Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-19 / 117. szám
KÖZÉLETI KÖZELKÉP Aki csak kóioiat, nem segít Egyik népszerű humoristánk, kérdezz-jelelek műsorában rászólt a közönségre: „Tessék csak kérdezni, nem szakszervezeti értekezleten vagyunk!” Kemény kritikát szórt ezzel egyfajta közömbösségre. Máskor, meg magunk ször- nyiilködünk el a közéleti panelek, közhelyek sokaságán, meg azon, hogy mennyire terjed már a rádión, televízión túl is, hogy az érdemi hozzászólás előtt (vagy helyett), az illető fitogtatja felkészültségét. Másoktól azok is zokon veszik az ilyen magatartást, akik így viselkednek. Persze véleményt alkotni, hozzászólni akkor lehet, ha van mihez. (CSERNYIK ISTVÁN tanácstag, az őrhalmi Hazafias Népfront Tsz ágazaivezető- helyettese:) — Amikor egy tanácsülésen, tanácstagi beszámolón, vagy falugyűlésen csend van, jelenthet érdektelenséget is. Ám meglehet, a beszámoló, vagy a döntés előkészítése olyan jól sikerült, hogy nincs mit hozzátenni. Nem szabad elfelejteni, hogy több fórumon megfordulnak az ügyek, és általában kemény viták után kerülnek a fórumok elé. Persze nem mindig ilyen sima az út. Még akkor sem, ha az emberek szinte pontról pontra ismerik a terveket, elképzeléseket, hiszen az általuk kért dolgokat a lehetősegekhez mértem beépítjük. A gyűléseken számon kérik az ígéreteket. Világos, hogy akkor keletkezik vita, ha esetleg nem úgy sikerül valami, ahogyan elképzelték. Mi olyat ígérünk, amit teljesíteni tudunk. Így, ha hozzászólás van, az többnyire új kérésekből, elképzelésekből születik. Én azt tapasztalom, hogy már nem szeretik az emberek, ha valaki csak ül, ugyanakkor azt mondják, aki csak bólogat, nem segít. Tehát, ha egy közösséget megfelelően tájékoztatnak saját dolgairól a továbbiakban aktív alkotója lehet és lesz a tervek megvalósításának. Kevesebb félreértés, félremagyarázás keletkezik. Ez is csak akkor igaz ha kölcsönös az informálódás. Legutóbb, újra tanúja voltam az egyoldalúságnak, amikor is egy fontos értekezlet közel harminc résztvevőjének jelentős része a helyszínen lapozgatott bele a beszámolóba. Így érthető volt. hogy az „egyetértek a beszámolóval”, „reálisnak ítélem” megfogalmazásokon túl érdembeli elgondolás el sem hangzott. Vagy egy másik példa: nemrégiben N községben egy tanácstag azt mondta, mit tehet ő már akkor, ha tanácsülésre kész tényként hozzák a hivatal vezetői a döntésekéi, a határozatokat. „Vessen magára az ilyen tanácstag — mordult az esetre Cernyik István —. joga és lehetősége van szólni, és azt is tudnia illik, hogy valakinek elő kell készíteni ezeket. Olyan is az a tanács, meg a tagjai is!” Bátran állíthatja, mert őrhalomban az ellenkezőjét tapasztalni. Mondják, hogv a hetvenes évek elején szabályosan utálták egymást az összevont községek lakói. Miután kiderült, hogy a tanács vezetői ugyanúgy figyelnek Örhalomra, Hugyagra, C.sitárra, Ilinyre, és Nógrád- gárdonyra, más értelmet kapott a rivalizálás. Minden község' szebb és gazdagabb szeretne lenni a másiknál, szólnak és dolgoznak is érte, tehát nem egymás írícskázá- zására megy az erő. A pozitív példák mögött is meghúzódhat * elégedetlenkedés, a helyzet megítélésében nem mindenkinek azonos a véleménye. Sándotr Gyula tanácstag (aki 1953 óta tölti be azt a posztot, sőt, egy ciklus kivételével, azóta tagja a végrehajtó bizottságnak is),, nem érzi egyértelműen jónak a helyzetet. (SÁNDOR GYULA: — Sajnos néha kimaradnak, nem lesznek olyanok tanácstagok, akik igazán jól dolgoznának. Ebből