Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
Bercczki Brigitta, a salgó- Megvagy még? tarjám sísport egyik kiválósága. Cscndcspihcnő Ett az igazi fél? Sokaf keHett várni az idei hóra. Az öregek azt mondják, fogalmuk sincs, mikor volt utoljára ilyen verőfényes a január. A gyerekek pedig arra emlékeznek, micsoda érzés siklani, szánkózni a fehér lejtőkön, s az sem baj, ha az ujjak ösz- szegémberednek, ha percek alatt kipirosod- nak a fülek. Tavaly december elmúlt hó nélkül. Karácsony tájékán a Somoskőújfalui határátkelőhelyen a megszokottnál is nagyobb volt a forgalom, miután a rádió közölte: a Tátrában kezdetét vette a síidény. Besztercebánya környékén legfeljebb a csomagtartókra rögzített sporteszközök . árulkodtak a hír igazáról, de aztán az Alacsony-Tátra felé közeledve fel-feltünedeztek a fehér foltok. A személygépkocsi gumiköpenyei alatt apró kődarabok ropogtak, s Donovalyban megmutatta végre igazi arcát a tél. — Három napra érkeztünk, ez itt a szálláshelyünk. Nagy séták, tátrai kirándulások szerepeinek a programjainkban — mondták a KPM Nógrád megyei Közúti Igazgatóságának dolgozói, akik csehszlovákiai partnervállalatukkal rendszeresen megszervezik a csereüdülést. A kényelmes szálloda elé tolólappal felszerelt erőgép érkezik, de fél óra múlva nyomát már eltakarják a kövér hópelyhek. Nem messze innen salgótarjáni sportolók edzőtáboroznak. Vincze István vezető edző és segítője O'tmár János korán reggel lécet kötöttek a lábukra, hogy a gyakorláshoz megfelelő nyomot készítsenek. Később kicsit bosz- szankodnak, mert NDK-beli turistacsoport érkezik, pályát tűznek ki, alkalmi turistaversenyt rendeznek, keresztbe-kasul a gondosan kialakított edzőpályán. Az STC-s gyerekeket azonban mit sem zavarja, szorgalmasan róják a köröket, s a legnagyobb öröm, amikor az előírt adag után iramodhatnak a lesikló- helyre. — Ez még nem az igazi szezon. Ha látná, amikor tízezrek lepik, el a környéket, s ez a hatalmas parkoló — mutat ki Milán Ondra- sek.a melegedőnek is beillő büfé párás ablakán — megtelik az autóbuszokkal, személy- gépkocsikkal. Errefelé a gyerekek előbb tanulnák meg sízni, mint járni. .. Közel vannak a csehszlovákiai havas csúcsok, A megyei idegenforgalmi hivatal, felbuzdulva a korábbi esztendőkben jelentkező igényeken síkirándulások szervezésével próbálkozott, de a kezdeményezés kudarcba fulladt. Talán a propaganda hiányosságai miatt, talán azért, mert időközben itt Is leesett a hó, s a legkisebbek a karácsonyi ajándékba kapott szánkókat, síket elővehettéik a kamrából, vagy a szekrényből. S hogy az első havas napon miként nézett ki egy lakótelepi délután? A legparányibb lejtőn* is egymás után gurultak alá a srácok, a házak között gyorsan hóemberek emelkedtek, fejükön a konyhából kiselejtezett (vagy az anyu tudta nélkül „kölcsönvett”) lábasokkal, répaorral. Csak a szénszemeket pótolta más -alkalmatosság. Benépesült Eresztvény is. A salgótarjániak emlékezetükben őrzik sok téli tömegsportnap eseményeit. S igaz, hogy a tervek szerint már decemberben sor került volna a következőre, ám a februári sem volt akármilyen. Százak slalomoztak a felvonók környékén, alkalmi vetélkedésben mérték össze ügyességüket, s a csupán friss levegőre vágyók, az egyszerű kíváncsiak is jól szórakoztak. Mert a télnek megvan a maga varázsa! Meglehet köztisztasági vállalatok alkalmazottai nem kívánják a locs-pocsot hozó havas hónapokat, s a helyi és távolsági autóbusz- járatok sofőrjei szívesebben emlegetik a többi évszakot, valahol a lelke mélyén mindenki várja. A mezőgazdász, mert félti a zsenge vetést, az erdészeti munkások, mert a fagyott földön könnyebb a munka, a kereskedő, hogy szabaduljon téli kínálatától. (Bár sokan hiába járják a megye áruházait, korántsem használható az. ilyenkor keresett sportcikkek, sportruházatok választékára a megfelelő jelző sem.) S a legtöbb öröm mégis a kicsiké.., Galyatető vonzza a turistákat. A SZOT- szállóhoz vezető elágazásnál a hét végén már közlekedési rendőrök irányították a forgalmat.'Volt is rá szükség, mert az időközben felszáradt utakon — ha csak néhány órára is — sokan indultak a Mátrába. — Tessék mondani, hol lesz itt most síverseny? — érdeklődik az üdülő egyik vendége a rend őrétől, aki megszokott mozdulattal tárja szét kezét. Ezt bizony ő sem tudja, mert a téli turistaparadicsomban bizony több eligazító tábla is elkelne. Nem könnyű ráakadni a versenyek színhelyére. A salgótarjániak zörhe, már akik rendszerint ellátogatnak Galyatetőre, gyorsan eljutnak az STC tavaly átadott síbázáig. A hangszórókból kellemes zene árad, a biatlonlőtéren a versenyzők a próbaiövéseket végzik. — öt perc múlva rajt! — hangzik az elnyújtott kiáltás, s az országos bajnokság résztvevői szaporán nekivágnak a távnak. „Hap-hop-hop!” — biztatják őket a többiek, köztük jó pár szülő. Ott izgul Pálfalvai Kálmán Is, a megyei víz- és csatornamű-vállalat igazgatója, a síszakosztály elnökségi tagja. Gratulál a győzteseknek. Az elmúlt hetek bajnoki győzelmei után érthető, ha nagy az öröm. — Nekünk nincs sok vigalomra okunk — mondja Beviz Lászlóné, az Ezermester, Úttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat salgótarjáni kölcsönzőjének vezetője. — A kevés hó megmutatkozik a forgalmunkon... Januárban mindössze három és fél ezer forint értékben vették igénybe a síléceket, a februári bevétel valamivel több. Pedig sí, szánkó, korcsolya van elegendő. Csak a hó, az nem az igazi. Bekukkantunk a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal központjába is. — Kelendők a szálláshelyek ? — Különösen nem panaszkodhatunk. A hét végeken általában telt házunk van Ereszt- vényben, most is például kecskeméti csoport érkezik, az EXPRESSZ utazási iroda szervezésében is várunk fiatalokat, s vannak szólóvendégek is — válaszol Juhász Béláné a száüásügyek intézője. van. Szürke hétköznap. Uícn Kihajtunk az eresztvény! sípályákhoz. A felvonók állnak, a lejtőkön egy lélek sem, a turistaház éttermében négytagú vidám társaság. A szabadban csupán egy házaspár a kisgyermekével, aki botladozik a síléceken. Lehet, hogy még mindig nem érkezett meg az idei tél? M. Sz. Gy. Kulcsár József felvételei .VX .. !1...*... * ' - ... % ik,.... I lyenkor is iskolába kell menni... Fák és emberek Lefelé a lejtőn Menjünk vagy ne menjünk? Mintha kissé meredek lenne...
