Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
Cha-cha-chs: a balassagyarmati „Szántós” lányok elő- Musztral Zsuzsa és Ispán Tibor néptáncosok Stoor Christen diszkótánca adásában Hát megkezdődött! Nem öldöklő küzdelem, talán nem is igazi verseny, de nem is tét nélküli, tréfás vetélkedő. A „Ki MIT TUD?" — sokszor leírtuk már — elsősorban lehetőség! Lehetőség mindenekelőtt a fiataloknak az „erőfelmérésre”, önmaguk kipróbálására. Csak fiataloknak?! Ugyan! A 'versenyfelhívás hallatán kín ne villant volna át a korhatár nélküli kérdés, személyre szólóan; mit tudok én?... Es hibát követ el, aki elhamarkodott következtetésre jut. Mert mindenki tud valamit. Jeles filozófusunk szavaival élve, „valamiben mindenki jó, valamiben mindenki a legjobbAki még nem tudja, hogy „miben”, azt késztesse újbóli önvizsgálatra a „KI MIT TUD?” felhívása! Hisz mindenkinek adott a lehetőség: a tanulásra, a gyakorlásra, a felkészülésre, a képességek és készségek kibontakoztatására, a „továbbjutásra”! Vagy talán nem? Persze a nyilvánosan meghirdetett versenyre csupán az előadóművészetekben tehetséges fiatalok jelentkezését fogadták el. Még az „egyéb” kategóriában sem kérnek számon egyebet. Csakhogy az „egyéb” kategória valójában ennél jóval tágabb. Nem ártana tehát tudatosítani, hogy nem csak a színpadokon, nem csak a televízió kamerái előtt, de az iskolákban, a munkapadok mellett, mi több, családi körben is időről• időre feltétetik a kérdés: Ki mit tud? Hogy ezeken a színtereken nem olyan látványosak az eredmények? Meglehet viszont hogv értékesebbek... Szép-szép a tehetségkutató verseny apropójából össznépi nekibuzdulást feltételezni — mondhatna az olvasó —, de a „KI MIT TUD?” kérdésre legtöbben mégis csak másoktól várnak választ. Mégpedig ezúttal kizárólag énekben zenében, táncbain, versben és prózában, szórakoztató produkciókban, netán nyaktörő mutatványokban. Egy ország várja kíváncsian a „válaszokat”, melyeket azután a nézőtéren vagy a tv-készülék előtti karosszékben ülve ki-ki megfellebbezhetetlenül dicsérhet vagy bírálhat. Kímélet és kockázat nélkül. A nyilvános „önmeg- mutatásra” vállalkozók számára alighanem ennek tudata a legnagyobb tehertétel. És persze ez adta meg a „KI MIT TUD?” sajátos varázsát. Ettől lesz úrrá a versenyzőkön — már a benevezés pillanatától — a „KI MIT TUD”-láz, ami nem tévesztendő össze a jól ismert lámpalázzal. Itt ugyanis nem egyszerűen szereplés, szerepjátszás hanem a tehetség „kijátszása” a feladat. Nógrád megyében mintegy 300 — huszonhat éven aluli „Hl MIT TOD” — fiatal jött „KI M1TTUD?”- lázba. Sokukon sajnos egyéb vírus okozta láz is elhatalmaskodott, — a versenyre nevezetteknek csaknem egyhar- macla maradt távol az első fordulóról. (De lehet, hogy azért, mert épp kigyógyultak a „lázból”.. .1 A március 13-án és 15-én Salgótarjánban, illetve Balassagyarmaton megtartott megyei — területi — elődöntők így is egyldőben. több helyszínen bonyolódtak. Már csak azért sem . vállalkozhattunk átfogó értékelésre... (Felvételeink sem értékítéletet tükröznek, csupán hangulati ízelítőt Szeretnének adni a. versenyek színhelyeiről). Nem titkolt szándékunk viszont,, hogy e képes összeállítással felhívjuk olvasóink figyelmét a „KI MIT TUD?” március 26-i megyei döntőjére. Méginkáhb arra, hogy ez a verseny valójában meghirdetése óta közügy. Legalábbis magában hordozza ennek lehetőségét. A „KI MIT TUD?" megyei döntőjébe — kategóriánként és területenként — két-há- rom szólista és csoport jutott. Hozzávetőleg ugyaneny- nyi azoknak a középiskolás tehetségeknek a száma, akik a területi döntőkön az országos diáknapok versenyén való részvételbe szereztek maguknak jogot. Róluk a későbbiekben minden bizonnyal még lesz alkalmunk írni. Ugyanakkor meggyőződéssel valljuk, hogy a selejtezőkön „kizsürizett” versenyzők sorsa legalább olyan fontos, mint a továbbjutóké! Nyilvánvaló hogy azok, akik tegnap több-kevesebb sikerrel pódiumra léptek, azok holnap sem zárkóznának el a nyilvános szereplés elől. Ha volnának, akik igényt tartanak hajlandóságukra! Azt talán szükségtelen bizonygatnunk,’mit jelent nevelési, közművelődési és sok egyéb szempontból ez a hajlandóság! Avagy, kell-e hangsúlyoznunk, milyen hihetetlenül fontos személyiségformáló hatással bír a megfelelő mederben kibontakoztatott közlési vágy?! A Nógrád megyei területi döntők szomorú tapasztalata volt, hogy erre a hajlandóságra kevesen voltak kiváncsiak azok közül, akiknek pedig nemes hivatása felkarolni, kamatoztatni azt. Pedig Igazén elégedettek akkor lettünk volna, ha a versenyek résztvevőit nem a zsűrinek kell „felfedeznie”... A „KI MIT TUD?" tehetségkutató verseny. Meghirdet- tőinek érdeme lesz, ha olyan tehetségeket fedez fel a versenyek során,, akikről eladdig senki sem tudott. De vajon előfordulhat-e nálunk, hogy valaki a teljes ismeretlenségből tűnjön fel? Költői a kérdés, hisz már a megyei területi döntőkön is találkoztunk néhány valódi tehetséggel. Olyanokkal is, akik csupán azért nem kerülhettek a továbbjutók közé, mert nem állt mögöttük „a mester”, aki szétválasztotta volna bennük az értékest az értéktelentől. Ne feledj ült, a tehetségek — patetikusan szólva — még csiszolatlan gyémánt! A legeredetibb tehetség sem nélkülözheti a „csiszolást" az értő segítséget, a gondozást. Az oly sokat hangoztatott tehetséggondozás hiánya azért volt a versenyen különösen szembetűnő, mert a mezőny kétharmadát diákok alkották. Diákok, akikkel állítólag nevelők, szaktanárok foglalkoznak. Tudatukon kívül, ők is megmérettek.... Egy hét múlva a területi döntők legjobbjainak, a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központban kel ismét számot adniuk ar- i'ól, hogy mit tudnak. A március 26-i döntő színvonala „központi zsűri” elölt reprezentálja megyénket. Verseny ide, verseny oda, a megyei összkép sem lehet számunkra közömbös, mint ahogyan az sem, hogy lesz-e ismét képviselője Nógrád megyének a televíziós fordulókon. Némi reményünk máris lehet. Hét szólista, illetve együttes részvételével március 13-án már lezjalott egy megyei döntő Salgótarjánban. A „pop-rock-jazz" amatőr előadóit tömörítő kategóriában a táncdalokat éneklő salgótarjáni Mázuk Edit, és o. megye- székhelyen méltán népszerű FRONT együttes produkciója megütötte az országos mércét Velük — ha a televíziós versenyt megelőző „szűrőn” is megfelelnek — legközelebb már a képernyőn találkozhatunk. .. A „KI MIT TUD?”-on szólisták és kisebb együttesek vesznek részt, de sikereikben vagy kudarcaikban szűkebb és tágabb környezetük is osztozik. Reméljük lesznek nógrádi fiatalok, akiknek sikereiben osztozhatunk a képernyő előtt, s akik maguk mögött tudhatják majd — többek között — a NÖGRÁD olvasóinak bíztató tekintetét is. Pintér Károly (szöveg) Kulcsár József (fotó) összeállítása — _ __ _ A legfiatalabb versenyző: Kai* Ketten Rimáéról: Horváthné Kiss Ida és Gacsány Lajos A s algótarjáni BU\0 népzeneiegyüttes Nedeliczky Teréz prózamondó fael Ferenc énekes
