyan korban, amikor minden hi­teltelennek és tudománytalannak látszott.' Magától értetődően Szekíu ideológiájával is ellentétben. Ő pedig tájékozódni akart a fiatalok körében is — például az úgyneve­zett Szegedi Fiatalok körében —, hogy meg­nyerhesse őket. És ez a minőségigény ve­zette el önnön ideológiai kudarcának méltó és férfias felismeréséhez. A háború kellős közepén volt ereje fel­ismerni és volt mersze kimondani, hogy va­lahol utat vesztettünk. Az akkori magyar szellemi élet szine-javát hívja meg a német­ellenes szellemi ellenállás egyik legjelentő­sebb dokumentumának megírásához, a Mi a magyar? című kötethez. Babits Mihály és Kodály Zoltán is megtalálhatók a szerzők között. Szép, nemes tett volt ez a könyv, ha mára tudományos értéke el is avult, de a történelmi tett fénye nem halványulhat el. Mint ahogyan azt sem feledhetjük, hogy a Magyar Nemzet című napilap háború alatti Hitler-ellenes vonalának értelmi szerzője és gyakorlati irányítója ugyancsak Szekfű Gyu­la volt. Így lett a felszabadulás után a fiatal Ma­gyar Köztársaság első moszkvai követe és így találta meg helyét az újat építő magyar társadalomban. Azért emlékezünk ma — a tévedésekkel súlyosbított, kudarcoktól sem mentes — éle­tére, mert volt ereje szembenézni korábbi önmagával. Mekkora utat kellett megtennie ahhoz Szekfű Gyulának, hogy a szociálde­mokrata Népszava 1941-es, nevezetes kará­csonyi számában részt vegyen, hogy aktí­van cselekedjen a Történelmi EmlékbizottJ ság munkájában és hogy tanúskodjon a fa­siszta rendszer rögtönítélő bírósága előtt — Schönherz Zoltán mellett. A felszabadulás utáni egyik első nyilván nos szereplése volt, hogy emlékbeszé­det mondott Leninről. Mai szemmel olvasva e hajdani emlékezést, persze, sok naivitást, vitatható tételt találunk benne. Az utókornak azonban a gesztus nagyságát, a megtett út óriási távolságát kell értékelnie. Az- a történész, aki Habsburg-illúziókkal kezdte pályafutását — élete végén Lenint akarta megérteni. így kell emlékeznünk Szekfű Gyulára! E. Fehér Pál Szabó Tamás, Szentgyörgyi József dolgozik a telepen, Csehszlovákiából Szabó Er­zsébet és Józef Hascak ér­kezik. Jönnek továbbá mű­vészek Kemerovóból, Bulgá­riából és Finnországból, s -— terv szerint — a besztercebá­nyai kerület is küld egy gra­fikust. összesen tehát 11 mű­vészt fogad Salgótarján, A megy! múzeumi szerve­zet a képzőművész-szövetség­gel és a városi tanáccsal vég­zi az előkészitést, külön is gondot fordítva a szakmai színvonal további emelésére. Éppen ezért a megyei műve­lődésügyi osztállyal egyetér­tésben Idén Czinke Ferencet kérték föl a telep vezetésére, azzal a reménnyel, hogy a művész a következő években Is vállalja e felelős munkát. A vendégek a leánykollégi­umban kapnak szállást, ahol a munka feltételeit is gondo­san megszervezik, hiszen a telepen a legfontosabb „prog­ram” maga a munka. Ezen túl, természetesen arra is gondot fordítanak, hogy a művészek megismerjék a Nógrád múzeumaiban látható értékeket, Szécsényt, Holló­kőt. Balassagyarmatot, Bán­kot, s a külföldi vendégek el­látogathatnak a Magyar Nem­zeti Galériába is, szocialista brigáddal s a képzőművésze­ti stúdió tagjaival találkoz­hatnak. Az események közül kiemelendő még a művészte­lep megnyitására készülő ki­állítás, amelynek anyagát az elmú't évek terméséből válo- gatiák s ez látható lesz a te­mozgalom. Kezdetben általá­nos — a szobrászatot kivéve — műfaji: festészeti, grafikai aákotótelepkénlt működött, a későbbiekben — összefügés- ben la megyei múzeumok egyedirajz-gyűjtő körével is — grafikai teleppé alakult. Az országos képzőművészeti életben éppen ezzel a válasz­tott profillal lát el jelentős művészeti feladatot. Általa nyert alkotótelep-szintű fó­rumot a képgrafika. Észak-1 Magyarország mindenekelőtt grafikai determinációi ú, az országos grafikai biennálét Miskolcon, az egyedirajz- biennálét Salgótarjánban ren­dezik, s az ugyancsak salgó­tarjáni grafikai alkotótelep e koncepció szerves részét je­lenti, amely a képgrafika ha­gyományos formáinak ífém- karcok, lemezlitográfia, linó­metszet, szita) s ezen belül külön a rajzinak nyújt alko­tási lehetőséget A külföldi meghívások — amint az az eddigiekből is kitűnik — el­sősorban a szocialista orszá­gok rajzművészetével hiva­tott a kapcsolatok erősítésé­re, figyelmet fordítva a test­vérkapcsolatokra (Kemerovo, Besztercebánya, Vantaa) is Kívánatosnak látszik, hogy az idei jubileumi alkatótelep a korábbiaknál hatékonyab­ban épüljön be Salgótarján, illetve Nógrád megye művé­szeti életébe, az eddigieknél konzekvensebben szolgálja a művészet és a közönség kap­csolatának erősítését. E tö­rekvést szolgálja egyébként az is, hogy a szervezők ösz- szeállitsnak egy vándorkiál­‘ -TftWv\\V<\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\V\N\\^^^ Az elemző építész-forradalmár 8 NÓGRÁD - 1983. május 21., szombat Száz éve született Walter Gropius ......