Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NOGBAD Al MSiMp NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIX. ÉVF., 102. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1983. MÁJUS 1., VASÁRNAP Hagyomány és jelen ÍRTA: MEDVED KÁROLY A nemzetközi munkásosztály évszázados harcban alakí­totta ki mozgalmának hagyományait. A munkásosz­tály harca és ünnepei összefonódtak. Az ünnepek a küzdelem eredményeinek számbavételét jelentették, újabb fel­adatok meghatározásával jártak együtt. E harcos számvetés, célkitűzés-meghatározás jegyében született meg az egyik leg­égetőbb és iegegyetemesebb ünnep, május elseje is. E nap önkéntelenül is felidézi bennünk a munkásság osz­tályküzdelmét, erősödő osztályszolidaritását kifejező első har­cos május elsejéket, a történelem nagy horderejű, messze ki­ható eseményeit. Emlékeztet az 1886. május eleji véres napok­ra, a II. Internacionólé ezt kővető alapítókongresszusának ha­tározatára, majd az Internacionólé állásfoglalása nyomón első ízben 1890-ben világszerte megtartott május elsejei demost- rációra. :m A hagyományok, örökhagyó történelmi tanulságok mellett Jelenünk is bizonyítja május elseje eszméjének örök érvényű ér­tékeit. Jelenünkben is legfontosabb - egyben haladásunk zá­loga is — a proletár nemzetköziség és testvériség, a milliók egyért, egy milliókért, az egységben levő erő hatalmas, legyőz­hetetlen eszméi. Ezek párosulva a politikai vezetés tudomá­nyával, a lelkesedéssel és önfeláldozással hozták meg a mun­kásosztály számára az eredményeket. Ma országunk, megyénk lakossága, a világ népeinek je­lentős számával együtt önmagát ünnepli. Azt, hogy tetterős, hogy tele van alkotóvággyal, hogy képes volt jólétet teremte­ni egy háború sújtotta ország romjai fölött. A teremtő, alkotó ember bátran nézhet szét a földeken, a gyárakon, a városok­ban és falvakban. Egy emberélet fele alatt jelentős eredmé­nyeit szemlélheti. Az imperializmus, a háború hívei nem fogadták örömmel e haladó, a szocialista országok gyarapodását, megerősödé­sét. Felerősödött az a folyamat, hogy saját rendszerük válságá­ból a nemzetközi helyzet kiélezésével, mindenekelőtt a fegy­verkezés fokozásával keressék a kiutat. Felerősödött a háború híveinek hangja, katonai fölény kierőszakolására törekszenek. Olyan új fegyverekkel kívánják felszerelni haderőiket, melyek­nek puszta léte is növeli a kockázatot, nehezebben ellenőriz­hetők. Az emberi lét alapfeltétele, a béke megőrzése érdeké­ben meg kell állítani ezt a folyamatot. Ennek módja csak a békét, o szabadságot akaró népek nemzetközi összefogása, egy­séges fellépése lehet. Együttesen vagyunk képesek megakadá­lyozni, hogy megsemmisüljenek a munkásgenerációk alkotá­sai, hogy pusztulásba sodródjék a civilizáció, az emberiség. Együtt kell fellépnünk a fegyverkezési verseny megállításáért, a tömegpusztító eszközök mielőbbi korlátozásáért, a leszerelésért. Országunk az enyhülési folyamat eredményeinek' védelme érdekében együttműködésre törekszik minden olyan erővel, amely kész cselekedni a béke megvédéséért, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatainak fejlesztéséért. Bízunk benne, hogy a józan gondolkodás, a higgadt, meg­fontolt, felelősségteljes békepolitika teret nyer. Az enyhülés vív­mányai megszilárdulnak, a haladó körök ereje megvédi a békét. B I ékére van szükségünk ahhoz, hogy megőrizzük értéke­inket, melyeket a Xil. kongresszus fő politikai, gaz­dasági, kulturális célkitűzéseinek eddigi végrehajtá­sával is gyarapítottunk. A Központi Bizottság ez év április 12- 13-i ülésén megállapította, hogy a magyar népgazdaság az el­múlt években a XII. kongresszuson meghatározott gazdaságpo­litikai irányvonalnak megfelelően fejlődött. Központi program alapján módosult az energiafelhasználás szerkezete. Több a termékszerkezetet korszerűsítő vállalati kezdeményezés. Megkez­dődött az energia- és anyagtakarékossági, valamint a hulla­dék- és másodnyersanyag-hasznosítási program végrehajtása. Gyorsult a vállalati szervezet és belső irányítási rendszer kor­szerűsítése. Az egyre mélyülő tőkés gazdasági válság, a nemzetközi együttműködés megszokott rendjének felbomlása, a világkeres­kedelmi helyzet romlása mellett, a népgazdaság belső egyen­súlyát megőriztük, az ország fizetőképességét fenntartottuk. A tőkésvilág válságának negatív hatásai természetesen - a kereskedelmi kapcsolat következtében — érintették hazánkat is. Az értékesítési lehetőségek korlátozódósa, a fokozódó pro­tekcionizmus, a gazdasági bojkott és mindezek által élesebb megvilágításba került saját munkánk gyengesége új feladatokat jelentett és jelent az iparban, a mezőgazdaságban, a keres­kedelemben egyaránt. A következő években a XII. kongresszuson jóváhagyott gaz­daságpolitikai irányvonalat követve, biztosítani kell a népgaz­daság kiegyensúlyozott fejlődését, erőteljesebben ki kell bonta­koztatni az intenzív gazdálkodást, meg kell teremteni a gyor­sabb gazdasági növekedés feltételeit. Gazdasági gondjaink megoldása, a szocialista építőmunka eredményes folytatása, a termelésben dől el. Előrehaladásunk kulcskérdése a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a munka ter­melékenységének növelése, a minőség és a munkakultúra ja­vítása, mindezek révén a termelés jövedelmezőségének és ver­senyképességének fokozása. Munkánkat csak összefogással, a vállalatok, intézmények, gyárak, gyáregységek, telephelyek, üzemek, szocialista és mun­kabrigádok aktív tenni akarásával, közreműködésével, cselekvő­készségével tudjuk eredményesen végezni. A jelen gazdasági kihívásra adandó válasz az alkotóerők­nek olyan koncentrálását, a hatékonyság és versenyképesség irányába történő változások útjának olyan megnyitását, a ru­galmasság olyan fokozását igényli, amely elképzelhetetlen a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése nélkül. Az alulról jövő kezdeményezések, az öntevékenység meg­nyilvánulásai azáltal válnak mozgató erővé, ha beintegrálód­nak a tudatos társadalmi cselekvésnek a fejlődést előrevivő áramába. Ennek megvalósulását kell, hogy segítsék a tömeg­szervezetek, -mozgalmak. Csakis társadalmunk demokratizmusának további elmélyí­tésétől, szocialista tartalmának erősítésétől várható, hogy a dolgozók - széles réteqei összefogjanak a közös gondok együt­tes megoldására, a fejlődés előrevitelére. I ndokolatlan az az aggodalom, hogy a demokratizmus fejlesztése nehezítő tényezője társadalmunknak. Két­ségtelen, hogy a szocialista demokrácia nem lehet mentes a konfliktusoktól - mivel különféle érdemek, vélemé­nyek, cselekvési törekvések ütköznek ezen a terepen -, de e konfliktusokat vállalni kell, hiszen a fejlődés útja ezek megol­dásán keresztül vezet. Május elseje Kisferenyén Napok óta nagy a nyüzs­gés-mozgás a kistercnyci nép­kertben, avagy kastélykert­ben. Tegnap, amikor megér­keztek a televízió hatalmas autói, mintha meggyorsult volna az előkészület számos munkája. Ebben a csodálato­san szép parkban ünnepli má­jus elsejét Kisterenye és kör­nyéke. és ez az egyik helyszí­ne a Magyar Televízió ünnepi közvetítésének, Budapest és Debrecen mellett. ' Baráti, sőt családi ünnep­lést, majálist képzeltek el a szervezek. A közel kétezer bányász mellett hét-nyolc ezer embert várnak. Talál­koznak egymással a környék üzemeinek, intézményeinek, falvainak lakói, együtt ünne­pelnek a munkások és a ve­zetők. A program bőséges és szé­les skálán mozog. Hatvan né­pi és iparművészt várnak a megyéből és az ország min­den pontjáról, itt árulják majd szebbnél szebb portékáikat. Rengeteg sátor épült már teg­nap is, hogy étellel, itallal elláthassák a majális résztve­vőit. Még nem végleges, de előzetesen négyezer ebédel kö­töttek már le. Lesz vursli, cél­lövölde és rengeteg játék. Rit­ka látvány az öreg fák, a szé­pen gondozott fű és sövény között a negyven páva. Az ünneplés háromnegyed tízkor kezdődik. Szabó Nándor, az SKÜ kisterenyei gyáregy­ségének vezetője köszönti a megjelenteket. Negyed tizen­egykor megkezdődik a járás amatőr művészeti csoportjai­nak. szinpompásnak ígérkező műsora. Innen kapcsolódik be közvetítéssel a televízió is. Egy őxától hivatásosok lépnek a szabadtéri színpadra, kettőtől pedig a fiataloknak szól a koncert, és nem maradhat él az esti órákban a disco sem. A sport is része az ünneplés­nek, egy órakor a sportpályán iskolások tornabemutatója szórakoztatja a vendégeket. Ezt követően a környék üze­meinek labdarúgócsapatai ját­szók a Május 1. Kupa mér­kőzéseit. n»*»*»*»*«r*a»****»*»»»»nfr*********»»*n******;k**slr»ft*****♦*»»★**»*********<*»*»» A *********** Yirizlay Gyula ünnepi beszéde Kedves nézők, rádióhallgatók, barátaim! A munkásosztály legna­gyobb nemzetközi ünnepére készülünk. Az előestén kö­szöntőm önöket pártunk, az Elnöki Tanács, a kormány és a szakszervezetek nevében.^ Sajátos ünnep május else­je. A munka és az emberi méltóság szülte, s így az esz­tendő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első buda­pesti nagygyűlés óta az ün­nep jellege formálódott, ala­kult. de tartalma változatlan: ma is a békéért, a tisztessé­ges emberi életért és a mun­káért harcoló dolgozók se­regszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányán ünnepelnek ma szer­te a világon. De annyi bizo­nyos, hogy az idei május el­sején borultabb a világ ég­boltja, a dolgozótömegek szándékosan megrontott vi­lágpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági válság fenyegetettségében ünnepel­nek. De ünnepelnek! Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alko­tás tartja fönn és nemesíti az emberiséget. E meggyőződés­sel köszöntjük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoznak és hisznek a köz­napok munkáserejében. Hí­vunk mi is mindenkit má­jus elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyug­díjasokat, a veteránokat, hi­szen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a má­hoz. Közük van minden ered­ményhez, aminek ma örül­hetünk. Épületekben, hidak­ban, tervekben, alkotásokban él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarattal haladha­tunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra em­lékezünk, hanem a mára s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tudatá­ban derűlátók vagyunk, hi­szen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem elő­ször ünnepük nehéz körül­mények között a munka nagy ünnepét . Hazánk is többször volt nehéz helyzet­ben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő magatartása volt. Semmivel sem helyettesíthető az az el­szántság és akarat, amely- lyel fölülemelkedtünk a poli­tikai és gazdasági nehézsége­ken. E küzdelemben ember­milliók fegyelmezett, örök tüntetéssel fölérő munkálko­dása visz előre. Kétségtelen, hogy a gazda­sági helyzet kihívásai egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fegyelem összpontosításá­ra késztetnek bennünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan ége­tően nagy szükség az öntu­datos munkálkodásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy meg­őrizzük mindazokat az ered­ményeket, amelyeket a ma­gunkénak mondhatunk. Tud­nunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, meg­óvni, gondjainkat megszün­tetni nekünk magunknak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vállalkozás. A gondolkodás és a gya­korlat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy év­tizedes útja a nehézségek, az eredmények összefonódásá­ban haladt előre, most min­den vonatkozásban újíta­nunk kell! S mi képesek va­gyunk a megújulásra. Ép­pen, mert fölismertük, hogy csak az eddigieknél is jobb munkával, nagyobb áldoza­tokkal, fokozottabb erőfe­szítésekkel juthatunk előbb­re. A legfontosabb, hogy a (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom