Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-20 / 118. szám

DÉTÁRI BORBÁS VINCE’ A nevelési értekezleted mafgSjarcf Család és iskola r Ezekben a hitekben a me­gye valamennyi általános és középfokú tanintézetében le­zajlottak az 1982/R3-as tanév Utolsó nevelési értekezletei, melyek témája: a család és ez iskola kapcsolata volt. Sok hasznos gondolat hang­zott el ezeken a nevelési érte­kezleteken,, pro és kontra vé­lemények ütköztek, különbö­ző nevelői nézetek kerültek összhangba ebben a nagyon komoly témában. Mégis az értekezletek többségéről kissé keserű szájízzel némi hiány­érzettel távozott az ember. Igen hiányérzettel. Hiány­érzettel, mert ezeken a neve­lési értekezleteken csak az egyik fél véleménye került kifejtésre, a másik fél ■— a család — nem kapott han­got. Igaz, objektíve lehetetlen volna egy ilyen jellegű neve­lési értekezeletre valamennyi családot, vagy családfőt meg­hívni, de egy esetleges meg­hívást is félő, hogy kevés csa­lád fogadott volna el. Fő­ként azok a családok tartot­ták volna távol magukat et­től a fórumtól: ahol problé­mák vannak. A családok, a szülői: érdekeit és vélemé­nyét a szülő munkaközösségek vezetői képviselték, mert azo­kat meghívták. De a valóban „érintettek” távol maradtak. Napjainkban a tanintéze­tek egyre nyitottabbak, s pró­bálnak újabb Kerületek felé is nyitni. Mára már lecsilla­podtak a viták, hogy mi az iskola fő feladata: az okta­tás vagy a nevelés? Nagyon helyes kompromisszum jött létre az oktatva nevelés szemlélete, amely nem azt je­lenti. hogy a tanintézetek minden nevelési feladatot le­vesznek a szülők válláról, ha­nem azt, hogy a jelenlegi foglalkoztatottsági struktúrá­ban bizonyos segítséget adnak az elsődleges nevelő közeg­nek: a családnak. Intézményeink a családi életre, a család, a szülő sze­reltére, a takarékosságra, az egymás iránti gondoskodásra és megbecsülésre nevelik ne­bulóikat. A legszebb, a leg­tisztább érzéseket kívánják beleplántálni a fogékony gyer­meki lélekbe pedagógusaink, de hiába, ha otthon ellen­kező benyomások érik őket. Ha nincs szinkronban az is­kola törekvése a családi ha­tásokkal. Szülők szeretetére oktatja a nevelő a gyermeket, még szaktárgyak keretében is, s mégis megdöbbenve hallot­tam a következő kinyilat­koztatást egy kislány szájá­ból, amint barátnőinek mondta „képzeljétek az a hülye apám, csak farmer­rongyokat, még 'emezeket hozott külföldről, s nem azt ami nekem kellene...” Honnan vette ezt a hangoK? Az iskola nem így bocsátotta el. Arany János csodálatos verse a „Családi kör” szinte minden padagógusnak szem­léltetőeszköz a családi élet­re nevelésben. A családi bé­ke, az egymás iránti szere­tet, megbecsülésről beszélünk, s másnap a gyerek kiadatla­nul kék-zöld foltokkal jelenik meg, mert a családfő fizetés utáni napon, de alkalom nél­kül is felöntött a garatra, s erejét vagy éppen összegyűlt, s mások által táplált mérgét családján töltötte ki. A család évszázados struk­túrája megbomlott, hiszen mindnyájan dolgozunk. Keve­sebb az idő, s egyes szülők a nevelési feladataikat letud­ják azzal, hogy este megkér­dezik futólag, hogy „na mi volt ma a suliban?” de a vá­laszt már nem is hallják. Le­tudják gyermekük nevelésének gondját azzal hogy a legújabb divat szerint öltöztetik kedvenc csemetéjüket, zsebpénzzel lát­ják el, esetleg megszidják egy-egy rossz jegy miatt, időnként morogva elmennek a szülői értekezletre. Jó lenne, ha a divatos ru­hák, zsebpénzek, csillogó ke­rékpárok — a 3. osztály felé kismotorok — helyett az jön­ne divatba, hogy otthon az iskola nevelési funkcióját erősítenék. Nemcsak egv kér­dés erejéig jutna idő a gyer­mekekre, hanem az iskolai szemléltetés helvett, az ottho­ni „családi kör” segítené a nyiladozó értelem jó irányá­ba való fordulását, s akkor talán a pedagógusok is hiány­érzet nélkül távoznának egy ilyen témájú nevelési érte­kezletről. Mátyus Imre Uljanovszki kincstalálók Uljanovszkban egy bontás­ra ítélt ház padlásán a kö­zelmúltban régi ékszereket találtak. A kincseket iskolá­sok fedezték fel. A kis do­bozban briliánsokkal, igaz­gyöngyökkel díszített éksze­rek, aranyórák, karperecek, és más értékes tárgyak vol­tak. Értékük meghaladja az 50 ezer rubelt. A viharos megrázkódtatá­sok, háborúk, hadjáratok so­rán a középkori városlakók gyakran rejtették kincseiket a földbe, falazták be házaik­ba és előfordult, hogy később már nem volt aki „visszakö­vetelhesse” azokat. A megta­lálók kötelessége értesíteni az állami intézeteket, múzeumo­kat és a szakemberek megér­kezéséig gondosan meg kell őrizni a talált tárgyakat A szovjet törvények értelmében a talált kincs értékének egy negyede a megtalálót illeti. Zenei hírek A közelmúltban egy Stockholm melletti megye együttese, a svéd Jahrlallai fúvószenekar tisztelte meg Salgótarjánt. Hangversenyü­ket a zeneiskola nagytermében hallhattuk, ahol nagy közönségsi­kert arattak. Műsorukra tűzték a hagyományos fúvószenét, svéd szerzők müveit, illetve musicalt (például a Kabaré fúvószenekarra való feldolgozását) egyaránt. Megnyerő, külső, látványos hang- szerelés. nem tolakodó, de biz­tos fellépés, mindez garantálta sikerüket annak ellenére, hogy a zenekar hangzása néhol amatőr­nek tűnt. Kitekintést adtak azok számára, akik a fúvöszenét alig- alig, vagy csak mint térzenét Is­merik nemcsak indulók és kerin- gők léteznek, mindezt igazolta műsoruk. Lelkesen játszottak, a közönség tetszését pedig ráadá­sokkal köszönték meg. ♦ A salgótarjáni szimfonikus ze­nekar régebbről elmaradt bérle­tes hangversenyeit pótolta nem­rég Magyamándorban és Balassa­gyarmaton. Játszották Beethoven Leonóra nyitányát. A nyitány tulajdonképpen tartalom, röviden mesél, csupán zenei eszközökkel. Ügy is modhatnánk, egyfajta programzene. Ez a nyitány a börtönbe került férjről, Floresz- tánról és az őt mindenáron ki­szabadítani akaró feleségéről, Leonóráról szól, két jellemrajz. A közönség érdeklődéssel hallgatta, a zenekar valóban elmesélte a történetet hangszereivel. Mozart zongoraversenyét Juhás2 Éva zongoraművésznő játszotta, a körülményekhez képest sikere­sen. Ezalatt a hangszerek minő­ségét értem. Magyamándorban csak pianínót. Balassagyarmaton pedig egy középiskolában használt zongorát tudtak rendelkezésére bocsátani. Haydn Üstdob szimfóniája volt az utolsó műsorszám, melyből két tételt mutattak be a közönségnek. A műsorszámok között ismerte­tőt mondott Fasang Árpád. Ked­vesen szelíden beszélt, igyekezett mindent elmagyarázni a gyere­keknek, közben szorgalomra, ki­tartásra buzdította, zeneszeretetre tanította őket, idézett a zeneiro­dalom nagyjairól. Beszédével han­gulatot teremtett és emelte a mű­sor színvonalát. M. É. A szerencsés kincstalálók; a IV. osztályos A. Szaveljov és a IX. osztályos O. Majorov. Az érték egy negyede a meg­találókat illeti. A fenyők nem száradtak el... A Bikkoldal zöldül, épp­úgy, mint a távolabb húzódó Vajas, a tőrincsi dombok, vagy a Csádalj. Az Ipoly sza­lagján fényesen csillan a napfény. A vízimadarak sür­gés-forgása májust jelez. * Először egyedül próbálko­zom. Nem olyan nagy ez a litkei temető! Talán magam is rátalálok idősebb Borbás Vince síremlékére. Évtizede­ken