Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-24 / 46. szám

A tervek szerint szeptemberben már átadják a nógrádmegyeri új 70 férőhelyes óvodát, •melynek kivitelezésében a község lakói társadalmi munkában is részt vesznek.

— kj —

Pillanatképek egy munkáscsalád életéből

Ax én dilemmáin...

Már az első pillantásra szimpatikus ember benyomását kelti a jó fellépésű, közvetlen, nyílt tekintetű Márton István kárpitos segéd, az Ipoly Bútorgyárban, akivel arról váltogatjuk a szót, miként kezdte életét, jelenleg hol tart és merre kíván haladni. Percek alatt olyan őszintén kitárülkozott, mintha régi, meghitt ismerősök volnánk.

*

Pohánka Laci bácsitól tanultam meg a szakma legalapvetőbb fortélyait. De sok segítséget kaptam mindazoktól a szakmunkás társaimtól, akik egyengették az utamat. Bizonyára nem haragszanak meg, ha azt mondom, hogy Laci bácsit tartom a példaképeknek. Szeretnék olyan elismert szakember lenni, mint amilyen ő volt. A segédlevél megszerzése után ért az első nagy csalódás, pedig az élet alaposan megedzett. Édesanyám elvált édesapámtól s mi négyen maradtunk édesanyámmal. Később újra férjhez ment. A második házasságából újra két gyerek született. A nagylétszámú családban kevés volt a kereső, sok éhes szájról kellett gondoskodni.

Szóval, mint ifjú szakember nem tudtak foglalkoztam a szakmában, mert kevés volt a munka. Ezért asztalosmunkára fogtak volna. Mivel elég alacsony fizetésem volt, vettem a vándorbotot és átmentem az erdészethez. Ott azt ígérték, hogy rövidesen beindul a kárpitosrészleg. Nem így történt! Üjra visszajöttem. Most sem dolgozok mindig kárpitosként. Mint például jelenleg...

*

Fizetését mindig teljes egészében odaadta édesanyjának, aki igen vékonyka zsebpénzzel látta el fiát, mert a keresetnek ezer helye volt. Mindenből szűkiben volt a család. Hogy a fiú még többet tudjon segíteni, szívesen vállalkozott olyan kérések teljesítésére, amit munkaidő után mások igényeltek tőle. Visszagondolva az 1974—78-as évekre, szomorkásán csak annyit mond: — Nagyon sokat nélkülöztünk...

*

Tiltakozik, mondván, nem azért nősült meg, hogy szabaduljon otthonából, a gondoktól, hanem nagyon megszerette mostani feleségét.

— Anyagilag ők is rosszul álltak, szegényen éltek. Nekem még annyi pénzem sem volt, hogy a gyűrűket magam fizessem ki. Ügy kértem hozzá kölcsön 300 forintot. Mind a ketten a nulláról indultunk, nem úgy mint sok más fiatal. Ruházatunk is csak annyi volt, amennyire ^éppen szükség volt.

Az esküvői költségemet az anyósom és az apósom fedezte. A boldogító igen kimondása után albérletbe mentünk lakni, amiért havonta 700 forintot fizettünk. De ezt is csak nehezen tudtuk megszerezni Mondanom sem kell, hogy házé sságunk első két évében egy fillért sem tudtunk megtakarítani, pedig amikor lehetett a napi munkaidőt mindig megtoldottam. Időközben megszületett a kisfiúnk, Balázska. Az albérletben szinte naponta szóba került, hogy nekünk miért nincs lakásunk, mikor kapunk. Aztán ennek is eljött az ideje. Májusban lesz egy éve, hogy megkaptuk a tanácsi la- káskiutalót. Huszonnégyezer forintot kellett befizetni, de nekünk csak tízezer forintunk volt. Nem volt más lehetőségünk, mint kölcsön kérni. A sógoromtól, apósomtól, meg személyi kölcsönt vettem fel. így hát jól eladósodtunk. De nem bánjuk. Aki albérletben élt, az tudja csak igazán becsülni, hogy mit jelent egy új, meleg lakás. Szerencsére a kis Balázsnak nem lett semmi baja abban az egészségtelen, vizes albérletben.

*

Ketten havonta 6000 forintot keresnek. Ebből az összegből 2500 forintot tesz ki a rezsi, amiben szerepel az OTP-nek fizetendő bútorrészlet. A házasságuk harmadik évében sikerült tv-t, mosógépet, centrifugát venniük.

*

— Mióta meg van a lakásunk, azóta nyugodtan élünk, azon a szinten vagyunk, amit lehetőségeink megengednek. Ami nem feltétlenül szükséges, arról továbbra is lemondunk. Ami viszont Balázskának kell, azt mindig megvesszük. Nem járunk szórakozni. Feleségem, aki a finomkötöttben dolgozik, mint adminisztrátor, nem nagyravágyó, igényeit mindig a lehetőségekhez igazítja. Jelenleg Vácra, a közgazdasági technikumba jár, utolsó éves. Amíg távol van, én vigyázok a kisfiúra, de én főzök is. Ezt a seregben tanultam meg, mint szakács.

*

Az eltelt rövid idő alatt elért gyarapodásukra joggal büszke lehet a fiatalember és felesége. Bizony esetenként a hónap végefelé előfordul, hogy a felesége bejelenti: nem lesz elég a pénz. Ilyenkor Márton István igyekszik másutt végzett munkával előteremteni a fizetésig szükséges 200—300 forintot. Általában a havi jövedelmük felosztásakor, no meg amikor az alkalom úgy kívánja, meghányják-vetik, miként tudnának újabb jövedelemhez jutni.

*

— Feleségemmel először megegyeztünk abban, hogy egy évre külföldre megyek majd dolgozni. Akik már kinn vannak, azoktól olyan levelet kaptam, amelyben panaszkodnak az életkörülményekre, sorsukra. A leveleket természetesen megmutattam a feleségemnek is. Elolvasásuk után így szólt hozzám: ne menj, vond vissza a jelentkezésedet. Azóta is nagyon sokat gondolkoztam, mitévő legyek. Egyelőre rendszeres magánmunká- ra nincs kilátás, maszek;páros sem kér segítséget, mert kevés a megrendelés. Feleségemnek ugyan igent mondtam, hivatalosan azonban még nem jelentettem be, hogy visszavonom korábbi jelentkezésemet. Nem tudom mit csináljak. Ez az én nagy dilemmám. Kint pedig jó pénzt kereshetnék...

— venesz —

TAR TARTALÉKOL

Legfontosabb a törpe vízmű

A megye legtöbb tanácsánál elkészültek az idei tervek, melyek meghatározzák, hogy az adott település mivel gyarapodik, miként szépül, épül. A szorító gazdasági körülmények között, ma nagyobb teret kér az átgondolt tervezés, hogy a szűkülő lehetőségek mellett is a legfontosabb feladatok megvalósíthatók legyenek.

— Nálunk a legfontosabb, hogy mihamarabb elkészüljön a törpe vízmű — tájékoztat Kiss Istvánná, a Tari községi Tanács vb-titkára. — Mindenekelőtt azért, mert nagyon rossz a vizünk, magas a nitráttartalma és meszes is. Ugyanakkor itt a nagy lehetőségünk, hiszen a hasznosi tározó és Salgótarján közötti gerincvezeték a falun megy át.

A gerincvezeték most épül, s úgy hírlik 1987-re már az éltető nedű is folyik benne. A tariak addig szeretnének felkészülni, hogy csak a rákötés legyen hátra az átadáskor.

— Addig viszont minden fii. lóriinkét tartalékolni kell a fejlesztési alapból — folytatja a vb-titkár. — Csak a terv öt-hatszázezer lesz. A fejlesztési alapunk viszont évente két-kétszázötvenezer forint, így másra nem is jut, viszont a víz létfontosságú. Meg kell szerveznünk a vízműtársulást is, ez legalább egy év, s azután ki kell építeni a faluban a csőhálózatot.

Kétezerötszáz ember vár a vízre, de valószínűleg nem csak erre. A különböző fórumokon az utak állapota a fő téma, hiszen van olyan, a századelőn épült része a falunak, ahol még mindig sárban járnak az emberek.

— Azt már sikerült megoldani, hogy legalább járda legyen mindenütt. Kevés a fejlesztési alap, üzemeink sincsenek, ahonnan jutna.

— Mi az amit még a tanácsnak kell fedezni?

— A fenntartási alapunk négy és fél, ötmillió forint, ennek nagyobb része az intézKOZGYOLÉS RÉTSÁGON

Felelősséggel, hozzáértéssel döntöttek

A közelmúltban lezajlott Rétságon a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet jól megszervezett zárszámadó közgyűlése. Azért említésre méltó a közgyűlés szervezettsége, mert ott semmi fölösleges nem történt, hanem minden, ami a tárgyaláson zajlott, határozott célra, a munka alapos elemzésére, az elért eredmények értékelésére, a közös gazdaságban kifejtett emberi tevékenységre koncentrálódott. A vezetőségnek megvolt az az előnye, hogy a tarsolyát gazdag tartalommal megtöltve állott a tagság elé.

Ha ott, a tárgyalásé«» nem is vált nyilvánvalóvá, a közgyűlés sikerének megalapozásaként könyvelhető el a hosszú, de hasznos előkészítő szakasz. Kelemen András, a párttitkár ezt a felszólalásában is, de korábbi beszélgetés alkalmával is úgy fogalmazta meg, hogy az üzem párttagsága az év kezdetétől a zárszámadás napjáig, mint élő lelkiismeret tevékenykedett, őrködött. De mondatjuk azt is. hogy példamutató munkával inkább, mint fölösleges beszéddel szüntelen munkálkodott a tervek megvalósításáért. Pongrácz József, a tsz elnöke a vezetőség jelentésében ezt így fogalmazta meg: A pártalapszervezetünk munkaprogramjába foglalta mindazokat a feladatokat, amelyek szükségeltettek a jó eredmény eléréséhez...

A párttagok tehát ott voltak mindenütt, ahol dolgozni kellett —, ahogyan a tsz- tagság többsége is — és nem felsőbbrendű hangszinttel, hanem hétköznapi cselekedetekkel közösen a pártomkívüli- ekkel, méghozzá kifogástalan egyetértésben dolgoztak. így alakulhatott ki az a nagyon is figyelemre méltó kollektív munka, ami a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben ma jellemző és, amellyel leküzdve a szűkebb, de tágabb környezetben is létrejött gazdasági nehézségeket, több mint harminchétmillió forint bruttó jövedelemnyereséget hoztak létre közel ötezer forint havi átlagkeresetet biztosítva a szorgalmasan dolgozó tagságnak. Pongrácz József a vezetőség nevében, méltán kijelenthette: ... ez a nyereség lehetővé teszi, hogy az

1983. évet anyagilag jól megalapozottan indítsuk és bizakodjunk az elkövetkező sikerben még annak ellenére is, hogy az idén a gazdálkodás általános feltételei továbbra is szigorúbbak lesznek.

Az ma már nem új dolog, hanem törvényszerű, hogy aki felszínen akar maradni, annak a munkáját úgy kell végezni, hogy semmi, ami zajlik a gazdasági életben ne tudja tragikusan megrázkódtatni. A rétsági tsz-ben bebizonyosodott, hogy lehetséges az ilyen helyzet megteremtése. Mert meg kell teremteni, méghozzá igen körültekintő és nem utolsósorban hozzáértő munkával. Nem falrengető nagy dolgok létrehozására van szükség, inkább észszerű dolgokra. Történetesen náluk ez az igen szigorú kollektív munkában, felelősség- érzetben, cselekvési egység megteremtésében nyilvánult meg. Aztán abban, hogy a vezetőség mögött szilárd párt- aflapszervezet áll és a közös gazdasághoz ragaszkodó, szorgalmas tsz-tagság.

Nem kell csupán 1977-re visszatekinteni. Kétmillió forint alaphiánnyal végezték az évet. 1979-ben már 7,5 millió forint nyereséggel zártak és ez folyamatosan minden évben emelkedett. De ennél is lényegesebb, hogy a bruttó jövedelemből az elmúlt évben a jó gazdálkodást szolgáló beruházásira harminchárommillió forint jutott. A gépvásárlásra húszmillió forint. -Azt mondta a tsz elnöke, hogy elképzelhetetlen a gazdálkodás a termelési eszközök megújítása nélkül. Ez így igaz, de ezeknek az eszközöknek a megteremtése akkor lehetséges, ha van miből megteremteni. Ez pedig a termelés eredményeinek függvénye.

A veszteségesen zárult esztendő után természetszerűen felvetődött a pártszervezet felelőssége, az üzemvezető testület rátermettségének felülvizsgálata. Amikor mindezeket megvizsgálták, rendezték és kialakult egy új, a megújulást elősegítő erő, akkor került sor a növénytermesztés , szerkezetének felülvizsgálatára, az állattenyésztés megújítására, a gépészeti munka megjavítására és így tovább. Nem estek kétségbe, ha valamelyik termékük

megbukott a piacon. Felkutatták mi a legkeresettebb és azt termesztettek. A most lezajlott közgyűlésen erről a tsz elnöke úgy számolt be, — érzékeltetve ezzel a piac meghatározó szerepét a gazdálkodásban —, hogy elmondta: csillagfürt-vetőmagot termesztettek elfogadható haszonnal. A piacon azonban megszűnt a kereslet iránta. Átálltak olyan fehérjepótló termék termesztésére, amely után kereslet van. De az átállás nagyon kemény munkával és következetességgel jár. Itt jelentkezik igazán a kollektív munka jelentősége. Végigmegy a „vonalon” a feladat. Ä vezetőség együtt az alapszervezettel megtárgyalja, ahol a szakemberek is jelen vannak. Aztán a különböző munkacsoportokkal egyeztetik a feladatot és utána nincs vitatkozás, hanem munka van. Egyéni és csoportos felelősség a vezető testületben, az agronómiában, a traktorosok körében egészen a könyvelésig.

Az új esztendő kezdetén vannak a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben. Az idei feladatokat már munkahelyi tanácskozásokon, küldöttközgyűlésen megvitatták. A kollektívák ismerik feladataikat: „...a gazdálkodás minden szintjén növelnünk szükséges a munka hatékonyságát, hogy emelkedjék a minőség és rugalmasan igazodjunk a piaci igényekhez” — szól a vezetőség jelentése. Ez náluk any- nyit jelent, hogy javítják a gabonatermesztést. Az állat- tenyésztés gazdaságosabbá tétele érdekében az olcsó tömegtakarmány termesztését tűzték célul és a 4500 liter, tehenenként! tejtermelést. És ott van a kiegészítő tevékenységük! Varroda, műanyag felszerelések készítése, és így tovább. Jól működik, de nincs megállás, fokozni kell az innen áramló nyereséget, hogy szolgálja az alaptevékenységet.

Tervszerűek, jól átgondoltak a tsz-ben az idei feladatok. Igen kemény munkát igényel minden tsz-tagtól, még- inkább a párttagoktól. De biztosan megbirkóznak vele, mert csorbítatlan a cselekvési egységük, többségében jól érzékelik a felelősséget.

Bobál Gyula

Lskásfíérdés— vállalati vá asz

menyeknek jut. Az iskoláknak, a napközinek, az óvodának, a művelődési háznak. Aztán ott van még a közvilágítás, aköz- kutak, a tűzoltóság. Minden fillérnek adott a helye.

Bizony ráférne egy kis felújítás, sőt bővítés az üzletekre, bár ezért nem a tanács a felelős, hiszen az ÁFÉSZ viseli, avagy viselné gondját. Kiss Istvánná is pontosan ismeri a problémákat, kötelessége ezt tudni hivatalból is, de közeledik a falugyűlés és ott sorolják majd az emberek. Fel kell készülni a válaszokra.

— Pontos és hiteles választ kell adni. Meg kell magyarázni, hogy miért a tervezettnél később lesz víz. Ez viszonylag egyszerűbb, mert az említett úton könnyebben jutunk hozzá. Rangsoroljuk a feladatokat, mert a belvíz- elvezetés, az utak építése ugyancsak nagyon sok pénzbe kerül. Száz fölött van már az autók száma, érthető, hogy kérik a jó közlekedés lehetőségét.

Az érti csak igazán, hogy egy falunak mit jelent néhány méter út, akinek a lába nem a flaszterhez szokott. Hogy mit jelent a vezetékes víz? Az értheti, aki vödörben cipeli és például az automata mosógépet vezeték híján nem tudja használni. Éppen ezért egy falu fejlesztési tervében hiába keresnénk az emeletes házakból kialakuló lakótelepek tervét, vagy közintézményeket, de még köztéri alkotások megvételének szándékát sem találnánk. Mert Tarnak most legfontosabb a víz. Persze álmok lehetnek. Különösen, ha azok nem is irreálisak.

— Egy tíz tantermes új iskolát szeretnénk — sóhajt Kiss Istvánné. — Akkor gondolhatunk egyáltalán rá, ha *olyik már a csapokból a víz.

Z. A.

venhat korszerű csoportos családi ház épül meg; az idén tervezik az első tizenkét lakás megépítését.

A vállalati közreműködés magában foglalja a kiviteli tervek beszerzését, az anyagok megrendelését, helyszínre szállítását, az építkezés műszaki irányítását és felügyeletét, tehát voltaképpen minden lebonyolítói tennivalót, beleértve az építkező dolgozók jogi képviseletét is az OTP-nél. A legnagyobb segítség azonban, hogy saját építőipari részlegével a házakat félkész állapotig felépíti. A befejezés ugyan az építtető gondja, de ezzel sem maradnak magukra az otthonalapítók. A gyár igazgatója az akció támogatásaként eddig tizenöt helyi kisvállalkozás megalakulásához adott engedélyt, amelyek képesek valamennyi szakipari munka jó minőségű elvégzésére.

Az akció igen nagy visszhangot keltett a dolgozók körében, de beszédtéma lett az iparváros más vállalatainál is, hiszen az üzemi segítség eddig kihasználatlan lehetőségeinek széles skáláját vonultatja fel. Ezért Salgótarjánban nem tartják kizártnak, hogy a síküveggyári példa másutt is követőkre talál.

| NÓCRÁD - 1983. február 24., csütörtök 3

Félkészlabás-épíiő akciót kezdeményezett a salgótarjáni síküveggyár a dolgozók lakáshoz juttatásának meggyorsítására, megkönnyítésére.

Magára vállalta, hogy a gyár szomszédságában levő Gor- kij-lakónegyedben közreműködik egy utcasor kialakításában, amelyen 1985-ig öt-