Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-21 / 93. szám

„Uj" élet sikerrel, avagy mindenki teszi a dolgátcsak jobban Nincsenek irigylésre mél­tó helyzetben a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház könyvtárának könyvtárosai. Szűk, levegőtlen helyen szo­roskodnak az orvosi rendelők épületének alsó szintjén, a ko­rábbi egészségügyi raktárban. Mielőtt azonban megsajnálnák őket, eláruljuk azt is, hogy átmeneti állapotról van szó: mihelyt befejeződik a kultúr- ház felújítása, visszaköltöznek a régi helyükre. jutalmaz a KISZ Tavaly novemberben nyitott Új helyén a könyvtár. Egyet­len célja volt: kevesebb ki­rakható könyvvel is megtarta­ni olvasótáborát, megelégedés­re kielégíteni a közönség igé­nyét. Úgy tűnik, ez sikerült, mert a tavalyi több mint fél­ezer olvasó közül 290 már az első negyedévben beiratko­zott. Ugyanakkor nem érzéke­lik a kölcsönzés, a könyvfor­galom csökkenését sem. A helycsere tehát nem okozott hanyatlást, mint ahogyan pá­nikot sem. Mindenki megér­tette szükségességét, azt, hogy kényelmesebb befogadó hely nem kínálkozik a jelenleginél, és nem marad más hátra, mint a végzett munka folytatása, csak valahogyan másképpen, tervszerűbben, ötletesebben. A felismerést ösztönözték és támogatják a fenntartók, a felügyeleti szerv, a Nógrádi Szénbányák szakszervezetének vezető tisztségviselői is, a könyvtárosok tehát a mun­kában nincsenek magukra ha­gyatva. Lelkesedésükre aztán gyújtólag hatott, hogy tavaly novemberben, éppen az új „tábornyitás” idején megyei dicséretet kaptak — immáron másodszor — az Olvasó ifjú­ságért mozgalomban végzett munkájukért. Ezt a tevé­kenységet ismerte el pár hete a KISZ Központi Bizottsága, és jutalmazta meg ünnepé­lyes külsőségek között a bu­dapesti székházban a nagybá­tonyi könyvtárosokat: Nagy­bakos Istvánná könyvtárveze­tőt és munkatársait, Szabó Kálmánnét, Wertheim Győ- zőnét. „Rajtunk, könyvtáro­sokon múlik — írták pályáza­tuk végére —, hogy a fiatalok közül mind többen váljanak a könyvtár használóivá, és az, hogy nélkülözhetetlen le­gyen életükben a könyv, az olvasás.” * Kapcsolatok, kapcsolatok, kapcsolatok... Alig akad olvasott ember, aki ne ismerné Montecuccoli- nak a pénz szentháromságá­ról szóló mondását. Valóban fontos tényezője a sikernek, nemhiába emelték fel az in­tézmény könyvbeszerzési ke­retét az egyötödével, mégsem tekinthetjük kizárólagosnak. A kapcsolatok mennyisége és minősége legalább ennyire fontos. A nagybátonyi szakszerve­zeti könyvtár tavaly 38 szoci­alista brigáddal kötött együtt­működési szerződést és 11 üzemi letéti könyvtárat mű­ködtet. A brigádok között van­nak FÜTÖBER-iek is, míg a letétek kizárólag csak a bá­nyai üzemekben tevékenyked­nek. Öt a gépüzemben, ahol a cigány dolgozók olvasásra szoktatásában is szerephez jutnak. Két letétet pedig éppen az átköltözés utáni napokban nyitottak az épülő Mátra-la- kótelepen. Sok itt a fiatal, a bányai munkás, ugyanakkor a könyvtár említett szűkös he­lyét lényegében hasznos négy­zetméterekkel gadagítják. Az olvasók, a rendezvények látogatói között jelentős számban találjuk a harisnya­gyár asszonyait, a 209. számú Zsinkó Vilmos Szakmunkás- képző Intézet diákjait. A köz­ségi gyermekkönyvtár min­denkor készséges partner, ugyanúgy a közeli könyvesbolt, mely a könyvbeszerzésben és a rendezvények szervezésében egyaránt megbízható. A könyvtár évek sora óta tudatosan építi kapcsolatait, most pedig, hogy a helyszűke miatt lényegében rá is kény­szerülnek, még körültekintőb­ben cselekszenek. A Madách Imre életét és művészetét fel­dolgozó totókat, melyekből há­rom sorozatot stencileznek le 300—300 példányban, a nagy­Semmi sem lazítja úgy el az idegeket, mint a rákászás, és semmi sem terheli mégoly nagyon, mint egy segélykiál­tás. A fuldokló megpróbálta a víz fölött tartani magát, hangja pedig csak úgy hasí­totta a levegőt. Egy szempil­lantás múlva már a vízben voltam, és gumimatracom se­gítségével sikerült a sziklák­ra vinnem a szerencsétlent. Mindez Szozopoltól 11 km-rc délre történt, két-két és fél méter mélyen. A szerencsétlenül járt em­ber reszketve üldögélt, léleg­zete fokozatosan csillapodott, majd így szólt: — Megmentette az élete­met. Ha ön nincs, a felesé­gem már özvegy lenne... Majd­nem ott marasztalt ez a la­pos fenék. Kimondhatatlanul hálás vagyok önnekl Jó dolog ilyen szavakat hal­lani. az ismeretlen pedig'-csak ' mondta és mondta. — Nem vagyok közönséges hazudozó — jelentette ki vé­gül. — Én anyagi formában is kifejezésre akarom juttat­Jordan Popov: Ellenálltunk a kísértésnek ni hálámat. Szeretne soron kívül új autóhoz jutni? — Nem — válaszoltam. — Ha nincs építési telke, közbenjárhatok, csak szóljon! — Nem. — Akar egy kis bungalót tíz-egvnéhány leváért? — Nem. — Akar turistacsoportot Bu­dapestre vinni? Az utazás in­gyenes lesz és kiskirályként fogja magát érezni. — Nem. — Vannak gyerekei? — Igen. — No végre, egyszer ön is azt mondja, hogy igen. Sze­retné, ha fölmentetrém őket az építőtábor alól? — Nem. még kicsik. — A kkor elhelyeztetem őket óvodában. község minden üzemének szo­cialista brigádjaihoz eljuttat­ják a versenyfelelősök közre­működésével, nemcsak a bá­nyaiakhoz. A drámaköltőről szóló előadásokról szintén szé­lesebb kört értesítenek a bá­nyáinál. A letétek állományát kétha- vonként cserélik. Nem „köz­ponti” elhatározással, hanem a letéti vezetők véleménye, ké­rése alapján, ők élnek, dol­goznak együtt az emberekkel, ismerik ízlésüket, kívánságu­kat. A könyvtár este hatig tart nyitva, munkaidő után akármelyik letétes bármikor „beugorhat”. S a tevékenység palettáját a sci-fi és a világjárók klubjá­nak rendszeres foglalkozásai színezik. Áthangszerelés kezdetén Az intézmény, tények bizo­nyítják, alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez mind céljaiban, mind módsze­reiben. A meglevő formai ke­reteket hatásos tartalommal igyekeznek megtölteni, ami csak a közönséggel való ál­landó, szoros együttéléssel le­hetséges. Az új igényre így lehet felelni késés nélküli gyorsasággal. Megújításra szorul az Ol­vasó ifjúságért gyakorlata. Er­re éppen az országos elisme­rés döbbentette rá a könyv­tárosokat. Az eddiginél jobban kell alapozni a KlSZ-szerve- zetek munkájára, kulturális aktivitására. Ösztönözni kell őket a mozgalomban való részvételre, a rendezvények lebonyolításában, az olvasók toborzásában való segítségre. A gépüzem egyik KlSZ-alap- szervezetében, úgy tűnik, ne­kik való társra akadtak. Tá­mogatásukkal sikerülhet a mozgalom „áthangszerelése” úgy, hogy megtartják eddigi bázisát a szakmunkástanuló­kat, de hozzájuk csatlakoztat­ják az üzemi fiatalokat. Nem lesz könnyű feladat, de nem reménytelen. Jó mód­szerek, gazdag formák, érdek­feszítő tartalmak kellenek hozzá. És természetesen lelki- ismeretes munka, meg kap­csolatok. tok) — Nem. A nagymama vi­gyáz rájuk. — Akarják, hogy megcsi­náltassam a nagymama foga­it? — Nem. — Egy zongorát a gyere­keknek? — Nem. — Akkor kigondolunk va­lamit 