fakadóan, máris ákadnak passzív emberek. Emellett, én úgy látom, hogy közvetlenül a tanácsok megalakulása után bátrabban elmondták a problémákat, és a lelkesedés is nagyobb volt Ma igazán, jó, hogy helyi gondok foglalkoztatják az embereket. Már akit. Mert tapasztalni közömbösséget is. Hia sajáítí portámon minden rendben van, mit érdekel a másé, mondják sokan. Az egyéni jóiét elfordította az emberek egy részét a közügyektől. Rontja a helyzetet, hogy van olyan tanácstag, aki nem mer kiállni a választói elé a nehezebb helyzetekben.) Ilyen esetben bizonyára a jelölés nem volt kellően körültekintő Ha alkalmatlannak bizonyult valaki, még ott a visszahívhatóság lehetősége ez is nozzátar- tozik a demokratizmushoz; Akik befelé fordultak, azok figyelmét a napi gondokra kell irányítani, mert mint a többségnek, nekik sem mindegy, hogy van-e óvoda, jó út, közvilágítás, megfelelő ellátás a boltokban. Ezekre érzékenyek ma az emberek. És szólnak is érte. Sőt tesznek. örhalom és környéke élen jár a társadalmi munka végzésében. Ezt Sándor Gyula is tudja de többet szeretne: hogy mindenkit érdekeljen a falu sorsa. Persze, nem úgy, mint a legutóbbi tanácstagi beszámolón, ahol előjött a másik véglet. Valaki közfürdőt követelt Hugyagr.ak. Meg kellett magyarázni, hogy még jó ivóvíz sincs, s ezt sem tudják jó néhány évig megteremteni. „És még valami — mondja Sándor Gyula —, ha szólnak, nem apró-cseprő magánügyek kerülnek előtérbe, hanem a közügyek. Nincs itt ellentmondás? Nincs. Csak változás, amiben talán nehéz néhány embernek találni és megítélni az egyéni és közösségi érdek különbségét és azonosságát”. Hegedűs József, az örhal- mi közös községi Tanács elnöke és Ferenicz Sándor a vb-titkár a legutóbbi tanácsülés jegyzőkönyvét mutatja bizonyságul, hogy a közömbösség. a közhelypuffogtatás mólóban van. Magnószalag is rögzítette, hogy valóban csak konkrét és mindenkit érintő problémák kerültek terítékre. Volt, ki az iskola nevelési folyamatára is rákérdezett. Tizenegy kérdést és tiozzászó- lást jegyeztek, ezek átfogták a községek problémáit. „Erre van szükségünk, és az aktív tanácstagokra, falulakókra — mondja az elnök. — Az emberek ma már felkészültek tájékozottak, nekünk is ilyennek kell lenni. Különben nagy a szakadék. Elekor jön a mellébeszélés, a közömbösség ” Mit lehet ehhez hozzátenni ? Zengő Árpád — Hol lehet a legtöbbet keresni? — kérdi a jólismert nemzetközi mozdulattal kísérve szavait. — A tehenészetben biztos nem halsz éhen — hangzik a velős tájékoztató. — Négykor kelés és, ha esik, ha fúj, ha ünnepnap, ha vasárnap fejni kell. Nehéz munka, hozzá kell edződni. — Megette a fene, ha nem bírom. A nők bírják. — Nézd meg őket, némelyik húsz kilót is fogyott. — Rájuk is fért. — Pia egy csöpp sem... — ... Majd tejet iszom. — Azt ugyan nem — csattan fel az ágazatvezető. — Ha mindenki csak egy 'litert iszik naponta, az hétezer liter évente. Erre az egyenruha ismét billegni kezd, gazdája döntés- képtelen lelkiállapotát tükrözve. A tárgvalást közös megegyezéssel elnapolják... A haszon nem jön ingyen A mátramindszenli termelőszövetkezetben az állattenyésztés a legtöbb bevételt biztosító és legeredményesebb ágazat, de valamennyi alaptevékenységük nyereséges. Ez annál is érdekesebb, mert a gazdaság kedvezőtlen adottságú, hiszen még a szántóinak aranykorona-értéke is csak tizenegyre rúg. — Rend és fegyelem, szakképzett dolgozók, felkészült vezetők és céltudatos tenyésztői munka — summázza a nyereséges állattenyésztés titkát az áaazatvez.e<5. ' No. és természetesen a költségtakarékosság. A múlt évígy szokták meg, nekik ez természetes Együtt élni az adottságokkal Sátoros Sándor állattenyésztési ágazatvezető szobájában mezőőr-egyenruhában toporgó fiatalember állás iránt érdeklődik. Szemlátomást nehezére esik a döntés, hogy fakormányosnak, fejőnek, vagy ben hat és fél forintért állítottak elő egy liter tejet és a tehenenkénti hozam 5142 liter volt. Ezzel az elsők között állnak a megyében. — Mivel a költségek csökkentéséről szó sem lehet, a növekedés mértékét igyekszünk befolyásolni. Ilyen termelési szinten ugyanis egyre több ipari eredetű termékre, takarmányra, alkatrészre, energiára van szükség, s ezek ára emelkedik. — És a hozamok növelése nem segít ezen?, — Egy ideig még segít. Az elméleti határ az 5300—6000 literes tejtermelés. Eddig növelhetők gazdaságosan a hozamok. A nagyüzem az idei 5300 literes tervével már közeledik ehhez, s ezért is vált szükségessé a „szellemi export”. Ezt a TAURIN A termelési rendszer hivatott biztosítani, amelynek ez év január elsejétől a tagjai a mátramind- szentiek. Hogy a gazdaságban értenek az állattenyésztéshez, azt a juhtenyésztés és -hizlalás eredményessége .is bizonyítja. Ha meggazdagodni nem is fognak a tavalyi necsordásnak szegődjön. gyedmilliós nyereségből, azért mutatja, hogy ebben az ágazatban is születhetnek jó eredmények. .. Csínján a költségekkel — A múlt évben minden százforintnyi bevételre 16 forint nyereség jutott. Ez úgy vélem nem rossz, ha figyelembe vesszük, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adott-4 ságok ellenére is a bevétel 84 százáléka származik az alap- tevékenységből — mondja Fejes Tiborné főkönyvelő. — Nincs is számottevő különbség az alaptevékenység, és a kiegészítő tevékenység jövedelmezősége között. — Ez némileg ellentmond a megyei tapasztalatoknak. — Enm> fő okai. hogy nálunk a növénytermesztés összhangban van az állattenyésztéssel. annak mintegy a kiszolgálója. Időben kezdtük el a nagyüzemben a tehenészet beruházásait és a jól sikerült tejhasznú keresztezés eredményeként nyereséges a tej. termelés. A tenyészállatokat a tényleges költségek alapján tartjuk nyilván. így az Úszni tudni kell Lubickolt. Nem vert hullámokat maga körül, sodródott az árral. Leváltották. Azután a munkaügyi bíróság visszahelyezte állásába, illetőleg —, mert azt közben betöltötték — korábbi beosztásának megfelelő helyet kapott. A párbeszéd hőse nagyon rendes, megbízható, légynek sem ártó osztályvezetője volt egyik jeles üzemünknek. Olyannyira rendes, hogy mindenhez fentről várt utasítást, soha vitája és vitatnivalója nem volt. Nála minden a legnagyobb rendben, szinte már temetői rendben ment. Az alkotó, az önálló munkavégzés, a kezdeményezés, az agytoma, a merészség, a felelősségvállalás ugyan legkevésbé sem jellemezte, de például fegyelmije nem volt soha. Dicsérete sem, igaz. Hogyan lehetne egy ilyen „rendes” vezetőtől megszabadulni akkor, amikor a bátor kezdeményezőkészség, a mindig újat és többet akarás, a töprengő újrakezdés, a gyorsaság és a rugalmasság már-már elemi követelmény? Sehogyan. Illetőleg legfeljebb úgy, ha leváltják. Mondjuk azzal az indokkal, hogy „nem képes az új feladatok magas szintű ellátására.” Ezt is tették. Aztán visszatették. A leváltott osztályvezetőt. Teljesen jogosan egyébként, mert hazánkban nem kodifikáltatok; olyan szentencia, ami szerint valaki leváltható, elbocsátható, mert „új feladatok magas szintű ellátására alkalmatlan”. A munkaügyi bíróság tehát a törvényes keretek között járt el, és az illető, a „felperes”, azóta, ha más munkakörben is, de azonos beosztásban újra a gyárban dolgozik. Igaz, azóta már új főnöke is esküdözik, hogy nem dolgozik vele tovább, mert az „új feladatok magas szintű ellátására teljesen képtelen”. Dehát mit lehet tenni veié, ha még olyat sem tesz, hogy egy kis fegyelmit adhassanak érte? Mert az más. Akkor szüret. Vagy majdnem szüret. Akad még jó néhány középvezetőnk, akinek tisztessége vitathatatlan, aki nem tett még rosszat, de igazán jót sem. Se dicséret, se fegyelmi. És nem tudunk vele (velük) mit kezdeni. Valóban nem?, Dehát egy vállalat, amely lépést akar tartani a világ kihívásával, egy üzem, amely a „mire vagy képes?” kérdésre új és új portéka kibocsátásával akar válaszolni; az olyan gazdasági és politikai vezetés, amely mer és tud is értelmes rizikót vállalni, hogyan szabaduljon meg a bokáján csüngő kölöncöktől? Mert meg kell szabadulnia. — Tehetetlenek vagyunk — tárta szét a karját a vállalat igazgatója és aztán óvatos és kissé kelletlen, egyáltalán nem bizakodó félmosollyal hozzátette —, illetve tehetetlenek voltunk. Hát majd meglátjuk, tudjuk-e tartani következetesen, amit elkezdtünk... Mostantól ugyanis határozott időre szóló szerződést kötünk azokkal, akik valamilyen vezető posztra kerülnek. Nincs bérelt hely, megszűnik a szerzett* jog. Szerződés van. Akik a szerződéses idő lejárta után is megfelelnek a vállalati követelményeknek, azoknak újra meghosszabbítjuk vezetői megbízatását. Aki nem bizonyított, az nem marad vezető. Itt aztán nincs helye reklamációnak... — És ez biztos garancia arra, hogy mindig a legrátermettebbek lesznek a vezetők? — Biztos garancia? Semmi sem biztos, de nekünk az a dolgunk, hogy a biztos felé törekedjünk... Az újságíró elgondolkodik azon, hogy mindehhez kell-e még kommentár? Ajánlja-e, vagy ne, mint követendő példát? Aztán rájön, hogy nem kell mindent és mindig kommentálnia, mert magyarázó szó nélkül is ért az olvasó. De feltétlenül hasznos megírnia. Hogy senkinek se legyen érdemes a lassú vízzel sodortatnia magát, inkább az legyen az izgalmas es kifizetődő, ha valaki akár az árral is merészen szembeszegül. Igaz, ehhez nagyon kell tudni úszni. Gyurkó Géza Tej — mágneses térben Amikor a tejet villamos piasztórözőben kezelik, az elektródon rendszerint oldhatatlan anyag, úgynevezett tejkő rakódik le. A víz mágneses kezelésével már sikerült a kazánképződést megelőzni, ezért fel lehetett tételezni, hogy a tejjel is hasonló eredményre juthatnak. A harkovi elelmiszerkutató intézet kutatói a tej mágneses kezelésére szolgáló készüléket szerkesztettek, amelyben elektromágnes segítségével állítanak elő mágnesmezőt. A kísérleti eredmények lazt mutatják, hogy a kezelés a lerakódás mennyiségét 15—20 százalékkal csökkentette' anélkül, hogy a tej összetételét lényegesen befolyásolná. éves értékkülönbözet — például a selejtezések alkalmával — nem növeli számottevően a költségeket. A költségkímélő gazdálkodás mellett nagy szerepe van a termelőszövetkezetben az ésszerű ágazati munkaszervezésnek, a megfelelő anyagi érdekeltség megteremtésének is. — Tisztában vagyunk azzal is — folytatja a íőköny- velönő —, hogy a következő években a termelést bővíteni elsősorban a kiegészítő tevékenységben lehet. Hamarosan húszfős • varroda kezdi meg működését és tárgyalunk más bérmunkák végzéséről is. Köntörfalazás nélkül Katona Károly, a közös gazdaság elnöke egyszerűen fogalmaz. Megteheti — húsz éve elnök —, s ez idő alatt nem sokat kellett magyarázkodni eredménytelenség miatt: — Megtaláltuk helyünket, az irányvonalat, s nincsenek napi gondjaink. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell mindennap megküzde- nünk az eredményekért. de az, hogy már hosszú évek óta üzemviteli hitel nélkül gazdálkodunk, azért elárul valamit. El bizony! A mai — nagyra nőtt kamatlábak mellett — ez akár milliós megtakarítást is jelenthet a mátra- mindszentieknek. akik idén is arra számítanak, hogy szép hasznot hoz számukra a silány föld. Miért is ne? Hiszen pontosan tudják mit kell tenni vele. így szokták meg, nekik ez a természetes... Zilahy Tamás A hazai szakemberek ma már több jó tetőszigetelési mód közül választhatnak, mégis országszerte se szeri, se száma a heázó tetejű házaknak. Ez egyrészt abból fakad hogy semmibe veszik az épí- téstechnológai utasításokat, másrészt az utólagos rongálásokból. A jelenleg alkalmazott módszereknek közös sajátosságuk. hogy utólagos vízszigetelést alkalmaznak (kenéssel felhordott réteget, műanyag fóliát, gumifóliát stb.) Nem Is csoda, ha ezek az oly gyakori utólagos munkálatok során megsérülnek, s a megsérült szigetelőrétegen utat talál magának a víz. Egy nyugatnémet—svájci szabadalom úgy próbálja megelőzni a későbbi beázásokat, hogy utólagos vízszigetelés nélkül a legfelső födémet vízzáró betonból készítik el (THERMO—DACH rendszer). A technológai sorrend a következő: előbo a födémet a párkanyzatíal együtt alázsaluzzák, majd a felső falsíkokra fóliacsíkot terítenek. Ezt követi a keménv po- lisztirol hab szigetelőtáblák elhelyezésé (ezt a műveletet láthatjuk a képünkön). A lapok alsó felülete sík, igy a zsáluzat leszedése után glettelhető, tapétázható, vagy egyéb bevonatot kaphat, míg a felső oldaluk bordás. Ezt követően elhelyezik a vasalást, műanyag távtartókkal akadályozván meg, hogy az acélháló felfeküdjön a hőszigetelő rétegre. A legkényesebb művelet a oetonozás, amelynél szigorúan be kell tartani az előírásokat A maximálisan 32 mm szemcseméretű homokos kavicshoz köbméterenként 310 kg cement szükséges, továbbá ada- lékszerkémt a cementsúly egy százalékát kitevő kötéslassi- tó-plaszlifikáló és 0,5 százaléknyi pórustömítő vegyszert kevernek a betonba. A bedolgozás folyamatosan, rúdvib- rátorral történik. Másnap vízzel árasztják el a tetőt, ami a technológiához tartozik és egyben minőségellenőrzés is. A kész betonon hajszalrepe- dés csak ritkán fordul elő, de műanyag gyantával az is könnyűszerre! javítható. A kész tetőre 16—32 mm-as szemnagyságú, 6 cm vastag kavicstöltés kerül. Így már akár állvány is építhető rá, járni is lehet, rajta, nem rongálódik. A kísérleti tapasztalatok összegezése után nálunk is tervezik e módszer bevezetését. v Fémek a dohányfüstben A nehézfémek mérgező hatása közismert, és minthogy a cigarettában is kimutattak nehezfémnyomokat, azonnal feltámadt a gyanú: játszanak-e valamilyen szerepet a nyomelemek a légúti rák keletkezésében. Mindenekelőtt megállapították, hogy milyen nehézfémekről var szó. Nyolc ciga rettafajta vizsgálata igazolta. hogy nyomokban kadmium, nikkel és ólom van a dohányban. E fémek közül — az állatkísérletek szerint _ az ólom érelmeszesedést, * kadmiúm tüdőtágulást, a nikkel pedig tüdőrákot okozhat. A cigarettában azonban, olyan kevés van belőlük, hogy valószínűleg néni jelenjenek veszélyt a dohányosokra. f--------------------------------------------------------------------------------------------------} NÓGRAD - 1983. május 19., csütörtök $
