Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)
1983-04-17 / 90. szám
1. Miért nem vezettek sikerre Jordánia és a PFSZ megbeszélései? Jordániának és a palesztin népet képviselő PFSZ-nek van miről tárgyalnia. Ha létrejön egy független palesztin állam a gazai övezetben, valamint a Jordán nyugati partján, azt nyilván különleges kapcsolatok kötik majd össze a folyó keleti partján elterülő Jordániával, amelynek lakossága többségében palesztin származású. Ennek fontos feltétele a múltbeli konfliktusok végleges feloldása is: még nincs másfél évtizede, hogy az 1970-es fekete szeptember idején a jordániai arab légió húszezer palesztinnal végzett s a mozgalom kénytelen volt áttenni központját Am- manból Bejrútba. Elképzelhető tehát akár egy jövendő államszövetség is, de ennek az államok szövetségének kell lennie, amelynek kiindulópontja a független Palesztina megteremtése. A Reagan-terv viszont másként képzeli el ezt a konföderációt. Az amerikai elképzelések lényege éppen a palesztin állam létrehozásának kikerülése. Ezért javasolják egy palesztin—jordániai államalakulat megteremtését az ammani udvar fennhatósága alatt s már az előzetes tárgyalásokon is feltételként szabják, hogy a palesztinok nevében Husszein király tárgyaljon. A jordániai uralkodónak kedvezne az amerikai terv, mégsem vállalhatja nyíltan, mert szembe kerülne az arab csúcsértekezlet határozataival és saját korábbi kötelezettségvállalásaival. Ugyanakkor szívesen venné, ha valamiféle arab és palesztin felhatalmazást kapna, a nyugati sajtó szerint Husszein afféle „ReafeZ”-mégoldást szeretne, a Reagan-terv összehangolását a fezi döntésekkel. A jordániai—palésztin tárgyalásokon azonban nem voltak képesek áthidalni ezeket az ellentmondásokat s jóllehet, a kapuk nem záródtak be, egyelőre nem sikerült közelíteni az alapvetően különböző álláspontokat. Bonyolítja a helyzetet, hogy Washington a jelek szerint nem tudna igazi ellenszolgáltatást ígérni az araboknak, terve esetleges elfogadására sem. A többször hangoztatott „területet békéért” (értsd: különbékéért) nehezen állná meg a helyét, amikor a Be- gin-kormányzat ragaszkodik a bibliai határokhoz, be akarja kebelezni Gazát és Cisz- jordániát (az arab Jeruzsálem esetében ez már meg is történt), s a telepítéspolitikával sem hajlandó leállni. Sőt, időközben újabb viharfelhők is gyűlnek, húzódnak a libanoni tárgyalások és fenyegető lépések történtek a libanoni Bekaa-völgyében tartózkodó Szíriái csapatok ellen: rendszeressé váltak például az izraeli harci gépek berepülései. Washingtonban, ahol a közel-keleti tervet magának az elnöknek a személyéhez kötötték, nehezen állítanák ki a próbálkozás halotti bizonyítványát. Megpróbálják az amerikai elképzeléseket életben tartani, felvetődött például egy washingtoni Husszein-utazás lehetősége, Shultz külügyminiszter pedig javasolta az arab országoknak, hogy „fontolják meg a PFSZ megfosztását a palesztinok képviseleti jogától”. A közel-keleti események legfőbb tanulsága azonban éppen az, hogy a palesztin problémát nem lehet kikerülni, sem a palesztin népet, sem a PFSZ-t nem lehet „leváltani...” 2. Hogyan alakultak Washingtonban a leszereléssel kapcsolatos viták? Pyrrhosnak, az időszámításunk előtti 3. században élt epiruszi uralkodónak nevét a pyrrhosi győzelem fogalmával örökítette meg a történelem. A király hosszú hadjáratot viselt a római birodalom ellen, amelynek során formálisan kierőszakolta a győzelmet, de annak veszteségei és költségei felértek egy vereséggel. A fogalom a héten azzal kapcsolatban kelt új életre Washingtonban, hogy Reagan többszöri nekirugaszkodás után végre elfogadtatta a szenátussal jelöltjét, Kenneth Adel- mant, ADCA, a leszerelési és fegyverzetkorlátozási kérdésekkel foglalkozó hivatal élére. Korábban az illetékes szenátusi bizottság — noha abban az elnök pártja a republikánus párt van többségben — nem javasolta a kinevezést. A 37 éves diplomata esetében egyaránt kifogásolták hozzá nem értését a témához, valamint szélsőséges állásfoglalásait. Ez a lépés presztízsvereségét jelentett az elnök számára, különösképpen akkor, amikor a közbülső megoldással új taktikai kísérletet tett fegyverkezési politikájának elfogadtatására. Ezért — amint a washingtoni tudósítások hírül adják — szenátori irodáról szenátori irodára haladva dolgozták meg az ingadozókat s így sikerült szerény többséget biztosítani. Közben előterjesztették a tizenegy tagú Scowcroft-bi- zottság jelentését is, amely az egykori nemzetbiztonsági tanácsadó vezetésével az MX rakéták ügyében volt hivatott javaslatokat tenni. Az elnök annyiban megőrizhette arcát, hogy nem vetették el teljesen az új rakétákat, igaz a javaslat szerint a száz MX-et Wyoming és Nebraska államban, a régebbi Minuteman rakéták silóiba kell teleoíteni. A fegyverkezési hajszának ez az ága tehát nem fékeződik, noha kiderült, hogy az elnök korábbi, az MX rakéták sűrű telepítését szorgalmazó, s így többségének megsemmisít- hetetlenségét feltételező „cso- dafegyver”-indítványa merő illúzió. A kép teljességéhez tartozik, hogy ezek a „pyrrhosi győzelmek” csak erősítették a nukleáris fegyverkezési verseny befagyasztására tett amerikai erőfeszítéseket. A képviselőházban minden valószínűség szerint ezúttal többséget remélhetnek a freeze a befagyasztás hívei s a velük szembenállók csupán a szavazás ismételt elhalasztását tudták elérni. Ezzel viszont a téma továbbra is a köztudatban szerepel. Amint erősíti a befagyasztás követelését az amerikai katolikus püspöki kar állásfoglalása, a tíz államban tartott ez irányú népszavazás is. Igaz, egy képviselőházi határozat nem kötelező az elnökre, de jelentős erkölcsi nyomást jelent (a Szovjetunió egyébként kész a kölcsönös kötelezettségvállalások alaoján a fegyverkezési hajsza befagyasztására), különösen amikor mind nehezebb keresztülvinni a fegyverkezési terveket. 3. Milyen eredményekkel jártak a szovjet—japán külügyi konzultációk? Hosszabb szünet után ismét szovjet—japán konzultációkat tartottak Tokióban, a külügyminiszter-helyettesek részvételével. (Szovjet részről Mihail Kapica tárgyalt, aki különben a Kínával folytatott konzultációkat is vezeti.) Amint ez ilyenkor szokás, alaposan körüljárták a két ország kapcsolatainak kérdéseit. Szó esett katonai problémákról: a szovjet külügyminiszterhelyettes hangsúlyozta, hogy egyetlen rakéta sincs Jaoánra irányozva, s ha Japán következetesen betartja akorábban kinyilvánított antinukleáris elveket, a Szovjetunió messzemenő biztosítékokat nyújt számára. Gazdasági vonatkozásban több fontos lépés történt (például nagylétszámú japán küldöttség utazott Moszkvába), de amerikai részről embargóintézkedések elfogadását akarják rákényszeríteni Japánra, éppen e napokban tárgyal Tokióban az ezzel foglalkozó COCOM bizottság, ami a politikai párbeszédet illeti, a leginkább zavaró tényező, hogy Japán területi követeléseket hangoztat, s ezekkel olyan feltételeket igyekszik támasztani, amelyek természetesen teljesíthetetlenek. Ennek ügyén és ürügyén visszautasítja illetve fékezi a normalizálásra tett, ésszerű, kölcsönösen előnyös szovjet indítványokat. A tokiói konzultáció kedvező jele annak, hogy a párbeszéd folytatódik, ugyanakkor jól tükrözi a reális helyzetet, az akadályokat is. Réti Ervin Bulgária és a PFSZ Bolgár részről egyetértéssel fogadják a Palesztinái Felsza- badítási Szervezetnek egy független palesztin állam és Jordánia közötti konföderáció létrehozására tett erőfeszítéseit — hangsúlyozza a Jasszer Ara- fatnak, a PFSZ végrehajtó bizottsága elnökének pénteki bulgáriai baráti munkalátogatásáról kiadott közlemény. Todor Zsivkov és Jasszer Arafat a megbeszélések során áttekintette a közel-keleti helyzetet, és a közel-keleti konfliktus alapját képező Palesztinái probléma békés és igazságos rendezésének módjait. Elítélték Izrael Libanon elleni agresszióját, az Egyesült Államok törekvését, hogy fokozza politikai és katonai jelenlétét a Közel-Keleten. Követelték egyúttal az izraeli csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását Libanon egész területéről, valamint Libanon területi egységének és szuverenitásának szavatolását. Egyetértettek abban, hogy minden érdekelt fél, köztük a PFSZ részvételével hívjanak össze nemzetközi közel-keleti konferenciát. Nagyra értékelték a fezi arab csúcsértekezle. ten elfogadott közel-keleti rendezési elveket, hangsúlyozva, hogy ezek az elvek megegyeznek a tavaly szeptember 15- én előterjesztett szovjet javaslattal. Mindazok a kísérletek, ame> lyek bármilyen formában a Palesztinái és az arab nemzetifelszabadító mozgalom, valamint a Szovjetunió és a szocialista országok közötti szövetség gyengítésére törekszenek az arab népek érdekei ellen irányulnak — hangsúlyozza a két fél közös állás pontját rögzítő közlemény. TOLLHEGYEN A folt Az elmúlt napokban, amikor Gagarin útjának 22. évfordulóján, az űrhajózás napjáról emlékezett meg a világ, újabb kozmikus eseményekről szólt a híradás. Felbocsátották a szovjet Asztron űrlaboratóriumot és sikeres utat tett a Challenger amerikai űrrepülőgép. Útja során, többszöri próbálkozás nyomán, képes volt hiteles légif elvételeket készíteni a Perzsa- (Arab-) öbölben terjengő olajfoltról is. Azt viszont sajnos még nem sikerült elérni, hogy sikerre vezessenek az olajszennyeződés megakadályozására folytatott tárgyalások. Folyik a háború, ömlik az olaj a tűzre és a vízre... örülünk a tudomány és a technika sikereinek, de a fényképezési bravúrnál is hasznosabb lenne az olajszivárgást meggátló kompromisszum bravúrja, itt a földön ... r. e. Hás hangsúlyok az amerikai—NSZK A palesztin—jordániai tárgyalásoknak most lezárult fordulója ily módon eredménytelenül végződött, de a sokfrontos diplomáciai küzdelem folytatódik. Husszein sértődötten lemondott a palesztinok lehetséges képviseletéről, nyilván arra várt, hogy az arabok és maguk a palesztinok kérjék erre. A PFSZ-nek sok mindent figyelembe kell vennie, többek között a palesztin mozgalom sokszínűségét, az egység megőrzését, valamint az összes arab irányzat támogatásának lehetséges megszerzését. Vannak újabb indítványok is, egy félhivatalos marokkói elgondolás szerint az Arab Liga hetes bizottsága kaphatna tárgyalási megbízatást, annak a PFSZ és Jordánia mellett Szaúd-Arábia, Szíria, Tunézia, Marokkó és Algéria tagja. Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Moszkvai látogatást tervez a nyáron Helmut Kohl nyugatnémet kancellár, s washingtoni tárgyalásai során Reagan elnököt is megkísérelte ráébreszteni a szovjet vezetőkhöz fűződő személyes kapcsolatok fontosságára — a jelek szerint eredménytelenül. Reagan és Kohl a pénteki találkozón egyetértett abban, hogy a lehető legszorosabban együtt kell működni a május 28—30 között megrendezendő williamsburgi csúcstalálkozón napirendre kerülő világgazdasági kérdésekben. Reagan elnök a megbeszélés után „komoly válaszra” szólította fel a Szovjetuniót legutóbbi, s Moszkva által már eltárgyalásokon Kohl Moszkvába látogat utasított „közbülső megállapodási” javaslatára, jóllehet ismeretes, hogy ez a javaslat ugyanúgy a szovjet rakéták egyoldalú leszerelését követeli, mint a korábbi „nullamegoldás”. Reagan figyelmeztetett, hogy ha a Szovjetunió nem változtat álláspontján a májusban folytatódó genfi tárgyalásokon, az Egyesült Államok folytatni fogja az előkészületeket rakétáinak Európába telepítésére. Helmut Kohl kancellár ugyanezt az álláspontot képviselte a Fehér Házból való távozásakor elhangzott nyilatkozatában és később megtartott sajtóértekezleten, de más hangsúlyokkal. Kérdésekre válaszolva a kancellár megerősítette, hogy a NATO decemberben megkezdi az amerikai közép-hatótávolságú rakéták Nyugat-Németországba telepítését, ha addig nem sikerül megállapodásra jutni Genfben. Az ultimátumszerű amerikai megfogalmazásokkal ellentétben azt a reményét fejezte ki, hogy „a Szovjetunió még nem mondta ki az utolsó szót” a nyugat genfi javaslataira. A bonni kancellár tárgyalásain és sajtónyilatkozataiban több ízben aláhúzta, hogy az NSZK milyen nagy súlyt helyez a szovjet vezetőkkel való személyes kapcsolatokra. Közölte. hogy júniusban esetleg Moszkvába utazik, hogy találkozzék velük. Reagan elnökkel, mondta, „kiterjedt tárgyalásokat folytatott a kelet— nyugati kapcsolatok kérdéseinek teljes skálájáról”, s ezeken aláhúzta „a szovjet vezetőkkel fenntartott személyes kapcsolatok változatlan fontosságát”. 2 NÖGRÁD - 1983. április 17., vasárnap Elhunyt Illyés Gyula A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége mély megrendüléssel tudatja, hogy április 15-én hosszú betegség után, életének 81. évében elhunyt népünk, nemzetünk nagy fia, Illyés Gyula, háromszoros Kossuth-díjas író. Elhunytával pótolhatatlan veszteség érte a magyar kultúrát. Temetéséről később intézkednek. Illyés Gyula 1902. november 2-án született a Tolna megyei Rácegrespusztán. 1916-tól Budapesten tanult. Fiatalon kacsolatba került a baloldali diákmozgalommal: rendszeresen eljárt a Galilei Kör ülésére, 1919-ben a szocialista diákok egyesületébe. A Tanácsköztársaság leverése után elkötelezett politikai tevékenysége miatt üldözték, emiatt 1920- ban el kellett hagynia az országot. Bécsben, Berlinben, majd Párizsban, a francia szabad munkásmozgalom és a nemzetközi avantgarde központjában töltött öt évet. Első versei — melyek a szürrealizmus hatását mutatják — itt jelennek meg emigráns magyar lapokban. Hazatérte után kezdetben Kassák Lajos köréhez tartozott. de verseire hamarosan felfigyelt a Nyugat is. 1928-tól a folyóirat munkatársa. Eredeti, s már ekkor kiforrott költészetének legfőbb vonása a néppel, a szegényparasztság sorsával, s a hazai tájjal való szoros együvé tartozás érzése. E korszakának csúcsa A három öreg, Ifiúság. Hősökről beszélek című költményei. A harmincas évekbeli költészetével és prózájával az ekkor szerveződő népi írók mozgalmának egyik elindítója és kiemelkedő alakja. 1936- ban jelent meg korszakos jelentőségű műve, A puszták népe. Babits halálától az ország német megszállásáig a Nyugat örökébe lépett Magyar Csillag című folyóiratot szerkesztette. 1937- ben Nagy Lajossal részt vett a szovjet írók I. kongresszusán. Szerepet vállalt a Márciusi Front szellemi előkészítésében és megszervezésében is. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője volt, s egy ideig országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Művészetét ekkor a bizakodó hangnem jellemzi, de megjelenik a belső küzdelmet is kifejező filozofiku- sabb. drámai mondanivaló. Érdeklődése ezekben az években fordult a drámaírás felé. írói tevékenységének középpontjában a közelmúlt és a jelenkor kérdései álltak, s e gondolatot olyan alkotások fémjelezték, mint az Ozorai példa, a Fáklyaláng, s a Dózsa György. Műfordítóként is a legkiválóbbak közé tartozott. A francia költőket a legmagasabb színvonalon tolmácsolta. Egész életében az elkötelezett humanista irodalom híve volt. Sokszínű közéleti tevékenysége elválaszthatatlanul összeforrt művészi pályával. Egy ideig részt vett a Magyar írók Szövetsége elnökségének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Országos Béketanácsnak a munkájában, valamint egyik alelnoke volt a Magyar és a Nemzetközi Pen Klubnak. Művészetét számos magyar és külföldi kitüntetéssel ismerték el. Háromszor kapta meg a Kossuht-dí- jat, legutóbb 1970-ben. A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét pedig 1982- ben, 80. születésnapja alkalmából nyújtották át számára. Munkásságáért megkapta a belgiumi költészeti bi- ennálén a költészet nemzetközi nagydíjat, és 1978-ban a francia költészet nagydíját: a Barátság-díjat, 1970- ben Herder-díjjal,. 1981-ben Mondello-díjjai tüntették ki. Változatlan irányban (Folytatás az l. oldalról.) bői. A legközvetlenebb és igen nehéz feladat a következő két évre a fizetőképesség további fenntartása és jelentős áruforgalmi aktívum elérése — ráadásul olyan világpiacon, ahol változatlanul igen nehéz eladni, exportálni! De csakis ez teszi lehetővé az életszínvonal megőrzését, ez ennek a gazdasági feltétele. A kongresszus határozatának megfelelően eddig sikerült megőriznünk társadalmi méretekben az életszínvonalat. Az első két évben, ha csak kis mértékben is, három százalékkal, de növekedett az egy főre jutó reáljövedelem. Az idén valamelyest csökkenni fog. Ám az egész öt esztendőt tekintve — ha sikerült munkánkat lényegesen hatékonyabbá tennünk — elérhetjük az eredeti célt, a szinten tartást. Továbbra is ez áll pártunk és kormányzatunk törekvésének középpontjában. A mai világgazdasági helyzetben csak kevés ország mondhatja el ezt magáról. Ezzel közvéleményünk reálisan gondolkodó többsége tisztában van: értékelni tudja törekvésünket. Az egyetértést természetesen ezúttal is tettekkel, az eddiginél jobb munkával kell valamennyiünknek kifejeznünk. A nemzetközi és gazdasági körülmények megváltozása tükröződik az ideológiai, szellemi életben is. Felerősödtek egyes körökben felelőtlen, zavaros, ellenzékieskedő nézetek és magatartásformák. Hangoztatóik, képviselőik gyakran nincsenek is tudatában annak, hogy a szocialistaellenes nyugati propaganda puszta eszköznek próbálja felhasználni őket. Az ideológiai munka egyik legfontosabb tennivalója, hogy tovább erősítse a szocialista hazaszeretetet és más népek megbecsülését, az internacionalizmust, ezzel is visszaszorítva a helyenként feléledő nacionalista megnyilvánulásokat. Sokrétű, bonyolult feladatokat ír elő a Központi Bizottság a kommunisták, a pártszervezetek számára. Erősítsék eszmei-politikai, szervezeti és kivált cselekvési egységüket; álljanak ki határozottabban politikánk védelmében és megvalósításáért; bátorítsák mindenütt az új, előre vivő kezdeményezéseket. Szükség van a párton belüli, a közös álláspont kialakítása előtti alkotó vitákra, a pártélet demokratizmusának megfelelően; de a viták lezárása után egyetlen kommunista sem képviselhet „a kertek alatt”, vagyis különféle körökben eltérő magánvéleményt. Fejleszteni kell a politikai munkamódszereket, meg kell szabadulni munkánk sok formális, bürokratikus vonásától; s határozottabban fel kell lépni a párttagság egy kis részének egoizmusával, a szocialista erkölcsi normákba ütköző magatartásával szemben. E magatartás idegen a néptől, még kevésbé tűrhető meg a pártban. Nem felszólító, hanem kijelentő módban fogalmazott mondattal zárul a határozat: „pártunk politikájára, népünk összefogására, a szocialista rendszer megújuló képességére építve megoldjuk az előttünk álló bonyolult feladatokat, megvalósítjuk a XII. kongresszus határozatait, és előbbre jutunk a szocializmus építésének útján.” Ez a kijelentő mód erőt és magabiztosságot sugároz, cselekvésre sarkall. Koncz István
