Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

13. SALGÓTARJÁNI TAVASZI TARLAT Háborítatlan nyugalom Kavarhat-e még izgalmat és folyamatosabb — akár sze- férfivá, í prengő művésszé képzőművészeti Kiállítás? Ez mélyre szóló — szervezés alakuló Madách belső fejlődé- a kérdés tolakszik elibénk, ha folyna. Jól tudjuk ugyanis, sét. A halhatatlan színpadi a megyeszékhely még mindig hogy az ilyen típusú tömeges mű újabb értelmezéseit Czinke újnak ható, tetszetős kiállító- részvételű kiállitásokon so- Ferenc közelíti meg leginkább, termében széttekintünk. Az el- kan gyakran a jelenlétüket! Lucifer-figurájának ósszetett- ső benyomás ugyanis a kel- jelzik csupárn Éves termésük- sége javára válna bármelyik lemességé. Mint mindig, ha a kel kiszámítottál! gazdálkod- fiatal színházi tehetség rend művészeti érték elsajátításé- nak: sok a kiállítás, minden­hoz minden feltétel együttáll. hol nem lehet ugyanolyan Lokálpatrióta lelkünk csendes súllyal szerepelni. A jobbnak élvezetbe részesül, s nem is vélt műveket a nagyobb ran- zavarja meg semmi. Legfel- got jelentő, vagy szívéhez kö- jebb a nemezpapucs, amely a zelebb eső rendezőknek küldi padlóburkolatot óvja, s amely- az alkotó. Így jöhetnek létre lat sűrűsödik, kellő rezignáció- ben csak az iskolás gyerekek olyan sok résztvevős tárlatok, val fűszerezve. Nem így a találnak örömet. Az érettebb amelyeken a többség halva- többségnél, akiknél a Tragédia érdeklődő révedező nyugalom- nyabb a saját megszokott körüli közhelyek felmondását ban oldalaz a művek előtt, színvonalánál, amelyeken ke- vehetjük leltárba. A jelenség Fejlődést és eredményt köny- vés a látogatókat igazán fel- szinte érthetetlen. Pedig — velhet el. Eltűnődhet, honnan rázó mű. például — a gondolatgazdag jutottunk idáig. A mérleggel Az idei salgótarjáni tavaszi és technikailag mindenre ké- elégedett lehet. Ha körbeért, tárlat is ilyennek sikerült, búcsúpillantásában ugyancsak Pedig jóformán mindenfélét a kellemesség tompa fénye láthattunk, amivel ma Ma­koszon el a^ teremtől. Miköz- gyarországon képzőművész 'a papucsé- foglalkozik. Csak éppen majd- egyel tovább. El Kazovszkij két képe előtt megint Madách­ii agyó elképzeléseinek. Aho­gyan a három lapon Lucifer földivé, evilágivá válik, s ana- gyalsága idejének szárnyait hónalja alá csapja, ebben va­lódi ember-művészi tapaszta­Mattioni Eszter kiállítása Szécsényben A hat évtizedes művészi élet- tájak fölött. Az effajta valló- Ugyanakkor — s ez távolról pályával rendelkező Mattioni másosság nemigen teszi lehe- sem véletlen — látásmódban, Eszter munkásságának legja- tővé. de nem is igényli azt, temperamentumban az életmű vából válogatták össze azt az hogy a művész magyarázatot imponálóan gazdag anyagot, keressen a világban történtek-- amelyből május elején nyitót- re. Ezt a szépség iránti föltét- ták meg kiállítását a szécsényi len odaadás pótolja, s e r-ajon- Kubinyi Ferenc Múzeumban, gó hangvételt a több forrás- Művei régóta ismertek mind ból táplálkozó egyéni hangvé­úgyszólván teljesen egységes. Nemcsak a művek pompa iránti fogékonyságában, a ko- lorit meghatározó erejében, hanem a festői eszköztár biz­tonságában, a jó iskolákon fe- a hazai, mind a külföldi ki- tel hitelesíti, a