Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

Művelődő nemzetiségi fiatalok Néhány héttel ezelőtt nem. fcetiségi olvasótáborok szerve­zői, vezetői tanácskoztak a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában. Im­már hagyományteremtő vál­lalkozásról van szó. A nép­front és az Állami ©orkij Könyvtár a megyei nemzetisé­gi báziskönyvtárak munkatár­sainak segítségével már évek óta pémet. román, szerb-hor- vát, szlovák nyelvű olvasótá­borokban művelődnek, tanul­nak a hazánkban élő nemzeti­ségi szülők tíz-tizennégy éves korú gyermekei. S táborok száma évente 15—20, a tábo­rok szerencsés résztvevői mint­egy íélezren lehetnek. Az együtt töltött idő 10—14 nap, amely megegyezik egy hagyo­mányos üdülési terminussal, de tartalmában a valóságosnál sokkal több hasznos időt je­lent. A fiatalok számára a leg­főbb vonzerő az anyanyelv já­tékos elsajátításának lehetősé­ge. Az olvasótáborok azonban ennél sokkal többet ígérnek. A nyelvművelés, a kétnyelvű­ség szellemének erősítése mel­lett a táborok méltó figyelmet fordítanak arra is, hogyan le­hetne azon a gondon változ­tatni, hogy a nemzetiségi la­kosság nyelvhasználata eltér az irodalmi nyelvtől: hogyan lehetne zavartalanabbá tenni azt az utat, amely az iskolai anyanyelvi oktatástól elve­zet a nemzetiségi irodalom­hoz, az írott nyelv megfelelő szintű használatához. Ma már tényekkel lehet bizonyítani, hogy a középkorosztály nem tanulta meg az irodalmi nyel­vet. Az olvasótáborok művelődő közösségek önismeretre, tár­sadalomismeretre, a hagyomá­nyok őrzésére, ápolására ne­velnek. Erősítik a könyvtár és az iskola, a pedagógus és a könyvtáros kapcsolatát. Az irodalom szeretőiére nevelés, az anyanyelv ápolásának ügyén túl e táborok a demok­ratizmus iskoláinak tekinthe­tők, ahol a közösségi létet gyakorolják. Egyenértékű he­lyet kap az ének, a zene, a tánc, a népszokások megismer­tetése is. Nemzetiségi nyelvű könyv­kiadásunk 1981—1985. között mintegy másfél száz kiadványt ígér. Ez a szám háromszorosa az előző ötévinek, és az állam­közi megállapodások ségítsé- gével is sokat segíthetünk a könyvválaszték bővítésén. De vajon a nemzetiségek lakta területeken megfelelő válasz­ték található-e a könyvtárak­ban és a könyvesboltokban? Jó lenne például, ha az elkö­vetkező években a tervektől eltérően erősebben bővülne a gyermekirodalom, választéka, példányszáma, ha az igények­hez igazodva szaporodna a gyermekeknek szánt anyanyel­vű ismeretterjesztő irodalom. Az olvasótáborok lakói a táborok befejeződése után leg­többször további kapcsolatot igyekeznek tartani társaikkal. Kétségtelen tény, hogy ez részben a közösségi művelődés folytatásának igényéből adó­dik. ' A táborok szervezői ép­pen ezért az idei esztendőben már arra is vállalkoznak, hogy újból meghívják a régi tábo- rozőkat, azokat, akik közben már iskolai tanulmányaikat befejezték. így kívánnak a művelődéshez közösségi fóru­mot teremteni. Talán nem reménytelen óhaj, hogy ezek a. művelődő közösségek erjesztő! legyenek a nemzetiségi klufomozgalom- nak, a nemzetiségi művelődés­nek Nógrádban is. Figyelemre méltó, hogy az Állami ©orkij Könyvtár nem­zetiségi olvasásvizsgálatot kezdeményez valamennyi nyelvterületen az olvasási készség felmérése céljából. Az olvasási, az anyanyelvi kultú­ra fejlődését szolgálhatná, ha a jövőben a nemzetiségi olva­sótáboroknak nyelvművelő kö­rök, klubok megszületését, az irodalombarátok érdeklődését segítő nemzetiségi író-olvasó találkozók rendezését köszön­hetnénk. M. I. Zsuga Sándor: Téli táj Máig ható gondolatok Tudományos tanácskozás Madáchról és a Tragédiáról Egy tudósítás erejéig lapunkban szóltunk már arról a* országos tudományos tanácskozásról, melyet egy hete bo­nyolítottak le a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat me­gyei szervezetének salgótarjáni székhazában. Vázoltuk az előadások főbb megállapításait. Most a tanácskozáson felve­tődött, ritkábban hallható, időszerű gondolatok közül kö­tünk egy csokrot, s nyújtjuk át az olvasónak. 1. A tanácskozás egyik legér­dekesebb hozzászólását dr. Horváth Károly irodalomtör­ténésztől hallottuk, akinek az idei emlékév alkalmából mo­nográfiája. jelenik meg Ma­dách Imréről a Gondolat Könyvkiadó Nagy Magyar írók sorozatában. Dr. Hor­váth Károly a rendelkezésére álló negyedórában eredménye­sen kísérelte meg összefog­lalni a tanácskozáson elhang­zottakat. Szavainak különle­gességet kölcsönzött az a tény, hogy aktív részese volt a Magyar Tudományos Akadé­mián 1951-ben kirobbant Ma­dách- és Tragédia-vitának, s egyúttal a hazai Madách-ku- tatók doyenjének számít. Ter­mészetesem nem tekintélye alapon ártünk egyet megálla­pításaival, hanem a tartalmi azonosság révén. Dr. Mezei József tanszék­vezető egyetemi tanár, aki Az ember tragédiáját elemezte, teljes mértékben helyes konk­lúzióra jut. Mezei szerint Adám a teremtő eszmének, Istennek kalandja. A törté­nelmi „kaland soroz atban” maga az isten ugyan nem vesz részt, csak magára ha­gyott ecaberalakja, kinek csa­lódásai a végletes kiábrándu­lást jelentik, hanem az egyen­súly keresésének — harmónia -diszharmónia, rend-káosz — állomásait Minthogy Madách megmarad a bibliai értelme­zésnél, az Or nem feudális oligarchaként jelenik meg, s Ádámnak a benne való bízás az önmagában, kreatív erejé­ben való bizakodást jelenti. Lucifer a történet folyamán mindig szolgaszerepben áll előttünk, nem ellenfele, ha­nem legyőzött száműzött je az űraak. Feladata az ember hasztalan bújtogatása a kétel­kedésre, végső hitének lerom­bolására — mely egyben hoz­zájárul a történelmi fejlődés­hez. Lucifer, mivel Adám és az Űr egylényegű, Ádámnak is szolgája marad. Madách azzal, hogy megmu­tatja az ember sorsának ke­gyetlenségét, kiábrándító vol­tát, nem lesz pesszimista, mert ezzel szemben állandóan hang­súlyozza a küzdést, a bele nem nyugvást, az élet értel­mébe vetett hitet. A szereplők egymáshoz való viszonyának tisztázásával feloldja a felold- hatatlant, s konkrét helyzet­ben fogalmazza meg az álta­lános érvényű erkölcsi politi­kai elvet: „...Ember küzdj, és bízva bízzál f* 2. Madách a nagy francia for­radalom hármas eszményének — szabadság, egyenlőség, test­vériség — megvalósításáért szólítja küzdelemre az emberi­séget. Ez a gondolat korábban is érvényes volt, és az ma is. Ugyanakkor számos polgári kutató értelmezte félre és pró­bálta megkérdőjelezni a Tra­gédia egyes jeleneteit, főként az utolsó hármat. Ezek alap­ján magyarázzák némelyek hite vesztett műnek Az ember tragédiáját. A falanszter, az eszkimó szín, az űrjelenet azonban nem konkrét törté­nelmi valóságot jelent, hanem lehetséges tévutakat mutat be. Helyesen magyarázta dr. Hor­váth Károly, hogy a falanszter­ből legföljebb az olvasható ki, hogy a kollektív társadalom­nak is lehetnek hibái, s nem az, hogy föltétien olyannak kell lennie. Az űrjelenet pedig az űrszondák idejében sem veszítette el realitását. A más galaktikák kutatásai az életre vonatkozóan nem hoztak ered­ményeket. Igaza van hát a Föld szellemének: az ember­nek itt, ezen a bolygón kell boldogulnia. beli Nógrád megyéről. Bősz­ben a közelgő évforduló is sürgetett abban, hogy a kuta­tás az utóbbi években megkü­lönböztetett figyelmet szentelt a múlt századi megyei törté­netnek, a társadalmi osztá­lyok, ezen belül főként a kö­zéprétegek helyzetének, élet­módjának, gondolkodásának. A vizsgálatok során derült fény többi között arra, hogy a köz­nemesség korántsem jelentett eszmei, politikai szempontból olyan homogén közeget, mint amilyennek feltételezték. Na­gyon is megosztott volt. Ugyancsak az utóbbi évek kutatásainak köszönhető, hogy több megyei személyiség alak­ja, közétett szerepe tisztázó­dott, illetve kidolgozottabbá, árnyaltabbá lett. Sréter János, Madách egyik szellemi atyja a magyar reformpolitika egyik legjelentősebb gondolkodója volt. Több nyelven beszélt, Shakespeare-t fordított tehet­ségesen. Szellemét, szerepét Kossuth Lajos is nagyra be­csülte. Madách másik ihlető- je, szellemi társa: Szontágh Pál, akiről a hagyomány sze­rint Lucifert mintázta. A tisz­tán látó, világos gondolkodá­sú fiatalember már a negy­venes években barátságot kö­tött a derűlátóbb „naivabb” Madách Imrével. Képzettsé­gével, olvasottságával, látó­körével kiemelkedik a megyei potentátok sorából. A Kossuth szerkesztette Pesti Hírlapot másfél évig tudósította a me­gyei eseményekről. szak Magyarországon, amikoi nem értékelték, sőt indexre tették, miközben Izraelben kötelező olvasmányként sze­repelt. Kötelező olvasmány középiskoláinkban, egyeteme­inken is. Madáchot tanítják.' De egyoldalúan. Kiragadják a Tragédia filozófiai gondolata­it, s arról, hogy verses, szép- irodalmi mű szinte alig vesz­nek tudomást. Ezzel a torzít tással valósággal „megölik” a művet, mely képtelen hatni a tanulókra. Dr. Nagy János jó helyed és irányban keresi a bajok eredőjét, a javítás tennivalóit.' A Tragédia valóban nem könnyű olvasmány, hogy még­is elolvasásra érdemes, azt a gyerekek csak képzett, tekin­télyes tanárnak hiszik éli Olyannak, aki mega is bizony­ságát adja, hogy frissen élnek benne a mű alapgondolatai^ lényeges sorai, s elmondásuk­kal képes felidézni a gondolái mellett a nyelv, a forma szép­ségeit. Teljesen jogos követelményt a Tragédiát szépirodalmi mű­ként kell tanítani. Csak he­lyeselhetjük azt a felvetést is, hogy a Tragédiát az eddiginél sokkal jobban fel lehet hasz­nálni oktatási, nevelési célra a nyelvi és osztályfőnöki órá­kon. Napjaink embere — szén eleven, élő a mű — ren­geteget meríthet belőle. Tanúlhat küzdést, hitet, sze­relmet, hűséget, önálló tettet, gondolkodást, humanizmust. b erre adott korunkban szer­felett szükségünk van. 5. 4. 3. Dr. Praznovszky Mihály, a Nógrád megyi múzeumi szer­vezet igazgatója — történész lévén — elsősorban dr. Sza­bad ©yörgy akadémikus Ma­dách reformkori politikai sze­repéről szóló előadásához kap­csolódott. Elmondotta, hogy a közelmúltig, néhány általá­nosságot kivéve, alig tudtunk valami érdemlegeset a kora­Az ember tragédiájának és Madách Imrének mai peda­gógiai és közművelődési hatá­sáról dr. Nagy János, a TIT Hajdú-Bihar megyei szerveze­tének titkára szólt szenvedé­lyes, meggyőző erővel. Azt a kérdést feszegette — mert a rövidre szabó,ti idő nem adott többre lehetőséget —, hogyan él a Tragédia és szerzője ok­tatási rendszerünkben, a ta. nárok és a diákok tudatában. Tapasztalatai országosak, amennyiben egykori egyetemi tanítványainak nyomon köve­tései szolgálnak forrásul. A Tragédia értékeit felis­mertük. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert volt idő­Az országos tudományos taU nácskozás egész napos, fárasz­tó volta ellenére igen hasz­nosnak bizonyult. Ráirányítot­ta a figyelmet Madách géni­uszának halhatatlanságára, gondolatai továbbgondolásá­nak szükségességére. Sikeresen mutatta fel az interdiszcipli­náris kutatások eredményeit. Hozzájárult bizonyos, manap­ság terjedő tévedések tisztá­zásához. Igazolta Madách egyetemes nagyságát, egyete­mes érvényességét. Minden nagy alkotó, minden nagy mű titka az, hogy van önmagán túlmutató, a ké­sőbbi korok számára is érté­kes gondolata. Madách ilyen alkotó volt, ilyen mű Az em­ber tragédiája. Sulyok László ÚTONJÁRÓ „Kürtös falvak'7 vidékén Tavaszt idéző jttmtári szél­ben járunk a legendák nyo­mában. Periig a legendáknak nem kedvez a rohanó kor­szellem, nincs ráérős bolyon­gás ott, ahol az ember az időt üldözi — az idő meg vdsszaül- dözi az embert, s hogy a vé­gén mit nyernek ezen a bol­ton, azt csak a jóég tudja (ha tudja). Szépítkezü a balassa­gyarmati átkelő, mindenütt ott a nyoma a felújításnak, festésnek, tatarozásnak; mire igazán kivirul a táj, az át­kelő is megszépül. De a mun­kát itt semmi sem zavarja, megy minden a maga rendjén — „jó utat” kíván a határőr, s egy-két kanyar után máris sorra jönnek szemben a „jKürtös falvak”, Mikszáth Kálmán szülőföldjén. xxxxxxxx A gyenge-roetfz térképek nem mutatnak ebből a vidék­ből semmit. Nagyvonalúsá­guk, ha érthető is egyfelől — nem tüntethet fel minden te­lepülést — bosszantó másfe­lől, meri ugyan fci emberfia találna rá ma térkép után Görbeország „király fiának” igazi vidékére, a ., Kürtös fal­vakra” (Cartographia, Buda­pest, 1979.), ha egyszer egé­szen Nagykürtösig mindössze két helyet jelöl meg (Zeíovce és Busince). A többit homály fedi. Hogy merre esik Szklabonya, Mikszáth szülőfaluja, vagy ll'-'lvik úton kell a más szem­pontból is érdekes közeli In arbóra eljutni, esetleg éppen a híres-neves nógrádi úri betyár, ■ „pajkos" Krúdy Kálmán — róla is írt Mik­száth — ősi földjére elbotor- kálni (SzéezénykooécSL, az Ipoly selyemfüvű pariján), azt már csak a környéken lakó, vagy innes származó, esetleg még a megrögzött bolyongó tudhatja. Hát nincs is a tuda­tunkban semmi jószerivel ír­ről a bejárható-elérhető vi­dékről, nemigen segít ebben semmilyen mai gyakorlatunk, hogy ott „egye meg a* íz az egészet”. Nem nagy költség­gel talán mégis ki lehetne ad­ni egy olyan irodalmi-törté­neti térképet, amely kizáró­lag azokat a helyeket jelölné, amelyhez éppen a nagy palóc révén (írásai alapján) így vagy úgy közölik lehet ma is, mert míg egyfelől körülöttünk mindenki aranyba foglalja a múltját, irriödenoldalúan be­mutatja valóságos emlékeit, szélesvásznon-színesen rögzí­ti múltjának kiemelkedő ese­ményeit, ter;észti szervezet­ten és azon kívül megbecsü­lésre érdemes értékeit — aa- dig mi úgy teszünk, mintha semmi közünk nem lesne ön­magunkhoz. Ki értheti ezt...? xxxxxxxx Északról, a dombok-hegyek között, itt vágott utat magá­nak, ha alig látható csekély­két is a híres-neves, Mikszáth által gyakorta emlegetett Kürtös-patak, vagy ahogy az ősidőtől ezen a tájon lakó szlo­vák nép neveaá: Rieka. Az utat errefelé hirtelen felbuk­kanó, növekvő kopecok. dom­bok emelgetik, így hát nem­csak széltében-hosszábam, de mélységében és magasságában is „görbeország” ez a vidék. A „Kürtös faluk” meg ezek: Kisújfalu, Kiskürtös, Nagy­kürtös, de a két utóbbi bi­zony mára valósággal össze­épült. Gyors, nagyformátu­mú gazdasági változások nyo­ma a szabad területen felépült és még most is épülő gyárte­lepek sora, az új lakóterületek képe, amely teljességgel meg­változtatta az egykor sárba- ragadt vidéket. Nagykürtös formátlansága is ebből a sok változásból adódik, még min­denütt az építkezés nyomai látszanak, ezek zavarják ösz- sze a kialakuló képet. Ha megállapodik — Nagykürtös szép, modern város lesz hely­beli iparral (például motor- gyártással!), jó infrastruktú­rával és bizony kevés roman­tikával a régmúlt korokat il­letően. De már az ember olyan, hogy a tájat járva eszébe jut sok minden, ami nagyobb megbecsülést érdemelne leg­alább a fejekben! T. E. kollé­gám a minap írt hazai tájunk egyik legjelesebb kutatójáról — Belitzky Jánosról, aki a kö­zel» múltban kapott Madách- piaketten, ott említődik két, 1849—50. körül errefelé moz­gó gerillavezér neve, akiket maga Madách Imre is bújta­tott csesztvei otthonában, és akik később csúfos véget ér­tek, utazás közben agyonve­retve. De talán azt sem árt hozzágondolni, a történethez, ami már erre a környékre vo­natkozik és amit Mikszáth Káimán megírt a Krúdy Kál­mán csínytevései című mun­kájában. A kovácsi Krúdvak éppenhogy itt éltek. Az öreg. nagytekintélyű Krúdy János­nak hat gyereke volt (1), négy meseszép lánya és két fia; a Kálmán (belőle lett országos betyár) és Gyula akiből vi­szont Debrecenben lett ügy­véd. Az ő fia Krúdy Gyula az író, aki ilyenformán fűt­őink, szegről-végről atyai ágon, hiszen nagybátyja volta híres „pajkos” betyár, a Kál­mán (meg is írta ő is egy va­sárnapi tárcában' aztán, de maga Mikszáth is tőle hallott felőle sok mindent annakelőt- te). A tömérdek pénzt a nóg­rádi úri betyár szedte össze, megadóztatva a honfibúban ej­tőző nemeseket, azt a sok pénzt vitte volna külföldre magának Kossuthnak, Krúdy Kálmán két cimborája, a Ma­dách által is bújtatott Záhony és Gracza. Nahát éppen fgy sok minden összefonódik er­refelé. Csak legyen, aki bo- gozgatja... XXXXXXXX A kincses álmok meg amúgy is ennek a palóc népnek a le­gendáiban élnek mind a mai napig. Éppen a Kürtös-pa­takról hallottam a történetet, amelyet máshol leírva szósze- rint is láttam már: ez a pa­tak, amelyet Mikszáth rejtje­lezve mindig Bágynak neve­zett, valamikor aranyat ter­mő nagy folyam volt. Talán ezért is becézte maga Mik­száth a környék zsuzsujának, kis árágagyöngyének, de be­cézhette egyedülvaló szép esése lejtése, völgye végett is, így kedveskedve neki De a legenda azt is mondja, hogy Szent László király kérésére csukódott így össze az ara­nyat görgető nagy folyam, s mindaddig, „míg német lesz az országban nem is nyílik ki”, de egyszer majd kitárul újra és akkor gazdag lesz a palóc nép... Az irodalmi séta aztán itt vált át mai történelemre. Jó néhány kanyar körüli szívélyes útbaigazítás után elérjük az ugyancsak neves. Kürtös környéki kis falut, Ipolyvarbót, ami éppen Hu- gyaggal van átellenben (az Ipoly-hidat még a háború vé­gén a németek robbantották fel, aztán már a gyarmati át­kelő szükségtelenné tette a helyreállítását). Itt kell meg-í találni egy harmincnyolc év­vel ezelőtti legendás történet ma is élő hősét — Kovács Jó­zsefet, a katonapartizánt. XXXXXXXX „A Jednotában fűtő, meg­van bizony hál’ istennek, a lá­nya Örhalomba ment férj­hez. .. Maguk magyarból jöt­tek, nem ismerik?” — mond­ják már a szélső háznál a jó palócok, de a szövetkezeti bolt-vendéglő valamennyi szívélyes eladónője sem tudja előkeríteni Józsi bácsit hirte­lenjében. Otthon aztán meg­lelem. Az egykori őrmester — egyike annak a háromezer magyar katonának, akik zárt rendben, fegyverrel elvonul­tak negyvenötben egészen a csehországi Tyn nad Vltavuig partizánként harcolva — be­tegeskedik. Felesége, szüle­tett Kelemen Ilona jár helyet­te fűteni gyakran. De aztán emlékezünk a csaknem elfe­ledett antifasiszta fegyveres harcról, a múltról amely a mának is tanulság. Tanulságot bőven kínál a „kürtösi táj”. T. P. L. NÓGRÁD - 1983. február 5., szombat 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom