Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám

A rétsági nagyközségi és Járási könyvtár látja el Nög- rád megyében a nemzetiség! báziskönyvtár feladatait, ahol mintegy 10 ezer kötet szlovák és német: nyelvű kiadvány között válogathatnak az olva­sók. A nagyközség igényein túl még huszonhárom nemze­tiségi települést látnak el ol­vasnivalóval, a lexikonokon, kézikönyveken, szótárakon túl szépirodalmi műveket, honis­mereti anyagokat, ismeretter­jesztő irodalmat ajánlanak kölcsönzőiknek. A könyvállo­mányt évente 42 ezer forint­tal gyarapítják az idegen nyel­vű könyvesbolt választékából, de igen jelentős a pozsonyi Akadémiai Könyvkiadó rend­szeres , aiándékküldeménye, ame’vben a legfrissebb alko­tások is megtalálhatók. 1975- től szlovák nyelvművelő jelű­ből is szerveznek, ezen kívül diákok száméra, évente nem­zetiségi olvasótábort rendez­nek. Az audiovizuális beren­dezések a zene- és hangtárban a nyelvtanulást segítik. Ké­pünk a könyvtár eme részé­ben készült, Lami Annamária német nyelvismereteit egészí­ti a lemezhallgatással. — kulcsár — Életrajzi képeskönyv Németh Antal Madách-filmjéről Az idei Madách-emlékév egyik különleges eseménye Németh Antal Madách-filmjének, az Egy ember tragé­diájának a vetítése volt. Mi adja ennek a műnek a csemegeízét? Természetesen több tényező is. Mindjárt az, hogy olyan férfiúról szól, akiről nemigen szoktak filmet csinálni. Aztán olyan ember rendezte a filmet, aki a színház nagy tudású ismerője volt, s ennek az egyetlen alkotásnak az erejéig ruccant ki a film területé­re. S nem utolsósorban érdekessé teszi a salgótarjáni TIT-székházbeli vetítést a készítés időpontja, az 1944- es esztendő. Ekkor volt a drámaköltő halálának 80. év­fordulója. Németh Antal filmjét most • kettős évforduló idején nem lehet hideg fejjel, kiszik­kadt szívvel nézni. A buda­pesti Nemzeti Színház rende­zőjének vállalkozása dicsé­retes törekvés egy rövid, de eseményekben gazdag, pá­ratlanul tisztességes, szerény, igazságos élet megörökíté­sére. A Hunnia és Dancz Endre produkciójában készült film Madách Imre házasságá­nak, végső magára maradá­sának történetét beszéli el. A néző először Fráter Erzsikét, az annyiszor kiutált és kiát­kozott leányasszonyt ismer­heti meg, aínint önfeledten adja át testét a táncnak és táncosának 1845. február 23- án a balassagyarmati vár- megyeházán. rendezett far­sangi bálon. Hamarosan fel­tűnik a lelkesüln-i-lángolni oly fürge Madách, s egy vélet­len folytán — felveszi a lány leejtett karkötőjét — a két fiatal megismerkedik. Ettől kezdve semmiféle meglepe­tésben nincsen, részünk, a dol­gok és az események úgy pö­rögnek, ahogyan azt tudjuk a Madách-életrajzokból. A köl­tő nem hallgat barátja, Szontágh Pál óvó, édesanyja, a „nagyasszony” tiltó szavára, feleségül kéri a lányt, aki nénje ösztönzésére, a maga szerelméből rááll a szövetség­re. A házasság mézes hetei, sőt év-ei következnek a cseszt- vei kúrián. Ekkor még a be­tegség sem ronthatja a kap­csolatot, Majd „végigdübörög” a vásznon a 48—49-es szabad­ságharc, felvillannak Az em­ber tragédiájának életrajzo- sított mozzanatai. Láthatjuk a két-, aztán háromgyermekes Madáchné széptevőit, Hanzé- lyit, az új kérőt, Meskó Mik­lóst, az erdőtarcsai birtokost, Klobusiezky Bélát, a válás utáni viharos szerelmet jelen­tő férfit Jávor Pál megfor­málásában ; meglessük az ominózus losonci bált, amely végérvényesen megpecsételte Madách és Fráter Erzsiké há­zasságának sorsát: Az asz- szony italozásra adja fejét, úgyhogy még leánykáját, Jo- lánkát is elveszik tőle. Az utolsó képeken a Tragédiát író Madáchot látjuk, halljuk Arany János elismerő szavait, tanúi leszünk a Kisfaludy Tár­saságba való beválasztásnak, végül halálának. Másfél óra alatt történik mindez. Ennyi idő azonban nem elég rá, hogy aktiv, értő­érző részesei legyünk az ese- méns'eknek. Arra jó csak, hogy leporellószerűen felvillantsa előttünk az élettényeket. így ismeretterjesztést végez, de nem szerez művészi élményt, élvezetet. A rövid, gyorsan pergő jelenetek, a harsogó, túlságosan is előtérbe tolako­dó zene, a Tragédiából vett célzatos motívumok irritál­nak. Élő, hús-vér alakokat szeretnénk látni, de ebben a filmben mindenki torzó ma­rad, jellemének, funkciójá­nak csak egy-egy oldala vilá- gítódik meg. Így válik jelleg­telenné Szontágh, a bújtatott Rákóczi János, az anya, az udvarlók alakja, lesz egysíkú, sablonos Madách és felesége figurája. A költő alakja sej­telmes, ám csöppet sem izga­tó homályba vész. Mégis lehetett volna jó fil­met csinálni Madách házassá­gának történetéből. Erről né­hány valóban filmszerű jele­net és az utolsó húsz-harminc perc drámai ereje győz meg. Persze teljesen újra kellett volna írni a forgatókönyvet: kevesebbet markolni egyszer­re és többet bízni a jelzések­re, a képzeletre. Sajnálhatjuk-e a film meg­tekintésére fordított másfél órát? A negatívumok, a mű­vészi kudarc ellenére sem. Hi­szen Németh Antal nemes dologgal kísérletezett, kísér­letének, sajnos, máig nincs folytatása. Ugyanakkor néhány — többen már nem élnek — kitűnő színészünk ifjabb kori alakítását csodálhatjuk meg. Tímár József játssza Madá­chot, Fráter Erzsikét- Szöré­nyi Éva, az anyát Poór Lili, Szontághot Kovács Károly, Meskót Ajtay Andor, az inast Makláry Zoltán. Tényleg nem rajtuk múlott a siker. Sok­kal inkább a létrehozás ko­rán, melynek szellemét az egyszerűsítés, a konzervatiz- mus hatotta át. Végül is ez bénította meg az alkotókat! Sulyok László Család és iskola Félév táji meditáció „Hát ezen is túllennék! Meg­kaptuk a félévi értesítőket. Ami azt illeti, jobban is mi­nősíthettek volna minket, hi­szen olyan szorgalmasak vol­tunk! Hány órát töltöttünk a gyakorlással, írtunk, számol­tunk, olvastunk, feladatokat oldottunk meg, papírfigurákat vágtunk ki, anyagot gyűjtöt­tünk a környezetismerethez... meg a földrajzhoz, történe­lemhez, segítettünk a rajzfe­ladatokban, a magyar írásbe­liben, kikérdeztük a tanulniva- -lókat...” „Félév volt? Á, az nem ér­dekes. Nem is bizonyítványt adnak, csak értesítőt. Majd javít a gyerek. Hogy miből gyengébb, mit szeret? Nem na­gyon jut nekünk időnk a suli­ról beszélgetni. Ha kell vala­mi — pénz a kirándulásra vagy új felszerelés — akkor szól nekem vagy az anyjának. Helyettünk se tanult senki...” A fenti két. egymástól erő­sen eltérő szülőtípus, a túl­buzgó, az otthon is szigorúan iskolásdit játszó és a közö­nyös között még ezernyi vari- . íció van természetesen. Lehet jól és okosan segíteni a gye­rek iskolai tevékenységét. En­nek egyik feltétele a család és iskola közötti „jó viszony.” Sokszor esik szó mostanában erről tavasszal, e témáról be­szélnek, vitáznak a pedagógu­sok a nevelési értekezleteken, a tennivalókat meghatározva. De ez a vezérfonal a szülői munkaközösségek idei munká­jában is. Nem véletlenül neve­zik a társadalom sejtjének a családot, egyfajta társadalmi modellnek az iskolát — a ne­velésnek e két legfontosabb színtere csupán pedagógiai el­veket, gyakorlatot közvetít, ha­nem a felnőtté válás, a tanu­lás társadalmi szabályait ér­vényesíti. És együtt, kölcsönhatásban. De nem döccenők és konf­liktusok nélkül. Friss még az egyik példa, a félévzáráshoz kö­tődik. Egy lelkiismeretes édes­anya meséli felháborodva: a tanárnő a zsúfolt buszon kö­zölte vele, hány tárgyból is áll bukásra a fia... Tapintat­lannak, megalázónak, pedagó­giaellenesnek érzi ezt. Ne mondott volna semmit, vagy kérte volna, keresse meg, de így?! Ugyanez a másik oldalról: amikor csaknem becsületsér­tést súroló módon — szintén zsúfolt buszon — hangzik el a „tájékoztatás” pedagógusok­ról. méltatlankodó szülők szá­jából. És ez a gyakoribb — igaz, a szü’ök többen vannak, mint a pedagógusok. Ráadá­sul ők legtöbb esetben nem is tanultak főiskolán, egyete­men pszichológiát, pedagógi­át... Rokon negatív párhuzam adódik egyes középiskolások esetében a szakmunkáspálya „felemlegetésében.” Változó vágj' éppen gyenge tel iesít- ménj't mutató diákok olykor tanáraiktól is megkapják: „Ne­ked az ISZI-ben lenne a he­lyed!” Nem kell ecsetelni, hogy politikailag, pedagógiai­lag egyaránt mennyire helyte­len ez, még ha reális tanács rejlik is mögötte... Ugyanezt szülők is mondják — jóval gyakrabban! — csemetéjük­nek. Ez sem közömbös a fia­taloknak, ezt is érezhetik bán­tó hangsúlyúnak, de a szülő más. Bizalom, egymás megismeré­se nélkül nehezen képzelhető el a jó együttműködés. Nem kell ehhez állandóan „egy­más nyakára járni”, csak ne dolgozzon egymás ellen a ne­velés folyamán a szülő és pe­dagógus. A szakmunkás-, se­gédmunkás-foglalkozások em­legetését a fizikai dolgozó szülei lebecsülésének érezheti a gyerek. Míg a másik oldal­ról a pedagógus tekintélyének nyírbálása. gyengéinek „kive- sézése” a gyerek előtt, családi körben szintén nem a kölcsö­nös megbecsülést, megértést erősítik. Milyen lehet az Ideális vi­szony, együttműködés? Talán a legfontosabb: a gyerek valós érdeke, nevelése legyen az alapja, ne presztízskérdés, hatalmi eszközök. Mert lehet anélkül is érdeklődni a gye­rek tanulmányai iránt, hogy nem töltjük a család szabad idejét egy második iskolai mű­szakkal, csak egyszerűen fi­gyelemmel kísérjük, mivel foglalkozik, mi izgatja a fan­táziáját, esetleg miben segít­hetünk. Igen ám, de sokszor a ne­buló nincs tisztában teljesen a képességeivel — ezért elen­gedhetetlen a pedagógus és a szülő közti kapcsolat, infor­mációcsere. Hogy ne skatu­lyázza be a tanár se idő előtt az átmeneti rossz teljesítmény miatt, ne váratlanul zúdítsa a szülő nyakába a gyerekkel kapcsolatos „panaszait”. Sok ’ „üzenős” sztorit hallot­tam már — a pedagógusi be­írások, a szülői reagálások széles skálájáról. A legszim­patikusabb azonban egy friss eset. A gyerek rendszeretetét hiányoló tömör bejegyzés az első. A mama válasza: Mi próbálkozunk, de csekély az eredmény” A tanítónő újra írt: „Majd együtt többre me­gyünk!...” Ez valóban így lehet. G. Kiss Magdolna Salgótarjániak Sírokon A salgótarjáni cigány KISZ- szervezet és a siroki Mátra Művelődési Ház közös rende­zésében a Heves megyei tele­pülésen e héten két salgótar­jáni amatőr képzőművész munkáiból rendeztek tárlatot. — Jó reggelt! — Jó reggelt! — Ma mintha kissé sápad, tabban nézne ki... — Sápadtabban? Nevet­nem kell. Mondja csak meg őszintén, hogy ágy nézek ki, mint egy kicsavart citrom. — Na ne túlozzon! — Én túlzók? Hát nézzen rám, ember! Ez a szín már nem is sárga, hanem szürke. Hozzám képest s nemespe­nész olyan, mit a jonatán, alma. — De hát mi baja volt? — Volt? Most is van bará­tom.. Kétoldali mellhártya­gyulladás, azon túlmenően ki­deríthetetlen szívzörejek, ál. talános legyengülés, és a töb­bit nem is sorolom. — És maga ezzel járkál? — Miért, feküdjek a ko­porsóba? — Ember! Ne legyen mor­bid! Szomora Kálmán szobraival és ifjú Csíki Károly festmé­nyeivel ismerkedhetnek a lá­togatók. A kiállításra ráadás lesz, az ugyancsak salgótarjá­niak megrendezésében péntek este sorra kerülő zenés műsor, Milyet parancsol? Szinte nincs olyan betegség, amit én el ne kaptam volna. Vörheny, skarlát, kanyaró, szamárköhögés... — De hát ezek gyerekbe- tegségek... — Na és? Én is akkor kezdtem. És onnan jutottam el idáig. A vizenyős mell. hártyáig... — És milyen tünetekkel jár ez a vizenyős mellhártya? Tudja, nekem is szár itt hátul, bal oldalt... — Csak ott? Akkor nem le­het nagy baj. Nekem szúr jobbról is, balról is, oldalról is, keresztül is. Néha úgy ér­zem magam, mintha ft számú• melyben a KISZ-szervezeit ének- és tánccsoportja, s há­rom „tiszteletbeli kültag” Ba­racskai Tibor, Pécsi Nagy Ágnes, Hatorán Anna buda­pesti előadóművészek lépnek föl. rájok késpárbajt vívnának bennem. De már fel sem tű­nik. Megszoktam. — Megszokta? Az iszonyú fájdalmakat? — Naná. Ha éveken át tre­níroz az ember. Hozzám ké­pest egy fakir olyan, mint a harci mén, ha meghallja a trombitaszót. Na, de nem is tartom föl, sietnem kell. Tud- ja, ki akarnak vinni az orvo­si világkiállításra, és most intézem a vízumokat Persze, ha megérem... Mert most is majd szétrobban a tejem... Apropó, nincs valami tablet­tája? — De van. Nézze csak! Melyikei parancsolja7 — Azt a sárgát. Hintve.. J Talán inkább azt a pirosat. — Köszönöm. Viszlát! Örülök, hogy ilyen jól elbeszélgettünk... Kaposi Levente 19.35: Slágerlista 20.35: Randevú a Jókai klubban 21.35: Popműhely 22.20: Nóták 23.20: A tegnap slágereiből MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoriS' mertetés. — 17.05: A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi ké­peslap. Szerkesztő: Antal Magda. (A tartalomból: Az orvosfeltaláló. — Farsang van... — És én? Gyur- kó Géza jegyzete. A népi ellenőr ... A szendről arboretum.) — 18.00: Észak-magyarországi króni­ka. (25 éves a Borsod megyei NEB — Zárszámadás Rétságon, Rudolf-telep újjászületése. — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­tes. 15.00: Történelem (ism.) 15.25: Magyar nyelv (ism.) 15.40: Az anyag körforgása 15.30: Hírek 16.35: Maci Laci. Kicsi az egér, de erős. Amerikai rajzfilm 17.40: Reklám 17.45: Kikapcsoló / 18.00: Telesport 18.25: Pedagógusok fóruma 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Majd a Leontina! Magyarul beszélő francia bűnügyi vígjáték. 21.15: Panoráma 22.15: Tv-hiradó 3. 2. MCSOR: műsor i CSÜTÖRTÖK: KOSSUTH RADIO: 8.27: Operaegyüttesek 9* *20: Irodalmi évfordulónaptár ff.ii: Szólj, szólj, sípom! 10.0 j: Diók félóra 10.37: Mit ór a nevem 10,4.5: Fúvószene 11.04: a Magyar hárfástrió játszik 11,25: Kína — közelebbről 11.40: Védett férfiak. XXIV/12. rész 12.45: ..Gyerünk a moziba be...’* 15.00: Amikor az Operahóz 50 éves volt. IV/3. rész 13.55: Vörös Sári és Takács Béla nótákat énekel 14.17: Adám 15.05: Bemutatjuk a hanglemez­gyártó vállalat új felvételeit 13.28: Képek és jelképek lfi.00: Boldizsár Iván: Don— Buda—Párizs 16.10: Zenekari muzsika 17.05: Olvastam valahol 17.32: Délutáni Rádiószínház. A7 ötödik sípszó 15.15: Népdalest 19.50: A kapitány 20.20: Pablo Casals gordonká- zik 20.38: Az emberlakta tér, I. rész 20.58: Verdi: Rigoletto Háromfelvonásos opera 23.39: Schubert: C-dúr fantázia 0.10; Magyar művek rézfúvókra PETŐFI RADIO: 8.05: Szovjet dalok 8.35: Napközben 10.00: Zenedélelőtt 12.33: Talabér Erzsébet nótákat énekel 13.00: Kapcsoljuk a miskolci körzeti stúdiót 13.20: Nefelejcs 13.35: Schumann zongoradarabjai gyermekeknek 14.00: Gyarmati Istvánnak hív­ják. Foglalkozása: zongora­kísérő 14.35: Színe-java Válogatás az elmúlt három évtized műsoraiból ifi.oo: Dickens Szegedy-Maszák Mihály előadása 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.30: Tanakodó 18.35: Hét végi panoráma MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism.) 8.05: Tskolatévé: Kémia (Alt. isk.) 7. oszt.) 8.35: Angol nyelv 9.00: Orosz nyelv (ált. isk. 8. oszt.) 9.20: Földrajz (ált. isk. 6. oszt.) 10.00: Magyar irodalom (ált. isk. 8, oszt.) 10.30: Magyar nyelv (ált. Isk. l. oszt.) íl.oo: Történelem fán oszt.) 2. A rr" lom a két v zött. 11.30: Kamera 12.00: Világnézet 12.40; Képújság 14.10: orosz nyelv (ism.) 1130: Kémia (ism.) 18.45: Sorstársak 19.05: Unser Büdschirm. — A mi képernyőnk 19.30: Tv-hfradó 20.00: A nők helye a társada­lomban. Riportműsor 20.55; Tv-híradó 2. 21.15: Kikapcsoló (ism.) 21.25: ..Ez már nem én vagyok’*. Portré Ladik Katalinról 22.10: Képújság BESZTERCEBÁNYA: ,’n: Tv-hfradó '00: A kopér vidék sziklái Tv-játék 21.33: Oazdaságnolitikai magazin 22.13: Ez történt 24 óra alatt 22.30: Találkozás szovjet művészekkel 23.10; Hírek 4 NÓGRÁD -;1983..február 10.. csütörtök i. MŰSOR: 20.00: Egy éj Velencében Tv-operett (ism.) 21.30: Időszerű események 22.00: A hét fivér. Olasz filmdráma MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Akit Bulldózernek hívtak. Színes, szinkronizált olasz kalandfilm. — Balassagyarmati Madách; Há­romnegyed 6 és 8-tól: Egy zsaru bőréért. (18) Színes, szinkronizált francia bűnügyi film. — Pásztói Mátra: Várlak nálad vacsorára. (14) Színes, szinkronizált ameri­kai filmvígjáték. Mesemozi: A tavasz varjú. — Szécsényi Rá­kóczi: A banda fogságában. Szí­nes szovjet kalandfilm. — Kiste- renyei Petőfi: A kis darázs. (14) Színes francia film. — Nagylóc: Hófehérke és a hét törpe. Színes szinkronizált amerikai rajzfilm. — Jobbágyi: A mama százéves. (14) Színes spanyol film. 21.25: „Ez már nem én vagyok” Portré Ladik Katalint#

Next

/
Oldalképek
Tartalom