Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

Nemcsak számolni, de alaposan meg is kell vizsgálni a kü­lönböző országok pénzeit, nehogy hamis akadjon köztük. Egyelőre még minden érdeklődőre több ibuszos jut, de lesz ez a szezonban fordítva Is. Sőt! — képek kulcsár — Budapesttől Brazíliáig Meglepetés a turistáknak Színes prospektusokat for­gatunk. Ezek a legújabbak, még ki sem csomagolták. Ég­színkék náttér, moldáviai nép­viseletbe öltözött táncosok, a másik képen a bratszki vízi erőmű hatalmas gátja, arrébb az Akagyemgorodok fákkal szegélvzett sugárútja. — Nagyon szépek — jegyzi meg Kálovits Géza, az IBUSZ Nógrád megyei Irodájának vezetője, a Szibéria, Ukrajna s a Szovjetunió más tájegy­ségeit bemutató kiadványok­ról. Bizonyába az idén is el­jutnak ide a nógrádiak. Az utazási kedv nem csökken, s erről a legtöbbet az iroda szakemberei tudnak. — Az elmúlt négy eszten­dőben megnégyszereződött forgalmunk, tavaly már meg­haladta a kétszázmillió forin­tot — említ egy számot a fej­lődés illusztrálására. Más pél­dát is felhozhatna. Mert a va­lutaforgalom kilencven szá­zaléka a megyében az IBUSZ- nál bonyolódik le. ,S még egy érdekes adalék: tavalyi bevé­telük alapján minden nógrádi állampolgárra négyszázötven forint jut, azaz ennyiért vet­ték igénybe - szolgáltatásai­kat. Pedig cseppet sem kóny- nyű a dolguk. Itt van példá­ul a valutabeváltás. Az árfo­lyam hetente változik, hu- szonkétféle pénznemmel dol­goznak, kezdve az angol font­tól a japán yenig. — S ha valaki MongáHáböl érkezve tugrikot szeretne fo­rintra váltani? — Sajnos ez már nem áll módunkban — mondja moso­lyogva az iroda vezetője. Újabban lehetőségük van vi­szont az egyéni valutakérel­mek elbírálására. Az elmúlt esztendőben több mint ezer­száz esetben jártak el ilyen ügyben. Senki nem panasz­kodott. Egyébként sem érke­zett munkájukra, szolgáltatá­saikra reklamáció. S nem hi­ányoznak az okos ötletek sem. Amíg 1979-ben mindössze 150 ezer forint, tavaly már három­millió bevétele származott az IBUSZ-nak a fizetővendég­szolgálatból. — Felmértük a lehetősége­ket, naponta átlagosan nyolc­van vendéget helyezünk el fi­zetővendég-szobákban, mintha egy kisebb szállodát üzemel­tetnénk. Igyekszünk a falusi üdültetésre alkalmas szállás­helyek számát is növelni. Sőt, az elképzelések között szere­pel, hogy a szállásadó egyben az étkezést is megoldja — so­rolja Kálovits Géza. A legizgalmasabb kérdés: tavaly hová utaztak a megyé­ben élők az IBUSZ szervezé­sében. Egyedülálló, hogy há­rom különvonat is indult a Szovjetunióba több mint ezer fővel. A világ szinte minden tájára indultak utasok. Volt, aki megengedhette magának, hogy nyolcvanhatezer forin­tért Brazíliával ismerkedjen, más a tengert. választotta. S pezsgő a belföldi turizmus is, hiszen 1978 óta az ebből szár­mazó forgalom megnyolcszo- rozódott. Nem kis szerepe van ebben a megyei iroda szocia­lista brigádjának. Kovács Anikó brigádvezető szerényen jegyzi meg, teljesítményükért tavaly is elismerést kaptak, s az idén sem szeretnék alább adni. — Mennyit keres az iroda az utasokon? — Idén a nőnapra külön- vonatct szervezünk Budapest­re. Önköltségesen. Egy moszk­vai utunkon három és fél szá­zalék a hasznunk. Nem hi­szem, hogy „megvágnánk” a turistákat — feleli a megyei iroda vezetője. Igyekeznek a megye idegen- forgalmi lehetőségeit is hasz­nosítani. Csehszlovákiából 300 csoportot fogadtak tavaly, a Szovjetunióból megközelítőleg száz érkezett, örültek ennek a szállodák, éttermek fenntartói. — S az idén mivel rukkol ki az utazási iroda? — A tavalyihoz képest húsz százalékkal több utunkat kö­tötték már le. Ismét indul két különvonatunk Szovjetunió­ba, csoportunk szibériai test­vérmegyénkbe, Kemerovóba, diákok is igénybe veszik szovjet útjainkat. A hazai gyógyfürdőhelyekre olcsó au­tóbuszjáratokat indítunk. A Madách-évforduló alkalmá­ból száz csoportot, a TIT-tel közösen viszünk el Csesztvére — magyarázza Kálovits Gé­za. Kóstoló ez csupán az idei kínálatból, hiszen felsorolhat­na negyven-ötven országot, még- több hazai várost. He­lyette egy újságlapot mutat. Hirdetik, hogy az országban először módot találtak a szer­vezett gyárlátogatásra. Ehhez az öblösüveggyár a jó part­ner. Még meglepetés is várja majd a turistákat — egy-egy ajándékpohár. Persze belépő­díj ellenében. Mert az újabb sikerek böl­csője az IBŰSZ-nál is a kez­deményezés. tmszgy) Teret vesztettek Kis-Zagyva-völgyi változások „Az emberek csak arra ügyeinek, hogy zsebüket ne érintsék a változások. Közben eszükbe se jut, hogy a meg­változott gazdasági helyzet­ben másfajta változásokkal is szembe kell nézni”. — jutott eszembe népművelő ismerő­söm megjegyzése, mikor a Kis-Zagyva völgye felé vettük utunkat. Négy, vagy öt esztendővel ezelőtt az itteni települések egyikén hárította el a helyi közművelődésre irányuló kér­désemet valaki, mondván: „A mi kulturális életünk azonos Salgótarjánéval”. A notesz­ban maradt vélemény a me­gyeszékhely közelségére utalt, de mellé kívánkozik egy má­sik helybeli — immár szálló­igévé vált — újkeletű mon­dása; „Salgótarján évről évre távolabb kerül tőlünk!” E paradoxon magyarázata vi­szont az emelkedő üzem- anyagárakban, no meg az időközben felemelt autóbusz­tarifákban keresendő. Szó, ami szó, az elmúlt esztendőkben nagyöt fordult a „világ” a Kis-Zagyva-völgy- ben is, és nem tévedtünk, mikor úgy véltük, e változá­sok egyetlen vetületének vizs­gálata is érdekes, és főként tanulságos lehet. A Kis-Zagyva-völgy közel háromezer lakosa összesen tíz településen él. Többségük per­sze a három legnagyobb köz­ségben, Nagybárkányban, Luc- falván, meg Sámsonházán (ez utóbbi kettőt jelentős szlovák nemzetiség lakja), de Kisbár- kány, Márkháza, no meg a puszták, Nagykeresztúr, Kis- keresztúr, Kisfalud, Bede- és Borókás-puszta lélekszáma is kitesz majd hatszázat. Régeb­ben tréfásan hozzátették; „Persze, a megyeszékhely la­kossága nélkül...” Hiába, a beidegződött gya­korlat olykor megtréfálja az embert, kivált, ha a kíváncsi­ság, és nem az átgondolt úti­terv hajtja! Első irtunk ugyanis — érdemi informáci­ót remélve — a terület közös községi tanácsának székhelyé­re, Nagybárkányba vezetett, a művelődés „szentélyét" itt gyanítva. Látnivaló, mi ta­gadás, akad a faluban bőven. Megcsodáltunk jó néhány épü­letet, láttunk egy-két palotá­nak is beillő kétszintes lakó­házat, csak épp kultúrházat nem leltünk egy rozoga vis­kónyit se! Már az első meg­kérdezett mondta ugyan, hogy ez idő tájt népművelő sem akad a faluban, de kellett nekünk erősködni, 1 elirányí­tott Lucfalvára. Népművelőt ugyan ott sem találtunk, de a művelődés régi otthona sér­tetlenül állt a helyén — kulcs­ra zárva. „Csak nem a legközelebbi előadásra akarnak elővétel­ben jegyet venni?” — érdek­lődött egy húsz év forma le­gény — „De, bizony!” — hagytuk rá. Mire ő: „No, ak­kor vegyenek nekem is, ha Nagybárkánypusztán járnak. Merthogy Lucfalván már ré­gen lepergett az utolsó film­tekercs”. Ha egy tanácsi székhely­községben nincs kultúrház, ha a legnagyobb társközség kul- túrházában nincs mozielő­adás, ha tíz településnek egyetlen függetlenített nép­művelője sincs, akkor min­denképp érdemes megkérni a közös községi tanács elnökét, jellemezze a körzet közműve­lődési helyzetét! — Kergetjük a sötét szobá­ban a fekete macskát! — is­meri el Sánta Zoltán, aki maga is a „változások” során került fiatalon az apparátus élére, alig két esztendeje. Az elnöki poszton már nagyjából a mostani helyzetet örökölte. Tucatnyi megoldásra váró gondja közt ugyan csak egy a közművelődés, de szavaiból kiérezni, szívügyének tekinti ezt a területet. Reálisan azon­ban ma még nem lát egyedül üdvözítő megoldást. — Az utóbbi évtizedben megfordult nálunk vagy öt­hat népművelő, de nem tud­tak gyökeret ereszteni. Rész­ben meg is értem őket, hi­szen a népművelői munka sem nélkülözheti a sikerél­ményt, azt meg itt nagyon szűkmarkúan osztogatta a la­kosság. Kulturális igényeit l korábban mindenki Salgótar­jánban elégítette ki. Talán 1976-ot tekinthetjük a fordulat évének. Ekkor kez­dett megerősödni a termelő- szövetkezet, ezután létesített helyben ipari melléküzemága­kat. Aztán, ahogy növeked­tek az utazási költségek, úgy csökkent a völgyből kijárók száma, s mára a megyeszék­hely vonzása jóval kisebb. Egy-két éve már helyben is jelentkeztek kulturális igé­nyek, csakhogy közművelődé­si intézményhálózatunk idő­közben „berozsdásodott’. Most két népművelői állást is meghirdettünk — Nagybár­kányban és Lucfalván — mindkettőt lakással. Ügy véljük azonbafi, hogy csak felkészült, hivatásszerető nép­művelőket szabad alkalmaz­nunk. Olyanokat, akikre hosszú távon számíthatunk. Nem akarjuk áltatni a je­lentkezőket. Nagybárkány ki­vételével ugyan a tárgyi alapfeltételek nagyjából adot­tak, de a jövendő népműve­lőknek nem lesz könnyű dol­guk. Szembe kell nézniük pél­dául egy újkeletű jelenséggel! Nevezetesen, nálunk is ta­pasztalható — meglehet ez az anyagi jobbléttel is összefügg — egyfajta elidegenedési ten­dencia. A 60-as évek elején még élénk közösségi szelle­met felváltotta a befeléfordu- lás, a túlzottan anyagias szemlélet. — Beszélhetünk-e egyálta­lán jelenleg kulturális élet­ről a Kis-Zagyva-völgyben? — No, azért még nem tra­gikus a helyzet. Igaz, a köz- művelődés színtere az isko­lákra és a könyvtárakra kor­látozódik. Ha valami, akkor az iskolai és a könyvtári munka eredményei jogosít­hatnak fel bennünket némi optimizmusra. Figyelemre méltó viszont^ hogy a néhány éves gyengébb közművelődési munka, teret adott — főként a két nemze­tiségi községben — az evan­gélikus gyülekezetek aktivi­tásának, ha mégoly szűk réteg körében is. Szerencsére az egyházi vezetők nem zárkóz­nak el a közéléti tevékeny­ségtől sem. Mindenesetre be kell ismernünk: teret vesz­tettünk. Szatmári Zoltánná körzeti könyvtáros, a Kis-Zagyva- völgy egyetlen főállású „kul- túrattaséja”. Népművelők jöt- tek-mentek, ő mindvégig ki­tartott a körzetben. A mos­tani népművelőhiányt a könyvtári rendezvények szé­lesítésével igyekszik ellensú­lyozni. Tőle arra a kérdésre kértünk választ: A jelenlegi „minimális közművelődési programot” mivel kellene leg­hamarabb bővítenie a majdani népművelőnek? . — A három legsürgetőbb teendő a KISZ-fiatalok akti­vizálása, a nemzetiségi ha­gyományok fokozottabb felka­rolása, a cigánylakosság igé­nyeinek kielégítése. Nem kis örömünkre, nálunk a cigány­származású lakosok is hiá­nyolják a közösségi alkalma­kat. Nagybárkány domboldal­ra kúszó útjairól mozdulatlan téli tájat pásztázhat a szem. Az iskola építkezése annál mozgalmasabb képet mutat. Szeptember elsején vehetik birtokukba a gyerekek az új négy tantermes oktatási in­tézményt. De, mint hírlik, es­ténként lesz benne helye a falubeli fiataloknak, felnőt­teknek is. Csak legyen, aki a szabad órákat megtölti tar­talommal... A Kis-Zagyva-vőlgy kultu-i rális életének eddig nem ked­veztek a változások. Most már lakosai abban bíznak, ez a helyzet sem marad változat­lan. — pintér — John Rees: Nyomoz a matematika (5.) Darvin egyik zsebéből tol­lat, a másikból papírt vett elő, és néhány percig írt valamit, majd átnyújtotta Mindnek. Kunz felugrott, megkerülte az asztalt, és Hind felé hajolva ő is elkezdte nézni az írást. Mindkét nyomozó tágra nyílt szemmel olvasta a következő­ket: BP + BM + Bf + PM +PF + MF + BMP + BMF + BPMF ^ 0 BP = 0 BM + 3F + PM + PF + MF + BMP + BMF +BPF + PMF + BMFP 0 PM + BMP + PMF + BPMF = 8 BM -f BF + pF + MF +BMF + BPF * 0 BPF = p BM + BF + PF + MF + BMF 6 BM = 0 BF + PF + MFH- BMF • BF+ PF + MF = 0 BMF 0 Kunz elvesztette az önural­mát: — Mi az ördög ez? Vegyi képlet? — Egy matematikai logika szerint felírt egyenletsorozat — felelte Darvin. — Vagyis pontosabban egyenlőtlenségek sorozata, azaz egy ilyen logi­kai feladat megoldásának leg­egyszerűbb módja. — Mi az a matematikai lo­gika? — kérdezte rekedten Hincl. meg­algebra NóCRÁD — 1983. február 26.. szombat — Logikai feladatok oldásának módszere segítségével. — És maguk ezzel foglal­koznak a holdrakéták felbo­csátása közben? — gúnyosko- dott Hincl, s közben a sze­me bosszúsan megvillant. —1 A matematikai logikát alkalmazzák a bonyolult rendszerek, például a kozmi­kus repülések tervezésénél is. — Várj egy percet, Rich, hadd magyarázza meg í — szó-' lalt meg Kunc, amikor látta, hogy Hincl felugrik. — Ne­künk úgy sincs veszíteniva­lónk. Hincl visszaült a helyére. Darwin előrehajolt és vissza­vette a papírt. Selly ragyo­gott. Kunz és Hincl előredől­tek, hogy figyelemmel kísér­hessék Darwin magyarázatát. Még Cinstri tiszteletes is ér­deklődést mutatott, de lehet, hogy enyhe biztatást is ki akart fejezni. — Sejly és Cinstri tisztele­tes meggyőződéssel állították, hogy a kocsiban többen voltak — kezdte Darwin. — Bois, és Pirson, vagy Bois és Manlo, vagy Bois és Filetti, és így tovább, addig a lehetséges ese­tig, amikor mind a négyen a kocsiban voltak: Bois, pirson, Manlo és Filetti. A gyanúsí­tottakat betűvel jelöltem: B— Bois, P—Pirson, M—Manlo, F—Filetti; az „és” kötőszót a szorzás jelével, a „vagy” kö­tőszót pedig az összeadás je­lével helyettesítettem. Így kaptam meg az első összeget. Az eshetőséget, ha valamelyik gyanúsított a kocsiban volt, egyes számmal, a nemlegesei nullával fejeztem ki. Valame­lyik összeadandó minden egyenletben feltétlenül egyes, mivel a gyanúsítottak közül valaki feltétlenül a tettes. Azt azonban nem tudjuk, hogy me­lyik ez az összeadandó, csak azt állíthatjuk, hogy az össze­adás eredménye nem egyen­lő a nullával. Ezért van az egyenlőségjel áthúzva. — Most nézzük meg külön- külön mindegyik összeadását, ön azt mondta, hogy Bois annyira fél Pirsontól, hogy sohasem marad ■ vele kettes­ben. Ebből következik, hogy a Bois—Pirson kombináció nullával egyenlő: BP = 0. Ha az eredeti összegzésből kizár­juk ezt a kombinációt, akkor a következő egyenletet kap­juk: BM + Bf -f PM + PF + MF + BMP + BMF + BPF 4- PMF + BPMF = 0. Nézzük, mi van Pirsonnal — folytatta Darwin. — Mivel ő nem bízik meg a gyáva Man- lóban, nagyon kicsi az esé­lye annak, hogy jelenlétében vagy vele hajtotta végre a gyilkosságot. Tehát az összes kombináció, amelyben együtt szerepel a P és M, nullával egyenlő. Írjuk le ezt a kom­binációt is: pM + BMP + PMF -f- BPMF == 0. Az ere­deti egyenletből tehát a kö­vetkező marad: BM + BF + PF + MF + BMF + BPF 5* 0. — De azt is mondták önök, hogy Pirson mindent megtesz azért, hoev ne leaven eavütt. egyszerre Boisszal és Filetti- vel; még ebben a szobában sem volt erre hajlandó. El- megy-e velük ilyen akcióra? Teljesen valószínűtlen! Tehát a Bois—Pirson—Filetti kom­binációt is nullának kell ven­nünk, azaz BPF == 0. Ezután eredeti egyenletünk a követ­kezőképpen fog festeni: BM + BF + PF + MF +•' BMF 0. Manlo viszont Bois látásá­tól is fél, ahogy önök állítot­ták. Ebből következik, hogy 5 sem társult volna a gyilkos­ságban kettesben Boisszal harmadik személy nélküL Ezért a Bois—Manlo kombiná­ciót szintén 0-nak kell ven­nünk; BM = 0. Az eredeti egyenlet eszerint az alábbira változik; • BF 4- PF 4- MF 4- BMF * OJ Viszont azt is tudjuk, hogy Filetti annyira fél a haverjai­tól, hogy egyikkel sem marad soha kettesben. Ezért az összes kombináció, amelyben Filetti valamelyikk >1 kettesben szere­pel, nullával kell hogy egyez­zék, azaz BF 4- PF -f- MF = 0. Így végül az első egyenlet­ből csak a BMF-tag lehet az, amelyik nem nullával egyen­lő. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Bois, Manlo és Filetti együtt hajtották végre a gyil­kosságot. Röviden: három kö­zül egyik sem tagadhatja bű. nösségéti

Next

/
Oldalképek
Tartalom