'az asszonykának... — Nem. Nem kívánok előnyt élvezni azért, amit tet­tem. Gyűlölöm az ,.egyéb mó­don” biztosított szolgáltatáso­kat és kiváltságokat. Ha to­vábbra is zülleszteni fog kü­lönböző javaslataival, vissza­dobom a tengerbe. — Hát ez, hát ez... — da­dogott a fuldokló —, hát ez lehetetlen. Maga nem is em­ber, hanem angyal! Már a nyelvem hegyén volt az elutasító válasz, amikor éreztem, hogy szárnyak nőnek a vállamon fehér, puha pillék sarjadnak, legfelül kemény, fényes tollak nőnek. Megleb- bentettem a szárnyaimat, és felszálltam a mennybe. Nemzetközi indián nap Konferencia és kiállítás Budapesten Táncmaszk a brazíliai Xingu Kajapó indián fejdísz. vidékéről. Az ELTE folklortanszé- kének latin-amerikai munka- csoportja szervezésében kon­ferenciát tartottak Budapes­ten, április 13-án Indián mű­vészet címmel. A konferencia egyben — hazánkban először — megemlékezés is volt a nemzetközi indián napról, amelyet 1940 óta tartanak meg szerte a világban, s amelynek célja a latin-amerikai indiá­nok kultúrájának a megismer­tetése, valamint az indiánok múltjának a feltárása, jelené­nek és jövőjének az elemzése. Az elhangzott előadások két témakörbe, a néprajz, és a ré­gészet körébe sorolódtak. Hall­hattunk előadást a közép­mexikói preklasszikus szob­rászatról (Gyarmati János), Teoiihuacan művészetének tör­téneti hátteréről (Paulinvi Zol­tán). Eldorádó arany mű vessé- géről (Kezdi Nagy Géza), az észak-amerikai indiánok mű­vészeti térségeiről (Borsányi László) az inka művészét hó­dítás utáni továbbéléséről (Lammel Annamária), és egy őserdei indián törzs, a vene­zuelai piaroák művészetéről és rítusairól (Boglár Lajos). A konferencia egy másik fontos eseménye volt az In­dián művészet című kiállítás megnyílása. Bevezetőjében dr. Németh Lajos, az ELTE mű­vészettörténeti tanszékének tanszékvezetője méltatta e gyűjteményt, amely dr. Boglár Lajos néprajzkutatónak bra­zíliai és venezuelai kutatóútjai során szerzett gyűjteményéből nyújt ízelítőt. A sok szebbnél, szebb, főleg színes madártol- lakból készült tárgy közül ta­lán külön is ki kell emelni a tapirape indiánok egy tollmo- zaikos táncmaszkját, amely ritkaságnak számít még a nagy európai múzeumok gyűj­teményeiben is. A kiállítás fénynképeit Kovács Tamás fo­tóművész készítette. E fotó­kat rövidesen viszontláthat­juk az Indián művészet Mexi­kótól Peruig című könyvében, amely a Corvina Kiadó gon­dozásában lát napvilágot ha­marosan. A konferencia befejező ese­ményeként néprajzi filmek ve. títésére került sor. Az érdeklő­dők megtekinthették A sámán nyaklánca, A piaroák világa — mindkettőt Boglár Lajos készítette venezuelai terep­munkája során —, a Mexikó arca és Cézár nyírfakéreg ke­nuja című filmeket. A belvárosi ifjúsági ház tanácstermét zsúfolásig meg­töltő szakmabeliek, egyetemi hallgatók, latin-amerikai diá­kok és érdeklődők nagy száma bizonyítja azt, hogy milyen nagy az igény hazánkban e kontinens népeinek és kultú­rájának megismerésére, s hogy a konferencia mennyire valós társadalmi igényt elégített ki. Az Indián művészet című kiállítás május 5-ig tekinthető meg. Vargyas Gábor Mikrofonközeiben Mégegyszer — őszintén Egy műsor ismétléséről — bármily nagy port verjen is föl — nem szoktunk írni. Ha most kivételt teszünk, annak a Holtbiztos meglepetések című műsora egyebek között az is az oka, hogy bizonyára nem egy reprizt megél még Borenich Péter és Török Ta­más dokumentumriportja — és nem pusztán a téma köz- érdeklődésre