Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
Nemcsak számolni, de alaposan meg is kell vizsgálni a különböző országok pénzeit, nehogy hamis akadjon köztük. Egyelőre még minden érdeklődőre több ibuszos jut, de lesz ez a szezonban fordítva Is. Sőt! — képek kulcsár — Budapesttől Brazíliáig Meglepetés a turistáknak Színes prospektusokat forgatunk. Ezek a legújabbak, még ki sem csomagolták. Égszínkék náttér, moldáviai népviseletbe öltözött táncosok, a másik képen a bratszki vízi erőmű hatalmas gátja, arrébb az Akagyemgorodok fákkal szegélvzett sugárútja. — Nagyon szépek — jegyzi meg Kálovits Géza, az IBUSZ Nógrád megyei Irodájának vezetője, a Szibéria, Ukrajna s a Szovjetunió más tájegységeit bemutató kiadványokról. Bizonyába az idén is eljutnak ide a nógrádiak. Az utazási kedv nem csökken, s erről a legtöbbet az iroda szakemberei tudnak. — Az elmúlt négy esztendőben megnégyszereződött forgalmunk, tavaly már meghaladta a kétszázmillió forintot — említ egy számot a fejlődés illusztrálására. Más példát is felhozhatna. Mert a valutaforgalom kilencven százaléka a megyében az IBUSZ- nál bonyolódik le. ,S még egy érdekes adalék: tavalyi bevételük alapján minden nógrádi állampolgárra négyszázötven forint jut, azaz ennyiért vették igénybe - szolgáltatásaikat. Pedig cseppet sem kóny- nyű a dolguk. Itt van például a valutabeváltás. Az árfolyam hetente változik, hu- szonkétféle pénznemmel dolgoznak, kezdve az angol fonttól a japán yenig. — S ha valaki MongáHáböl érkezve tugrikot szeretne forintra váltani? — Sajnos ez már nem áll módunkban — mondja mosolyogva az iroda vezetője. Újabban lehetőségük van viszont az egyéni valutakérelmek elbírálására. Az elmúlt esztendőben több mint ezerszáz esetben jártak el ilyen ügyben. Senki nem panaszkodott. Egyébként sem érkezett munkájukra, szolgáltatásaikra reklamáció. S nem hiányoznak az okos ötletek sem. Amíg 1979-ben mindössze 150 ezer forint, tavaly már hárommillió bevétele származott az IBUSZ-nak a fizetővendégszolgálatból. — Felmértük a lehetőségeket, naponta átlagosan nyolcvan vendéget helyezünk el fizetővendég-szobákban, mintha egy kisebb szállodát üzemeltetnénk. Igyekszünk a falusi üdültetésre alkalmas szálláshelyek számát is növelni. Sőt, az elképzelések között szerepel, hogy a szállásadó egyben az étkezést is megoldja — sorolja Kálovits Géza. A legizgalmasabb kérdés: tavaly hová utaztak a megyében élők az IBUSZ szervezésében. Egyedülálló, hogy három különvonat is indult a Szovjetunióba több mint ezer fővel. A világ szinte minden tájára indultak utasok. Volt, aki megengedhette magának, hogy nyolcvanhatezer forintért Brazíliával ismerkedjen, más a tengert. választotta. S pezsgő a belföldi turizmus is, hiszen 1978 óta az ebből származó forgalom megnyolcszo- rozódott. Nem kis szerepe van ebben a megyei iroda szocialista brigádjának. Kovács Anikó brigádvezető szerényen jegyzi meg, teljesítményükért tavaly is elismerést kaptak, s az idén sem szeretnék alább adni. — Mennyit keres az iroda az utasokon? — Idén a nőnapra külön- vonatct szervezünk Budapestre. Önköltségesen. Egy moszkvai utunkon három és fél százalék a hasznunk. Nem hiszem, hogy „megvágnánk” a turistákat — feleli a megyei iroda vezetője. Igyekeznek a megye idegen- forgalmi lehetőségeit is hasznosítani. Csehszlovákiából 300 csoportot fogadtak tavaly, a Szovjetunióból megközelítőleg száz érkezett, örültek ennek a szállodák, éttermek fenntartói. — S az idén mivel rukkol ki az utazási iroda? — A tavalyihoz képest húsz százalékkal több utunkat kötötték már le. Ismét indul két különvonatunk Szovjetunióba, csoportunk szibériai testvérmegyénkbe, Kemerovóba, diákok is igénybe veszik szovjet útjainkat. A hazai gyógyfürdőhelyekre olcsó autóbuszjáratokat indítunk. A Madách-évforduló alkalmából száz csoportot, a TIT-tel közösen viszünk el Csesztvére — magyarázza Kálovits Géza. Kóstoló ez csupán az idei kínálatból, hiszen felsorolhatna negyven-ötven országot, még- több hazai várost. Helyette egy újságlapot mutat. Hirdetik, hogy az országban először módot találtak a szervezett gyárlátogatásra. Ehhez az öblösüveggyár a jó partner. Még meglepetés is várja majd a turistákat — egy-egy ajándékpohár. Persze belépődíj ellenében. Mert az újabb sikerek bölcsője az IBŰSZ-nál is a kezdeményezés. tmszgy) Teret vesztettek Kis-Zagyva-völgyi változások „Az emberek csak arra ügyeinek, hogy zsebüket ne érintsék a változások. Közben eszükbe se jut, hogy a megváltozott gazdasági helyzetben másfajta változásokkal is szembe kell nézni”. — jutott eszembe népművelő ismerősöm megjegyzése, mikor a Kis-Zagyva völgye felé vettük utunkat. Négy, vagy öt esztendővel ezelőtt az itteni települések egyikén hárította el a helyi közművelődésre irányuló kérdésemet valaki, mondván: „A mi kulturális életünk azonos Salgótarjánéval”. A noteszban maradt vélemény a megyeszékhely közelségére utalt, de mellé kívánkozik egy másik helybeli — immár szállóigévé vált — újkeletű mondása; „Salgótarján évről évre távolabb kerül tőlünk!” E paradoxon magyarázata viszont az emelkedő üzem- anyagárakban, no meg az időközben felemelt autóbusztarifákban keresendő. Szó, ami szó, az elmúlt esztendőkben nagyöt fordult a „világ” a Kis-Zagyva-völgy- ben is, és nem tévedtünk, mikor úgy véltük, e változások egyetlen vetületének vizsgálata is érdekes, és főként tanulságos lehet. A Kis-Zagyva-völgy közel háromezer lakosa összesen tíz településen él. Többségük persze a három legnagyobb községben, Nagybárkányban, Luc- falván, meg Sámsonházán (ez utóbbi kettőt jelentős szlovák nemzetiség lakja), de Kisbár- kány, Márkháza, no meg a puszták, Nagykeresztúr, Kis- keresztúr, Kisfalud, Bede- és Borókás-puszta lélekszáma is kitesz majd hatszázat. Régebben tréfásan hozzátették; „Persze, a megyeszékhely lakossága nélkül...” Hiába, a beidegződött gyakorlat olykor megtréfálja az embert, kivált, ha a kíváncsiság, és nem az átgondolt útiterv hajtja! Első irtunk ugyanis — érdemi információt remélve — a terület közös községi tanácsának székhelyére, Nagybárkányba vezetett, a művelődés „szentélyét" itt gyanítva. Látnivaló, mi tagadás, akad a faluban bőven. Megcsodáltunk jó néhány épületet, láttunk egy-két palotának is beillő kétszintes lakóházat, csak épp kultúrházat nem leltünk egy rozoga viskónyit se! Már az első megkérdezett mondta ugyan, hogy ez idő tájt népművelő sem akad a faluban, de kellett nekünk erősködni, 1 elirányított Lucfalvára. Népművelőt ugyan ott sem találtunk, de a művelődés régi otthona sértetlenül állt a helyén — kulcsra zárva. „Csak nem a legközelebbi előadásra akarnak elővételben jegyet venni?” — érdeklődött egy húsz év forma legény — „De, bizony!” — hagytuk rá. Mire ő: „No, akkor vegyenek nekem is, ha Nagybárkánypusztán járnak. Merthogy Lucfalván már régen lepergett az utolsó filmtekercs”. Ha egy tanácsi székhelyközségben nincs kultúrház, ha a legnagyobb társközség kul- túrházában nincs mozielőadás, ha tíz településnek egyetlen függetlenített népművelője sincs, akkor mindenképp érdemes megkérni a közös községi tanács elnökét, jellemezze a körzet közművelődési helyzetét! — Kergetjük a sötét szobában a fekete macskát! — ismeri el Sánta Zoltán, aki maga is a „változások” során került fiatalon az apparátus élére, alig két esztendeje. Az elnöki poszton már nagyjából a mostani helyzetet örökölte. Tucatnyi megoldásra váró gondja közt ugyan csak egy a közművelődés, de szavaiból kiérezni, szívügyének tekinti ezt a területet. Reálisan azonban ma még nem lát egyedül üdvözítő megoldást. — Az utóbbi évtizedben megfordult nálunk vagy öthat népművelő, de nem tudtak gyökeret ereszteni. Részben meg is értem őket, hiszen a népművelői munka sem nélkülözheti a sikerélményt, azt meg itt nagyon szűkmarkúan osztogatta a lakosság. Kulturális igényeit l korábban mindenki Salgótarjánban elégítette ki. Talán 1976-ot tekinthetjük a fordulat évének. Ekkor kezdett megerősödni a termelő- szövetkezet, ezután létesített helyben ipari melléküzemágakat. Aztán, ahogy növekedtek az utazási költségek, úgy csökkent a völgyből kijárók száma, s mára a megyeszékhely vonzása jóval kisebb. Egy-két éve már helyben is jelentkeztek kulturális igények, csakhogy közművelődési intézményhálózatunk időközben „berozsdásodott’. Most két népművelői állást is meghirdettünk — Nagybárkányban és Lucfalván — mindkettőt lakással. Ügy véljük azonbafi, hogy csak felkészült, hivatásszerető népművelőket szabad alkalmaznunk. Olyanokat, akikre hosszú távon számíthatunk. Nem akarjuk áltatni a jelentkezőket. Nagybárkány kivételével ugyan a tárgyi alapfeltételek nagyjából adottak, de a jövendő népművelőknek nem lesz könnyű dolguk. Szembe kell nézniük például egy újkeletű jelenséggel! Nevezetesen, nálunk is tapasztalható — meglehet ez az anyagi jobbléttel is összefügg — egyfajta elidegenedési tendencia. A 60-as évek elején még élénk közösségi szellemet felváltotta a befeléfordu- lás, a túlzottan anyagias szemlélet. — Beszélhetünk-e egyáltalán jelenleg kulturális életről a Kis-Zagyva-völgyben? — No, azért még nem tragikus a helyzet. Igaz, a köz- művelődés színtere az iskolákra és a könyvtárakra korlátozódik. Ha valami, akkor az iskolai és a könyvtári munka eredményei jogosíthatnak fel bennünket némi optimizmusra. Figyelemre méltó viszont^ hogy a néhány éves gyengébb közművelődési munka, teret adott — főként a két nemzetiségi községben — az evangélikus gyülekezetek aktivitásának, ha mégoly szűk réteg körében is. Szerencsére az egyházi vezetők nem zárkóznak el a közéléti tevékenységtől sem. Mindenesetre be kell ismernünk: teret vesztettünk. Szatmári Zoltánná körzeti könyvtáros, a Kis-Zagyva- völgy egyetlen főállású „kul- túrattaséja”. Népművelők jöt- tek-mentek, ő mindvégig kitartott a körzetben. A mostani népművelőhiányt a könyvtári rendezvények szélesítésével igyekszik ellensúlyozni. Tőle arra a kérdésre kértünk választ: A jelenlegi „minimális közművelődési programot” mivel kellene leghamarabb bővítenie a majdani népművelőnek? . — A három legsürgetőbb teendő a KISZ-fiatalok aktivizálása, a nemzetiségi hagyományok fokozottabb felkarolása, a cigánylakosság igényeinek kielégítése. Nem kis örömünkre, nálunk a cigányszármazású lakosok is hiányolják a közösségi alkalmakat. Nagybárkány domboldalra kúszó útjairól mozdulatlan téli tájat pásztázhat a szem. Az iskola építkezése annál mozgalmasabb képet mutat. Szeptember elsején vehetik birtokukba a gyerekek az új négy tantermes oktatási intézményt. De, mint hírlik, esténként lesz benne helye a falubeli fiataloknak, felnőtteknek is. Csak legyen, aki a szabad órákat megtölti tartalommal... A Kis-Zagyva-vőlgy kultu-i rális életének eddig nem kedveztek a változások. Most már lakosai abban bíznak, ez a helyzet sem marad változatlan. — pintér — John Rees: Nyomoz a matematika (5.) Darvin egyik zsebéből tollat, a másikból papírt vett elő, és néhány percig írt valamit, majd átnyújtotta Mindnek. Kunz felugrott, megkerülte az asztalt, és Hind felé hajolva ő is elkezdte nézni az írást. Mindkét nyomozó tágra nyílt szemmel olvasta a következőket: BP + BM + Bf + PM +PF + MF + BMP + BMF + BPMF ^ 0 BP = 0 BM + 3F + PM + PF + MF + BMP + BMF +BPF + PMF + BMFP 0 PM + BMP + PMF + BPMF = 8 BM -f BF + pF + MF +BMF + BPF * 0 BPF = p BM + BF + PF + MF + BMF 6 BM = 0 BF + PF + MFH- BMF • BF+ PF + MF = 0 BMF 0 Kunz elvesztette az önuralmát: — Mi az ördög ez? Vegyi képlet? — Egy matematikai logika szerint felírt egyenletsorozat — felelte Darvin. — Vagyis pontosabban egyenlőtlenségek sorozata, azaz egy ilyen logikai feladat megoldásának legegyszerűbb módja. — Mi az a matematikai logika? — kérdezte rekedten Hincl. megalgebra NóCRÁD — 1983. február 26.. szombat — Logikai feladatok oldásának módszere segítségével. — És maguk ezzel foglalkoznak a holdrakéták felbocsátása közben? — gúnyosko- dott Hincl, s közben a szeme bosszúsan megvillant. —1 A matematikai logikát alkalmazzák a bonyolult rendszerek, például a kozmikus repülések tervezésénél is. — Várj egy percet, Rich, hadd magyarázza meg í — szó-' lalt meg Kunc, amikor látta, hogy Hincl felugrik. — Nekünk úgy sincs veszítenivalónk. Hincl visszaült a helyére. Darwin előrehajolt és visszavette a papírt. Selly ragyogott. Kunz és Hincl előredőltek, hogy figyelemmel kísérhessék Darwin magyarázatát. Még Cinstri tiszteletes is érdeklődést mutatott, de lehet, hogy enyhe biztatást is ki akart fejezni. — Sejly és Cinstri tiszteletes meggyőződéssel állították, hogy a kocsiban többen voltak — kezdte Darwin. — Bois, és Pirson, vagy Bois és Manlo, vagy Bois és Filetti, és így tovább, addig a lehetséges esetig, amikor mind a négyen a kocsiban voltak: Bois, pirson, Manlo és Filetti. A gyanúsítottakat betűvel jelöltem: B— Bois, P—Pirson, M—Manlo, F—Filetti; az „és” kötőszót a szorzás jelével, a „vagy” kötőszót pedig az összeadás jelével helyettesítettem. Így kaptam meg az első összeget. Az eshetőséget, ha valamelyik gyanúsított a kocsiban volt, egyes számmal, a nemlegesei nullával fejeztem ki. Valamelyik összeadandó minden egyenletben feltétlenül egyes, mivel a gyanúsítottak közül valaki feltétlenül a tettes. Azt azonban nem tudjuk, hogy melyik ez az összeadandó, csak azt állíthatjuk, hogy az összeadás eredménye nem egyenlő a nullával. Ezért van az egyenlőségjel áthúzva. — Most nézzük meg külön- külön mindegyik összeadását, ön azt mondta, hogy Bois annyira fél Pirsontól, hogy sohasem marad ■ vele kettesben. Ebből következik, hogy a Bois—Pirson kombináció nullával egyenlő: BP = 0. Ha az eredeti összegzésből kizárjuk ezt a kombinációt, akkor a következő egyenletet kapjuk: BM + Bf -f PM + PF + MF + BMP + BMF + BPF 4- PMF + BPMF = 0. Nézzük, mi van Pirsonnal — folytatta Darwin. — Mivel ő nem bízik meg a gyáva Man- lóban, nagyon kicsi az esélye annak, hogy jelenlétében vagy vele hajtotta végre a gyilkosságot. Tehát az összes kombináció, amelyben együtt szerepel a P és M, nullával egyenlő. Írjuk le ezt a kombinációt is: pM + BMP + PMF -f- BPMF == 0. Az eredeti egyenletből tehát a következő marad: BM + BF + PF + MF + BMF + BPF 5* 0. — De azt is mondták önök, hogy Pirson mindent megtesz azért, hoev ne leaven eavütt. egyszerre Boisszal és Filetti- vel; még ebben a szobában sem volt erre hajlandó. El- megy-e velük ilyen akcióra? Teljesen valószínűtlen! Tehát a Bois—Pirson—Filetti kombinációt is nullának kell vennünk, azaz BPF == 0. Ezután eredeti egyenletünk a következőképpen fog festeni: BM + BF + PF + MF +•' BMF 0. Manlo viszont Bois látásától is fél, ahogy önök állították. Ebből következik, hogy 5 sem társult volna a gyilkosságban kettesben Boisszal harmadik személy nélküL Ezért a Bois—Manlo kombinációt szintén 0-nak kell vennünk; BM = 0. Az eredeti egyenlet eszerint az alábbira változik; • BF 4- PF 4- MF 4- BMF * OJ Viszont azt is tudjuk, hogy Filetti annyira fél a haverjaitól, hogy egyikkel sem marad soha kettesben. Ezért az összes kombináció, amelyben Filetti valamelyikk >1 kettesben szerepel, nullával kell hogy egyezzék, azaz BF 4- PF -f- MF = 0. Így végül az első egyenletből csak a BMF-tag lehet az, amelyik nem nullával egyenlő. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Bois, Manlo és Filetti együtt hajtották végre a gyilkosságot. Röviden: három közül egyik sem tagadhatja bű. nösségéti
