Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-17 / 115. szám
VfZ - GAZ - LAKAS Merre tart Romhány? — Mi a legnagyobb gond? Hát a víz! i— vágja a feleletet az éltes asszonyság, szemeiben az értetlenség jeleivel. s bizonyságul az udvari kúthoz invitál. — No, lássa csak! Két éve még háromméteres vöt a szintje, most meg má’ porzik a feneke. — Dühét nem palástolandó a néne mérgében nagyot köp a kútba. Amely már így tavaszelőn, mint egy kivén- hedt odú, szárazán kong az ürességtől. Föitekintümk sóvárogva az égboltra, hátha éppen most készülődik a menyei áldás — ám csak a közeli csempegyár füstfelhői himbálóznak egykedvűen és makacsul Impozáns hegykoszorú öleli át a kétezer-kilencszáz lelket számláló liomhányt, turisták, kirándulók kedvenc helyszínét. S noha a szemnek egyik pazar élménve a Lókos-patak környéke, a szomjazó szájnak kevés vigaszt nyújt. Finoman. jelzi ezt a vidékre1 csábítgató nógrádi útikalauz: „vizet vigyünk magunkkal!” Romhány nevét azonban nemcsak — sőt elsősorban nem! — természeti szépségei, történelmi nevezetességei miatt ismerik szerte a világon, hanem Wolner Henrik, az egykori szátoki kiskereskedő nagyüzemmé terbélyesedő csempeégető műhelye tette világhírűvé. Nem túlzás ez, hiszen Pécstől Algírig, itthon és külföldön egyaránt keresettek az ízléses kivitelű csempék. — Furcsa hát, hogy éppen egy ilyen „menő” gyárnak otthont adó községben vannak v ízgondok i— jegyzem meg Varga Rafael tanácselnöknek. Voltaképpen jogtalanul, hiszen alig néhány hónapja választották meg e tisztre, de mint rögvest kiderül tökéletesen ismeri a problémát. Sót, ami több: a közeli megoldás kulcsát is — Túlzás nélkül mondom a huszonnegyedik órában járunk, hiszen a községnek mindössze néhány kútja van, ugyanakkor a vízhozam is hatvan-hetven százalékkal csökkent — válaszol a tanácselnök, aki maga is szenvedő alanya e problémának, lévén tősgyökeres romhányi. — Súlyosbítja a helyzetet, hogy igen magas a víz nitráttartalma. szerencsére mérgezés, betegség nem fordult elő, — S a jelek alapján már nem is fog... — Ugyanis, még ez évben a község lakosságának fele minőségileg és mennyiségileg megfelelő vízhez jut. Egy esztendő múlva pedig az egész faluban megoldódik a gond Persze, ehhez negyvenhét és fél millió forint szükségeltetik, amelynek szűk egyhar- mada lakossági hozzájárulás, tizenhatmillió pedig üzemi támogatás, míg a fennmaradó összeget a megyei alapból kapjuk. Mintegy ezer család pénztárcáját érinti ez a megoldás, s közülük 840-en minden különösebb nehézség nélkül vállalták az anyagi hozzájárulást. A többiek méltányos differenciálást kértek, hivatkozva alacsony jövedelmükre, pénzügyi gondjaikra. A tanács messzemenően figyelembe vette ezeket, aki indokoltan kérte, annak a havi 150 forintos befizetési kötelezettségét csökkentették. Érdekes romhányi fejlődési sajátosság, hogy míg a vízproblémákkal küszködnek, már a „városiasodás” jelét mutató gázvezetékek is rövidesen ott lesznek a falu utcáin. S ebben tagadhatatlan az építési kerámia gyár érdeme, mivel a gyárba menő gerincvezetékről kap ' majd gázt a község. — A közel hatmillió forintos költségű munkálatok első lépéseként a központban található fontosabb intézmények. iskola lakótelep, tornacsarnok kap gázt, remélhetően már az ősszel — tájékoztat Varga Rafael. — Ugyanakkor kezdjük el a második szakasz tervdokumentációjának elkészítését, amelynek kivitelezése 1984-re várható, miáltal a falu nyugati része is gázhoz juthat. A hátralévő területek pedig a harmadik szakaszban kerülnek sorra. Ha lesz víz és gáz, talán, megnő a letelepülési kedv is Romhányba vallják az itteniek. Az idén ötvenöt lakásba költöznek új „honfoglalók”, közülük huszonöt családi ház, tizenhat pedig a kerámiagyár saját finanszírozású épülete. Aki éppen most akar telket vásárolni ’’élszáz- nyi parcella közül válogathat, s mégcsak a' pénztárcáját sem terheli le túlságosan a 250—30C négyszögölnyi területért elkért 20—10 ezer forint. Munkalehetőség is van bőven, hiszen négy üzem, és különféle intézmények foglalkoztatják a helyi lakosságot, s a közeli tizennégy községből bejáró munkaerőt. Mindez a közlekedés, az ellátás, divatos szóval élve. az infrastruktúra fejlesztését is maga után vonja. Nem nehéz hát elképzelni, hogy merre tart Romhány. Talán egyszer célhoz is ér. Tanka László Kopogtató pisztoly Mindenki volt már orvos- gosítást szolgáltat az, hogy hál, s tudja, hogy az orvos végig kopogtatja a beteg tes- •zámára sok hasznos felvilá- tét. Más ugyanis a hangja az Távközlési világnap „Egy világ, egy hálózat”. Ez a jelmondata a május 17-1 Világnapnak, amely a távközlés jelentőségére hivatott irányítani az országok figyelmét. Ami azt illeti, a távközlés nemzetközi jelentősége a műholdak alkalmazásának korában mind nyilvánvalóbb, ám a május 17-i világnap már a távközlés hőskorának nemzetközi jellegére is emlékeztet. A nemzetközi távközlési egyesület —, amelynek 157 tag- erszága van — voltaképpen az ENSZ egyik szakmai szervezete, de maga is az ENSZ-nél régebbi időkből származtatja magát. A május 17-i dátum az 1865-ben született első nemzetközi telegráfegyezmény születésnapjára utal. Ezen a napon fogadták el a párizsi kongresszuson részt vevő diplomaták és távíróigazgatósági vezetők az országok közötti táviratváltás feltételeit szabályozó megállapodást, 8 egyben azt a nemzetközi szolgálati szabályzatot is, amely a távközlés élveit, eljárási szabályait és tarifáit rögzítette. A távközlés egyetlen modern módja a telegrafálás volt akkoriban, nem létezett a telefon, a rádió, a televízió, s az akkori szakembereknek a hírközlés és az elektronikus adatfeldolgozás házasságából született valóban modern távközlésről még sejtelmük sem lehetett, de már az egyszerű távíróforgalom is nyilvánvalóvá tette számukra, hogy a távközlés óhatatlanul túllép az országhatárokon, szabályozása és közös fejlesztése nemzetközi érdek, s egyben minden egyes nemzet érdeke. Ez a felismerés ma is korszerű. Nem véletlen, hogy az ENSZ közgyűlése 1981. november 19-i határozatában 1983-at hírközlési világévvé nyilvánította, s, hogy e világév felelős intézményeként a 157 tagországot képviselő nemzetközi távközlési egyesületet jelölte meg. Magyarország az egyesület alapító tagjai közé tartozik, még pontosabban Ausztria Magyarország (Poroszországgal, Bajorországgal, Württemberggel, Badennel, valamint Hollandiával együtt) a német-osztrák telegráfúnió 1850-es megalapításával az elődök közé sorolandó. Egy évszázadnál több idő telt el azóta a hírközlés maga, s fejlesztésének módja is szinte felismerhetetlenül nagyot változott, s, ha lehet, csak növekedett a nemzetközi összefogás szükséglete e fejlesztés érdekében. A Magyar Népköztársaságot a kormány megbízásából a posta vezetői képviselik a nemzetközi távközlési egyesületben. A hírközlési világévnek — a hírközlésben érdekelt hazai intézmények vezető képviselőiből — magyar nemzeti bizottsága is alakult. Ennek a bizottságnak fontos feladatai közé tartozik megvizsgálni " az ország hírközlési infrastruktúrájának fejlesztési lehetőségeit, s egyebek között — a világév céljának megfelelően — javaslatokat kell előterjesztenie országos és nemzetközi szinten alkalmazható fejlesztési stratégiára, átfogóan alkalmazható hírközlési politikára, és így tovább. A távközlési világnap alkalmából a hírközlési világév magyar nemzeti bizottsága programdús központi ünnepséget rendez, amelynek fontos célja a hírközlés nemzeti és nemzetközi jelentőségét tudatosítani. Am a távközlési világnap jelmondata egy ennél még jelentőségteljesebb, s napjainkban különösképpen i- őszerű összefüggésre is utal Az „Egy vi1"?, egy hálózat” ugyanis mindenekelőtt békét leitételez. Aegészséges és más a beteg szervezetnek. Az orvos ujja azonban „szeszélyes” műszer. Hol erősebben, hol gyengébben ütögeti a vizsgálandó testrészt. Ezt az esetlegességet küszöböli ki a Szovjetunió össz- szövetségi orvosi műszerku tató* intézetében kifejlesztett pisztoly. A pisztolyban egy gumivéggel ellátott rugó Van. Gombnyomásra a rugó mindig egyforma erővel koppint a betegre. Ha a műszerhez mikrofont is erősítenek, akkor a hang magnétofonsza- lagra vehető. Az ilyen módon felvett hangot az orvos képernyő segítségével vizsgálhatja. A magyar—csehszlovák barátság jegyében Pásztóiak Prievidzán A randevú színhelye a városi parkoló. Alig találni szabad helyet, hiszen az ünnep napjaiban különösen sokan érkeznek Zólyomba. A házak oromzatain csehszlovák nemzeti zárszlók lobognak, vörös drapériákon a győzelem napját éltető feliratok harsognak. Dr. Bencze Barna, a pásztói termelőszövetkezet eb- nökének szeme felcsillan: — Ott vannak! — mutat két férfire, s néhány pillanat múlva már összeölelkezik Stefán Le- porisszal, a prievidzai termelőszövetkezet elnökével. Meleg fogadtatás, ahogy barátok között szokás, hiszen a két mezőgazdasági üzem lassan másfél évtizede, hogy együttműködik. ☆ A közép-szlovákiai kerület mezőgazdaságának legkiválóbb szakemberei azútűal Zólyomban ünnepelnek együtt. A vendégek között ott a szlo-' vák mezőgazdasági miniszter első helyettese is. Az aktíván értékelik, hogy az elmúlt esztendőben miként gyarapodtak az üzemek, dicsérő szavak illetik az élenjárókat. Figyelem a sorokban ülőket: traktorosok, növénytermesztők, állattenyésztők, közgazdasági és agrár szakemberek. Meghatódva veszik át a munkájukkal kiérdemelt kitüntetést. Aztán dr. Bencze Barnát szólítják. Nagy taps köszönti, amikor a miniszterhelyettes átnyújtja neki a magyar— csehszlovák szövetkezeti mozgalom együttműködésében kifejtett tevékenységéért az elismerést. Természetesen Stefán Leporisz az elsők között gratulál. Ez a nap már ilyen, az ünneplésé. A kocsi kisebb-na- gyobb településeken suhan át, a pásztói téesz elnöke, akár egy idegenvezető, meg jegyzéseket fűz a látnivalókhoz. Kár is lenne megkérdezni tőle, vajon hányszor tette már meg ezt az utat. Legtöbbször a munka, a közös feladatok megbeszélése szólította őt és munkatársait. — A tizennégy év alatt a testvéri kapcsolataink kiszélesedtek. Mi is sokat tanultunk a szlovákiai kollégáktól. Ha valami újat bevezetnek, üzennek, kiváncsiak vagyunk-e kezdeményezésükre, de ezzel mi is így vagyunk — mondja a kocsiban dr. Bencze Barna. Aztán sorolja az együttműködés példáit. Ezek közül az élre kívánkozik a betakarítás. Prievidzában körülbelül két héttel később kezdik az aratást, érthető hát, ha a pásztóiak minden évben várják azt a néhány kombájnt, szállítójárművet, amelynek eredményeként négy-öt nappal korábban és biztonságosan végezhetnek az aratással. A pásztóiak pedig utána vonulnak a testvér szövetkezetbe. Segítenek egymáson kisebb alkatrészek beszerzésében, cserélnek néhány kilót az új vetőmagokból, állattenyésztők, üzemszervezők indulnak, kölcsönösen tapasztalatcserére. A családok között is baráti kapcsolat alakult ki, amiben közrejátszik, hogy évente harminc-negyven termelőszövetkezeti dolgozó csereüdültetésére nyílik lehetőség. — Akkor igazán otthon érezhetitek magatokat! — jegyzi meg mosolyogva Hídvégi Ernő, a járási pártbizottság munkatársa, a küldöttség másik tagja. Ez ki is derül hamarosan a prievidzai fogadtatásból. Csak néhány mondatot válthatnak, mert kezdődik a helyi megemlékezés. Edita Leporiszova beszél a győzelem napjának történelmi jelentőségéről, majd a gazdaság munkában élenjáró dolgozói vehetnek át kitüntetést. Kellemes meglepetés éri dr. Bencze Barnát és gépkocsivezetőjét, Alapi Lászlót. A szlovák termelőszövetkezetek szövetsége kitüntetését vehetik át, a városi tanács elnöke pedig a Pri- evidza 600 esztendős fennállásának alkalmából alapított emlékplakettet adományoz a pásztói tsz-elnöknek, aki meleg szavakkal mond köszönetét a pásztói termelőszövetkezet kollektívája nevében. A munka nem maradhat ki a programból. Stefán Leporisz korán ébresztőt fúj. Irány a korszerű állattartó telep, a kilencből az egyik major. A 350 férőhelyes istállóban nagy a rend, a tisztaság. Bekukkantunk a halszálkás fejőházba is, amelyik ugyancsak a legkorszSrűbbek közé tartozik, a tej a tartályokba higiénikus körülmények között, vezetékeken át érkezik. — Hárommillió koronáért építettük — mutat új büszkeségükre, az ugyancsak háromszázötven férőhelyes borjúnevelőre a prievidzai termelőszövetkezet elnöke, s meg hozzáteszi, hogy saját erőből. Pedig a gazdaság nem tartozik a nagyok közé, hiszen 1479 az összes területe, s ebből a szántó 1283 hektár. Rendszeresen 417 tagot foglál- koztatnak. Viszont méltán büszkék szarvasmarha-állományukra, amelynek létszáma meghaladja a kétezret, csaknem fele tehén. Emellett még ötezer sertést hizlalnak évente. Átruccanunk a másik majorba is, ahol építőmunkások szorgoskodnak két, egyenként ötszáz férőhelyes sertéshizlaló építésén. A szerkezet! munkákat a tsz saját építőbrigádja végzi. — Kevés a szalmánk, így arra kényszerülünk, hogy kiküszöböljük az aímozást — jegyzi meg a tsz-elnök, amikor megszemléljük a hígtrágya elvezetését szolgáló csatornarendszert. Meglátogatjuk a hat településen működő gazdaság szárítóüzemét is, ahol a tavaszi takarmányt gázzal fűtött forgódobban dolgozzák fel lisztté. Közben szembetűnik egy nyolctíz méter magas vázszerkezet. — Ez alatt tárolják a télire való takarmányt. Ekkora állatállomány mellett fontos a biztonság — mondja dr. Bencze Barna, s még hozzáteszi: — Látszólag kidobott pénz, de azt hiszem gyorsan megtérül. Sokáig nézi, fejében talán már ott motoszkál a gondolat, hogy hasonló jó lenne Pásztón is. A kellemes hangulatot árasztó kistanácsteremben folytatjuk a beszélgetést a vendéglátókkal. Csatlakozik a társasághoz Stefan Walter, a főkönyvelő és Jan Krpla, a pártalapszervezet elnöke. Kiderül, hogy 31 felsőfokú végzettségű szakembert foglalkoztatnak, az egy főre jutó kereset háromezer korona körüli, az üzemi konyhán átlagosan másfélszázan étkeznek. — A pásztóiakkal a kancso- latunk 1968-ban kezdődött, eleinte a gépesítésben, majd más területekre is kiterjedt. Nagyra értékelem kapcsolatunkat, amely jól szolgálja népeink barátságának erősítését és a két szövetkezet fejlődését is — mondja Stefán Leporisz tsz-elnök. — Örülünk egymás sikereinek. Amit jót, hasznosat látunk, igyekszünk kölcsönösen bevezetni, s bár vannak különbségek az irányítás mechanizmusában, szabályozókban, ezeket sikerül áthidalnunk. A legfontosabb: ha szükség van rá, konkrét feladatok elvégzésében tudunk segíteni egymásnak. .. és még sohasem számolgattunk, ez fiány korona; hány forint! A pásztói elnökkel megegyeznek, hogy a prievidzaiak május második felében Budapesten, a TOT új szállodájában pihenhetnek. Dr. Bencze Barna magával hozta a bejelentő lapokat is, ne kelljen majd akkor körmölgetni a testvérszövetkezet dolgozóinak. A pásztóiak cserébe a Magas-Tátrában tölthetnek el hét-nyolc napot. A búcsú perce gyorsan elérkezett. — Viszontlátásra! Do vide- nia! Pásztón' M. Szabó Gyula Boros Lenke, a Rozmaring válogat egy májusi kosárhoz. virágbolt dolgozója szegfűket Fotó: Biliary Zoltán. Élénk érdeklődés a tudományos továbbképzés iránt A közeli napokban bírálják el a Tudományos Minősítő Bizottságnál a tudományos továbbképzésre jelentkezettek pályázatait. Mint ismeretes az elmúlt év decemberében hozta létre a Minisztertanács a kutatók képzésének megoldása érdekében a tudományos továbbképzés rendszerét. A várakozásnál kevesebb ösztöndíjat ajánlottak az egyes intézmények. A jelentkezők között kettőszázon felül van a pályakezdő fiatal szakember; körükből több jelentkezőre számítottak. A tudományszakokat tekintve viszonylag sok a pályázó az orvostudományban, a matematikában és a kísérleti biológiában. Nagyarányú a jelentkezés a nyelvtudományi, a irodalomtudományi, az építési és közlekedéstudományi és a szervetlen kémiai szakemberek körében is. A pályázók ez évben tesznek először felvételi vizsgát — az úi szabályzat szerint.— az alaptárgyból és idegen nyelvből. Első alkalommal bírálják el a pályázatokat és értékelik a jelentkezők egyetemi, illetve az egyetemi végzettség megszerzését követő tudományos tevékenységét. A TMB-nél kapott tájékoztatás szerint a pályázók több mint felének a felvételére nyílik lehetőség. A pályázatok értékelése június első felében fejeződik be. A bizottság már jóváhagyta az 1984. évi külföldi továbbképzésre vonatkozó pályázati feltételeket és a pályázás időbeli beosztását. A pályázati felhívást május 20- án hozzák nyilvánosságra. A pályázatokat június 30-ig kell benyújtani a munkahelyeken. Pályázni léhet továbbképzésre az európai szocialista országokba és a Kubai Köztársaságba. A pályázati felhívás —, amelyet a TMB titkárságán és a főhatóságoknál lehet majd beszerezni — tartalmazza a részletes feltételeket. NÓGRÁD — 1983. május 17., kedd