Újra az ember és az ember, illetve az em­ber és a természet közötti alapösszefüggéseket kell vizs­gálnunk ahelyett, hogy en­gednénk speciális érdekek­nek, vagy szemellenzős lelke- sedőknek, akik a technicizá- lásban látják a végcélt.” Walter Gropius, a XX. szá­zadi egyetemes építészet egyik legnagyobb alakja fogalmaz­ta meg így hitvallását pályá­jának vég efelé, hangsúlyozva a munkássága idején létre­jött új problémákat, a fel­merült új veszélyeket: a tech- nicizmus eluralkodását az em­beri értékek felett. A sors fintora, hogy Gro­pius nevét a szakkörök és az építészet iránt érdeklődők mégis inkább a lakótelep­gondolat megfogalmazója­ként emlegetik. Pedig ő sok­kal több volt ennél. Walter Gropius azáltal vált századunk első felének egyik legjelentősebb építészévé, hogy korán felismerte, az építészet és az építész szerep is meg­változott a korábbiakhoz ké­pest. A XX. század demok­ratikus és szocialista eszméi­hez kapcsolódva, a művészet demokratizálásának igényét fogalmazta meg már közvet­lenül az első világháború után, és valóra váltása érdekében hozta létre 1919-ben Wei- marban a század legjelentő­sebb, legnagyobb hatású mű­vészeti iskoláját, a Bauhaust. Az iskola célja a művészet új funkcióját ellátni tudó al­kotók nevelése volt. A fel­adat nem az ábrázolás, ha­nem az emberi környezet esz­tétikai megformálása Pon­tosan fogalmazva: a gyá­ri termékeket kívánták a leg­magasabb művészi szintre emelni, nem a régi kézmű­vestermékek utánzásával, hanem a gyáripar által is tö­kéletesen dőállítható egysze­rű, szép formák tervezésével. Ennek megfelelően az épí­tész feladatának ezentúl nem a momentumok, fényes palo­ták tervezését tekintették, ha­nem azt, hogy minden em­bernek emberhez méltó ott­hont és környezetet teremt­sen. A Bauhausban a német fia­talok mellett nagy számban voltak a világ közeli és tá­voli országaiból odasereglett növendékek is. Magyarokat a tanárok és a diákok között is lehetett találni. (Moholy- Nagy László, Molnár Farkas, Breuer Marcel, Papp Gyula stb.), s közülük néhányan Gropius legközelebbi mun­katársai közé tartoztak. A Bauhaus 1925-ben átköl­tözött Dessauba, ekkor épí­tette meg Gropius munkatár­saival az iskola számára a műhelyeket, műtermeket, tan­termeket és diákszállót is tartalmazó épületegyüttest, amelyhez a tanárok műter­mes villái csatlakoztak. A dessaui Bauhaus a Gropius- életmű egyik csúcsa és egy­ben a két háború közötti né­met építészet legjelentősebb épületegyüttese. A Gropius- iroda kevéssel később kisla- kásos lakótelepet is tervezett Dessau számára, amelyben a Bauhaus szociális és esztéti­kai elképzeléseit egyaránt igyekeztek megvalósítani. A sorozatgyártásra alkalmas épü­letekkel az új kor új esztéti­káját fogalmazták meg. De ez az elképzelés utópiának blJ zonyult, az emberiséget nem lehetett józan ésszel, világos lakásokkal, egyszerű, szép tárgyakkal megváltani —, a weimari köztársasággal nem jött el az új kor, sőt a léte is nagyon rövidnek bizo­nyult, alig másfél évtized után a legsötétebb irraciona* lizmus és terror ideje követ­kezett el Németországban. Gropius emigrációba kény­szerült. Először Angliában, majd Amerikában talált me­nedéket és munkát. Évtizedeken keresztül hir­dette az építészeti egysége­sítés fontosságát — igaz, hogy ő nem az épületeket, hanem csak az épületelemeket kívánta tipizálni —és már gyakorlati­lag semmit sem tehetett, ami­kor az egységesítésből uni­formizálás lett. Gropius la­kótelepein még váltakoztak a különböző lakóháztípusok — bár több épült egy-egy típus­ból —, rövidesen aztán már ez a minimális változatosság is eltűnt, és sokszor a lakó­telep kialakításában nagyobb szerep jut a kedvező daru­állásnak, mint a házakba« lakó emberek életforma!*«» nyének. Ezért olyan aktuális mind» máig Gropius figyelmeztetése hogy „világunk, az emberetc világa”, és a tervezés közép­pontjában „a természetes kör­nyezetben élő embernek kell állnia”. Gábor Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom