Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

A hét 3 kérdése r 1. Mit tükröznek JurlJ And- topov e heti nyilatkozatai? A héten Jurij Andropov két fontos nyilatkozatát hozták nyilvánosságra: az SZKP KB főtitkára terjedelmes interjút adott a nyugatnémet Der Spi­egel című hetilapnak, a hét közepén pedig neves amerikai tudósok felhívására válaszolt. Ä tekintélyes hamburgi poli­tikai magazin főszerkesztő­jével folytatott beszélgetés során Andropov nemzetközi kérdések egész sorát tekin­tette át Afganisztántól a fran­cia—szovjet viszonyig. A leg­fontosabb azonban — amint azt az azóta megjelent vissz­hangokból is kiolvasható — mindenképpen a fegyverzet­korlátozás, az erőegyensúly és az eurorakéták témaköre volt. A két nagyhatalom genfi tár­gyalásai az USA hibájából ju­tottak zsákutcába — szögez­te le a főtitkár, rámutatva, hogy lényegében a nullameg­oldás módosításaként propa­gált „közbülső javaslat” sem változtat érdemben „Washing- ton korábbi álláspontján, mi­vel az továbbra is figyelmen kívül hagyja a Szovjetunió biztonsági érdekeit. A nukleáris konfrontáció kölcsönös csökkentésére tö­rekszünk — hangsúlyozta Andropov, kiemelve, hogy vál­tozatlanul érvényben van a fegyverkezési hajsza megféke­zése érdekében tett valameny- nyi korábbi moszkvai indít­vány, a francia és brit nuk­leáris haderő szintjén y?.ió rakétabefagyasztástól az el­lenőrzés problémájáig. A nyilatkozat tükrében joggal állapíthatjuk meg: a Szövet- unió bármilyen megoldás ki­dolgozására hajlandó, amely eleget tesz az „yenlő bizton­ság alapelvé«-ek. Még a nyu­gati értékelések is — amelyek közül pedig egyesek „kemény hangvételűnek” minősítették az interjút — elismerik: Moszkva őszintén törekszik a tárgyalások folytatására. 2. Hogyan értékelhető az USA közel-keleti diplomáciai offenzívája? A Reagan-kormányzat ed­digi legfontosabb közel-kele­ti diplomáciai küldetésének nevezik a szakértők George Shultz e héten kezdődött kör­útját. Az amerikai külügymi­niszter egykori elődje, Kissin­ger ' emlékezetes ingadiplomá­ciáját újította fel, amikor a Kairó, Tel Aviv és Bejrút kö­zötti közvetítésre vállalkozott. „Szükség esetén” hetekig is hajlandó a térségben marad­ni — jelentette ki Shultz in­dulása előtt —, hogy előreha­ladást érjen el a pillanatnyi­lag legégetőbbnek nevezett libanoni csapatkivonás ügyé­ben. Rosszmájú megfigyelők szerint szüksége is lesz türe­lemre — és töménytelen re­pülőgép-üzemanyagra —, ha áttörést akar elérni a hónapok óta húzódó izraeli—libanoni tárgyalásokon, amelyek egy másik „gyakorlott ingázó”, Phi­lip Habib, Reagan különmeg- bízottja eddigi aktív részvéte­le ellenére holtpontban van­nak. Izrael ugyanis egyelőre nem enged „biztonsági köve­teléseiből” (például közös jár­őrosztagok felállítása, a sza- kadár Haddad őrnagy bevo­nása a dél-libanoni övezet felügyeletébe, szabad keresi—r delmi forgalom a két ordzág között), amelyek viszont Li­banon szuverenitását/ts arab kapcsolatait sértik. így érthető egyesek véle­ménye, hogy Sbjitz sem fog többet elérni vabibnál. A ki_ látások valóban elég vegye- sek; Az Izraeli csapatok elhú­zódó "‘eientése az izraeli—Szíriái erfV szemben állása, a PFSZ ’ epviseleti joga ellen intézett támadások olyan robbanásve­szélyes helyzetet hoztak lét­re, amely bármikor robban­hat. A Bekaa-völgyben a hé­ten mégis szaparodtak a fegy­veres incidensek. Egy esetleges libanoni—izra­eli megegyezés nagy kérdője­le változatlanul az, mennyire képes és mennyire hajlandó Washington nyomást gyakorol­ni Tel Avivra. másrészt, hogy mennyire választható el egy ilyen újabb külön megállapo­dás az átfogóbb válságtól, a megfeneklett Reagan-terv to­vábbi esélyeitől. A kiszivárgott hírek szerint Beginék harcias visszautasításai ellenére el­képzelhető egy olyan komp­romisszum, hogy Izrael — amerikai biztosítékok sora és számos libanoni engedmény fejében — legalább részleges visszavonulásba kezd. Ám ma még ez is távolabbi lehe­tőségnek tűnik, amelyet bár­mely váratlan fejlemény meg­hiúsíthat. 3. Mi a párizsi Namíbia- konferencia jelentősége? A pretóriai fajüldöző rend­szer semmibe veszi a Bizton­sági Tanács Namíbiára vonat­kozó határozatait, s folytatja támadásait Angola ellen is — állapították meg az ENSZ égisze alatt Párizsban rende­zett ötnapos értekezlet részt­vevői. A nemzetközi tanács­kozáson elfogadott záródoku­mentum kimondja: a Dél-af­rikai Köztársaság által tör­vénytelenül birtokéit egykori német gyarmat,; Namíbia né­pének joga van az önrendel- delkgaésre és a függetlenség­re,' Az apartheidrezsim csapa­tai viszont a tárgyalásos ren­dezés útját semmibe véve folytatják akcióikat a terület felszabadításáért küzdő Swa- po szervezet gerillaegységei ellen. Az értekezleten is le­szögezték, hogy Pretoria csak nyugati szövetségeseinek tá­mogatásával tarthat ki merev politikai vonala mellett, s da­colhat a hatályban levő ENSZ- határozatokkal. amelyek nem­zetközi ellenőrzés alatt rende­zendő szabad választásokat írnak elő. Az utóbbi időben ráadásul néhány tőkésország, elsősorban az Egyesült Álla­mok, arra törekedett, hogy az előbb-utóbb elkerülhetetlen namíbiai rendezést összekap­csolja a kubai csapatok An­golából történő kivonásaival. A párizsi konferencia egyik legjelentősebb vonása viszont éppen az volt. hogy a részt­vevők többsége visszautasítot­ta ezt a hamis „árukapcso­lást” s határozottan követelte Namíbia megszállásának meg­szüntetését. (e. é.) Virizlay Gyula ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) dolgozók a gyakorlatban érez­zék azt, hogy ami országunk­ban történik, az őértük, az érdekükben és velük együtt történik. Nincsen csodaszer egyéni vágyaink és társadal­mi haladásunk elősegítésére, csak az, amit most ünnep­iünk: a munka. E közös tevékenységben egyetlen lelkiismeretes dol­gozó ember sem pótolható! Terveink is csak úgy valósít­hatók meg, ha a maga he­lyén mindenki maradékta­lanul eleget tesz vállalt fel­adatának. Ha ez így van, ab­ból az is következik, hogy a jó, a hatékony és tisztessé­ges munkát övezze elismerés. A becsülettel helytálló dol­gozók — és ők vannak több­ségben! — ezt teljes joggal el is várják. Ahogyan azt is, hogy az ő lelkiismeretes te­vékenységük, odaadásuk le­gyen a példaadó. A fegyel­mezetlenség, felelőtlenség el­tűrése közérdeket sért. Mind­ennek a mindennapos össz­hangja biztosítja, hogy né­pünk minden rétege meg­értse, magáénak érezze po­litikánkat. Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválaszthatat­lan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meghatá­rozták. Amikor arról szólunk, hogy a cél: a már megszer­zett életszínvonal megtartá­sa, igazában magáról a mun­káról beszélünk. Vagyis ar­ról szólunk, hogy miként dol­gozunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a ránkbízott feladatok mit jelentenek a gazdaságnak, tudjuk-e vala­mennyien tennivalónkat? A nagy célokhoz sok köznapi erőt, sok apró erőfeszítést kell megterveznünk és össze­hangolnunk. A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy mun­kánk gyümölcsöző volt. Eredi- ményeink megtartásának egyetlen útja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tem­póban halad előre. Mi éle­tünk során tartósán először kerültünk a társadalmi hala dás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazo­dik a világ, nekünk kell lé- nést tartani gyorsuló haladá­sával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! Mindezekből az következik, hogy tudnunk kell: a mun­kában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak vár­nak ránk. Elsőbbséget kell biztosítani az újat hozó tö­rekvéseknek, támogatni kell a társadalomért tenniakarók lelkesedését. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszko­dás a megszokotthoz nem állhatja útját ennek, az egyet­len reális és értékes törekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszthatatlan a munka eredménye és az életszínvo­nal, úgy az alkotó munka és a béke is feltételezik egy­mást. Mondhatjuk: édestest­vérek. Alkotni, gyarapodni, fej­lődni csak békében lehetsé­ges. Az. embert hiába fűti s teremtés vágya, hiába hevítik a legnemesebb qélok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös ügyp van, de a leglé­nyegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol mind erőtel­jesebben ne hallatnák szavu­kat a békemozgalom akti­vistái. Hangjuk egyre mesz- szebb hangzó, mert nem fe­nyegette még az emberiséget tragikusabb és pusztítóbb ve­szély, mint a nukleáris há­ború! Minden értelmes, az értel­met és az eddig létrehozott közös értékeket féltő ember döbbenten hallgatja a „korlá­tozott” és az „elhúzódó”, va­lamint a más háborús „el­méletekről” érkező híreket. Mindezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Nem lehet a v i r a tok A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe alkalmából távi iratváltásra került sor Nógrád megye és szovjet, valamint közép­szlovákiai testvérmegye között. Alábbiakban e két táviratot kö­zöljük. SZKP Kemerovo területi Bizottsága első titkárának, „ L. A. GORSKOV elvtársnak, Kemerovo Szovjetunió. Kedves Gorskov elvtársi Máüs elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja alkalmából Nógrád megye kommunistái, lakossága nevében elv­társi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és a kemerovói terület valamennyi állampolgárának. A munka ünnepén szívből kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikereket az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak végrehaj­tásában, az emberi haladáséi, a békéért vívott harcukban. Éljen és virágozzék a szovjet és a magyar nép, Kemerovo és Nógrád megye testvéri barátsága! Elvtársi üdvözlettel: GÉCZI JÁNOS, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára. * Szlovák Kommunista Párt Közép-szlovákiai kerületi Bizottsága vezető titkárának, DR. VLADIMIR PiROSIK elvtársnak, Besztercebánya, Csehszlovákia. Kedves elvtársak! Május elseje, a dolgozók nemzetközi ünnepe alkalmából Nógrád megye kommunistái, dolgozói nevében szívből köszönt­jük önöket és testvérkerületünk lakosságát. Őszintén kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikereket a fej­lett szocializmus építésében, a CSKP XVI. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósításában. Éljen és erősödiön pártiaink, népeink, testvérmegyéink ba­rátsága, elvtársi együttműködése. Elvtársi üdvözlettel: f GÉCZI JÁNOS, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára. — Viszonylag hosszú, poli­tikailag, gazdaságilag ki­egyensúlyozott időszak után a 80-as évtized mind na­gyobb feszültséggel, fegy­verkezési rekordokkal köszön­tött a világra. Egyesek már- már a „hidegháború” vissza­téréséről beszélnek. Egyál­talán felkészülten érte ez a változás a békemozgalmat? Mit tehet egy kis ország? Közös Beszélgetés Sarkadi Nagy Barnával, az Országos Béketanács főtitkárával nyilván arról is szó van, hogy a kibontakozó tőkés társadal- — Valóban jelentékenyen válság talaján a régi ér­megromlott a két világrend- tékek elavulása után újat. szer közötti viszony. Egy sok- mást akaróan lépnek fel a kai kiélezettebb helyzet ala- fiatalok óriási tömegei. Hisz kult ki, miután az Egyesült nem lehet véletlen, hogy a Államok és NATO-beli sző- nagy béketüntetések résztvevői vetségesei katonai fölényre túlnyomórészt fiatalok. De törnek és ennek érdekében a bármi is legyen e békemoz- gazdasági háborútól, a gaz- galmak jelszava, úgy hiszem, dasági blokádtól és egyéb egyre jelentősebbé váló po- eszközöktől sem riadnak litikai erőt jelentenek. Nem- vissza. rég az Országos Béketanács Kétségtelen, hogy felkészü- egyik ülésén Bartha Tibor letlenül érte a békemozgal- református püspök fogalma­mat mindez, ami nem jelen- zott úgy, hogy „most négy- ti azt, hogy nem tudott rá milliárd ember békét akar, reagálni. Hiszen fontos je- s a békemozgalom nagy kér- lenség — nemcsak békemoz- dése, hogy ezt az akaratot galmi szempontból —. hogy miként lehetne politikai ható- a feszültség növekedésével, erővé transzformálni”, a kapcsolatok rosszabbodá- — A viszonylag nyugalmas sával párhuzamosan megerő- esztendők után most nyilván Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára ehhez a széles skálához épp­úgy hozzátartoznak, mint a középiskolás fiatalok béke­menetei, vagy a különböző egyházak papjainak tavaszi békegyűlései, a magyar ér­telmiség jeles képviselőinek találkozója az Akadémián, vagy az Orvosok a békéért és a háború elhárításáért el­nevezésű mozgalom elindítá­sa, kibontakozása. Egy dol­got itt nagyon fontosnak ér­zek: olyan módszereket igyek­szünk kialakítani, olyan for­mákat igyekszünk keresni, ahol s amiben mindenki megtalálja az egyéni politi­kai cselekvés élményét is. — Ügy vélem, a nemzetkö­zi békemozgalom egv igen fontos esemény eíőtt áll: Prágában júniusban béke­világtalálkozó lesz. — A találkozó elnevezés södtek a különféle tömeg- „korszakváltást” vár el a mozgalom fő feladatának e ják, hogy azonos mértékűié mozgalmak Nyugat-Európá- közvélemény a békemozga- politika támogatását tekin- lelősség terheli a nemzetközi .. ..... ban, az Egyesült Államokban, lomtól is... tette, s tekinti ma is. Mi le- helyzet megromlásáért a nagyon tömören kifejezi tar­Japánban, s persze a szocia- — Ami a hetvenes éveket gyen ez a támogatás? És ho- Szovjetuniót és az Egyesült ía. !Tlat es szandeicat: a bc- lista országokban is. Arról az illeti, kétségtelenül könnyebb gyan lehet ezt a konkrét ak- Államokat, a Varsói Szerző- < _.az,„e. .a. eans erőről, azokról a tömegmeg- volt a dolgunk. Ma a béke- ciók nyelvére lefordítani? dést és a NATO-t, holott ez elaan uráért. A nem­mozdulásokról van szó, me- mozgalomnak mindenképpen Bár furcsán hangzik, de til- alapvető tévedés. Elég emlé- .... z' . fi lyek felemelik szavukat a ra- a tárgyalások, megegyezések takozni, követelni, változtat- keztetnem a NATO 1979-es ' a ontosaoo tel kétatelepítések ellen, melyek légkörét kell segítenie. Eb- ni mindig érdekesebb, s rakétadöntésére, mely egy- szébő] . \. . érdeklődé^nvn" az Egyesült Államokban a ben az országban megszok- könnyebb, mint valaminek a értelműén a katonai fölény vánul me? szint minden or- nukleáris fegyverrendszerek tűk azt, hogy népünk, pár- támogatását magunkénak megszerzését célozza konti- sápból érkeznek delegációk befagyasztásáért lépnek föl. tunk, kormányunk — politi- mondani. Nincs persze szűk- nensünkön. Vagy az ameri- jvjafrVon fontosnak tartom az Méghozzá a társadalom leg- kája természetéből fakadó- ség fejbólintó, ugyanazokat a kai kormányzat mind agresz- előkészítés momentumai­szélesebb rétegeit átfogó an — békét akar, saját esz- gondolatokat megismétlő tá- szívabb magatartására szer- ban azt bogy Prágában hív­mozgalmak ezek — kezdve közeivel mindent megtesz mogatásra. Olyanra azonban te a világon. és ’várják különböző né­az amerikai püspöki kartól a annak érdekében, hogy le- igen, amely gondolkodva. Mindebből következik fel- zetek kénviselőit akiket e"v holland háziasszonyokig, az szerelés legyen fegyverkezés alaposan megértve fogadja adataink jó része is. Elsősor- nagyon fontos dolog a b"ke olasz diákoktól a nyugatné- helyett, hogy előmozdítsa a el ezt a politikát. ban az, hogy minden társa- megóvásának szándéka köt met „zöldekig”. E mozgalmak normális nemzetközi viszo- Természetesen olyan fontos dalmi csoportnak, rétegnek a össze It* szó esik maid a bé­kialakulása a fenyegetettség nyok kialakítását. Ebből kö- kérdéseket is meg kell vitat- saját nyelvén megfogalmazott ke megóvásának különböző érzéséből is táplálkozik, és vetkezik az is, hogy a béke- ni, mint például, hogy ki a akciókat tudjunk megváló- —. hogv úgy mondjam — felelős a fegyverkezési haj- sítani. Az egyetemista fiata- részkérdéseiről is: az európai sza fokozásáért. Néhol Nyu- lók békemozgalommal fog- együttműködésről, a fejlődés gat-Európában azt hangoztat- lalkozó vitakörei és klubjai és a béke összefüggéséről, a NÓGRÁD - 1983. május 1., vasárnap különböző világszervezetek, mint például az ENSZ kereté­ben kifejtett békemunkáróL Különböző társadalmi réte­gek és szervezetek képviselői találkoznak majd egymással, s talán egy nemzetközi, vagy éppenséggel világméretű kö­zös gondolkodás bontakoz­hatna ki a világbéke ügyében. A közeljövőben az Országos Béketanács kezdeményezésé­re megalakul a magyar nem­zeti előkészítő bizottság. Ter­vezzük azt, hogy a most kez­dődő béke- és barátsági hó­nap egy üzenettervezetet bo­csát közre és ajánl széles kö­rű — talán túlzás nélkül mondhatom — össznépi meg­vitatásra és elfogadásra. Ezt azután a magyar nép üzene­teként magvar küldöttség vi­szi el Prágába. — A beszélgetés során vé­gig kísértett egy gondolat: ez a tízmilliós kis ország való­jában mit tehet a világbéké­ért? Mennyit ér a szava? — Minden embernek, ki­sebb és nagyobb népnek egy­aránt fontos a szava. Súlya, szerepe van ennek a szónak „béke”. Országos hozzájáru­lást kérdez... Ha a mi or­szágunkban működik — és jól működik — a szocialista tár­sadalmi rend, ha belső béke, egyetértés, gazdasági, politi­kai fejlődés van, akkor ez rendkívül lényeges hozzájá­rulás az európai béke ügyé­hez. Ebbe beleértem vala­mennyi nemzetközi lépésün­ket, viszonyunkat a szomszé­dos és távolabbi országok né­peihez. viszonyunkat az itt­tartózkodó több millió turis­tához. Magatartásunkat és országunk bemutatását akkor, amikor mi tartózkodunk kül­földön Hogy miként tekint rönk, maavnrokra a világ? Több évtizedes szocialista fej­lődésünk őszinte békeszándé­kunkat bizonyította Európá­ban és az egé-7 világon. Cziráki Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom