Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

A Gondolat Kiadó közel­múltban indította útjára a 'történetírók 'lara cimú soro­zatát, melynek 5. kötete nem­reg jelent meg. A sorozat egyes kötetei olyan ma már hozzá nem térhető történelmi tanulmányokat adnak közre, melyek régiségük ellenére is nélkülözhetelen — történeti értékükről nem is beszélve. A válogatók minden egyes kötet­nél figyelembe veszik a kuta-. tok mai érdeklődését s főként azt, mi hiányzik, vagy mi van kevésbé feldolgozva. Így tör­tént ez a Domanovszky Sán­dortól való válogátás eseté­ben (Gazdaság és történe­lem a középkorban) vagy a nagy történész-hármas — Rö­mer Floris, Ipolyi Arnold, Fraknői Vilmos — esetében is (Egyház, műveltség,' történet- írás). A sorozat jelentőségé­ben — a hasonló . műfajúak között — csupán a Nemzeti Könyvtárhoz ’ hasonlítható. A Történetírók Tára-sorozat új kötetében attól a Marczali Henriktől olvashatunk, akit jórészt két-három művéből is­merünk. Bizonyos rétegek könyvespolcain hajdan egymás mellett díszelgett a Nagy Ké­pes Világtörténet 10 vaskos kötete. Most Világtörténelem — magyar történelem cím­mel jelent meg válogatás leg­fontosabb munkáiból, melyek felölelik történelmünk kilenc évszázadát a Bolond-monda értelmezésétől 1849-ig. Mar­czali Henrik munkássága roppant méretű, hisz érdeklő­dése kiterjedt a világtörténe­lemre is, különösen a franci­ára Richelieu-től Proudhonig. A kötet válogatója, és össze-.' öllítója, Gunst Peter, elsőként , vállalkozott,: arra, hogy elké­szítse Marczali műveinek bib­liográfiáját s megrajzolja r kiváló történész életútját. Jászay Magda egyike legki­válóbb olasz szakértőinknek, FLqss?ú,„ évek, ..óta,-, ipgh^k^gik, az olasz-T-magyac kapcsolat« k- iörténetéVei1’- § iieűf ;'%é!étlén,' hogy munkásságáért 1976-ban az Olasz Köztársaság érdem- keresztjével . tüntették ki. Kapcsolattörténeti tanulmá­nyainak összegzése a Párhu­zamok és kereszteződések cí­mű hatalmas opusz, mely után — úgy hiszi az olvasó — aligha lehet még többet és főként újat és lényegeset mondani. Jászay a magyar— olasz' kapcsolatok történetét a kalandozások korával kezdi, azzal az idővel mikor az olasz Elméleti konferenciák, életmű-könyvkiadás, kiállítások templomokban így imádkoz­tak: „A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!” E nem éppen barátságos kezdet jóra fordult. A reneszánsz idején Mátyás király udvará­ban szinte hemzsegtek az olasz tudósok, írástudók, csil­lagászok. Itáliából kultúrát, humanizmust, a' művészetek és az irodalom szeretetét vet­tük át, ott tanultak diákjaink és papjaink, hogy hazajőve | elhintsék egy új szellem mag- | vait. A megértés próbája két- i ségtelenül 1848 volt. Elég, ha i Türr Istvánra vagy Tüköry Lajosra gondolunk. Hogy mi mindent tud Jászay Magda azt talán leginkább félmonda­tai árulják el. A tárgyilagos­ság és a kellemetes stílus a magyar művelődéstörténet egyik jelentős alkotásává te­szi ezt a művet, és nagyon örülnénk, ha hasonlók követ­nék. A múlt emlékei sokfélék lehetnek. Néprajziak, régé­szetiek, testet ölUletnek egy hajtűben egy rózsafabot dí­szítésien, vagy egy balladá­ban is A szóbeli emlékeknek csak löredéke maradt ránk, jószerivel csak a gondos gyűj­tők által lejegyzett népkölté­szet. Az élőbeszédben elhang­zottak ritkán kerültek rögzí­tésre, különösen a XVI—XVII. században. Furcsamód jelentős helyet foglalnak el köztük azok a prédikációk, amelyek egy-egy kisebb-nagyobb kö­zösség éltető forrásai, az ösz- szetartozás erői voltak. Az Európa Kiadó figyelemre méltó vállalkozása, hogy kir adta az e műfajból fennma- radtakat Monda nékik egy példázatot címmel. Az ízléses kötet száz szépprózai' szemel­vényt tartalmaz a XVII, szá­zad protestáns prédikációiból. Marx Károly-év az NDK-ban Nemzetközi újságíró-találkozó a nagy forradalmár halálának 100. évfordulója alkalmából A Német Demokratikus Köztársaságban a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottsága 1983-at Marx Ká- roly-éynek nyilvánította. Az NDK-beli újságíró szövetség a közelmúltban nemzetközi ta­lálkozót rendezett a szocialis­ta országok újságírói részére. A találkozó alkalmából rész­letes tájékoztatást nyújtottak a Marx-év rendezvényeiről, annak tervezett politikai tar­talmáról. A vendégeket — köztük a magyar küldöttséget, amelynek rajtam kívül tagja volt papp Gábor, a Népsza­badság munkatársa — sok olyan helyszínen látták ven­dégül, ahol az évforduló kap­csán kiemelkedő rendezvénye­ket terveznek, illetve, ahol már eddig is jelentős elméleti, kutatómunka folyt az évfor­duló jegyében. A nemzetközi találkozó el­ső színhelye Berlinben a Német Szocialista Egységpárt marxizmus—leninizmus in­tézete volt, ahol dr. Heinrich GemkoV professzor, az intézet igazgatója arról az elméleti tevékenységről adott tájékoz­tatást, amely Marx Károly ta­nításainak további széles kö­rű megismertetését szolgálja, s amely Marx elméleti tevé­kenységének aktualitását kí­vánja igazolni. Ennek jegyé­ben tervezik áprilisban egy nemzetközi elméleti tanácsko­zás megszervezését, újra ki­adják Marx Károly életművét könyvalakban, ezek sorában több olyan levelét, amelyet eddig nem jelentettek meg se­hol a világon. Mindemellett több népszerű kiadvány, em­í: .f.. <\ ‘\j/ ni'. ■ i/' > ■ .. . £ ■ ■vyvz*' SL 7'".. B ényi László rajza lékkiállítás mutatja majd be forradalmi tevékenységét. A berlini Humboldt Egye­tem múzeumában, ahol e nem­zetközileg is jelentős, nagy történelmi múlttal rendelke­ző egyetem hagyományait őr­zik (s tisztelettel emlékeznek mindazokról a világhírű tudó­sokról, akik itt tanultak, ok­tattak, világhírű felfedezések fűződnek neveikhez), kiemel­kedő helyet biztosítanak Marx Károly emlékének. Marx a trieri gimnázium elvégzése után előbb a bonni, majd a berlini egyetemre iratkozott be, jogot tanult, de leg­szívesebben a történelem­mel és a filozófiával foglalkozott. Egyetemi tanul­mányait 1841-ben Epikurosz filozófiájáról írott doktori disszertációjával fejezte be. Amikor Jénában jártunk, ide­genvezetőnk büszkén hivat­kozott arra, hogy jogi diplo­máját ezen az egyetemen szerezte, disszertációját itt védte meg. A Humboldt Egye­tem múzeumában egy vitrin­ben láthattuk a tanulmányi eredményeit megörökítő egy­kori osztályzókönyvet, az ott töltött évekre, emlékeztető arcképet, s a Kommunista Kiáltvány első kiadásának fakszimiliéjét. Marx Károly soha nem járt az egykori Chemnitz vá­rosában, amely napjainkban a nevét viseli. Wolfgang En- ders, a megyei pártbizottság ideológiai titkára elmondottá, hogy a város forradalmi moz­galma dicső múltra tekint vissza, jelentős szerepe volt a Német Kommunista Párt megalakításában, s a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása után országosan is kiemelkedő eredményeket értek el a népgazdaság fej­lesztésében. Ezzel érdemelték ki, hogy harminc évvel ezelőtt felvehette a város Marx Ká­roly nevét. Napjainkban a vá­rosban 215' ezer párttag van, ^‘nriélj -jmjinkásy Az. ország ipari termelése 13 százalékát adja Kari Marx Stadt megye, nemzetközi hírű szerszámgépgyártása, vala­mint könnyűipara, elektronika­ipara. Erről magunk is meg­győződhettünk, amikor a mo­dern, „Numerika” nevét vise­lő automatikus vezérlő be­rendezések gyárában tettünk látogatást. Nagyszerű eredmé­nyeket értek el a mezőgazda­ságban is, többek között hek­táronként 46,1 mázsa gabonát, 229 mázsa burgonyát, 283 múzsa cukorrépát termeltek az elmúlt évben. A város je­lentős tudományos központja Kari Marx szobra Karl-Marx-Stadtban, a háttérben levő épület falán a világ különböző nyelvein a Kommunista Ki­áltvány befejező sorai. az országnak, iskoláiban húsz­ezren tanulnak. A Marx-évben a város dolgozói, a politikai munkások, párttagok, az ifjú­sági szövetség tagjai érzik, hogy a névadóhoz méltó mun­kát kell végezniük. Ezért tart­ják a legfontosabbnak az elő­irányzott népgazdasági felada­tok maradéktalan megvalósí­tását, s ennek érdekében szé­les körű munkaverseny-moz- galom bontakozott ki a me­gyében. A már említett „Nu­merika” gyárban azt tapasz­talhattuk, hogy minden mun­kahelyen konkrét vállalásokat tettek az évforduló jegyében elsősorban a minőség, a haté­konyság javítására, az ex­porttervek maradéktalan meg­valósítására. Végezetül látogatásaink so­rából említésre méltó az a tá­jékoztatás, amelyet a lipcsei Kari Marx Egyetem újságíró­fakultásán Wemer Wittenbe- cher professzortól, igazgatótól kaptunk. Ö arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben az év­ben az újságíróképzésben a szokásosnál nagyobb figyel­met' íSrdftSnafe: Marx"' Károly életművének ríi'egisrneftetésé- re a hallgatókkal, különösen a szakdolgozatok, a tudomá­nyos kutatások témaválasztá­saiban. összegezve a nemzetközi újságíró-találkozó tanulságait, a Marx Károly-év legfonto­sabb célkitűzései a követke­zőkben fogalmazódtak meg számunkra: A legfontosabb feladatnak azt tartják, hogy széles kör­ben elmélyítsék Marx Károly elméleti és forradalmi tevé­kenységének ismeretét. Ezzel kívánják bizonyítani tanítása napjainkban is ható, érvényes igazát. Ezzel párhuzamosan kívánnak fellépni mindazon nézetek ellen, amelyek bárhol a világon meghamisítani igye­keznek tanításait. A Marx-évet emellett arra kívánják felhasználni, hogy az 1983. évi népgazdasági terv teljesítésében a korábbi évek­nél jelentősebb eredményeket érjenek el: mindenekelőtt a nemzeti jövedelem emelésé­ben, a munka termelékenysé-‘ gének növelésében, a külke­reskedelmi forgalomban, a lakosság ellátásának javításá­ban. Marx Károly életműve, for­radalmi tevékenysége a né­met nép történelmi hagyomá­nyainak fontos része. Tartal­mában mélyen a nép, a ha­ladás érdekeit szolgálta, s út­mutatásainak, tanításainak megvalósítása napjainkban is ezt segíti elő. Ezért nem csak a párt, a kommunisták ügye, hanem széles népi, nemzeti egység: megvalósításának esz­köze is, a lakosság minden ré­tegéhez el kívánja juttatni ezeket az eszméket. Mindez egyben kapocs is egy másik fontos, idei évfordulóhoz, öt­száz évvel ezelőtt született Luther Márton, aki tevékeny­ségével nagyban hozzájárult a német nyelv, a német kultú­ra fejlesztéséhez. És éppen ennek az évfordulónak terve­zett, nagyszabású megemléke­zései igazolják egy igen fon­tos népfrontpolitika megvaló­sulását a Német Demokrati­kus Köztársaságban. Mitzki Ervin Űjabb - hírek nem érkez­tek meg azóta, hógy a rádió­ban nénány hetíel ezelőtt va­laki megkérdezte a népszerű dalszerzőtől — „fennállásának” , valahányadik évfordulóján —, mire készül éppen most (ez is milyen izgalmas kérdés) és ak­kor mindannyiunk . kedvence, Fényes Szabolcs nem csak vá­laszolt arra az igazán eredeti kérdésre, de még játszott és, énekelt is valamit abból ami­re most készül. „Szerdán ta­vasz lesz” ez a címe annak a vidám-komoly zenés darab­nak, amelynek valamennyi zenéjét természetesen szer­zőnk szerezte, ebben van egy nóta, körülbelül így szól a szövege: Szomszédból barát lesz, ha szólsz hozzám...” xxxxxxxx . , Az imént záporozott a már­ciusi hó, aztán átváltott min­den és egyszeriben tavasz lett, de ez is csak néhány pillanat az életünkből, és hogy való­jában mitől, mikor lesz tavasz; azt ma már senki sem meri megmondani. Így marad az a lehetőség, . amelyet a kis dal is sugall — tavasz lehet, ha mi is úgy akarjuk, szomszédból barát lesz', szomszédokból csa­pat, város és falulakókból va­lamilyen együtt-gondolkodó- akaró együttes. Mert mi az, hogy a nudisták kijelentik: „végre mindannyian magunk­nak végeztünk társadalmi munkát” az ilyen és ilyen nu­dizmusra kijelölt tó partján, és hogy ott a vízminőség pél­Ü T O N J Á R Ó SZERDÁN TAVASZ LESZ? dául a nagy összejövetelt kö­vetően sem romlott, sőt nulla szennyezettségi fokon maradt a sok ezer meztelen ember után! Ha a nudistáknak sike­rült összefogni, sikerült szom­szédból barátokká lenni — miért ne sikerülne mindez a felöltözött egyedeknek is? Kell a csapat, kell a tavasz. Az egyik meghozza másikat, meg­hozhatjuk mi egymásnak bár­mennyire is érzelgősen hang­zik mindez. Nosza a csapatok! Hát mintha mégiscsak nagyobb élénkség lenne körülöttük; mintha nem csak a „Ki mit tud? hozná az újabb példákat, amelyek szerencsére nem a példa kedvéért; valamilyen tartalmas, vagy egyszerűen csak szórakoztató (a kettő még csak ki sem zárja egy­mást) céllal alakulnak, nem is nagyon lehet ezt erőltetni, de nézzük a tényeket. xxxxxxxx Hangol már a „Hangtárlat”, a rádió és még ki tudja hány országos szervezet és intéz­mény közös műveltségi verse­nyének városi stábja itt és ott, Salgótarjánban és Diósgyőrött. Nyolctagú együttesekből áll majd a csapat, az adás „egye­nesben” száll az éterbe e hó­nap harmincadikén a Kossuth adón, pontosan negyed nyolc­kor. A közvélemény csapata vagy tizenöt közismert sze­mélyt delegált előzetesen, nem mondom, voltak lemondások, amikor kiderült, hogy itt bi­zony előre nem lehet felkészül­ni, itt azonnal fel kell ismer­ni ezt vagy azt a személyt, művet stb., amit az egyes stú­dióból dirigáló R apcsányi László a két helyszínre „be­vezényel”. Volt, aki megriadt, de mégis a csapatszellem az erősebb — úgy tűnik. Neves képzőművészünk az imént mondott igent, pedig azon a napon is, amikor a verseny­re sor kerül reggel héttől es­te hétig minden ideje foglalt, „elmegyünk érted kocsival, negyednyolcra, ott tudsz len­ni..." A válasz tartalmában fénylik az, amit lokálpatriotiz­musnak nevez a köznyelv: „rajtam nem múlhat a tarjá­vá győzelem..." Ez is egy csapat. De az is csapat, amelyik kórusként szerveződik újra ezekben a hetekben, napokban. Az egyet­len vidéken működő munkás-, kórusunkról van szó Szécsény- felfaluban! Szép indulás, szép szereplések után több halál­eset tartotta vissza a tagok egy részét a közös énekléstől,, egyáltalán az énekléstől Négy­esztendei munka egyszeriben megszakadt. Ezt nagyon nem lehet erőltetni, mindenkinek magának keli eldönteni, mit vár, mit ad egy ilyen kórus­tól, egy ilyen kórusnak? Most pjra keádik, hosszabb szünet után egyelőre még gyengécs­kén sikerülnek az összejövete­lek, nyolc-tíz tag mindig hi­ányzik, de soha sem ugyan­azok, mindig mások, a reméríyt mégsem adták fel. Dalolnak még egészen biztosan! Talán az asszonyok oldaláról is le­hetne nagyobb buzdítás a csapatnak, mondják meg ott­hon is a férjüknek, fiuknak, rokonuknak, amit a krónikás­nak: „hát, fain egy kórus volt...” xxxxxxxx „Szomszédból barát lesz..." Hát munkatársból? A sebész az imént jött ki egy nehéz műtét után a műtőből, az em­beri és főként hétköznapi drá- maiság így jelenik meg a csel­lengő krónikás előtt: „várja­tok egy percig... fel kellene oldódni, nem tudok most be­szélgetni...” És elmegy valaho­va a szomszéd szobába, talán csak felkap egy iratot, leletet, talán csak megkérdez valami-, a titkárnőtől, asszisztenstől nemtudom-ki tői-valaki tői, akit megszokott, akit mindig elő­ször lát, amikor a műtétek után a szobájába megy egy cigarettára. De aztán eltűnik minden túlzott személyesség, de aztán három mondat után a csapat­ról van szó megint, a társak­ról, tanítványokról, azokról, akik nélkül senki, semmi sem lehetne olyan, amilyen. Ilyen ez a c’est la vie! xxxxxxxx „Szerdán tavasz lesz...” Még­is, mintha nagyobb hangsúly esne a személyes kapcsolatok­ra, mégis mintha oldódnának az ijesztő elszigeteltségek, mintha nagyobb igények kelet­keztek volna az utóbbi idő­szakban a közös dolgok iránt — nem általános ez sem, van­nak, lesznek is kihúzók min­dig, csalódottak, ki tudja mi­félék még? De már az is fel­tűnő volt, ahogy az idei nő­napot sok mindenki megünne­pelte. Nem volt abban sem­mi „felülről irányítottság”? hogy városszerte a munkahe­lyek felelősei — többnyire ők is önkéntes alapon, csapat- szellemtől vezérelve — mű­sorok után kutattak egyálta­lán műsort, verset, dalt, elő­adót, kisegyüttest meg mi min­dent igényeltek kerestek; hogy változatos formákat találtak arra — térjünk el a sablontól! Legyen valóban emlékezetes, legyen egészen más nap ez mint a többi, mert, sajnos, amúgy is sok ünnepünk ösz- szemosódott a hétköznapokkal, dehát itt is történt, ezzel is történt valami. xxxxxxxx Valamelyik hetedik á (min­degy, melyik, mert végered­ményben lehetne akármelyik) osztály tanulói az utolsó pil­lanatban értesültek arról, hogy meg kell védeniük az iskola becsületét egy városi sportve­télkedőn. Valahogy elakadt a szervezés, az információs há­lózatban szakadás következett be, talán az influenza ledön­tött a lábáról egy pedagógust, szóval már a verseny előtt közvetlenül értesült az osztály a feladatról. Elmentek szó nélkül, nem akadékoskodtak, nem hivatkoztak semmilyen megbeszélt és halaszthatatlan elfoglaltságra. Csapatként lép­tek elő és bár kizárólag — mint az olimpián is — a rész­vétel volt a fontos, ezen mú­lott ugyanis az iskola becsü­lete —, ha már ott voltak megnyerték az egészet. Erre egy vérbeli angol is csettirite- ne, mert ez olyan „angolós dolog”, sportszerű, csapatsze­rű miegyéb. Miért ne lehetne ez éppúgy magyaros is? T. P. L. NÖGRÁD - 1983. március 26., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom