Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-26 / 72. szám
SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Mondjuk: dél* Mottó: „Minden szóró! eszébe jut valakinek valami" 1 I ? 1 Bin 11 óra 54 perc: Űjabb néhány ezer gyanús külsejű török a vár, az izgalom tetőfokára hág. Ádáz tusa. Kézi. 11 óra 55 perc: Fehérvár már csaknem teljesen vörös. A vérfürdőben bérletesek lubickolnak. 11 óra 56 perc: „Jani* — kiáltja Hunyadi felé egy janicsár — „Ütött az utolsó félórád!’”. „Még nem!” — tiltakozik a kapitány — „A sors forgatókönyvében ez másként íratott meg. Én is és Nándor is túléljük ez ostromot!” „Zavarba ejtesz!” — így a török, zuhanás közben. 11 óra 57 perc: A várvédők közé kétes egzisztenciájú nők vegyülnek. A tűzrőlpattant menyecskék valami disznósá- got főzhettek ki, mert az ostromlóknak nem ízlik a fekete leves. Szerencsére egy deli if- ' jú megzaboiázza a rakoncátlan lányokat: „El innen Katica! Nem Egerben vagyunk! Most az én nagyjelenetem következik!” 11 óra 58 perc: A deli legény maga köré gyűjti a haditudósítókat. „Írjátok! Kelt: 1456. július 22-én, pontban...” A deli ifjú zavartan karjára pillant. Nincs rajta óra. 11 óra 59 perc: Teljes fejetlenség. Mindenki ellenségétől tudakolja, mennyi is a pontos idő. A deli ifjú kapitányára tekint, az a napot kémleli. 11 óra 59 perc 55 másodperc: „Tedd Titusz!” — ad jelt Hunyadi, és másodmagával a mélybe veti magát a deli ifjú. A déli harangszó első kondulására a kép kimerevedik. és a vásznon feltűnik az „Ebédszünet” felirat. Ismert jelenség, hogy egy- egy égtáj időnként politikai kategóriává „nemesbedik”. Naponta hallani például kelet—nyugati ellentétről, amelyen még egy nebuló sem « földrajzi fogalmak tusakodását érti. Akadémiánk által szembesített helyesírási sajátosság, hogy „a Nyugat” így, nagy kezdőbetűvel írandó akkor, amikor a földgolyónak napszállta felé eső országjai- ból összeállt hatalmi tömb forog szóban. Kevésbé közkeletű, de olykor emlegetett „ellentét” az észak—déli is. Ennek már a múlt század hatvanas éveiben megteremtődött a „hagyománya”. Akkor az amerikai polgárháború dúlt, amelyben dél a kevésbé dicső célt képviselte: a rabszolgaság intézményének fönntartását. Az égtájak titokzatos viasko- dásának képzete nálunk is a köztudatba ivódott az Észak dél ellen című Verne Gyularegénynek köszönhetően. Ebben az évszázadban is fölelevenedett az észak—déli szembenállás (rög) eszméje. Ezúttal nem csunán az amerikai földrész értődik a kifejezésen, hanem egész planétánk, amelyen a „gazdag észak” és a ..szegény dél” réz farkasszemet esvmással. Mint látjuk, dél ezúttal is a rövidebbet húzza. Nem elhanyagolható különbség azonban a XtX és az e századi ellentét között, hogy akkor a dél. azaz a déli államok az északiaktól különválva is élhettek volna kellemesen tovább; a két földfélteke azonban — lapzártakor érvényes tudományos álláspont szerint — nem inthet búcsút egymásnak. Szerencsére az „ellentétért” nem az égtájak a ludasak. Mindig nyári. Egyetlen tiéli délre sem emlékszem. A napnak erről a szakáról csak olyan emlékképeim vannak, amikor a nap az ég tetején áll, nincs árnyékuk a fáknak, forró a föld és a magasan megpakolt szekerek átláthatatlan porfelhőben csörömpölnek előre. A dohónyföldön kiszáradtak a rögök, szúrják a talpamat s az üdezöld levelek elviselhetetlen fekete ragacsot hagvnrk a kezemen, ha segítek a nagyanyámnak dohánylevelet tépni. Bár akkor, hét-nyolc évesen kifejezetten élveztem feketén tapadó mancsaimat, s az sem zavart, hogy a kannaban felforrt vizet nem szabad kézmosásra használni, s nekem dohány büdös kézzel kell ebédelnem. Ültünk az árokparton, katonánként késre szúrtuk a kenyeret és a szalonnát. Aztán elheveredtünk a gazban, mert a tikkadt árokparton nem fű, heilem gaz nőtt. Az asszonyok aludtak, de én túl nagy és túl kicsi voltam ahhoz, hogy lecsukjam a szemem. Nem tudom, meddig tartott a munkaidő, s volt-e egyáltalán. Biztos nem, mert este, amikor elvégeztük otthon a házimunkát, újra dolgozni mentünk. A simító- ba. A zöld leveleket csomóba fogtuk, egy rúdra kötöttük, s kiakasztottuk a pajtába száradni. (A technika előrehaladásával most mesterséges szárítóberendezésbe teszik.! Aztán színük szerint szét kellett válogatni a most már zörgő leveleket, ki kellett simítani, s a csuda tudja, mit kellett még csinálni, amíg cigaretta lett belőle. Nem tudom. csak azt, hogv velem minden délben kezdődött, a dohányföldön, mól — — vési — •A kisorsolt szét Bősze Szaho! es, Nőgrádmegyer. Malom Öt S. szám a'atti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 forintos könyvutalványt — postán küldjük el. Továbbra Is várluk olvasőlnk javaslatait! A javasolt szó — a me’lékell szelvényre írva — áorilis 2-tg küldhető be. szerkesztőségünk címére: Palgóta-1án, Palóc Imre tér 4.. 3100. ÍA borítékra kérjük ráírni: „Egv sióval is nyerhet!”). Szombati társasjátékunkkal legközelebb két hét múlva jelentkezünk. Farkas András képei és illusztrációi Mit mond a ma emberének Madách Imre Az ember tragédiájában? Sőtér István szerint: trAz ember vállalkozása az élet, a történelem végigélé- sére nem reménytelen. A küzdelem teszi az embert emberré a küzdelemre tett élet a legnemesebb anyagban, magában az emberben valósítja meg remekművét. .”. Farkas András Balassagyarmaton élő festőművész munkássága során konok rendszerességgel vissza-vissza- tér e hatalmas műhöz. Mondhatni, munkásságában — legalábbis illusztrációs tevékenységében — Az ember tragédiája meghatározó szerepet játszik. A műhöz készült illusztrációiban a virtuóz rajztudáson túl megcsodálhatjuk a gondolati gazdagságra, a pontos fogalmazásra való törekvést. Ugyanakkor azok közé tartozik, akik a legnagyobb alázattal közelítenek a műhöz. — Illusztrátnri álláspontom: pontosan kötődni az illusztrálandó alkotáshoz, illeszkedni a korabeli hanghoz is — jegyzi meg a művész. Munkássága során rengeteg illusztárciót készített a világ- és a magyar irodalom nagy alkotásaihoz. A Tragédiához az első illusztrációso- rozaíot 1949-ben készítette el, a következő. 1951-ben készült sorozatból a bibliai színek hiányoztak. Az úiabb sorozat 1966-ban készült, maid 1973- ban. A mű finn nyelvű kiadásához 1972-ben készített sorozatot, de számon tarthatunk 1976-os, és 1980-as sorozatokat is Ezeket az évtizedek során megismerhette a közönség, csakúgy, mint a többi illusztrációkat. Talán csak a félszáz Petőfi-illusztráció a kivétel, amelyek az ötvenes évek elején készültek s még együtt soha nem állították ki őket. A salgótarjáni 211. számú Ipari Szamunkásképző Intézetben — Varga-Balúzs Vilmos dicsérendő szervezésében — nemrég nyílt meg Farkas András kiállítása, ahol Az ember tragédiájához 1973-ban készült teljes illusztrációsorozatot mutatják be. A sorozat kis albumban is hozzáférhető A kiállítás ugyanakkor képet ad a művész egész munkásságáról. A jövő szakmunkásai Farkas András személvében olvan művésszel ismerkedhetnek meg. aki a könnyű stílusiátékokat kerülve tudatosan a dolgozó ember felé fordult, annalc életét. örömpit és küzdelmeit festette s festi napjainkban is. A művész 1920-ban Ahaúj- szinán született, földművescsaládban. A képzőművészeti főiskolát 1944-ben fejezte be Budapesten. Balassagyarmaton 1947-től élt, pedagógusként és művészként eevaránt hűséges maradt ?z indító közösséghez, az út*-a bocsátó szeretett palóc földhöz. Képein megelevenednek a gyöngéd tájak, az évszakok törvényei szerint váltakozó színű dombok, a meghúzódó patakokkal, a fákkal körülölelt házak, a magot termő mezők. Ez a világ azonban nemcsak az üde frisseséget és könnyedséget közvetíti a nézőnek, hanem érzékelteti az ember örök küzdelmét is a földdel, a természettel, a társadalmi viszonyokkal. A művész alázattal közelít a munkálkodó emberhez, a küzdelem nagyságát és szépségéj egyidőben érzékeltetve. Ez a varázs sugárzik a megfáradt öregek mozdulataiból és tekintetéből, a téli hóban hazafelé tartók kimért mozgásából, a hordómosási jeleneiből, az ültetők és kapálok ősi tevékenységéből. Pásztorok és parasztok járnak-kelnek, örülnek és bánkódnak a (iombos, hegyes palóc vidék szögleteiben. Olvanok, akik tudják a törvénvt, csak a mun ki é'Wi és torija meg az emberi. Ebből. fakad minden érték. Ebből fakad a csöndes szénség is. Egvszerű igazság ez mégsem mindig nvilvánvaló, ezért ismétlése is óira és újra indokoltnak látszik. Ez Farkas András tanítása. A pedagógusé és a művészé egyaránt. Hogy milyen kemény igazság ez, arra példa a kiállításon látható Dózsa 1514 című sokalakos kép is. A föld. a munka, a szabad élet jogáért, a szabadságért, a nyűgöktől mentes életért küzdöttek Dózsa seregei és még annyian a következő századokban. T. E. 8 NÓGRÁD - 1983. március 26., szombat A porcelán új útjai Portrévázlat Szász Endréről Szász Endre az utóbbi években újabb meglepetésekkel fordította magára a figyelmet. Hollóházi szakemberekkel együttműködve bársonyos fényű, a színek és vonalak szépségét évszázadokig megőrző porcelán lapokat öntetett ki, amelyekre nemcsak táblaképeket, hanem később a győri színház, majd a Hilton Szálló részére hatalmas, szimbolikus erejű freskókat festett: szórópisztolyok és törlések segítségével. E technikai újítás bevezetését kémiai és technológiai kísérletek sora előzte meg. „Sokat olvastam és kísérleteztem, miközben ráébredtem arra, hogy milyen káprázatos lehetőségek rejlenek a porcelánban. Volt úgv, hogy szinte »vakon« festettem. munka közben mindig az égetés utáni színekre gondolva. A győri színház két belső pannója és a Hilton Szálló porcelán mozaikja már a kikísérletezett új eljárások alapján készült. Ilyen nagyméretű porcelán lapokat eddig még nem csinálták. Az anyag fagy- és hőálló, külső és belső térben egyaránt használható. színét és tónusát nem változtatja. A szakemberek szerint a porcelán felületének eme megmunkálása nagy jövőt ígér. Forradalmasíthatja az építészeti dekorációt is. mert ellenáll a légszenveződési ártalmaknak s a kiégett színek évszázadokig megőrzik fényüket.” Porcelán kép (1979—80) Szász Endre több éves szerződést kötött a hollóházi gyárral, s minden évben hosz- szabb-rövidebb időt tölt el a faluban. Már működik a korszerűen berendezett stúdió, ahol fiatal szakmunkásokat is oktat, újabb és újabb lehetőségek után kutatva legfőbb munkatársával: Klein László műszaki vezetővel. Általában az éjszaka csendjében dolgozik: ecsettel, szórópisztollyal, törlésekkel, textildarabokkal, újjaival, tenyerével meg még sok más módon. „A technika nagvon fontos, de valójában másodlagos — vélekedik Szász Endre. A festésnek úgv kell mennie mint a helyes autóvezetésnek: ref- lexszerűen. de a képen nem szabad látszania az anvaagal való küzdelemnek. Én is küzdők az anyaseal, de ez nem tartozik a közönségre. Nagvon fontos, hogy a művész kinek dolgozik. Az absztrakt csak önmagának fest, meg néhány sznobnak, akik azt állítják, hogv értik. Ezek a piktorok a dekoráoiót összetévesztik a képzőművészettel. Pedig annak mások a feladatai. A műv^rzet legizgalmasabb területe. hogy meg kell fogalmaznia az embernek az űj morált, s aki erre képtelen aki ezt nem tudia, az nem művész. Aki csak »dekorativ«, az nem tanít meg senkit”. Szász Endre szeret nagy felületekkel dolgozni. Egy- egy mozdulatnak, egy-egy Tanulmány a győri színház Padlóváza (1983) hajlatnak jellegzetes merész iramú vonalakkal ad kifejező erőt. Lapjain világítanak a lila, a sárga és a kék színek, — az égetés magasiskoláját bizonyítva. A tányérokra szívesen rajzol virágmotívumokat, amelyek többnyire piros porcelán freskójához. és arany szélezésűek, s belső felületüket egy-egy tónusos fej — a fekete és fehér árnyalatival — díszíti. De találkozunk teljesen geometri- zált, figura nélküli ábrázolatokkal is, amelyek csodálatos színekben sziporkáznak. Nagy szerepet juttat a fehér és a fekete arannyal való kapcsolatának. A hollóházi műhelyben látható műtárgyak többsége egyelőre még mintapéldány, de már készülnek (ofszet eljárással) sokszorosított dísztálak is. Formailag is bővültek a lehetőségek. Láttunk a gyár stúdiójában figurális mintázatokkal ellátott porcelán hegedűket, kávés- és teáskészleteket, kecses és szokatlan alakú padlóvázákat. Most már idehaza is hallatlanul népszerű, bár külföldön jobban ismerik, mint hazájában. Goldblatt Noel chicagói milliomos, aki 28 évvel ezelőtt egv rákkutató intézetet alapított. s kifinomult ízlésű műgyűjtő, Szász Endrét „az évszázad művészének” nevezte. Egyik monográfpsa: Favmond S. Stites Picassóval és Salvadoré Dalival hozta párhuzamba. Itthon két könvv is készült róla. a budapesti tavaszi fesztivál idején pedig a Vigadó Galériában rendeznek kiállítást legújabb műveiből. Dr. Tóth Ervin KÁLDI JÁNOS: Vita brevis Mottó: Pillanat csupán az élet, de gyönyörűség. Igen, igen, elillanó füst és csak pillanat csupán. Akkor is, ha sok-sok délelőtt s ugyanannyi délután. Akkor is, ha sok-sok éjszaka, röpke pillanat csupán. Múlékony holdfény a tűzfalon, meglebbenő lomb talán. Cikázó villám, suhanó, könnyű pillanat csupán. Átfutó fellegecske árnya az esti domb hajlatán. Madár szárny-villanás, messze, fönt, hamvas pillanat csupán. Egy álomi fényfolt emléke a kertre dőlt rózsafán. 1982. {. Aforizmák A korbács politikája különösen ott alkalmas, ahol meg- csömörlöttek a mézeskalácstól. (Talleyrandnak tulajdonított mondás) ☆ A kutya számára a haladás olykor nem egyéb mint rozsdamentes acélból készült lánc. (Kutyahumor) ☆ Az illető kiváló képeségeket árul el a szükségletek kielégítése terén. (Egy Arizona államban talált sziklára írt jellemrajzból) ☆ Tanulni soha sincs késő —. évek múltával azonban a tanulás gyümölcsei túl kemény diónak bizonyulnak. (Antipedagógiai gondolat)