festéstechnika gyelmezett festésmódban. a állítúslátogatók előtt, hiszem első gyűjteményes tárlatát 1929-ben rendezte az Ernst Múzeumban. Bőséges változa­tossággal áradó motívumai mindenekelőtt tündökletesen színes világot sugallnak, a tárgy- és a jelenségvilág meg­hitt egységet mutatják föl. időnként már-már eufórikus harsogással. A szécsényi nagy­szabású kiállítás látogatója is biztos lehet abban, hogy nem zúdulnak rá vizionáló, riadal­mas látomások, képdrámák. Ezzel szemben elragadhatja a pes magyar grafika hálásabb témát nem is kaphatott volna a Tragédiánál. Találgatások helyett lépjünk festői őszinteség már-már gát- sánál fogva monumentális lástalam áradása, a művész ki- épületdíszítési feladatok meg- tárulkczó szellemisége, amely oldására alkalmas, amint azt ra terelődik a gondolatunk. Ismeive a fiatal művész szcenikus és dramaíikus hal- landóságát, lehet, hogy valami ben megszabadul tói, ráeszmél, hogy a legke- nem mindenki fáradtabban vesebbet éppen a művekkel képviselteti önmagát. Gyakran foglalkozott. az önismétlés és az utánér­Mégis minek szólt hát a zés benyomásától nem szaba­kedvező, elismerő vélemény? dúlhatunk. Jól látható a ren- A feltételeknek, a körűimé- dezés erőfeszítése (Hideg Gá- egészen rendkívülivel is előáll- nyeknek, a közönség érlelődé- bor munkája), hogy mozgás- hatott volna a Tragédia je- sérnek, a tavaszi tárlat máig ként mutassa be az ernyedt- gyében. Talán ha lehetőséget megtett útjának. Egyik vég- sé8et- Szárazon racionális kaP-. Talán ha ösztönzik. És létén a látogatót nem bősz- csoportosításai és kiemelései ha így lett volna, nyugodtab- szaníják már apró technikai Pontosan eligazítóak, olykor bak lehetnének a neki ítélt hiányosságok. Míg a másikon találóan leleplezőek. Ez a ren­dezés egyben súlyos kritika is. Az idei tárlat nagy lehe­tőségét illetően is.... lelkes Izgalommal fordul a világ csodái felé. A csodát pe­dig festőnk mindig a szépség ben találja meg, szóljon akár pesti Rókus-kápolnában. egy tájról, egy virágos rét egyetlen virágáról, a vizek csillogásáról, a halak ezüstös sugárzásáról, akár egy ember ról, tükrökről, csipkékről, ab­lakokról. amelyekben ott ra­gyog egy vázányi virág, vagy harmincas évektől a nyolcva- éppan a kéklő ég a színes nas évek elejéig terjed. nem háborodik fel látványo­san az ízlésével nehezebben követhető művek láttán. Áju­lásig sznob lelkesedéssel se igen találkozunk. Helyi kiállí­tási gyakorlatunk é3 tárlat­A rendezők Időben felhív­ták a művészek figyelmét a Madách-évre. Arra lehetett kiállítás díj felől is. így csak a név­ért. az utóbbi idők megérde­melt sikeréért járhatott az el­ismerés. Nem azért, amit a néző Salgótarjánban lát. Mire a legnagyobb feltűnést keltő, s méltán díjazott Samu Gézához érünk, már valósá­gos látomásunk van. Samu látogató közönségünk minha számítani hn«v a minden tekintetben kedvező meghatározó központi^‘mágiát S? laxo"?asunK, van’ 1fal™ szintre jutott volna. A továb- Sl. 1VÄS S£?_j bi elképzeléseket lehet tehát mire alapozni. Művészet és közönség viszonyában újabb eredmények elérése már csak komolyabb tartalmi erőfeszí­tések következtében lehetsé­ges. Mert igaz ugyan, hogy a ta­vaszi tárlat semmivel sem a , . „ ..................- — . különbözés, az egyedi, a Kajá­ba11 rrluvek fogjuk majd )0S és az átlag, a saját közeg Nyolc grafikus, hét viszonyát elemzi, csak fokoz­alkotni. festő és két szobrász volt te­kintettel az évfordulóra Éppen elegen ahhoz, hogy világiro­dalmi rangú drámakőltőnk sokirányú, gazdag értelmezése tegye egyénivé, az átlagtól el­za kedvünket. A szabadtéri szoborkiállítás helyszínét, Sal­gótarján nevezetes főterét lát­juk magunk előtt: Samu Géza kapott lehetőséget, hogy bené­pesítse a teret... Valódi lát­ványosságot és izgalmat te­remtett, minek következtében a tér országos zarándoklat cél­térővé a tárlatot. Sajnos, nem marad alul a hasonló tójegy- ez történt. A vállalkozások ségi vagy országos kiállítá- túlnyomó többsége mintha rá- ___fi­sokkal szemben, s ez ered- cáfolna Babits ámulatára, aki poritjsuV. És” eT"nem ”is "élet­mé ny, de nem lehet felmen- véresen aktuálisnak, sót, szc— kép Leien" vízió! tés a jövőre nézve. Az is igaz, mélyét közvetlenül érintőnek hogy a művészeti termés át- olvasta a Tragédiát Nos, en­laga olyan, amilyennek Sál- nek az izgalomnak nyomát gótarjánban is fölmérhetjük, sem leljük a tárlaton. Még De éppen ezt az átlagot ha- szerencse, hogy Kirchmaycr ladhatnánk meg néhány vo- Károly lelkiismeretesen meg­írással, ha a két megnyitó oldott portréja szépen ötvözi közötti egy évben tudatosabb a romantikus hevületből érett Laczkó Pál Az idei tavaszi tárlat tehát igen tanulságosnak mondható. Lám, csokomyi ötlettel szol­gált a jövőre nézve. Igényes­sé vált közönségünk és képző- művészetünk érdekében. ÚJ Kö Y¥EF ii\ A „repülő csészealjak’ rejtélye Könyvében nem is annyira az élmény, a közvetlen tapaszta­lat a megnyerő, hanem az ahogyan látja s látattja a mi, nem is olyan kicsi világunkat. lem, fantasztikum fűződik. Az ufókról az első beszámoló 1947-ben jelent meg az USA- ban — természetesen az új- A Magvető Könyvkiadó Győr- ságolvasók nem, vagy alig suló idő sorozata legaktuáli- hitték a fénylő korongok létét, sabb könyvsorozatunk. Élen Azóta jó néhány év telt el, s jár mindazoknak a kérdések- egyre többet beszélünk arról. Itt alkotni, teremteni kell nek a megválaszolásában, me- hogy vajon más égitesteken , lyek a közvéleményt foglal- lehet-e emberi élet. Többen látni véltek ilyen emberi lé­nyeket földünkön, s az ilyes­mire is született új kifejezé­sünk: „harmadik típusú köze­li találkozás”. De mi ebből az koztatják. Nyitott sorozat: nin­csenek elkötelezettségei sem­milyen tudományág vagy té­makör mellett, de nem is re­keszt ki semmit. Kivitelében is a legszerencsésebb megfor- igaz, mi csak fantázmsgória? málásúak közé tartozik: szí- Magyarországon az ufókról nes borítója, jól megválasztott betűtípusa bármelyik klasszi­kus értelemben vett paper- backkel felveszi a versenyt. Az utóbbi 4—5 kötet széles témaválasztása is jeizi, hogy a gözően érdekes magyarázatát A „repülő csészealajak” rejté­lye című kis könyvében. A helyek világa — a világ helyei megjelent másik kötete: Ger­szerkesztők ismerik az olva­sóközönség érdeklődését. Az igényeket nemcsak kielégitik, hanem fel is keltik. Ily módon nevezhető a Gyorsuló idő iga­zán közművelődési sorozatnak. Az Unidentified Flying Ob­ject magyarul azt jelenti, nem azonositott repülő objektum. Még nem azonosított, vagyis gely István: A helyek világa bizonytalan tárgyról, sőt in- - a világ helyei. A neves ki- kább jelenségről van szó. E állításrendező olyan helyek- három angol szó kezdőbetűié- ről ad szubjektív tudósítást, bői alkotott rövidítés az UFO, ahova bizony nem könnyű el- s e rövidítés már annyira jutni. Gergely István bejárta meghonosodott nyelvünkben, hogy rövidítésvolta lassan kezd elhomályosodni. „Repü­lő csészealajaknak is nevez­Kunszabó Ferenc, neves szó ciológusunk a legnagyobb ma­gyarról írt esszét. Már maga a tény is gondolkodásra kész­tet: a tanyák leírása, Magyar- ország újabb és újabb szeleté' nek felfedezése után egy szo- ciológus-szociográfus író Széchenyi István eszmevilá gáról ír. A kötet címe: Itt al­kotni. teremteni kell. A.z ösz- szefügfiés már a címben is kézenfogható. Széchenyi a re­former, az országépítő foglal­koztatja a szerzőt, akinek szavait manapság lassan már divat lesz idézni. „Én nem a tagadás, hanem a teremtés embere vagyok” — mondja s bizonyítja egész életével. „Cse­lekednünk kell, ha élni aka- A Gyorsuló idő nemrégiben runk, gyökeresen, mély sar­még nem jelent meg össze­foglaló, tudományos igényű könyv, legfeljebb egy-két cikk vagy tanulmány. Pető Gábor Pál e kérdésnek adja lenyű­a világot Perutól, Indiáig, Ke­nyától, Mexikóig. Nem útle­írást, élménybeszámolót ír, ha­kallatilag cselekedni” Széche­nyi valóban egyéniség: „Nincs párja történelmünkben, ha az embert nézzük, az európait vagy a magyart. Félelmetes távlatokig jutott el az önmeg ismerésben" — írja Kunszabó, Könyve alig 140 oldal, de so kát mondó. Kunszabó nem esik a ma szokványos histori nem a hely szellemét próbálja zálás, az erőltetett példák ke zük azokat a különleges égi jelenségeket, tárgyakat, me­lyekhez annyi legenda, hiede­megragadni — az ott lakók szokásainak, kultúrájának, környezetének leírásával. 8 NÓGRAD - 1983. május 14., szombat resésének csapdájába — csupán egy nagy ember gondolatvilá gát próbálja bemutatni, amit Nagy László így fejezett ki „Müveid a csodát, ne magya rázd.” szigorú kompozíciós rendben is. Egyébként, Mattioni Eszter „iskolái” közé tartozik maga a népművészet és a folklór is. Sokat tanult a népi művész- kedéstől, természetesen, nem közvetlen átvétel utján, ha­nem mindenekelőtt világlátás­ban, a kifejezés tömörségében és tisztaságában, esetenként a játékosságban, a célratörő ne­mes egyértelműségben. Repre­zentatív hímesköveit, festmé­nyeit, kiváló vázlatait szem- rendkívüli dekorativítá- lélve Mattioni Eszter életmű­és az atmoszféra. Az 1902-ben Szekszárdon született művész .a Képzőmű­vészeti Főiskolán lludntiy Gyu­la tanítványa volt, de erősen hatott rá többek között Aba Novak. Vilmos stílusa, utóbbi főként a monumentalitásra való hajlandóságban. A tábla- képfeslő Mattioni Eszternek, a szolnoki művesztalep egyik törzstagjának évtizedek óta van egy elhiresült „találmá­nya”. egy új mozaikművészeti forma, a hímeskő, amely pél­dául világi és egyházi éoületbelsők- ben kivitelezett Mattioni-mü- vek bizonyítják, például a A szécsényi kiállításon lát­ható művek többsége fest­mény. De figyelmet keltőén vannak jelen a művész kevés­arcáról, viseletek színpompái- bé ismert színes vázlatai, s meghatározóan a hímeskövek. A művek születési ideje a vébe nyerünk hiteles betekin­tést. Külön öröm, hogy nóg­rádi motívumokkal Is talál­kozunk, miután a művész egy időben Nógrádban élt. Ez a kiállítás a szécsénvi Kubinyi Ferenc Múzeum ki­emelkedő eseménye, s várha­tóan nagy érdeklődést kelt Nógrád határain túl is. Szer­vezése Praznovszky Mihály érdeme A tárlat, amelyet ÍV. Pénzes Éva közreműködésével Pogány ö. Gábor rendezett szeptember közepéig várja aí látogatókat. Tóth Elemér Csillag és ősi szó 250 éve született Sajnovics János Nyelvünk finn­ugor eredete ma már legelemibb tudnivalóink kö­zé tartozik, ho­lott alig kétszáz esztendeje történt, hogy nyelvrokon­ságunk felderíté­sében egy csilla­gász megtette az első lépéseket Mátyás király udvarában Gale- otto Marzio még latinnal vetette össze nyelvünket, persze anélkül, hogy tudott volna magyarul. Mások az általános európai törekvé­seknek megfelelő­en — mint min­den más nyelv ősét, a magyarét Is, a héberben ke­resték. A finn­ugor rokonság gondolata a 13. század közepén­fO AN NIS SAJNŰVI'CS. S. ji UKGAUt TOHD.4MISS1I K COMLT.SrU *LS.t ■ otcucsu *:* icitiritAMMí «'•crtrvrw h*íHirsrín, üt midimen T\T!! r/WTOTHT! * fTTi DEMONS I RA EK I n i o M J NGARORUM RT LAPPON UM XX)£AT X S S X. nitcij* 8cÍ»M»tlM m íx.cljct* , XT nryjs i ANNO MDCCLXJt. 8 X C CT # r r m it a y i Cd Limit Ac* ,»• hl« ■ ><u. Sajnovics János könyvének címlapja egy reneszánsz pápa, Aeneas ragaszkodott. Eajnovicshoz Sylvio Piccolomini Cosmog- mert azt akarta tőle, hogy raphiájában bukkant föl; a 16. vizsgálja meg: igaz-e a tudó­században Mathias Miechovi és Kerberstein ismételte meg sejtését. A 13. század közepére megszaporodtak a hasonló föl- tételezések, már csak az a tu­dós hiányzott, aki utánajár, s legalább az alapvetést elvégzi. Sajnovics János nem erre a feladatra készült, mégis ő lett az, aki kora színvonalának megfelelő tudományossággal sok feltételezése a lapp és a magyar nép rokonságáról. Hell Miksa ugyanis hitt benne, tudta, hogy lappok közé men­nek, de már elfelejtett ma­gyarul. A professzor és tanít­ványa 17G8-ban indult el Dá­niába, s onnan tovább Nor­végiába. föl, egészen északra, Vardő szigetére, amely akkor Dánia uralma alá tartozott. egy távoli népnek, a lappnak Európa-szerte figyelték a Vé- a nyelvével egybevetette a miénket, s kimondta: a ma­gyar és a lapp egymásnak va­lóban rokonai. Innen ágazott összehasonlító nyelvészet alap­jait. Rendszeres linguisztikai tanulmányokat ugyan nem , folytatott, azt is mondhat­nánk hogy botcsinálta nyel­vész volt, de a matematikai­csillagászati stúdiumaiból magával hozott logikai kész­ség, a rendszerességre való törekvés, a világos elme mind-mind hozzásegítette ah­hoz, hogy demonstrálhassa! századának két távoleső nép nyelvének rokonságát a szó­kincs s a nyelvtani rendszelj alapján, amely utóbbit — igen helyesen — talán még fontosabbnak tartotta. Munkájának módszertani része, az az elméle*, ahogyan a két nyelvet összevetette egy-; mással, továbbélt, igaz to­vább is finomodott. Szóegyez­tetéseiben szintén úttörő volt; csak azt sajnálhatjuk, hogy a tudomány nagy kárára ki-i adatlanul hagyta szógyűjte­ményét. Demonstrátiójában mindössze száztizenegy tőszót nyomtatott ki — füzete pedig eltűnt. Sajnovics nevezetes művé­ben tehát a magyar—lapp ro-' kanságot igazolja, amit előt­te magyarul nem beszélő kül­földi tudósok mái' fölvetettek: Sajnovics lazt írja, hogy a! magyar és a lapp anélkül is rokonok lehetnek, hogy nem értik meg egymást, akár a dánok, a hollandok, s az an­golok, akikről már bebizo­nyították, hogy közös erede­tűek. A nyelv tudniillik gyor­san, erőteljesen változik. Mi­ben rokon a lapp és a ma­gyar? A lapp szavak is csak egyetlen mássalhangzóval kez­dődhetnek, a hangsúly szin­tén az első szótagon van, A második s a további szóta­ki a további kutatás, amely feltárta a finn-ugor nyelvcsa­ládot. nuszt, de egyedül Hell Miksá- éknak sikerült a méréseket el­végezniük, csak Vardő fölött derült ki aznap az ég. Saj- gokban lévő magánhangzókat novics is elvégezte a Hell ugyanúgy nem nyelik és nem Miksa által rárótt Útközben Oslóban munkát. szerzett Sajnovics János 1733. május egy kis lapp nyelvkönyvet — 12-én született a Fejér megyei egy Leem nevű tudós művét Tordason. Jezsuita iskolában —, amelyben szótári rész is tanult: matematika és ászt- volt. Norvégiában, s Vardő sorvasztják el. Olyan szava­kat vetett össze, amelyek a legősibbek: a testrészek, a természeti formák, jelensé­gek, a legkisebb számok ne­veit, az egyszerű cselekvése­rológiai stúdiumokat folytatott, szigetén lapp halászokkal és két jelölő igéket. A kéz: kit, A bécsi kollégiumban Miksa, az európai hírű lagász tanítványa volt. Ami­kor befejezte iskoláit, a rend nagyszombati csillagdájába ke­rült. Itt érte Hell Miksa meg­hívása 1768-ban. Hell Miksát Hell rénszavastartókkal találkozott csil- miután már első hallásra a magyar nyelv lejtésére emlé­keztette az övék (mintha csak magyarul szólnának, csak ép­pen nem érti a beszédünket,) egyre nagyobb izgalommal szemelte ki ugyanis a dán ki- gyűjtötte szavaikat, mondatai- rály arra, hogy egy kis észa- kát. Az expedíció végeztével ki szigeten, Vardőn megfigyel- Koppenhágában irta meg, és je a Vénuszt, amely 1769 jú- adta ki 1770-ben Demonstra- niusában metszeni fogja a tio. Idióma Ungarórum et Napot és a Földet összekötő Lapporum idem esse (A ma­képzeletbeli egyenest, és arra, gyár és a lapp nyelvrendszer hogy a három égitest egy­máshoz való viszonyából ki­számítsa a Föld és a Nap közti távolságot. Hell Miksa örömmel fogadta a felkérést, de kikötötte, hogy csak Saj­novics János kíséretében vesz tevő részt az expedícióban. Azért vies azonosságának igazolása) cí­mű munkáját. A következő évben ugyancsak latinul Ma­gyarországon, Nagyszombat­ban megjelentette. A még száz oldalt sem ki­könyvecskével Sajno- János lerakta a finn-ugor a toll: dolge, a vér: varr, a vaj: vijj, az éj: ejj a tél! talve. Nemcsak szókincsbeli, hanem nyelvtani összehasonlí­tásokat is végzett. A lappban a melléknév középfokának jele: -b. Nuora: fiatal, nuo- rab: fiatalabb A számnevek után a lapp is egyes számot használ; a birtokos személy­ragok közül kettő azonos (-m,’ -d). Száztizenegy szóegyeztetés­ből a tudósok mintegy negy­venet tartanak helytállónak, ami Sajnovics Jánosnak az érdemét bizonyítja mert ne feledjük — első volt aí legelsők közül. Csillagot éa ősi szót talált északon. Győri László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom