Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Mondjuk: kisvállalkozás Mottó' „Minden sróról eszébe jut valakinek valami** ■ L Mondjuk: ? ■ •A ktsonoM «*« Miklós Endrédé, KuranrfrtspoJtÓ, Rákóczi ál ISI. szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 forin­tos könyvutalványt — postán küldjük el. Továbbra Is várjuk olvasóink javaslatait! A javasolt szó — a mellékelt szelvényre Írva — február l»-ig küldhető be szerkesztő­ségünk címére; Salgótarján, Palóc* Imre tér 4., 3100. (A borítékra kérjük ráírni: „Egy szóval is nyerhet!”) Szombati társasjátékunk­kal legközelebb február 26-1 számunkban jelentkezünk. Elmebajnokság Az emberiség eddig felhal­mozott és naponta' szédületes iramban növekvő tudáskincse és ez emberi elme befogadó- képessége között kibékíthetet­len ellentét feszül. Mégis va­lamennyien árra törekszünk, hogy minél többet tudjunk a minket körülvevő világból. Ma már az óvódások termé­szetes magabiztossággal be­szélnek autómárkákról, a tv- ről, az űrhajózásról, • vagy akár a gyermek születésének, sőt fogantatásának „titkairól". Mi felnőttek ugynakkor napi gondjaink között olykor elfá­radva úgy érezzük, hogy a sok új és megint újabb befo­gadására már nincs időnk. Éppen ezért hasznos min­iden olyan játék, ami edzés­ben tartja az elmét, ugyan­akkor szórakoztat. Egri Já­nos szerkesztésében-vezeté- sével már több ilyen társas­játék élvezői lehettünk, s le­hetünk február 13_tól. A két­hetenként jelentkező „Elme- bajnokság’’ versenyzői 2x2 percben bizonyíthatják felké­szültségüket. A kérdéseket az első részben ki-ki az általa leginkább kedvéit, s így bi­zonyára leginkább ismert té­makörben kapja, míg általá­nos informáltságáról a má­sodik kérdéscsoportban tehet tanúbizonyságot. A zenétől, az űrhajózásig, az irodalomtól a technikatörténetig, a képző- művészettől a biológiáig stb. minden terület szerepel a vá­logatásban. Az egyes témák kérdéseinek kidolgozását,, a ;,távzsüri” szerepét az adott terület egy-egy közismert szaktekintélye vállalta. Alkal­manként 3—3 játékost faggat Egri János játékvezető-szer­kesztő. A versenyzői: hibáz­hatnál: is, hisz legyünk őszin­Decembértől kezdve szánté mindenfelől lehetett hallani az úttörők és kisdobosok kultu­rális megmozdulásairól. A csapatok az elmúlt két hó­napban tartották meg házi művészeti bemutatóikat, je­lenleg pedig már a városi és járási seregszemlék foglal­koztatják a továbbjutott szó­listákat és közösségeket, vala­mint felkészítőiket. A 'megyei versenyeket márciustól máju­sig .rendezik meg a hagyomá­nyoknak megfelelően 'külön­böző helyszíneken. Ezek sorá­ban említjük meg a nemzeti­ségi csoportok rétsági talál­kozóját március 19-én, a népi táncosok randevúját, márci­us 27-én Pásztóm, a színját­szók április 16-i vetélkedését a salgótarjáni Kohász Művelő­dési Központban, az Éneklő ifjúság versenyt április 23-án a József Attila Megyei Mű­velődési Központban. A sorjázó művészeti szem­lék adják meg az aktualitá­sát annak -a beszélgetésnek,- melyet Kovács Tibor megyéi úttörőelnökkel folytattunk. — Az úttörők és kisdobo­sok művészeti — pár éve még kulturálisnak nevezett — szemléi általában minden te­lepülésen, legyen az város, vagy kisközség, élénk érdek­lődést váltottak ki a gyere­kek és a felnőttek körében egyaránt. Minek tulajdonítja a szemlék iránt megnyilvánuló fokozott figyelmet? — Az úttörőmozgalomban kétségtelenül a művészeti szemléknek van a legnagyobb hagyományuk. A bemutatók, az életkornál fogva is, közel állnak a gyerekekhez, rendkí­vül sokrétű tevékenységet je­lentenek. Ráadásul teljesen szabad választást engednek, hiszen a tanulók önmaguk döntik el, milyen művészeti területen versenyeznek. Az önkéntesség és a választási le­hetőség alappilléreit képezik az ötnapos munkahétben je­lentősebbé vált úttörő, kisdo­bos kulturális tevékenységnek. — Az úttörőszövetségnek hosszú idő óta egyik célja, mondhatni: vesszőparipája, hogy az iskolai közmüvélődés alapszíntere az úttörőcsapat legyen. Hiszen ezen a szinten a gyerekek legszélesebb cso­portjai mutathatják meg egy- egy kollektíva előtt képessé­geiket. Milyen elvárások fo­galmazódnak meg a művésze­ti szemlékkel szemben? mondjuk a palotáshalmi nép- táncszakkör, a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház kép­zőművészeti szakkörének pél­dáját. Azt is szorgalmazzuk, hogy a szakköröket, ha hoz­záértők, rátermettek, szülök vezessék. Erre az előírások le­hetőséget teremtenek, mégis a legtöbb helyen idegenkednek tőle. Érdemes volna pedig má­soknak is felhasználni a sal- ■ gótarjáni beszterce-lakótelepi iskola gobelinszakkörének, az etesi citerazenekarnak a gya­korlati tapasztalatait. — Az utóbbi időben háti,mi komplex szakkörökről is. Nógrádban mennyire elter­jedtek ezek? * — A rétsági járásban tu­dunk egy-két kezdeményezés­ről. Egyelőre csak szeretnénk, ha széles körben elterjedné­nek a komplex szakkörök. Nagyszerű nevelési, oktatási lehetőségeket tartalmaznak: Vegyünk például egy társada­lomtudományi szakkört. Ami­kor a reneszánszot tárgyalják, akkor más pedagógusok, eset­leg nem pedagógus szakembe­rek bevonásával a gyerekek megismerhetik ennek a kor­nak nemcsak az irodalmát, hanem a zenéjét, építészetét, festészetét stb. Ezt a kom­plexitást egyelőre, úgy ta­pasztaljuk, nehéz megszokni pedagógusainknak. — Végezetül hogyan össze­gezhetjük a közművelődési já­tékok tapasztalatait? — Mindkét területe — a Művészetek vándorútján és a Barátaink... című játék — őrsi keretek között ad lehető­séget egy-egy kulturális, mű­vészeti ággal való alaposabb megismerkedésre. Ennek tár­gyát, bár kezdetben voltak gondjaink, teljességgel a gye­rekek választják. A gyerekek fele részt vesz e játékokban. Négy év óta legnépszerűbb a filmmel és a könyvvel való ismerkedés. Ezeket követi mindössze kétszáz fős lema­radással, az utóbbi évek nagy fejlődése következtében az újság. A^ okát a NÓGRÁD- ban rendszeresen megjelenő úttörősarokban látjuk. Álta­la tudnak egymásról, ötlete­ket cserélnek és nemcsak a NÓGRÁD-ot, hanem más la­pokat is megkedvelnek. — Köszönöm a beszélge­tést! Sulyok László menyek ellenére is szüksége van. A szellemi műhelyek sze­repe, önállósága a jelen idő­szakban országszerte megnő. S ez a felelősség növekedé­sét is jelenti. A Palócföldnél is szükséges egyértelműbb esz­mei és szakmai műhelymun­ka, fokozódik a politikai ér­zékenység szerepe. Kívána­tosnak látszik továbbá a szer­zői kör további bővítése, s nem. utolsósorban a lap olva­sottságának erőteljesebb fo­kozása. Sajnálatos tény ugyan­is az, hogy a több évtizedes múltra visszatekintő lap meg­lehetősen szűk körben ismert. Ez kétségkívül összefügg a megye történelmileg örökölt szellemi állapotával is, hiszen a lapcsinálás „hagyomány- talanságát” talán a legnehe­zebb kiküszöbölni. A kulturá­lis hátrányok felszámolásában az utóbbi évtizedekben való­ban történelmi jelentőségű eredményeket sikerült elér­ni Nógrádban, különösen a közoktatásban és a közműve­lődésben. Az erőfeszítéseket tehát e téren is folytatni kell. Mindenekelőtt a jelentős szá­mú értelmiségi rétegek közö­nye a Palócföld iránt nyug­talanító. Ezen bélül különösen a pedagógusoké, hiszen ők az újabb generációkra is "átörö­kíthetik ezt a hozzáállást, a szűkebb haza mai irodalmi élete iránti érdektelenséget. (Természetesen, tisztelet a kivételnek.) A lap belső szerkezete is változik. S bár alapvetően megtartja társadalompolitikai érdeklődését, hangsúlyosabb szerepet kap benne — indo­koltan — a szépirodalom. 'A továbbiakban a lap új for­mai ' helyzetét, terjedelmét, szerkezetét figyelembe véve törekszik a minél, több (az elmélyültséget nem terjede­lemmel tanúsító) írás meg­szervezésére, a többoldalú mű­faji megjelenítésre. Tágítani kívánja a laphoz kötődő hu­mán és nem humán értelmi­ségiek' körét, kapcsolatait a megyei fórumokon és a me­gyén kívül megjelenő szer­zőkkel, akik helyi viszonyain­kat országos helyzetképbe ágyazva és általános érvény­nyel képesek megjeleníteni. A jelzésként emlegetett gon-i dók ellenére a Palócföld be­tölti szerepét Nógrád irodalmi életének szervezésében. S örvendetes, hogy a helyi kul­turális politika erre a sze­repre a jövőben is számít. A megújulás tartalmi tényeir# remélhetőleg a közönség W eddiginél fokozottabb érdate» lődéssel tekint. T. E. 8 NőGRÁD — 1933. február 12., szombat i Kitaláltuk a esőben m leve­gőt.... Mint látszik — az OnedSn családból —, semmi sem új- a nap alatt, legfeljebb az újabb és újabb nemzedékek, akik az éppen csakhogy elhagyott dol­gokat újra bevezetik. Az One- din-filmben például kisvállaj- kozásként kap szerepet a szál­lítási vállalkozáson belül a sza­bad idejükben kosarat fonó tengerészek akalmazása, az ilyen tengerészek könnyedén kosarat adhatnak még a ka­pitánynak is. De ebből is le­het tanulni, nosza „gyerünk pajtás, nagy itt a hajtás...” A MÁV illetékesei figyelmé­be: az elnéptelenedő vonato­kon harisnyát, sálat köthetné­nek a kalauzok, a meleg hol­mikat ugyanakkor eladhatnák a fagyoskodó utasqknak, az ügyesebbek esetleg „Pulliköt” néven részvénytársaságot is alapíthatnának és egy idő után már nem is szállnának vonat­ra, ellenben nagy butikokat nyitnának a Váci utcában. A reklámszlogent felesleges ki­találni, a vevőknek is szólhat ja „hív a vasút, vár a MÁV!” A benzinárak alakulásával égy idő után a magányosan élő és álldogáló kutasok szö­vetkezete kisvállalkozásban a benzinből szenet préselhetne valamilyen elmés úton — az ezzel kapcsolatos szakirodal­mat lásd a németek világhá­ború alatti tevékenységéről, emikor a szénből készítettek benzint: ugyanez számos terü­leten alkalmazható, ahol bár­miből hiányok mutatkoznak, és ahol fel kell fedezni a ré­git! A lényeg tehát nem a mé- pret —, hanem a vállalkozás. — pat — „Nem elfogadtatni akarom a kisvállalkozás gondolatát, csak megértetni” — mondta nemrég egy külföldön tanító közgazdász ismerősöm. Sza­vaiból láttam, hogy ez a kis­vállalkozás csak nevében ki­csi, újszerűségében inkább eléggé nagy, Űj, szokatlan, nem illik bele mindenestül a kialakult és egy ideig vóltoz- tathatatlannak tetsző képbe. Hogy beilleszkedjen, ahhoz kissé tágítanunk kell a képke­retet. „Kissé” — íródik le ön­kéntelenül e mértékjelző. A címül kapott szó előtagja. Mert könnyebben fogadjuk el az újat, ha tudjuk — vagy hisszük — róla, hogy nem nagy horderejű változást kö­vetel. Ezért szerencsés, ha már a nevében jelezzük, hogy tu­lajdonképpen apróságról van szó. Nem minőségi csupán mennyiségi — méghozzá elenyésző mennyiségi — mó­dosításról. Csak akiket érint, azoknak a dolga a töb­bieknek ügyet sem kell vetni rá. Így lopjuk be újítá­sunkat a gyakorlatba. E tak­tikában van némi cselfogás, ám lelkiismeretünk tiszta ma­rad, mert tudjuk; a köz javát szolgáljuk. Energiákat szaba­dítunk föl és terelünk hasznos irányba; felszínre hozzuk, te­hát ellenőrizhetővé tesszük a korábban felszín alatti ügykö­déseket, s versenyeztetjük az eddig monopóliumot élvező „fekete” szolgáltatókat. Szapo­rább lesz az észjárás, jövedel­mezőbb lesz a szorgalom, el­ismertebbé válik a lelemé­nyesség. Mindez plasztikusan illeszkedik be az össznépi NAGYVÁLLALKOZÁS meg­élénkült fejlődésébe. mól — Csatlakozva a népgazdaság érdek szülte ösztönzéshez, ma­gam is kisvállalkozásra sze­retném bíztatni valamennyi olvasónkat. Tudom, a kis dol­goknál kell kezdeni, ezért — első lépésként —1 egy, egészen kis vállalkozást ajánlok. Bizonyára újszerű és merész vállalkozás lenne, ha a jövő­ben kivétel nélkül mindenki garanciát vállalna saját mun­kájának minőségéért. Aki meg történetesen nem kétkezi munkát végez, hanem szelle­mi terméket állít elő, netán vezető pozícióban „döntéseken dolgozik”, az meg felelősséget vállalna. A lényeg, hogy min­denki vállalja saját tetteinek, szavainak következményét! S, csak aki ezt hosszabb távon eredményesen tudja vállalni, az vállalkozzon valódi kisvál­lalkozásra ! Mielőtt az - olvasó gúnyos mosoly kíséretében letenné az újságot, szabad legyen megje­gyeznem, hogy mindezt nem etikai kódex, hanem két konk­rét eset juttatta eszembe. Két különböző helyen hallottam, hogy olyanok, „váltották ki az ipart”, akik korábbi munka­helyükön, enyhén szólva nem tartoztak az élmunkások közé. Távozásukkal egykori mun­káltatójuk kétségkívül nyert, de . más senki. Ami a legfur­csább, meglepetten értesültem róla, hogy ők maguk sem. Fel­tehetően a kisvállalkozáshoz szükséges — fentebb említett — kis vállalkozás, teljesítésé­nek hiánya juttatta csődbe mindkettőjüket. Így aztán nem is tekinthetők valódi kisvállal­kozóknak, vállalkozásukat sok­kal inkább „álvállalkozásnak" nevezném. — tér Megkezdődtek a területi művészeti szemlék m m Önkéntes , szabad választással Beszélgetés Kovács Tibor megyei úttörőelnökkel — Az elvárásokat a gyere­kek, pedagógusok éppen úgy megfogalmazzák, mint a szü­lők és a társadalom. Ezek számos ponton különböznek egymástól. A gyerekek — ta­pasztalataink szerint — az egyéni érdeklődésüknek, já­tékosságuknak, képességeik­nek leginkább megfelelő programokat szeretik, míg a szülők számára teljesen mel­lékes; ők saját csemetéik szereplésének önmagában örülnek. A pedagógusok azo­kat a művelődési formákat kedvelik, amelyek ■ közelebb állnak szerkezetükben a tan­órákhoz.' Nevezetesen a szak­köröket, énekkari foglalkozá­sokat előnyben részesítik a közművelődési játékoknál. A társadalom pedig — gondolok üzemekre, intézményekre — csak ünnepi műsorszolgálta­tást várnak az úttörőktől. Az elvárások ezen különbözőségé­nek megvannak a maguk ve­szélyei. Megtörténik, hogy a gyerekek megszokottan, rutin­ból adják elő a produkciókat, nem élik át érzelmileg, szel­lemileg. másik oldalról pedig kulturális tevékenységként csak a szerepléseket ismerik el, ez alapján ítélik meg a csapat közművelődési munká­jának egészét. Olykor még magunkat is rajtakapom, hogy csak a látványos rendezvé­nyekre figyelünk fel. — Holott valóban nem eb­ből áll egy-egy úttörőcsapat kulturális tevékenysége. Per­sze a többiekről keveset tu­dunk. Melyek azok? — A szakköri tevékenység és a közművelődési játékok. A tagság öt ven százaléka művé­szeti szakkörökben dolgozik. Legtöbben a báb- és irodal­mi szakkörben. Tapasztalha­tók azonban negatív tendenci­ák is. A személyi, tárgyi feltételek például nem fejlőd­tek a kívánt mértékben. A szakköri költségvetést egy 21 éves rendelet alapján lehet összeállítani, s az árváltozá­sok miatt az anyagigényes szakkörök működtetése egy­re nehezebb feladat. Szakkör­vezetőink egy része sem fej­lesztette felikészültségét. Nem elég széles körű, alapos az is­kolák és közművelődési in­tézmények kapcsolata. Á mű­vészeti szakköröknek csupán 4 századéka működik kihelye­zetten intézményben, noha mi ezt évek óta szorgalmaz­zuk. Folyik az egymásramu- togatás. Pedig érdemes len­ne a jó példákat elsajátítani, hézségű teszt sikeres megoldói közül kikerülő — legváltoza­tosabb korú és iskolai vég­zettségű versenyzők minden­esetre igyekeznek majd minél több kérdésre megfelelni. A tv-nézők pedig velük együtt törekedhetnek ugyanerre, s elméjük felfrissítésére a já­ték segítségével! Pintér Emőke ték, ki az, aki kapásból tud­ja a választ az ilyen kérdé­sekre: Melyik a legmagasabb római kaitolikus templom a világon?; Miiyen gépen alkal­maztak először lyukkártyát?; Mi hajtotta az első amerikai lifteket?; Milyen csillagászati jelenséget használt fel Eins­tein a relativitás elméleté­ben? Az előzőleg, hasonló ne­Megújul a Palócföld % Társadalmi szerkesztő bizottság alakult Ismét a Magyarországon ha­gyományos folyóiratformá- ban jelenik meg 1983-tól a Palócföld című társadalom- politikai, irodalmi és művé­szeti folyóirat Salgótarjánban. A Palócföld idei munkatervé­nek bevezetője szerint: „E változtatással (a régi lapfor­mával szemben felvetett for­mai kifogásokat kívánva kiküszöbölni, jelezve, hogy ezzel egyidejűleg szakmai és olvasói körökben egyaránt méltányolták a megjelenés sajátszerűségeit) elsősorban azt a célt kívánja elérni szer­kesztőségünk, hogy növeljük a gondolati, műfaji, terjedelmi mozgékonyságot, ezáltal a fórumunk iránti érdeklődést, megteremtsük a hatókör szé­lesítésének nagyobb lehetősé­gét, a szerzői kollektíva bő­vítésének új módozatait”. A formai változtatás tehát mindenekelőtt tartalmi meg­újulást is ígér. Ennek érde­kében a folyóirat szerkesztő­ségi kollektívája újjáalakult és kibővült, továbbá megala­kult a Palócföld mellett egy szerkesztő bizottság is, amely a szerkesztőséggel közösen nemrég tartotta- alakuló ülé­sét. A tizenöt tagú bizottság társadalmi tanácsadó szerv­ként működik. Vállalja töbT bek között a folyóirat év.es munkatervének megvitatását és jóváhagyását, módositó, kiegészítő javaslatok léteiét a tevékenységgel kapcsolat­ban, a lap éves munkájának minősítését. A bizottság a jö­vőben folyamatosan figye­lemmel kíséri a megjelent­lapszámokat, közli azokkal összefüggő észrevételeit. S leg­alább ilyen fontos, - hogy tá­mogassa a Palócföld kijlső kapcsolatainak, munkatársi, társadalmi körének bővítését, javaslatot tegyen a folyóirat megyei hatókörének szélesíté­sére. A társadalmi szerkesz­tő bizottság tervek szerint évente két alkalommal ülése­zik, ugyanakkor a szerkesztő­ség által igényelt esetekben kollektív, vagy személyes véleményezési feladatkört is gyakorol meghatározott írás­művek politikai. ideológiai, szakmai megítélésében. A Palócföld csaknem három évtizedes múltra tekinthet vissza Nógrádban. Először vé­kony kis füzet formájában 1954-ben látott napvilágot. A hatvanas években évi négy alkalommal jelent meg, 1973- tól pedig évi hatszgri megje­lenéssel folyóiratként kerül az olvasók asztalára. A me­gyében bontakozó irodalmi élet szempontjából rendkívül nagy jelentőséggel bír a Pa­lócföld könyvek címmel indí­tott könyvsorozat. Ennek első kötete az Ébresztő idő című szépirodalmi antológia volt 1979-ben. Ezt követte 1981- ben Laczkó Pál Szalmakomi- szár és Kelemen Gábor Bak­szekér című elbeszélés-, illet­ve riportkötete. A könyvsoro­zat idén újabb kötetekkel bő­vül. Mindez többek között jel­zi azt az egészséges folyama­tot, amelynek eredményeként a megyei művészeti életben a képzőművészet és a zene után már az irodalmi tevékenység is értékelhető — és értékelen­dő — eredményt mutathat föl. Ebben a Palócföldnek szin­tén kiemelkedő szerepe van. Nógrád megye szellemi életé a jövőben sem nélkülözheti a folyóiratot, amely napjaink­ban ismét a megújulás ide­jét éli. Erre az említett —, s itt to­vább nem részletezett — ered-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom