Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-08 / 32. szám
Pásztón a Nőgrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat új lakóépület építését kezdi meg a közeljövőben. Képünkön a munkagépek a laza, törmelékes föld cseréje után a sóder tömörítését végzik az alapozás előtt. Pillanatképek egy munkáscsalád életéből Újabb erőpróba előtt a Dombóvári család Bajuszos, szakállas fiatalember Dombóvári Gábor, akit a targonca nyergéből szólítok ki egy kis eszmecserére, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat bányatámgyártó üzemében. Tizenegy évvel ezelőtt kérte felvételét a kollektívába. Azóta munkájával 'elismerést és tiszteletet vívott ki műid társai, mind pedig főnökei előtt. — Előtte a Vasértnél dolgoztam. A cserét nem bántam meg. Itt jobban megtaláltam a számításomat — érzékelteti a változás lényegét Dombóvári Gábor, aki a rangos Bánki Donát brigád tagja. Mit takarnak a nem bántam meg, a megtaláltam számításomat kifejezések? — Ahogy idekerültem, rá néhány évre megnősültem. Van egy hatéves fiam és egy hároméves kislányom. Feleségem a csecsemőotthonban gondozónő. Ha a gyerekek betegek — ami elég gyakori — a feleségem marad otthon velük. Ha gyakrabban van szükség a szülői felügyeletre, segítségre, akkor a havi jövedelmünk 1500 forinttal kevesebb a szokásosnál — vélekedik a 28 éves fiatalember. A meleg családi otthont, a vállalat és az OTP segítségével teremtették meg, A vállalattól öt évvel ezelőtt kapta meg a három szobából álló OTP-lakást. A kifizetéshez szükséges összeg nagy részét az OTP-től vette fel kölcsönként, míg a gyár 90 ezer forintot adott kamatmentes hitelként. Azóta szépen berendezték otthonukat. Hatvanezer forintért vették részletre a bútorokat. Nyolchavi törlesztés van még hátra. Egyébként a kölcsön visszafizetése, a különböző részletek és a rezsi havonta 3200 forintot tesz ki. Feleségével együtt havonta 7—8000 forintot visznek haza, ha nem betegek a gyerekek. — Nagy könnyebbség, hogy mindketten a munkahelyünkön étkezünk. Nálunk a spórolás nem jelszó, hanem valóság. A gyerekeknek amire szükségük' van, azt meg tudjuk venni. Nem dicsekvésből mondom, de szépen járnak, annak ellenére, hogy nem a legdivatosabb ez a legdrágább holmikat- kapják. Az értékesebb ajándékokat — szánkó stb. — a nagyszülők veszik meg nekik. Mivel nem vezetünk könyvet a kiadásukról, így hát egész pontos adatot nem tudok mondani, hogy mennyit költünk hetenként élelmiszerre, a szükséges napi cikkekre. Számításom szerint 500—600 forintra van szükség. Mivel tartalékunk nincs, az egyik fizetéstől a másikig jól be kell osztanunk minden fillért. Nehezen, de eddig még időnként kisebb kölcsönöket is kérve, sikerült talpon maradnunk. * — A fizetésén kívül van-e tnás rendszeres jövedelme? , — Nincs. Ha lehet akkor a gyárban túlórázok. Szívesen vállalkozók rá. Tavaly nyáron volt egy kis maszekmunkám. A nyári időszakot — három hónap — munkaidő után a kőművesek mellett dolgoztam le. Sőt még a szabadságomat is erre áldoztam fel. Ebben az időszakban nagyon keveset voltam együtt a családdal, a gyerekek gyakran kérdezték édesanyjukat, hogy hol vagyok. Nem csoda, reggel hattól este 8—9-ig hajtottam. Igen, megérte. Havonta 5000 forintot kerestem. A felvett 15 ezer forintból ötöt félreraktunk, a többit pedig elvásároltuk. Például vettünk egy porszívót, a gyerekeknek rekamét... ★ A spórolás, a beosztás azt is jelenti, hogy a nagyobbik megkímélt holmiját a kisebbik a kislány még tovább használja. — Eddig még így volt. Hogy ezután miként alakul, azt nem tudom megmondani. * — Igen, voltunk már pénzzavarban. Ilyenkor az édesanyámtól, meg az anyósomtól kértünk kölcsön. Nem sokat, csak 3—400 forintot. Azért csak ennyit, mert ha többet kérünk, akkor nem tudtuk volna visz- szafizetni. — A kötelező törlesztésekés a rendszeresen ismétlődő napi kiadások mellett mennyit tudnak magukra költeni a szülők? — Magamra nagyon keveset. Tavaly például egy csizmát kaptam. A munkámba járó ruhán kívül (nadrág, dzseki), még egy öltönyöm van. A feleségem már többször mondta, hogy vegyünk egy új ruhát. Miből? — kérdeztem tőle. Hogy én mennyit költők havonta cigire, kávéra, meg italra? Ügy 300 forint körül. Ennyi kell az embernek, mondja, maid kérdően felém fordul, kisvártatva, így folytatja: Ha van lehetőségünk, akkor inkább a feleségemnek vesszük meg amire múlhatatlanul szüksége van: csizmát, pulóvert, ruhát, szandált, fehérneműt stb. Valószínű az idén, ha minden úgy alakul, akkor én kerülök sorra. * A havi jövedelem beosztásakor, no meg a heti vásárlások alkalmával szóba került, hogy bizony drágul az élet. Ezt elsősorban a feleség érzi, mert a napi beszerzés, az ellátás gondja, az ő vállára nehezedik. Férjének beszámol arról is, mi mibe kerül most, s korábban mit fizetett érte. Amikor az árak emelkedéséről beszélnek, a férj csak annyit mond: Sajnos nem tudunk rajta változtatni. Bele kell nyugodni. Most ilyen a helyzet. Reméljük, lesz jobb is. Persze tőlünk is függ, hogy... Máskor meg vigaszképpen hozzáfűzi: — Van olyan család, ahol még nehezebben élnek... * Hétévi házasságuk után jutottak el a mai helyzetükig. Ilyen jövedelmi viszonyok mellett nemrég úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak más módon is könnyíteni sorsukon. — Visszadjuk az OTP-lakást, mert úgy döntöttünk, hogy az anyósommal együtt, közösen, építünk egy családi házat. Négyszobás lesz. Igen, már tudom, hogy milyen kedvezményeket kapunk. A brigádtagok is ismerik elképzelésemet. Azt mondták, csak szóljak nekik, jönnek segíteni. Azt tervezzük, hogy az idén lerakjuk a ház alapjait. Tudjuk, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, a jövedemünket még jobban be kell osztani, de pár év múlva biztos, hogy könnyebb lesz. A kertben megtermeljük magunknak azt a zöldséget, ami a háztartásba kell. Ráadásul a gyerekek is szabadon szaladgálhatnak, játszadozhatnak. * Űjabb nagy erőpróba előtt áll Dombóvári Gábor és családja. Bizonyára ezt is sikerrel megoldják. Ügy mint eddig egyetértésben, szülői segítséggel. — venesz — Növekvő szellemi expert az UVflTERV-nél A beruházások visszafogottsága érezteti hatását az UVATERV gazdálkodásában is; az 1983-ra aláírt szerződések a tervezési iroda kapacitásának csak mintegy 75 százalékát töltik ki. A helyzetbe nem törődtek bele; rugalmas üzletpolitikával, pontos, és jó minőségű szolgáltatások ajánlásával, széles körű és alapos piackutató nun kávai igyekszik az UVATERV pozícióit megerősíteni, kapcsolatait szélesíteni, s újabb megrendelőre szert tenni. Az iroda tavalyi ötszázmillió forintot meghaladó árbevételéből 12‘3 millió forint exportból származott. Ezt a tendenciát igyekszik tovább erősíteni a vállalat az idén az immár hagyományosnak számító külpiacok, így Algéria, Líbia, mellett újabb országokat próbálnak megnyerni. Ajánlatokat dolgoztak ki hidak építésére Görögországban, s városi autópálya-csomópontok kialakítására Jordániában. Reális lehetőséget látnak a vállalat vezetői egy újabb Nílus-híd tervezésére, illetve építésére Egyiptomban, ahová a Ganz- MÁVAG-gal közösen nyújtottak be pályázatot, s ezen — jelentős külfödi vállalatokat megelőzve — első helyezést értek el. Az idén a vállalat legjelentősebb exportfeladatai Ä1UVEGÉRT DOL1ÄRT Átlátszó termékkel átláthatatlan pi«@n A kivitel növeléséről, ennek fontosságáról sokat olvashatni, hallhatni manapság. E cél mindenki előtt világos, ám elérni nehéz. Többször objektív gátak nehezítik, viszont nem kevésszer kiiktatható bonyodalmak, szervezési, szerkezeti zökkenők, érdekeltségbeli eltérések hátráltatják a rugalmas, jövedelmező exportálást. Erről kérdeztük Davido- vics Ivánt, a salgótarjáni síküveggyár kereskedelmi osztály- vezetőjét, okleveles közgazdászt. — Mennyire kedvez a gazdasági közeg annak, hogy a síküveggyár versenyképessége fokozódjon? — Az utóbbi időben mérhetően növekedtek a költségeink. Emelkedett az energiaár, nőttek az anyagárak, drágult a szállítás, sokasodtak a kamatterhek. Ezek a változások a versenyképességünket kedvezőtlen irányba befolyásolták. Ám takarékossági intézkedéseink hatásosnak bizonyultak, csökkentettük a költségeket. — Milyen főbb szempontok határozzák meg a gyári gazdálkodást? — Elsősorban a bérszínvonal emelése a cél, ez az, ami hatásosan motivál, amit a dolgozók érdekében elsőként mérlegelünk. A vállalat új belső szabályozása három feltételt szab a bérnöveléshez: 1. a nyereség gyarapítását, 2. a dollárbevétel növelését és 3. az export jövedelmezőségének javítását. Ezek között kell megtalálnunk az egészséges összhangot, az optimumot, mert ez a három mutató együtt nemcsak egymás „rovására” emelhető. — Lehet-e az export meny- nyiségét is növelni, és jövedelmezőségét javítani? — Tavaly nagyon jól sikerült a dollárbevételt növelnünk. Sokan megismételhe- tetlennek tartják a tavalyi eredményt. A terv 2 millió 950 ezer dollár bevétel volt, a tény pedig több mint 3 millió 100 ezer dollár lett. Egyik szemünk sírt, a másik nevetett, mert jó volt a dologban a siker. Amit olyan körülmények közt értünk el, hogy a világon recesszió van, üveggyárak állnak le, az árak estek, a valuták 15—20 százalékkal leértékelődtek a dollárhoz képest, a jövedelmezőség követelménye még szőkébb határok között érvényesülhetett. De „baj” volt, hogy tűi jó „bázist” teremtettünk magunknak. Az idei teljesítményünket már ehhez képest kell javítanunk... — Csak nem azt akarja mondani, hogy a vállalati belső érdekeltségi rendszerben tovább él a sok helyen leszólt, anakronisztikusnak tartott „bázisszemlélet?” — A bérszabályozás úgy van kialakítva hogy, ha az exportbevétel a tavalyihoz képest növekszik, akkor bizonyos összegű dollár után 3000 forinttal gyarapítható a bértömeg. Ha az exportbevétel csökken, akkor bizonyos összegű dolláronként 3000 forinttal kisebbedik a bértömeg. — Tehát ilyen szempontból az lett volna jó, ha maguk kihagyják a kínálkozó piaci lehetőségeket, és kevesebb dollárt hoztak volna a népgazdaság kasszájába? — A magas árszínvonalú piacok felvevőképessége korlátozott, a mennyiségnövelés véget í szükséges az alacsonyabb árufekvésű piacon való értékesítés is. Így elérkezhetünk oda, hogy az árbevétel még nő, de az egységárak a közvetlen költségeket sem fedezik. Ezt el kell kerülnünk. — A túltelített piacon miképp helyeztek el terven felül árut tavaly? — A harmadik negyedév végén még borúsak voltak a kilátásaink, el voltunk maradva. Akkor indítottunk egy offenzívát a külkereskedelmi vállalattal és sikerült ''jól fizető vevőt találnunk Angliában és Libanonban. Elsősorban a jó minőség az, amivel tartjuk az árainkat; itt térül meg a tavalyi költséges ke- mencefelújítás. — Az idén számíthatnak-e hasonlóan sikeres fordulatra? — A legfőbb tengerentúli megrendelőnk az ottani re- cesszióval birkózik. 1981-ben még több mint 1 millió négyzetméter húzott síküveget rendelt tőlünk, az akkori exportunk felét. Tavaly már csak 580 ezer négyzetmétert küldhettünk neki. Idén pedig még kevesebbet. Pillanatnyilag az exporttervünk csak 80 százalékban van kitöltve megrendelésekkel. Igaz, aligha van vállalat, amelyben az idei kiviteli terv már ilyenkor teljesen ki van töltve megrendelésekkel. — Növelhetik-e a kivitelt a továbbfeldolgozott termékeikkel? — A fóliát, a ragasztott üveget tőkésrelációból, drágán importáljuk, ezekre jön vám is, így hát az áraink egyelőre nem versenyképesek. Mégis az idén ilyen termékkel is meg akarunk jelenni külföldön. A lehetőségünk megvan rá, mert már megkaptuk az úgynevezett „dort- mundi minősítést”, mely a legszigorúbb szabványoknak is megfelel. Szélvédőket szállíthatnánk gépkocsikhoz. Eddig Svédországból és Jugoszláviából érdeklődtek. Árajánlatot adtunk, s várjuk a választ. — A rugalmas váltásokhoz eléggé kötetlenek-e a mozgási lehetőségeik a külföldi piacokon? — Könnyebben hozzájuthatnánk a piaci információkhoz, ha a vállalat önálló exportjogot kapna. Ezeket az információkat és a joggal járó egyéb lehetőségeket kiválóan hasznosíthatnánk a kivitellel összefüggő munkánkban! A most érvényes szabályok között a külkereskedelmi vállalat és a gyár érdekazonossága nem jön létre automatikusan. — Az év eddig eltelt néJ hány hete ad-e alapot a derűlátásra? — Óriási ütemben kezdődött az exportáruk kiszállítása: januárban 300 ezer négyzet- méter síküveget indítunk a határokon túlra. Ilyen január még nem volt! Ugyanezt az ütemet szeretnénk egész évben tartam. Az első negyedévben megvan rá a lehetőség. Az utána következő időről még csak körvonalaiban rajzolódott ki a kép. Ez természetes, hiszen még a megrendelőink sem tudják pontosan, miből, mennyit igényelnek tőlünk. M. P. Eredményes munka A közelmúltban tartotta a Nóp- rád megyei Tanács útkarbantartó költségvetési özemén sk Vasvári Pál KISZ'alapszervezete évzáró taggyűlését. Kerekes György alapszervezeti titkár beszámolójából kitűnt hogy az alap- szervezet jelentős részt vállalt az üzem gazdasági feladatainak megvalósításából- A szocialista brigádmozgalomban 42 harminc éven aluli fiatal vett részt. A fiatalok jó munkáját dicsérte, hogy tavaly félmilliós nagyságrendű társadalmi-útépítési munkát végeztek Szécscuybcn. A befolyt összegből 100 ezer forintot az üzem lakásépítési alap számlájára fizettek be, így is segítvén a fiatalok lakásépítési kölcsönigénylését. A társadalmi munkavégzés során elért bevételből — a jó munka eredményeként — jugoszláviai kirándulást szerveztek Az alapszervezet a múlt évben 3 KISZ-tagot javasolt a párttagság soraiba. Valameny- uyien felvételt is nyertek. Sáriéban lesznek: így például a tiarati repülőtér építésének művezetése, utak, hidak tervezése, városrendezési és közlekedésfejlesztési tervek készítése. Az UVAT3RV mérnökei emellett egyebek között házgyári berendezéseket terveznek NDK megrendelésre. Osztrák cég megbízására acél- és betonszerkezfeteket, Líbiának pedig kikötői iparvágányokat terveznek, továbbá egy vasúti fővonal építésének művezetési teendőit végzik. Nigériának precíziós öntödei gépek kiviteli dokumentációit készítik el, s folytatják a kubai vasbetonaljgyári tervezéseket. A tervek szerint ez évben 130 ezer tonna 3500—2600 kalória fűtőértekü szenet hoznak felszínre a kányási bányaüzem tiribesi aknaiizemének bányászai. Jelenleg feltárás alatt van egy harmincezer tonnás telep, mely a közeljövőben befejeződik. Képünkön a hármas csapat tagja Oraveca Sándor elővájási vájár tartoácsolat erősítését végzi. f r
