Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

Ä cipőipari termékek mellett mintegy 300 000 pár egyéni védőfelszerelést is készítenek a salgótarjáni Salgó Cipőipari Szövetkezetben. A legnagyobb vásárlók között található a Csepel Vas- és Fémművek is. Képünkön Vurom Lajosné védőkesztyűket készít. fotó: barna CBtiefisztori — Nem biztos hogy a jó \ készül, mint a többi, mivel- ötlet mindig valami nagy, hogy biztosak voltunk a dol- bonyolult dolog. Sőt. Szerin- gunkban. Fölhívtam őket te­tem, ami túl van komplikál- lefonon, kiderül be se vitték va, azzal már eleve baj van. az üzembe, ki se próbálták, Amiben igazán ráció van, az többnyire egyszerű, tisztán áttekinthető. — Próbáltunk mi már itt egyszer rézzel bevont huzalt méretre húzni r régi gépe­ken. Nem sikerült, el is ie- lejtődött az egész. Aztán a gyár tanulmányutat szerve­zett a hegesztőhuzal-gyártás kitapasztalására, én is ott voltam a jugoszláviai Jeseni- cében és ha mád ott van az ember, akkor ugye nemcsak azt veszi észre, amiért kiküld­ték. Láttam, mennyivel egy­szerűbben készül ott a rézzel bevont hegesztőhuzal, mint nálunk. — Hazajőve javasoltam, csak úgy szemre vették, il­letve nem vették át. Mond­tam, tudjuk, hogy ez most matt, nem ragyog annyira, de szerintünk ugyanazt tud­ja, mint a régi. Kipróbálták és megírták, igazunk van, jöhet a többi is. — A haszna? Ami egysze­rűbb, az általában olcsóbb is. Itt például elmarad egyszeri húzás a huzal­gyáron belüli jó másfél kilométeres utaztatása, ton­nánként kele'zer forinttal kevesebbe kerül a gyártás, s ez tízszázalékos költségcsök­kenést jelent.' Az éves meg- .takairítás félmillió forint. Gondoltam, hogy meg­oldjuk meg mi is hasonlóén, kérdezi. A ilyesfajta egysze­Akkor már új húzógépeink rűsítéseknél mindig felvető­voltak. új húzószerszámokkal, dik, miért nem jutott már gondoltam, miért ismétlődne előbb az eszünkbe. Tízéves meg még egyszer a régi ku­darc? Rábólintottak, csinál­juk. Szóltam Szőcs Tibornak, a dróthúzói üzemvezetőnek, segítsen a kísérletekben-. Bernje volt ő is, fiatal, mint magam, meg különben se tudunk egy huzalt annyira elrontani, hogy ne lehes­sen használni semmire, az anyagi kockázat tehát nem számottevő. Lehúztuk a réz­zel bevont huzalt, nem két­szer, mint addig, csak egy­szer. Küldtünk belőle húsz tonnát a Dunai Vasműnek, azok vették a régi módszer­rel készültet is, és Vártuk a jelzést. — Mit mondjak, azonnal megreklamálták az egészet. A karikaméretet is, meg hogy nem olyan szép, csillogó, mint amit eddig kaptak. Er­re persze számíthattunk vol­na, mert nem szóltunk elő­re, hogy ez a tétel máshogy’ gyártmány nálunk ez a he­gesztőhuzal. megszoktuk, hogy úgy csináljuk. Meg az­tán mondtam, a feltételek sem voltak meg az új mód­szerhez. — Ivlég nem futott végig az újítás, így természetesen jutalmat sem kaphattunk ér­te. A gyári szakvélemények még nem egyértelműek. Duna­újvárosban azonban elégedet­tek vele, sőt, két újabb mé­retet is kertek belőle. Régeb­bi kívánságuk már ez, csak a korábbi technológiával na­gyon nyűgös lett volna a gyártás, ráfizettünk volna. — Igen, csak ennyi. Gyor­san ment, egyszerűen, és sze­rintünk sikeresen is. Elmondta: Bán Lajos gépészmérnök, az 3KÜ huzalműi technológiai cso­portvezetője Lejegyezte: Szendi Márta fl kulturáltabb vasúti közlekedésért A közlekedési feltételek ja­vítására a vasútnál fokozot­tan ellenőrzik a tisztaságot, a menetrendi pontosságot, s — különösen a Budapest kör­nyéki forgalomban — intéz­kedéseket tesznek az utazási körülmények javítására. Elsőként a szobi vonalon, amelyen az ingázók jelentős része utazik naponta a fővá­rosba és haza, terveznek szá­mottevő változásokat. Zárt rendszerű ingavonatok állnak a forgalomba, ezek kilenc ko­csival, a HÉV-hez hasonló rendszerben közlekednek. Az ingavonatok szigorú rend szerint állnak le külső és belső tisztításra. A szobi vő-: nalon, ahol már négy ilyen szerelvény közlekedik, min­den ötödik napon lemossák kívül és belül a kocsikat, a kisebb tisztításokat pedig na­ponta végzik. Ezeken az in­gavonatokon a mozdonyon kívül a vonat másik végén levő vezérlőkocsiba is beépí­tették az úgynevezett ébersé- gi berendezést, amely a köz­lekedés biztonságát javítja. A szerelvények teteje kék lesz, ez különbözteti meg eze­ket a többi személyvonattól. A szobi vonal után ősztől már a ceglédi vonalon is zárt ingavonatok közlekednek és később valamennyi Budapest környéki vonalon áttérnek er­re a rendszerre. Sebgyógyulás és a cink Amerikai kutatók megál­lapították, hogy a sebek kör­nyékén több cink fordul elő, mint a bőr egyéb részein. Cinkhiány esetén rosszabbul gyógyul a seb. Ha a cinket cinkszulfát formájában pótol' ják, akkor a vér cinktartal­ma alacsony marad mindad­dig, amíg a seb felületén a normális cinkkoncentráció helyre nem áll. Ebben az esetben jól halad a seb gyó­gyulása. Feltételezik, hogy a cink a cinktartalmú fermentumok- ba épül be, és így mozdítja elő a seb gyógyulását. A rosz- szul gyógyuló sebek eddig nagy problémát okoztak a gyógyászatban. Talpra áll e és mikorra a NÁÉV? (I.) A ' ' és a kezdeti lépések „A központi szervekkel együtt tisztázni kell az ala­csony hatékonyságú üzemek helyzetét, meghatározni to­vábbfejlődésünk irányát, fel­tételeit”. (Idézet a megyei pártbizottság 1982. évi gazda­sági építőmunka tapasztalatai és 1983. évi feladatai c. hatá­rozatából.) Ennek szellemében vitatta meg a megyei pártbizottság mellett .működő gazdaság- és szövetkezetpolitikai munka- bizottság a Nógrád megyei gondok felerősödéséhez pá­rosult a környezet kínálta jobb munka, illetve kereseti lehetőség, aminek hatására már az első negyedévben — 1982-ben — 130 fővel csök­kent a fizikai dolgozók lét­száma. Tovább tetézte a gon­dokat, hogy a kilépők között legjelentősebb részarányt az építőmesteri munkások kép­viselték. A szükségesnél nagyobb Állami Építőipari Vállalat eszköz- és anyagállomány, va lamint a nagymérvű fizikai létszámcsökkenés következté­ben megbomlott az összhang a termelés technikai és em­beri oldala között. Ez aztán törvényszerűen idézte elő a több mint 53 millió forintos veszteséget. Gyorsítani a munkát előterjesztését, amely részle­tesen elemezte és reálisan feltárta a veszteséges gazdál­kodás okait, a szanálási bi­zottság javaslatainak alapján pedig felsorolta azokat a konkrét és általános tenniva­lókat, amelyek végrehajtása múlhatatlanul szükségesek a kibontakozáshoz, a talpraál- láshoz, a továbbfejlődéshez. A múlt év közepén új ve- Megbomloti az összhang zetők kerültek az első számú gazdasági posztokra és a párt- A megyei építőipari válla- bizottság éléré. Az új gazda­lat a számára kedvező idő- sági vezetés, a vállalati párt­szakban sem tudta elérni az bizottsággal és a tömegszer- ágazatra jellemző eszköz- és vek közreműködésével rö- bérarányos nyereség ipari át- vid idő alatt áttekintette a lagát. Szinte minden évben kritikussá vált helyzetet, s fennállott annak a veszélye, úgy döntött, hogy az évekkel hogy egyetlen veszteséges vál- ezelőtt megkezdett, de meg- lalkozás, esetleg kedvezőtlen szüntetett munkák befejezé- termékösszetétel megrendíti a sét meg kell gyorsítani. gazdálkodás rentábilitását Élezte a helyzetet, hogy az építőiparban kedvezőtlenül ható tendenciák, ismeretében olyan jelentős gép- és eszköz­A döntésnek egy alapvető célja, és egy következménye volt. Az első esetben a veze­tők megtették a kezdeti lé­péseket a társadalompolitikai állomány bővítésére került feladatok maradéktalan meg­sor, — annak reményében, hogy duplájára nő majd a termelés —, amely kétszeres nagyságrendű termelési érték elérését tételezte fel, tette lehetővé. Az elmúlt évi terv, a vi­szonylag kedvező képet mu­tató 1981. évi tényszámokra valósítása felé, aminek ered­ményeként 1982-ben 402 la­kást adtak át, beleértve a kispesti 198-at is. Ez utóbbi létesítmény csak a költségek­nél több mint 11 millió forint veszteséget jelentett. A követ­kezmény pedig az előbb ér­zékeltetett eredményrontó vitelezési tempót diktálniuk, amely segít abban, hogy yt 1983-ra tervezett 380 lakást határidőre, és jó minőségben átadják- A nagyszámú lakás mellett az igen régen épülő kommunális és ipari objektu­mok jó minőségű átadására is felkészültek. 1 Ha kevesebb lett volna a ha Jobb' évet zárt volna ,i vállalat, ha kevesebb lett vol­na a ha az évzáráskor. Ha a nagyértékű gépek és beren­dezések kihasználtsága nem 40,3 százalékos, hanem en­nek duplája, ha gyorsabban történik a technológiák to­vábbfejlesztése, ha az ipari üzemnek nem ilyen alacsony a termelési értéke, ha volna olyan ipari termék, amit nagy szériában es hosszabb távon tudtak volna gyártani, ha a vállalkozáspolitikában nagyobb hangsúlyt kapott voina a szabadáras munkák váilalása, a nagyobb értékű felújítási feladatokba való bekapcsolódás, ha jobb lett volna az összhang az irányí­tó osztályok és a termelőegy­ségek között, ha a termelési programozás biztosította vol­na az ütemes termelést, ami ezzel együtt jár, a rendszeres árbevételt, ha az operatív irá­nyításhoz szükséges adatszol­gáltatás megfelelő, ha a nem fizikai dolgozók aránya ked­vezően alakul, ha az ifjú­munkások kötődését több jó irányú intézkedés szolgálja, ha tervszerűbb a kádermunka, ha a pártbizottság gazdaság- politikai célkitűzései a sajá­tosságoknak megfelelően konkrétabbak. épült. Ma már egyértelmű, hatásban nyilvánult meg. Ez hogy ennek nem volt meg a utóbbit azért vállalta a gaz­reális alapja, vagyis a felada- dasági vezetés, hogy a jövő­tok meghatározásakor a ben képes legyen ütemesen és szerződéses kötelezettségből programszerűen dolgozni, adódó tennivalók kerültek De nem csak a lakásokat előtérbe. Az ezt követő terv- adták át, hanem régóta hú- módosítás kapkodást idézett zódó beruházásokat. őödöl- elő a termelésben, felszínes- lön az ATE-tomacsarnokot, séghez vezetett a dolgozókkal Pásztón a tejüzemet. A gyor- való foglalkozásban. A belső sítás révén sikerült olyan ki­Főbb irányok A főbb irányok realitásá­nak megalapozottságára is ki­váncsiak voltak a bizottság tagjai, ugyanakkor újabb ja­vaslatokkal bővítették az ecbj digi elképzeléseket (Folytatjuk.) % — ven esz —; mm A BÖRZSÖNY ÖLÉBEN Diésjenő derűsebb vizeken A langyos tavaszi napsü­tés harsogó zöldre varázsol­ta a diósjenői tájat. A ha­társzemle ilyen tájt különösen öröm a mezőgazdászoknak. Nincs ez másként a diósjenői szövetkezetben sem, ahol Ko­vács Sándorral a gazdaság elnökével és Móritz Sándor­ral, a nagyüzemi párttitkárá- vaí indultunk útnak. Kemping — kérődzőknél A fekete elnöki Volga óva­tosan éviekéi át a betonutat keresztbeszelő fertőtlenítő medencén. Arról, hogy állat­tartó telepre érkeztünk, egye­lőre csak ez árulkodik. — A zsibaki növendéküsző- telepen vagyunk — tájékoz­tat minket a fiatal elnök —, de az itt dolgozók nemes egyszerűséggel csak „marha­kempingnek” titulálják a te­lepet. Van is benne némi igaz­ság. A két óriási kék kupo­la —, amely az istálló szere­pét tölti be — mindenre ha­sonlít, csak szokványos ál­lattartó épületre nem. Hogy nem sörözőnek használják, vagy nyári bálhelyiségnek, azt a karám bizonyítja, no meg a csaknem négyszáz darab tarka kérődző. Hogy az álla­tok valóban jól érezzék ma­gukat, arról a hatalmas sza­bad terület gondoskodik és a most érkező pótkocsis piros MTZ traktor, amely jófajta szénát hoz és méltán kelti fel a jószágok figyelmét. — A GRABOPLAST mű­anyag sátor nemcsak olcsó —, hiszen egy-egy állat férőhelye négyezer forint —, de eszté­tikus is, ami ebben az üdü­lőkörzetben követelmény is — magyarázza Móritz Sándor párttitkár. S ennek így kéne lenni minden valamirevaló helyen. Sajnos, a példa nem sok kö­vetőre talált Nógrádban, mert ez az egyetlen mezőgazdasá­gi nagyüzem, ahol ilyen, a tájba tökéletesen illeszke­dő állattartó telep található. — Az egész létesítmény sa­ját kivitelezésben készült — folytatja az elnök — bele­értve a gépesített takarmány­kiosztást is. Még arra is gondoltak a diósjenőiek, hogy a zöldta­karmányt ne kelljen drágán messziről szállítani, a rozs­vetés a karám közvetlen szom­szédságában gyönyörködteti a szemét... Szárnyassiker Sok mezőgazdasági nagy­üzem kesereg a baromfihiz­lalás gazdaságtalansága miatt. Az itteni nem tartozik közé­jük. A'vakító fehérre meszelt emeletes szárnyashizlaldá­ban több tízezer csibe hízik egyszerre. — Eddig 466 ezer baromfi leadásara van .szerződésünk — mondja Kovács Sándor. — Ez csaknem 800 tonnányi húst jelent. — És a jövedelmezőség? — A műit évben kilónként két forint volt a tiszta ered­mény. Igaz, ehhez nagymérték­ben hozzájárult, hogy a ba­romfiágazatban az egyik leg­jobb szocialista brigád dol­gozik. Kovács Gergelyné is a „Bátori Zsuzsanna” kollek­tíva tagja: — Nekünk a legfontosabb feladatunk, hogy mindig rend és tisztaság legyen, s az ál­latok semmiben ne szenved­jenek hiányt — mondja. — Vezetőink minden feltételt biztosítanak, a többi csak rajtunk múlik. — Jó munka ez — teszi hozzá Hornos Lajosné. — Lát­ja én már nyugdíjas vagyok, mégis szívesen járok vissza dolgozni, ha szükség van iáin. Igaz, értek is hozzá, tizenöt évet töltöttem baromfik mel­lett. Az ilyen gyakorlatnak min­den bizonnyal nagy szerepe volt abban, hogy a diósjenői termelőszövetkezetnek ta­valy valamennyi ágazata nye­reséges volt és az üzemi ered­mény meghaladta a 7 millió 900 ezer forintot. Csak ami rájuk tartozik Bármilyen szép eredménye­ket hozott is az alaptevé­kenység, a jó búza- és árpa­termés, a 4700 liter felé kö­zeledő tejhozam, ipari tevé­kenység nélkül ezen a szép tájon is bajosan boldogulná­nak. Éppen ezért akad a kö­zös gazdaságban lakatos-, asztalos-, bakelitüzem és bér­munkában dolgoznak a BRG- nek, sőt az idén tovább bő­vül kapcsolatuk a Vári Kö­töttárugyárral is. A BRG üzemcsarnokát alig­hanem az „anyagyár” is meg­irigyelhetné. Tágas, világos, ideális munkakörülménye­ket nyújt a környék lányai­nak, asszonyainak, össze is sereglettek vagy száztízen, akik korábban más területe­ken találtak munkát. Kovács Jánosné, aki három eszten­deje dolgozik itt, azelőtt fod­rász volt. A hajkoronák tu- pírozása helyett most a kü­lönböző tápegységek hajszal- vékony vezetékeit „fésüli”. — Melyik foglalatosság ne­hezebb? — Ezt egy hónap alatt be­tanultuk — ■ mondja a fiatal- asszony. — Érdemes csinálni ? — Átlagosan 3500—4000 fo­rintot keresünk, igaz két műszakban, bár a múlt hó­napban a vártnál kevesebb munka akadt. Néha viszont olyan sürgős, hogy éjszaka iá dolgozni kell. Ha kevesebb is a munka, aa itt dolgozók akkor sem tét­lenkednek. A szederültetvé­nyeken majdnem mindig akad tennivaló, s a szorgos női kezek ott sem vallanak szégyent. Sőt mint, mondják, azt is élvezik... A munkaasztalok mellett csupa nyugodt, derűs arcot látni. A nagy figyelmet igény­lő aprólékos munka mellett futja egy-egy tréfára, vagy kedélyes csevegésre is. — Nem véletlen — mondj» az elnök. — Mi itt nein ider gesítjük az embereket a sza­bályozóváltozásokkal, -elvo­násokkal. Ok azt érezzék mindebből csak, ami rájuk vo­natkozik, a munkarendet is­merjék, a munkaműveletek-1 kel legyenek tisztába, ők ezért felelősek. A többi ránk tar­tozik. .. A többi üzem után meg­nézzük még a két és fél mil­lió forintért épülő új szociá­lis épületet, ahol hamarosa» 140 dolgozó nemcsak öltöz- het-vetkőzhet, tisztálkodhat] de étkezhet is. kulturált kö-í rülmények között. — A meleg ételt a szom­szédos nógrádi termelőszö-i vetkezettől hozzuk majd —j mondja Móritz Sándor. —] Nekik kitűnő a konyhájuk, miért ne kooperálhatnánk eb­ben is szomszédainkkal? A gazdaságok nemcsak saJ ját dolgozóikkal és egymás­sal törődnek. Itt Diósjenőn * faluközpont kialakításában is tevékenyen részt vállal a termelőszövetkezet. Ahogy a háromezer lelket számláló fa­lu magának érzi a nagyüze­met, annak eredményeit] ugyanúgy igaz ez fordítva is. Ebből is let>et oku'ni... Zilahy Tamás NÓGRAD— 1983. május 17., kedd ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom