Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-18 / 65. szám

ELŐTÉRBEN A HÁTTÉR Fiatal szakemberek népes hada dolgozik az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Ké­szülékgyárban. A házi szakmunkásképzés eredményeként folyamatos az utánpótlás. Ké­pünk a forgácsolóüzemben készült, Elikes József üzemvezető és Tari Gábor esztergályos üvegipari formát készít —kj— ELTŰNTEK A HULLÁMVÖLGYEK Rekordnagyságú sertésállomány Hogy mennyi sertést vágtak le a decembertől márciusig terjedő idényben a ház körüli disznóólakból magáncélra, nem könnyű megszámlálni. Ám, hogy 1982—83. forduló­ján történelmünk legnagyobb sertésállományát tarthattuk nyilván, azt korántsem nehéz megállapítani. Az esztendő fordulóján 9 millió 30 ezer sertést számlált az állomány, amin belül 825 ezeren voltak a kocák. Nógrádban a sertés- állomány 1982. december 31- én 81 300 volt, vagyis 9,2 szá­zalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az országos összehasonlító adat: 1981 vé­gén 8 millió 300 ezer, 1982. szeptemberében pedig 10,1 millió sertés volt a nagyüze­mek és háztáji, illetve más kisgazdaságok birtokában. Míg korábban gyakorta hall­hattunk, olvashattunk a nö­vekedést követő hanyatlásról, immár 1976 óta a különféle, azonos irányba ható intézke­dések révén sikerült elkerül­ni a ciklikusságot. Az intéz­kedések közé tartozott a fo­lyamatos takarmányellátás, a stabil árbevétel, a hizlalás és tenyésztés jövedelmezősége, a közös és a háztáji integrá­lása. Miként oszlik meg a nagy­üzemi és a kisüzemi arány? Országosan túlsúlyban van­nak a kistermelők, mert az elmúlt év végén 4 millió 670 ezer jutott rájuk, míg a nagy­üzemek 4 millió 368 ezer ser­tést tartottak. Nógrádban az állomány több mint fele a háztáji és kisegítő gazdasá­gokban van. Ami a kocákat illeti: tavaly 54 százalékuk, manapság pedig már 56 szá­zalékuk van a kisüzemekben, vagyis eltolódik az arány a kisgazdaságok javára. Jó jel, hogy élénk a mala­cok iránti piaci kereslet. Hét­főnként a salgótarjáni sertés­piacon is magasak a süldő- és malacárak, ami kedvező ter­melői kedvről tesz tanúbi­zonyságot. Akad azért gond is. Ilyen, hogy az importkor­látozások miatt nincs te­nyészállat-behozatal, ami pe­dig elengedhetetlen a szünte­len frissítéshez. Ez korábban folyamatos volt. Egyebek kö­zött a Szovjetunióból, az USA- ból, Kanadából és az NSZK- hól vásároltunk tenyészálla­tokat. Másfelől kiviteli gond­jaink is adódnak, jóllehet pillanatnyilag kedvezőek az árak, ám további piackutatás vár a külkereskedőkre. A töb­bi állatfajhoz képest azért is van előnyben a világpiacon a sertés, mert a legtöbb fa­latfájta belőle készíthető. Má­jas és véres hurka, kolbász, megannyi, tájanként hagyo­mányosan módosuló változata, kocsonya, tepertő, a vágás után néhány órával ehető fejhús, máj, tüdő, szív, netán vesevelő. Mondhatni, hogy mostaná­ban emelvényen van a sertés­hús, amit egyharmad részben exportálunk. A 75 kilós hazai húsfogyasztásból 41 kiló a sertéshús aránya. Történel­münkben soha nem volt en­nél magasabb. Hústermelés dolgában a nemzetközi me­zőnyben is megálljuk a he­lyünket. Ha elvégzünk egy nem pusztán sertésre, hanem az egész hústermelésre vonat­kozó összehasonlítást, akkor — 1980-as adatok alapján — kitűnik, hogy a világ 138 mil­lió 143 ezer tonnányi húster­meléséből az USA 25 millió 908 ezer tonnával részesedik, ami egymaga több, mint a KGST, vagy a Közös Piac produktumánál. Ám az egy főre eső hústermelésben ha­zánk megelőzi az USA-t: an­nak 116 kilójával szemben 142 kilót termelünk. Amiben a sertésen kívül benne fog­laltatik természetesen a mar­hahús, a baromfihús, a juh­hús, de még a galamb is. Ezen állatfajok közül itthon a ser­tés és a baromfi a közked­velt, ám az exportban raj­tuk kívül a többi is jelentős szerephez jut, bár váltakozó sikerrel. Ügyfélfogadás, Az utóbbi időben jó néhány akció lángolt fel a munkaidő védelmében. Többek között olyan is, mely a különféle szolgáltató egységek ügyfélfo­gadási rendjét igazítani pró­bálta úgy, hogy az állampol­gárok munkaidejük után is lehetőséget kapjanak problé­máik orvoslására. A tapasz­talat, sőt a népi ellenőrzés egy körültekintő vizsgálata szerint is, á lakosság csak elvétve veszi igénybe (minde­nekelőtt1 a tanácsoknál), a meghosszabbított ügyfélszol­gálati és a szombatokon rendelkezésre álló fogadási időt. Beszélgetvén — Balas­sagyarmaton, Szécsényben, Salgótarjánban —, a tanácsok­ra igyekvő emberekkel; egy­értelműen kiderült, hogy nin­csenek tisztában azzal, mi in­tézhető munkaidő után, s mit jelent a két fogalom: ügyin­tézés és ügyfélfogadás. Értelmező szótár helyett Mielőtt dr. Sándor Gyulá­nak, a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság bejelen­tési szakcsoportvezetőjének segítségével tisztáznánk a két szó tartalmát, idézzünk fel egy beszélgetést, melynek hely­színe a Salgótarjáni városi Tanács. Ügyfelünk a műsza­ki osztály ajtaja előtt vára­kozott. — Feltétlenül most, mun­kaidőben kellett jönnie? Hol­nap szombat, kényelmesen tudta volna ügyét intézni? — Ez az egy óra nem szá­mít, úgyis bőven ledolgozom. Különben is, szombaton ki van a tanácson? — kérdi H. G., aki kéri nevének és munkahelyének mellőzését, s eszerint nem is olyan mind­egy az az egy óra. Természe­tesen H. G. önként ment a ta­nácsra, nem hívták. — Az ügyfelek több mint háromnegyed része állít be így a tanácsokra — mondja Sándor Gyula —, ám tisztáz-i zuk előbb a fogalmakat, s er­re1 még visszatérünk. Az ügy- félfogadás annyit jelent, hogy bárki bemehet a tanácsi szer­vekhez és tájékoztatást kér­het. Esetleg apróbb ügyét el is intézik. Az ügyintézés már hosszabb idejű, érdemi mun­ka. Tehát szombatokon és a meghosszabbított ügyfélfoga­dási idő alatt csak ügyfélfo­gadás van, de az ott levő al­kalmazottak sokat segíthet­nek: előkészítik, gyorsíthat­ják a további munkát. — Miért jönnék én szomba­ton, vagy munkaidő után — replikázik az érvekkel egy másik ügyfél a tanácson — amikor csak azt mondják, hogy ilyen papír kell még... meg, hogy olyan igazolás. Pedig már ez is előrelépés az ügyben. Nem kell kétszer munkaidőt veszíteni. Ha va­lami hiányzik, a szakelőadó is csak ezt tudná mondani. Az emberek a szabad szombatju­kat nem szívesen áldozzák fel ilyen célra. Bizonyítja ezt a népi ellenőrzés vizsgálata is. A rétsági járási hivatal ügy­félszolgálatánál például 42 hét alatt tízen jártak. Szécsény­ben az elmúlt év februárjá­tól, a csütörtöki nyújtott fél­fogadási idő alatt senki nem kereste a tanácsot, míg Pász- tón még igény sem jelentke­zett a munkaidőn túli ügy­intézésre. Van-e értelme ak­kor ezeknek az ügyeleteknek? Munkaidő-védelem ide, vagy oda, ha nem megy az állam­polgár, a kérdőjel marad. Ez a jövő útja Csodát várni egy új intéz­kedéstől nem lehet azonnal. Csak hát meddig várjunk? — Pedig' ez a jövő útja — állítja dr. Mátyus István, a Pásztói nagyközségi közös Ta­nács VB-titkára —, de a szo­kás nagy úr, az újhoz igazod­ni nem könnyű. Kétségtelen, hogy a jelenlegi még nem az igazi megoldás, de mi példá­ul képesek lennénk arra, hogy munkaidőn túl és szombato­kon szakelőadókkal álljunk a lakosság rendelkezésére. Kü­lön lakossági ügyeket intéző csoportot hoztunk létre, sőt az épületben is egy helyre szerveztük, hogy ne kelljen tekeregni. Az idézéskor pedig két időpontot jelölünk meg, hogy választhasson az ügyfél és lehetőleg na a munkaidejé­ből csípjen el néhány órát. Sajnos sokan a megjelölt fo­gadási időt sem veszik figye­Középkori A középkori Pszkov egyes házaiban „vezeték nélküli tele­fon” is működött. A kutatók feltételezik, hogy a falakban vezető keskeny csatornák a te­lefon szerepét töltötték be. A XVII. században ezek szerint a szolga így tudta jelezni az emeleten tartózkodóknak péb dául a vendegek érkezését és ugyanezen az úton kapta a házigazdák utasításait. Szé­lembe, de hát kinek van szí­ve elküldeni az embereket, különösen, ha valóban fontos ügyről van szó. Ezen pedig változtatni kellene, mert ez a helyzet hátráltatja az ér­demi munkát. Végül is: al­kalmazkodni tudnánk a la­kossághoz, de a lakosság nem alkalmazkodik a lehetőség­hez... Sok bába közt védtelen Már mint a munkaidő. A községekben, kisebb települé­seken ez különösebben nem jelent gondot: kevesebb az ügy, ügyeletet csak jelentő­sebb munkakampányok ide­jén tartanak. Másutt pedig alig változik a helyzet. — A lehetőséget biztosítani kell — mintegy igazolja dr. Sándor Gyula a pásztói vb- titkárt —, ám kényszeríteni mégsem lehet az embereket. — Ha ez így van, akkor végképpen oda a munkaidő védelme? — Éppen ezért volt a népi ellenőrzés vizsgálata is. Pró­báljuk új szemléletre rábírni a vállalatok vezetőit, hogy ismerjék meg a lehetőségeket és tájékozta tássák a dolgozó­kat, a tanácsokat pedig arra, hogy nagyobb propagandát fejtsenek ki. Még egyszer mondom: a tanácsoknál mun­kaidő alatt megjelenők há­romnegyed részét nem a hi­vatal hívja be. Erről az üze­mek vezetőinek sajnos nincs tudomásuk. Szigorúbban kell venni az indokolatlan távol- maradásokat, a kieső időt eset­leg le kellene vonni a bér­ből... És még valami. Ha a dol­gok rendje: az ügyfél idézés­re jelenjen meg, és további ügyeit a saját munkaidején túl intézze, miért biztatja fel­irat a különböző osztályokon, napközi megjelenésre is az embereket? Zengő Árpád „telefon" mos példa bizonyítja, hogy a régi épületek távolról sem vol­tak olyan egyszerű felépíté­sűek, mint ahogy azt mi fel­tételeztük. A középkori Pszkov gazdag kereskedőinek házai­ban már létezett a központi fűtés: az alsó szinten elhe­lyezett hatalmas kemencék melege félméteres átmérőjű csatornákon jutott az emele­tekre. aglyasalján bányászcsa­ládban született Kakuk József 1893. március 19-én. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után a bányánál gyermekmunkás­ként kereste meg kenyerét. Az első világháború idején bevo­nultatták, a frontra vezényel­ték, ahonnan 1918. november 18-án tért haza. Húszéves korában kapcso­lódott be a munkásmozgalom­ba, s 1918. végén egyik alapító tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártja salgótar­jáni szervezetének. A Magyar Tanácsköztársaság idején di­rektóriumi tag volt Baglyasal- ján. melyért az ellenforradal­mi rendszer hathónapi bör­tönre ítélte. Szabadulása után Csehszlovákiába emigrált, ahol kapcsolatot teremtett a Szlovák Kommunista Párttal. 1922-ben a KMP külföldi bizottsága Kakuk Józsefet bíz­ta meg a salgótarjáni szén­medence illegális csoportja­inak, sejtjeinek kiépítésével. A szervező munkát a bányász­szakszervezetben kezdték meg. Az 1925-ben létrejött Magyar- országi Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei vezetőségének volt a tagja idős Oczel János és Pothornlk József mellett. Ugyanakkor tagja volt a nyolc­van tagot számláló baglyasal- jai . MSZMP-szervezetnek is. Részt vett az 1926-os éhségme­net szervezésében és vezetésé­ben. Az 1920-as évek végére a KMP illegális csoportjai ki­épültek Salgótarjánban és kör­nyékén. A KMP kerületi bi­Tettel és meggyőződéssel KAKUK JÓZSEF ÉLETÚTJA zottság titkárává Kakuk Józse­fet választották meg. Ebben a tisztségében közvetlen és ele­ven kapcsolata volt a sejttit­károkkal. Az akcióprogramok kidolgozása, megvitatása, a dol­gozó és munkanélküli tömegek felvilágosítása, és mozgósítása képezte a kerületi bizottság munkájának alapját. A kerüle­ti bizottság, de személyesen Kakuk József is nagy gondot fordított az ifjúság között vég­zett tevékenység kibontakoz­tatásara. Az MSZMP, majd a KMP keretei között végzett tevé­kenység alapján a salgótarjáni bányászok mozgalma országos jelentőségre tett szert. E mun­ka teremtette meg az alapját annak, hogy az 1920-as évek végére, az 1930-as 1 évek elejé­re a magyarországi kommu­nista mozgalom jelentős bá­zisa lehetett Salgótarján és környéke, ahonnan az ország bányászainak harcát irányít­hatták. E célt szolgálta az 1928 tavaszán ,Kun Béla vezetésével Losoncon megrendezett illegá­lis kommunista konferencia, ahol a nyolc bányászképvise­lő között ott volt Kakuk József is. A konferencián született fontos határozatok végrehajtá­sa a KMP kerületi bizottság munkájának gerincét képezte. A határozat — többek között — hangsúlyozta, hogy a párt­hoz közel álló, a párt forradal­mi céljaival szimpatizáló mun­kásokat fel kell világosítani a kommunista párt szerepéről és történelmi hivatásáról, s a párt felhasznál ennek érdekében minden lehetséges legális esz­közt arra, hogy a munkásosz­tály mindennapi politikai és gazdasági harcait vezesse. Ka­kuk József minden tevékeny­ségét' áthatotta e határozat szelleme. A határozat 1929 őszére orázágos bányászsztrájk előkészítését tűzte ki 15 száza­lékos béremelésért. A salgótar­jáni bányamedencében a sztrájk 1929. november 2—28-ig lezaj­lott. A KMP kerületi bizottsá­ga röpiratban foglalkozott a négyhetes sztrájk tanulságai­val. Megállapította, hogy bár bérjavítás nélkül fejeződött be, de nagy erőpróba volt a balol­dali munkásmozgalomnak. A kommunisták az elszenvedett vereség után is lankadatlan küzdelmet folytattak a tömegek megnyeréséért, a munkások alapvető érdekeinek érvénye­sítéséért, követeléseik teljesí­téséért. Szép tanújelét 1 adta ennek az 1930. április 12-én szervezett munkanélküli-tün­tetés is. 1930-ban a kerületi bizottság röplapokon keresztül szólt Sal­gótarján proletárjaihoz május méltó megünnepléséért, vala­mint a palacküveggyár kizsák- mányoltjaihoz az osztályhar­cos munkásegység megterem­téséért. 1932-ben fokozódott a kom­munisták elleni hajsza. A biatorbágyi merénylet után nagyméretű letartóztatási hul­lám söpört végig az országon. Salgótarjánban és környékén a sorozatos zaklatások és ház­kutatások után az addigi leg­nagyobb letartóztatás követ­kezett be. Rendőrkézre jutott a kerületi bizottság számos tagja, a kommunista sejtek vezetői és tagjai. Körülbelül 250 kommunista és szimpati­záns munkást tartóztattak le, köztük Kakuk Józsefet is. A csendőrség nyomozóosztály­parancsnokának 1932 szeptem­ber 13-án kelt jelentése a bel­ügyminiszterhez a kommunis­ta szervezkedés felderítéséről a következőket írta: „... Likvi­dáltatott az ottani kerületi bi- zotság, továbbá a baglyasalji, a kisterenyei és a salgótarjáni kommunista körzetbizottságok, végül ezek al* beosztott 11 sejt és 2 sejtmag...” Kakuk Józsefet, mint első­rendű vádlottat 47 társával együtt bíróság elé állították. A vádirat szerint „1931—1932 évek alatt Baglyasalján és kör­nyékén a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja további ki­építésére és megszervezésére, tehát az állam és társadalom törvényes rendjének erősza­kos felforgatására és megsem­misítésére, különösen a proletár néven ismert társadalmi osz­tály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányu­ló mozgalmat kezdeményezett és vezetett...” A főtárgyalást 1932 december 19-én tartották, melyen ítéletet hirdettek. Ka­kuk Józsefet kétévi és két- hónapi fegyházra ítélték, po­litikai jogainak gyakorlásától tíz évre felfüggesztették. 1934 elején a Markó utcából a szegedi Csillag-börtönbe szál­lították. Büntetésének letöltése után rendőri felügyelet alá helyez­ték. A börtönben elszenve­dett több mint két év, a val­latással együttjáró kínzások megviselték egészségi állano- tát, ennek ellenére tovább folytatta illegális tevékenysé­gét.. A baglyasaljai csendőrőrs 1938 szeptemberében a veszé­lyes és nem kívánatos egyé­nekről készített kimutatásában ott találjuk Kakuk József ne­vét is. Haláláig, mely 1940 március 15-én következett be, tánto- ríthatatianul ragaszkodott a kommunizmus eszméjéhez, s kitartott mellette a kínzások és szenvedések közepette is. Az illegalitás húsz éve alatt meggyőződéssel hitte és val­lotta, hogy a munkásosztály forradalmi pártja vezetésével megvalósul a II. Magyar Ta­nácsköztársaság.. A kommu­nizmus eszméje melletti elkö­telezettségét bizonyította élete, munkássága azzal, hogy soha nem vált megalkuvóvá, bele- nyugvóvá, hogy a vereségek után sem veszítette el a mun­kásosztály és pártja erejébe, történelmi hivatásába vetett hitét. Bízott a párt által kép­viselt eszmében — mely a sa­ját meggyőződése is volt — azt hirdette, tanította, propa­gálta. A munkásosztály ural­máért folytatott küzdelem esz­közeit és formáit nemcsak el­méletben sajátította el, hanem cselekvéssel: ott volt minden osztálvharcos megmozduláson, néldát mutatva elvhűségből, bátorságból. P éldamutató alakjára — születésének 90. évfordu­lóján — éppen ezért nil is az életút • tényeinek felidér zésével emlékezünk. Vonsik 11« NÓGRÁD — 1983. március 18., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom