Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)
1983-04-17 / 90. szám
Hindanityiunk fulafiona ;,Aml a tiéd, az az enyém IS, de ami az enyém, ahhoz másnak semmi köze'’ — jutott eszembe a gyermeteg szójáték égy minapi tanácskozás elején. A balassagyarmati járás gazdasági vezetői ültek a párt- bizottság tanácskozótermében, hogy meghallgassák a járásivárosi vezető ügyész, a rendőrkapitányság vezetője és a tűzoltóparancsnok mondandóját. Mindannyiunk tulajdonáról ese't szó: a társadalmi tulajdonról, annak védelméről. Kell-e bizonygatnom, hogy fontos — ha nem az egyik legfontosabb dologról hangzottak *1 súlyos szavak? Hogy most papírra vetem a hallottakat, azt azért teszem, mert bár a megye egyik járásáról és városáról kaptak a jelenlévők kórképet, tanulságképp nem árt megosztani másokkal is a tapasztalatokat. Átlag alatt és fölött Jócskán alatta maradtak az ezernek az ismertté vált bűnesetek az elmúlt években Balassagyarmat városban és ä járásban. Az ország 95 városa közül a járási székhely e tekintetben a huszonharmadik. Joggal jelentette ki tehát a főügyész, hogy „fertőzött” területről van szó kriminalisztikai szempontból. A nyolcvanhárom járás ranglistáján az 59. helyen jegyzik Palócország ezen részét. Az elkövetett bűncselekményeknek mintegy 15 százaléka a közösségi tulajdon ellen irányult. Döntő többségükben az okozott kár kevesebb volt tízezer forintnál és csupán két százalékban halad, ta meg a százezer forin'ot. Figyelmeztető viszont, hogy míg 1980-ban összesen 626 ezer forinttal károsították meg a közvagyont, tavaly már jóval 4 millió forint fölé ugrott ez az összeg. Hegelőzni I A bajt nehezebb orvosolni, mint megelőzni — ez érvényes a bűnözésben is. Itt lehet a legtöbbet tenni, hiszen sokszor egészen egyszerű dolgokról van szó. A vezetők követeljék meg az előírások, a rendeletek betartását! Ez persze még nem teljes biztosíték. De vajon miként gondolkodik az a termelőszövetkezeti vezető, aki hónapokon át elnézi a szántóföldön rozsdásodó, nagy értékű vetőgépet? Vajon lehetetlen-e rávenni a boltvezetőt, hogy minden alkalommal ellenőrizze záráskor a hátsó ajtót is? Igazán megoldhatatlan a társadalmi tulajdon kezelőinek alapos megismerése, mielőtt alkalmazzák őket? A tavalyi esztendő legjelentősebb ügye volt a sokat emlegetett TÜZÉP-ügy. Csak úgy követhették el bűncselekményüket a vádlottak, hogy épp rájuk volt bízva a közösség vagyonának egy része és ők nem álltak ellent a csábításnak. A város egyik vállalatánál drága kazánokat szereltek be, s az üzemeltetés előtt senki sem ellenőrizte, hogy vízzel föltöltötték-e a rendszert. Három biztosítóberendezés jelzett! A fűtő azonban épp mással volt elfoglalva... A kár két és fél millió forint. Épp vizsgálat folyik egy vállalat gépkocsivezetői ellen, akik fiktív fuvarokat igazoltattak egy építkezésnél. Szép summát vágtak zsebre. Az épülő lakások árába természetesen ezek a nem létező fuvarok is beépültek... A nóg- rádszakáli szeszfőzde vezetője zsebre vágta a teljes bevételt. Mint kiderült, már kétszer állt a törvény előtt. Az egyik intézmény raktárában jelentős hiányt fedeztek föl. A raktáros így védekezett: magam is csodálkoztam, amikor rám bízták ezt a munkát, hisz én nem értek hozzá. Példa akadna még, de miféle tanulságokat hordoznak ezek az esetek? A legfontosabb az, hogy minden különösebb erőfeszítés nélkül megelőzhetők lettek volna. ELLENŐRZÉSSEL! Többszörösen és áttételesen néhányan nem végezték el azt a feladatot, amiért — sokszor nem is csekély — fizetésüket fölvették. Nem véletlenül kérdezte az egyik jelenlévő, mintegy hangosan gondolkodva: vajon büntették-e, és ha igen, meg- felelően-e azokat, akik hanyagságukkal segédkeztek a bűncselekményeknél? A kulcsszó itt: a hanyagság. De ki ne találkozott volna már a közömbösséggel? Nem az enyém, hadd vigyék. Előfordult az is, hogy a bűnös büntetlenül távozhatott (miután lopáson érték), s új helyén négyszáz forinttal magasabb bért adtak neki! Pedig a vezetőknek kötelessége a fölfede't bűncselekményt a bűnüldöző szerveknek bejelenteni, ám sokszor álhumanizmusuk mögé bújva „megfeledkeznek” törvény előírta teendőjükről. Nem vitás, nehezebb körülmények között élünk, mint néhány esztendővel ezelőtt, ám ez senkit nem jogosíthat föl arra, hogy a társadalmi tulajdonból próbálja kiegészíteni jövedelmét. Ez bűncselekmény, amely a rendőrhatóságra, az ügvészségre és a bíróságra tar. tpzik. Nyilvánvaló tehát, hogy hol kell tennie munkahelynek, családnak, iskolának a legtöbbet. Hiszen nélkülük nem lehet igazán eredményes a megelőzés! Mindenkinek kötelessége (és még sokak által föl nem ismert érdeke) a bűnüldöző szervek munkájának segítése. Legkönnyebb persze elejét venni egy-egy sikkasztásnak, lopásnak, de akkor is akad tennivaló, ha már az „eset” megtörtént. Tűz van! Nemtörődömség, hanyagság, felelőtlenség milliós károkat okozott az elmúlt években ezen a vidéken. Kétszáz- hatvan esetben riasztották négy év alatt a tűzoltókat, s a föllobbanó lángok okoz! a károk meghaladták a hét és fél milliót. Hiányoznak a tűzvédelmi előírások, a dolgozók nem tudják, mit kell tenniük veszély esetén, mint ahogy sokszor azt sem, hogyan kerülhetik el a veszélyt. Egy-egy új munkahely telepítésénél a legritkábban hívnak szakembert annak fölmérésére, vajon miféle tűzre lehet számítani, s az ellen miként lehet védekezni? A tűzveszélyes munkahelyek elzárkóznak a motoros fecskendők vásárlása elől, pedig a kifizetendő ötvenezer forintnál jóval nagyobb kár keletkezhet, ha nincs azonnali segítség. Fölújításkor nem árt gondolni a vízvételi lehetőségek jobb biztosítására. A kézi tűzoltókészülékek fél- évenkénti ellenőrzésére sok munkahelyen egváltalán nem terveznek forintokat! Tűz van...? Fiafa’ok a vádlottak padján Megintcsak figyelmeztető tény, hogy a ferde utakon járók majd negyven százaléka még nem töltötte be a huszonötödik életévét! A tettesek harmada nem először áll a törvény előtt, minden negyedik-ötödik esetben kimutatható az alkohol, mint „társtettes”. ...kérdezhetné az olvasó. Megnyugtathatom: nincs. Nem ég a ház, csupán szerelnék el. kerülni a balassagyarmati járásban és a városban is, hogy netán csak a jelképes és valóságos tűzoltók segíthessenek. A figyelmeztető jeleket tudomásul kell venni — ezért szólították egybe a gazdasági vezetőket. Mert a legnagyobb felelősség mégis csak az övék. Ahogyan Forgó Imre, a párt járási bizottságának első titkári fogalmazott: a vezető csu. pán azt a lehetőséget használja föl, amit a kollektíva minden tagjának biztosítanak. Ez a szemlélet alapvetően szükséges ahhoz, hogy a közösség vagyonát a magáénak tudja minden dolgozó, és akként tö. rődjön is vele! Ha a vállalat igazgatója, vagy a termelőszövetkezet elnöke arányt téveszt, példáját sokan követhetik a beosztottak közül. Ezt a hibát nem szabad elkövetniük, mert ezzel csökkentik a vezetők tekintélyét, s vele bizonyos mértékig a társadalom iránti bizalom is meginoghat. Mindez nem csupán ezen a vidéken szolgálhat tanulságul. —hortobágyi— Olaszországban ?s a legújabb technológiákhoz tartozik Emberi kéz érintése nélkül A berendezés, nevezzük to- lópadnak, anélkül, hogy bárki hozzányúlna, az egyik présgép előtti sínpályán megáll, majd a beépített vonószerkezet segítségével kihúzza a nyers csempével megrakott kocsit, majd a szárítókemence elé továbbítja. Itt 5 percnyi várakozás után — ezen idő alatt a kemencés meggyőződik, hogy rendben van-e minden — kinyílik a kemence ajtaja, s a tolószerkezet segítségével a kívánt helyre kerül a szárításra váró csempe. Ugyanilyen formában zajlik le az üres kocsik présgépekhez való továbbítása is. ☆ — Innen — mutat a korábban művezető-irodának szánt kalickára Kiss Sándor, a Rom- hányi Építési Kerámiagyár R— III. gyáregységének vezetője — irányítható. Tulajdonképpen egy teljesen automatikusan vezérelhető kocsimozgató berendezésről van szó. Nyolctíz olasz cég ajánlata közül választottuk ki Balogh Gyula főmérnökkel és Lacsi Péter gépészmérnök társammal együtt. Az automatikus berendezés lelke, mozgatója, irá. nyitója a gyufásdoboz nagyságú programtároló. Mivel nálunk mások a körülmények, ezért az olasz szakemberek a tervezői módosítások után, az eredeti programot a mi lehetőségeinkre szabták. ☆ Az Industrie Cibec Fomet- tei olasz cégtől vásárol'ók az előbb említett technológiát. Ez a vállalat a kisebbek közé tartozik. Az általuk kínált kedvező ár és a jó közép-európai színvonal késztette a rom- hányiakat az előbb említett berendezés megvásárlására. Az eladásánál az olasz céget valószínű az a szándék vezette, hogy a romhányiakat későbbi vevőjüknek is megszerezzék, és segítségükkel betörjenek a hazai piacra. ☆ — A berendezés beszerelése 40 napot vett igénybe — pergeti vissza a közelmúltat Kiss Sándor. — Két részletben oldottuk meg. Az első ütem még tavaly november végén kezdődött és december utolsó harmadáig tartott. Ekkor hazautaztak az olasz szerelők. A második ütemre január végén került sor, amikor újra megérkeztek. Lassan két hónapja, hogy átvettük tőlük a berendezést. — Kifogástalanul dolgozik? — Apróbb hibáktól eltekintve, igen. ☆ Amikor az olasz szerelők elhagyták a gyárat, felhívták a szakemberek figyelmét, hogy mire ügyeljenek. A berendezés követő~endszerben működik. Vagyis a program variálására is lehetőség van. Ezzel azonban nem élnek, mert nincs rá szükség, a programot úgy táplálták be, hogy egy helyről, több helyre is lehessen automatikusan irányítani a kocsikat, azaz egy vágányA kocsimozgató berendezés a kemencébe tolja a szárításra váró nyers csempét. ról minden szalaghoz lehet küldeni kocsikat. Ez azért vált lehetővé, mert az itt használatos öt tolópad mindegyike kapcsolatban van egymással. ☆ — A szereléssel kapcsolatos konkrét munkát a tmk-ban dolgozó szakemberek végezték éjszaka, valamint a hét végi pihenőnapokon, naponta 10— 12 órát, az olasz szerelők és Móczár Márton fejlesztőmérnök irányításával. A kivitelezés során olyan benyomásunk volt, mintha az olasz szerelők is most ismerkedtek volna meg ezzel, az új technológiával. Azt nem állítom, hogy ilyen berendezés más országban nincs, de azt hiszem hazánkban mi alkalmazzuk először — vélekedik a gyáregységvezető, majd hozzáfűzi: — Kisebb meghibásodás már előfordult. Szerencsétlenségünkre akkor, amikor az olasz szerelők már elmentek. A felettünk átvonuló vihar következtében a villamosfeszültség 380 voltról lecsökkent 340-re. A berendezés rögtön megszűnt működni. Az újraindítás nem okozott gondot, csupán egy kártyát kellett kicserélni. ☆ — Milyen előnnyel járt az új technika alkalmazása, mit oldottak meg vele? Falun é!ni Házák, csodapaloták 1 Eszmélő gyermekkoromból való a kép: Fedorék már új házuk tetejét kezdték építeni, amikor a szomszédok utolérték, sőt, két téglasorral túlhaladták őket. Mit tehettek Fedorék, lebontották a félkész szerkezetet és magasabbra toldották a ház falait. Több mint két évtizede történt. Ez a rivalizálás ma is érzékelhető, azzal a különbséggel, hogy sokkal nagyobb számban épülnek lakások, mint akkor. Jó néhány falu képén, arculatán meg is látszik ez, még pontosabban az, hogy ezek a házak inkább anyagi értékrendet tükröztek, nem pedig a használhatóságot, praktikusságot, szépséget. Hiábavaló volt a tanácsiak hadakozása, ez a szemlélet felrúgott minden községrendezcsi tervet. Jártamban-keltemben többször megfordultam Karancslapujtőn, Karancsalján, Ka- rancsberényben, e három, ősz- szetartozó községben. Az utóbbiban futottam össze a minap, falunéző sétája közben, Os- gyáni Pállal, a községi közös tanács elnökével. — A mi esetünkben megfordítanám az ítéletet — mondja az elnök, miközben elégedettséggel pásztázza végig az „újfalu” még vakolatlan házsorait. — Az utóbbi cgy-két évben alig fordult elő hogy valakit figyelmeztetni kellett volna, mert eltért a tervtől. — No de nem mindegy, hogy ehhez viszonyítva milyen az építkezések aránya! — Így igaz. A három faluban 1981—82-ben 44 lakás épült, az ötödik ötéves tervben pedig 169 összesen. A hatodik ötéves tervidőszakra 200 házhelyigény van. Sőt, miután 2020-ig elkészült a településfejlesztési terv, s hogy város környéki községek vagyunk, 1000 teleknek megfelelő területet jelöltünk ki a Karancs völgyében. Mindez nagyon szép, de a gyors tempónak is megvan az a veszélye, mint az említett rivalizálásnak, a falu képe szenvedhet csorbát. Ám a három községben nem engedik szabadjára az építkezéseket, még ha időnként erős is az ellenállás. — Látja? — mutat az építkezések irányába a tanács elnöke —, elsősorban az úgynevezett foghíjas területeket építtetjük be, és telekmegosztással a 0—800 négyszögöles, közművesített telkeket. No, azért gondunk van. Szerettünk volna telepszerű családi házakat is látni a községben, de erre még nem tudtuk rábeszélni az embereket. Talán a termelőszövetkezet vállal ebben úttörő szerepet, mert a leendő szolgálati lakásokat így készíti el. — Apropó, szolgálati lakás. A megyei pályázati lehetőséget igénybe vették? — Egy szolgálati lakást, a 450 ezer forint saját anyagi erő és társadalmi munka kiegészítésével már felépítettünk. Egyelőre nincs módunk sem tornateremre, sem másra pályázni, mert társadalmi munka ugyan lenne, de az ivóvíz bevezetése hosszú időre minden pénzünket lekötötte. Különben nem állunk rosszul, egy kis szervezéssel sikerül a gondokat orvosolni. Néhány tanács előterében, várakozóhelyiségében láttam kifüggesztve különböző típusterveket. Első pillanatra még belegondolni is furcsa volt, hogy ha mindenki ezeket választja, vagy mindenkinek ezeket kell választania, a falvak is a városi lakótelepek kiismerhetetlen egyhangúságát fogják tükrözni. Apró finomítások, pontos elrendezések azonban mentesítenek eme veszélytől. Átböngészve újra e terveket és figyelve a három falu arculatának formálódását, úgy tetszett, ettől nem kell félni. Persze, a régebbi, szabadjára engedett időben — ahogy az elnök is fogalmazza — készültek az egységet rontó épületek. No és a kerítések! Itt is és másutt is értelmetlen kavalkádot alkotnak. A nagy értékű lakások helyzete mellett ez kisebb gond, de ez is mégha tározó módon tartozik hozzá a faluképhez. Manapság megnőtt a falu vonzóereje, különösen a városok közelében. Kétségtelen hogy nagy gondot ró ez a kis településekre, de erősíti lét- jogosultságukat. Ma még, lehet, hogy sokan, a befektetés egyik lejobb lehetőségének látják az építkezést, így születhetnek a valós igényt meghaladó, minél nagyobb értékű épületek. Az új rendeletek azoknak is könnyebb lehetőséget adnak — a megnövekedett hitel révén, akik „csak” lakást szeretnének. Így remény van arra, hogy a betartott rendezési terv és a reális igények még kellemesebb lakóhellyé formálják a falut, az értékmérő a község összképe lesz, és nem a kivagyiságot jelképező, az egyéni ízlést, avagy ízléstelenséget tükröző csodapaloták sora. (zengő) — Megtakarítottunk 11 főtj akiket másutt foglalkoztatunk. Ezen a területen teljesen megszüntettük a nehéz fizikai munkát. A finomabb kocsimozgatással meghosszabbítottuk azok élettartamát. Elvileg kiküszöböltük a kocsidőlést, ugyanakkor megszüntettük az emberi hibákból korábban előforduló ütemtelen kocsiellátást. Ha netán valahol valamilyen formában probléma van, azt az üzemzavarjelző lámpa azonnal megmutatja. Például azt is, ha a szárító nem kap kocsit... ☆ — Nem gondoltam volnaj hogy ilyen körülmények és feltételek között dolgozom majd, — szól örömmel a hangjában Jeszenszki László műszakvezető, égető, aki 33 éve vallja magát a kollektíva tagjának. — Megszűnt a nehéz fizikai munka, csak figyelni kell a kocsik működését. Nem sokkal később Pólyák Gábor műszerész csoportvezető így folytatja: — Korábban a fejlesztésen dolgoztam, elméletben ismertem a berendezés működését, így hát az esetleges hibák megkeresése és kijavítása nem jelent különösebb gondot. Tőle Lacsi Péter veszi át a szót: — Nem féltem az új feladattól, mert ehhez hasonló beruházást már másutt is vezettem. Az olasz szakemberek más körülményekhez voltak szokva. A feladatot viszont a termelés zavarása nélkül viszonylag rövid idő alatt kellett megvalósítanunk. Ebben az időszakban nemigen találkoztam a családommal. Rendkívül sok gond, probléma megoldása után végül is egyenesbe jöttünk. Az egyik legizgalmasabb és a legérdekesebb feladatom volt a? utóbbi időben. ☆ Az első körrel — fgy ne-" vezik az eddig végzett munkát — a présgépektől a biszk- vitgyártásig (égetett csempe) automatizálták a termelést. A második körben a mázvonalra kívánják kiterjeszted ni az automatizálást. — Ez lenne az igazi, így lenne komplett a rendszer — mondja reménykedve és bizakodva a fejlesztésben nagy részt magára vállaló Kiss Sándor. Ahogy én ismerem a gyár első számú vezetőit, megtalálják a folytatáshoz vezető utat,1 a lehetőségeket. Ha nem ma, vagy holnap, de... Mert nyughatatlan kezdeményezők. — vencsz — NÓGRAD - 1983. április 17., vasárnap 3
