Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-24 / 46. szám

Jubiláló vonósnégyes A Bartók vonósnégyes (balról jobbra: Komlós Péter, De- vieh Sándor, Mező László és Németh Géza) Világkarriert befutott együt­tes fennállásának negyed- százados évfordulójához ér­kezett eben a szezonban. Ne­vük és művészetük fogalom­má vált már a világ koncert­termeiben. Számos nemzetkö­zi verseny értékes díjainak tulajdonosai. A zeneirodalom valamennyi időszakából készí­tettek lemezeket itthon és ne­ves külföldi lemeztársaságok megrendelésére. Töménytelen mennyiségű rádiófelvételt ké­szítettek a világ különböző vá­rosaiban. A Bartók vonósné­gyesről van szó. Az együttes vezetőjét, Komlós Péter hege­dűművészt kérdezem a jubi­leum alkalmából. — Pergessük egy kicsit vissza az időt! Kinek a/: ötlete volt a Bartók vonósnégyes létrehozása 1957-ben? — Főiskolásként Weiner Leó tanár úrhoz jártam szonátáz- ni. Egy szép napon azt kér­dezte: „Nem volna kedve vo­nósnégyest alapítani? Magá­nak lenne ehhez tehetsége!” Mindig is szerettem a vonós­négyes irodalmát, de eszembe sem jutott volna vonósnégyest alapítani. Weiner Leónak azonban nem volt szabad ne­met mondanom. Négyünknek: Devich Sándornak, Németh Gézának, Mező Lászlónak és nekem adatott meg az az óriá­si lehetőség, hogy Weiner Leó pedagógiai irányítása alatt startolhattunk. Weiner halála után Mihály András foglalko­zott velünk intenzíven több mint tíz éven át. Weiner Leó joggal gyereknek tekintett minket, s annyit adott át ret­tenetes tárházából, amennyit meg tudtunk emészteni. Mi­hály Andráshoz már felnőtt­ként kerültünk. Az ő múlha­tatlan érdeme, hogy kulcsot adott a partitúra feldolgozá­sához- Még ma is mindent megteszünk, hogy egyszer­egyszer dolgozhassunk vele. Hiszem, hogy nincs olyan be­futott művész, vagy együttes, akinek ne kellene irányítás, útmutatás. — A kvartett tagjai csak a vonósnégyesben zenéltek? — Mindannyian dolgoztunk valahol. Davich Sándor, az AHZ-ban, Németh Géza, az Operában szóló brácsás, Me­ző László tanított és tanít a Zeneakadémián, s hosszú időn keresztül Mező helyén Bot- vay Károly is kvartettünk tagja volt, aki szintén az Ope­rában dolgozott. Vonósnégye­sünknek két éve tagja Bán- falvy Béla is. — Hogyan lehetett a több rétű munkát egyeztetni? — Nagyon nehezen, de mindenki támogatott minket. Egy idő után jöttek a sikerek, amelyek meggyőzték az em­bereket arról, hogy érdemes támogatni bennünket. — Hallhatnék egy pár fonto­sabb állomást? — 1959-ben a budapesti Haydn vonósnégyesverseny II., s 1960-ban a berlini nem­zetközi Schumann vonósné­gyesverseny ugyancsak II. díját kaptuk. Az 1964. évi liégei vonósnégyesverseny győztesei lettünk, s ezzel a győzelemmel megnyíltak a koncerttermek kapui szá­munkra. A Szovjetunió, a skandináv országok, az Egye­sült Államok és Japán, Auszt­rália és a Hawaii-szigetek; és sorolhatnám még a világ számos országát. A sok-sok évi kitartó és kemény munka végül is eredménnyel járt. — A sok külföldi turné mellett mikor hallhatjuk önöket itthon a közeljövőben? — A Brahms-évfordulóra három hangversenyünk lesz tavasszal a Zeneakadémián. — További sikereket kívánok! Bodor Éva A Nógrádi Sándor Múzeum történeti dokumentációs gyűjteménye A salgótarjáni Nógrádi Sán­dor Múzeum közel negyedszá­zados fennállása alatt gazdag és sokrétű gyűjteményeket ho­zott létre. Gyűjti, feldolgozza, megőrzi és közkinccsé teszi az új- és legűiabbkor történeti értékkel bíró emlékeit. Leggazdagabb a történeti gyűjtemény, mely mint komp­lex emlékegyüttes, két fő terü­letre tagolódik: történeti tár­gyi és történeti dokumentációs gyűjtemény. E fenti két alap­vető gyűjtemény mellé sora­kozott fel az irodalomtörténeti, a művelődéstörténeti és a kép­zőművészeti gyűjtemény. Se­gédgyűjteményeink: az adat­tár, a fotótár, a könyvtár és a térképtár. A Nógrádi Sándor Múzeum történeti dokumentációs gyűj­teménye azon muzeális értékű emlékeknek a tárháza, melyek írott, nyomtatott vagy képi megjelenésükben dokumentál­ják a múltat, a megye, a vá­rosok, a községek életét. a megye társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fejlő­dését tükrözik. Ezen belül szervek, vállalatok, üzemek, intézmények, egyesületek mű­ködésére, kiemelkedő közéleti személyiségek életére és tevé­kenységére vonatkozó emlék­anyag képezi a történeti doku­mentációs gyűjtemény gerin­cét. Ennek keretében kap he­lyet a forradalmi mozgalmak, különösképpen a munkásmoz­galom, valamint a szocializ­mus építésének korszakára vo­natkozó muzeális anyag. A történeti dokumentációs gyűjtemény az alábbi alegysé­geket foglalja magában: irat­anyag, igazolványok, plakátok, röplapok, történeti értékű könyvek, brosúrák, sajtóter­mékek, levelezőlapok és fény­képek. A gyűjtemény a törté­neti értékű könyvek, brosú­rák, sajtótermékek kivételével 14 231 darabból áll. Ebből 6683 darab iratanyag, 1466 darab igazolvány, 729 darab plakát, 422 darab röplap, 1123 darab képes levelezőlap és 3808 da­rab fénykép. A történeti dokumentációs gyűjtemény fenti felosztása alapelveiben nem tér el az országos gyakorlattól, azonban a helyi sajátosságoknak és a felhasználás — kutathatóság — praktikumának figyelembevé­telével alakítottuk ki az al­egységeket, csoportokat, A gyűjtemény további bontása a gyarapodás ütemétől, számsze­rű növekedésétől függ. Ez a felosztás nem egy merev keret, melyet nem változtathatunk meg. Jelentőségének és külön­leges értékének megfelelően így alakítottuk ki például a tanácsköztársasági gyűjte­ményt, vagy a képeslapok ese­tében a számszerű növekedés eredményeként a képeslevele- zőlap-gyűjteményt, mint a nagy egység, a történeti dokumen­tációs gyűjtemény szerves ré­szét, de elkülönítetten kezelt alegységét. A történeti dokumentációs gyűjtemény évi növekedése az utóbbi években mintegy 1000— 1500 darabra tehető, melynek mintegy kilencven százaléka ajándékozás, gyűjtés, hagyaté­kok útján, térítésmentesen ke­rül gyűjteményünkbe. A gyűj­temény gazdag részét képezik azok az írott, nyomtatott és képanyagok, melyeket a megye forradalmi munkásmozgalmá­nak kiemelkedő személyiségei adományoznak a múzeumnak, illetve haláluk után a családok a múzeumnak ajánlják fel a hagyatékot. A Nógrádi Sándor Múzeum történeti dokumentációs gyűj­teményének ezen átfogó is­mertetése után az alegységeket mutatjuk be, elsőként márci­usban a tanácsköztársasági gyűjteményt. Vjmsik Ilona John Rees: Nyomoz a matematika (3.) Este 7 óra 54 perckor Rudy Lambert, azaz Walter Lein, vagy más néven Rudolph Walter, még ismertebb nevén Hegyes Orr, vagyis Besúgó halála pillanatában ömlött az eső. Az informátoroknak az volt a véleményük, hogy He­gyes Orr, a gengszterek er­kölcsi törvényei szerint rá is szolgált a kivégzésre. Két hét­tel korábban ugyanis egy buk­mékernőt, néhai Albina Vu- tent megzsarolt 100 dollárral, és azzal fenyegette, hogy kén- savat önt a fülébe. Albina ezután egy üveg vodkával próbálta megnyugtatni az idegeit, és részegségében egy öttonnás kocsi alá esett. A nő bátyja, Micky Bois, gengszter, pszichopata; régi szeretője, Red Pirson, az észa­ki városrész főbukmékere; je­lenlegi szeretője, Stenly Man- lo, egy tekepálya alkalmazott­ja, betegesen gyáva, késsel a párnája alatt alszik; Sid Filet- ti, a negyedik, egy újságos­bódé tulajdonosa az északi Figuere úton, és mellékesen marihuanakereskedelemmel foglalkozik. (Leginkább Sid kesereghetett, mivel Albina jelentős összegggel tartozott neki.). A világon kevés olyan „együttes” található, mint Bo­is, Pirson, Manlo és Filetti. A rendes emberek, ha gyil­kolnak, rendszerint nem ter­vezik meg előre tettüket, és amiatt gyorsan kézre kerül­nek. A rendőrök mindig ta­lálnak a helyszínen áruló nyomokat, és könnyen a gyil­kos nyomába jutnak. Hegyes Orr esetében azonban semmi nyomravezető jel nem volt. Albina halála után Hegyes Orr a Frentchic Street egyik sarki házában helyezkedett el házmesterként, hogy elrejtőz­zön a haverjai bosszúja elől. Cinstri tiszteletes minden este, akármilyen idő is volt, lement sétálni az utcára. A gyilkosság napján zuhogó eső­ben sietett hazafelé, amikor az utca másik oldalán egy gyalogost látott, akiben a szomszéd épület új házmeste­rét ismerte fel. Cinstri bizonyos volt ben­ne, hogy korábban sohasem látta ezt az alakot. A házmes­ter nagyon sietett valahová. Cinstri már befordult a saját házához vezető útra, amikor lövéseket hallott. Abban azon­ban ^ nem volt biztos, hogy kettő, vagy három lövés volt. Senki sem kiáltott segítsé­gért, csak a lövések vissz­hangja és az esőcseppek kop- panása hallatszott. A tisztelendő rögtön sejtet­te, hogy valami rettenetes do­log történt. A félelemtől föld­be gyökerezett a lába. Néhány másodperc múlva motorzú­gást hallott, és egy sötét színű, kivilágítatlan gépkocsi száguldott el mellette. — Valószínű, hogy a gépko­csi a zsákutca végén állt. A fényszórókat csak a sarok után kapcsolták be. A kocsi szorosan mellettem haladt el, de azt nem tudtam kivenni, hányán ültek benne. Ügy tűnt, hogy több alakot láttam — mondta fáradtan az idős pap. — Igyekeztem magam­hoz térni, és arra gondoltam, hogy feltétlenül le kell ol­vasnom a kocsi rendszámát, de nem sikerült. Mert vagy sötét volt már, vagy későn tértem magamhoz. — Egyetlen számra, és be­tűre sem emlékszik? — kér­dezte reménykedve Kunz. — Nem. Csak a motor fé­lelmetes zúgására emlékszem. Valami idézetszerű jutott hir­telen az eszembe: „úgy zúg, mint a víz, úgy zúg, mint a Mindenható hangja”. Ezután már úgy tűnik, nem is vol­tam beszámítható. — Érthető — sóhajtott fel Kunz. — És milyen típusú volt a kocsi? — Az az igazság, hogy én nem ismerem a kocsikat. — Ügy tudom, maga is lát­ta a kocsit, kisasszony — for­dult Kunz Selly felé. — Maga talán felismerte a kocsi már­káját. — Sajnos nem tudok felel­ni a kérdésre, uram. — Selly zavartnak látszott. — Csak azt tudom, hogy egy régi típusú Sedan volt. Ügy tűnik, sárost kék színű. Maga is tudja, hogy milyenné válik a kék szín, ha nem ápolják a’ kocsit. — Oxidáció — dünnyögte közbe Darwin Corlain. — Följegyeztem, amit mon­dott — mondta hűvösen Hincl. — Önök tehát mind­ketten, miss Parkinson, a Frentchic Street 4770. szám alatti házának tornácán áll­tak, amely Cinstri tisztelendő háza mellett van. Igaz? — Igen, uram. Én arccal az utca felé álltam, Darwin pe­dig háttal, s ezért ő nem is látta azt, amit én — mondta Selly. — Akkor, mister Corlain honnan veszi az oxidációt? — És, ha maga látta, az ut­cát, ő miért nem látta? —. ha szabad kérdeznem. — Mert búcsúzkodás köz. ben csókolóztunk. — felelte Selly. — De ezt is fel kell jegyeznie? — Nem, ezt természetesen nem — felelte Kunz. Lehet, hogy maga emlékszik, hány lövés hangzott el? — Nem, uram. Kettő, vagy három, de az is lehet, hogy négy. — Nem emlékszik, hányán ültek a kocsiban? — Nem, uram, csak arra emlékszem, hogy nem egy személy volt. — Mindkettőjüknek, önnek is és a tisztelendő úrnak is azonos a véleménye — a né­hány rövid lövés is arról ta­núskodik —, hogy nem egy ember lőtt — mondta Hincl. — Önök közül senkinek sincs mondanivalója? Mindhárom tanú tagadólag rázta meg a fejét. Csak Dar­win Corlain szólalt meg: — Az önök gyanúsítottjaid nak kocsija izgat engem. Ha ez egy régi típusú Sedan volt­— Egyiknek sincs kocsija — szakította félbe Hincl. — Se rozsdás, se rozsdá'tlan. Ezek a gazfickók most urai a helyzetnek, és ezt ők is na­gyon jól tudják. Ez az, ami engem bosszant. (Folytatjuk.) J Vác és Romhány Munkásművelődés Veres Pétertől Szabó Pálig Február második felében érdekes — szinte egyedülálló — kis kötet hagyta el a Pest me­gyei Nyomda Vállalat váci üzemét. Munkás­művelődés a címe, kiadta a Híradástechni­kai Anyagok Gyára közművelődési bizottsága. 112 oldalas, ízléses tipografizált munka. A 400 példányból Váci György aranydíjas könyv­kötőmester százötvenet díszes külsővel lá­tott el. A Híradástechnikai Anyagok Gyára rom- hányi üzemének létesítése óta ezeken az ol­dalakon is mind többet olvashatunk nem­csak a HAGY határon túl is jólismert ter­mékeiről, hanem arról is, hogy van a Duna­kanyar ipari városában egy gyár, ahol na­gyon sokat tesznek a munkásműveltségért. Romhányról nem egyszer brigádok, a nóg­rádi képviseletet bemutató együttesek utaz­nak a váci gyárba, s segítik az ottani kultu­rális rendezvényeket, máskor pedig sikerrel lépnek fel Vác legszebb üzemi kultúrtermé­ben. A munkásművelődés egy vidéki, közép- nagyságú vállalat kísérletnek is felfogható, sajátosan egyéni könyvtári munkájáról ad számot. Petővári Gyula, a mű szerkesztője az előszóban arról ír, hogy szeretne felele­tet adni arra a kérdésre: mi adott indítást, hogy egy termelőüzem munkásai között je­lentős Irodalmi kultúrát kezdeményezzenek? Idén ünnepli a Híradástechnikai Anyagok Gyára szocialista brigádjai alakulásának 20. évfordulóját. Ezzel a kis összefoglalóval em­léket állít ennek a két évtizednek. Ezek a „munkáscsaládok” szívvel-lélekkel támogat­ták a kötetnyitó Veres Péter-emlékestet, a Sarkadi Imre, Darvas József és mások tisz­teletére rendezett programokat egészen az utolsóig, a Szabó Pál-emlékestig. Fényképek; idézett újságcikkek, s más fontos dokumen­tumok bizonyítják: ez a visszapillantás iga­zol egy nemes művelődési törekvést, egy lel­kes könyvtáros elszánt, fáradságot nem isme- rp igyekezetét. Ez a következetes munka Vácról kisugár­zott Romhányba is. Sokszor érkeztek csopor­tok a Kossuth utcai üzembe, s a gyári dol­gozókon kívül a községbeliek is élvezhették a. rangos, gondolkodásra késztető programo­kat. A kis kötet munkatársai ígérik a foly­tatást. Reméljük, sor kerül erre újabb könyv­ben és újabb — sokszor országos visszhan­got keltő — rendezvényeken. , Papp Rezső KOSSUTH RÁDIÓ: 8.27: Nathan Milstein hegedül 9.20: Operakórusok 9.44: Nefelejcs — Népzenei ha­gyományőrző műsor Érdről 10.o,>: Óriások vállán 10.35: Kovács Appolónia nótákat énekel 11.00: Fúvósesztrád 11.19: A Válaszolunk hallgatóink­nak ' ü Önkiadása 11.39: Védett férfiak 12.45: Aki tudja, mért nem mondja? 13.00: Kamarazene 14.00: Most jelent meg 14.30: Romantikus operákból 15.28: Kagylózene — Tapolcán 16.00: Kormos István: A vasmo­zsár törő je alatt 16.10: Bemutatjuk új felvételein­ket 16.50: Eper és vér 17.05: Kisváros 17.45: A Délutáni Rádiószínház bemutatója. A fiúk Kurucz Gyula hangjátéka 19.20: Mozart: c-moll szerenád K. 388. 19.40: Kapcsoljuk a Csepeli Mun­kásotthont. Népdalest 21.30: Maurizio Pollin! Chopin prelüdjeiből zongorázik 22.30: Lemezmúzeum 23.07: Operarészletek Ravel: A pásztoróra 00.10: Gábor S. Pál és Szenes Iván táncdalaiból PETŐFI RÁDIÓ: 8.35: Napközben — Csepelen 10.00: Zenedélelőtt 13.00: Kapcsoljuk a pécsi körzet! stúdiót. Kettős portré 13.20: Éneklő ifjúság 13.25: Decsényi János: Szvit Ifjú­sági zenekarra 14.00: Lelátó 4 NÓGRÁD — 1983. február 24., csütörtök 15.1«: Az én Rádióm 16.00: Látogatóban 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.30: Tanakodó 18.35: Hét végi Panoráma 19.55: slágerlista 20.35: A 04, 05, 07 Jelenti — Cse­pelen 8l.lt: A Magyar Rádió Karinthy Színpada 22.20: Alomsziget 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárás, műsor­ismertetés. —• 17.05: A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi ké­peslap. (A tartalomból: Baktakéki hétköznapok — Bemutatjuk Nagy Ernő festőművészt, tanszékveze­tőt.) Szerkesztő: Antal Magda. — 18.00: Észak-magyarországi króni­ka. (Szocialista brigádvezetök küldöttértekezlete a diósgyőri gépgyárban; — Pleldell János festőművész kiállításának meg­nyitása Miskolcon.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Idősebbek Is elkezdhetik. Tévétoma (ism.) 8.05: Iskolatévé. Kémia (ált. isk. 7. oszt.) Társválasztás a szerkezetek között, L 8.35: Angol nyelv (közép­haladó). Follow Me! Hew oen we get there? 9.50: Magyar irodalom (ált. isk. alsó tagozat). Csali mese 9.00: Orosz nyelv (ált. isk. 6. oszt.) Boldog új évet! 5.25: Környezetismeret (ált. isk. 4. oszt.). Itt és ott 10.00: Magyar Irodalom (ált. Isk. 5. oszt.). Sír-nevet, I. 10.40: Magyar nyelv (ált. Isk. 3. oszt.) 11.00: Történelem (ált. isk. 8. oszt.) A II. világháború 11.30: Kamera. A film stílusa 12.00: Világnézet. A szabadság 12.35: Képújság 14.00: Iskolatévé. Magyar Iroda­lom (ált. isk. alsó tagozat) 14.10: Környezetismeret (ism.) 14.30: Magyar irodalom (ált. isk. 5. oszt.) (ism.) 15.05: Történelem (ism.) 15.35: Világnézet (ism.) 16.15: Hírek 16.20: Utazz velünk 1 17.00: Tévébörze 17.10: Pedagógusok fóruma. ,,Lesz-e bárka?” II. rész 17.40: Képújság 17.45: Kikapcsoló 17.55: Telesport 18.25: Bűvös kockázat. Magán- vállalkozók 18.50: Megmutatom messziről, Animációs film 19.00; Reklám 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Jogi esetek 20.40: Panoráma. A Külpolitikai Szerkesztőség világpolitikai magazinja 21.40: Krónika. A 2. magyar had­sereg a Donnál. Állóharc. Kb.: 22.40: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 19.10: Ecranul nostru — A mi képernyőnk. A szegedi körzeti stúdió román nyel­vű nemzetiségi műsora 19.30: Tv-híradó 20.00: Szépek és bolondok. Magyar film (ism.) 21.40: Tv-híradó 2. 22.00: Kikapcsoló (ism.) 22.10: Nemzetközi countryzene! találkozó. White River Bluegrass Band 22.30: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 18.00: Sportrevü. — Magazin- műsor 18.30; Tévéfórúm 19.10: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: K. Storkan: Kihallgatás. — Tévéjáték 21.45: Fiatal képzőművészek a kladnói acélgyárban 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Találkozás szovjet művé­szekkel 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 20.00; Prokofjev: Hamupipőke». 21.30: időszerű események 22.05: Képzőművészeti magazin 22.30: Téli Universiade. — K*>zvo- títés Bulgáriából, felvételről MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Egy zseni, két haver, egy balek. Szí­nes, .szinkronizált olasz—francia— NSZK western. — Balassagyar­mati Madách: Háromnegyed 6 és 8-tól: A nyolcadik utas: a ha­lál. (18) Színes angol fantasztikus kalandfilm. — Pásztói Mátra: A postás mindig kétszer csenget. I—II. (16) Színes, szinkronizált USA bűnügyi film. Mesemozi: Tíz kicsi csacsi. — Szécsényi R*» kóczi: Kenyér, arany, fegyver Színes, szinkronizált szovjet k®» landfilm. — Kisterenyei Petőfi* Megbocsátás. (14) Színes, szink­ronizált szovjet film. — Nagy» lóc: Fehér telefonok. (18) Színei olasz filmvígjáték. — Jobbágyi? Ősszel a tengernél. (14) Színes, szinkronizált szovjet film.

Next

/
Oldalképek
Tartalom