Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
Nyolcvan éve született Rideg Sándor " Rideg Sándor, az Indul a bakie-ház, a Sámson, a Dariiszegi vasárnapok, A Tükrös- szívű huszár írója szegényparaszti sorban született 1903. február 12-én. Részt vett a munkásmozgalomban, több ízben börtönbüntetést szenvedett. Első elbeszélései a Népszavában jelentek meg. Elbeszélései, később regényei is, többnyire az uradalmi cselédség, a szegényparasztság sorsát ábrázolják. Hősei szembeszállnak a nyomorító hatalommal, fellázadnak; jellemük hajlíthatatlan, akár a népmesék hőseié. Aki személyesen bár csak egyszer is hallotta Rideg Sándort, tudja, hogy ő maga is éppen ilyen volt: kemény szavú, de emberséges. Szatíra és népmeséi fantázia, groteszk és realitás olvad különös zamatá egységgé életművében. Most lenne nyolcvanéves. Az alábbi részlet talán legismertebb regényéből va\ó. A furfangos pásztorfiú. Regős Bendegúz álmát meséli el, aki éppen a szomszéd baktertől, Konc bácsitól tér haza. RIDEG SÁNDOR: Indul a bakterház Hazafelé menet elgondol koztam a világ sorén. Tudom, én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot, a revolvert szintén a suját derekamra kötöm. A pofonokat végleg eltiltom. Aki vét a törvény ellen, azt föl- pofoztatom a baikterral. Az ország vászontarisznyájára lakatot, tétetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Konc bácsi minlsztertanécsos lesz a tudománya miatt. Ha pedig ő lesz a tanácsos, jó lett volna megkérdeznem tőle, hogy mikor leszek miniszter, mert egyrészt az éppen nekem való hivatal, másrészt meg úgy se akarok sokáig itt^aradni ennél a haktemál. Ha én leszek a fő, nem lese; panasza a szegény embernek, mert még a Bund ás kutyának is akkora pampuskát juttatok, mint a két öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán köll élni a tehónpásztomak. Sok mindent gondoltain hasáig és lefeküdtem az istálló-* ágyra aludni. Hogy történt, hogy nem, ee- eer csak miniszter lettem. A kesémben bunkósbot volt, a derekamon meg a csősz hatlövetű revolvere csüngött madzagon. Aztán, hogy módfelett unatkoztam, kimentem a patak mellé lótetőt fogni. £ppen an gondoltam, hogy a löketű mennyire nem hasonlít rám, mikor a bakter el akart surranni mellettem köszönés nélkül. Mondom a bakterinak: , — ABj esek meg, te purutytya jószág... Talán bizony veréb van a baktersapka alatt, hogy sem tucc köszönni? Erre lekapita a sapkát. Mondom aztán néki: 1 — Ugorj csak bele gyorsan a vízbe, oszt mosd meg a lábam, már vagy három hónap óta nem mostam. De a fájós bokámra vigyázz, mert ha meg találod nyomni, rögtön lecsúkatlak. Nem mondom, megmosta a Iá bőm rendesen, szi nte észre se vettem. , — Megtörülheted — mondom — az inged aljába is, csak a tisztább felit fordítsad. Alig törüli meg a lábom, aszongya a baikter: — Nem vóna-e olyan jó a nagyságos kegyelmes úr, hogy biztosítaná egy rendelettel a kis nyugdíjamat, szeretném megkapni fönnakadás nélkül az államiul, harmincévi szolgálat után. Ügy elfutott a méreg, hogy csuda. Mondom aztán a pimasznak: — Minek nézed te a magas kormányt tulajdonképpen ? Hatókörnek, mi?! Rögtön nem tudom, mi lesz, ebadta kutya bakter! Hogy jut ilyesmi eszedbe, mi?! Mér — mondám. — tömlőébe csukatom a zsiványt, de amint jobban megnézem a fizimiskáját, látom, hogy új ködmüii van rajta. Mondom magamba: — ez a bt teng, úgy látszik, tavaly is letagadta az egyenes adót, le ez, tisztára letagadta!... A madzagról hamar leód- tam a revolvert és ráfogtam a bak torra: — Föl a kezekkel! Fizesd ki az adót vagy lüvek!... De a bakter, hogy így meg úgy, ő mán kifizette, meg, hogy elhozza nekem a ayug(Részlet) tákat. Várjak nyugodtan, mert ő becsületes ember, meg így meg úgy... — Korábban kelj föl — mondom —, ha engem akarsz elbolondítani! Ide a tojás árát hirtelen, mert leütlek, mint a kutyát. Nehogy azt hidd, hogy a fazéksapkád miatt elengedem a fizetséget! De ő egyre esküdözött, hogy nincs egy krajcárja se, meg nem is lesz, mert rettentően kevés a fizetése olyan szegény, hogy á csalággya minden szerdán kint kódul a piacon, a felesége meg mán úgy zörög a szárazságtul, mint a talicska... Erre kiforgattam az összes zsebeit így tudódott ki, hogy a bakter názudott. Az egyik pantallózsebbe találtam egy vadonatúj hatost A hajam is az ég felé állt, annyira meglepődtem. Tudtam, hogy nagy zsávány, de ilyesmire nem voltam elkészülve. • — Ugye, hogy gazember vagy?! — mondom a bak tér- nak. — Mégiscsak jól ismerlek én téged! Most aszomygya nekem ez a bakter, hogy ő azon a pénzen kükocicakását akart főzni, mert igen nagyon éhes, majd megvakul1 egy kis kukoricakásáért. Három napja színét se látta a kukordeagö- lödinynek, pedig él-bal érte. — Figyelmeztetlek — mondom a bafcternak —, hogy a magas kormánnyal szemben ne koministálkodj, mert úgy váglak bagótartón, hogy lenyeled a bagói evet.. Aztán, hogy kétszer-háromszor nyak- csigán tenyeröltem hátulról, a bakter letárgyalt előttem, aszongya, hogy ő egy nyomorult féreg, szegény meg szerencsétlen. .. — No, látod, hogy észretértél — mondom a baktemak —, így köllött vóna kezdened rögtön. A hatost kivételesen visszaadom, nehogy fölfordulj éhen, de a ködmönt vesd le egy-kettőre, mert lefoglalom hátralékos adó miatt. Nincs olyan hideg, hogy lekopna képedről a szőr. Vesd csak hirtelen! 1 A ködmönt mán sehogy se akarta levetni a bakter, aszongya, hogy ír nekem levelet az árvízkára miatt, így hát kénytelen vótam erőszakkal levetkőztetni. A bakter persze még mindig alkudozott velem, aszongya, szeretne belenyúlni a ködmömzsebbe, benne felejtette a zsebóráját. — Most mán le van foglalva — mondom —, meg aztán minek vóna neked az óra ? .. A magas kormánynak mégiscsak jobban köll tudni, hogy hányat ütött az óra, mint neked... Evvel elbocsátottam a bakiért: — Vihet az ördög! —.mondtam neki. Amint a halmi határ felé nézek, meglátom, hogy a Konc bácsi lélekszakadva cipel egy óriási keresztet, éppen akkora kereszt volt a vállán, mint annak idején Krisztus Urunknak, mikor a pogányok fölkísérték a kálváriára. A Konc bácsi odahozta elém a keresztet, és azt mondta: — Kegyelmes miniszter úr! Itt van a becsület nagykeresztje, az inácskakucsj király küldte nagyságodnak, hogy akassza a nyakába és viselje minden, alkalommal... Kis Ferenc születésnapja Kis Ferenc: József Attila halálakor QmRfc a víz, a gőzölgő esővíz, keservesen és múlhatatlanul — a házőrző eb nézi, mintha ő is pusztítaná az otthont, amit őriz s a vackot, ahol dühödten lapul! Dühödten, árván, tehetetlen nézek ablakon át a lucskos őszbe ki — a félhomályban úgy szorong a lélek rémülten!, mintha benne születnének a közelgő tél farkaskölykei! Rendületlenül pislog néhány sárga gázláng az őszi rothadás felett — az Ország hull itt, részegül a sárba, magányos fények, hű lángok hiába vívódnak, mint a lelkiismereti Hát meg kell halni mégis? tegnap Szárszón József Attilát nyelte el a sír — gyászszalag lett, ki csillag volt a Zászlón, a Mocsár felett, büszkén is meg fájón, örök vigasz volt, nyíló Gólyahír! ömlik a víz, az ablaknál esetlen didergek, mint a kocsonyás falak — zokognék, ó de sírni sincs már kedvem, a házőrző eb vinnyog s tehetetlen dühében önnönmagába harap! Glnk Károly fotóiból Budavári Te Deum címmel nyílt kiállítás a Mátyás-templomban. M agyarországon nines nagy tekintélye a filnoíessti- válok (Újainak. Be alól — nem egészen indokoltan — talán csak az Oscar-díj kivétel. Feltehetően, mert az amerikaiak nagyobb reklámot csinálnak, mint bárhol másutt. Valószínűleg nem sokan figyeltek ezért arra sem, kik kaptak a közelmúltban díjakat a magyar filmkritikusoktól, s nem sokkal többen figyelnek majd arra sem, hogy e napokban (február 11—16) kik kapják a XV. magyar játékfilmszemle díjait. Az igazság az, hogy mindkét esetben a dijak odaítélésénél is fontosabb az áttekintés az elmúlt év filmterméséről. (A listák persze, nem azonosak, a kritikusok januártól januárig kizárólag a mozikban bemutatott művekből válogatnak, a filmszemle zsűrije viszont ugyanebben az időszakban elkészült valameny- nyi film alapján dönt, tehát szerepelhetnek a jelöltek között, a mozikban még nem játszott filmek is.) Nem szeretném most a sok jeles szakemberből, kritikus kollégából álló testületek filmmérlegét a magam értékrendjével szaporítani. Csupán egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy aztán egy logikusnak tetsző következtetéshez juthassak. A jelenség az, hogy egyre szaporodik az úgynevezett c!'V-i .tment nrista játékfilmek s ma. S ennek csak egyik, oka. ha épnen nem a következménye, hogy ma már műFilm, tv, vállalkozás A XV. magyar játékfilmszelnie elé I Kis Ferenc nyomdászmesterséget tanult, -a felszabadulás után pártmunkás és könyvtáros volt. Munkádból lett igazi költővé. József Attila vonzásában a proletariátus élményeit szólaltatta meg tiszta, világos költeményeiben. Mély őszintesége segítette abban, hogy az ötvenes évek ele” jén se nyelje el verseit a sematizmus. Költészetének szépségét, derűs biztonságát Nagy László, Juhász Ferenc nemzedéke is nagyra becsülte. Életének, költői pályájának révbe jutása szinte történelmi példázat volt. ködik a korábbi négy mellett egy ötödik, Társulás névre hallgató, elsősorban ilyen do- kumentarista jellegű filmeket létrehozó stúdió. Azért lehet ez okozat, mert az ok mélyebben fekszik — az anyagiakban. A filmgyártás költség- vetése az elmúlt években nem sokat változott, ugyanakkor a nyersanyagárak, az energia, a díszlet, természetesen minden költség — kivéve talán a művészeknek kifizetett honoráriumokat — jelentősen megnövekedett. Ami magyarul azt jelenti,' hogy ugyanabból a pénzből ma kevesebb filmet lehet elkészíteni, mint régebben. Kivéve... Kivéve a dokumentarista filmeket, ezeket ugyanis a hagyományos játékfilmekhez képest lényegesen alacsonyabb költségvetési keretek között gyártják. Eléggé logikus következméríy hát, hogy ilyen gazdasági feltételek mellett több lehetőséget erőszakolt ki magának ez a műfaj.. A hagyományos játékfilmek rendezői ebből az anyagi szorításból kétféle koprodukcióval próbálnak kimenekülni:1 Egyrészt külföldi, lehetőleg tőkéspartnereket keresnek. Az ilyen együttműködés járhat nagyon jó eredménnyel, mint a Mephisto példája mutatja, de vezethet kudarchoz is, amit éppen ebben az évben a Viadukt bizonyít. Azt hiszem, ebben a történelmi korszakban, amikor a magyar gazdaság egésze keresi az utakat-módo- kat, hogyan lehet nemzetközi együttműködéssel, közös vállalkozásokkal segíteni hazai tőkeszegénységünkön, akkor a tőkéskoprodukció természetes megoldási módnak kínálkozik. Legföljebb arra kell figyelmeztetni magunkat, hogy a film, gyártását tekintve, iparszerű tevékenység ugyan, de művészet is lehet, s nincs egyen^ összefüggés a befektetett pénz és a végeradméhy művészi hatása között. A másik út a hazai koprodukció az egyetlen lehetséges hazai partnerrel, a televízióval. Ebben az évben is készült néhány MAFILM— Tv produkció, ezek közül egvet (Vörös föld) alig néhány nappal a mozibemuta- tö után már a képernyőn is látni lehetett. Azért kell erre emlékeztetni, mert jelzi az ilyen közös produkciók1 egyik gondját. Mikor érdemes a televíziónak „beszállni” a mozifilm gyártási költségeibe? Nyilván ezt a téma is meghatározza, de a stílus is, hiszen a képernyő mérete eleve bizonyos előnyöket jelent éppen a dokumentarista filmek számára: jobban, természetesebben hatnak ezek a beszélő emberfejek !tt, mint a mozivásznon. Azt hiszem mégis, a tévé alapproblémája: mikor mutathatja be a mozi utón a filmet? Hiszen a gyártási költségeknél lényegesen kevesebbe kerül a televíziónak, ha a MAFILM által már legyártott, moziban bemutatott filmet egymásfél év után egyszeri sugárzásra megveszi. Ez az, ami a nagyközönség számára is nyilvánvaló, vagy legalábbis logikusan kikövetkeztethető. Amiről kevéssé tud a nyilvánosság: lényegesen eltérőek a mozifilmgyártás anyagi körülményei — nagyobb költségvetéssel, nagyobb . anyagi érdekeltség mellett dolgoznak —, mint a tévésprodukciók többsége. Ez olyan következménnyel jár, hogy jó néhány világrangú rendezőnk eleve csak mozlr filmben gondolkodik. (Nem a maga jövedelme miatt van így elsősorban.) A televízióban viszont a relatíve kisebb tehetségek is gyakrabban kapnak munkát. Van, kétségtelenül van már átjárás egyik területről a másikra. (Makk Károly rendszeresen forgat a tévének, Jancsó is befejezett egy tévésorozatot.) Ám, hogy az együttműködés nem a legtökéletesebb, bizonyítják olyan idei példák, mind a Tündér Laláé, vagy a Névtelen váré, amelyeket a televízió után kellett ' most moziforgalmazásra átalakítani, ahelyett, hogy eleve közös produkcióban készültek volna, nagyobb anyagi lehetőségekkel, feltehetően a mozi és a tévé számára is jobb színvonalon. A következtetés pedig elég egyszerű: a Jelenlegi együttműködési rendszer mellé valami új, mindkét részt vevő fél számára előnyösebb, főleg a művészet érdekeit — nemcsak személyes anyagi, hanem a művek előállításának gazdasági érdekeit is — elősegítő formát kellene találni. Nyilvánvalóan nem az eddigi művészi műhelyek egybeolvasztása, ‘vagy valami rendeletileg előírt kötelezettségvállalás a járható út. A művészetekben az alkotóműhelyek különbözősége, mintsem centralizálása a jobb eredményhez vezető módszer. Sok országban sokféle próbálkozás nyújthat tapasztalatokat, hogy megtaláljuk a mi viszonyaink számára legelőnyösebb formákat. Több szocialista országban például a filmgyárakban működnek külön televíziós filmeket létrehozó csoportok. Az olasz vagy a nyugatnémet televízió viszont önmagában tart fenn olyan külön alkotóműhelyeket, amelyek elsősorban művészileg Igényes filmek létrehozására törekszenek. N em biztos, hogy pontosan az egyik vagy a másik formát kell választani. Nagy a valószínűsége, hogy egy anyagiakban és szellemiekben önálló vállalkozás nálunk eredményesebben járható alternatívát kínál. Nem lehet eleget ismételni: nemcsak — s talán nem is elsősorban — a gazdaságosabb filmgyártás miatt, hanem sokkal inkább a meglevő művészi energiák, a valódi tehetségek jobb kihasználása érdekében van erre szükség. (Más műfajban ilyesmire 1 már akadt példa, nemrégiben alakult a budapesti fesztiválzenekar hasonló okokból, s valami hasonlóra kíván majd vállalkozni.) Éppen ezért mindez elsőrendűen a közönség érdeke. Ezért mertem szóvá tenni a ' javaslatomat még a játékfilmszemle alatt, mert ebből a nézőpontból valóban majdnem mindegy, ki kapfc a díjakat. Bernáth LászM
