Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-17 / 115. szám
Képernyő előtt Magyar krimi, magyar módra Egy hét krónikájában, ahol több program is említést kíván lehetetlen részletes dramaturgiai elemzést mondani egy műről. Pedig ugyancsak kívánkozna olyan műsor kapcsán, amely műfaja szerint valószínűleg a legnézettebbek közé sorolható a közvéle- ménykutató-felmérők szerint. Nevén emlííve, a krimiről van szó, melyhez — valljuk meg — mindig szívesen ülünk le a képernyő előtt. Űgyszól- van minden műsorhétnek megvan a maga bűnügja históriája, de sajnos meglehetősen ritka az olyan, amely tulajdon műfajában valóban mesterművet nyújtana. Leginkább kommersz történetek kerülnek elénk tucatszám, s többnyire ezek számát szaporítják a magyar krimik is. Most, legutóbb például, az elmúlt pénteken és szombaton Berkesi András regényének tévéfilmváltozataként a Ha az igazságra esküdtél című kétrészes produkció. A forgató- könyvet Hintsch György írta és rendezte, dramaturgja pedig Bernáth László. Fakan Balázs személyében konzultánsa is volt a forgatókönyvnek, s ennyi bába között végül elveszett a gyerek. Miről van szó a történetben? Egy alföldi helység határában halva találnak egy fiatal lányt. Feltehetően kéjgyilkosság áldozata, s a gyanú volt vőlegényére terelődik. Nyomozás, tanúk, beismerő vallomás, nyomozás lezárul, ügyészség, vádirat, halálos ítélet, kegyelemből életfogytiglani. Már hét és fél év börtönben, időközben hasonló módon újabb három gyilkosság. Elítélt perújrafelvételeket kér — immár ártatlanságát hangoztatva. Kérelem rendre elutasítva, mígnem az eset illetékes ügyészének szöget üt a fejébe az újabb bűntettek megegyezése. Magánnyomozás. Kiderül, hogy az egykori vizsgálat bűnösen felszínes volt, a tanúk felelőtlenül vallottak; a vádlott beismerését nem támasztotta meg perdöntő bizonyítás; az elítélt a kér. déses időben nem lehetett a cselekmény színhelyén. Az ítélet a nyomozók, az ügyész lelkét terheli. Mi legyen tovább? Nyugton hagyni mindent, menteni a „mundér” becsületét vagy feltárni az igazságot? A krimi ezen a ponton válik döbbenetesen torzzá a fejletében. Egyszerűen a bűnüldöző, igazságszolgáltató testületek becsületébe vágó, rágalmazó, ahogyan a rendőrség az ügyészség vezetői „magasabb” szempontokra utalva az embereknek a „szocialista igazságszolgáltatásba vetett hitére” hivatkozva egy élet- fogytigos sorsáról alkudoznak. Akinek ártatlansága immár nyilvánvaló. így nemcsak nevetségesen primitív nyomozati vitelében, sokkal inkább eszmei megépítésében végzetesen félresiklott históriát' láttunk, úgyszólván a semmiből, utolsó pillanatban elő- ráncigált valódi tettessel. A tévéfilm dramaturgja a műsorújságban ilyen sorokkal ajánlotta figyelmünkbe a produkciót: „Hints György tévéfilmjének szereplői nem szentek, nem angyalok, de még csak nem is Stone hagyna- gyok. Magyarországon, valóban létező világban élnek”. Csakugyan ilyenek volnánk? Kis ország, piti nyomozók, igazságszolgáltatók? Alantas egyéni érdeket védők? Mert, akik a tévéjátékban szemünk előtt sürögnek-forognak, ilyenek. A lapos dialógokkal, mesterkélt helyzetekkel sem tudtak mit kezdeni a szereplők. Kár, hogy ennyi tehetséges színész — Inke László. Bitskey Tibor, Blaskó ' Tro- kán Péter, Egri M -éti László, Végvári Tam„s, “en- cze Ferenc stb. — nevét, jobb ügyhöz méltó energiáját adta a produkcióhoz. Csütörtökön egy, a főművek árnyékában meghúzódó, ritkán játszott Gorkij-dráma, a Vasz- sza Zseleznova tévéjáték-változatát láthattuk. Az orosz kispolgárság erkölcsi szétzüllé- sének drámája gyakran foglalkoztatta az írót, ezúttal is e folyamat végkifejletét bontakoztatta elénk egy család életében. Havas Péter rendező, Gábor Andor remek fordítását szólaltatta meg színészeivel, s egész sor alakítás nyújtott emlékezetes élményt a képernyő előtt. Sulyok Mária ragyogó Vassza Zseleznováját, Páger Antal Prohorját, Egri Márta Natasáját, Egri Kati Ludmilláját említeném elismeréssel, de dicséreteset nyújtott az együttes valamennyi közreműködője. Vasárnap este került sor a IV. nemzetközi karmesterverseny ünnepélyes eredmény- hirdetésére, a díjak átadására és a győztesek gálakoncevt- jére. Kár, hogy a Magyar Televízió e szép, értékes vállalkozását épp a záróesemény legszebb pillanataiban meglehetősen kínos incidens zavarta meg. A közönségszavazat eredményét számon tartó posta telefonvonala, előbb a közönség élénk derűjére, majd érthető bosszúságára csődöt mondott. Sájnáltuk a me’gza- varodott műsorvezetőket: Antal Imrét, Szegvári Katalint, s mindazokat a közreműködőket, akik a jó ügy szolgálatában heteken át mindent megtettek az eseménysorozat zökkenőmentes lebonyolításáért. (b. t.) Van-e elegendő pedagógus? Mi’n/4űrtnemzetnek nagy ügye a köz- 1 »1J XlUcll oktatás továbbfejlesztése. A műveltség széles körű elterjesztése és az emberek képzettségének szakadatlan emelése azért elsőrendű feladat, mert a közösség jövőjének minősége függ az oktatási rendszer hatékonyságától. Amint az iskoláztatásban számos nehézség mered elénk, ezek közül az egyértelműen kiemelkedő sikere a szocialista társadalmi rendnek. Végigtekintve jelenlegi oktatási viszonyainkon, s ha a jövő igényeire is pillantunk, akkor már korántsem lehetünk elégedettek, mert az eredmények ellenére napjainkban számos nehézség mered elénk, ezek közül a legnyugtalanítóbb a pedagógusellátottság nem kielégítő volta. Nem volna elegendő pedagógus Magyar- országon, amikor évről évre több tanító és tanár lép ki a felsőfokú tanintézetek kapuján? J^ássuk csak, mit tárnak föl a számok! Az 1980-as népszámlálás adatai szerint az alsó- és a középfokú oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok száma — a legnépesebb értelmiségi csoportról van szó — 150 ezerre tehető, ami tizenegyszer több az ötven évvel ezelőttinél. Ha a pedagógiai végzettséget vesszük tekintetbe, akkor jóval több nevelő van hazánkban másfél százezernél, ámde nem mindenki dolgozik a végzettségének megfelelő munkakörben: a pedagógiai képesítésűeknek csupán 78 százaléka tanít iskolában, a többiek kulturális intézményekben, a közigazgatásban, tudományos intézetekben, gazdasági vagy ügyviteli területen helyezkedtek el. A pályát elhagyó pedagógusok aránya a képzettség szintjének emelkedésével növekszik: legmagasabb a középiskolai tanárok, legalacsonyabb az óvónők körében. Lényegesen több férfi fordít hátat a katedrának, mint nő. A legtöbb pedagógust az általános iskolák foglalkoztatják. Itt a számuk 78 ezer — két- ezer-hatszázzál nagyobb a tavalyinál —, ám még így sincsenek elegen. Bármennyire meglepő: az ország 3600 általános iskolájának egyharmadában tanerőhiány van. A területi megoszlás egyenetlen, a legtöbb nevelő Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Pest és Szabolcs-Szat- már megyében hiányzik, átlagosan 3,5—4 százalék, a legkevesebb Vasban és Zalában, mindössze egy százalék. Más oka is van a tanerőhiánynak a pálya elhagyásán kívül, például a gyermekgondozási segélyen levő anyák nagy száma. A diplomás nőknek országosan 6,4 százaléka marad otthon gyermekét nevelni, a pedagógus- nők részaránya viszont 9,4 százalék. Helyettesítésükre egyelőre nincs más megoldás, mint a képesítés nélküliek munkába állítása. Az általános iskolákban jelenleg 4876 pedagógiai képesítés nélküli nevelőt alkalmaznak, ami a pedagóguslétszám 6,2 százalékának felel meg. Nagy erőfeszítésekre lesz szükség, hogy a helyzet mihamarabb megváltozzék. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Ahogy Aczél György rámutatott ez év januárjában a budapesti pártbizottságon elhangzott beszédében, „Magyarország mint szocialista ország nem mehet úgy az ezredforduló elébe, hogy »betervezett« maradjon a képesítés nélküli nevelők foglalkoztatása. Ez ellentétben lenne mind a diákok,_ mind a nevelők érdekeivel. Mindaddig nem lesz a pedagóguspályának nagyobb becsülete, amíg ez lesz az egyetlen olyan értelmiségi pálya, ahol szakképesítés nélkül egyenértékű lehet valaki a képesítettekkel. Ma érettségi bizonyítvány birtokában sokan tanítónak vagy tanárnak tekinthetik magukat, de senki sem mondhatja mérnöknek magát, ha nincs mérnöki oklevele”. Hogy az iskolai munka a mostaninál hatékonyabbá váljék, vagyis a tanítás színvonala emelkedjék a elkövetkező esztendőkben, ahhoz eredményesebbé kell válniuk a pedagógusok szakmai továbbképzéseinek is. Nem szívesen beszélünk róla, de tény: túlságosan sok pedagógus szerezte meg diplomáját esti és levelező tagozaton. Igaz, hogy az ott végzetteknek jó része kemény, áldozatos munkával jutott hozzá az oklevélhez, és szellemi tarsolyát is jól megtömte eközben, más részük azonban nem a tudás megszerzéséért, hanem a papírért iratkozott be oda. Amit nem adott vagy nem adhatott meg az esti kurzus, azt most a továbbképzésnek kell kipótolnia. És a nappali képzés? Ott talán minden rendben folyik? Dehogy. A hallgatók évek óta konokul azt hajtogatják, hogy a főiskola vagy az egyetem követelményei irreálisak, ráadásul nem készítik föl őket az iskolai gyakorlati munkára. Az oktatók pedig a hallgatókra panaszkodnak, mondván, nincs bennük kitartás, hézagos a középiskolából hozott, illetve a főiskolán szerzett tudásuk, nem fogékonyak a szellemi javak iránt, csak a bizonyítvány megszerzése foglalkoztatja szinte valamennviüket. Lám, hétköznapi kifejezéssel élve: folyik az egymásra mutogatás, ahelyett, hogy előbbre jutnánk. "C1--_ — X _ másfél millió növendéke van ■*-* V CUlC az általános és a középiskoláknak. Aki a pedagógusellátottságról töpreng, az óhatatlanul erre a hatalmas ifjú seregre gondol. Neveltetésükre, műveltségükre, képzettségükre. Végeredményben a társadalom jövőjére, amelynek alapjait mindenkor az iskola veti meg. F. Kovács Imre A szerkezet szépsége Mustó János síküveggyári tárlatáról A síküveggyár galériája Mustó János grafikáival Mustó János festőművész grafikai kiállítása tekinthető meg ezekben a hetekben a salgótarjáni síküveggyár nemes építészeti értékeket hordozó galériájában. Személyében a gyár egyik hű elkötelezettje állította ki utóbbi években született lapjait e munkásgalériában. A nagy múltú gyár gazdasági ereje az esztétikai nívó emelkedésének is stabil hátteret nyújt, ami megmutatkozik mind a munka- és életmódkultúrában, mind az épített környezet megjelenésében, s természetesen abban is, hogy a képzőművészet is hatékonyan jelenjen meg a dolgozó emberek között Művészekről szólva, talán nem is kellene külön említeni a hivatástudatot, ami valamilyen fokon bármely művészi tevékenység alapfeltételei közé tartozik. Mustó János esetében az indokolja ennek hangoztatását, hogy'művészi munkálkodásában hangsúlyosan és meghatározó egyértelműséggel van jelen a hivatás pártos kifejezésére való törekvés, s ezen túl a munkásművelődés mindennapi feladataiban is folyamatosan részt vállal. E tiszta szerkezetiségben egységes hangot - képviselő grafikai anyag többi között igazolja azt a tételt is, hogy a művészetet mindenkor a A határainkon túl élő magyar nyelvű irodalmak közül legkésőbben talán a csehszlovákiai kezdte meg öntörvényű életét. Ma az önálló Madách Kiadó látja el a nemzetiségi kiadó felelősségteljes tisztét Csehszlovákiában s különösen irodalmi művekben gazdag programja a csehszlovákiai magyar írók műveit teszi hozzáférhetővé az ország területén élő magyar anyanyelvűek számára. A csehszlovákiai magyar irodalom kétségtelenül máig legismertebb és legnagyobb alakja Fábry Zoltán. A „vox hu- mana” írója tevékenységét az 1920-as évek végén kezdte mint újságíró s ekkor vált következetes antifasisztává s harcos kommunistává. Az egy életen át egy kis faluban lakó író méltán vált példaképpé; életét, műveit megbecsüléssel s a nagy embereknek kijáró tisztelettel fogadták, s fogadják kortársai, kritikusai A Madách Kiadó hat-nyolc kötetre tervezi életművének kiadását. A nemrégiben megjelent kötetek után a harmadik rész látott napvilágot, mely 1930 és 1933 közt megjelent írásait tartalmazza. Fábry cikkei a Korunkban, Az Ütban, a Korparancsban jelentek meg — gyorsan reagálva a világtörténelmi eseményekre az ébredező fasizmus időszakában. Fábry már ebben az időben tisztán látja az egész Európát fenyegető veszélyt, a fasizmust. s az ezzel járó új világháborút. Mindig és minden helyzetben a haladást, az elnyomott osztályok érdekeit képviselte s éles, figyelő szemét semmi nem kerülte el. kérdésfeltevés és az állásfoglalás egységében kívánatos szemlélni. Mustó János itt is arról vall, miként látja a világot, milyen rendet érez — esetleg szeretne érezni — a világban, milyen törvényszerűségekben hisz. Miután erősen intellektuális indíttatású művész, élet- és világszemléletének kifejezésében elhanyagolható szerepet juttat a személyes élmény közvetlen megjelenítésének, szilárd és racionális kompozíciók szerkesztésére törekszik, erősen konstruktív jellegű szerkezeteinek tisztasága és célszerűsége kizárja a műélvezet hagyományos — elsősorban érzelmi indíttatású — formáit, helyettük az értelem aktivizálására hív föl. Ugyanakkor úgyszólván valameny- nyi grafika szimbólumtérem- tő hajlamáról is árulkodik. E kompozíciók hűvösnek tetsző látványosságukon túl mégsem nyugalmasak. Ellenkezően, a gondolkodásban indíthatnak el pezsgést. Nem könnyen, hiszen a közvetlen kapaszkodókról, a látványos megoldásokról lemond a művész, bár az atraktivitás sajátos formája jelen van a lapokon. De, aki nem csak nézi, hanem végig is gondolja e munkákat, más megvilágításban látja utána a világot, törvényszerűségeivel, napjaink folyamataival együtt. ŰJ XÖNYfEK 1930-ban elismerően ir Thomas Mann kiáltványáról, So- lohov Csendes Donjáról, Illés Béláról, Balázs Béláról, s Remarque háborúeílemes filmjéről. Ez időben írt cikkei jórészt politikai tárgynak, csak itt-ott foglalkozik irodalommal, mert számára fontosabb volt a nemeskosú- ti rendőrsortűz vagy az, hogy Tamás Aladár Horthy börtönébe került. Ugyanakkor figyelemmel kíséri a Nyugat folyóirat új arcát is, Kassák Ma című lapjának progresz- szív jellegét is. Fábry vigyázó szemmel állt a strázsán, miként Ady, s írásainak kérlelhetetlen igazsága iránytű volt a nehéz időkben is Jő néhány cikke most jelenik meg először csonkitatlan formában. Rácz Olivér — Egry Viktor halála után — a szlovákiai magyar irodalom doyan- je. Költő, író, esszéista, műfordító, s termékeny gyermek- és ifjúsági író. Legutóbbi . könyve Alom Tivadar hadparancsa című elbeszélésgyűjteménye emlékezetes siker volt, a Magyar Területi Színház Thália Színpada 1980-ban vitte színre dramatizált változatát. Most megjelent új regényével szokatlan kísérletre vállalkozik Rácz Olivér A második világhábor rú éveit, az élet és halál óráinak sötét nehéz pillanatait ironikus, szatirikus hangon ábrázolta, A láncszerűen Azok a művészek, akik — mint Mustó János is — feladatukat mindenekelőtt a gondolati megfogalmazás felől közelítik meg, valójában nehéz utat választanak. Ilyenkor ugyanis a képi közlési formák olyan eszközzé válnak, amelyek „csupán” a jelképi kifejezést szolgálják, a jelképi utalások gondolatiságát erősítik. A hangsúly magán a gondolatiságon van. Még akkor is, ha — természetesen — ekkor sem lehet lemondani a képi megfogalmazás bizonyos „látványos” elemeiről, hiszen a képzőművészeti alkotás a vizuális élményen keresztül fejti ki hatását, legalábbis az első megközelítésben. A „látvány” Mustó János esetében elsősorban a szerkezet szépsége. Piramisai^ obeliszkjei, labirintusai, tárnái, égő salakhegyei, s'küveg- kristályai a rendet áhítják a világban, a pontosságot a mindennapi pontatlanságokkal szemben. E rend művészi értelmezésében kutat a heroikusán fölfogott születés a gyökerek titkai körül, s a születést a társadalmilag értékelendő emberi alkotásra is érti. Végső soron az új társadalom születésére. Grafikai lapjai —, ha úgy tetszik —, a megtett út emlékművei, ugyanakkor egyéni munkásságának állomásai, j. T. E. egybefonódó izgalmas és mulatságos történetekkel mintha azt kívánná sugallni: a háború annyira groteszk, képtelen és értelmetlen volt, hogy a szokásos realizmussal vagy józan ésszel nem lehet felfogni. „De azért nem árt megjegyezni — írja —, ez itt nem történetírás, hanem regény. Vagy talán még aa sem; hiszen mindössze azt szerettem volna... kizárólag hőseim hiteles alakja köré kerekedett meseszövés keretében elmondani, milyenek voltak annak a mesebeli városnak a peremvidékei, ahonnan magam is gyökereztem”. Dobos László nevét a magyarul olvasók körében 1967- ben megjelent Földönfutók című regénye alapozta meg, amely a második világháborúit követő , nehéz időkről szól, a kitelepítettekről, akik kis batyuval a hátúkon útrakeltek a Duna túlsó partjára. E nagy sikerű regényét, valamint a hozzá kapcsolódó Epy szál ínyben címűt adta közre a Madách Kiadó a Csehszlovákiai magyar írók című sorozatában. .,. .minél kisebb egy irodalom, annál inkább a minőség útját kell járnia” — vallotta Dobos László egy interjúban. Majd: „Elődeim és a magam élményei alapján úgy látom, hogy történelmünk a kisemberek sorstörténelme, csomópont- történelem. emlékezettörténelem. bakatörténélsm, amelyből a csehszlovákiai magyarság erkölcsi magatartásformái kinőnek. Azért is tartom fontosnak a prózát, mert elmondja, föl kell mutassa ezeket a történelmi folyamatokat”.
