Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
Licitálástól a keresztelőig Szerződésesek — Négyszázharmincezer. — Négyszáznegyven. — Négyszázötven. — Négyszázhatvan. A teremben fokozódik a moraj. Sokan izgalmukban föl is állnak, mások élénken tanakodnak. — Négyszázán lene venczer És ez a vége. A jánosaknai negyedosztályú italbolt új vezetőjének ennyit -kell három esztendő alatt letenni a Nóg- rád megyei Vendéglátó Vállalat asztalára. Az aláírások és formaságok rendezése után az üzlet szerződéses egységgé „lépett elő”. Azaz pontosabban, március elsejétől üzeméi az új formában. A vendéglátó vállalat mostani versenytárgyalásán kilenc üzletét kínálja fel ugyan, de csak négyre van pályázó. A kazári bányatelepi eszpresszó -kikiáltási ára 870 ezer forint, de a két licitáló csak 990 ezer forintnál hagyja a-b- ba a versengést. A megyeszékhely központjában lévő Salgó eszpresszó alapáron kelt el — 1 millió 610 ezer forintért, mert a másik pályázó nem fizette be a kötelező bánatpénzt. Hasonlóan olcsón jutott az egyetlen pályázó a salgótarjáni acélgyári eszpresz- szóhoz, itt sem került sor versenytárgyalásra. Dr Végh Katalin állami közjegyző berekeszti a verseny- tárgyalást, s ki elégedetten, ki elégedetlenül távozik a helyiség bői. Egyéni kockázat, egyéni haszon — Vajon a vendéglátó vállalat vezetői elégedettek-e? — Ha úgy vesszük, hogy négy üzlet elkelt, akkor alapvető célját elérte a mai versenytárgyalás. Más kérdés, hogy egy kicsit többet vártunk — válaszol Tátrai István áruforgalmi igazgatóhelyettes. — Jelenleg 34 szerződéses üzletünk van — veszi át a szót Dombi András igazgató — s közülük 31 túlteljesítette a szerződésben foglaltakat, azaz eredményesen dolgoztak. — És hány szűnt meg? — Négy szerződést bontottunk fel: kettőt betegség miatt, kettőt pedig fizetésképtelenné vált. — Magyarul, csődbementek? — Ez vállalkozás, ahol ilyen is előfordulhat. Természetesen, mint a számok mutatják ez jneglehető- sen ritka jelenség. A szerződéses üzletek vezetőinek többsége jó üzleti érzékkel rendelkezik, fegyelmezetten gazdálkodnak. Ami érthető is, hiszen a „játék” zsebre megy. Haszon persze régebben is volt, csak éppen álilami tőkéből, vállalati kockázat mellett került az egyének zsebébe. Most egyéni a kockázat és a haszon is. — És mi az előnyük a vendégeknek, a fogyasztóknak? — Tapasztalataink pozitívak. A szerződéses egységek többségében bővült a válasz- töt, ésszerűsödött a költség- gazdálkodás, javult a környezeti kultúra, nőtt a termelékenység. — Ezt hogyan tudták lemérni? — Valamennyi szerződéses üzletben a korábbinál kevesebben dolgoznak. lózan vendég a jó vendég Az, hogy kevesebben dolgoznak egyben azt is jelenti, hogy többet és jobban is kell dolgozni. A szerződéses egységekben a munkaidő nem nyolc, hanem 10—14 óra, vagyis itt is igaz, hogy a többért, többet kell termi. — Például közvetlen kapcsolatban kell állni a szállítókkal. A gyors információk révén gyors az árubeszerzés is — mondja Tátrai István. — Nem ritka, hogy este nyolc árakor is láthatók sorszállító tehergépkocsik a szerződéses üzletek előtt. Hogy ennek a rugalmasságnak mi a titka, azon lehetne meditálni, az azonban tény, hogy akkor és olyan áru érkezik amikor kell és amilyet igényelnek az üzletvezetők. Mint például a nagybátonyi Cornéliusban. Az ízlésesen megvilágított tükrös polcokon Vilmos körte és Unicum, hogy csak egykét olyan italféleséget említsünk, ami általában ritkán fordul elő a „pult felett”. Ezeken kívül rend és tisztaság. Játékautomaták, grillcsirke, hot-dog. virsli és debreceni. A vendéget pedig megkérdezik, kér-e tejszínt a kávéhoz? — Havonta 20—30 ezer forinttal nagyobb a forgalmunk mint korábban. Igaz ehhez tizenkét órát dolgozunk, néha ketten, de megéri — mondja Vas Istvánné. — Azelőtt is itt dolgozott. Mi változott amióta szerződéses lett az üzlet? — Űj bútort csináltattunk, kifestettettünk, játékautomatákat béreltünk. Nem a meny- nyiséget, a minőséget tekintettük fontosabbnak, azzal a céllal, hogy a kulturáltságot javítsuk. — Sikerült? — Azt hiszem igen. Igyekeztünk jobban alkalmazkodni a betérők igényeihez. — Gondolom ilyen környezetben ritka az ittas ember. — Véleményünk szerint a részeg vendég nem vendég, — Honnan szerzi be árukészletét ? — Többségét a vendéglátó vállalattól, de egyébként onnan és azt vásárolok ahonnan akarok és amiről tudom, hogy el is fogy. — Még azt árulja él, «álért keresztelték Cornéliusra a korábbi 94. számú falatozót? — A Cornelius egy automata italadagoló gép neve. Ilyen szeretnénk kapni. — Ét így előbb hozzájutnak? — Bízom benne. A mi szakmánkban a reklám sosem srt._ Z. T. Jóbarát módjára kopogtatok a takaros berceli ház ajtaján, hiszen a Jele család tagjai, bár csak egyszer látott, ám kedves ismerőseim. A családfővel, Jele Ferenccel több mint öt esztendeje találkoztam ott fenn, a mogorva kőhegyek birodalmában. Kísérőmül szegődött, megmutatni a kőbányászok nehéz, poros hétköznapjait. Hogy mint bányamester, egy kicsit a gazda büszkeségével beszéljen a megváltozott körülményekről, a sokat tudó gépekről, amelyek elűzték a korábbi állandó rettegést, félelmet. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy későbbi berceli barangolásaim során megismerhettem Jele Ferencnét, a feleséget is. Miről is beszélgettünk fél évtizeddel ezelőtt Jele Fe- rencné, Mária elmondta, hogy a férje, nagyobbik gyermeke a kőbányában, a kisebbik fia vezető a magyarnán- dori presszóban, ő pedig a helyi élelmiszerboltban dolgozik. — A fiam elvégezte a mezőgazdasági technikumot, mégis a kőbányába ment. Lő- mesteri vizsgát tett, apja nyomdokaiban lépked. Két kőbányász, meg két kereskedő. Tudj isten, melyikünk élete nyugodtabb? A férjem, meg a nagyobbik fiam munkája sokkal nehezebb, ám az állandó vigyázás a mi szívünkben él, a lentmaradotta- kéban...” Érkezésünkkor a Jele család éppen ebédjét költi, s az újra bemutatkozás, újra ismerkedés után —, mert az ember felett az évek nem múlnak el nyomtalanul — régi barátokként ülünk asztalhoz. Jó házi szőlőbor mellett idézgetjük a találkozásunk óta eltelt fél évtized történéseit. Évfordulóra készül Szécsény Emlékérmek — Helytörténeti vetélkedő Téglajegy a művelődési házhoz Mezővárosi rangra emelésének évfordulójára emlékszik Szécsény. A jövő év májusában lesz 650 esztendeje, hogy Károly Róbert városi rangot adományozott a településnek. A nagyközség a történelmi eseményhez méltó programmal készül az évfordulóra. Valamennyi rendezvény célja az egészséges lokálpatrió- tizmus erősítése. A nagyközség lakossága ismerje a nemzeti történelmünket, a település múltját, ismerje és értékelje a felszabadulás után bekövetkezett változásokat, segítse —, mint eddig is tette, a legfontosabb községpolitikai feladatok megvalósítását. E célkitűzéseknek megfelelően alakítják ki az esemény- sorozat konkrét programját, amely március közepén veszi kezdetét a szécsényi fiatalok helytörétneti vetélkedőjével. Többek között művelődési, kulturálódási lehetőségek sorát kínálja a szervező bizottság, a szocialista brigádoknak a következő hónapokban, s ösztönzik a helytörténeti munkák, tanulmányok írását. A programban szerepelnek még tömegsportrendezvények, lehetőséget teremtenek a szervezők a szülők és a gyermekek együttes sportolására, szórakozására is. Az eseménysorozat a jövő év májusában zárul az évfordulót jelölő emlékoszlop felavatásával. Az alkalomra a nagyközségi tanács emlékérmet bocsát ki. A kétféle fémötvözetből készült érmék — Bánhelyi Imre grafikus munkája —, egyik oldalán a szécsényi műemlékeáyüttes a kastély, a templom, a bástyák, másik oldalán pedig Károly Róbert pénzlapkája látható. Ugyanakkor az Állami Pénzverdében egy másik érme is készül a szécsényiek megrendelésére. Ezzel Szécsény visz- szafoglalásának 300 éves évfordulójáról emlékeznek. Ekkor — 1683-ban — szabadította fel Sobieski János lengyel király a török uralom alól az Ipoly völgyét, Szécsényi is. Az érem egyik oldalát a hajdani városfal, a belső vár és a bástyák díszítik, másik oldalát pedig Sobieski János képe. Az érmékből 1000—1000 készül, s a gyűjtők is hozzájuthatnak. A 300 éves évfordulóra készülő ér. mék már június végén elhagyják a pénzverdét. A rendkívül gazdagnak ígérkező eseménysorozatból is kiemelkedik az a társadalmi megmozdulás, amely a nagyközség gyarapítására, szépítésére, az új művelődési otthon felépítésére indul. Szécsény régen kinőtte már a művelődés mostani házát. Mintegy 30 millió forintért újat építenek. A munka a tervek szerint 1984-ben indul, és várhatóan 1986-ban nyer befejezést. A községi tanács a meglevő erőforrások mellett számol a lakosság, az üzemek, az intézmények támogatásával Is. Még 1981 őszén téglajegyeket bocsátottak ki 200 és 500 forint értékben. Eddig mintegy félmillió forint jött ily módon össze. Sok milliót érő támogatást ajánlottak az építéshez a nagyközség üzemei, intézményei, munkakollektívái, szocialista brigádjai. A II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet mintegy kétmillió forinttal járul hozzá az új művelődési házhoz. A területelőkészítés megtörtént, és a teljes kiviteli terv is elkészült mintegy 3 millió forintért. Rádióadó a fokhalakon NOGRÁD - 1983. március 5., szombat A kutatókat régóta foglalkoztatja az örökkön vándorló életmódot folytató balfajta, a tokhaj viselkedése. Folyóban látja meg a napvilágot, majd a tengernek veszi útját, később újra elindul felfelé a folyón és visszatér világrajöttének helyszínére. Miért ez az örökmozgó élet? Vajon merre vezetnek még e halfajta útjai? Ezekre a kérdésekre keresik a választ a voigai vízi erőmű ich- tiológusai. A vízműhálózat halkiemelő zsilipjén keresztül százhatvanezer darab, előzőleg fémka- poeskákkai megjelölt tokhalat engedtek szabadjára. Nemrég újszerű kísérletre is sor került: néhány tokhalra mini rádióadót szereltek és a készülékekből leadott jelzéseket kutatóhajóról követték. Az így leltárt „halösvénynek”, amelyet korábban rendezetlennek és szervezetelen- nek hittek, megkezdték a fel- térképezését. Az iMtísáeri művelődést ház könyvtára Salgótarjánban lu U00 könyvet kínál a 100 beiratkozott olvasónak. — Ritka pillanatban toppantak be hozzánk, mert keveset van így együtt a család. A férjem délelőtt orvosnál volt, én szabad napos vagyok, a fiam pedig az imént tért haza délelőtti műszakból. — Tehát azóta is boltban, bányában? — Hát, igen. Munkahelyünkben nem történt változás. — Ezek szerint a megszokott mederben, eseménytelenül zajlott a család élete? — Azt azért nem mondhatnánk, mert apróbb-nagyobb változások történtek — gombolyítja tovább a beszélgetés fonalát Jele Ferenc. — Szervezetemet kikezdte a nehéz munka. Sokat betegeskedem, 31 esztendei kőbányászkodás után úgy gondoltam, lemondok a bányamesterségről. Nem bírok már megbirkózni a nagy felelősséggel, egy egész műszak gondjával. Visszamentem robbantómesternek. Különben voltam én már minden: bunkózó-pakoló, kőfejtő, raktárkezelő, közben elvégeztem a ?—8. osztályt, leérettségiztem. Itthon meg a család, a gyerekek, a házépítés. ötvenegy esztendős vagyok, megfáradtam, de a bányától elválni nem tudok, mint ahogjr édesapám is a szanda- váraljaiból ment nyugdíjba. A Jele családban a kőbá- nyász-dinasztia legifjabb tagja, a 27 éves Feri, aki mezőgazdasági technikum után a bányát választotta. Sokat hallott a nagyapától, édesapától a régi, nehéz időkről, amikor még gyalog jártak az emberek fel, a hegyekbe kenyérkereset után, amikor még kézi erővel fejtették a követ, amikor szalonnán, kenyéren éltek. Ám ő már egy másik világba csöppent. Csendes, megfontolt, halk szavú. — A technikum elvégzése után próbálkoztam többféle munkával is, de egyik sem tetszett. Apró gyerekkoromtól mást sem hallottam itthon, csak így a kőbánya, meg úgy. hát, gondoltam, megpróbálom. Szüleim nem voltak elragadtatva. Annak ellenére, hogy más ma már a kőbányász élete. Busszal járunk a hegyre, a munkában gépek segítenek, naponta meleg ebédet kapunk. Nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam. Havonta öt-hat ezer forintot is megkeresek. — Csak nősülni nem akar — teszi hozzá az édesanya — pedig elkelne már néhány unoka a háznál. Jele Ferencéknél Bercelen Idős Jele Ferenc büszkén mutatja a fényképalbumot. A felvételekről színes lakodalom tárul elénk. — Akkor jöhettek volna hozzánk, amikor a Laci fiam nősült. Magvarnándori lányt vett feleségül, két helyen tartottuk a vígasságot. A menyünket, aki az állami gazdaságban könyvelő, lányunkként szeretjük, de a család szemefénye a hároméves kis Ági, az egyszem unoka. Ha látogatóba jön hozzánk, egyedül benépesíti az egész házat. Ö mindany- nyiunk kedvence. — No, szóval, megépítettük a házat, aztán nőttek az igények, először nem kellett a fürdőszoba, később mégis rekesztettünk neki egy kis helyet. Egyszer azt mondja a feleségem, meg a fiam: apu, nagyobb kellene, mutatósabb! Hát az is elkészült. Tessék csak megnézni, virágos csem- pés, tágas, remélem egy időre elég lesz — vet cinkos mosolyt a felesége felé Jele Ferenc. — Hiába, a falu is átalakult az idők során, a benne levő emberek is. Igényesek, szebbre, jobbra vágynak. Régen, ha egy asszony bejött a boltba, kenyér, tej, szalonna, került a szatyrába. Ma már nem győzzük rendelni a mirelitárut, a felvágottakat, virslit, konzerveket. Hol van már a babos-krumplis világ? — jegyzi meg Jele Ferencné. — És megvan-e még a régi jó bolti kollektíva, akikről Marika öt évvel ezelőtt, oly nagy szeretettel beszélt? Akik akkoriban kétszeres ezüstkoszorús szocialista brigádnak mondhatták magukat? — Néhányan elmentek, újak jöttek helyettük, de az összetartás a régi. Azóta négyszer érdemeltük ki az aranykoszorús címet. Gyakran kirándulunk, legutóbb a Ma- gas-Tátrában jártunk. — Á Jele család volt-e már együtt nyaralni? — Feri fiam sok országban megfordult. Mi a férjemmel ketten életünkben először „repültünk ki”, amikor a 25 éves házassági évfordulónkat ünnepeltük a hajdú- szoboszlói Béke Szállóban. — Koccintsunk arra, hogy ez néhányszor még megismétlődjék — emeli poharát a férj, aztán hozzám fordulva tréfásan megjegyzi: — Meg arra, hogy öt esztendő múlva ismét ellátogat hozzánk, hogy azt is megírhassa, miként folytatja Jelééknél az ifjabb generáció a családi hagyományokat. Kiss Mária Falugyűlés Nagybátonyban A Hazafias Népfront és a tanács szervezésében, Kenyeres Pál tanácselnök vezetésével, Nagybátonyban is számot adtak a falugyűlésen a nagyközség múlt esztendei fejlődéséről, s a további teendőkről. A tanács a legnagyobb gondot az otthonteremtők problémáinak megoldására fordította 1982-ben. A Mátra-la- kótelepen ennek eredményeként ötvenhat tanácsi lakás épült fel — huszonnyolcba már be is költöztek —, a kertvárosi részen pedig kilenc korszerű, célcsoportos lakás átadása történt meg. Megkezdődött — az OTP-beruházásban — két, egyenként ötvenöt lakásos, középmagas épület kivitelezése is és magánerőből építettek fel huszonöt családi házat. Széles körű társadalmi ösz- szefogással a Mátra-lakótele- pen felépült a százszemélyes óvoda, két tanteremmel bővítették az általános iskolát, fejlesztették a napközis hálózatot, tovább javult az egészségügyi alapellátás. A gyermekintézmények immár színvonalasan működnek, s biztosítani tudják valamennyi óvodás- és iskoláskorú gyermek étkeztetését, megbízható felügyeletüket. A Nógrád megyei Tanácstól a társadalmi munkavégzés kiemelkedő eredményéért ötszázezer forintot kapott a múlt évben a nagybátonyi tanács. Ezt a jelentős összeget a falusi és a maconkai településrész ivóvízhálózatának bővítésére fordították. A tanácskozáson, az eredmények mellett, természetesen szóltak a gondokról is. A hozzászólók elmondták, hogy fejleszteni kellene a fiatalok kulturált szórakozásának lehetőségeit, mindenkinek óvni, védeni kellene a parkokat, középületeket, az utcák és terek tisztaságát. Fontos feladatként vetődött fel az áruellátás színvonalának további javítása, a helyi autóbuszjáratok menetrendjének gondosabb megtervezése, s a szolgáltatóegységeknek az ötnapos munkahéthez még jobban igazodó időbeosztása. A szakmunkásképző inté. zetben megrendezett falugyűlés résztvevői hangsúlyozták: a továbbiakban is minden tőlük telhető eszközzel hozzájárulnak Nagybátony további szépüléséhez, gazdagodásához.
