Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-04 / 53. szám
Az élelmiszerprogram megvalósításáért Szovjet mezőgazdaság 1983 Az élelmiszerprograrnban az plmúl l évet sajátul főpróbának kell tekinteni. Az idén már teljes lendülettel folyhat a határozatok megvalósítása. Az új gazdasági év egyik legfontosabb intézkedése: az állami begyűjtési szervek által a kollektív parasztgazdaságoktól és szovhozoktól felvásárolt legfontosabb mező- gazdasági termékek — a sertéshús, a marhahús, a tej, a gabona, a cukorrépa, burgonya, zöldségfélék — nagykereskedelmi árának a növelése volt. .Január elsejétől kezdődően a rossz adottságok között, valamint a veszteséges és alacsony jövedelmezőségű gazdaságokban termelt árukért árkiegészítést fizetnek (országos viszonylatban 16 milliárd rubelt évente). Ezt az árkiegészítést az állam adja. Jelentősen növekszenek a beruházások azokban az ágazatokban, amelyek a szállításért, a mezőgazdasági termékek tárolásáért, feldolgozásáért és az értékesítésért felelősek. A beruházások átcsoportosításának célja: a földektől és az állattenyésztési telepektől az üzletek pultjáig vezető úton csökkenteni a mezőgazdasági termékek veszteségét, és megtartani minőségüket. Befejeződik az agráripari komplexum irányításának reformja. Így kedvezőbbek lesznek a feltételek az ónálló gazdasági elszámoláshoz és az ösztönzési módszerek bevezetéséhez. 1983-ban a húsipari termékek termelése 6.1 százalékkal növekszik, a vaj féleségeké 8,4 százalékkal, a sajté 6.8 százalékkal. Növelni kívánják a kolbászáruk, a konzervek és más tejből készült termékek előállítását is Azokét a termékféleségekét, amelvnek a hiánya ma még különösen érezhető. Lev Voszkreszcnszkij ŰRHALMI KÉRDŐJELEK Összetevők Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy a megye egyik legjobb adottságú termelőszövetkezete, az őrhalmi csaknem 9 milliós mérleghiánnyal zárja az 1982-es esztendőt? A veszteséges gazdálkodás okait, körülményeit és a kilábalás lehetőségét szanálási bizottság kutatja a következő hetekben és kísérli meg a maga eszközeivel visz- szájára fordítani a jelenlegi állapotot. .Bűnös” burgonya örhalomban — ebben a burgonyatermeszté&ben nagy hagyománnyal bíró gazdaságban, most a fránya gumókban látják minden baj okozóját. Tagadhatatlan, hogy van némi igazság ebben — hiszen számokkal bizonyíthatóan 11 milliós veszteséget jelentett —, de abban, hogy a burgonya a dolgozók asztala helyett a vádlottak padjára került, annak az időjáráson kívül más okai is voltak. Az avatott és hozzáértő Kun Ákosnak, a burgonyatermesztési ágazat vezetőjének véleménye szerint a fő ok, hogy az utóbbi években a termesztés költségei kétszeresére emelkedtek, miközben a felvásárlási ár csökkent. „Húsz éve foglalkozom burgonyával, de ilyen év még nem volt, mint a tavalyi. Olcsóbban és többet kéne termelni.” A másik vélemény Csábi János gépszerelőé. Első mondata minden bizonnyal kissé túlzó, de a másik kettő megfontolandó. „A betakarításkor a gaztól nem lehetett a gépet látni a burgonyaföldön. A hatékonyság, az érdekeltség, a felelősség nem úgy alakul a szövetkezetben, ahogy kellene. A fizikai dolgozók érdekeltségén is változtatni kellene." Három a magyar igazság: Fábián Ferenc növénytermesztőé a szó: „Ha a minőségen nem tudunk javítani, kár ekkora területen burgonyát termelni.” Tény, hogy Örhalom környékén feleannyi eső esett, mint amennyi szokott, s hogy emiatt a növényvédő és gyomirtó .szerek kevésbé hatottak. Meglehet, hogy ezek miatt sült meg a burgonya előbb, mint kellett volna. Mindez — sajnos — többé- kevésbé velejárója a mező- gazdasági termelésnek és általában kivédhetetlen. A minőséget. a felelősséget és az érdekeltséget azonban nem lehet az elemi csapások közé sorolni. A gazdálkodási feltételek megteremtése, biztosítása nem az égiek hatáskörébe tartozik, hanem a vezetés kötelessége. A termelés bővülésével, az új ágazatok létrehozásával sem jutottak annyi pénzhez, amennyi az új gépek vásárlásához szükséges lett volna. Nullára leírt erőgépeik, szál- litójárműveik különösen a munkacsúcsok idején voltak képtelenek feladatiak megoldására. Ez kapkodáshoz, szervezetlenséghez, költségnövekedéshez vezetett. Rados János gépészmérnök aggodalmai érthetőek. „Az utóbbi években túl sok kockázatot vállaltunk, az új tevékenységekből származó jövedelem sem oda került, ahova kellett volna. A múlt évben 9 millió forintot tett ki a bérelt gépek alkalmazásának költsége. Mivel a következő időszakban eredményt növelni csak költségcsökkentéssel lehet, a termelés alapjainak megteremtése nélkül erre vajmi kevés lehetőséget látok.” Márton Ferenc gépesítési műhelyvezető-helyettes a külső segítségről mondott egy-két, nem éppen szívderítő mondatot. „Nem tudtuk kihasználni kellően az idegen gépeket sem. Nagy pénzekért gyakorta műszaki hibás, elromlott gépek érkeztek — javításra —. munkavégzés helyett. Mintha nem lett volna elég bajunk saját roncsainkkal. Idén nem kéne túl- kompiikálni a szervezést, hanem meglevő eszközeinket kellene jobban kiaknázni.” Évente többen járnak növényvédelmi tanfolyamokra, de a vegyszeres tartályhoz mégis mások állnak oda, amikor keverni kell. Már csak adalék a szervezetlenséghez, de talán mutatja azt is, hogy miért került olyan sokba a növényvédelem és miéit maradt el a kellő hatása. netében páratlan jelenségnek minősíthető. Forgó Imre, a balassagyarmati járási pártbizottság első titkára kertelés nélkül kijelentette, hogy a járás minden burgonyatermesztéssel foglalkozó üzemében nagy árbevétel-kieséseket okozott a burgonya. Csak éppen egy sem lett ettől veszteséges! Űrhalomban viszont hárommillióval több munkabért fizettek ki, mint egy évvel korábban és ugyanennyivel többe került a nagyüzemnek a háztáji is. Ezek kétségkívül előnyösnek bizonyultak a tagság számára. „Csak” a termelőszövetkezet lett veszteséges. Csoda-e, ha azt is elosztották, amit nem termeltek meg? A kialakult helyzetet újra kell értékelni! Véget kell vetni a sötétben történő bukdácsolásnak, s erre képesek a vezetők. Kesergésre nincs szükség — főleg munkaidőben —, mert a munka az egyetlen, amely felemelheti a gazdaságot. Szekértolás szanálással A megye legjobb mezőgazdasági és pénzügyi szakembereiből álló szanálási bizottság rövidesen munkához lát, hogy ebből a 22 milliós pénzügyi hiányos kátyúból kimozdítsa a szövetkezet szekerét. Hogy az ilyen jellegű erőfeszítés általában eredményes, azt a palotáshalmiak múlt évi nyereséges gazdálkodása bizonyítja. Ehhez azonban idén Örhalomban is úgy kell igyekezni, ahogyan a palotás halmiak tették tavalv. Zilahy Tamás HARMINCÖT ÉVES AZ MHSZ Az igényeknek megfelelően teljesíti feladatát Harmincöt évvel ezelőtt, 1948. február 29-én alakult meg a magyar népi demokrácia honvédelmi szervezete, a Magyar Szabadságharcos Szövetség, az MHSZ jogelődje. Az évforduló kapcsán kértünk interjút Szakmár Rezsőtől, az MHSZ Nógrád megyei vezetőségének titkárától. — A szövetség szerepe társadalmunkban kétségbe von- hatatlan, eredményei közismertek. Mik azok a tényezők, melyek meghatározzák a feladatokat? — Az MHSZ a párttól, a kormánytól azt az. egységes politikai-társadalmi feladatot kapta, hogy az állami és társadalmi szervekkel, szervezetekkel együttműködve, vegye ki részét a lakosság, különösen az ifjúság, honvédelmi, hazafias és internacionalista neveléséből. Továbbá, hogy hajtsa végre a honvédelmi törvényben foglaltakból reá háruló oktatási feladatokat, valamint, hogy vezesse, szervezze a honvédelmi, tömeg- és minőségi sportágakat, és vegyen részt cselekvőén az „Edzett ifjúságért” mozgalomban. A nevelő munka mindig kétirányú volt. Az egyik az általános méretű, az állampolgárok, persze különösképp az ifjúság között végzett munka, a másik magában a klubban, a szakosztályban, az MHSZ-tagok között végzett tevékenység. Számunkra kötelező érvényű útmutatás a következő: hatalmas erőforrás, épitő- munkánk nagy lendítőereje a szocialista haza szeretete és a proletár internacionalizmus. Ezért ideológiai munkánkban a jövőben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani népünk hazafiságának és internacionalizmusának elmélyítésére. — Nógrád megyében milyen tömegbázisa van a szervezetnek ? — Amikor a szövetség 1978-ban az alapszervezeti formáról áttért a klubrendszerre, megyénkben 163 klub alakult. Ma százkét klub és százkilencvenkét szakosztály működik. Az aktív és pártoló tagok száma meghaladja a tízezret. — A nevelő munka és a sporttevékenység mellett a tagság társadalmi munkáiról is sokszor lehet hallani. — Klubjainkban hagyományossá vált a szocialista versenymozgalom. Ebben tagjaink és aktivistáink ezrei vesznek részt, segítve a népgazdaságot, ugyanakkor köze! egymillió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a honvédelmi nevelés és képzés feltételeinek javításához. A rendelkezésünkre álló pénz mellett ennek is köszönhető, hogy elkészült Salgótarjánban a modellezők körrepülőpályája és megépült egy korszerű légfegyveres-lőtér. Rá- diós-versenyáliomást avathattunk a Karancson és Fallós- kúton, és új helyre, Rónabányára költözött a Stromfeld Aurél Rádióklub adóállomása is. Minden igényt kielégít a gépjárművezető-iskola új tanpályája a megyeszékhelyen, s például új, fedett tü- zelőállású lőteret kapott Szé- csény. Pásztó, Balassagyarmat is. — Ha ilyen jók a feltételek, miként állnak helyt a klubtagok a különböző versenyeken ? — A honvédelmi tömeg- és minőségi sportágakban elért eredményeinkre büszkék vagyunk. Az önkéntes honvédelmi versenyekben részt vevő csapatunk jól épített a hagyományainkra és évek óta remekül szerepelt, véglegesen elnyerte Salgótarján nagydíját. Jó eredményeket értek el rádiósaink, modellezőink és lövészeink is. Nem véletlen az sem, hogy a három sportág versenyzői közül több mint tízen a magyar válogatott keret tagjai is. Nem kell szégyenkezni a versenyeken részt vevők számát illetően sem. További feladatunk, hogy szerény létszámemeléssel a színvonalat emeljük. — Említette, hogy a szövetség a feladatait más szervekkel, szervezetekkel karöltve oldja meg. Ez megyén, vagy országhatáron belüli összefogást jelent? — Nem csupán ezt. A szövetségi munka egyik lényeges területe az a kapcsolat- rendszer, amely az MHSZ és a szocialista országok honvédelmi és sportszervezetei között kialakult. Eredményes együttműködés alakult ki a SVAZARM közép-szlovákiai kerületi bizottságával. Ennek egyik jele az a vándorserleg is, amit a SVAZARM alapított, s a feltételek teljesítése után 1982-ben az MHSZ pásztói járási vezetősége nyert el. Kapcsolatunk van a Gwardia—Katowice együttesével és kemerovói barátainkkal is. A testvériség-barátság versenyek, a felkészítők, és táborok kitűnő alkalmat biztosítanák a fizikai állóképesség növelésére, az ügyesség összemérésére is, de további teret adnak a baráti kapcsolatok kiépitésére, a közös felelősség erősítésére, az internacionalizmus elmélyítésére. — Az évforduló éve jelent-e újat a munkában? — Természetesen új feladatokat, új minőséget és mennyiséget szeretnénk. A tervkészítés időszakában azt mondhatom, hogy a honvédelem ügyének szolgálata, a magasabb színvonalon végzett munka, a hatékonyabb tevékenység, mint az • évi munka gyümölcse, ez lesz, ez legyen a legszebb ajándék a szövetség évfordulóján. — Köszönöm a beszélgetést! Zengő Árpád Géptelenség Az qrhalmiak eredménytelen gazdálkodásában közrejátszott az elavult géppark is. Az őrhalmi termelőszövetkezetben havonta rendszeresen megtartották a vezetőségi üléseket, s a múlt évben több mint száz határozat született. Hogy ebből mennyit valósítottak meg, arról nem szól a statisztika! Az eredménytelen gazdálkodás viszont jelzi, hogy valami baj volt. Vagy a határozathozatallal, vagy a -végrehajtással. Örhalomban köztudottan szorgalmas, hozzáértő em Derek dolgoznak a szövetkezetben. Többségük nyilvánva. lóan helytállt a nehéz évben is. Ezt látszik igazolni az év közben adományozott 35 kitüntetés, tucatnyi dolgozó külföldi útja. A renitenskedők ellen viszont nyolc esetben indult fegyelmi eljárás. Több dolga akadt a szövetkezet jogtanácsosának is, mert megszaporodtak a gazdaság peres ügyei. Az előbbieken túl feltétlenül jelez valamit, hogy a szövetkezet küldöttgyűlésén hallhattuk az ellenőrző bizottság elnökének pontosan tíz másodperces felszólalását. Ez a szövetkezeti mozgalom törtéKedvező volt a folytatás Megragadjuk a lehetőségeket Olyan időket élünk, amikor egy sikeres exportteljesítés feltétlenül a jó hírek közé tartozik. Nemcsak az egyén, de a közösség számára is ez alapozza meg a szilárd gazdasági bázist, a biztonságot, a jó közérzetet, a fizetőképességet. Grázer Csaba, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek rúdvastize- mének vezetője éppen ebből a meggyőződésből így kezdte: — Van egy jó hírem. — Éspedig? — Február lezárta előtt egyhónapos időnyeréssel, jó minőségben, jó gazdaságossággal sikeresen fejeztünk be egy jelentős exportprogramot. — Most a vas- és acélipar közismerten kedvezőtlen világpiaci körülményei között ez kétszeresen is dicséretes dolog. Hová és mit készítettek? — Még tavaly új külpiaci partnerként jelentkezett Irán egy 1620 tonnás igényes rúdacél-megrendeléssel. Miután értesültek a salgótarjáni rúdacélok megbízható és kiváló minőségéről, próbarendelés nélkül kérték a jele/itős mennyi- •séget. A rúdacélokat tíztől harminckettes méretig, széles skálán, finom felülettel, szálanyagokban, külön-külön műanyag- fólia-csomagolással. Annyiban volt szokatlan ez az igény, hogy nemcsak a minőség és felületi kívánságokban, de a csomagolásban is szigorú előírások voltak. Érthetően szívesen vettük a megrendelést, hiszen a rúdvasüzemnek az elmúlt évben 100 tonna rúdex- portot írtak elő. A többi ismert és régebbi partnereink tételeivel együtt így 1360 tonna exportfeladatnak tettünk eleget. Mégpedig nem is akármilyennek, hanem munkaigényessége folytán a hazai áraktól is jobban fizető kedvező exportnak. — És most? — Mint egy jó folytatásos műsort, 1983. januárjától tovább folytattuk az iráni exportrendelés hátralevő részének teljesítését. A megrendelés ugyanis úgy szólt, hogy 1983 első negyedévének végére gyártsuk le a visszamaradt mennyiséget. Most futott le a gépről az iráni exporthoz tartozó utolsó acélszál, amellyel együtt a 464 tonna különböző méretű rúdacélok az előírt igények szerint útrakészen állnak. Mi azt tartjuk, nincs kis és nagy üzlet, minden mennyiséget szívesen vállalunk, csak beférjen a kapacitásunkba. Akkor kell eladnunk, amikor igény van rá, amikor a megrendelő kéri. — S mit kér még a megrendelő? — Már kaptuk az újabb jelzést. hogy az iráni piacon további 1000 tonna salgótarjáni rúdacélra tartanak igényt. A gyár kereskedelmi szervei és természetesen az üzemünk is érzékeny kapcsolatot tart a METAILMPEX-szel. A gyár vezető szakemberei személyesen is részt vesznek az exportlehetőségek feltárásában. Járják a világot, hogy minden kínálkozó alkalmat megragadjunk. Ez az újabb 1000 tonna megrendelés részünkre azt jelenti, hogy az 1983-as évre előírt rúdacélexport-tervünket ismét legalább 400 tonnával túlteljesítjük. Most már csak az aggaszt bennünket, hogy minél előbb fogadni tudják Záhonyban a jól előkészített fóliába csomagolt exportunkat. Exportunk csak akkor változik konkrét dollárrá, ha megérkezik a rendelőhöz. Sajnos olyan értesüléseink vannak, hogy Záhonyban jelenleg nagy a zsúfoltság. Ez persze azt is jelzi, hogy élénkül az exportszállítás. De hát csak hadd élénküljön. mert az országnak szüksége van a valutára! Azért is sürgetnénk a szállítást, meri ja mai gazdálkodási körülmények között növelni kell az anyagok forgási sebességét, az üzemnek pedig szüksége van a felszabadított helyre. A második és a harmadik negyedévben hasonló ütemben szertnénk eleget tenni annak az újabb 1000 tonnás megrendelésnek, amely remélhetőleg tovább növeli külföldön a salgótarjáni rúdacél hírnevét és a gazdaságos exporttermelésünk folytán segíti a vállalati és népgazdasági célkitűzések megoldását. — Köszönjük a jó hírt! Orosz Béla NÓGRÁD — 1983. március 4., péntek 3
