Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-25 / 71. szám
Hazai alapanyagbúi készül a rétsági „Gránit” Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat kerámiaipari gépgyárában a márvány fényezéséhez szükséges csiszolótcst. Az üzem ezzel a tevékenységével jelentős olasz importtól mentesül. —ba— Eredményes brigádok a síküveggyárban Az elmúlt évben 69 szocialista brigád vett részt a mun - kaversenyben a salgótarjáni síküveggyárban. A brigádvezetők legutóbbi gyári tanácskozásának döntése szerint 17 kollektíva arany, 10 ezüst, és 10 bronz fokozatú kitüntetésben részesül. Közöttük mintegy 300 ezer forint jutalmat osztanak szét. Magasabb elSzőnyegpróba Hogyan bizonyítható a menyasszony iránti hűség? Az üz- begisztáni Kaskadarinszki körzetben levő Kamasi faluban a férfiak nem szavakkal válaszolnak, hanem leülnek — a szövőszék mellé. A faluban ugyanis a legjobb esküvői ajándéknak a kézi készítésű szén szőnyeget, vagy palaszt ismerésre két kollektíva érdemesült a síküveggyárban: Vállalat kiváló brigádja címet nyert a Fiikor Albert vezette edzőüzemi szocialista munkabrigád, vezérigazgatói dicséretben pedig a Sztoiko Imre irányításával dolgozó húzóüzemi Előre Szocialista Brigád részesült. — Kamasiban tekintik. És ezt a hagyomány szerint saját kezűleg a vőlegénynek kell megszónie. Annak bizonyítására, hogy a szőnyeg kiváló minőségű, a szőnyeget az utcára terítik, és az egész falu áthalad rajta. Ha a szőnyeg nem fakul ki, nem lapul le. akkor a falu öregjei elfogadják a munkát És ez a legnagyobb dicséret. Robbantott gyümölcsök A krasznodári élelmiszer- ipari tudományos intézetben eljárást dolgoztak ki a gyümölcsök és főzelékek robbantással történő tisztítására. A módszer azon alapszik, hogy a gyümölcsről leválik a héja, ha előbb nagv nyomás hat rá, majd az hirtelen megszűnik. E módszer alkalmazására szerkesztett készülékbe betöltik a gyümölcsöt, és sűrített levegővel nagy nyomást gyakorolnak rá. Azután, kinyitnak egy szelepet, a levegő betódul. A . túlnyomás hirtelen megszűnésére a gyümölcs vagy a főzelék héja „szétrobban”, és apró darabokban leválik. Az egész művelet 12 másodpercig tart. Óránként három tonna burgonyát. tököt, céklát, sárgarépát. birsalmát, körtét. vagy alrrrtt lehet vele megtisztítani. Így esv készülék több köz- étkeztetési üzemet is ki tud szolgálni. VSfssafspti, mérteket tartani, gyorsítani — Érezzük a piac telítettségét a bútoriparban, ami számunkra azt jelenti, hogy hoz;- záigazodva keressük meg azokat a lehetőségeket, amelyek a szigorúbb gazdálkodási követelmények teljesítése mellett is garantálják a folyamatosságot, illetve segítenek a későbbi, esetleg jelenleginél nagyobb tempó magalapozásában — vélekedik Csízek Ferenc, az Ipoly Bútorgyár január elsejével kinevezett új igazgatója, aki korábban ugyanitt a főmérnöki tisztet töltötte be. ŐSZRE A NAGYKÖZÖNSÉG ELÉ — Az előbbiek arra kényszerítettek bennünket, hogy visszafogjuk az eddigi bútor- termelés ütemét azokból a termékekből, amelyeket nem nagyon keresnek a vásárlók. Ide sorolhatom például a Nógrád V. szekrénysort. Mielőtt döntöttünk, megpróbálkoztunk árengedménnyel fokozni az érdeklődést. Sajnos, ez sem növelte a vásárlási szándékot és a kedvet. Az igazsághoz tartozik, hogy a kereslet csökkenésében szerepe van a szegényesebb díszítőelemek alkalmazásának. Erre azért került sor, mert importból nem tudjuk azokat beszerezni, amelyeket korábban felhasználtunk a termék elkészítésekor. Ugyanakkor hazai megfelelőjét eddig még nem találtuk meg, nem tudtuk beszerezni — vázolja és érzékelteti tömören a piac változó igényeihez és a más jellegű lehetőségekhez való igazodásukat az igazgató, majd bizakodással a hangjában, a következőkkel folytatja: — Vannak viszont olyan igények is, amelyeket egyelőre nem tudunk teljesíteni. A piaci jelzések nem csak a visszafogottságra kényszerítették a gyár vezetését, hanem újabb elképzelések kialakítására is ösztönözték. Ezek elsősorban az eddigi egyik erősségük további, magasabb szinten történő megvalósulásban jut kifejezésre. Ez pedig a termékszerkezetváltás. Más szóval: új bútorcsaládokat terveznek. — Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron már láthatja a nagyközönség új termékeinket — veszi vissza a szót Csízek Ferenc. — Az új szekrényfalunk nem a hagyományos felfogást jelképezi, hanem félúton lesz a szekrénysor és az elemes bútorok között. Tervezéséhez már hozzákezdett a műszaki-fejlesztői kollektíva. Nem azzal a szándékkal mutatjuk be a nagyközönségnek, hogy már az idén megkezdjük gyártását, hanem azzal, hogy jövendő vásárlóink időben megismerkedjenek sokoldalú felhasználásával, meggyőződjenek arról, hogy ugyanazt tudja, mint az elemekből álló bútor. Néhány céget szeretnénk megnyerni egy új előszobafal-csa- ládhoz, amely az ésszerűség mellett a gazdaságosság követelményeit is kielégíti. Az előbbiek mellett színes fóliázott szekrénysorokkal sietünk a megrendelők igényeinek kielégítésére. A kiegészítő bútorokból pedig — heverők, asztalók, állványok stb — annyit gyártunk, amennyit a kereskedelem kér, bővítve a választékot, megtartva a szükséges arányokat — utal a jövőre úgy, hogy a jelen tennivalóit veszi sorba az igazgató. NEHOGY KIESSÜNK... Ha csak a jelent néznék, és nem törődnének a jövővel, akkor ebben az évben teljesen fel kellene borítaniuk a termelés jelenlegi arányát, karakterét. háttérbe szo-ítva a bútorgyártást. Erről azonban szó sem lehet! Vajon miért? — Tovább nő az igény a közületi bútortermékek iránt — állítja határozottan Csízek Ferenc, majd kisvártatva hozzáfűzi: — Mi már korábban is foglalkoztunk ezeknek a gyártásával, beépítésével, illetve elhelyezésével. Több szállodában, köziiletnél, ide- genfo-galmi létesítményekben, kollégiumokban találhatók az előbb említett termékeink. Piaci információink szerint most időszerű a kollégiumokban levő régi bútorok cseréje, mivel erre húsz év óta nem került sor. A szállodaépítési és -korszerűsítési program, valamint az idegenforgalmi célkitűzések is e tekintetben nekünk kedveznek. Ez a termékcsoport előnyös számunkra, mert nem kell hozzá importanyag, ugyanakkor esztétikus kivitelben tudjuk előállítani, és kedvező nyereséget tudunk elérni. A mostani lehetőségek azonban nem csábítanak, nem vezetnek félre. Nem rohanunk fejjel a falnak. Megmaradunk a fokozatos termelésfelfuttatás mellett. Ennek megfelelően: 10, 15, 20 százalékkal emeljük az itt e'é-rhrtő termelési értéktervet. Ön azt kérdezhetné, miért vagyunk mértéktartóak? Azért, nehogy kiessünk a jelenlegi nehéz, de még viszonylag elég stabil, lakosságot szolgáló bútorpiacról, megtartsuk régi vevőkörünket. A közületeknek szánt bútortermékek bővítésével csupán az általunk előállítottak palettáját kívánjuk újabb színekkel gazdagítani — vélekedik az igazgató. De még az előbbiekkel sem zárhatjuk le a vállalat vezetőinek piacérzékenységgel kapcsolatos bemutatását. ARCCAL A KÁBELDOB FELÉ Erre ösztönzi a gyári kollektívát az igények növekedése és jól felfogott anyagi érdekük is. A kábeldobgyártás az árbevétel 50 százalékát adja. Az itt elérhető nyereség is megfelelő. — A már birtokunkban levő megrendelések 10 százalékkal nagyobbak, mint az elmúlt esztendőben — kér ismét szót Csízek Ferenc. — A legfrissebb információink szerint a meglevő kívánságok újabbakkal bővülnek. — Képesek eleget tenni az előbb említett új követelményeknek? — A szükséges alapanyag beszerzése sem könnyű, de ennél nagyobb gondot okoz a létszám. Mivel közvetett tőkésexportról van szó, érdekünk, hogy eleget tegyünk a megnövekedett igényeknek. A cél elérése érdekében gazdasági munkaközösségeket szervezünk. Az első nyolc főből álló csoport Balassagyarmaton dolgozik — kábeldobokat javítanak. Rövidesen Sz.é- csényben egy 16 fős gazdasági munkaközösség kezdi meg tevékenységét. Rajtuk kívül bizonyára lesz még több is, mivel a dolgozók ismerik azokat a területeket, ahol a gazdasági munkaközösségek tevékenységére számítunk. Ennek kapcsán egy dolgot feltétlenül meg kell említenem: alakulásukat igen megnehezíti a túlszabályozottság. Időnyerés céljából egy háromtagú bizottságot hoztunk létre, hogy lerövidítsük az adminisztratív tennivalókat — állítja határozottan az igazgató. EGYÚTTAL A VIZSGA ÉVE Egyébként a gyár vezetői az idén a tavalyinak megfelelő termelési értéktervet és ahhoz simuló nyereséget irányoztak elő. így kellett dönteniük, mert a fizikai létszám 1982-ben nyolc százalékkal csökkent. Ezen kívül azért is, mert ez az esztendő egyúttal a vizsga éve. a teljesen felfrissített. első számú vezetői garnitúrának. —ven esz— MUNKÁSARCOK Akiiek BíegmemS®!© v@!f a Ssinta Mesria H árman lettünk gyermekei anyámnak. Apánk » géplakatos volt a kecskeméti magyar dohányjöve- déknéi, de egyikünk sem követte őt a mesterségben. Persze, hogy nem, a húgom: ő most MÁV-tiszt, állomásfőnök, ott, Kecskemét mellett, egy kisállomáson, az öcsém a „Hírős város”-ban, az Alföldi Áruházban osztályvezető. Ök ketten megragadtak ott. Csak én kerültem el, hosszú, hosszú utak után ide, a hegyek közé. Pedig sosem szándékoztam itt letelepedni. De hát, tudja, milyen az élet... Az utcánkban, ahol a nagy- apámék házában laktunk, volt egy fűszerkereskedő, bizonyos Cs. Nagy József. Aranyos emberként emlékszem még ma is rá. Hozzá szoktam nap mint nap betérni, hol venni valamit, hol meg csak úgy segédkezni ebben-abban; sta- niclit hajtogatni, cukrot, meg lisztet merni bele. Észrevette az öreg. hajlok ehhez a foglalatossághoz, s mondta is apámnak: „Meglásd, e fiúból kereskedő lesz. mégpedig az én üzletemben!” Ügy lett! A reálgimnázium után, 1934- ben. kifutófiú lettem Nagy úrnál. Jártam a nagyságos és méltóságos asszonyokat, a tisztfeleségeket, X. ügyvéd úrékat — ma is élnek még, nem említem a nevüket, hogy felvegyem a rendeléseket, s házhoz vigvem azokat. Néha fél liter tejjel és két zsemlével caolnttam át a város másik végére. Ennek ellenére sem vette el semmi kedvemet a szakmától. Mert a Cs. Nagy ízig-vérig kereskedő volt. Minden bizonnyal az ő segitségével kezdtem meg ezt az utat, s lettem az, ami nyugdíjaskoromig voltam, s ma is, igaz, már csak lélekben: kereskedő. Nála voltam segéd, negyvenkettő elejéig, mikor „elkapott” a mozgósítás. A szegedi állomástörzsű, 52-es páncélos-gépágyús zászlóaljhoz vonultam be, oda a szomszédba, Ceglédre. A ki- kénzés után, tudva, hogy kis- uijamban van az osztás-szor- zás-utánpótlás tudománya, üzemanvag-tiszthelyettes lettem. Aztán karpaszománvos őrmester. Ebben a rendfokozatban kerültem ki 1943. március 11-én a doni frontra, egészen Sztarij-Oszkolig. Aztán jött az urivi áttörés. Alekszeievka meg — egy karlövés. Nekem akkor szerencsém volt. akkor még ezzel hazakerülhettem. Gyógyulásom után viszont a esa- pattesfemet, ahol jelentkeznem kel'ett. már nem találtam Cegléden: az offenzíva elől visszavonultak, egyetlen lövés nélkül. Dorogra és környékére. Ott kaDtam parancsot a századosomtól. hogv — mivel jogosítványom volt. sokat vezettem —, hozzam el szüleit és holmijukat Alső- dabasról. CsnVbngv az már a Duna túloldalán volt... Ott értek el. utói a Vörös Hadsereg egvik egységének katonái, s estem fogságba. Csaknem Bécsig meneteltünk, ott bevagoníroztak, s egész Magyarországon és Románián áthaladva, meg sem álltunk Konstancáig. Ott, mintegy háromezrünket, behajóztak, s a Krím-félszigetre vittek. Kolhozban dolgoztunk egy ideig, aztán fűtőket kerestek a Santa Maria nevét viselő szállítóhajóra, amely hadifoglyokat vitt vissza Romániába. Jelentkeztem és éppen augusztus 23-án, Románia felszabadulásának napján értünk partot, megint Konstan- cában. Ott minket, magvarokat, megint bevagoníroztak és Szegedre vittek. Onnan kerültem haza, sikeresen, már harmadnap. Ahol régen laktunk, nagy- apáméknál. szüléimét nem találtam. Belövés érte a házat, anvámék másüvé költöztek. Mikor kopogtattam az ablakukon, nem ismertek meg... Cs. Nagy kereskedése is tönkrement. Más állást kellett keresnem. Negyvenhét végéig az akkor híres „Beretvás” nevű szálloda és étteremben voltam pincér. Aztán a városban megalakították a kiskereskedők szövetségét, én kaptam egy üzletet, amelynek vezetője lettem, de nem sok idő múlva ezt az ..egyesülést” felszámolták. Ekkor kerültem egv bizonyos Sallai Mihály nevű nagykereskedőhöz, akinek vagyonát egy hét után államosították, s ebből a cégből alakult meg a Budapesti Vegyianyag-nagykereskedelmi Vállalat egyik főegysége ... ötvenegyben behívtak a párt- bizottságra s felkértek. legyek ott vezető. Lettem ... ötvenháromig, mikoris, valamilyen vezetőleváltás miatt el kellett vállalnom, nyolc hónapra a salgótarjáni ki- rendeltség főnökségi posztját. Harminckét esztendeje ennek. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, egybe is keltünk, de hát férj és feleség — ő könyvelő volt a cégnél — már akkor sem dolgozhatott egy munkahelyen. Átmentem a kiskereskedelmi vállalathoz és — a régiek bizonyára emlékeznek még rá —, a mai SZMT-székház helyén levő nagy Hangya-boltnak lettem a főnöke. Egész addig, míg hatvanegyben le nem bontották. De a folyamat nem szakadt meg, mert a rá következő év júliusától már a Pécskő-csemege üzletvezetője voltam. Egészen a nyugdíjazásomig, 1981 végéig. Rónabányán éltünk a feleségemmel, oda nősültem 1955-ben. De említettem már, hogy a Pécskő Áruházban levő csemegebolt vezetője lettem. A kezdetben harminckétmillió volt az éves forgalmunk. s amikor elbúrsúztnt- tak. már nyolcvanmillió. És ez nem csak a közbeni árdrágulások miatt emelkedett ennyire. Tudja, mi tényleg kereskedtünk! Szabad kezünk volt a központtól. Engedték, tegyük azt. ami az üzlet bevételét növeli. Elhiszi, hogy — persze ehhez ismeretség is kellett s nem kis adag tapasztalat, megfontoltság —, már decemberben megrendeltük a Kiskunságból a retket. „megvettük” tavasszal az alföldi sárgabarackot s nyáron, mikor még a fürtökből ki sem lehetett deríteni, miiven lesz a termés, kötöttünk szerződést a nekünk leszállítandó teljes szőlőmennvi- ségre a domoszlól okkal. meg másokkal. S mertük, rizikóztunk, hisz ez a kereskedelem. És ezt nyugodt, nyug- díjasszívemmel elmondhatom— én soha nem buktam bele semmibe. Se tízf;l'érnvi leltártöhhletem. se tizfillér- nvi leltárhiányom nem volt. Én éonen ért hiánvo’om a mai kereskedőktől: nem merik vállalni a kockázatot! Szinte elgép’esedett a fiatalok képzése is, úsv tűnik — én is oktattam ő>et öt éven keresztül —, mintha hiányozna belőlük a szakma, az emberek szeretete. a kiszolgálókészség, az áruismeret, s mindaz, ami ebhez a szakmához egv életre lekötné őket. Hogy mi az oka ennek? Lehet, ön is megadhatná á választ... M ikor „elbocsátottak”, negyvenhat évet és tizenegy napot ismert el a nyugdíjfolyósítási intézet, amelyet a kereskedelemben töltöttem. A „hátam mögött” van hét Kiváló dolgozó kitüntetés, két alkalommal voltam a belkereskedelem kiváló dolgozója, s higgye el, nem tudom megszámolni, hány oklevél, s egyéb kitüntető jelvény fekszik még á fiókomban. Amiket — s ne tűnjék ez szerénytelenségnek — büszkén őrzök mindhalálig. Mint ezt a legutóbbit, a néhány nanpal ezelőtt kapottat is. Azért, mert éppen negyedszázada dolgozom munkám mellett a megvei népi ellenőrzési bizottságban. Egyébként nvugdíjasnapja- imból — valószínű — egy újabb vizsgálatra, hosszú időt kell áldoznom. De szívesen teszem. Időm van már rá: lányom férjhez ment, a feleségem pedig, aki már huszonkilenc esztendeié dolgozik az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál, megért engem. Tudja, sohasem ültem szívesen egvhelvben. Tegnap is a kis telkünkön földbe raktam száz tő feketeribizlit. Remélem. szedhetek a termésükből. Ugve nem hiszi, hogy még csak hatvankét éves vagvok...?’ * Türei Mih állva! beszélgetett, s szavalt lejegyezte: Karácsony György NÓGRAD - 1983. március 25., péntek 3