számot tartó volta, sokkal inkább a ben­ne tetten érhető riporteri, szerkesztői munkamódszer miatt. Emberi vallomások fölsorakoztatásával kézen­fogva igazít el az események valóság bonyolította útvesz­tőiben. Szinte „rádiós nörsz­ként”, szerkesztői nevelőnő­ként irányítja figyelmünket az igazi tanulságok levonására. A Holtbiztos meglepetések újrahallgatása bizonyította, vannak olyan rádiós műfajok is, amelyeket — mint egy jó filmet, színdarabot — több­ször végig kell élvezni ah­hoz, hogy az ember a részle­tek finomságait is fölfedez­hesse. Miért is volt olyan lebilin- cselöen érdekes ez az adás, a totóbotrány drámai hatvan perce? Első nekifutásra azt a feleletet ; lehet megfogalmaz­ni: nálunk minden har­mincnyolc évben egyszer for­dul elő ilyen botrányos ügy. Aztán, mert a totó milliók kedvelt, szelíd és szerény, társadalmi megítélését te­kintve is elfogadott szeren­csejátéka. Bárki úgy érezhe­ti, benyálazták, bepiszkol- ták személy szerint is. Nincs ugyanis nyomasztóbb, mint rájönni, hogy szemünk láttá­ra csapnak be bennünket; hogy kaján ügyeskedéssel ve­zetnek az orrunknál fogva; hogy kihasználják gyanútlan hiszékenységünket, a sportba vetett bizalmunkat. I-Iogv mi­közben ott ülünk álmélkod- va, a tribünön, és gyermeki lelkesedéssel izgulunk, hevü- lünk egy megunhatatlan sportág szurkolójaként, vala­mi sötét dologba .vonnak be bennünket tudtunk és akara­tunk ellenére. Amikor pedig szívesen elfelejtjük egy pa­zar negyvenméteres passz, remekbe szabott, felsősarkos, hálószaggató gól láttán mind­azt a suttogó pletykát, ami a bundákról, megvehető pon­tokról, kalmárszellemről fe­cseg. Súlyosbítva azzal a kö­rülménnyel, hogy megszeg­tük minden futballmeccs utá­ni fogadalmunkat, miszerint: ide sem tesszük be többé a lábunkat. És akkor utólag meg kell tudnunk, hogy ese­tenként majmot csináltak be­lőlünk. Hogy kár volt re­kedtre kiabálnunk magun­kat, kár volt szorítani, izgul­ni, mindent „kicsináltak” jó- előre. Mindezt nem kellemes tu­domásul venni. Ezért Bore­nich Péter és Török Tamás elévülhetetlen érdeme, hogy dokumentumjátékukban nemcsak fölvilágosítanak bennünket, de gyógyírként megadják a bosszankodás, a fölháborodás indulatokat zsilipelő lehetőségét is. Pon­tos röntgenképpel látleletet adnak, ránk bízva, hogyha már kifújtuk magunkat, meg­határozzuk a terápiát: mit is kell tenni igazságérzetünk kielégítésére. M. T. műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 1.27: Józsa Ibolya nótákat éne­kel, Lakatos Lajos cimbal- mozik 8.55: Gluck: A rászedett kádi Egyfelvonásos vígopera 9.44: Nefelejcs 10.05: Diákfélóra 10.35: Richard Strauss: Don Quijote 11.19: „Létszámhiány miatt zárva” 11.39: A kápolna titka Galgóczi Erzsébet regényé­nek rádióváltozata 9. (befejező) rész 12.45: Aki tudia, miért nem mondja? 13.16: Rita Streic és Todor Maza­rov operaáriákat énekel 13.57: Most jelent meg 14.27: A Sebő-együttes összes felvétele 15.05: A Philip Jones rézfúvós- együttes játszik 15.28: Kagylózene — Veszprém­ben 16.10: Kóruspódium 16.2.7: Zenekari dalok 17.05: Mi közünk hozzá? Riport 17.30: Bach: a-moll szólószonáta 17.43: Délutáni Rádiószínház 19.15: Közvetítés a szabadfogású birkózó EB-ről 19.40: Kapcsoljuk a Csepeli Mun­kásotthont. A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye 21.10: Népdalok 21.40: A Dunánál. Történelmi fi­gyelő 22.30: Kadosa Pálra emlékezünk 23.30: Pege Aladár együttesének hangversenye a budapesti tavaszi fesztiválon 0.10: Marenzio-madrigálok PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Az újjáépítés korának dalai­ból 10.00: Zenedéi előtt 4 NÖGRAD - 1933. április 21., csütörtök 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből Szlovák dallamok 13.00: Kapcsoljuk a miskolci kör­zeti stúdiót 13.20: Éneklő ifjúság 13.35: Madárkoncert 14.03: Akkor most bunyó! 14.35: Lelátó... Szerk.-műsorvezető: Vass István Zoltán 15.10: Az én rádióm 16.00: Látogatóban 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.30: Tanakodó 18.35: Hét végi panoráma 19.55: Slágerlista 20.35: Szociológiai figyelő 21.05: A Magyar Rádió Karinthy- színpada. írtok ti így? Reményi József Tamás és Tarján Tamás paródiái 22.15: Magnósok, figyelem! 23.20: A cornewalli kalóz Részletek Sullivan operettjé­ből. MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időjárás, műsor- ismertetés. 17.05: A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi képeslap. (A tartalomból: Ha­tárőrök között. — Nagybárkányi séta. — Hűtlenül elhagyva.) Szerkesztő: Dobog Béla. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna 8.05: Iskolatévé: kémia 8.35: Angol nyelv. 9.00: orosz nyelv 9.25: Élővilág 10.00: Környezetismeret 11.00: Osztályfőnöki óra (ált. Isk. 7—8. oszt 11.30: Kamera. A film, mint művészet Í2.00: Képújság 14.15: Iskolatévé: környezetismeret 14.30: Élővilág (ism.) 14.50: Orosz nyelv 15.15: Osztályfőnöki óra 15.35: Képmagnósok, figyelem 16.20: Hírek 16.25: A Falkland-szigetek. Finn rövid fi lm 16.50: A nukleáris forradalom. Francia filmsorozat. 4/3. rész 17.35: Reklám 17.40: Kikapcsoló 17.50: Képújság 17.55: Pedagógusok fóruma 18.35: Ez az a munkásság... 6/3. rész 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30:> Tv-híradó 20.00: Mint oldott kéve 7/7. rész 21.05: Panoráma 22.05: A fele sem igaz! 22.35: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18.45: „Ostrovo na Kovinskoj Adi”. Sziget a szigeten 19.15: Kikapcsoló (ism.) 19.30: Tv-híradó 20.03: Gólyavári g^ték 9/0. rész: Társadalmi tudat ma 20.40: Tv-hfradó 2. 21.00: Telesport: labdarűgó-kupa- nap 22.35: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 18.00: Tévéfórum 18.40: Esti mese 18.55: Ünnepi nagygyűlés Lenin születésének 113-ik évfor­dulója alkalmából Az adás végén: Tv-híradó 20.10: Jégkorong VB. Csehszlová­kia—Kanada mérkőzés 22.35: Találkozás szovjet művé­szekkel 23.25: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: A világ leggazdagabb fér­fijai 21.00: Autószerviz. Tv.komédia (ism.) 21.35: Tdőszerű események 22.05: Fiatalok zenéje 22.35: Matematika mindenkinek Ismeretterjesztő műsor MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Üldözés a sztyeppén. Szí­nes szovjet kalandfilm. Három­negyed 6-tól: Elefántsztori. Szí­nes, hangbemondásos japán film. Nyolc órától: ... És megint dühbe jövünk. Színes, szinkro­nizált olasz filmvígjáték, — Ba­lassagyarmati Madách: Vérszer­ződés. Színes magyar film. Is­kolamozi: Felszabadítás IV—V. — Pásztói Mátra: Üldözők (16). Színes, szinkronizált USA bűn­ügyi film. — Mesemozi: A cso­dálatos asztalos. — Rétság: Ti­zenkét dühös ember. Amerikai film. — Szécsényi Rákóczi: Sze­rencsés Dániel (14). Színes ma­gyar film. — Kisterenyei % Petőfi: fi karatézó Cobra. (14). Színes, szinkronizált japán bűnügvi film. — Narvlór: Feketeszakáll széfemé. Színes, szinkronizált USA f.Um vígjáték felniftása. —. Jobbágyi: Egy trombitás Szocsi- ban. Színes zenés szovjet film.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom