Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-20 / 118. szám
Pillanatképek egy munkáscsalád életéből KGST-együttműködés a mezőgazdasági gépgyártásban Az első munkásigazgató lánya Romhányban Á szakosítás lehetőség Nein is olyan régen a világ élelmiszer- termelésének helyzetét optimistán ítélték meg a szakemberek. A hatvanas években alapja is volt a derűi Hásnak, hiszen a világ élelmiszer-termelése gyorsabban növekedett, mint a népesség s.’áma. A KGST-or- szágok érték el a legnagyobo növekedési ütemet, a termelés évente 4,5 százalékkal emelkedett. Egy évtized múltán a világ valamennyi térségében csökkent a növekedési ütem. Egyes KGST-országokban a hetvenes évek második felében csökkent az egy főre jutó élelmiszer-termelés is. Ennek következménye, hogy mérséklődött az önellátás képessége, emelkedett az élelmiszerimport. Néhány szocialista ország a mi éghajlati övezetünkben nem termelhető termékeken kívül gabonából, húsból és egyéb mezőgazdasági termékekből is importra kényszerült. A kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátás valamennyi országban fontos tényezője a közhangulatnak, éppen ezért a termelés fejlesztése a szocialista országokban megkülönböztetett figyelmet érdemel. A lehetőség is adott arra, hogy a KGST-országok sokoldalú együttműködéssel úgy fejlesszék a mezőgazdasági termelést, hogy az kielégítse a lakosság szükségleteit. A szocialista országok területen előfordul a hideg égöv, megtalálható a szubtrópikus klíma, tehát sok-sok növény termelhető eredményesen. Egyes országokban együttműködésre ösztönöz a belföldi ellátás javítása, másutt — így hazánkban is — az élelmiszerexport fokozása. Mindehhez szükség van a tudományos és ipari háttérre, ami az együttműködés révén szélesíthető. Hazánk mezőgazdasági exportjában és importjában is meghatározó szerepe van a KGST közösségének. Több szocialista országban vásárolunk gépeket, eszközöket, fát, s szállítunk mezőgazdasági termékeket. Az együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázását serkenti, hogy egyes felmérések szerint a mostaninál ésszerűbb munkamegosztást lehetne kialakítani az élelmi» szer-termelésben, és a mezőgazdaságot kiszolgáló ágazatokban. Erre ösztönöz a nyugat-európai országok agrárprotekcionizmusa, és az a technikai, technológiai fejlődés is, ami az utóbbi években világszerte kibontakozott. A tapasztalatok szerint a KGST-országokban éppen a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termelést kiszolgáló gépek tervezése és gyártása jelenti a legfőbb gondot. A mező- gazdasági célprogramnak ezért szerves része például a gépgyártási együttműködés fejlesztése. Az élelmiszer-termelés anyagi, műszaki bázisának továbbfejlesztése, a műszaki haladás gyorsítása mérsékelné a függőséget a fejlett tőkésországoktól. A törekvések kibontakozását sürgeti, hogy a szocialista országok mezőgazdaságának gépesítése főként minőségileg marad el a kívánatostól. Ez különösen érzékelhető a traktorok, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztésbe« szükséges gépek gyártásában. E gépek egy részét nem is gyártják a szocialista országokban, holott a gépipar kapacitása ezt lehetővé tenné. A szakembereknek gyakori panasza az is, hogy hiányos az alkatrészellátás, ami esetenként akadályozza a gépek rendeltetésszerű használatát. A KGST-országok közötti munkamegosztásra az úgynevezett végtermék-szakosítás a jellemző. Éhnek egyik alapja, hogy a piac biztosított. Ez ugyan lehetővé teszi a sorozatgyártást —, ami a gazdaságosabb termelés feltétele — ám kevésbé serkent a jobb, korszerűbb termékek gyártására, hozzájárul a műszaki színvonal stagnálásához. Ezért egyes javaslatok szerint az együttműködés során arra kellene törekedni, hogy a végtermék-szakosítást fokozatosan váltsa fel a részegység- és alkatrészgyártás szakosítása. A KGST-együttműködés arra is lehetőséget ad, hogy a kooperáció ne korlátozódjék a gyártásra, annak része legyen a tervezés, a műszaki fejlesztés, a szervizelés. F. J. Lengyelek a V ECVÉPSZER ben Such Györgynét, ezt a kedves, közvetlen, barátságos asszonyt, a Romhányi Építési Kerámiagyár pártvezetőségének tagját úgy ismerik, mint aki a gyár, a közösség érdekében szívesen és önzetlenül cselekszik, s amióta ő látja el a pártvezetőségben a nőfelelősi tisztet, azóta az asszonyok, lányok megmozdultak; szívesen vállalkoznak közösségi munkára, pedig többüknek kettő-, illetve háromféle társadalmi funkciója is van. Főleg a középkorosztály-beliekről van szó. — Őket jobban lehet aktivizálni, mozgósítani. Fegyelmezettebbek, mint a férfiak, minden tekintetben helytállnak. Mivel igen megnőtt a gyárunk,' ezért hát a vezetőség egymás között felosztotta a területet. Rendszeresen felkeressük nőtársainkat, elbeszélgetünk velük, jogos kéréseiket eljuttatja oda. ahol intézkedni tudnak. Igen, van foganatja — állítja határozottan Such Györgyné, akinek bő három éve van még a nyugdíjig, s a technológiai laboratóriumban dolgozik. * Édesapja, 1928-ban került Romhányba, az építési kerámiagyárba Pécsről, ahol a zsolnai porcelánban tanulta a szakmát, mint korongos. — Édesapámnak rendkívül ügyes keze volt, amit sajnos én nem örököltem tőle. A család életében jelentős állomást jelentett, amikor 1943- ban államosításkor kinevezték a gyár első munkásigaz- gatójának. Annyira váratlanul érte a megbízatás, hogy örömében könnyes lett a szeme. 1956-ig látta el ezt a tisztséget. Egyébként nyolcán vagyunk testvérek és abból hatan itt dolgozunk, egy test- vérwft pedig a szomszédos gránitban. Annak idején mi is akárcsak sok más ideveió, kértük a felvételünket a gyárba. Az én esetemben ennek már 38 esztendeje. Felvettek, mert nagy volt a család, és meg kellett élnünk. Nekem az első perctől kezdve mindig és mindenben példát kellett mutatnom. Ha pedig a művezetőm jutalomra javasolt, egyesek száján hamar kicsúszott a szó: persze azért kap, azért javasolta a művezető, mert az igazgatónak a lánya. Pedig hajnali 3 órakor én is ugyan úgy szedtem ki a kemencéből az árut, mint a Az ügy —, amelynek jóvoltából most itt ülhetünk a nagybátonyi tanács egyik termében — még 1976-ra nyúlik vissza. Akkor tette meg első bejelentését Sz. László nagybátonyi lakos, telekszomszédja, K. László ellen. Mint a vízfolyás K. László ugyanis föld és egyéb anyagok Kecskés-patakba történő hordásával megváltoztatta a medret, ami ugyebár elítélendő cselekedet. így vélekedett Sz. László is, annál inkább, mert szerinte a vízfolyás az ő telkéből „sajátított ki” egy darabot. Mivel valamerre csak el kellett folynia... A tanács illetékes szerve annak rendje és módja szerint felszólította K. Lászlót, hogy szüntesse be a patakeltérítési hadműveletet. Ezt követően néhány hónapig nyugalom volt a víz mindkét partján. De hamarosan minden kezdődött elölről. Üjabb bejelentés, újabb kivizsgálás, újabb felszólítás. Évente két- három alkalommal. Vélt tulajdoni érdekeket sértő huzavona olyan terület fölött, amely nem volt egyik félé sem, lévén a magyar állam tulajdona. Hosszas csatározás után, 1982-ben a nagybátonyi tanács ezer forint pénzbüntetést rótt ki K. Lászlóra, mert többiek. Amikor pedig ideiglenes elbocsátásokra került a sor. én is rákerültem a listára Pedig akkor már terhes voltam. A személyzetis jött le Budapestről, s az győzte meg édesapámat, hogy törvényellenesen cselekedett, amikor elküldött, mert terhes növel ezt nem szabad megtenni. így kerültem vissza a gyárba. — Annak idején így kivételeztek a munkásszülők, munkásvezetők gyermekeivel — jegyzi meg a mellettünk álló Fejes Frigyes, a pártve- zetőség titkára. * Ha kézügyeségben nem is, de a munkában, a szorgalomban, az igyekezetben, a felelősségvállalásban, a közösség érdekében végzett munkában, az akkori lánv, illetve a későbbi fialalasszony, édesapja nyomdokain haladt és halad. Soha sem tudták őt megelőzni a munkában. Ezt bizonyítják az alábbiak: az elsők között kapta rneg a Sztahanovista oklevelet, az Élmunkás jelvényt, többször vette át a Kiváló dolgozó kitüntetést, egy esetben az építőipar Kiváló dolgozója, később pedig a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést vehette át. Nemrégen a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. A múltbeli élményeket, eseményeket, epizódokat visz- szaidézve bizonyos idő után kesernyéssé, illetve vibrálóvá válik a hangja. Arra az időszakra utal, amikor fájó szívvel ott kellett hagynia a teljesítménybéres fizikai munkát. Irigyei kikezdték. Olyanokat mondtak rá, hogy őmiatta nem kapnak mások jutalmat, mert úgy hajt... Any- nyira szívére vette a bántó, rosszindulatú, megalapozatlan megjegyzéseket, hogy idegileg csaknem teljesen kiborult. Ebben az időben az R—1-ben a mázszalagon dolgozott. — Azóta már hívtak visz- sza, de nem mentem. Az bántott és bánt most is a legjobban, hogy azok voltak ellenem, akikkel már hosszabb ideje együtt dolgoztam. A. kevés tapasztalattal rendelkező fiatalok viszont mellettem álltak ki. Mondanom sem kell, nagyon elkeseredtem. a patak partján trágyát tárolt. Már-már úgy tűnt, hogy ezzel vége a dalnak, de az áldatlan kötélhúzás csak tovább folytatódott, s az idén már fennállásának nyolcadik évébe lépett. Lépett azonban a tanács Is, és áprilisban a vitatott — állítólagos patakeltérítésből származó — földterületet K. László részére használatba adta, mint állami tulajdont. Azzal a kikötéssel, hogy K. László a jövőben ezt a 12 négyzetméternyi területet a jövőben tisztán tartja, és rajta szennyező anyagot nem tárol. Sz. Lászlónak azonban mindez nem elég. Ezért ülünk most itt... Szalonnázni lenne jó A tanács két illetékese megpróbálja csitítani az ügyfeleket, akik bár tegeződnek egymással, úgy tűnik, kibékít- hetetlenek. — Arrébb toltad a patakot! — így Sz. László. — Dömperrel hordattad bele a földet! — Én, dömperrel? A kérdést követően Sz. László tanúért szalad. Tanú Állandóan arra kerestem választ, hogy miárt ezt érdemeltem ki a lekiismeretes munkámmal? Abban az időszakban az P.—1 gyárban évente 500 ezer négyzetméter csempét kellett gyártani. A mi kollektívánk 700 ezerre növelte a mennyiséget. Segédkeztem a II Rákóczi Ferenc brigád megalakításában. Ügy dolgoztunk, hogy helyezést értünk el. A saját újításomat pedig a brigád nevére adtam be, a kapott pénzt egyenlően osztottam szét. Szerencsére a pártvezetőség mellém állt, s úgy kerültem át ide a technológai laborba, ahol a fiatalokkal együtt azóta is megértésben dolgozunk. * Anyagi gondjaik nincsenek, mert addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. Férje is itt dolgozik, targoncás beosztásban. 1971-ben megvették a gyár komfort nélküli munkáslakását, amit azóta korszerűsítettek. A kétszobás otthonukat szépen berendezték és részben gépesítették a háztartásukat. A munkaidő után közösen elvégzik a házkörüli teendőket, majd az ezt követő szabad idejüket olvasással, tv-nézéssel és egyéb hasznos tevékenységgel töltik el. A hét végeken — jó időben — motorra ülnek és kirándulnak a Duna-kanyarha, Mátrába vagy pedig meglátogatják felnőtt gyermekük családját Nagyorosziban. * A nyugdíjkorhatárhoz közeledve önként kínálkozik a kérdés: mit szeretnének még elérni a közeljövőben, az életben? — Ha a fiam meg tudná venni azt a tanácsi-szolgálati lakást, amiben most lakik, akkor mi a szükséges pénz előteremtésében segítenénk neki. * Reméljük sikerül, e gondolattal búcsúztunk el egymástól. Hét közben magam elé képzelem a két aranyos unokát; a 10 éves fiút és a 7 éves kislányt, akikről igen-igen nagy szeretettel beszél a nagymama. Nem csoda, mert mindkettőjük a nagyszülők szeme fénye. szerencsére nincs. Különben rögvest átalakulhatnánk bírósággá. .. — Laci bácsi mit akar? — kérdi atyai hangon az egyik tanácsi ember, bár vagy húsz évvel fiatalabb Sz. Lászlónál. Laci bácsi azonban nem tudja pontosan mit akar. Ami nem is nagy csoda és ezen az sem segít, hogy nyolc évvel ezelőtt még valószínűleg tudta. Áz embernek önkéntelenül is olyan érzése adódik, hogy Laci bácsinak jóval több az ideje erre az ügyre — lévén nyugdíjas —, mint a kára ebből kifolyólag. Ellenlábasa K. László viszont dolgozó ember, aki jelenleg is szabadságát tölti ebben az egyébként hangulatos kis irodahelyiségben. — Én csak szeretnék kiülni a patakpartra — mondja panaszosan. — Esetleg süthetnék szalonnát is — réve- dez távolba tekintete. A szalonna említése Laci bácsinak is meghozza az étvágyát. — Rendben van — mondja. — Arrébb tolta a patakot, én károsodtam. Adjon nekem a tanács öt évig kedvezményt a községfejlesztési hozzájáruláshoz. Napirenden a TIT termelést segítő tevékenysége Csütörtökön ülést tartott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnöksége a TIT természettudományi stúdiójában. A tanácskozáson Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tagja, a tudományos, közoktatási és kulturális osztály vezetője tájékoztatót tartott időszerű művelődéspolitikai kérdésekről. Ezt követően a tudományos ismeretterjesztő társulatnak a termelést közvetlenül segítő tevékenységéről, a TIT által szervezett szakmai át- és továbbképző tanfolyamokról hallhattak beszámolót a résztvevők. Mivel nem szoktam még hozzá a hivatali munka légköréhez, kishíján súlyos hibát követek el. Majdnem elnevetem magam... Törékenynek tetsző béke A tanácsiak azonban edzettebbek is, szigorúbbak is, tudomására hozzák. Sz. Lászlónak, hogy a hozzájárulás mértéke ebben az ügyben nem képezheti vita tárgyát. — A Kecskés-patakot 1984- ben szabályozzák, s valószínű, hogy ott fog folyni, ahol eddig még nem, így nem sok értelme van a huzavonának — így az egyik illetékes. Térképek kerülnek elő, türelmes magyarázat következik, mindenki érdeklődve szem- lélgeti az új nyomvonalat jelző vastag barna csíkot. Ezután már nem sok rábeszélésbe kerül, hogy Sz. László és K. László aláírják a békekötésről szóló jegyzőkönyvet. A várt kézfogás azonban —, legnagyobb sajnálatomra —, elmarad, így miközben részvételem jutalmaként kapott jegyzőkönyv egyik példányát hajtogatom, arra gondolok találkoznak még itt a telekszomszédok. Ezt igazolja a vb-titkár is. akivel váltunk néhány szót, s eközben említést tesz 10—15 éve húzódó, hasonló ügyekről Szó, ami szó nem irigylem az ezzel foglalkozókat. Z. T. Január első hetétől húsz lengyel szakmunkás dolgozik a megyeszékhelyi VE- GYÉPSZER gyárban. — Hat-hat munkatársunk tevékenykedik az esztergályos-, a lakatos- és a hegesztőszakmában a gyár különböző üzemeinek munka- csoportjaiban — mondta a csoport vezetője, Henryk Prusek mérnök, Tóth Im- réné, a lengyel származású tolmácsnő fordításában, amikor a gyári ebédlőben reggeiizés közben megkerestük őket. Majd így folytatta: — Minden dolgozót a Firma Comobex nevű vállalat irányított e külföldi munkára. Vállalatunk hasonló építési, szerelési jellegű tevékenységet végez, mint a VEGYÉPSZER. Szinte az út- és vasútépítéstől a szolgáltatóipari létesítmények, vegyipari üzemek gyártásáig, szereléséig mindenféle munkát elvégzünk. Eljárnak dolgozóink vendégmunkásként építeni, szerelni mind a szocialista, mind a kapitalista országokba. Voltunk már Bulgáriában, Csehszlovákiában, Magyarországon, de Ausztriában, az NSZK-ban is. Sőt, dolgoznak munkatársaink Líbiában és Irakban. Jelenleg vállalatunk munkásgárdájának 80 százaléka dolgozik külföldön. — Hogy érzik nálunk magukat? — Érdekes a munkánk. Bár sok nehézség adódik, igyekezünk megértetni magunkat, s melegében, a munkahelyen megoldjuk a problémákat az itteni, készséges vezetők segítségével. Nem okoz különösebb gondot a nyelvi akadály sem, hiszen tolmácsunk mindenkor rendelkezésünkre áll, és az is sokat segít, hogy már nem először dolgozunk Magyarországon. Ismereteket szereztünk az építőipari vállalatnál Veszprémben és Ajkán, ahol még villany- szerelési munkákat is végeztünk. — Lengyelország melyik részeiről érkeztek? Járnak- e gyakran haza látogatóba? — Többen jöttünk Czes- tochowából, Gropolból, egy- egy kollégánk Szczecinből, Toronyból, vagy a lengyel— német hátságról, Szkrzselec- ből érkezett. Sokfelől jót* tünk. Nálunk is megnézik, kiknek adnak külföldi munkalehetőséget A vállalatunk évente háromszori hazautazást tesz lehetővé. Természetesen kihasználjuk, de, akik úgy gondolják, s a szabad idejük engedi, többször is hazautaznak. Tolmácsuk, Irina elmondta még, hogy igyekszik a vendégek szabad idejét Is színesebbé tenni. Nevükben mond köszönetét a Budapesti úti iskola vezetőjének, amiért térítésmentesen lehetővé tette, hogy a csoport tagjai hetenként, szombaton másfél órán át igénybe vehetik az iskola tornatermét, s nagy focicsatákat vívnak. — Szeretnénk a munka- kapcsolatokon túl a lengyel—magyar barátságot szabadidős-tevékenységünkben is erősíteni, ápolni — vette át a szót Prusek mérnök. — Szeretnénk még a nyáron, vagy talán előbb is meghívni családtagjainkat látogatóba, megmutatni nekik, hol, milyen szép környéken, hogyan élünk. Csak egy kérésünk van: jó lenne elérni, hogy szálláshelyeink a szerződésben foglaltaknak megfelelőek legyenek. Vagyis, hogy egy- egy IBUSZ-lakásban csak két munkatársunkat kelljen elszállásolni. Jelenleg ugyanis négyen laknak egy- egy szobában s az egyik lakás annyira nedves, nyirkos, hogy alkalmatlan a kulturált használatra. A gyár gondja azonos a vendégmunkásokéval. Meg keli találni a lehetőséget a megyeszékhely idegenforgalmi szolgáltató hálózatában, hogy megoldódjék a húsz lengyel vendégmunkás : zál- lásgondja. A. M. j NÚGRAD - 1983, május 20., péntek 3 — venesz — PATÁK KERINGŐ Nacpybátonyban