át itt volt kántortanító. Azoknak legalább egy kőke­reszt abban az időben is ki­járt. A kő pedig gondozás nélkül is sokáig fennmarad. Mégsem találom. Aztán má­sok is segítenek a keresgélés­ben. A névre emlékeznek. Igen, valami botanikus tudós volt, ha nem ő, akkor a fia... * A községben a fiatalabb Borbás Vincéről, a világhírű tudósról utcát is elneveztek, s az iskola is őrzi nevét. Szülőházán pedig emléktáb­la volt. — Szép ünnepségen avat­ták fel — mondja Ottmár né­ni. — Arra még nem emlék­szem biztosan, hogy milyen évfordulója volt, de nagyon sokan voltunk ott a faluból. Az utca, meg az udvar is tele volt emberekkel. Ott volt apraja-nagyja. A ház előtt fenyőfákat ültettek. A verset Cili, a testvérem lánya mond­ta a hambiton állva. Az elejé­re már nem emlékszem, de nagyon szépen, valahogy így fejezte be: „Ápolgatjuk, lo- csolgatjuk, elszáradni sose hagyjuk”. A fenyők nem száradtak el. De a ház eltűnt mögülük. Az a ház, amelyikben a geo­botanika XIX. századbeli leg­nagyobbika élte gyerekkorát. — Nagyanyáméi:: velük szemben rézsűt, laktak. Ahogy édesanyám mesélte, a házuk nem olyan volt, mint, amit most lebontottak. Beljebb az udvaron állott egy kis ház, később ahhoz toldottak elei­be. Arra már én is emlék­szem, hogy utánuk következő lakóknál jártam, mint kis­gyerek és jól megnéztem ma­gamnak a füstös konyhát a nagy gerendákkal. Még úgy el is gondoltam magamban, hogy ilyen házban laktak a Borbásék? Nagyapám sokat üldögélt az öreg Borbással a kemencén. Mert akkor még kemence volt. A Vince gye­rek meg ott tanyázott nagy- anyáméknál. Nagyon szerette a főztit. Egyszer kifagyva jött haza az erdőről és nagy­anyám azt mondta neki: „Ott fagysz még egyszer meg, te gyerek, meglátod!” „Majd megmelegszek kisanyáéknál!” (Nagyapám Kis Ignác volt, ezért hívtuk őket „kisapának”, meg „kisanyának”.) * Vince mindig az erdőt búj­ta. A Bikkoldalt szerette a legjobban. Azt szokta monda­ni, hogy a Bikkoldalnak minden szál füvét be kéne aranyozni, mert minden szál füve gyógyszer. Akkor még nem ízület volt, hanem kösz- vény. Ha megtudta, hogy va­lakinek köszvénye van, el­ment füvet gyűjteni rá. Azo­kat horgonyfazékban kifőz­ték és fakádba tették, úgy használták. Borbás Vince nem ezekkel a gyerekkori felfedezésekkel gazdagította a tudományt De ezek nélkül talán sohasem vált volna tudóssá. Itt ivódott bele a növények szeretete, mely szorgalommal, kortár­sain túlnövő intuitív és rend­szerező képességével párosul­va, a magyar flórakutatás leg­jelesebbjei közé emelte. Nö­vények sokasága őrzi nevét, mint felfedezőét. Növény­földrajzi tanulmányainak megállapításai ma is helytál­lóak és a jelenlegi kutatások alapjául szolgálnak. Ma kü­lönösen aktuálisak, hiszen az ember és környezete közötti megbomlott egyensúly hely­reállítása gyakorlati jelentő­ségűvé teszi azokat (Pl. a, Balaton hínárosodásának meggátlása, mellyel oly sokat foglalkozott.) — Hogy később mi lett ve­le, azt én pontosan nem tu­dom. Ügy hallottam, hogy valahol egyetemi professzor lett, de azt sem tudom, hogy hol van eltemetve. A fiata­labbak erről biztos többet tud­nának, nekik tanították az is­kolában. A Cserháti tanító úrról biztosan tudom, hogy sokat beszélt róla a gyere­keknek, de talán a mostani­ak is. Emlékszem, egyszer ha­lottak napján nagyon sok is­kolásgyerek volt a Borbás bácsi sírjánál. Virágokat, gyertyákat vittek. Még oda­mentem én is megnézni, te­listele volt a simák még az oldala is virágokkal. Gon­doltam, ha már a fia nem érdemelhette meg, hogy ide temessék, legalább az apját becsüljük meg. De most már, hogy beteg vagyok, régen nem járok a temetőbe. Az uram sírja körül még most is az a borostyán van, amit a Borbás gyerek ültetett az ak­kori kertünkbe. Mert hozott oda a ravás mellé — az amo­lyan kőből rakott kerítésféle — szarkalábat, bojtorjánt, tisztesfüvet. medvetalpat, ökörfarkkórót, meg boros­tyánt is. Ha meghalt valaki rokon, télen is abból csinál­tam zöldet a koporsóra. Ak­kora szép nagy levelei vol­tak. Mikor eljöttünk onnan lakni, egy jó nagy tövet ki­húztam onnan, azt ültettem a sírra. Sokszor eszembe ju­tott róla a Borbás Vince. Még egy kicsit büszke is voltam rá, hogy ő ilyen nagy ember lett. * Nagy ember volt. Megala­pozott tudással és szárnyaló fantáziával. Szerette az em­bereket. A növényeket is az emberért szerette és kutatta. Fiatalkori versei költői kész­ségről, nagy műveltségről és mély humánumról, az élő vi­lág csodálatáról és tiszteleté­ről tanúskodnak. Ennek titkait vágyta mi­nél teljesebben felidézni. Aka­démikus, a dogmákhoz ra­gaszkodó kortársaival előre­mutató és újszerű nézetei mi­att sok vitája volt. Nézeteit sohasem rejtette véka alá; ezért — mint csaknem min­den nagy tudósnak —, sok akadállyal kellett megküzde­nie. A rangnál, címnél fon­tosabbnak tartotta igaza elis­mertetését. Kora társadalmi viszonyai közepette érthető, hogy a megérdemeltnél jóval később kapott Kolozsvárott egyetemi katedrát. — Ügy tudom, Litkén so­kan szerették az idősebb Bor- bást, és tudós fiát is sokan tisztelik, ha nem is értünk úgy hozzá, hogy ő mit csi­nált. Biztosan megvan az oka az elismerésének. Ügy hal­lottam, hogy valahol a Ba­laton mellett is van szobra, meg fasort, vagy valami ilyesmit neveztek el róla. Nagy kár, hogy a házat le­bontották. Annyi ember meg­állt ott, különösen úgy ősa felé, mikor sok idegen jár a községben. Legalább azt a táblát el kellene valahol he­lyezni. Építenének neki vala­micskét olyan beugróval, hogy az eső, meg a hó ne vágja. Á ház lebontásán sokan meg- botránkoztunk. Olyasfélét hal­lottunk, hogy rendbehozzák és egy kis múzeumfélét csi­nálnak belőle, a kertjében, meg Borbásró] elnevezett nö­vényeket ültetnek. Mikor meghallottam, hogy a tűzol­tók szétszedték, mondtam is a fiamnak: „Látod, tűz nél­kül eloltották a Borbás-há- zat!” A tudománynák vannak ke­vésbé divatos, a közvélemény által alig ismert ágai, me­lyek azonban éppúgy szol­gálják- az emberiség ügyét, mint az ismertebbek. Détári Borbás Vince ilyen tudomány­ág nagy egyénisége volt. Szü­lőhazájában megtettünk-e lel­kiismeretűnk szerint mindent tevékenységének ismerteté­séért és emlékének megőrzé­séért? Szülőházának elvesz­tésével mindenesetre Litke és az egész megye is szegényebb lett egy becses kultúrtörténeti emlékkel. Tegyük meg legalább ez­után, amit pótolnunk kell! Dr. Fancsik János KOSSUTH RADIO! 8.27: Egy kis figyelmet kérek 1 8.37: Ravel: Daphnis és Chloé — balett 9.33: Száll az ének 10.05: Hétszínvlrág 10.35: Ágban, erekben, levelek­ben 10.40: Régi hires énekesek mű­sorából 11.00: Görgely Gábor színháza 11.45: Kodály egynemű karaiból 12.45: Hét végi panoráma 14.02: A Budapesti koncert fúvós- zenekar játszik 14.14: A SebS-együttes összes fel­vétele XI/11. rész 1979. 15.05: Révkalauz 15.35: szlklay Erika énekel 16.00: Húszas stúdió 17.05: Gencsy Sári és Szabó Miklós nótákat énekel 18.00: Filmslágerek 19.15: Poulenc: Az őzikék — balettszvit 19.36: A 111-es 20.36: Operett kedvelőknek 21.30: Választóvonal 22.30: Varsói beszélgetés Cathy Berberianna! 23.19: Mozart: D-dúr (Postakürt) szerenád K. 320. 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO: 8.05: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkarának és szim­fonikus zenekarának felvé­teleiből 8.35: Slágermúzeum 9.21: Háttérbeszélgetés 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.40: Népi muzsika 13.15: Nyolc rádió nyolc dala 14.00: A Petőfi rádió zenedél­utánja 4 NÓGRÁD - 1983. május 20., péntek 14.50: Vásárrádió (Kér.) 15.30: Könyvről — könyvért 15.45: A Menn At Work együttes felvételeiből 17.30: ötödik sebesség 18.35: Pophullám 19.40: Régi nóta, hires nóta 20.35: sokféle — a férjekről 21.35: Ritmus! 22.05: Népdalok 23.20: Annie, a puskás amazon MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. (A tarta­lomból : Strandszemle három me­gyében — Kempingcikkek nyo­mában — Áruellátás üdülőövezet­ben — Programajánlat) Szerkesz­tő: Nagy István. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizika (ált. isk. 8. oszt.) 9.40: Fizika (ált. isk. 6. oszt.) összefoglalás 9.25: Magyar irodalom, (ált. Isk. alsó tagozat 10.00: Magyar irodalom (ált. Isk. 6. oszt.) 10.40: Rajz- és műalkotás-elemzés (ált. isk. alsó tagozat) 11.00: Képújság 13.50: Rajz- és műalkotás-elemzés (ism.) t4.10: Magyar Irodalom (ált. Isk. alsó tagozat, ism.) 14.35: Magyar Irodalom (ált. Isk. 6. oszt.) (ism.) 15.15: Aki mer, az nyer! IX. (ism.) 15.55: Hírek 16.00: Születésnap. Magyarul be­szélő szovjet—azerbajdzsánl tévéfilm 17.25: Postafiók 250. 17.40: Képújság 17.45: Reklám 18.00: Ablak 19.00: Reklám 19.10: Tévétoma 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Ki mit tud? I. elődöntő 22.05: A hét műtárgya 22.10: Tv-híradó 3. 22.20: Egy lány Chicagóban. Magyarul beszélő amerikai film (16 éven felülieknek!) 2. MŰSOR: 20.00: Útjaink... ,a földet szeret­ni, az embert tisztelni kell” 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám 21.25: Szoba szép kilátással VI/3. 22.15: Krónika 2. rész, magyar hadsereg a Donnál. Áttörés 23.05: Marcla híres koncertje 23.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 17.30: Találkozás Jozef Vrabeccel 17.55: Bratislava! magazin 18.10: A tenger titkai 18.40: Dokumentumműsor 19.10: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Martin Eden. Olasz film. Jack London regényéből. 1. rész. 21.05: Zenés fejtörő 21.35: Olomouci barlangkutatók Kubában 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Az ügynök és a kutya Cseh film (ism.) 23.45: Hírek 23.50: Krystlna Gizowska énekel 2. MŰSOR: 15.15: Hírek 15.30: A Vajnorana fúvószene­kar játszik 15.55: A repülő kivi. 2. rész. 16.20: Gitár vagy sztetoszkóp NDK tv-filjn 17.50: Tv-fórum 18.35: Tűz van. Riportműsor 19.00: V-Moto Rock Magyar könnyűzenei műsor 19.30: A német nyelv klubja 30.00: sok hűhó semmiért (ism.) 21.30: Időszerű események 22.00: Az Eurovlzló nagydija. A 28. nemzetközi dalfesztivál közvetítése Münchenből MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6 és 8 órától: Név­telen vár. Színes magyar film. Napközis mozi: 3 órától: Süni a ködben. Színes rajz- és bábíilm- mesesorozat. — Balassagyarmati Madách: Fél 4-től: Start két ke­réken. Színes, szinkronizált ame­rikai filmvígjáték. Háromnegyed 6 és 8 órától: Talpig olajban. Szirtes, szinkronizált francia filmvígjáték. Iskolamozi: A be­szélő köntös. — Pásztói Mátra: Vad fajzat. (16) Színes, szinkro­nizált olasz film. — Rétság: Szexis hét vége. (16) Színes, szink­ronizált olasz—francia film. — Szécsényi Rákóczi: Tűz. Szines szovjet háborús filmdráma. — Ersekvadkert: Éjszaka történt. Színes, szinkronizált szovjet kri­mi. — Nagylóc: Ezüstnyereg. Szines olasz western.

Next

/
Oldalképek
Tartalom