Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
A buszállomáson álmosan-frissen gyülekeznek az elsők. Gordos László: — „Maradt még holnapra is innivalót” A gyerekek kénytelenek megszokni a hajnali ébredést Ki korán kel — szép lesz! A karmonádlik vevőkre váraik Bodor Imre, a hosszútávfutó 1983. március 3. csütörtök. A hold nyugszik 8.37 árakor, a Nap kél 6.22 órakor. A szóban forgó égitestek közül jelenleg egyik sem látható, a meteorológiai előrejelzés szerint ma borús, ködös időre számíthatunk, a hőmérséklet az évszaknak megfelelően alakul. Hajnal négy óra. Alszik a város. A házak ablakszemei sötéten ásítoznak, a magányos lépteket felerősíti, visszhangozza a csend. Kóbor kutya követ kitartóan, szemmel láthatóan örül, hogy társra lelt. A Pécskő Üzletház előtt seprő surrog szorgalmasan, gazdája Oláh Alajos öt év óta minden hajnalban elindul, hogy mire felébred a város népe, eltakarítsa az előző napról összegyűlt szemetet, cigarettacsikket a városközpontból. — Fél óra sem telik, benépesül az utca, jönnek a népek a buszhoz, indulnak munkába — mondja a korán kelő sepregető. Addig is kukkantsunk be a Karancs Szálló bárjába, a város egyetlen egész éjszaka nyitva tartó szórakozóhelyére! Az itt dolgozók ellentétben a nappal kelőkkel, a nappal fekszenek. Üres a bár. Gordos László üzletvezető-helyettes éppen záráshoz készül. — Egy órától nem volt vendégünk. Általában hétvégeken, fizetésnapokon köszöntik nálunk az emberek a hajnalt. Stílszerűen „jó éj szak át!-tál” búcsúzunk a virrasztótól, aztán irány a helyijáratú buszállomás. Az első kocsik 4.20 órakor érkeznek a bányagépgyártól. Zagyvarónáról. Utas alig szállingózik ez idő tájban. Kollár Ferenc szolgálattevőnek kevés dolga akad, mégis fárasztónak tartja az éjszakai műszakot, hiszen alvásra, szunnyadásra nincs sok lehetőség. A hajnal első vándorai közé tartozik Orosz Jenő, aki immáron több mint tíz esztendeje fél négykor talpon van, hogy beérjen a Volán-központba, ahol garázsőr. Azt tartja, idővel megszokja az ember a korai kelést. Kovács Lászlónak, a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat süteményüzeme csoportvezetőjének nem ugyanez a véleménye. Szerinte az éjszakázást, az átvirrasztott hajnalokat a szervezet nem tudja egyhamar kipihenni. A pékségben zajlik az élet, okos gépek segítik a munkát. A félautomata egyik végén beadagolják a tésztát, a másik végén már a formált kiflik sorjáznak kifelé. Bernáth Ká- rolyné és Rozgonyi Dezsőné tepsire rakják — igazítják a kemencére váró péksüteményt, egy műszakban 15—15 ezer kifli, zsemle fordul meg a kezük alatt. Az éjszakai szállítás már egy órakor megkezdődött, Pásztőra, Szécsénybe, a közeli községekbe. öt óra. Benépesülnek az utcák. Villan a buszok fénye, útrakelnek a személygépkocsik. Érdekes megfigyelni azt, hogy ki, hogyan közelit a munkahelyéhez. Az idősebbek komótosan, kiegyensúlyozottan lépdelnek, szemlélődésre is jut idejük, hiszen hosszú évek során bemérték már azt az időt, amely alatt kényelmesen elérnek a gyárba, de fut, teper, utcán öltözik az utolsó pillanatban kelő ifjú ember. ‘ Ébred a lakótelep. Apró lámpások gyúlnak gyors egymásutánban, az ablakok ezernyi szikrázó fényét visszaveri a sötétség. A Beszterce-lakóteLepi új óvoda néptel en, öt óra húsz perckor egy szem apróság üldögél csupán az öltözőben. — Három korán érkező gyerekünk van, szüleik távolabbra járnak dolgozni — mondja a dadus — alvásra csak délben, ebéd után van lehetőségük. Kénytelenek megszokni a hajnali kelést. Fél hat. Lassan felváltja a virradat a sötétséget. A Tarján' vendéglőnél járva, már- már azt hisszük, a szemünk káprázik. Pedig valóság a járdán egyenletes tempóban futó fiatalember. Kényszerpihenőt rendelünk el, miközben bemutatkozók a hajnali futó: — Bodor Imrének hívnak, a nagyállomáson lakom, az STC-ben hosszútávfutó vagyok. Minden reggel öt órakor indulok és 40—50 perc alatt lefutom a nagyállomás és a somosi út közötti távot, vagyis oda-vissza 12 kilométert. Dolgozni hétre járok, az Írószer Szövetkezet büféjét vezetem. A 23 éves Imre esküszik arra, hogy a hajnali futás nagyon egészséges, egész napra jó közérzetet, kiváló kondíciót teremt. Megborzongunk a hűvös szélben... Fene tudja, mi inkább a paplan melegét választanának! Hat óra előtt néhány perccel a megyeszékhely gyárkapui előtt nagy a nyüzsgés. Műszakváltás. Az acélgyártól most búcsúzik a csaknem hétszáz éjszakás, s már jönnek a nappaliak. Péter János portás szigorúan ellenőrzi a gyári belépőket. Hat óra után egyre élénkebb az élet Salgótarjánban. Ügy tűnik, a meteorológia tévedett. A megjósolt ború, köd helyett szétszaladnak a felhők, néhány percre az éjszaka őre, a Hold is megmutatja magát S eközben az emberek lent, a völgykatlanbah útjukra sietnek, teszik napi teendőjüket. A városi hírlaposztály 23 újságkihordója megrakott kiskocsikkal indul útnak. Réti Miklósné 249 NÓGRÁD-ot, 190 NÉPSZAB AD- SÁG-ot, 203 rádióújságot oszt szét ma az előfizetőknek. A Pécskő úti hentesboltban Kovács György az első vásárlókat szolgálja ki. Praktikus ilyenkor bevásárolni, hiszen nincs sorban állás, de van árubőség. Az uszodában nyolcan-kilencen rójják a köröket. Király Peti iskolába menés előtt minden reggel kiélvezi a simogató víz nyújtotta örömöket. A vásártéri fodrászüzletben elkészültek már az első frizurák Üjpál Erzsébet és Máténé Nagy Györgyi keze nyomán. A Pécskő presszó előtt nyitásra várnak — uram bocsa’!, — a reggeli féldecihez szokott törzsvendégek. Itt ugyanis, már hét órától kapható szeszes ital. A Budapesti úti iskola környékét diákok lepik el. Gépek dübörögnek, gyárkémények ontják a füstöt, autóduda szól. A nap vörös korongja megjelenik a hegyek hajlatában, majd egyre magasabbra emelkedik és beragyogja a várost. Jó reggelt Salgótarján! Kiss Mária Néhány ropogós kifli a tizenötezer közül Az uszodában már törzsvendégek tempóznak Indulnak a hírlaposok Az SKÜ portáján — műszak* Aki messzi útra indul, még sötétben startol kocsijával váltás
